Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-11 / 240. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szombat, 1958. október 11.

A béke erőinek új megnyilvánulása:

32 magyar város küldötteinek találka sója a parlamentben

(Budapesti tudósítónktól.)

A Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága a hétfői ülésén — egy korábban felvetődött javaslat lalapjám elhatározta, hogy találkozót rendez 32 magyar város békeküldötteivel Budapesten. Az időpontot október 18-ban jelölték meg. A találkozó célkitűzéseiről és propagandájáról a rendező szervnél, a Budapesti Népfront Bizottságon a következőket mondották lapunk tudósítójának:

— Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi békemozgalom- ban is jelentős megnyilvánulás lesz ez a találkozó. Egyrészt, mert megrendezésére feszült nemzetközi helyzetben kerül sor, másrészt pedig része a tajvani problémák nyomán megújuló háborús veszély elhárítására indult háború- és atombombaellenes megmozdulásoknak. A 32 város béketalálkozójára a Szakszervezeti Világszövetségnek az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére kezdeményezett szolidaritási hetében kerül sor.

Ilyen jellegű békekonferencia először ül össze a magyar békemozgalom történetében. A találkozón 32 magyar város és 22 budapesti kerület küldöttei' tanácskoznak majd október 18-án a parlamentben. A tanácskozás több feladat megoldására hivatott: a hazai és nemzetközi agitációban új hangot ad, és bizonyos változtatást jelent a háborús veszély elhárítására kifejtett propagandában. Ugyanakkor a jelenlegi, feszült nemzetközi ihelyzetben megmutatja a magyar választások jelentőségét, azt, hogy két évvel az ellenforradalom után az ország népe kiáll a kormány politikája mellett.

A találkozót egyébként azért szervezik a nagyobb városok küldöttei számára, mert egy esetlégéi "harmadik világháborúban ezek szenvednének a legtöbbet, tehát a hábo- rúefllenes propagandában is nagyobb szerepük van: mozgósítaniuk kell nemcsak a városok, hanem a falvak lakosságát is a békeharcra. A parlamentben lezajló találkozón a városok 5—5 tagú küldöttséggel vesznek részt. E küldöttségeknek a helyi népfront-vezetők, illetve a legjobb békeharcosok lesznek a tagjai. A békekonferencia elnökei: dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke és Vilmon Gyula egészségügyi miniszter- helyettes. A találkozó legjelentősebb eseménye dr. Pesta László előadása lesz, de a kiegészítő referátumok is nagy érdeklődésre tarthatnak számot. A berlini munkáskonferenciáról annak egyik részvevője, Terényi László, a genfi atomenergia-konferenciáról pedig Straub F. Bruno akadémikus számol be. Felszólal

dr. Horváth Richárd c. kanonok is, aki részt vett & buchenwaldi láger emlékünnepségein.

Mivel a találkozót tapasztalatcsere jelleggel is szervezik, a találkozó vidéki küldötteinek a hozzászólására is számítanak.

A Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága egyébként tervbe vette, hogy a vidéki városok küldötteit üzemlátogatásra viszi, valamint megismerteti őket az egyes kerületek békemunkájával.

A békekonferenciára több külföldi vendég érkezését várják. A tervek szerint a konferencia békefelhívást intéz majd a Béke-Világtanács- hoz, a szakszervezetekhez és a külföldi nagyvárosokhoz.

Szeptember 1-től majd harmincezer normálholdnyi talaj munkát végeztek

Gépállomásaink körzetében! mintegy kilencszáz erő- és j munkagép végzi az őszi me- j zei munkákat a termalőszö-! vetkezetek és az egyénileg! dolgozó parasztok földjén, | Szeptember 1-től eddig majd j harmincezer normálholdnyi! talajmunkát végeztek el, eb-3 bői több mint tízezer hold aj vetőszántás. Naponta kétszáz | normálholdnyi területen ké-: szítik elő a talajt az őszi ka- 3 lászosok alá. és végzik el a < mélyszántást a tavaszi nővé- < nyék számára.

A gépállomások közül a 3 memyei tört az első helyre j több mint háromezer normál-) holdnyi teljesítményével. En- 3 nek a • munkának a zömét — j több mint kétezerötszáz hol- < dat — a körzetéhez tartozó ! termelőszövetkezetek határé- 3 ban végezte el.

Jelölnek

a szomszédok

REKED R LELKE MINDENNEK.

így mondják a jó öregek, így tanítják mérésre gyermekeiket a jószívű édesanyák. És mégis, lám, mennyi ember kiengedi fülén az okos szót, a figyelmeztetést. Talán mire felnő, elfelejti az anyai intelmet, avagy csak személyi tulajdonára tudja vonatkoztatni? Inkább ez utóbbi lehet az igaz. Mert aligha hinné az ember, hogy valaki úgy elhanyagolja udvarát, háza táját, mint a Daránypusztai II- lóolajkutató Kísérleti Gazdaság vezetői, dolgozói a közösség tulajdonát.

Alig beszéltünk ott valakivel. Esett az eső, sötétedett, s a tárgyak beszéltek. Mintha széthányt gépek, vasdarabok, alkatrészek vádló csörömpölése, nyomasztó rozsda alatti nyöszörgése, ordítása töltötte volna be a levegőt.

Elkeserítő látvány. A szekerek szanaszét, rajtuk ázott az ott felejtett takarmány. AZ udvaron itt is, ott is elszórt üzemanyagos fürdő, egyik kong az ürességtől, a másik ftiig telve. A dolgozók már hazatértek, de az üzemanyagraktár ajtaján ott a lakat a rajta felejtett kulcsokkal.

A bognárműhely előtt kerekek orgiája. Talán azért hagyták ott, hoigy megdagadjanak az esőben? Odébb különböző méretű eternit csövek halmazát nőtte be a gaz. egyik-másik végén keresztülment a kocsikerék.

A gépműhely előtti tér inkább MÉH-rak- tárhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy ott rend szokott lenni. A gépek kint aznak, a szállítószalag gumija szintúgy. (De hát jó az cipőtalpnak is, majd csak elviszi valaki.) Egy szétszedett GMC árválkodik ott rozsdamartan.

évek óta. A kardántengelyeket benőtte a gaz. fölöttük akác bokrcxsodik. Egyébként akkumulátort is szerezhet itt, aki akar. Két ge- reblyegép fölött gazzal font sátrat a természet. Rothad a kombájn szalmagyűjtőjének fa része, vetőgépek és sohasem használt kapáló ekék (valamikor új korukban kerültek ki az esőre), speditőr kocsik, betongerendák, faanyagok, számtalan gép és alkatrész ítéltetett itt örök kárhozatra, pusztulásra. De a hintó ott áll, vadonatúj festéssel csillogtatva magát a szín alatt. Ez igazán dicséretére válik valakinek.

Két nagy, 30—40 méteres fészer áll a gép- j műhely előtt. Az egyikben néhány gép, a má- $ síik alatt hatalmas halomban legalább három | vagon, esőtől szétrohadt műtrágya és szétmál- ! lőtt papírzsák. (Mert ugyebár beázik a tető.) | Odébb egy valamikor 30 000-ért vásárolt hű- | tőszekriányt rongál az időjárás.

Hogy miért-e leltári felsorolás? Mert min-1 den gép, minden vasdarab szinte könyörgőn j '•iáit segítségért: »-Mentsetek meg. segítsetek,! mert elpusztulunk, mielőtt hasznunkat vennék«.

Rend a lelke mindennek. Igaz, de itt nemcsak rendetlenségről van szó! Az emberek a társadalom nehezen szerzett vagyonának hűtlen kezeléséről, gondatlan, felelőtlen hanyagságról! Pedig kapott már figyelmeztetést a gazdaság ezért. Úgy látszik, hiába.

A tanulság? Egyszerű. Nem kérni, nem figyelmeztetni kell, ha valaki semmibe veszi a munkásosztály verejtékes erőfeszítésének gyümölcsét...

ÖN IS, TE IS, ÉN IS...

/§ tamariszkusz könnyű lombját lágyan cirógatja a szeptemberi szellő. El- kondult az estéli harangszó, és füstös ködfelhő terpeszkedett a szunnyadó lapályra. Az iskola előtti kis pádon három szemernyi tűzgomb imbolygóit a három dudor ászó férfi kezében.

— Megható ünnepség volt szombaton — mondja a tanácselnök —szinte az egész falu jelen volt a tanító úr búcsúztatásán. . Harmincnyolc esztendő bizony nagy idő, kevés tanító húz ki manapság ennyi évet egy helyen.

— Szép dolog is egy helyben és becsületben megöregedni — mondja az új tanító.

— Nehezen vált meg ettől a falutól — folytatja a tanácselnök —, napokig itt kóválygott még, mint a távozó fecske a fészke körül.

— Megható, igazán megható. Magam is láttam, válóban itt sétált az udvaron, amikor megérkeztem. Elbúcsúzott mindentől. Egyszer csak megölelt, és reszkető hangon megkért, hogy vigyázzak macskáira, etessem őket, mert ha visszajön, látni akarja, hogy a legkisebb mekkorát nőtt.

A múlt nyáron Lengyelországba vitték jutalomüdülte- tésre. Hallottam, hogy fiatalos hévvel végezte munkáját, jobban érdeklődött az új tanítási módszerek iránt, mint sok fiatal.

— Azért nagy hibája volt — mondja a vasutas —, hogy a futballcsapattal nem törődött.

— Meg hát a színdarabot is másnak kellett rendeznie a faluban — adja rá nyomatékül a tanácselnök —, már ideje, hogy nyugdíjba ment.

£ z új tanító meghökkent ezektől a szavaktól. Csonkig égett cigarettáját ■ az tekola falának hajította, aztán kimért hangon szólt a vasutashoz.

— Péntek elvtárs zongorázik?

A vasutast észrevehetően meglepte a nem várt fordulat.

— Hogyan tudnék? Nem

volt nekem sem alkalmam,

sem pénzem, hogy megtanuljak. Apám szegény falusi

paraszt volt. A paraszt pedig nem zongorázott, ahhoz köny- nyű volt a zsebe, mint az üres zacskó, és nehéz a keze, mint az asztmás lehelete. Nem

tudok én, kérem.

— Mégis, próbálja meg azon a harmóniámon az iskolában, hátha megy.

A vasutas zavartan tiltakozott.

— Ne tréfáljon tanító úr, aki nem tanult meg zongorázni, az nem is tudhat.

— Úgy gondolja, hogy az öreg tanítót megtanították a futballra 1911-ben, amikor tanító lett? Nem tanulta az iskolában, a háborúba sem futballozni ment, aztán öreg korban már nem tanulnak futballozni az emberek. Így hát nem kívánható, hogy olyasmivel foglalkozzék, amihez nem ért, mint ahogy öntől sem kívánja senki, hogy zongorázzon, ha egyszer nem tud. Ugye, igazam van? Egyébként hallottam, hogy Péntek elvtárs pár évvel ezelőtt nagyon jól futballozott.

j£ tanító utolsó szavai a vasutas kedvenc témájához simultak, aki felugorva helyéről, széles karmozdulatokkal magyarázni kezdett.

— Igen, három éve hagytam abba. Bizony, ha húsz méterrel a kapu előtt megkaptam a labdát és megszúrtam, nem született olyan kapus, aki kifogta volna. Több gólt rúgtam, mint az egész csatársor együttesen. Nagyon ment a foci, istenuccse, ki se néznék belőlem, mi? — Miska! — fordult a tanácselnökhöz.

7— Az szentség

— Dehogy nem nézik ki. ön életerős fiatalember. Látja, mega tud futballozni, ismeri csínját-bínját, magának kellett volna ezt csinálni.

— Nem az én dolgom az, hanem a tanítóé. En vasutas vagyok, nekem ott fizetnek. Ki fizeti azt meg nekem? — rep- likázott a vasutas.

— Tudtommal a tanító sem a futballcsapattól kapja a fizetését.

— A szomszéd községben a tanító is futballozik a csapatban.

— Lehet, de azt hiszem, ő ezután tölti még be a hatvannyolcat. Ne legyen, igazságtalan, Péntek elvtárs. A tanító valóban az iskoláé és a társadalomé. Ön pedig a vasúté és a társadalomé. A társadalom mindnyájunké, mindnyájunk életében közös. Ezért mindnyájunknak dolgozni kell. A társadalmi munka nemcsak az öreg tanítóké, hanem a fiatal vasutasoké és a fiatal tanácselnököké is, és éjjeli őröké, tejcsamokoso- ké, csőszöké, orvosoké, szülésznőké és mindenkié, akik a társadalom életét szebbé akarják és szebbé tudják tenni. így van ez. A futballcsapatot magának kellett volna vezetni, és mosaic segítettek volna ebben. Az elnök elv- társ is, én is segíteni fogom, kezdje el.

Az elnök már a második cigarettát dobta el, míg a tanító és a vasutas vitatták a futballcsapat vezetése körüli felelősség kérdését. Most ó is megszólalt.

— De a KISZ-szel sem történt semmi. Hogy az megalakuljon, ahhoz igazán nem kell tudni futballozni.

— Bölcs vagy, barátom, amit mondtál, az teljesen igaz. Te vagy a tanácselnök a. faluban, milyen lépéseket tettél megalakulásáért?

— Hát néha összejönnek a kultúrházban.

I

— És mit csinálnak ott?

— A rosseb tudja. Ultiznak,!

húszon egyeznek, néha bált is ♦ rendeznek. Csak mindig ve- j lünk akarják kifizettetni, ha X ráfizetnek. ♦

1

— Látod, ez a baj. A fiatalok süliének, s a felelősséget i csupán az eltávozott öreg tani- ! tóra hárítjátok. Ez bizony a | régi felfogás: a bajért a ta- » nító felelős. Pedig ha hiba-1 zunk, akkor közösen ki is le-! hét küszöbölni. Én azt javas-1 lom, hogy szombat estére hív-, juk össze a fiatalságot. Meg-; alakítjuk a futballcsapatot. I Természetesen nem én fogom\ vezetni, hanem Péntek elvtárs. Mi a szervezésben és a vezetésben segítjük. Én sem tudok már futballozni, de segédkezni a vezetésben igen. Te is tudsz, elnök elvtárs. Mit. szól hozzá, Péntek elvtárs? !

— így igen. Helyes. De kell♦

még négy futballdressz meg j négy pár futballeipő. Honnan t vesszük elő a pénzt? i

— Az is lesz — ígéri a tanácselnök —, de aztán magatoknak kell ám előállítani az anyagiakat! Rendezzetek műsorokat. Áldozatokat is kell hozni a futballért. mert másként nem megy.

— így kellett volna azelőtt is, az én öreg kollégám is megtett volna minden tőle telhetőt, higgyék el. ö sokat tett ebben a faluban, de úgy látom, kevés segítséget kapott.

— Hát mi nem is úgy mondtuk — mondja a vasutas —, hiszen szerettük, tiszteltük a tanító urat.

— Szóval szombaton este nyolc órára hívja össze a fiatalságot, Péntek elvtárs, azután mindnyájan ott leszünk: ön is, te is, én is...

/£ tamariszkusz hordónyi fejét felborzolta az éjszakai szellő, s az bohón oldalba bökte a szunnyadó iskolát, az új szél pedig riong- va szállt az alvó falu felé.

SZOLGA TAMÁS

H

ÍV OGATÓN ÖMLIK

KI a villanyfény a tanácsháza ablakán. Belül ízlésesen festett falak szolgálnak díszletül a ma esti rendezvényhez. Lám, mióta a mostani vezetők kormányozzák a község életét, az iroda csinosítására is jutott a közpénzből. Apróság ez, de tudják értékelni az ide betérő bárdudvarnoki emberek. Ám nincs idő az elmélkedésre, mert egybegyűlt már néhány ház népe, akiket meleg hangú meghívó invitált a jelölőgyűlésre.

Tódor György tanácselnök üdvözli a 11-es választókerület idesereglett felnőtt lakóit. — Jön a választás, döntsék el, kit akarnak megbízni azzal, hogy képviselőjük legyen a tanácsban — mondja rövid beszédének végén. Nem hull árnyat vető kakastollas csendőrkalapra az izzó fény kévéje, nem a vagyon kerül az emberi ér- tókmérés serpenyőjébe, hanem maguk között, maguk közül jelölik ki a köz érdekében végzett munkájával jól vizsgázott, a köztisztség viseléísére alkalmas asszonyt. — Hasznos Mihálynét javaslom — szól az egyik választópolgár. — Én is őrá gondoltam — hagyja helyben a másik. — Legalább nekünk is lesz szószólónk a tanácsban — erősgeti egy idősebb néni.

A kétgyermekes családanya — aki a gyűlés előtt vacsorát adott kislányainak, és gondosan lefektette őket —, az üzemi munkás felesége nem jut szóihoz a váratlan megtiszteltetéstől. Nem is szépen csengő szavak, hanem egyszerű, mindennapi tettek íródtak ajánlólevelére. A múlt télen horgolótanfolyamra vitte asszonytársait, s belső lelkiparancsra tevékenykedett a község szociális és egészségügyi feladatainak megoldásában. Most pedig felkerül neve a Hazafias Népfront tanácstagjelöltjeinek listájára.

Gőgös Ferenc otthonába késve érkezünk. Az egymásba nyíló előszoba és konyha tele székekkel. Legtöbben már készülődnek hazafelé, hiszen végeztek: Gőgös elvtársat, vagy "a Ferit — ki hogyan szólítja — jelölték tanácstagnak. Bizalmat kapott a párttitkár .,:

K

ettős sorfalat

ÁLLNAK a hosszú út mentán az új házak. Persze annyira nem újak, hogy mészillatot árasztanának. Viszont annyira nem régiek, hogy bármelyiknek tűzfalán is 45 előtti évszám volna az építési dátum. 153 ilyen fiatal családi otthont emelt a néphatalom történelmileg rövid korszaka ebben a szétszórt, tíznél több települést számláló nagyközségben. A bárdi részén 54-ben elfújták a sápadtan pislákoló petróleumlámpát. Villany fénye űzi azóta az utca éji sötétjét is. Varga.La josék udvarában csaknem nappali világosság ömlik szét. — E házban is gyűlés van — magyarázzák kísérőim.

A MESTERGERENDÁS SZOBA nem mostanában látott ennyi vendéget. Átjöttek a jószomszédok, hogy tanácstagot jelöljenek. Fodor Jóska bácsi szerint Vargánéra — a Bözsire — azért bízzák képviseletüket, mert nyolc esztendő alatt beletanult a tanácstagi munkába. A negyvenhat éves, fejkendős háziasszonytól nem várnak programbeszédet, mégsem hangtalan a gyülekezet. B e n e bácsi — foglalkozását tekintve cipész — a csizma-csinóltatás csődjét fejtegeti. — Mégis tele a zsebe, mégis tudott földet venni — mondja valaki, jelezvén, hogy az új cipők készítőjére, a rossz lábbelik gyógyítójára eddig sem járt rossz világ. — Tőlem még egyszer sem kért kölcsön pénzt — veti közbe Sipos néni, amire a mester csak a témát elütő mosollyal tud felelni.

— Mit emlegetitek annyiszor azt a villanyt — hallatja hangját Barta János bátyánk —, hiszen kifizettem az érte járó 1200 forintos szerelési költséget.

— Kap kétezret, csak engedje örökre kikapcsolni.

— Egyéb sem hiányzik. Ha tíz percre elalszik, már akkor is baj van.

Folyik a szó, csak az újságíró egy-egy kérdése vet neki gátat. Zsebre a jegyzetet, ceruzát, hadd hömpölyögjön a beszéd árja...

Közre és vallatóra fogják a párttitkárt meg Z á k á n y i Béla tanácstitkárt.

— Minek adjuk a pénzt a községfejlesztésre? Abból csak salak jut a mi utunk- ra, amott meg — int fejével a korcsabb ember az itteni tanácshoz tartozó Kapos- szentbenedek felé — cementjárda dukál.

— Kopogósán végigmehet rajta maga is, ha arra visz az útja — élcelődík a tanács- titkár. Aztán komolyabbra fordítja a szót: — Bárd, Szentbenedek, Dada, Szendi- hegy, Olajhegy, Zsippó, Li- pótfa, Bánya meg a többi helység egybe tartozik. Egyszer itt, másszor ott csináltatunk valamit az egész község pénzéből. Vagy jó volna, ha a bárdiak forintjaiból itt is épülne mondjuk százméteres járda? Bárd nem panaszkodhat. A tavasz óta itt az állatorvos. De emberorvost is hozunk, ha építtetünk neki lakást.

— Nem hiszek én abban. Meg az is csak szóbeszéd, hogy Lipótfa felé kövesút lesz — aggályoskodik Zsákfai La j os.

— Ezt mondta maga a patak csatornázásáról is tavaly. És most?

— Csakugyan igaza van, titkár kartárs. — Nem is szólhatna másként Zsákfai : Lajos, aki szintén ott dolgozik az árokmetszésnél, havi ké+ezerért..;

H

ANGZIK AZ AGGASZTÓ KÉRDÉS, rásimul a megnyugtató felelet — ez a dolgok rendje, amelyhez igazodnak a bárdudvarnoki kisgyűlések, eme pezsgő eszmecserék.

Kutas József

Munkában a Vaskombinát mérleghUelesítője. Bokor András- né ellenőrzi a Vaskombinátban készült súlyokat, nehogy töb» bet vagy kevesebbet nyomjanajj