Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-30 / 283. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. november 30. Fel a fejjel! r Szabadi fiafalok TT a az emberi értelmet szirmabontó virághoz hasonlítom, akkor a pedagógus az, aki értő lélekkel és kézzel gyümölcshozókká neveli a virágokat, rányitja az élet titkaira a gyermekek szemét. Ha a gyermekeket, akik üggyel- bajjal ismerkednek a tudománnyal, mécshez hasonlítom, úgy a tanító az, aki életreszó- lóan fényt gyújt a buksi szőke, barna és fekete fejecskékben, a tudás olajával táplálva a kezdetben világítani gyenge lángocskát. Akármihez hasonlítom a pedagógus hivatását, mindenképpen magasztos, minden mesterségek, hivatássá nemesedett mesterségek között a legszebb. Idősebb pedagógus generációnk bármelyik tagját kérdeztem még eddig, ha újra kezdhetnék az életet, mihez kezdenének, a válasz szinte egyöntetűen ez volt: »tanár, tanító lennék akkor is, ha hétszer születnék. Nem választanék mást-«. S vannak már fiatal pedagógusok is, akik ezt vallják. Ez pedig azért öröm, mert az elmúlt években sok vita volt fiatal pedagógus nemzedékünk felkészültsége, hivatástudata körül. Tanítóképzésünk útkereső reformja, a jövő tanítóképző intézetei hivatottak segíteni pedagógus képzésünknek utóbbi években tapasztalt hibáin. Erről beszélgettünk a vadonatúj somogyszobi általános iskola ideiglenes bútorzatú tanári szobájában, ahol a negyedéves konferencia előkészítő értekezletére jöttek össze a tanárok, közöttük az idén érettségizett V i s ny e i Teréz, ahogy a faluban nevezik, a »kis tanító néni«, aki mint képesítés nélküli nevelő kötött szerződést a megyei tanács művelődésügyi osztályával. A szerződés értelmében a nemrég még diák most tanító, aki két év múlva képesítőzik. Nemrég volt érett jelölt a ’ kis tanítónéni. Igen elevenen emlékezem rá: a kollégiumban tartott banketten énekelt, táncolt, tele volt bizakodással, derűvel. így szemére vethetem mostani türelmetlen szomorúságát. Mert szomorú. Senki ne higyje, hogy a nagy elhatározó lépést bánta meg. Dehogy! Hanem az érettségi vizsga után máris vizsgáznia kell újból és mindennap. Tanít. Az bántja, hogy nem megy minden, mint a karikacsapás. a sümegi tündér. Hangok hallatszanak. Talán az asszonyt keresik. Többen is kiáltoznak. — Malvin, Malvinka, Mal- vóka! Az asszony nem felel, hanem behúzódik a sűrűbe. En elkeveredem. Bámulom a felettünk elsiető ritkaszövetű, furcsa felhőket. Hallgatom a víz ütemes csobbanását, az asszony tovább lötyköli a ruháját. A Nap már magasan jár. Valahol delet harangoznak. Kicsit elálmosodom. Arra ébredek, hogy az asszony sietve öltözködik. Ruhája gyorsan száradt. Engem kereshet, mert a bokor csak szétválik. En még mindig úgy vagyok, ahogy korábban a vízbe indultam. Elmegy. Később visszajött, és fehér papiros csomagot hajított a bokorba hozzám. Kibontottam. Rántott hús és nagy darab fehér kenyér. Falni kezdek, valósággal gyűrtem magamba az ennivalót. Lassan megmozdult bennem az élet, és hiába hunyom le szememet, folyton a fehér blúz reszket előttem. Másra akarok gondolni, de hiába idézgetem Veri arcát. A túlparton fehér madár vergődik, bronztestű, vékony menyét szívja a vérét. A menyét bundája színe Malvin hajszínére emlékeztet. Csend van. Előmerészkedem. Sehol senki. Az asszony ruhái ott libegnek egy közeli bokron, ő meg a folyam közepében tempózva úszik, s szinte mozdulatlan, csak a vörös haja reszket, lobog a fújó meleg szélben, a rátűző napfényben, Felette aranysárga szitakötők szállnak. Meglát. Int. Belevetem magamat a vízbe. Most már nem vagyok éhes, hát teljes erővel siklóm feléje, s valósággal úgy suhanok melléje. Rám nevet, aztán le- állana a mederszélen, de megcsúszik, elkaptam, és így ketten zuhanunk el. Megijed. Védekezni akar, de ki bántja? Az arcomba csap. Elfut a méreg, és most már nem hagyom magamat. A parton birkózunk tovább, s mintha lankadna ellenkezése. Két fehér duzzadt emlője odagyűrödik az állam alá. Felnevet és kiszabadul ölelésemből, aztán eltűnik egy bokor mögött. Ruha suhog. Valaki kacará- szik. Aztán csend lesz. A bokor mögé lesek. Az asszony veres haját látom csak, aztán, hogy ■ kilépek a bokor mögül, csak látom ám, hogy anyaszült meztelen hever ott. Amikor melléje léptem, mint pendülö nyíl pattant fel. Utánakapok. Menekülne, majd dulakodni kezdünk, de az asszony hamar elernyed, már nem védekezik, magával ránt, és sokáig nem enged el. Az ég alján a fehér felhők lassan elpirultak, majd feketére váltak, és nagyon fáradt lettem. Amikor felébredtem, az asszony ott feküdt mellettem, és nyitott szájjal, szapora lélegzettel aludt. A Nap akkor bukott le a pogányvári hegyek mögé. Hűvös szellő fújdogált, és beleborzolt Malvin veres hajába. Felébredt. Nyújtózkodott. Rendbeszedte magát, és most már rendelkező hangon, ridegen utasitga- tott, majd elindultunk az állomás felé . . . Ott a többiekhez csatlakozott. Vissza sem nézett, amikor felszállt a pesti vonatra, — Türelem, türelem, Tériké, ne akarjon máról holnapra kész tanítónő lenni! — így szól Györkös igazgató napról napra elhangzó intelme, biztatása. — Amire maga vállalkozott igen bátran, ahhoz derűs bizakodás kell és sok szeretet. Csak akkor derül fel a kis tanító néni arca, amikor arról beszélgetünk, mennyivel előnyösebb helyzetben lesz 6, amikor a kétéves tanfolyam hallgatói kikerülnek tanítani. Akkorra már annyi gyakorlati tapasztalata lesz, hogy arra is telik erejéből, hogy segítse a fiatal kartársat, aki ide kerül az első évre. A hogy egyik kartársa megjegyezte: — öreg róka leszel! Csak fel a fejjel. Bizony fel! Visnyei Teréz az egyik legszebb hivatást választotta, s csak rajta áll,, hogy igazán hivatássá váljék a tanítás, nevelés. László Ibolya Talán ha véres kardot hordanának körül a faluban, akkor se lehetne gyorsabban ösz- szeszedni a fiatalokat, mint amikor híre fut, hogy megbeszélés lesz a kultúrházban. Bevallom, meglepett ez a nagy igyekezet. Nem azért, mintha Szabadiról, érről az 580 lakosú kisközségről nem lehetne sok jpt feltételezni. De talán két éve vagy előbb jártam ott, s akkor merőben ellentétes tapasztalatokat gyűjtöttem. S amikor ilyen magabiztos fiatalokkal találkozik az ember, óhatatlanul is kutat az indítékok után, mindennek a miértjére szeretne választ kapni.- Sértő.« szápdék- nélkül megírhatom; hogy kezdetben vajmi keveset árulkodtak a fiatalok. Nehezen engednek föl, nehezen szólalnak, s hogy ebbeli tulajdonságuk ne mondjon ellent az előbbinek, azért megjegyzik, hogy »-a Főiskolára szeretett volna, iratkozni, s egyedül félénksége vádolható, amiért nem\ ment, hanem hirtelen-hamar elhatározással odakanyarítot- ta nevét egy szerződés alá, vállalta a képesítés nélküli nevelő állását Somogyszobon, ami biztosítja majd számára, hogy szíve szerint képesítőt tegyen, ha az elkövetkező két esztendőben egyre erősebben érzi, hogy ez a hivatása. Tanítónak született. Nagyobb szeretettel, örömmel, segíteni készséggel aligha fogadták volna kartársai akkor sem, ha már a képesítővel a tarsolyában jelentkezik, ha kész tanítónőként nyer honpolgárságot a tudományosztás somogyszobi kis világában, ebben a mesébe illően szép falusi iskolában, ahol olyan az osztálytermek parkettje, mint a tükör, noha kint elég vastag a vendégmarasztaló sár. Otthon ez. Második otthon. A rend és a tisztaság erről beszél, a féltő gondosság ezt bizonyítja, fi széles folyosó faliszekrényeiben ott vannak a posztóból varrt* pacskerelc. Mielőtt belépnénekJ a gyerekek a tantermekbe,', ezt húzzák a lábukra. Mindé-', nütt virág. A falakon ízlésesenJ elrendezett képek. Boldog lehet, aki ilyen iskolában tanít-' hat és tanul. T/~ isnyei Teréz egy hónap' ja tanítja a harmadik osztály kis közösségét. Harmincnégy gyerek oktatását, nevelését bízták rá. Es a kis tanító néni türelmetlen. Azt szeretné, ha máris olyan tapasztalt volna, mint idősebb kollégái, akik megbocsátó mosolygással fogadják néha már majd sírás panaszait, hogy rosszak a gyerekek; a tanítás nem okoz nehézséget, de a fegyelmezés igen. Bizony, átesik ezen a tűz- próbán minden kezdő pedagógus. A nemrégen még diák Teréz tanító néni abba a »fura« helyzetbe jutott, hogy harmincnégy gyermek minden figyelme, csintalansága, szere- tete vagy komiszkodó kötődése reá záporozik, ö a tanítónő! Akinek hivatala a figyelemmé, engedelmességgé, szorgalommá oldani a mindenben játékot, mókát kereső nyolcévesek csikóficánkolását. A gyermekek leikéhez kell megtalálni az utat, harmincnégyhez külön-külön. De nem nehéz ez. Azaz, ha nehéz is, nem lehetetlen. TÖRÖK ZSÓFI: JCh &naaH<unás Megbeszélés közben . Szigorú fal előtt Megtorpanok n*ha. Láthatatlan bottik Komoly sora néz a szemembe: — Állj! Ne tovább! — Mit írsz, Mást nem érdekelhet! Megnyílt vágyad kútját, Mi dalolni kerget, temesd be! Lanyhán botorkálnak Mankótlan rímeid, Verselésed fáradt, Dérlepte, túl szelíd, mint az ősz. Ne írj! Légy csak asszony, Ez más alól felment! Légy anya, oldódj fel Ebben! - hisz ez mindent betetőz S míg én meghőkölve Bámulom e sziklát, Vakon tapogatva Az átjárás titkát k Képzeletem futó Virága rátapad, Átkúszik rajta, s már A túlfelén kacag szabadon! é f Most? Csak egy szavába ke- f rült Merényi Endrénének, s a ) sötét, sáros, már meglehetősen t kihalt falu egyszeriben föl- <1 éledt. Nem ’ beszélték meg előre a talá'kát, mégis. Az egyik fiú futott a másikért, az a szomszéd lányos házához rohant; a kislány szólt két fiúnak, s a két fiú is csak akkor indult el" a kultúrház felé, amikor már értesített másik két fiatalt. Egyszeriben együtt volt a gárda. Pedig csak fél órája érkezett be a vonat, s l köztudomású, hogy a fiúk. lá- /nyok többsége vidéken dolgo- f zik vagy tanul. Tudom, olya- . fnok is voltak köztük, akik a fnagy sietségben vacsorázni is elfe ejtettek. f S ha most csak ennyit írnék t róluk, ezzel is megközelítően «jellemző képet festhetnék kul- : - «túra iránti szeretetükről. f No de hát ők maguk sem i elégednének meg ennyivel, f Mondom, fél óra alatt együtt volt a csoport. Nem hirdettek próbát, még csak olvasópróbát sem. De egy-egy megmozdulás .előtt érdemes összeülni — úgy \ tartják —, s meghányni-vetni a dolgot. •Nos, éppen arról beszélgettek, hogy mikor kezdhetik a próbát, mert bizony nagy fába később az ablakon át, f vágták fejszéjüket. Idő kell a át a le « felkészülésre. A Nászutazást eresztett függöny mögül W^*®«»** játezani, Dihovicsnlj nyúlt egy kis kesztyűs kéz. J°Pf^t3ét. Kiosztották a szere- Megismertem, az övé volt, és) s ®Syik-másik szereplő, két ezüstpénz hullott ki belő-) ^iva!a lányok mar kiírtak le, csengve, csillogva csattant \ szövegüket is. a kőszegélyen, és én kábán) -— Menni fog ez, ha nehebámultam a kirobogó vonat)zebben is... Hozzászoktunk utón. Jmár az erőpróbához — így az Magamra maradiam. Meg-)egyik fiú. Láttam az arcokon, kordult a gyomrom, anyumra) véletlenül se akadna köztük gondoltam, és lehajoltam a két ^valaki, akinek egyáltalán eszé- fényes pénzért. Markomat va-)be jutna kételkedni szavai iga - lósággal égette a pénz, és >7" éreztem, hogy elpirul az ar-> com is. Veri libái akkor totyogtak át a síneken ... Anyám kisirt szemekkel várt. Tudta, hogy a masiná tói elküldték. Az asztalon megpengetlem a két ezüstöt. Anyám furcsálkodva nézte, de aztán behoztam a velem hur-y colt döglött gémet, akkor csak) vette a kendőjét, és elindult a( boltba. Leheveredtem a pitvarszegélyre, és elaludtam. Arra ébredtem, hogy anyám szöszmötöl, és a konyha belse-f jéből sercegő hangok, nyál- csordító szagok szállnak. Disznóhús sült, amikor később elém tette, valami undorfélét éreztem, de izmaim visszakövetelték az elvesztegetett erőt , Jóllaktam. Hússal. Anyám f egy pohár bort is tett elém. ( Kiittam, és fütyörészve in-y dúltam el az Alszegbe. A ka-( pu előtt már várt Veri, a papirosból kicsomagoltam a néki ■ szánt húst, enni kezdett,' aztán kócos feje rábillent a vál- lámra, hajából kakukkfű szagát éreztem. A fák közül lassan kiemelkedett a Hold, gúnyosan rámvigyorodott, és belebámult a Csekébe, ott rázendítettek a békák, és a kakukk- fű illatú haj felett a jószagú asszonyra gondoltam ... színpadon könnyebben megy ám .. .« ötvenhét őszén — akkor került ide Merényi Endréné, a kultúrotthon igazgatója kezdett éledni a falu. S ebben benne van az oly sokat hangoztatott mondás igazsága is, hogy csak jó vezető kell a faluba, azon nyomban megváltozhat az élet. Három egyfelvcnásossal mutatkoztak be, s akkor alakult a lányok hattagú tánccsoportja is. No, persze, nem úgy kell elképze’ni, hogy a fiata’ok ettől kezdve csak tanultak meg szerepeltek. Szórakoztak is, táncoltak, játszottak. S bár — azt mondják Szabadiban is érvényesül az az íratlan törvény, miszerint a menyasszonyokról akár eljegyzése pillanatában lemondhat a gárda, mégis szaporodott a létszám. Büszkén mondják, hogy a kul- túrésoportnak 24 tagja van, s e bejelentést nein is lehet gratuláció nélkül fogadni, . Nem, akarok itt most leltári felsorolást adni, de hozzátartozik a képhez, hogy a három egyfelvonásost Gárdonyi A bor című falusi története, majd Bródy Tanítónője követte. Arról meg éppen nehéz lenne beszámolni, hogy hány egyfelyo- násos hangzott el az irodalmi esteken, nemzeti ünnepeken, hányszor ropták a táncot a csoport leánytagjai, és hányszor szórakoztatták a vidéket is színvonalas műsorukkal. Egy szó, mint száz, a fiatalokban egy nagyen dicsérendő jellemvonás alakult ki, amit úgy hívnak, hogy: összetartás. Ezt nem ők mondták: pár órás ismeretség után is levonhatja az ember a következtetést, mert hiszen az összetartás — legalábbis külső — jeleit -r.-r\ nahp-r, felfedezni. é Nem lehet otthagyni a termet egy kis táncpróba nélkiíL De kitűnik ez a színpad elkészítéséből (a díszleteket saját maguk húzták be vászonnal), a heti három próbából s a nagy-nagy igyekezetből, hogy beviteleik mindig okos célra (lemezjátszó, lemez stb.) fordíttassanak. Ezek után azt hittem, hogy a szabadiaknak semmi panaszuk, óhajuk nincs, mindent előteremtenek a szórakozáshoz, művelődéshez. Meg is mondtam nekik ebbeli észrevételemet. És iám, egyszeriben megnyíltak az összeszorított ajkak, felcsillantak a szemek. Most már egyszerre beszéltek volna mindannyian. Persze nem panaszképpen, csak úgy, mint akiknek igazán szívügyük a falu élete. Herczeg Sanyi, aki különben gépésztechnikus Kaposvárott, idehaza pedig KISZ-titkár, ő kezdte. — Baj van a mozival. Képzelje, hetenként csak egv előadás van, az is vasárnap délután fél kettőkor. Ugye, most már nem csodálkozik, hogy nem megy a mozi? Valóban, furcsa beosztás ez. Tudom, hogy vándormozi működik odakint, s azt is tudom, hogy 25—30 ember néz meg egy-egy előadást. Rossz az időpont, és rossz a hang. Igen, azt hiszem, egy kis jóindulattal lehetne segíteni... Somogyvári Laci a zenekart hiányolja, mert hogy mindig csak lemezre lehet táncolni. Mondtam volna tanácsot, próbálják meg ők maguk. Mert az »import-« zenekar bizony sokba kerül. De — ahogy láttam a megbeszélés után — hozzászoktak, megszerették már a lemezt. Igaz, hogy a zenekar más, de hát csináljanak maguknak. Nem hinném, hogy Szabadiban csupa botfülű fiatal él. Meg is haragudnának, ha ilyeneket fognék rájuk. Várai Ibi A tanítónő monológját mondja. Ám a kislányoktól tudhattam meg az igazi »nagy« gondot! Azt mondja az egyik — nem írom ide a nevét, mert megharagszanak rá a fiúk —, hogy csak 3—4 nősülni vágyó fiatal van a faluban, és sok a lány. Az egyik érintett fiú, Nagy Feri mindjárt rávágta, hogy egy sincs. (?) Aztán meg nem szeretnek táncolni a fiúk, vagy nem is tudnak? Nem merném eldönteni. De hiszen rendezhetnének tánciskolát is. Nagyon csúnya dolog lenne a fiúktól, ha szemrebbenés nélkül fogadnák, hogy minden kislány kénytelen-kelletlen vidéki jelölt után kacsingat. Pedig már-már ez a helyzet Szabadiban..; Azonnal megcáfolták a feltevést. Tánclemez került a korongra, és mindenki rátalált a párjára... Kedves, csupaszív, lelkesedő fiatalok élnek ebben a kisközségben. Nem mástól kérik — ámbár a tanács is sokat ad — a művelődés lehetőségét. Maguk teremtettek otthont a kultúrának és önmaguknak; maguk vidítják, szépítik az életet. Eszembe jut egy idős néni szava, akit az utcán kérdeztem meg: — Ó, a mi fiataljaink! — ennyit mondott csak, de a hangsúly, a mosoly kifejezte a többit: azok igen, azokról érdemes beszélni .. Jávori Bál«
