Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. november L RÉGI Tallózás az úri Magyarország korabeli cikkekből és hivatalos megnyilatkozásaiból. a töm A választási hadjárat során teljes erővel működésbe lépett a közigazgatási apparátus. És még a saját reakciós törvé­nyeiket is felrúgták. 1931-ben a Zemplén megyei alispán ilyen indokkal toloncoltatott ki egy újságírót: » ... a vá­lasztások idejére fel van füg­gesztve a törvény ...« * * X Dr. Erdőhegyessi Lajos, Sza­bolcs megye főispánja a kö­vetkező utasítást adta szolga- bíráinak: »Tessék nyugodtan csinálni, amit elrendeltem: ami máskor törvénytelenség, az ma itt érdem-«. * * * 1’922-ben báró Petrisevich Hor­váth Emil államtitkár Dombóvár­ra magához rendelte a pénzügy- igazgatót, és felhívta a figyelmét: az ő képviselőjelölt! támogatása érdekében »-határozottan kívána­tos lenne az italmérőknél és el­árusítóknál a szokásos szemlék megtartása és az engedélyesek olyan irányú bizalmas figyelmeztetése, hogy a kormány támogatása te­kintetében fennálló kötelezettsé­güknek feleljenek meg, s ameny- nyiben e figyelmeztetésnek a kel­lő eredménye még nem lenne meg, úgy az engedélyek vonassa­nak be.-« (Az utasítás értelmében a pénzügyőrség eljárt, és a vá­lasztókerület öt községében 13 engedélyokmányt bevont.) * * * A zemplénréczei szolgabíró­tól ered a következő mondás 1928-ban: »Eddig csak simo­gattuk a népet, ezután meg is rázzuk-«». JÓ IDŐK OQQ választásairól fennmaradt személyiségek hivatalos „A választás idejére a törvény fel van függesztve* Pénz, pénz, pénz Sztranyovszky Sándor, Nóg- rád megye főispánja a követ­kező levelet küldte 1922-ben Bethlennek: » __pénzre még s zükségünk van. Ma úgy ál­lunk, hogy erősen hiszem, hogy mind a hét hivatalos jelöltet be tudom hozni, ha a szüksé­ges anyagiak rendelkezésünk­re fognak állni. Anyagiakon a győzelemnek múlni nem sza­bad ... A balassagyarmati ke­rületben adtam eddig 370 000 koronát, előreláthatólag szük­ségem lesz még 350 000 koro­nára. A sziráki kerületben ad­tam eddig a Schosberger Re­zső által adott 200 000 koronán felül 150 000 koronát, szüksé­gem lesz még 200 000 koroná­ra. A rétsági kerületben adtam eddig 660 000 koronát, ez a Rendben folyik a választás technikai előkészítése A szöllösardói jegyző így érvelt a gazdáknak: »övele a gazdáknak egy évben 365-szőr lehet dolguk, de neki csak öt évben egyszer, a választáso­kon, kívánatos tehát, hogy a gazdák hozzá igazodjanak«. * * '* Bleyer Dezső hidasnémeti MAV- tisztviselő a következőket mond­ta el: hogyan befolyásolták, kire szavazzon az 1931-es választáson: »Szőke Károly MAV-titkár a fő­nöki szobában azt mondta, hogy a kormány jelöltjére szavazzak, mert ha nem, elhelyeznek Abád- szalókra, és ott maradhatok íté­letnapig. Abádszalók mint bütíte- tési állomás volt ismeretes a vas­utasok előtt. Szőke Károly ezután felment a lakásomra, és ott a feleségemmel beszélt, aki akkor 6 hónapos állapotos volt. Felesé­gem este 11 órakor és reggel 6 órakor eljött hozzám, és sírva Kónyörgött nekem, hogy a hivata­los jelöltre szavazzak, különben át fognak helyezni-«. * * * 1931-ben Bököny községbe kellett utaznia a járási főszol­gabírónak, mert néhány ke­reskedő nem akarta a kor­mánypárt ajánlási íveit aláír­ni. A főszolgabíró utasításba adta a csendőröknek, hogyha nevezettek nem írják alá az ívet, akkor szálljanak ki üz­leteikbe, és bármi címen je­lentsék fel őket. Egyúttal nyomban ki is állította az idé­zést a részükre, hogy másnap Balkányban kihágási tárgyalá­son jelenjenek meg. legerősebb és legvadabb harc, itt szórja Huszár Elemér mil­lióit, ide fog még kelleni leg­alább 500 000 korona ... ösz- szesen szükségesnek látszik még 1 750 000 korona. A pénzt dobálni nem engedem, lehet, hogy nem ennyi fog kelleni, de az is végzetes volna, ha az utolsó napokban akadnánk fel... « * * * »Most a legnagyobb nyomo­rúság előtt állunk — mondta 1931-ben egy kápolna-pusztai földművesasszony —, mert nem kapunk az uradalmakban munkát. Miért is adnak a sze­gényembernek választójogot? Hiszen ez csak a gazdagoknak való, akiknek nem üthetik ki szájukból a kenyeret?-« Vissza a főzőkanálkoz ? Alig több, mint két hét vá­laszt el bennünket a novem­ber 1-6-i választásoktól. A ta­nácsi szervek és a választások idejére alakított bizottságok feladata, hogy minden techni­kai előfeltételét biztosítsák a választások zökkenőmentes lebonyolításának. Héttagú me­gyei választási elnökség fogja össze, irányítja a technikai munkát. A járásokban és a községekben öttagú választási elnökség alakult hasonló cél­lal. A megyei választási elnök­ség titkárát, Kaszás József elvtársat, a megyei tanács igazgatási osztályának veze­tőjét megkértük, tájékoztassa lapunk olvasóit a választások­kal kapcsolatos technikai munkák állásáról. Kaszás elvtárs elöljáróban elmondta, hogy a választási el­nökség a megyei pártbizott­sággal, a Hazafias Népfront megyei elnökségével közösen készített ütemtervet a jelölő- gyűlések megtartására. Meg­határozták a tizennyolc képvi­selői — tizenkét rendes és hat pótképviselői —, a 74 megyei, a 361 járási, a 112 városi és a 6417 községi tanácstag-jelölő­gyűlés sorrendjét Arra töre­kedtek, hogy a magasabb szin­tű jelölőgyűléseket a községi, illetve városi tanácstagok jelö­lőgyűlései előtt tartsák meg, hogy csatlakozhassanak a kép­viselőjelöltek vagy megyei ta­nácstagjelöltek elfogadásához. Néhány esetben azonban a képviselők jelölésével együtt megyei, járási, illetve községi tanácstag jelölésére is sor ke- , rült. — Milyen intézkedésekre került sor a jelöiőgyűlések megtartása utón? — A jelölőgyülések megtar­tásáról jegyzőkönyvet vettek fel. Ezt eljuttatták az illetékes községi, városi, járási, megyei népfront szervekhez, melyek ülésen vitatták meg, hogy a jelöltet elfogadják, illetve fel­veszik a Hazafias Népfront listájára. Ennek megtörténte után közölték az illetékes vá­lasztókerületi bizottsággal a jelölt elfogadását A választó- kerületi bizottságok minden jelöltet elfogadtak. Csak akkor nem fogadhatták volna el a je­lölést, ha az illető jelölt nem rendelkezett volna szavazati joggal. Az elfogadott jelöltek névsorát a választókerületi bizottságok a választási elnök­ségekhez juttatták el, ezek hi­vatottak arra, hogy a jelöltek nevét tartalmazó hirdetménye­ket, listát elkészítsék. — Történt-e kettős je­lölés? — Igen, tizenegy ízben for­dult elő, hogy a választók a jelölőgyűléseken két jelöltet fogadtak el. Közülük a Haza­fias Népfront hét községi és egy járási tanácstagjelöltet fo­gadott eL így mindkét jelölt szerepel majd a listán, s a vá­lasztók szavazatának többsége dönti el, ki képviseli őket a tanácsban. H allottam, amint váro­sunk egyik kisiparosa közbeszólt valamelyik nemré­giben rendezett gyűlésen, ahol a város fejlesztéséről lévén szó, az is szóba jött: hány fé­rőhellyel bővültek a bölcső­dék és óvodák, s még meny­nyit kellene, hogy könnyit- sünk a dolgozó anyák ter­hén. A kisiparos igen kurtán- furcsán vélte elintézni ezt a problémát. Azt mondta: »Min­dig csak arról beszélnek, hogy ennyi meg ennyi óvodát, böl­csődét létesítettek (mármint a városi vezetők), ehelyett job­ban tennék, ha olyan fizetést adnának a férfiaknak, hogy az asszonyok otthon maradhassa­nak, és akkor nem lesz szük­ség óvodára meg bölcsődére.« Meg kell hagyni, szépen hangzik ez a tanács vagy mi­csoda, alkalmas arra, hogy ha mindenki nem is, de egy­néhányon elhiggyék: a dolog olyan egyszerű, mint a pofon, egyetlen rendeletet kell csak hozni, és kész. Azt is gondol­ják — bár ezt nem mondják ki nyíltan, —, hogyha ez meg­valósulhatna, az asszonynép­ségnek nem lesz más köteles­sége, mint sütni-főzni, gyere­ket nevelni. Ami ezen kívül van az életben, abba nem kell beleszólniuk. Valahogy úgy gondolják ezek az embe­rek, mint régi uraink, akik ugyanmegengedték az asszo­nyoknak, hogy dolgozzanak a férfiakénál lényegesen keve­sebb bérért, de a politikába nem engedték beavatni őket, ést ezt »kellően« meg is indo­kolták: »hosszú haj — rövid ész«; »az asszony maradjon a főzőkanálnál«. 1/ lebelsberg Kunó gróf, ' a Bethlen-kormány bel­ügyminisztere — annak a tör­vényjavaslatnak az ismerteté­sekor, amely a női választói jogosultságot csak azok szá­mára biztosította, akik 30. életévüket betöltötték, s tíz évi magyar állampolgársággal, kétévi egyhelybenlakással ren­delkeznek, három gyermekük van, önálló keresettel bírnak, elvégezték a középiskola fel­sőbb osztályait, vagy felső is­kolát végzett férfiak felesége — kifejtette ama nézetét, nem híve annak, hogy ».. .a nők képviselőválasztása jogosultsá­got nyerjenek, mert Magyar- országon a nőnépesség nagy tömegei nem bírnak politikai érettséggel, és nem alkalmasak arra, hogy az ország ügyeinek intézésére döntő befolyást gya­koroljanak«. Ezt Bethlen gróf még megtoldta mondván: ne egyenlősítsék a női szavazato­kat a férfiakéval, hiszen Ang­liában is »... a nők a har­minc éves korhatár mellett csak akkor bírnak választó­— Hányat nem fogadtak el az elsőnek jelöltek közül? — összesen 243 esetben for­dult elő, hogy az elsőnek jelölt személyeket nem fogadták el. Helyettük azonban vagy jobb, vagy legalább hasonló jó tu­lajdonsággal rendelkezőket ja­vasoltak. A Hazafias Népfront elfogadta, felvette őket listá­jára. — Mikorra készülnek el a végleges választói névjegy­zékek? . — Az összeíró biztosok az egész megyében lelkiismere­tes munkát végeztek. Szinte valamennyi szavazati joggal rendelkező választót felvették az ideiglenes névjegyzékbe. Kaposvárott és a megye más részein mindössze egy-két ház maradt ki, de ezek lakói pót­lólag bekerültek a névjegyzék­be. Az ideiglenes névjegyzé­kek közszemlére kitétele után a megyében mintegy ezer em­bert vettek fel pótlólag a név­jegyzékbe. Bírósági eljárásra — melyben a lakosok amiatti panaszukra kérnek orvoslást, hogy a névjegyzékből kimarad­tak — jóformán alig kerül sor, bizonyítva, hogy a törvé­nyeket mindenütt tiszteletben tartották. A végleges választói névjegyzékek október 30-ra mindenütt elkészültek. No­vember X-én, 2-án és 3-án köz­szemlére teszik ki, s minden választó megtekintheti a név­jegyzékeket A választás nap­joggal, ha bizonyos nagyságú birtoknak a tulajdonosnői«. A magyar uralkodó osztály érdekeit képviselő későbbi kor­mányok hűek maradtak elő­deik eszméihez, s a felszaba­dulásig következetesen meg­akadályozták, hogy az ország lakosságának felét kitevő női népesség elfoglalhassa helyét a köz- és politikai életben. M o, de kanyarodjunk * vissza oda, ahonnan ki­indultunk. Valóiban az volna a megoldás, hogy a nőket be­zárjuk a családba, a négy fal közé? Hiszen, ha ezt meg­tehetnénk js, ha a társadalom pótolni tudná is szorgos ke­züket, tudásukat a népgazda­ság, a termelés, a kulturális élet, a tudomány számos ága­zatában — amit értelmes em­ber aligha képzelhet el —, va­jon nem vetnénk-e vissza, ki tudja, hány évszázaddal a nő­ket. Mert igaz ugyan, hogy a felszabadulás után sokkal több nő dolgozik a népgazdaság kü­lönböző ágazataiban, ámde badarság és képtelenség ebből azt a következtetést levonni: lám, a múltban nem dolgoztak a nők, mégis megéltek, a népi demokráciában meg rosszab­bodott a soruk. Akik netán így okoskodná­nak, azoknak jut-e eszükbe vajon, hogy szívesen dolgoztak volna negyvenöt előtt is az asszonyok — sokkal többen, mint most —, ha kaptak vol­na munkát. Csakhogy a kapi­talista Magyarország még a férfiaknak sem tudott mind­nek munkát adni, különben miért vándoroltak volna ipa­rosak, kubikosok, földmunká­sok egyik országrészből a má­sikba munkát keresni, és miért álltak volna utcaseprő­nek, állásnélküli diplomások? És mondjon valaki egyetlen kapitalista országot; — pedig azokban ugyancsak küszköd­nek a férfiak a munkanélküli­ség rémével —, ahol kevesebb nő dolgozna az iparban és egyebbütt, mint amennyi Ma­gyarországon. Hát nem talál­nak ilyen országot. Mit mu­tat a statisztika? Dániában a nőlakosságnak 24,7, Belgium­ban 13,2, Franciaországban 9,8, Angliában 12,5 százaléka dolgozik. És most jól tessék idefigyelni! Magyarországon 752 000-en, a női lakosságnak (beleértve a csecsemőkortól az aggokig mindenkit) csak 7,6 százaléka dolgozik, mint ön­álló kereső. Megmondjuk ke­reken, népi államunk tovább­ra is azon fáradozik, miként teremtsen még több, a nők számára elfogadható munkale­hetőséget. Igenis, még több dolgozni akaró asszonyt és leányt kívánunk a lehetőség­hez mérten bevonni — nem­jáig a névjegyzékeket minden­ki megnézheti, a tanácsi szer­vek bárkinek rendelkezésére bocsátják azokat. — Hány szavazati joggal bíró lakosa van megyénk­nek? — A végleges választói név­jegyzékekben 253 000 választó neve szerepel. Ez a lakosság­nak 65—66 százaléka. A név­jegyzékekből 1329 személy ne­vét ki kellett hagyni elmebe­tegség, illetve jogerős bírói ítélet miatt. A feudális Ma­gyarországon Somogy lakossá­ga kb. 7 százalékának volt csupán szavazati joga, s a Horthy-rendszerben is csak 20 —25 százalék rendelkezett szavazati joggal. A községi je­lölőgyűléseken 137 844, az or­szággyűlési képviselő- és a megyei tanácstag-jelölőgyűlé­seken 25 309 ember jelent meg. A jelölőgyűléseken a válasz­tók 64 százaléka vett részt. — Mikor kerül nyilvános­ságra a Hazafias Népfront által elfogadott országgyűlé­si képviselő-, pótképviselő- és tanácstag-jelöltek név­sora? — A megyei választási el­nökség feladata gondoskodni a hirdetmények, választási lis­ták elkészítéséről. A választá­sok kiírását és a választókerü­letek területi beosztását tar­talmazó hirdetmények időben megjelentek. A legnagyobb feladatok azonban most kö­csak a közéletibe — a terme­lésbe is. Az idősebbek emlé­keznek rá, hány olyan család volt a múltban Magyarorszá­gon, ahol az asszonyra szakadt a család eltartásának rettene­tes gondja, mert a férfi se­hogy sem kapott munkát. Miért alkalmaztak akkor a munkaadók inkább nőket a férfiak helyett? Azért, mert a női munkaerő jóval olcsóbba került. Az uradalmakban pél­dául a női napszám mindig lényegesen kevesebb volt, mint a férfiaké, noha ugyan­azt a tempót, munkateljesít­ményt követelték meg tőlük. S ilyen farkaserkölcsök van­nak érvényben ma is a kapi­talista országokban. Ezért al­kalmaznak ott hozzánk képest több nőt a termelésben. V ajon ki merné kétségbe­vonni, hogy a népi de­mokráciában a hők sokkal jobban élnek, mint ahogy a kapitalista Magyarország asz- szonyai, leányai éltek? Két­ségtelen, hogy a nők, különös­képpen pedig a gyermekes anyák azért igyekeznek elhe­lyezkedni, hogy jobb életet te­remtsenek családjuknak, több pénz jusson élelmezésre, bú­torra, házra, a lakás szépíté­sére. Az is (igaz, hogy ez na­gyobb terheiket rak vállaikra, hiszen üzemi vagy hivatali munkájuk mellett —■' különö­sen, ha nincs a családban anyós vagy más idősebb szü­lő, az asszonynak kell rend- bentartani a lakást, gondos­kodni a család élelmezéséről, a gyerekek neveléséről stb., tehát jobban kijut nekik a munkából, mint azoknak a férfiaknak, akik üzemi vagy hivatali műszakjuk befejezté­vel letudják család ■ iránti kö­telezettségüket. Bár az asszo­nyok tisztában vannak a meg­terheléssel, mégis legtöbbjük akkor érzi jól magát, ha dol­gozhat, kereshet. Eszembe jut egy jól kereső ismerősöm, aki elpanaszolta: nem képes a fe­leségét meggyőzni, hogy ott­hon maradjon a két gyerek­kel, hiszen az ő kétezer fo­rintjából eléldegélnének. Az asszony nem áll kötélnek, s in­kább fizet 700 forintot havon­ta a két gyerek után édes­anyjának, ő maga pedig 900 forintos állást vállalt. H ogy ma többen dolgoz­nak, mint a felszaba­dulás előtt, annak oka az or­szág rohamos iparosítása. Gon­doljunk csak a Kaposvárott felépített fonodára, amely ezernél több lánynak, asszony­nak ad munkát, keresetet. Ma nincs munkanélküli férfise­reg, nincsenek hóra váró ál­lás nélküli diplomások. A népi rendszer valóra váltotta, amit a kapitalista világ nem tehe­vetkeznek. November 5-én a községekben ötféle, a város­ban pedig négyféle hirdet­ményt kell nyilvánosságra hozni, melyek tartalmazzák a községi, városi, járási, megyei, az országgyűlési képviselő- és pótképviselő-jelöltek névsorát. — Milyen fontos technikai feladat vár még megoldásra a választások során? — Igen fontos feladat lesz a szavazatok összeszámlálása, a választási eredmények megál­lapítása, a jegyzőkönyvek fel­vétele és az illetékes szervek­hez való eljuttatásuk. Bízunk abban, hogy az a 26 ezer ak­tíva, aki már eddig is dicsére­tes, lelkiismeretes munkát végzett, ezután is megállja he­lyét Segítséget is kapnak munkájukhoz a választások idejére megalakult 12 tagú megyei választási munkacso­porttól, melynek tagjai állan­dóan a járásokban tartózkod­nak. A járási tanácsokon is alakult hasonló munkacsoport, melynek tagjai a községekben segítenek, hogy ne legyen se­hol fennakadás. A választási munkacsoport útmutatót ké­szített, mely azt tartalmazza, hogy a szavazatok eredményét milyen jelű jegyzőkönyvben hová kell eljuttatni. — Az előkészületek tehát rendben folynak, így biztosíték ígérkezik arra, hogy a válasz­tások fennakadás nélkül zaj­lanak le — fejezte be tájékoz­tatóját a megyei választási el­nökség titkára. Szalai László tett meg: biztosítja hazánk minden polgárának nemcsak jogát a munkára, hanem a le­hetőséget is. A fontoskodóik, az okvetetlenkedők, gyászmagya­rok, akik szentségtöréssel, ke­gyeletsértéssel vádolják, sza- pulják a szocialista rendszert azért, mert a férfiakkal egyen­lő jogokat adott a nőknek, ve­gyék számba azt is, hogy a mi rendszerünk nem egyszerű­en munkához juttatja a nőket, hanem arra is ügyel, hogy olyan munkát végezhessenek, ami valóban nekik való. Mi­lyen munkát kaptak régen a nők? Szolgáljon erre is bizo­nyítékul a hiteles statisztika. 1938-ban az összes napszámo­soknak és segédmunkásoknak — a mezőgazdaságot nem számítva — 44,3 százaléka nő volt. S ma — bár több száz­ezer új női munkaerő vonult be a termelésbe — 29 százalék ez az arány. Egy tavaly ősz­szel készült felmérés szerint iparvállalatoknál az adminiszt­ratív munkakörökben a nők aránya 65 százalék volt, még jobb ez az arány a statisztikai és bérelszámoló munkakörök­ben. A népi demokrácia több millió nőnek adott sza­vazati jogot. A Horthy-Ma- gyarországon egyes egyete­mekre nem engedtek be női hallgatókat, ma viszont a fő­iskolák hallgatóinak 30,7, a középiskolai tanulóknak 52,2 százaléka nő. Az általános és középiskolák tanszemélyzeté­ben — 1954-es adatok sze­rint — 59,3, a felső oktatás­ban 23,9 százalék a nők ará­nya. (Norvégiában 18,9, illetve 5,8, Spanyolországiban 8,4, il­letve 18,5 százalék az arány.) A legutóbbi országgyűlésben 52 női képviselőnk volt, száz­számmal vannak női tanács­elnökök, titkárok, vállalati igazgatók, bírók, orvosok, 1947 és 1957 között több ezer nő kapott kormánykitüntetést, 60-an pedig a Kassuth-díj bir­tokosai. Egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak a nők, - Törvényeink különös védel­met és kedvezményeket is biz­tosítanak az egyenlő jog mel­lé a nőknek. Ilyen a terhes nők védelméről szóló törvény, amely SZTK-tagoknál ingye­nes, nem biztosított tagoknál kedvezményes kórházi ápo­lást, a dolgozó anyáknak 12 heti fizetett szabadságot, szoptatási időt biztosít szülés előtt és után. Csupán anyasá­gi segély címén 500, babake­lengyében 400 mülió forint segélyt adott az SZTK és az állam az utóbbi években az édesanyáknak. És a dolgozó anyák, a nők érdekvédelmét szolgálja a sok-sok háztartási gép; hogy ma minden ezer gyerekre 50 férőhelyes böl­csőde jut az 1938. évi kettő­vel szemben. Több az óvoda is( S ajnos, még kevés van ebből is, abból is. De mert a mi rendünk szabadí­totta fel a nőket évszázados elnyomatásuk alól, s mert azt a megmásíthatatlan jelszót ír­ta zászlajára, hogy legfőbb érték az ember, minden fon­toskodás, okvetetlenlkedés el­lenére is arra törekszünk, hogy még több óvodánk, még több bölcsődénk legyen, hogy boldogan éljenek az anyák é lányok, s napsugaras jövő várjon gyermekeinkre. Hall­janak ebből a demagógok is! Minden más tanács ellenére ezen az úton megyünk tovább! Varga József Rengeteg európai gyermek lesz baleset áldozata A gyesnmek balesetelhárítás kérdéseivel foglalkozó nem­zetközi kongresszuson — ame­lyet nemrégiben az Egészség- ügyi Világszervezet védnöksé­ge alatt a Lüttich melletti Spaban tartottak — megállapí­tották, hogy Európában több gyermek veszti életét baleset folytán, mint tuberkulózis, gyermekbénulás és egyéb be­tegség következtében. Statisz­tikai adatok tanúsága szerint a Német Szövetségi Köztársa­ságban példára a 19 éves kor­ig bekövetkező halálesetek 35 százaléka balesetből ered. A skandináv országokban még magasabb a balesetből eredé elhalálozások aránya.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom