Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-20 / 274. szám
r APART 4q ÉVE A JUtt^bizatas Kun Kj ' i ne hallott volna már a híres Latinka századról? Ez a század 1919 vérvörös tavaszán, a somogyi proletárhatalom kikiáltása utáni első napokban szerveződött. Soraiban Oroszor- országból hazatért hadifoglyok voltak, akik átszenvedték az esztendőkig tartó háború borzalmait, s Oroszországban jöttek rá: hazudnak az urak, a háború nem is olyan szükségszerű, mint ahogy a kizsákmányolás sem örökérvényű. Ott tanulták ezt meg 1917 októberében. Ez a katonai alakulat abban is különbözött a régitől, hogy ide az emberek nem behívóval, parancsra, hanem önként, saját meggyőződésből álltak 'be, és fogtak fegyvert. Válogatott emberek voltak. Egytől egyig vérbeli proletárok, sokat szenvedett emberek. Ennek a századnak lett politikai megbízottja, a század egyik szervezője a ma is élő Győrfi Antal,' aki pár hónappal azelőtt sokadmagával orosz hadifogság bői tért haza. Hogyan kapcsolódott be < mozgalomba, hogyan lett kommunista, hadd mondja el ő maga. |— Amikor 1914-ben kitört a világháború, engem is a frontra vezényeltek, mint any nyi bajtársamat. Már a háború elején megsebesültem, de gyógyulás után újra az első vonalba küldtek. Bizony, sokat törtük a fejünket: miért kell a fronton vérezni nekünk is meg az orosz munkásnak, parasztnak is. Feleletet erre csak később kaptam. Orosz földön, fogságba esésem után értettem meg a háború értelmetlenségét. A Volga parti faluban, ahol mint hadifogoly mezőgazdasági munkát vállaltam, feltűnt, hogy vasárnaponként a falu lakói közül vagy kéttucatnyian csoportba jönnek össze és beszélgetnek. Aki jól megfigyelte őket, azt is észrevehette hogy katonai gyakorlatokat végeznek, sőt, fegyvert is láttam náluk. Csak jóval később tudtam meg, hogy ezek az orosz muzsikok nemcsak siránkoztak a háború miatt, ha nem tudták azt is, hogy van elegendő erejük helyzetüknek a megváltoztatásához. Köztük már óriási befolyása volt a kommunista partnak. Ök nyitották fel a magyar foglyok szemét, is. Közülünk sokan (beléptek a Vörös Gárdába, az Októberi Szocialista Forradalom harci osztagaiba. — Megalakult odakünn a Magyarok Kommunista Pártja. Azon a vidéken, ahol én éltem, Kellner Sándor, Radi- novícs József szervezte a hadifoglyokat Ök láttak el bennünket. szocialista irodalommal. Én is csatlakoztam a párthoz, s részt vettem a hadifoglyok szervezésében. Rövidesen Moszkvába küldtek az ott felállított hathetes párt- iskolára, majd 1918 végén az el-vtársak azt mondták: jöjjek haza, itthon nagyobb szükség van rám. KA hazaértem, már 1 v 1 megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Korvin Ottónál jelentkeztem a Visegrádi utcai párthelyiségiben. ö az Alföldre küldött pártmunkára: ismertessem az oroszországi eseményeket az alföldi parasztokkal. Később a pártvezetőség úgy döntött, hogy Erdélybe kell mennem, mivel odavaló voltam. Már éppen indulni akartam, amikor a folyosón utánam jött Kun Béla elvtárs és visszahívott. A szöbában leültetett, és új megbízatást adott. Ez úgy szólt, hogy Somogyba kell jönnöm, mivel már dolgoztam Kaposvárott, és ismerős voltam itt. Megbízatásaim közé tartozott a kommunista párt szervezése, ezenkívül átadott egy határozati javaslatot, hogy azt fogadtassam el a szociáldemokBélától ráták kongresszusán. Érmek lényege az volt, hogy a szociáldemokrata párt mondja ki határozatban a hatalom átvételének szükségszerűségét itt, Somogybán. Ezt az utóbbi megbízatást sikerült is véghez vinni. Kaposvárott ugyanis már 1919. március 11-én — a pesti események előtt tíz nappal — háromtagú direktórium — Tóth Lajos, Latinka Sándor és Pednhoffer Lajos — vette át a megye irányítását. Q yőrfi elvtárs egyike volt átoknak, akik kezdeményezték és szervezA vér nem válik vízzé egyven év majd egy emberöltő. Az akkor húsz vagy | harminc esztendős fiatalemberek, akik ringatták pártunk J bölcsőjét, ma őszülő nagyapák hajlott derékkal, roggyant j izmokkal járnak, elrepült felettük negyven esztendő. So♦ kan közülük már nem is élnek. Ha a párt, amely a nép í ügyéért való küzdelmet írta zászlajára, túléli az időket, i verhetetlen, mert maga az igazság, az élet. Negyven esz• tendeje született meg minden győzelmünk szervezője, a í Kommunisták Magyarországi Pártja. Pesten, a munkás- | mozgalom fellegvárában alakult, de akik létrehozták, a | somogyi emberek szíve vágyát is teljesítették. * 191S-ban még nem volt Somogy megyében kommunista t párt, ez azonban nem jelenti azt, hegy itt nem voltak i kommunisták. De voltak. Itt is akadtak már Oroszország- ; bál hazatért hadifoglyok, akik szemtanúi voltak, mire ké- } pes a proletár, ha széttöri a kezét, lábát nyomorító bi♦ line Siket. Voltak, akik szent lángolással hitték és hirdetl ték, hogy a magyar munkás, a magyar paraszt is le tud 1 T izenhat éves voltam a Tanácsköztársaság idején. De az élet megtanított arra: nem jó, ahogy azelőtt éltünk. Hogy anyámat és három leánytestvéremet eltarthassam', karán cselédeskedni kezdtem. Gürcöltem bagóért! A Baross-láktanyában, a Vörös Hadsereg konyháján dolgoztam. Mindent megjegyeztem, amit láttam, hallottam. Sók szó esett arról, hogy a kommunisták a béke hívei. Amikor erről hallottam beszélni az idősebbeket, megdobbant a szívem, hisz négy i ték a proletárhatalmat védel- { mező fegyveres egység meg- ; alakítását. A Latinka-század » őrködött a rend fölött, segí- 5 tette a közélelmezést, és amikor támadás érte a f iatal Tanácsköztársaságot, akkor a fronton is becsülettel megállta a helyét. Teljesítette Kun Bélától kapott megbízatását... Varga József számolni uraival. Itt dolgozott a forradalom lánglelkű i fiútestvérem veszett oda a ha- harcosa, a kommunista Latinka Sándor, aki már a pro- | borúban. . ... letárdiktatúra kikiáltása előtt szervezte a somogyi szegény- | Amikor a TanácsköztárÍ parasztok mozgalmát, s hozzáfogott a földosztáshoz. S ♦ sasáig megbukott, láttam, hogy itt élnek még közöltünk az egykori idők tanúi, a volt ha- | hurcolják el a kommunistá- difoglyok, akik már a Magyarok Kommunista Pártja tag- { “ f hogyan ütlegelik, kínoz- ♦ jaként jöttek haza, s itthon odaadó, áldozatos harcosai * zák őket. Az egyik kommu- i lettek a magyar nép ügyének. Ok és a többi ismeretlen i ni®ta még akkor is kiabált, { harcostársak, akik már akkor szivükben hordták az esz- | amikor félholtra verték Pus- | mét, itt Somogybán küzdöttek azért, hogy a hatalom a f Katussal a csendőrök. Szájat t proletárság kezébe kerüljön, a föld a paraszté legyen, ; ali§ tudta mozgatni, úgy le- J hogy a nép ura és ne szolgába legyen az országnak. jhelte, suttogva a szavakat: ♦ * »Tudjátok meg, a ver nem vaNegyven évvel a zászlóbontás után — Beszélgetés dr. Rákos Ferenccel, a KMF egyik alapító tagjával — Negyven évvel ezelőtt is hogy az idő nekünk dolgozik, rös Gárdánk terv szerint meg- paktállak a burzsoáziával, a ilyen volt az ősz, mint ez a Titkos összejöveteleken meg- rohanta a gyári őrségeket, és kormánnyal és ilyenformán mostani. Szeszélyes, gyakori beszéltük, hogy szervezetien, magához vette a fegyvereket, a nem is lehettek forradalmi teresükkel, november közepe tá- kell fellépni a front össze- katonáknak pedig azt mond- veik. Sőt, egyik vezetőjük arján alacsonyan szálló esőfel- omlása és a forradalom kilő- tűk: »Menjetek haza innen.'« ra kérte a munkásságot, hogy hők tanyáztak a város felett, rése esetén. Veszedelmes volt — A Vörös Gárda parancs- hat hétre függessze fel a s esett, néha napokon át. ez akkor, a vérengző Lu- noka én lettem. Az illegális forradalmat! Mintha el akarta volna tűn- kachich tábornok statáriuma munkás- és katonatanács ke- — A vezető erő ezért mástetni a háború nyomait és idején — különösen katona- zébe vette a közigazgatás reminder« a nyárból: a plakátot, nak. Illegálisan összeállítottuk zetését, elkergette a főszolgamely a hadikölcsönben látta a forradalom kitörésének ese- bírót, elfoglalta a középületea monarchia győzelmét, vagy téré a munkás- és katono.ta- két. Ennek két elnöke volt: nácsok listáját. Kiválogattuk a a vasesztergályos Heiser Kágyárak munkásaiból azokat, roly és én. Közben a helyzet akik a jövendő Vörös Gár- napról napra változott. És hiúdénak tagjai lesznek majd ba volt országszerte az eléa júliusi nagy sztrájkok esetleges nyomait. De eltüntette a virágokat is. Csak az őszirózsa élt a háborúba beleunt katonák sapkáin. Meg a lüktető, forrongó honnan tevődött össze: az orosz fogságból hazatértekből, akik a legjobb iskolában szerezték forradalmi ismereteiket — Kun Béla és még sokan tartoztak ide —, a forradalmi szocialistákból és Csepel, a Váci út, Kispest és az építők baloldali munkásvezeiőiböl. November közepe táján Kispesten. gede'.lenség, a politikai és — Később be is bizonyosa- eszmei káosz, nem volt, aki Budapest mutatta, hogy vala- dott, hogy az előkészület nem. utat mutasson, nem volt cél- Kun Béla meghívott bennün- mi nagyon nagy dolog van volt hiábavaló. Amikor októtudatos, forradalmi harcok- két, a kispestiek képviselőit érőben, s hogy ez az esős no- bér 31-én általános sztrájkkal ban edzett vezető gárda, mely beszélgetésre az akkori Váci vember csak külsőleg vigasz- kitört a forradalom, a tűnte- ebben a sorsdöntő időben a körúti (Ma Bajcsy-Zs. utca) tálán... tök felett már ott repkedett a hatalom megragadására vezet- Seeman kávéházba. Néhányan Mert Csepelen. Kispesten, i°v°> a vörös zászló. A mi, te volna a munkásosztályt. A voltunk mindössze, akik előtt Mátyásföldön és még néhány Hle9álisan megszervezett helyen már készülődtek Vö- szociáldemokraták? Azok munkásosztály legjobbjai, hogy az orosz példát követve élére álljanak a harcnak, mely hol itt, hol ott tört fel különféle módon. Pártra volt szükség. Az irányítóra, az eszmei zavarban eligazítom. De amíg az létrejött? A tanú, a kortárs — akinek nevét negyven évvel ezelőtt is jól ismerték a forradalom vezérkarában, s a Tanácsköztársaság leverése után jő csemege lett volna Töreky bíró úrnak — dr. Rákos Ferenc elvtárs, a párt egyik alapító tagja így emlékezik 1918 küzdelmes őszi napjaira. — Kispestén éltem* s a munkásmozgalommal már egyetemi éveimben szoros kapcsolatba kerültem. A háború kitörése után az olasz frontra vittek, onnan állandóan leveleztem az elvtársakkal, persze óvatos módon. Az elégedetlenség itthon is, a frontokon is nőtton-nőtt. A császári és királyi hadvezetőség, miközben hadparancsaiban állandóan óvta a katonákat, nagy bölcsességében ezrével küldte a menetszázadokban az orosz hadifogságból visszatért katonákat a frontra. ök aztán meg is tették a magukét... — Tartalékos tiszt voltam akkor, amikor a kormány a háborús költségek fedezésére hadikölcsönt bocsátott ki. A kölcsönjegyzés ürügyével 1918 októberének elején szabadságot kértem, és hazajöttem’ Kispestre. Megint felvettem a kapcsolatot az elvtársakkal, akik a Lipták hadfelszerelési 1 ZÁSZLÓRÚD A QESZTENYEFÄN Hajnalodott. Valaki rugdalni kommunisták azt hirdetik: a fől- kezdte az -ajtót. «Kinyitni! Csend- riet annak kell megkapnia, aki őrség!« — hallatszott a kiabálás megműveli, akadt, aki kezet emelt kintről. Feleségem remegve nyi- a párttagokra. Ez már a tanács- tott ajtót. Két kakastollas lépett köztársaság megalakulása után a szobába. Az egyik fenyegetően történt, amit most mondok. Tármegrázta fegyverét, és rám dör- gyalásúnk volt néhányunknak a rent: - No, egy-kettő, gyerünk a Prinke-krstélyban. Amikor kilép- községházára. tünk a kapun, nekünk estek a — Miért? - kérdeztem megdob- kuiákok botokkal. Más alkalommal benten. a vörös hadsereg ellátását beszél— Majd megtudja! — ordított tűk meg a parancsnokkal a rám az alacsonyabb csendőr. SomssicXi-kastélyban. Sötét este — A törvény nevében letartózta- volt, amikor hazaindultunk. Ahogy tóm! — vicsorgott a más>k, s még mentünk át a parkon, kétszer hozzátette kárörvendő vigyor ki- ránk lőtt valaki. Szerencsére a go- séretében: - Internálják, mert ivó célt tévesztett. Bizony, volt kommunista. ellenségünk, hisz új világot akarAzt se hagyták, hogy felöltöz- tunk teremteni, a munkások és zem rendesen, csak kilódítottak az parasztok jólétét szerettük volna ágyból, s már lökdöstek is kifelé, kiharcolni, s ez nem tetszett az Feleségem hozta este utánam a uraknak. Igyekeztek hát úgy ár- moíyómat az állomásra, ahonnan tani a kommunistáknak, ahogy bevsgonírozva vitték tovább Bu- tudtak. dapestre a «gyanús elemeket«. A Ssokoll Gyuri bácsi elméláz egy Mosonyi laktanyában szenvedtem kicsit, talán a régi idők vonulnak hónapokig. Ez 44-ben volt - me- el emlékezetében, majd így foly- séli a hetvenöt éves Szokoll tatja: György elvtárs babócsai otthona- — Volt egy gesztenyefa a kocsma ban. Régi harcokra emlékezünk, előtt, szép, dús lombú gesztenyefa, alarégi időkre, amikor először kult meg a párt Babócsán. — Sokat nyomorgott itt a nép az őszirózsás forradalom előtt folytatta —. hisz körül véve uradalmakkal, rengeteg cseléd élt itt. Sajnos, a sok szenvedés beteggé tett. Nehéz mindenre pontosan visszaemlékeznem, de az a tizenkílences februári nap tisztán előttem van, amikor Babócsán megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezete. A titkár egy Mosányi nevű tanító volt. A sokat szenvedett cselédek, iparosok, földmunkások bizakodva kérték magukat a párt soraiba, érezték, hogy csak a párt képes követeléseiket, megvalósítani. Egy vörös zászlót tűztünk ki fára, hadd lobogjon ott, hadd hirdesse az embereknek, hogy a for- _ radalom színe a vörös, mert vér- vnít.inií rel jár, életet kell áldozni azért, Jn v hogy ellenségeink ki ne csavarhassák kezünkből a hatalmat. Aztán elbukott a tanácsköztársaság. A zászlót letépte valaki, de a rúd- ja ottmaradt. Az emberek mindig megemelték a kalapjukat, amikor arra jártak. Szinte a párt szimbólumává vált az a fadarab ott, a gesztenyefán. — Mi történt Gyuri bácsival a Tanácsköztársaság bukása után? — Elhurcoltak, mint annyi más kommunistát, igaz hazafit. Bika- csőkkel vertek bennünket a privágyaikat békék, akadt, akinek még a fülét is levágták. Babócsán tizenkét “ Nem volt elég élelem, a lám- ember feküdt félholtra verten a púkból elfogyott az utolsó csepp községházán, amikor engem be- petroleum is, szerezni, kérni kel- vittek. Internáltak. Mire hazakelett valahonnan. Az újonnan meg- rültem, alig volt bennem élet. De alakult párt első lépése az embe- nem hagytak később sem békét, rek ellátása volt. Kaposvárott el- rendőri felügyelet alatt tartottak, íni Ótííí Lr lm«. i: « — . . - ■ . • . gyár és a Teudlotf pc Dietrich *ntc*tük, hogy kapjunk zsírt, lisz- zaklattak. De hiába, mert tisztá- VZ!J.L JüüVrlL tet. cukrot, petróleumot. A szét- ban voltunk azzal, hogy eljön újgepgyar Persze. munkásai voltak, kezdetben tartózkodosztást is a párt intézte. Tóth Jó- ra a ml időnk, hisz mindig lesz, zsef uradalmi cseléd, Szakáll 1st- aki a kommunisták gyújtotta tü- tak a katnnnticrttfíl híml. kőműves, Hottó István ura- zet tovább szítja, ébren tartja. S . ; , ~ ’ cseléd meg én jártuk a há- az a zászlórúd a gesztenyefán, az matlansaguk lassan teljesen zakat, s hol mennyi gyerek volt, is figyelmeztetett arra eljön még megszűnt. aszerint osztottuk szét a szüksé- az idő, amikor újra a vörös zászlót — Készültünk mert láttuk £?s élelmiszereket. Persze, nem fújja a szél. S nekünk lett igatseszuitunh, mert láttuk, mindenkinek volt ínyére, hogy a zunk. Megértük a felszabadulást. je- elmondta, hogy miért-----szükség a pártra. A Seeman kávéházban és még egy-két kávéházban, magánlakásokban gyakoriak voltak az ilyen találkozások. Éledezett a párt, az új forradalmi irányitószerv. — Húszadikán már a Visegrádi utca 15. alatt volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának központja. Ez a magánlakás — melyet egy műszaki tisztviselő ajánlott fel, csak egy hálószobát tartott fenn magának — később történelmet formáló megbeszélések színhelye lett. Mint a felboly gatott méhkas, olyan volt a pártközpont egy-egy napja. — Mi a legemlékezetesebb élménye erről az időszakról? — Nagyon, nagyon sok él menyem van, de mindre egy a jellemző: küzdelem, harc a pártért, a proletárdiktatúráért. Emlékszem, amikor Kispesten egy kocsmában tartót tam előadást a munkásoknak Mit akar a kommunista párt címmel és a szociáldemokraták söröspoharakkal dobáltak. Ugyanebben az időben apámat is igyekeztek bojkottálni — mészárszéke volt —, hogy megbújhassák, s így álljanak bosszút a családon... Aztán a későbbi időkről beszélgetünk, az ősz utáni tavaszról, a Tanácsköztársaságról, amikor a Forradalmi Törvényszék elnöke és az igazságügyi népbiztos helyettese volt a munkakör ezernyi gondjával. És Latinkáról, akit ismert a pártközpontból, a pártkongresszusról és nagyszerű eredményeiről, arról, hogy már tizenkilenc februárjában földet osztott Somogybán. Azt mondja róla: — Harcos, kemény ember volt... Mint azok, akik most negyven éve a jövőre gondoltak, a munkáshatalomra, a jobb életre. .. . Király Ernő lik vizáé, piros marad, akármit csináltok«. Fiatal voltam akkor, tizenhat éves, de ilyenkor a legfogékonyabb az ember: amit átél, örökre megragad benne, így voltam én is. Akkor még gondolni se mertem arra, hogy nekem is részem lesz valaha a bestiális kínzásokban... —■ Behívtak katonának. 1932-ben Budapesten katonai puccs volt készülőben. Horthy uralmát akarták megdön- teni. Amikor egy áruló segítségével megtudta a kormány, mi készül, elfogták a vezetőket. Letartóztattak nagyon sok katonát is. Köztük voltam én is. A Margit körúti hadbíróságra vittek. Minden fogda tele. Nem sokat kukorteáz- , tak az emberekkel, csak odaállították a falhoz, és kivégezték őket. A »kihallgatás« se akármilyen volt. Aki nem vallott. azt hátrakötött kézzel felhúzták a mennyezetre. Amikor elájult, visszaengedték a földre, fellocsolták, s ha . nem vallott, ismét felhúzták. Velem is ezt tették. Nem vallottam, hát kínoztak a végtelenségig. Annyira elgyötörteik, hoigy négy hétig nem tudtam lábraállni. Kínzás közben eszembe jutottak annak a kommunistának a szavai, aki félhoütan is hirdette az eszmét, és azt suttogta: »... a vér nem válik vízzé, piros marad, akármit csináltok«. S ez új erőt öntött belém..; Igen. így volt. A többi nem érdekes. Megszabadultam, s újra visszavittek az egységemhez. Jött a háború, a front. Amikor lehetett, megszöktem, és hazajöttem Uj várfalvára. Hát adott nekem valamit az a rendszer? Érdemes lett volna életem áldozni érte? Nem. Dados József elhallgat egy percre, rendezi emlékeit, s újra beszélni kezd. — Negyvenöt nyarán alakult meg Uj várfalván a kommunista párt. Az alapító tagok közt voltam. Tudtam, hogy ez az a párt, amely a szegényemberek igazáért harcol, ez az a párt, amely zászlajára a munkásság és a parasztság felemelését írta, azért léptem hát be, hogy ón is harcoljak céljai megvalósításáért. Az első párttagok nagy része cselédember volt a múltban, a felszabadulás után azonban földhöz jutott. Én is kaptam tizenhárom hold földet nyolc gyerekem után ... Sokat kapott a község a párttól 56-ig. Amit lehetett, mindent kiharcoltak a község és a párt vezetői Ujvárfalvának. Jött az ellenforradalom. »Minden kommunistát fel kell akasztani!« — üvöltötték veszetten az ellenforradalmárok. Nem ijedtem meg, tudtam, hogy az igazság a mi oldalunkon van, mi győzünk. November 4-e után kiderült, ki az igazi kommunista, ki igaz harcosa az eszmének. Fájt, hogy néhányan cserbenhagytak bennünket. Aztán azzal zártam le magamban a vívódást: »Csak akinek víz folyt ereiben, az nem jött újra közénk, hisz a vér nem válik vízzé, mindig piros marad, s akinek ez folyik ereiben, nem tágít a párt mellől! z igazi kommunista ’ » addig vívja harcát, míg rá nem csukják a koporsó fedelét — szól közbe Pados Józsefné elgondolkozva. — Semmi se térítheti le a mi nyílegyenes útünkről. — Igaz — bólint mosolyogva Pados elvtárs, felesége szavaira. — S én így is akarok élni. A pártnak köszönhetek mindent, a párt eszméje az én eszmém, a párt célkitűzései az én célkitűzéseim, nem is élhetnék másként, csak úgy, ahogy kommunistához illik — harcolva. Lajos Géza
