Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-10 / 239. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. október H>. UTÓLAGOS | FELSZÓLALÁSj Kedves ElvtársaSs! I E ngedjék meg, hogy — bár kissé késve — hozzászóljak! a legutóbbi taggyűléshez. Hetesen is fel kell készül-* niük a kommunistáknak a választásokra, feltétlenül szüksé-j ges, hogy mi politizáljunk, ment különben megteszi he-1 lyettünk ezit az ellenség. Ebben az időszaikban különösen 1 nem maradhat vezető nélkül a községi pártszervezet. Is-* métlésbe nem akarok bocsátkozni, hisz az előttem szóló | Lénái Jánosné ismertette a hetesi pártszervezet betegségét, % hogy a titkárok eddig szinte egymásnak adták a kilincset. ! Ha azt akarjuk, hogy végre gazdája legyen a falunak, ja-j vítsuk meg a kommunisták munkáját. S mivel kezdhetnénk | ezt mással, mint azzal, hogy olyan vezetőséget választunk,! amely nem egy-két hónapig, hanem jóllehet évekig élvezi! a tagság bizalmát. Egyetértek Farkas Ferenc elvtárssal, aki a járási párt-j bizottság nevében bírálta munkánkat. Igen, sok még a hiba,! baj van a fegyelemmel is. Ezt a taggyűlést is este hét órá-j ra hívta össze a vezetőség, mi pedig nyolcra gyűltünk egy-j be. Jól mondta Farkas elvtárs, ha baj esetén is ilyen las-! sűsággal jönnénk össze, akár a falut ránk gyújthatná az el-! lemség. S bizony a taggyűlésen akadt olyan, aki nem a! hozzászólókat figyelte, hanem az elnökség asztaláról el-! vett könyvet tanulmányozta. Hogy ezek apró dolgok? Az! igaz, de vajon elvárhatja-e a vezetőség a nagyobb felada-í tok megoldását a tagoktól, ha még az "ilyen apróságokban! is hibáznak. Hogy azért azt se felejtsem ki, ami pozitív, * majd minden párttag megjelent a taggyűlésen. (Egy elvtárs! azért maradt távol, mert Kaposvárott esti műszakban dol-| gozott.) | A vezetőség megválasztása simán folyt le. A titkári | teendők elvégzésével Lévai Jánosáét bízta meg a tagság.! Némi gyakorlata már van ebben a munkáiban, mivel a régi | titkár helyett (Németh József volt, s Tatabányára ment- dolgozni), ő vezette a pártszervezetet. A vezetőségbe Zsob-| rák Dezső és Dien János is bekerült Szeretném elmondani | Dien János magatartásával kapcsolatban az észrevételemet.! A taggyűlésen senki se bírálta meg Dien elvtárs helytelent véleményét, hogy -kár elkezdeni bármit is, hisz úgy sem; sikerül.-« A taggyűlés után azonban többen elmondták róla,: hogy nagyon könnyen elveszti a fejét, sötét színekben lát-1 ja a világot, nem bízik saját és a többiek erejében. Persze,! ezt nemcsak a taggyűlést követően kell egymásnak fej- | csóválva elmondani, hanem az egész tagság színe előtt meg­bírálni ezért a kissé kézlegyintős, vállvonoga-tós viselkedő-1 séért. 1 Kedves Elvtársak! Azt hiszem, kicsit elkalandoztam | mondanivalóm lényegétől, de úgy érzem, nem volt haszon-! tálán ezt is megemlíteni. ♦ Ez a rendkívüli taggyűlés a vezetőség megválasztására! hívódott össze, maradjunk hát meg ennél. Többen elmond-j ták, de én is megemlíteném: azzal, hogy Lévai elvtársnőt, j Zsobrák és Dien elvtársat megbíztuk a pártszervezet veze-j tésével, még nem jött rendbe a szénánk. Egyfelől a kom- < munistáknak minden támogatást meg kell adniuk a vezető-] ségnek, hogy a kezdeti nehézségeken túljuthassanak, s ♦ megoldhassák az előttük álló feladatokat, másfelől a párt- i vezetőségnek teljes mértékben támaszkodnia kelül a kom- ♦ munistákra, a rájuk háruló gondokat, feladatokat testvé-j riesen meg kell osztania velük. Enélkül nem jöhet pezs-j gésbe a partéiét Hetesen. Lévai János elvtárs nagyon he- ] lyesen elemezte: eddig senki sem végzett pártmunkát. Ez] bizony nem maradhat így. S amit mondott, hogy a párt-] vezetőség vezessen, adjon pártmegbízatásokat a tagoknak, | edienőrizze a végrehajtást — ez olyan helyes javaslat, hogy | ha megvalósítjuk, végre kilendül holtpontjáról a megrekedt* szervezeti élet. S hogy újra csak Lévai elvtársra hivatkoz-| zam, találóan állapította meg: ne várják meg a hetesi kom-í m-unisták, hogy a járástól jöjjön valaki, s mondja el, mi-| lyen az emberek hangulata a községben, hanem menjenek * el a házakba, beszélgessenek a parasztokkal, az esetleges | helytelen, téves nézetek ellen vegyék fel a harcot. Igaz, j Lévai elvtársnak az a mgállapítása is, hogy a négy fal kö­zül nem lehet az embereket meggyőzni, megagitálni. Nem! akarom mentegetni a pártszervezetet — felelős az eddigi meglévő hibákért mindenki —, de azért engedtessék meg ki- I jelentenem, hogy nem várható el rendes szervezeti élet, ha ♦ nincs, aki az embereket összefogja. Szerencsére ez a tag-! gyűlés megválasztotta az új vezetőséget, s ezt a napot re- I mélhetőleg úgy emlegetjük majd, mint határkövet szerve- ; zetünk életében. ! Szó esett a taggyűlésen az oktatásról is. Táncos István! elvtárs és még jó néhányan hangsúlyozták-: annak nincs ér-1 telme, hogy megkezdődjön és két hét múlva befejeződjék az | oktatás. Csak helyeselni lehet azt az elképzelést, hogy j helyben legyen »Időszerű kérdések« tanfolyama. Az a meg­oldás, hogy a tagok Mezőesokonyára járjanak át politikai oktatásra, megvalósíthatatlan. Ha akad megfelelő számú jelentkező, s ha végre eszükbe jut a pártonkívüheket is bevonni az oktatásba, akkor is kérdés, ki vezesse a fan­folyamot. Remélhetőleg a járás segítségünkre siet ennek a problémának a megoldásában. Bank Lajos, az általános iskola igazgatója felszólalásá­ban említette, jó lenne, ha minden taggyűlés előtt tartana valaki kiselőadást, lehetne az sajtóbeszámoló, valamilyen elméleti kérdés kifejtése, stb. Az ötlet helyénvaló, de hasz­náról csak akkor beszélhetünk, ha meg is »valósul. Azt hiszem, túl hosszúra nyúlt hozzászólásom, ezért pontot teszek a végére, s azzal zárom, hogy az itt említet­teket szívleljük meg. Csak ennyit akartam mondani. Lajos Géza í A város magasfeszültségű áramát vivő kábelvezetékét föld •Iá fektetik — egyelőre az épülő szakszervezeti székházig és a Széchenyi térig mintegy 1100 méter hosszúságban, Péterhida népe Kommunisták a választási munkában Jelölő gyűlés Lakácsán — B ARMERRE MEGY AZ EMBER, szin­te nincs falu a megyében, ahol es­ténként, munka után ne esne szó a válasz­tásokról. Ha nincs éppen jelölőgyűlés, * hát az utcáin, a kispadon vagy kukoricafosztás közben. Lakócsán igencsak szokásban van esténként összeülni a ház előtt, s elterefe­rélni az ország, a falu dolgairól. Nem hívja ide senki az embereket, maguk érzik szük­ségét, hogy meghányj ák-vessók a dolgot. És ezeket a teljesen magától jövő beszélgeté­seket használják ki ügyesen a kommunis­ták. A párttitkár azt mondja: nem vúgy kell ám agitálni, hogy kinézek magamnak vagy három házat egy estére, aztán beállítok a mondőkámmal, meg hogy hallottak-e a vá­lasztásról. (Különben is, már hogyne hal­lottak volna!) Nem jó néven veszik az ilyes­mit az emberek. Hanem ott és akkor kell el­kapni a szó végét, amikor éppen alkalom van rá, vagy maguk érdeklődnek. Mert hogy van az? öt-hat ház egy választókörzet. Szomszédok azok, összesegítenek a fosztás- ban is. Mi kommunisták is szomszédok va­gyunk valahol, meg segítünk is kukoricát fosztani. Aztán beszélgetünk, csak úgy egy­szerűen, parasztosan.;: 'J TIZENKILENC TAGJA VAN a lakó- -*■ csai pártszervezetnek. S ha már ilyen jó elképzelése van az agitációról Ko­vács Dezső párbtitkárnak, érthető, hogy va­lamennyien ezt a gyakorlatot követik. Es­ténként mindenki megtalálja a maga helyét, ahol alkalomadtán szólhat a választásról, az ország helyzetéről, célkitűzéseinkről. Ki­váltképp Vancsitk Ferenc meg Fucskár Já­nos. Nem is kell nagyon erőltetni a dolgot, minek az? Egyszer a kapu előtt azt mondja az egyik ember: »Mondd csak, komám, mi­nek az a nagy propaganda, mikor még hol van a választás.« A másik így: »Hát majd bedobom a cédulámat, aztán kész.« Ilyenkor csak nem hagyhatja szó nélkül Vancsik Fe­ri bácsi. Nem is tudná megállni. — Mi az, hogy kész? Hát neked csak ennyit számít? Neked mindegy, hogy mi tör­ténik itt? Nem úgy van az, hallod-e! S aztán elmondja, hogy mégiscsak illik tudni, kire szavaz az ember, meg miért.;: Ha az adóra panaszkodik valaki? — Ejnye, emberek, de hamar elfeledtétek, hogy romokat kaptunk 45 után, meg hogy mit dúltak fel itt az eülenforradalmárok. Gondolkodjatok csak.;; És segít emlékezni. Hogy ilyenkor szóba kerül: olcsóbb lett a ruhaanyag, és hogy mégiscsak jobban élünk, mint azelőtt? Ez természetes. Az emberek ilyenkor már nem is gondolnak arra, hogy Feri bácsi agitál. Csak beszélgetés ez. Különben Is olyan em­ber mondja, aki többet tud a dologról. Ér­demes hallgatni rá.?? Nem kellett itt megbízatást adni, párt­munkát, vagy kiosztani, hogy ki kivel be­szélgessen. Minden kommunista önként azt mondta, mikor megkérdezték: majd én a ház körül, ott a szomszédokkal; És adnak is olyan egyszerű, frappáns válaszokat, hogy — akár a választás lefolyásáról, akár más­ról legyen szó —, nem is várhatnánk többet, jobbat... TpGY SZÓ MINT SZÁZ: ügyesen doH­goznak a kommunisták:.; Szerdán este éppen jelölőgyűlés volt a kultúrházban. Míg összejött a nép — bár az asszonyok igencsak elmaradtak — a gyü­lekezők körülvették Fucskár bácsit meg Lo- sonczi elvtársot, a barcsi Vörös Csillag el­nökét és beszélgettek. Komoly, országos ügyekről, eredményekről, hibákról. Hiába, ilyenkor választások idején mégiscsak job­ban érdeklődnek az emberek minden iránt, mint máskor.. ? Varga Gyula elvtárs, az igazgató-tanító nyitotta meg a gyűlést. S amit még a kom­munisták nem mondtak el kukoricafosztás közben, most arról beszélt. A munkáshata­lom eredményeiről, az utóbbi 23 hónap fel­emelkedést jelentő, nagyszerű munkájáról; És természetesen a választásról; Négy vá­lasztókörzet lakói ültek a széksorokban, ők választottak maguknak jelöltet, akikben bíznak, akiknek munkájától sokat várhat­nak. De még ezt megelőzően nagy taps kö­zepette csatlakoztak Losonczi Pál elvtárs országgyűlési képviselővé, Pavlekovics János megyei és Hajós György járási tanácstaggá jelöléséhez. Aztán négy körzet lakói Gál Pált, JelAcs Pált, Hajós Györgyöt és Pusztai Imrét ja­vasolták tanáostagj előlinek, s minthogy olyan emberek ők, akikre csak jót lehet mondani, akiknek tekintélyük van a falu­ban, és köztiszteletnek örvendenek, egy­hangúlag, viharos taps kíséretében el is fo­gadták őket. AZTÁN LOSONCZI PÁL elvtárs be- ■*-*- szélt. Az ország helyzetéről, a ter­melésről, kivált a mezőgazdasági munkákról és célkitűzésekről. De olyan okosan, olyan jó példákkal, hogy a széksorokban ülő egyik kommunista nem is átallotta megjegyezni: na, most jól telerakta a tarsolyunkat. Lesz mit mondani odakint, olyat is, amiről eddig nem hallottam ;.. És biztos — ahogy-ez a megjegyzés is iga­zolta—, a lakócsai kommunisták még ezen a jelölőgyűlésen is sokat merítettek agitációs munkájukhoz.. ? Jávori Béla AZ UTÓBBI KÉT ÉVBEN tovább javult a magyar mezőgazdasági munkások helyzete jól választotta ki jelöltjeit Már egész sötét és csendes volt a falu, fél nyolcra járt az idő. A kultúnház előtt csopor­tokba verődve beszélgettek az emberek. Egyszerű földműve­sek, akik a napi munka után jöttek el a gyűlésre, hogy olyan embereket jelöljenek maguk közül, akik méltók ar­ra, hogy képviseljék az ő érde­keiket. A fcultúrház terme megtelt, és nyolc óra után elkezdődött a gyűlés. Németh György mondott rövid megnyitó beszé­det. »Nem akaróm a faluban elért eredményeket részletez­ni — mondta —, de meg kell jegyeznünk, hogy Péterhida hatalmas fejlődésen ment ke­resztül. A faluban 1953-ban vezették be a villanyt, azóta — talán tíz ház kivételével — minden házban rádió van. Majdnem minden ember ke­rékpáron közlekedik, sőt egyre több az olyan lakos, aki mo­torkerékpárral rendelkezik. A falunak kultúnháza van, ahol állandóan dús program várja a szórakozólkat. S a tervek — melyeknek kivitelezésén már dolgoznak — Péterhida felvi­rágoztatására szolgálnak«. Németh György mindezek­nek a tudatában mutatott rá a mostani tanácsválasztás módjára és jelentőségére. Aztán megkezdődött a jelö­lés. Járási tanácstagnak Ta­kács Istvánt jelölték. Ta­kács István tizenegy éve már, hogy ifjúsági vezetőiként dol­gozik a megyében. Munkájá­val sokat segített az ifjúság nevelési és kulturális problé­májának megoldásában. Jelen­leg a barcsi járás KlSZ-titká- ra. A hallgatóság egyhangúlag elfogadta a jelöltet. Községi twácstagoknak: Scheffer Ernő .tanácsel­nököt. Poór József titkárt, Ddliága István párttit­kárt, Márton György igazgató-tanítót, és Krass- nai Jánost jelölték. A falu népe olyan jól ismeri őket, hogy minden bemutatkozó be­széd nélkül, egyhangúlag el­fogadta jelölésüket. Olyan em­berek ők, akik eddigi munká­jukkal megérdemelték a leg­nagyobb bizalmat. A jelenlévők ezután csatla­koztak Losonczi Pál or­szággyűlési képviselő jelölésé­hez. A hozzászóló K ö r t é s Gábor elvtárs az ország gaz­dasági és politikai helyzetéről beszélt, és elmondta, hogy ma szavazni annyit jelent, mint hitet tenni a béke mellett. A megjelent választópolgá­rok elégedett, bizakodó hangu­latban indultak hazafelé, mert érezték: olyan emberekbe he­lyezték bizalmukat, akik min­den tudásukkal azon munkál­kodnak, hogy még szebb, bol­dogabb legyen a magyar nép élete. Október 16—19 között ülé­sezik Bukarestben a Szakszer­vezetek Világszövetsége mező- gazdasági tagozatának konfe­renciája. A konferencián részt­vevő magyar küldöttség veze­tője, Halász József, a MEDOSZ titkára a konferen­ciával kapcsolatban rámuta­tott: — A magyar küldöttségnek a szakszervezeti munkát ille­tően nem lesz oka a szégyen­kezésre, és beszámolhatunk ar­ról a nagy átalakulásról, amely a magyar mezőgazdasági mun­kások életében az elmúlt 13 esztendő alatt végbement. — Az elmúlt 13 évben elért kulturális és szociális eredmé­nyeket mutatja, hogy abban az 1200 üzemben, amelyben ME- DOSZ-szervezet működik, 1100 üzemi konyha van, 80 000 fő részére szolgálnak ki nap; 8—9 forintért egésznapos étkezést. A szakszervezet birtokában 380 filmvetítő berendezés van, 840 könyvtára 640 000 kötet könyv­vel rendelkezik. ' — Az utóbbi két esztendő to­vábbi jelentős változásokat ho­zott a magyar mezőgazdasági munkások jövedelmében és életmódjában egyaránt. 1957-ben a mezőgazdasági munkások bére 10—15 szá­zalékkal emelkedett. Ugyanebben az esztendőben a mezőgazdasági üzemekben is bevezették a nyereségrészese­dést. A gazdaságok terven felüli nyereségéből 20—20 száza­lékot a dolgozók kaptak meg a végzett munka alap­ján, Vöröskereszt-gyű lések Somogy megye vöröskeresz­tes aktivistái készülődnek a vöröskereszt vezetőségválasztó és küldöttjelölő értekezleteire. Október 25-én, szombaton Ka­posvárott lesz a megyei érte­kezlet, melyen megválasztják a vöröskereszt első országos kongresszusának küldötteit, és megbeszélik a kongresszusra való felkészülés feladatait. A járások székhelyén a napok­ban tartják meg azokat az ér­tekezleteket, melyeken kivá­lasztják a megyei gyűlés részt­vevőit, és megválasztják a he­lyi vezetőségeket. Október 11-én, szombaton Marcaliban és Fonyódon, 12-én, vasárnap Siófokon és Barcson lesz ilyen vöröskeresztes gyűlés. ISST— Hátrányos a dolgvzóknok és tanulóknak a megró!tázott autóbusz-menetrend Szeptember 28-án életbe lé­pett a téli autóbusz menetrend, s így a Fonó—Büssü—Igái vo­nalon közlekedő reggeli autó­busz negyven perccel koráb­ban indul, mint eddig. Büssüről Kaposvárra pl. reggel 6 óra 12 perc helyett 5 óra 32-kor indul a busz. Ezzel járnak be Kapos­várra a tanulók, s jelentős számmal munkahelyükre az e /idéken lakó dolgozók. A me­netrend változása hátrányos -ízokra, akik ezzel az autóbusz­nál utaznak reggelenként, nert megrövidíti a napi mun- !ca, tanulás után szükséges éj­jeli pihenő idejét. Különösen hátrányos ez a változtatás a tanulóknak, akik az oda-visz- szautazgatással amúgy is sok időt veszítenek. Az új menet­rend szerint pedig már reggel 7 órára Kaposvárra érnek, s a tanítás megkezdéséig nem tud­nak hova menni, ami a téli hó­napokban nem éppen kellemes dolog. S az utcákon kóborlás, csavargás erkölcsileg is ve­szélyt jelent. Arra kérjük az illetékes szerveket, állítsák vissza a reg­geli autóbuszjárat évek óta ér­vényben volt indulási idejét. A tanulók és dolgozók nevé­ben: Mészer Sándor vb. elnökhelyettes, Büssü, j Gábor Andor: (Qiittas statisztika 1939 Választások idején Magyar- országon minden' népréteg föl- színre kerül — már amelyik­nek némi kevés választójoga van. így hát szó esett még a gazdasási cselédekről is, ami azért fölösleges, mert a gaz­dasági cselédek éppen a bol­dogok szigetén laknak Magyar- országon. Hát hogyne! Állan­dó munkájuk van, s még nyug­díjuk is, akárcsak a miniszter­nek. (A hasonlat nem jó. A minisztereiknek csak nyugdí­juk van, de nincs állandó mun­kájuk, tehát a gazdasági cselé­deknek jobb dolguk van, mint a minisztereknek.) Közelebb­ről megnézve, íme itt a statisz­tika arról, mit keres átlagban tégy gazdasági cseléd naponként (mindent, amit kap, készpénz­re átszámítva): Nógrád megye 1,05 pengő Tolna megye 1,35 pengő Fejér megye 1,45 pengő Békés megye 1,96 pengő Gyönyörű, ügye? 1,05 a mi­nimum, és a.z összeg egyre nő, de mennyire nő — 1,96 a ma­ximum. Ah, a Békés megyei cselédeknek csaknem két pen­gője jut naponként arra, hogy július ellássa magát... Magát? Nem: magát és családját! Cseléd és család nincsenek egymás nél­kül. Jön hát a másik statisz­tika. Hogy mindenféle átlago- gat véve — egy családtagra mennyi jut a cselédember ke­resetéből. Ennyi: Békés 39 fillér Fejér 29 fillér Tolna 27 fillér Nógrád 24 fillér Most fordítva vettem a sor­rendet, a maximumtól a mini­mumig. 39 a maximum és 24 a minimum. Kérdezed, hogy mi minden van benne a 24 fil­lérben? Istenem: étkezés, ru­ha, kultúra, orvos. S futja be­lőle? De bizony! Mert mit csi­nálnak azok, akiknek 24 fillér se jut naponként egy család­tagjukra? Mert azok többen vannak. Gazdasági cseléd csak egypár százezer van, a többiek ellenben egypár millióan. Sze­rencse, hogy a többieknek ez alkalommal már semmi válasz­tójoguk nem volt. úgyhogy igazán nem volt érdemes be­szélni róluk. No, nem is beszél­tek. * Az író Ahogy én látom c. kA- tetébóü.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom