Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-21 / 275. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. november 21. A nyugati államok is érdeklődnek... j ^(pj /régi kaieOíl bp±tq/iqj{ÜJlül A Kábel- és Sodronykötélgyár kaposvári telepének perspektívája A Somogyi Néplap már fog­lalkozott a Kábel- és Sodrony­kötélgyár kilátásaival. A telep­hely nevéből sokan arra gon­dolhatnak, hogy itt kábelt gyártanak, pedig nem, hanem az országban és a környező né­pi demokráciákban egyedülál­ló «terméket: fémtömlőt és haj­lékony tengelyt készít a kapos­vári üzem. Ugyancsak itt ké­szülnek az említett gyártmá­nyok különböző fajtáinak sze­relvényei, és itt történik sze­relésük is. A fémtömlő-, a hajlékony­tengely- és a bovdengyártás fejlesztését a belföldi igények megnövekedésén kívül az is in­dokolja, hogy valamennyi ke­resett exportcikk. Devizaénté- ke: 3-tól 7 forintig hoz egy egy dollárt. A szomszédos népi demokráciákon és Kínán kívül tőkés államok is érdeklődnek iránta. így például az utóbbi időben Törökország, Hollandia és India tárgyalt fémtömlő szállításokról. Mindez azt bi­zonyítja, hogy a tömlőgyártás olyan profil, amely népgazda­sági szempontból rendkívül hasznos. De fontos, közvetett exportcikk is, hiszen például az exportvonatokhoz gyakran fel­használják. A régi profil meghagyásá­val a Kaposvári Kábel- és Sod­ronykötélgyár október elsejé­vel kezdte meg munkáját. Az­óta elvégeztük az egész udvar szépítését, hogy a gyár terüle­te mindenkor rendről, tisztá­ságról tanúskodjék. Ezután fo­kozatosan elindítottuk a terme­lést. Október 10- után meg­kezdtük a tömlő- és hajlékony tengelyt gyártó gépek tervsze­rű áttelepítését is, ezt a mun­kát november 25-éveI be is fe­jezzük. Az áttelepítéssel egy­idejűleg fokozatosan megkezd­tük a termelést az említett -gé­peken. Ma -már ott tartunk, hogy több ezer méter tömlőt, hajlékony tengelyt és bovde-n- spirált gyártottunk, és megin­dult a tömlőfajták szerelése is. Úgy tervezzük, hogy decem­ber végéig teljesítjük azt a ter­melési tervet, amelyet koráb­ban Budapesten a -kapacitás figyelembevétel-évei meghatá­roztak. Hogy mindezt megvalósíthas­suk, tapasztalatcserére Bu­dapestre küldtünk mérnököket, munkásokat, hogy már az át­telepítéssel egyidejűleg maxi­mális segítséget nyújthassanak a termelés megindításában. Megfelelő lépéseket tettünk A kétéves jó munkáért (.Tudósítónk tőt1} Néhány nappal ezelőtt ben­sőséges ünnepség keretében kapta meg a vándorzászlót — kétéves működése óta immár másodszor — a Nagykanizsai Sörgyár bálatonboglúri ki- rendeltsége. — Jövőre is szeretnénk el­sők lenni —- mondja Kocsis Ferenc, a kirendeltség vezető­je. — Tudja — teszi hozzá mo­solyogva —, az embernek evés közben jön meg az étvágya. — Hogyan készülnek a ván­dorzászló harmadszori elnyeré­sére? — Amint látja, bővítjük ki­rendeltségünket. Eddig is kor­szerű gépékkel dolgoztunk, de mégsem tudtuk -Melegíteni a nyári csúcsforgalom hatalmas igényeit Naponta legfeljebb csak 6—8 ezer üveg sört tud­tunk palackozni A Német De­mokratikus Köztársaságból ér­kezett új gépünkkel pedig könnyűszerrel elérjük a napi 14—15 ezer üveget is. — Honnan veszik ezt a ren­geteg sört a nyáron? — Központunk két új Ika­rusz tankgépkocsit bocsát ren­delkezésünkre, amelyek egyen­ként 60 hektoliter sört tud­nak újonnan épülő pincénk ha­talmas alumínium kádjaiba szállítani. Uj felszereléseink és három új helyiségünk meg­építése mintegy -félmillió fo­rintba kerül, de ez a nagy be­ruházás kifizetődik. Az üdülő dolgozóknak legnagyobb me­legben sem kell majd panasz­kodniuk a Balaton déli part­ján a sörhiányról — mondotta Kocsis elvtárs. Nehezére esik a beszéd Gottwald La­jos elvtársnak, hisz az előbbi lázmérés arra figyelmeztet, jó ideig pihennie kell, hogy meggyógyuljon. Hiába kerestük. a Magyar Tanácsköz­társaság közélelmezé­si, politikai népbizto­sát böhönyei ottho­nában, itt fekszik a kaposvári kórházban. Az idő, a sok üldöz­tetés és nyomor meg- szervezetét, azonban a Kábel- és Sodronykötélgyár kaposvári telepén történő töm­lőgyártás továbbfejlesztésére. A napokban megkezdődik a telepen az üzem -bővítését cél­zó építkezés, ami majd lehető­vé teszi, hogy az eredetileg ter­vezett fejlesztési nívót bizto­síthassuk. A régi üzem elha­nyagoltságát felszámoltuk. A gyárat szeretnénk egészen új­jávarázsolni, szervezetté tenni, _ olyan munkakörülményeket te-1 viselte remteni, amelyek minden gaz-1 szeme dasági és szociális feltételt biz- • ugyanúgy csillog, tosítanak. Az építkezéssel J rnint negyven év- együtt szorgalmazták az emlí-; ve\ ezelőtt. Arról be­tett cikkek gyártási volumen- *sze^’ hogyan alakult jenek és minőségének emelé-t™eQ a Kommunisták sét is. Gépek beszerzését siir-1 Magyarországi Párt- gettük, hogy később lehetővé j iávak helyi, szerveze- váljók a munkáslétszám nőve- ♦te Böhönyén. lése. Valószínű, hogy jövőre a| — Tizennyolc no- vaskábel-dobokat is itt gyárt-? vember végén egy juk. További tervünk, hogy a ♦ pesti m,unkás érke- népgazdasági szempontból | zett a községbe. En- ugyancsak fontos ÁP és papír- ♦ gém keresett név sze- csőgyártást is Kaposvárra te-| rint. Éppen Seges- lepítsük át. Persze, ehhez me-| den voltam élelmi­gint terület és beruházás szűk-1 szerbeszerzés ügyé- séges. Bízunk azonban a me-1 ben. Ez az elvtárs az gyei pártbizottság segítségében, ♦ akkori felső öster- amelyet eddigi munkánk so-1 reicher-féle kocsmá­rán is mindiig megkaptunk. | ba gyűlést hívott Úgy gondoljuk, hogy támoga-1 egybe. Szép szám­lásával eredményes tárgyaié- J mal összejöttek az sokat kezdhetünk az illetéke­sekkel ebben az ügyben. Az említettek nagyon körül­tekintő, szorgalmas munkát kívánnak a -telep valamennyi dolgozójától, akik eddig is egységesen segítettek abban, hogy megrázkódtatás nélkül teljesítsük termelési tervünket, hogy az átszervezés miatt egyetlen dolgozó se veszítse el munkahelyét. Törekvésünk bi­zonyítéka, hogy november 7. és a választások tiszteletére vállalták az átszervezés meg­oldását, a termelési terviek tel­jesítését, valamint azt, hogy az átköltöztetett gépeket novem­ber 30-ig festett, üzemképes állapotba hozzák. Jó érzés ilyen emberekkel dolgozni! Mi, a Kábel- és Sodronykötélgyár részéről mindent megteszünk, hogy ez az üzem egy-két éven belül hirdethesse az említett fontos exportcikkek gyártásá­nak sikerét. Lakk János, a Kábel- és Sód ronykötélgyár kaposvári telepének vezetője. emberek, s csodál­kozással teli kétke­déssel hallgatták a szónokló idegent, aki arról beszélt, hogy a föld azé, aki meg­műveli, tehát el kell venni a grófoktól, s arra buzdította az embereket, hogy ala­kítsák meg a kom­munista pártot, mert csak az harcol iga­zán következetesen érdekeikért. Mire befejezte szónoklatát, már meg is érkez­tél* a csendőrök. Megragadták a szó­nokot. Hiába mél­tatlankodott, mutatta fel párttagsági köny­vét, legfeljebb meg­bámulták, hisz olyat még nem láttak, de figyelembe se vették. A kormány se igen rokonszenvezett a párttal, nem várha­tott más bánásmódot a csendőröktől sem. Nem akarom nyújta­ni, de a végén én szabadítottam ki csellel, s felültettem az egyik 'tehervonat- ra. Gottwald elvtárs megigazítja párnáját, majd egyre tüzeseb­ben folytatja, bele­ld évül a beszédbe, a lelkesedé.^ pírja önti el arcát: — Januárban lent jártam Böhönyén — akkoriban már job­bára Pesten és más vidéken tartózkodtam — Páncél elvtárssal, és hozzálcezdtünk a párt szervezéséhez, mondhatnám, előké­szítettük a talajt. Nagy előadást tar­tottunk a pártról és célkitűzéseiről. Ek­kor nem, de 1919 feb­ruárjában megalakult a pártszervezet. Gottwald elv társ az éjjeliszekrény fiókjából iratot szed elő: A Kaposvári Magyar Királyi Tör­vényszék 13. X./15. számú vádiratát te­szi elébem, s mu­tatja, hol olvassuk: »Gottwald Lajos műszaki rajzoló a Károlyi-féle forrada­lom után közélelme­zési politikai megbí­zott lett azzal, hogy a dunántúli földbir­tokosok terményeit összegyűjtse, és a fő­városba szállítsa. 1919. évi február elején Böhönyére ment a párt szerve­zése végett, s ott számtalan gyűlést tartott. Izgatott a polgári osztályok s a magántulajdon, a jogintézmények el­len.« — Igen — szólal meg bágyadtan a megerőltető gondol­kodástól Gottwald elvtárs —, február elején léptem be a pártba Budapesten, és azonnal leutaz­tam Böhönyére. Hamburger Jenő elv- társ azzal bízott meg, hogy amerre csak járok, alakít­sam meg a pártot.. t A helyzet alkalmas volt rá, az emberek tömegesen jelentkez­tek hívó szavunkra. Főleg a cselédek, de a földművesek és ipa­rosok is szép szám­mal kérték magukat a pártba. Végül száz­ötvenre szaporodott taglétszámunk. A párt titkára Havli- csek József, elnöke Papp Vendéi elvtárs lett. Eleinte nehezen ment a munka, hisz sok fejben kellett vi­lágosságot gyújtani. Azonban szívósan, ki­tartóan neveltük az embereket. így tö­rne gbef oly ásunk egy­re erősödött. Amikor megalakult a Tanács- köztársaság’, vörös zászlókkal vonult fel a község népe, még Nagybajomból is tö­megesen jöttek Bö­hönyére. Ennek a ha­talmas politikai de­monstrációnak fő mozgatóereje a párt­tagság volt... Az orvos lép be a kórterembe. A be­tegnek pihenésre van szüksége, szedelőzkö- dünk hát. Búcsúzóul mielőbbi gyógyulást kívánunk a párt idős harcosának. Lajos Géza TA JÉKOZTATÓ MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVEKRŐL Ebben az évben is jó pár mezőgazdasági könyvet jelen­tetett meg, vagy még ezután ad közre a Mezőgazdasági Könyv­kiadó Vállalat. Van választék. A 'kiadványok nagy segítséget nyújtanak a parasztember mindennapi munkájához. De agronómusok, nagyüzemi gaz­daságok vezetői, állatorvosók is találhatnak bennük újat. Napjainkban szinte elkép­zelhetetlen kellő ismeretek nél­kül akár az állattenyésztésben, akár a növénytermelésben jó eredményt elérni. Pedig a cél: Az Htom tépések koppannak. Nyomukban lánccsörgés, va­sak csikorgása hallatszik. Né­hány megvasalt, egymáshoz láncolt ember halad az úttest közepén. Kommunisták. Mel­lettük felfűzött szuronyú, lö­vésbe kész puskájú, kakastol- las csendőrök. Kaposvárról Pécsre, tárgyalásra kísérik az elfogottakat. Az áUomáson lefoglalt vas­úti kocsi várja Síkét. Szigo­rúan őrködnek a fegyveresek, nehogy az őrizettek akár egyet­len szót is válthassanak vala­kivel. A közelükben haladó, kíváncsiskodó embereket dur­va hangon kergetik odább. Amint a megláncolt emberek felfelé haladnak a vasúti kocsi lépcsőjén, egyikük megáll egy pillanatra, hátrafordul. Sze­mével ismerősöket, barátokat keres. A tömegből összekul­csolt kezek emelkednek! fel, intenek feléje. Üzenetet tol­mácsolnak ezek a kezek. Ba­rátok, elvtársak üzenetét: »-Ne féljetek.m Veletek vagyunk, leszünk és maradunk min­denkor.« Néhány nap múlva tartják a tárgyalást. A teremben vá­lasztékos ruhájú urak, höl­gyek, magasrangú rendőr- és katonatisztek, újságírók. Mun­kást egyetlen egyet sem en­gedtek be. Elővezetik a letar­tóztatott kommunistákat. Bár a tárgyalóterem és környéke zsúfolva a fegyveresekkel, mégis újra megláncolják va­lamennyit. Es megkezdődik a tárgyalás. »Vádolom ezeket a felforga- tókat...« — Hangosan, fenye­getőn szállnak az ügyész sza­vai az előtte álló mozdulatlan arcú emberek felé. Szavaival szeretné összemorzsolni, ösz- szeroppantani őket, hogy sírva ismerjék él »bűnüket«, s kér­jenek bocsánatot. „A Magyar Széni- Korona nevében!" Sok hasonló tárgyalás folyt ezekben a napokban — 1933 áprilisában az országban. — Hajszát indítottak akkor a kommunisták ellen, azok el­len az emberek ellen, akik fel merték emelni szavukat, s tenni mertek az elnyomatás ellen. És hangzik tovább a »vád«. »Vádolom a Magyar Szent Korona nevében az államrend és a társadalom erőszakos fel­forgatására irányuló tevékeny­ségéért Varga Ferencet, Vígh Pált és társait... Vádolom öltést kommunista• szervezke­désért, izgatásért, sztrájkra való uszításérti, a kormányzó úr nevének megsértéséért... Valamennyinkre példás, el­rettentőén szigorú büntetés ki­szabását kérem a tekintetes Királyi Törvényszéktől...« De hiába csattant helyeslő- leg össze a tárgyalóteremben levő hölgyek és urak tenyere, hiába bólogattak elégedetten a bírák, a várt eredmény el­maradt: a kommunisták nem törtek össze, sőt... A némaságra kárhoztatott emberek tekintete vádol. Vá­dol, és eredményesebben, mint a pöffeszkedő ügyész, mert mögöttük kenyérre éhes mil­liók állnak. Azok, akiknek ér­dekében felemelték szavukat, s akik, ha nem engedték is, mégis itt állnak most társaik mellett... »Szörnyű bűnt« kö­vettek el: kenyeret, munkát, emberibb életet akartak. Es most felelniük kell érte. A bíróság visszavonul. Né­hány perc, s felhangzik az ítélet: »A Magyar Szent Koro­na nevében, Varga Ferenc el­sőrendű vádlottat háromévi, Vígh Pál másodrendű vádlot­tat kétévi börtönbüntetésre ítéljük...« Társaik kisebb- nagyobb börtönbüntetéseket kaptak. Az Uj Somogy című korabeli lap elégedetten szá­molt be gyérszámú olvasóinak: »A dunántúli kommunista vo­nal vezetőit börtönbe zárták... A kommunisták tevékenysé­gét felszámolták...« A csendőrök, rendőrök és azok vezetői elégedetten dör- zsölgették kezüket. Pedig té­vedtek valamennyien. A harc nemhogy megszűnt, hanem erősödött, folytatódott... Erről beszélgetünk, erre emlékezünk Vígh Pál elvtárs­sal, akit akkor másodrendű vádlottként kétesztendei bör­tönbüntetésre ítéltek. Még csak 52 éves, de már nyugdíj­ba kényszerült, mert egész­ségét a börtön és a kínzások tönkretették. Barátságos szobá­ban emlékezünk. A falon fény­képek. Feleségének, kislányá­nak képei, a fő helyen nagy Lenin-kép, az egyik szekrény tetején pedig Sztálint ábrázoló mellszoboré., — 1923 óta vagyok szerve­zett munkás. A munkásmoz­galomba 1928-ban kapcsolód­tam be Budapesten a bőripari munkások között. Az illegális kommunista pártnak 1929-ben lettem tagja. Röpcédulákat ter­jesztettünk, szenvedtük a Vö­rös Segélyt, sztrájkokat, tün­tetéseket rendeztünk. 1930. március 24-én négy társam­mal letartóztattak. Szabadulásom utárn^ három évre kitiltottak Budapestről. Hazakerültem Igalba. Mun­ka nem volt, kenyér is alig jutott. 1931 őszén néhány so­mogyi elvtárssal: Varga Fe­renccel, Kovács Gyulával, Kozma Gézával, Eibicht Pál­lal, Kanyar Ferenccel, Szom- mer Ignáccál és másokkal folytattuk a munkát. Kapcso­latot teremtettünk a pécsi bányászokkal és egyetemisták­kal, Somogy, Baranya, Győr és más megyék dolgozóival. Ter­jesztettük a párt illegális saj­tótermékét, és tiltakozó moz­galmat szerveztünk Sallai, Fürst elvtársak kivégzése el­len. 1933. március 21-én hajnal­ban a csendőrök néhány tár­sammal együtt letartóztattak, s másfél hétig kínoztak, hogy vallomásra bírjanak. Gumibot­tal ütötték talpunkat, nyomor- gatták vesénket. így kerültem Pécsre a bíróság elé, s kétévi börtönre ítéltek. A büntetést Szekszárdion töltöttem le. Elv­társaim a börtönben sem hagytak el, leveleket írtak, úgy bátorítottak. Képeslapot mutált, amelyen egy magas torony látszik. Hát­lapján felirat: »Fordulj Mek­ka felé, és légy boldog. Idézet a próféta szavaiból«. Az őrök nem értették, csak Vígh Pál tudta, mit jelent mindez: »Gondoljon Moszkvára, ahol egyre erősödik a munkások hatalma, s ez adjon erőt szen­vedései elviseléséhez.« Elmúlt a két esztendő. A sötét zárkák, a kínzások nem vették el kedvét sem Vígh Pálnak, sem a többi elvtárs­nak. A rendőri felügyelet el­lenére is 1935-ben kommunista sejteket hoznak létre, őlvasó- és rádióklubokat szerveznek, folytatják a munkát. Uj elv­társakat vonnak be: . Bencze László, Dezső József, Kispeti a több és jobb termés, állatál­lományunk számbeli növelése, s a mostaninál jobb egyedek nevelése. A mezőgazdaság különböző ágaival foglalkozók mindegyi­ke talál választ problémáira, az évi -kiadványok valamelyik kötetében. S a szakkönyvet lapozva könnyebben eléri cél­ját. Gergely Béla Baromfiólak és tenyésztési eszközök készítése és használata című munkájá­ban részletesen ismerteti a kü­lönböző nagyságú ólak hulila­László, Kelemen József, Bog­nár Ilona s mások személyé­ben. Ifjúsági csoportot hoznak] létre, melyben Szirmai Jenő, Majoros Ferenc, Báli József, Holczinger Jenő, Bánó József,J Vamberszki Gyula, Énekes Je- j; nő, Mautner; Ferenc, Spitzt Rezső, Toldi, Rostás és Jakab» elvtársak tevékenykednek. ► 1942-ben a megye és aj szomszédos megyék kommu-r nistáit — összesen 240 sze­mélyt — büntető századba so­rozzák, és a szovjet frontra vi­szik, hogy valamennyien ott[ pusztuljanak. Vígh Pál tizen-\ négy társával át szökik a szov-% jet csapatokhoz. A Szovjet-T unióban antifasiszta és pro-« pagandista iskolát végez, majd! 1948-ban hazatér. Operálni' kell, kórházba kerül, külön-l böző munkahelyeken dolgozik,» majd nyugdíjba vonul. Jövőre, 1959-ben lesz har-i mine éve annak, hogy harcosai lett a pártnak Vígh Pál. Ahogy» nem vesztette el hitét az eí-{ lenforradalom alatt, s ahogyan► az elsők között állt a párt új-i jászervezésének élére az el-» lenforradalom bukása után,» úgy most sem tud pihenni.£ Ahogy ereje engedi, részt veszi a megyei pártbizottság és aj Kaposvári Népi Ellenőrzésig Bizottság munkájában, ez utóbbinak elnöke is. Végére értünk az emléke-J zésryzk. A párt egyik katonájá-l nak emlékkönyvében lapoz-J gattunk. Negyven éves pár-J tunk sok ilyen harcossal büsz-l kélkedik, aki életét, jóformán» minden idejét neki, a nép» ügyének szentelte Amikor jubiláló pártunkat J köszöntjük, az ő kezüket ist szeretettel szorítjuk meg, ést kívánunk nekik a sok harcost év után nyugodt pihenést, bé-J kés öregséget, w ► Szalai László' (Sókanyagiból való elkészítésé­nek módját. Kovács Gyula háromkötetes kézikönyvének első részében a Háziállatok anatómiájában a mozgás szerveiről, a csonttan, ' ízület- és szalag tanról ír. A baromfibetegségek elleni védekezés módozataira, a he­lyes ápolás, etetés szakszerűsé­gére oktat a Hajós—Hódossy- féle, most második kiadásban megjelent Védekezés a barom- íibetegségetk ellen című könyv, melynek elolvasása szövetke­zetnek, állami gazdaságnak csakúgy, mint az egyéni gazdá­nak hasznára válik. Erdőmémököknek, erdészek­nek tervezési és becslési mun­kájához nagy könnyítő Fekete Zoltán Fatermeissi és faállo- mányszerkezeti vizsgálatok a hazai bükkösökben című saját mérésed és kísérletei alapján megírt könyve. J. Horváth László írta a Vi­dám rajzos szarvasmarhate­nyésztést. Egyszerű nyelven tárja az olvasó elé azokat a fontos tudnivalókat, amelyeket a szarvasmarha nevelésével, tenyésztésével foglalkozó em­bereknek -tudniuk kell. Két­száz rajz szemlélteti a szöveg­ben leírtakat. Tudományos kutatóknak, magukat tov-ábbképezni akaró szakembereknek széleskörű is­mereteket nyújt Baintner Ká­roly Gazdasági állatok takar­mányozása című kézikönyve. A Gubin—Halifman tollából megjelent A méhek és a ter­més lapjait örömmel forgatják a méhészek. Nemcsak méhé­szeknek, hanem mag- és gyü­mölcstermesztőknek is jó ol­vasmány e most már második kiadásban megjelenő tanács­adó. Jeszenszky Árpád A gyü­mölcsfák metszése képeikben című munkájával ad segítséget a gyümölcsösökben foglalatos­kodó kertészeknek. A felsorolt könyveikkel ko­rántsem teljes a sor: Prohászka Ferenc Szőlő és bar, Mohá- csy—Porpáczy A körte ter­mesztése és nemesítése, Sáiyi Gyula Állatorvosi általános kártan, Ratner A növények- táplálkozása és a trágyázás, Lammel Károly Lejtős terüle­tek művelése, Konkoly—-Erdé­lyi Nővén yvédőszerei-nk, Hin-f- ner—Csak A burgonya tő- és levélbetegségei, károsodásai, Hlavác A burgonya, Berzsenyi —Janosits László A hibridku­korica — ezek a könyvek is az idei év termékei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom