Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-21 / 275. szám

Péntek 1958. november 2T. 6 SOMOGYI NÉPLAP S. O. S. Aranyospusztáról így kezdődik a levél. S a továbbiakban ezt írja So­mogyi János általános iskolai tanár: »Egy magyar pedagógus vészkiáltása hangzik az okta­tás legfőbb fórumához abban a biztos reményben, hogy ott talán meghall,gatják panasztel­jes jajszavát, és segítségére sietnek... Megdöbben az ember. 1958- ban? Mi lehet Aranyosipusztán, mi keseríthette el ennyire a puszta tanítóját? Az ügy bonyolult, mert az­zá tették. Természetesen em­bereik, akik paragrafusokra hi­vatkozva nem a másik-ember­nek, egész közoktatásunknak kárára cselekedtek. Úgy kezdődött, hogy farkast csalogattak a bárányok közé. Az aranyospusztai kéttanter- mes iskola épületében kétszo- ba-összkomfortos lakás áll a nevelő rendelkezésére. Azaz, ■hogy állt valamikor. Most egy jószívűségből befogadott albér­lő bitorolja az egészet, s kü­lönböző manőverekkel jogot próbál formálni a szolgálati lakás birtoklására. Akkoriban Horváth János nevelő szolgálati lakása volt. Mivel egyedülálló férfi, csak egy szobát használt, a többi üresen állít. Segítséget kért tő­le Oberding Kamillóné aranyo­si postaüigynök, mondván: la­kásának egészségtelen volta miatt engedje meg, hogy ideig­lenesen beköltözzék a tanító- lakás többi helyiségébe. Két­ségkívül humánus intézkedés volt, hogy segítettek, s Hor­váth János felettesei is hozzá­járultak befogadásához. És lám, »adj helyet a tótnak, ki­ver a házadból« — mondja a közmondás; így történt itt is. Horváth Jánost elhelyeztél':, helyette családos ember jött, aki már az előbb pedagógus használta szobácskába se rak­hatta be esőn ázó, rongálódó bútorát Az albérlő háziúrrá vedlett s megtagadta a lakás átadását. A jelenleg helyzethez tarto­zik, hogy Somogyi János kény­telen volt bepakolni a tante­rembe. Ott főz, ott tisztálko­dik, ott tölti éjszakáit. Ö is, az iskola gyermekei is sinylák ezt már szeptember óta... Könnyű lett volna intézked­ni, hisz szolgálati lakásról van szó. De miért ne legyen nehe­zebb? Bíróságra került az üigy. Oberdimgné hajthatatlan ma­radt. s a járásbíróság? Ma sem tudni milyen indítékra: elmarasztalta a járási tanács művelődésügyi osztályát. Megszületett az ítélet a nép- köztársaság nevében. A felpe­res — azaz a művelődésügyi szerv —< keresetét elutasítot­ták. Az indokolásban ilyenek olvashatók: a peresek nem kö­tötték bérleti szerződést. (Ugyan, miért kötöttek volna, ez albérlőknél nem szokás!) A kérdéses lakás nem lehet szol­gálati, mert hiszen Oberdingné nem az osztály állományába tartozik (!). Egy szó, mint száz: a járásbíróság nem ismerte el, hogy szolgálati lakásról van szó, nem ismerte el, hogy az aranyospusztai tanító és\Ober- dingné között albérleti viszony állt fenn. Persze »igazuk« bi­zonyítására paragrafusokra hi­vatkoztak, s az albérlőnek ítél­ték a lakást, melyet soha sen­ki ki nem utalt neki, soha sen­ki nem adott át, csak albérlet­ként, ideiglenes használatra... Fellebbezés következett. Ter­mészetes. Ám a Megyei Bíró­ság — miután a járásbíróság álláspontját semmisnek tekin­tette, megállapítva, hogy szolgálati lakásról van szó s albérleti viszonyról — az Ober- dingnének július 21-én kézbe­sítőt felmondólevél alaki hi­bái miatt nem tárgyalta érdem­ben az ügyet. No, most mi lesz, és mi van Aranyospusztán? Rétestészta nyújtás és tehetetlenség! A tanító a tanteremben lakik, ott nem taníthat. A felsősök dél­után járnak, s petróleumlám­pa mellett váfkoskodnak az is­kolában. Már-már olyan intéz­kedést próbálnak hozni, hogy megszüntetik a felsőtagozati oktatást, s a gyerekek vonat­tal Szulokba fognak járni is­kolába. Elkeserítő a helyzet. MI AZ ELINTÉZÉSI MÓD? A Megyei Bíróság képviselő­je szerint újabb felmondóle­velet kell írni december 30-i hatállyal Oberdingnének. Ha az albérlő ezután sem távozik, meg kell indítani a bírósági el­járást. A járás majd elutasítja (mert ezt tette most is), a me­gyéhez lehet fellebezni, s ha nem lesz alaki hiba, majd csak elintéződik jövő ilyenkorra... Hát nem ez a megoldás! Mert ezzel az üggyel — tulaj­donképpen nem is kellett vol­na bírósághoz fordulni. Az ál­lamigazgatási — és nem bíró­sági — hatáskörbe tartozó ügyet ott helyben, Barcson kell elintéznie a járási tanácsnak, mégpedig rövidesen. Egyébként — tudomásunk szerint — az Állami Gazdaság három helyet is megjelölt, ahol lakást építenek át Oberdingné számára. De miért fogadja el, neki különben is kényelmes ez, menjen • oda a tanító — mond ja. Megkötheti magát, el­végre még a bíróság is neki ad igazat... Furcsa história ez, szinte nem is hinné az ember, ha nem látná a bírósági akták, külön­böző beadványok halmazát. Tudomásul kell vennie min­denkinek és különösképpen Oberdingnének, hogy a kérdé­ses lakás az oktatásügy tulaj­donában áll. Az albérlő, akit befogadtak szívességből, s azó­ta már ezerszer megbánták, legfeljebb köszönettel és hálá­val tartozhat. (Hozzáértve a jogtalan átalakítások visszaál­lítását.) De jogai nincsenek abban az épületben ... S. O. S. ARANYOSPUSZ­TÁRÓL. Segélykiáltás étkezett az utolsó pillanatban. Most már nem lehet tárgyalgatni és vitatkozni. A járási tanácsnak kelj. intézkednie, mert nem en­gedhetjük meg, hogy egy hep- ciáskodó, rosszindulatú asszony manővered miatt a puszta gyer­mekei és tanítójuk bűnhődjék. Nem engedhetjük meg, hogy emiatt kelljen elhelyezni a ta­nítót; hogy tíz kilométerre jár­janak iskolába a gyerekek. Nincs több idő a tétovázás­ra... A béke és barátság követei Jávori Béla — Önök mindent szíwel-lé- iekikel csinálnak! Élményeim között a legszebbek egyike, hogy eljöhettem Magyarország­ra, az önök városába, ahol sok barátot szereztem már eddig is — így mondta ezt Irene Weiss asszony, a weimari békebizottság elnöke, amikor végignézte a Mintaóvoda ter­meit, meglátogatta az ide járó apróságokat, s a baráti szem­le végén rögtönzött vendéglá­tóasztal mellé ültették a ked­ves vendéget a vendéglátók. De Irene asszony, akárcsak bent, a szavaló, éneklő, tudá*- sukat bemutató emberkék kö­zött,. itt is kifogyhatatlannak mutatkozott a kérdésekben. Kezében jegyzettömb, írószer- szám, derűs arcán testvéri ér­deklődés. Amikor véget ér a magyarországi út, visszatérve az ősi kultúrájú Weimar falai közé, előadásokat kíván tartani honfitársnőinek, a német béke­harcosoknak, mert mint mon­dotta: — Az embereket külön ér­dekli minálunk, hogyan élnek más népek fiai. Hogyan dol­goznak, milyen módszerekkel. Tehát, hogyan is van önöknél az óvónőképzés? Hány gyer­mek jár ide az óvodába? Hány napközi óvoda működik? Míg kinf, a terített asztal körül válaszok, kérdések vál­togatták egymást, bent a fog­lalkozási termekben a Télapó- várás boldog izgalma mellett egy új izgalom tartotta fogva a kicsinyeket. A látogató né­ni jelvényeket és kendőcské- ket hozott emlékbe, s azé lesz a kék mezőben szálló galamb, azé a piros-zöldszínű kendő, aki jól viselkedik: a legjob­ban! A nagy csoportosulások­nál egy selymes bundájú mac­kó ül az asztalon, egyelőre ta­bu. Csak messziről nézegetik a messziről jött ajándékot: a mackót a német gyerekek küldték a magyar pajtásoknak. Kint pedig már egész meghit­té melegedett a baráti eszme­csere. Vali óvó néni kömbe jár egy fazékkal, csábító illatú fe­ketekávét adagol, és minden lépését derültség nyugtázza. Presszókávé fazékban! Külö­nös specialitás, de ami a kávét illeti: kitűnő! Búcsúzás előtt Iréné Weiss lehajol egy pöttöm legényké­hez: — Mit üzensz a német gye­rekeknek? — kérdezi a tol­mács útján. A kisfiú cuppanós puszit nyom a néni arcára, és gon­dolkodás nélkül mondja: —• Csókolom őket! Félórával később már a Zó- ja Leányotthon igazgatói szo­bájában ismerkedik a nevelők­kel a béke és barátság követ­asszonya. Megkapó, hogy né­hány szó: béke, barátság, gyer­mek, jövő — mennyire meg­Szoná£a=es£ A kamarazene sajátságos volta miatt — minthogy csak néhány ember muzsikál a pó­diumon, s zenéjével nem teremthet nagy, har­sogó hatásokat — kevésbé kedvelt ága a ze­nének. Nem azért mondjuk, mintha ez bár­miként is kisebbítené értékét. De az emberek talán a fentiek miatt, tálán ismeretlensége folytán meglehetősen húzódoznak a kamara­zenétől. Ezt tapasztaltuk legutóbb is, amikor á Barták-terem régről megszokott zsúfolt kö­zönsége felére csappant. Kevés volt az érdek­lődő. De tévedés lenne ebből olyan következ­tetést levonni, hogy nem kell kamarazenét, szonátaesteket adnunk. Ellenkezőleg, sokkal többet az eddigieknél, s megsokszorozni az előzetes ismertetést, a propagandát... Az est különben csak mérsékelt sikert hozhatott. A zeneiskola tanárai — a már jól ismert hehota Dezső, s a Kaposvárott először koncertező Nagymiklósi József — nem tudtak teljes élményt nyújtani. Csak César Franck A-dur szonátája szólalt meg megközelítő tö­kéllyel, úgy, hogy elismeréssel nyilatkozha­tunk róla. César Franck harmonikus dallam- szerkesztése, túlhevített líraisága — mely oly­annyira jellemző a romantikus művészre — magával tudta ragadni a szonáta előadóit. A szélesen ívelő dallamok szárnyaidon szólaltak meg a hegedű húrjain, s a zongora is inkább elbírta Nagymiklósi József egyéniségéből fa­kadó előadásmódját, technikai tudását. Valóban, Lehota Dezsőnél sem most fedez­tük fel, hogy temperamentuma, művészi fel­fogása és egyénisége inkább a romantikus és modern zene tolmácsolására predesztinálja őt. Csajkovszkijt játszik, Franckot vagy éppen Bartókot — itt megtalálja a maga helyét, s hitté tudja varázsolni a leg* frissebb ismeretséget is. Irene asszony táskájából előkerül is­mét a jegyzettömb, s elsőként azt a kérdést teszi fel, mellyel a mintaóvodában búcsúzott újonnan szerzett barátnőitől, az óvó néniktől: — Felvennék-e a baráti kap­csolatot egy hasonló weimari intézménnyel? Szaporodnak a | sorok a néhány nap múlva I mindentudóvá váló jegyzet- | tömbben. A hatvan családitagot í számláló otthon élete különö- I sen érdekli Irene Weisst. Né- t metországban is sok hasonló ; intézmény működik. A tanuló- töretlenül adja vissza a művész elképzeléseit. í szobában, ahol vége felé jár Itt kell elmondanunk, hogy éppen ebből fa- ♦ a délelőtti stúdium, rövid kul-. kad a Mozart- és Beethoven-szonáták előadd- i túrműsorral köszöntik a gye­4 4 4 4 4 ♦♦♦♦♦♦*44 4 sáriak igencsak mérsékelt sikere. A klasszikus stílus — ahogy észrevettük — meglehetősenl távol áll Lehotától, s bár egy szereplés után | nehéz megállapítani, de talán Nagy mikló silóit is. Szürkeség, ködös előadásmód jellemezte et két művet, melyet bár technikailag kifogásta-i lanul, de művészileg nagyon halványan ol-l dottak meg. Mozart C-dur szonátájánál be-i folyásolta Lehotát a korábban alig tapasztalt; elfogódottság is. Bár Beethoven C-dur szoná- j tája jellegénél és melódikájánál fogva egy ár- ♦ nyalattál jobb volt;, Mozartnál a rövid vonó- í használat, a mű lejátszása és nem előadásai szinte unalmassá tette, különösen a második | léteit. i Nagymiklósi Józsefnél ragyogó technikát I tapasztaltunk, mely nem mindig szolgálta az ; együttmuzsikálás, a koncertálás ügyét. Nem csak azért gondolunk erre, mert a halványan t csengő hegedűhang egyenrangúsága ellenére l is eltűnt a zongora mögött. De általában — | Mozartnál csakúgy, mint Beethovennél — hiá-1 nyoltuk a dinamikai változások, színek ezer- f nyi lehetőségének kihasználását. , Végeredrrtényben hát a klasszikus stílus megtalálása — ennek kapcsán a műsorválasz tás — volt alapvető hibája az első két mű előadásának. Franck szonátája azonban — ha nem is kárpótolt mindenért — joggal éri e nagy közönségsikert, s egyben utat mutatott az est szólistáinak egyéniségükhöz közelebb álló, stílusérzéküknek megfelelő műsorválasz­tásra. J. B reikek a vendég nénit: nép­dalokkal, népi játékokkal. S mikor elfogy a dal, s a gyere­kek átnyújtják az intézet ajándékát, egy népi hímzésű púderos dqbozt, Irene Weiss meghatottam és küszködve a magyar szóval, így szól: — Éljen a magyar—nemet baratsag! Keszenem! Negyedóra múltán ott állunk az ebédlőterem ajtajában. Négy fehérkötényes kislány sürgölő­dik, ma övék a kiszolgálói tisztség. Ügyesen surrannak, fürgén, mint a gyíkok, az asz­talok között. Társnőik elége­detten kanalazzák a fftiom ebé­det. 5? igazi gyermekétvággyal. Nem csoda, az ebéd valóban jó! Becsinált leves csirkeapró- íékkal, paprikáscsirke rizskörí­téssel, cékla. Egy óraikor megszólal a csen­gő. Láfbdobogás, és az igazga­tói szoba ablaka alatt máris ott lépkednek a ■ gyerekek pá­rosával. —■ Most mennek az iskolá­ba! Irene asszony jegyez, ma­gyaráz. Már nincs úgyszólván egyetlen momentuma sem a Zó ja Leányotthon életének, ami szóba ne került volna. Még a feketekönyv és az arany­könyv is előkerült. Az előzőbe a rosszak írják be saját kezű­leg a nevüket, az utóbbiba a jók. A feketekönyvben lévők aztán kimaradnak a jó maga- viseletűeknek szánt szórakozá­sokból. Nem mehetnek moziba, színházba, kirándulni. Később, amikor már terített asztal mellett folyik a beszél­getés, az időköziben befutott Paul Schleip újságíró, az erfurti béketanács tagja meg­jegyzésére élénken helyesel Irene asszony. —• Igen, igen ... olyan jól érezzük magunkat itt, mintha otthon volnánk. S mi, a vendéglátók szívből örülünk, ha ilyet hallunk. Hi­szen, ha otthon érzik magu­kat nálunk barátaink, a világ békéjét őrző harcainkban har­costársaink, akkor szívesen emlékeznek ránk. S úti élmé­nyeiket elbeszélve megerősítik a barátság szálait a magyar és a német nép között. László Ibolya ÉRDEKESSÉGEK Eldördül a végzetes lövés, a motoros holtan hull a földre. Ki és miért követte el a me­rényletet az elhagyott erdő közepén? Ki az az ember, akinek csak a revolvert szorongató jobb keze látszik a képen? Honnan jött, és hova igyekszik, ki bízta meg a kémkedéssel, és mi az a veszélyes megbízatás, amit bár­milyen áron végre kell hajtania? Izgalom, rejtély, titok! Sikerül-e a titokzatos, a rend­őrség kezéből kicsúszó kémnek eltennie láb alól Volszkij professzort, kutatóintézetét fel­robbantania? Le tudja-e leplezni a rendőr­ség a rafinált kémet? Ha kíváncsi rá, kedves Olvasónk, akkor olvassa el lapunk november 25-i számában induló folytatásos kémregé­nyünket — magyar nyelven most jelenik meg először —, melynek címe: Veszélyes megbí­zatás, írója Vaszilij Ardamatszkij, akit a nemrég megjelent A 11—17 jelentkezik c. regényből ismerhettek meg olvasóink. Tehát november 25-i számunkban indul a Veszélyes megbízatás! Előre is jó szórakozást kívánunk a lebilincselő és rendkívül izgalmas regény olvasóinak. AZ EURÓPAI POSTASZOL­GALAT DICSÉRETE Egy amerikai szenátor meglepetéssel adott kifeje­zést elismerésének az euró­pai postahivatalok kitűnő munkájára vonatkozóan. Johnston szenátor kijelen­tette: az »Egyesült Államok postaszolgálata sokat tanul­hatna sok kis európai állam­tól«. A demokrata szenátor azért jött Európába, hogy tanulmányozza a postai há­lózatot és kivizsgálja, miért megy olyan hosszú ideig az Európában állomásozó amerikai katonák levele tengerentúlra. A hiba, mint mondotta, nem Európában van. Amerikában naponta csak egyszer hordják ki a pos­tát, aminek szerinte az az oka, hogy a postahivatalok munkája nincs kellőképpen gépesítve. Meglepetéssel ta­pasztalta, hogy az európai postahivatalok nagy részé­ben géppel végzik a posta kiválogatását. Elmondotta, hogy az Egyesült Államok kongresszusa ugyan meg­szavazta az amerikai posta- szolgálat modernizálását, de nem szavazta meg hozzá a kellő anyagi fedezetet. A szenátor Németország­ban, Franciaországban, Bel­giumban, Dániában, Hol­landiában, Norvégiában! és Svájciban járt. Útját össze­foglalva megállapította, hogy a német, belga és holland 'postahivatalok végzik leg­jobban munkájukat. CS ECS EMÖGONDOZÄST TANULNAK A FÉRFIAK Egy svájci karitatív egye­sület minden évben tan­folyamot rendez fiatal apák számára: a teremtés koroná­it csecsemőgondozásra ta­nítják. Ez évben a tanfolya­mon újításit vezettek be: az eddig használt babák he­ORCSISlGDK lyett élő csecsemőkön ta­nítják a szükséges tudni­valókat. A nyolc hétig tar­tó tanfolyamra a férjek el­hozhatják feleségüket is, akik meggyőződhetnek róla, hogy a fiatal apa kellő ala­possággal tanulja meg a csecsemő körüli teendők el­végzését. VODKÁT ISZNAK AZ AMERIKAIAK Az amerikai szeszfőző ipar bizonyos aggodalommal figyeli a közönség ízlésének megváltozását. Általában az amerikaiak kevesebb sze­szesitalt fogyasztanak, és kezdenek a hagyományos wisky-szódától is elpártolni; Egyre növekszik viszont a vodkafogyasztás. Ez évben a szeszesital-fogyasztás 8 százalékát a vodka teszi ki; Nem jelent különösebb örö­met a szeszfőző iparnak az a jelenség sem, hogy míg a háború előtt a szeszesitalok eladásának 70 százaléka bá­rokban és vendéglőkben tör­tént, ma ugyancsak 70 szá­zaléka üzletekben történik (nyílván olcsóbb áron), és otthon kerül fogyasztásra. TELEPHONEBAN NINCS TELEFON Az amerikai Texas ál­lamban /van egy kicsinyke falu; melynek különös ne­ve: Telephone. Ez nem is volna annyira érdekes, ha nem párosulna azzal a fur­csa helyzettel, hogy a 280 lakost számláló faluban egyetlenegy telefon sincs; Ennek ellenére, úgy mond­ják, Telephone lakói meg­elégedetten élnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom