Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-30 / 283. szám
Vasárnap, 1958. november 30. 4 SOMOGY! NÉPLAP Szovjet jegyzék a japán kormányhoz Moszkva (TASZSZ). Fedorenko tokiói szovjet nagykövet november 21-én jegyzéket nyújtott át Fuzsijama japán külügyminiszternek. A szovjet kormány ismét felhívja a japán kormány figyelmét, milyen komoly következményekkel járhat a békére és Japánra nézve az a körülmény, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői Japán területét használnák) fel a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agresszív cselekményeikhez. A szovjet kormány felszólítja a japán kormányt, intézkedjék, hogy Japán területét ne használhassák fel agresszió céljaira. Háromnapos gyász Bulgáriában Szófia (MTI). A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága, a Bolgár Nemzet- gyűlés Elnöki Tanácsa és a Bolgár Minisztertanács november 27-én este együttes gyászülést tartott Georgi Damjanovnak, a Bolgár Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa elnökének, a Bolgár Kommunista Párt Köziponti Bizottsága tagjának halála alkalmából. A gyászülésen elhatározták, hogy háromnapos országos gyászt rendelnek él. Georgi Damjanov temetésének megszervezésére bizottság alakult. Elhatározták még, hogy Deorgí Damjanovról nevezik el szülőfaluját, továbbá, hogy Vraca városában mellszobro! állítanak Damjanovnak. Georgi Damjanovot ma temetik. A finnor»%áj(i politikai helyset Helsinki (TASZSZ). Az agrárszövetséghez tartozó három miniszter megkapta pártjának parlamenti csoportjától Az angolok újabb gyarmati agressziója Szaud-Arábia küldöttsége felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét, hogy november elején angol fegyveres erők megszállták a Perzsa-öböltől délre fekvő Hor al Udaid-et. Szaud- Arábia fenntartja magának a jogot, hogy meghozza a szükséges intézkedéseket »területi épségéinek megvédésére az angol gyarmati agresszióval szemben« — hangoztatta a szaud-arábiai küldött. Gyulai Ida felszólalása az ENSZ-közgyíílés társadalmi, humanitárius és kulturális bizottságában New York (MTI). Az ENSZ közgyűlésének társadalmi, hu- manitaring és 'kulturális bizottságában az önrendelkezési jog kérdéséit! folytatott vitában a magyar delegáció képviseletében felszólalt Gyulai Ida. Felszólalásában válaszolt az amerikai képviselőnek arra aa állítására, hogy a magyar nép nem gyakorolhatja az önrendelkezési jogát. Felszólalásában a többi között hangsúlyozta: ügy látszik, hogy az egyik itt jelenlevő delegáció számára az önrendelkezési jog kérdésének tárgyalása csupán ürügy — egyik ürügy a spk közül — arra, hogy Magyar- országot, a magyar népet és a magyar kormányt támadja. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a magyar nép az 1956 őszén külföldről szított, rövid életű ellenforradalom után másként gyakorolta önrendelkezési jogát, mint ahogyan azt bizonyos nyugati államok vezető körei saját szempontjukból kívánatosnak tartották. A magyar nép megbízottai az országgyűlés tavaly májusi ülésszakán jóváhagytak minden kormányintézkedést, amely a fasiszta puccs-kíséiiet leverésére irányult. A közelmúltban lezajlott országos képviselő- és tanácsválasztáson■ a választók óriási többséggel ismét bizalmat szavaztak a kormánynak és azoknak, akik politikáját képviselik. Azoknak, akik továbbra is a magyar nép önrendelkezési jogát hiányolják, azt tanácsoljuk, nézzenek jobban körül, vagy forduljanak néhány itt jelenlévő delegátushoz. Ezek a delegátusok emlékezetükbe fogják idézni, hogy vannak bizonyos területek, talán felesleges is megnevezni őket, ahol ez a jog valóban nem érvényesüli még ma sem, ahol a gyarmattartó hatalmak, megHabsburg Ottó „lemond“ trónigényéről Bécs (MTI). A Reuter az osztrák kormányhoz közelálló körökre hivatkozva közli: Habsburg Ottó levelet intézett Raab osztrák kancellárhoz, ''ibíi kijelenti, elhatározta, hogy »lemond trónigényérő', . ...ennyi követeléséről, és visszatér Ausztriába«. Az osztrák alkotmány értelmében ugyanis a volt királyi csalód tagja, aki nem mond le minden követeléséről az osztrák trónt illetően, nem élhet Ausztriában. E rendé1 kezést az első világháború után, az osztrák—magyar monarchia összeomlásakor hozták. Eddig még nem fűztek hivatalos megjegyzést Habsburg Ottó ajánlatához. NEMZETKÖZI SZEMLE A „frontváros“ és u német kérdés a jogot, hogy kilépjen a kormányból, és így a kormánynak nincs más lehetősége, mint a lemondás. A kormány egyes tagjai megkísérlik, hogy minden lehető módon megakadályozzák a lemondást. Fagerholm mi- J niszterelnök csütörtökön ismét javasolta, hogy részleges j kormányátalakítást hajtsanak végre, s adjanak át néhány miniszteri tárcát a szociálde- New York (MTI). Az ENSZ , , ,, politikai bizottságának ciprusi mokrata ellenzék képviselői- . vitájában pénteken előtérbe nek. Ez a terv azonban kudar- került a lehetőség, hogy cot vallott. A Maakansa, az ! ENSZ-megíigyelőcsoportot agrárszövetség lapja úgy véli, j küldjenek Ciprusra. 1 A politikai bizottság vitajaAnglia óriási koncentrációs táborrá változtatta Ciprus szigetét hogy a válság politikai. Nem szabad eltitkolni a nép előtt, hogy a kormánynak nem sikerült jó kapcsolatokat fenntartania a Szovjetunióval — hangoztatja a lap. — A Szovjetunióhoz fűződő kapcsol^ta- i inkát súlyos megpróbáltatás i érte. Helyre kell állítanunk szegve az alapokmány rendel- j ezeket a jó kapcsolatokat, kezeseit, erőszakkal és fon-1 jelenlegi kormány erre nem darlattal akadályozzák a népek akaratának teljesülését. képes. ban Görögország és Törökország egyaránt kifejezte érdeklődését a javaslat iránt. Anglia szembehelyezkedett az ENSZ bevonásával. Szóból j ev szovjet küldött a péntek délutáni ülésen kifejtette, hogy Anglia »óriási koncentrációs táborrá« változik i tatta a szigetet, s mint NATO- támaszpomtot meg akarja tar- de . tani azt. Zorlües Averoff újbóli felszólalása után a vitát hétfőre halasztották. A Pravda vezércikke a berlini kérdésről Moszkva (TASZSZ). A Pravda szombati számának a berlini kérdéssel foglalkozó vezércikke megjegyzéseket fűz a nyugati hatalmakhoz, valamint a két német állam kormányához intézett szovjet jegyzékekhez és N. Sz. Hrus- csovnalt ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatos sajtóértekezleti nyilatkozatához. A vezércikk többek között megállapítja: a nyugati hatalmak a legdurvább módon megszegték a potsdami egyezményt, valamint a Hitler-elle- nes koalíció résztvevőinek a háború alatt és kevéssel a háború után kötött más négyoldalú megállapodásait. Ezeknek a megállapodásoknak az volt a célja, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek a német militarizmusnak,; és biztosítsák Németország békés, demokratikus fejlődését. Az "Egyesült Államok, Anglia és Franciaország azonban ugyanakkor szerették volna érintetlenül hagyni Berlin négyhatalmi státusát és továbbra is fenntartani a város nyugati részének megszállását. A Szovjetunió — mondja a vezércikk — nem tarthatja többé magára nézve kötelezőnek a Németországra vonatkozó koztatottság fokozását és a egyezményeknek azt a részét, j népjólét emelését — ezt helye- amely nem egyenjogúságon . zi kilátásba a szovjet kormány alapul, és amelyet egyesek a javaslata. Ha szükség lesz ró, nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartására használnak fel. A Pravda utal arra, hogy a szovjet terv féléves kivárási időt helyez kilátásba, majd így folytatja: Ebben megnyilvánul a Szovjetunió gondoskodása, hogy a nyugati’ hatalmak, valamint a a Szovjetunió hajlandó ' lesz rendelésekkel ellátni a nyugat-berlini vállalatokat, továbbá kereskedelmi alapon biztosítani számukra a szükséges nyersanyagot és élelmiszert. Tekintettel Nyugat-Berlin különleges földrajzi helyzetére — fűzi hozzá a vezércikk —, Német Szövetségi Köztársaság szükség lehet bizonyos megfelkészülhessen a berlini változásokra, és hogy ezek a változások minden viszonylatban fájdalommentesen menjenek végbe. A féléves idoállapodásra a Német Demokratikus Köztársasággal. E megállapodás révén biztosítható lenne a szabad város akadálytalan érintkezése a külső szak teljesen elégséges ahhoz j világgal. Magától értetődik, is, hogy a Szovjetunió, a/ i hogy ha az NDK hozzájárul a Egyesült Államok, Nagy-Bri- j területén fekvő Nyugat-Berlin tannia és Franciaország független városi státusának egészséges alapot találhassanak a berlini helyzet megváltozását érintő kérdések megoldásához. A nyugat-berlini helyzet megváltozása, Nyugat-Berlin szabad várossá való Jósa szükségképpen hasznú- amely előmozdítja a kapcsola- ra válik a nyugat-berlinieknek, tok rendezését a két német A szabad kereskedelem sok- állam között, s az első szakasz oldalú fejlesztését, a nagy- és megtételét az egyesítéshez ve- kisipar fejlesztését, a foglal- zető úton. megadásához, ez komoly engedmény lenne a Német Demokratikus Köztársaság részéről. Nyugat-Berlin szabad város — írja befejezésül a Pravda Az államikká r-helyettes egy Jiatal gránátos sal a parhían . .. Újsághír: Harvey angol külügyi államlitkár-helyeUes lemondott állásáról és alsóházi tagságáról is. A miniszterelnökség nyilatkozatban fejezte ki köszönetét Harvey eddigi munkásságáért. A 44 éves Har- veyt a múlt csütörtökön egy nyilvános parkban közerkölcsökbe ütköző súlyos cselekedeten érte a rendőrség egy fiatalemberrel. (Reuter) ion Douglas Harvey, angol külügyi államtitkár-helyettes november 20-án reggel megjelent a Bow-Street-i rendőr- bíróságon. ahol előtte tizenegy prostituált ügyét tárgyalták. Kihallgatása mindössze két percig tartott, amíg közölték a konzervatív képviselővel, hogy a St. James parkban azonos nemű személlyel *>súlyos illetlenséget« követett el, és ezzel megsértette a közerkölcsöt. A képviselőt 19-én este a miniszterelnökséghez közel eső parkban a 19 éves Antony Walter Plant gránátos társaságában találták, aki a szörmekucsmájáról jól ismert i »Coldstream Guard« ezred ♦ kötelékébe tartozik. Harvey | 44 éves, nős, két leány atyja. ’ Huszonöt font óvadék ellenében elengedték a rendőrségről. (Az óvadék-összeg kifizetését 20-án megismételte, hogy szabadlábon maradhasson.) Az ifjú gránátos őrizetben töltötte az éjszakát. A két férfi 20-án ismét találkozott a rendőrségen, ahol felolvasták előttük a vádiratot, és az ügy tárgyalását de- j cember 10-ig elnapolták. Har- ♦ vey távozásakor kabátja gal- i lérját felhajtotta, hogy meg- j meneküljön a fényképészek £ »sortűzétől«: a bíróság előtt i taxiba ugrott, míg a gráná- £ tost egy tiszt kíséretében £ jeepen vitték vissza a lakta- ! nyá'oa. Az eset nagy port vert i fel Angliában, különösen a £ képviselöházban, amelynek i Harvey 1950 óta tagja. Ö volt f , SS'SKS I gyapjú selyem, NYLON MOSÁSÁHOZ.' je. A most záruló hónapról a diplomáciai évkönyvek feljegyzik majd, 1 hogy a nemzetközi erők mérkőzésének súlypontja — hosz- szabb szünet után — ismét áttevődik Európába. A szocialista, illetve az imperialista világ erőátcsoportositósának és újabb íelsorukozúsának ezt a folyamatát N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió miniszterelnökének november 10-i beszéde vezette be. Vitássá téve a potsdami szerződés berlini négyhatalmi státusára vonatkozó pontját, a szovjet miniszterelnök voltaképpen az egyre égetőbbé váló német kérdés egészét vetette fel. Amikor Hruscsov Berlinre I tette ujját, a gyakorlott orvos I biztonságával tapintott rá Europa legérzékenyebb pontjára. A »frontváros« elnevezés — ahogyan a nyugati szóhasználatban emlegetik a német fővárosi — a berlini kérdés lényegére utal. A szocialista világ testébe mélyen beékelődő Nyugat-Berlin ugyanis a szó szoros értelmében a frontváros szerepét tölti be a nyugati tábornokok cs politikusok stratégiai számításaiban. Ameddig a NATO-vezérkar előretolt hadállásnak tekintheti Nyugat- Berlint, addig Európának ezen a legérzékenyebb pontján szüntelenül jelenvaló a konfliktus veszélye. Meggyőzően tanúskodott erről az 1953-as berlini provokáció is. Nem nehéz elképzelni, hogy valami ehhez hasonló újabb nyugati kísérlet ma sokkal súlyosabb veszélyeket idéz fel, mint öt esztendővel ezelőtt. Azután, hogy Nyugat-Németországot bekapcsolták a NATO katonai rendszerébe, s hogy erre feleletként megkötötték a varsói védelmi szövetséget, ma hasonlíthatatlanul nehezebb lenne egy esetleges konfliktust lokalizálni. Mindenképpen indo- I költ tehát a csütörtökön közzétett szovjet jegyzéknek az a I megállapítása, hogy véget keli I vetni »a rendellenes és veszé- j lyes berlini helyzetnek, amely annak következménye, hogy e I varos nyugati övezeteit még i mindig megszállva tartja az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország. Úgy kell eljárni, hogy Nyugat-Berlin ne lehessen többé ugródeszka a szocialista országok, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió elleni kémtevékenységhez, kártevéshez és egyéb aknamunkához«. E legendő érv szól tehát amellett, hogy a megosztott Berlin nyugtalanító problémáját elmozdítsák végre a holtpontról. De miért éppen most tűzte napirendre a szovjet diplomácia a berlini kérdést? Miért nem tette ezt korábban, vagy talán lehetet" volna későbbre is halasztani? Nos, minden bizonnyal lehetett volna — szűk időhatárok között — előbb vagy kicsit később szóvá tenni a berlini helyzetet. Ámde az bizonyos, hogy napjainkban már rendkívül sürgetővé vált megragadni azt a láncszemet, amely lőszerével maga után vonhatja a német kérdés egészének felgöngyölítését. Ami a probléma magvát illeti, azt Európa népei túlságosan is jól ismerik. Immár fél évszázada, hogy a német finánctőke és elsőszülötte: a német militarizmus kontinensünk legveszedelmesebb kórokozója. Ez a fertőzés különösen virulenssé vált a legutóbbi félévben. Közismert, hogy az Elbától nyugatra amerikai segédlettel megkezdték a Bundeswehr kiképzését. Szervezik már a rakétafegyver zászlóaljakat, s atomháborúra készítik fel a nyugatnémet légierőt is. Európa uralkodó kérdése ma ez: sikerül-e a 12. órában megállítani azt a végzetes folyamatot, sikerül-e megakadályozni, hogy a poraiból feltámadott. militarista nyugatnémet állam atomhatalommá váljék? Ez az igazi tétje annak a diplomáciai offenzívá- nak, amelynek — a jelek szerint — csupán nyitánya az a követelés, hogy mindenekelőtt normalizálják a berlini helyzetet. F eltehető a kérdés, miképpen egyengetheti a német probléma megoldását Berlin státusának napirendre tűzése? Nos, közeljárhat az igazsághoz a tekintélyes londoni Times, amikor rámutat: »A Szovjetunió egyik célja valószínűleg az, hogy a nyugati hatalmakat hozzászoktassa a keletnémet hatóságokkal való tárgyalásokhoz«. Egyes megnyilatkozásokból ítélve a szovjet diplomáciai kezdeményezésnek máris megvan az a jótékony hatása, hogy a nyugati politikai gondolkodást kezdi ►hozzászoktatni« a Német Demokratikus Köztársaság létezésének reális tényéhez. »EI kell ismerni — állapítja meg az Economist című befolyásos angol hetilap —, hogy a nyugati hatalmak és a nyugatnémetek a potsdami egyezmény évek óta tartó gyakorlati lebecsülése folytán lehetővé tették a Kreml politikusainak, hogy úgy lépjenek fel a színtéren, mint ahogyan most Hruscsov teszi... Most aztán a Nyugat azzal a kellemetlen feladattal áll szemben, hogy le kell vonnia a végkövetkeztetéseket a két német állam létezéséről. Jó lenne, ha ezeket a következtetéseket önként vonná le, nehogy olyan kényszerhelyzetbe kerüljön, amelyben a Szovjetunió fogja erre rábírni!« Talán éppen e következtetések levonásának első jele, hogy Dulles amerikai külügyminiszter — Bonn legnagyobb megrökönyödésére — szerdán kijelentette: a nyugati hatalmak szükség esetén »esetleg érintkezésbe lépnek a keletnémet hatóságokkal«. A szovjet jegyzék első nyugati visszhangjai arra vallanak, hogy a szovjet diplomácia a legalkalmasabb ponton ragadta meg a német kérdés láncolatát. A nyugatnémet kormánykörökben mindinkább felülkerekedik az a nézet, hogy ezt a félévet komoly tárgyalásokra kell kihasználni. Minthogy a legutóbbi években annyiszor elutasították a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság ilyen irányú kezdeményezéseit, most az angol kormány — az AFP londoni jelentése szerint — »hajlandó kihasználni a Szovjetunió áltál felajánlott hat hónapi időt talán oly módon, hogy elősegítené egy négyhatalmi értekezlet megvalósulását. Ezen a német kérdés átfogóbb keretei között fontolóra vehetnék Berlin jövőjének problémáját is«. Az AFP washingtoni jelentése szerint »az amerikai főváros tájékozott köreiben nem tévesztik szem elől, hogy a szovjet javaslat nyilvánvalóan bé- külékeny hangja okvetlenül hatással lesz bizonyos országok közvéleményére. Feltehető tehát..., hogy a nyugati hatalmak olyan formulát keresnek, amely nem vágja be az ajtót a tárgyalások előtt... Az elkövetkezendő hetekben, sőt hónapokban számítani lehet arra, hogy újból megindulnak a tárgyalások nemcsak Berlin, hanem egész Németország jövőjéről is«. A Z ELSŐ VISSZHANGOK tehát arról tanúskodnak, hogy a szovjet kezdeményezés máris elérte első célját: kimozdította a német kérdést a reménytelenség állapotából. Az érdekelt nyugati hatalmak most még egyszer számot vethetnek a mai világ reális erőviszonyaival, s 12 óra előtt 5 perccel megfontolhatják, érdemes-e megkockáztatni, hogy kétélű atomfegyvert adjanak Speidel és társai kezébe. Időj árásj elentés Várható időjárás ma estig: párás, helyenként ködös idő, főként a Dunántúlon több helyen szitáló eső, gyenge keleti, délkeleti légáramlás, az éjszakai lehűlés keleten erősödik, nyugaton nem változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 0 plusz 3 fdk költött.