Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-08 / 237. szám

Szerda, 1958. október 8. 6 SOMOGYI NÉPLAP ÜZENET a dal kazá^áliőA Kirakatok és rendezők — Maria Letizia D'Amore Kaposvárott — A Közalkalmazottak Szak- szervezetének meghitt kis iro­dájában ülünk. A művésznő beszél, s a nyelv dallamossá­ga, ezernyi színe, hangulata bámulatba ejt. Szemem egy pillanatra akaratlanul is le­csukódik, s gondolatban dél­re költözöm. Ahogy beszél, ahogy hallom lágyan csengő hangját, amint éppen egyik opera áriáját dúdolgutja, jel­legzetesen olasz levegő csap meg. Látom Nápolyi, Rómát, Velencét, a kéklő tengert, a pálmafákat, s hallani vélem a gondolás dalát, aki Tosti Marechiare-ját zengi messze- hangzón... Kérdezni szeretnék, de annyi mindent elmond. Anél­kül, hogy érteném, hogy fel­fognám a szavalt jelentőségét. Arcvonásaiból, szemének csil­logásából s egy-két ismerős szóból okvasok. Kezében kot- tálapakat forgat, borítóján kék tenger. Ha zenéről beszél, nem is kell tolmács. A zene nemzetközi nyelv, nincsenek gátjai. Azt hiszem először üdvö­zölhetünk Kaposvárott olasz énekesnőt. Erről kérdezem hát: minek köszönhetjük lá­togatását, s hogy első ma­gyarországi fellépésével ép­pen városunkat tiszteli meg? Nagyon kedves, bensőséges hangú meghívást kaptam az önök szakszervezetétől. Nem tudtam, nem is lehetett ellen­állni. örömmel és sok-sok szeretettel jöttem Kaposvár­rá — Milyen volt a fogadta­tás? Körülnéz a jelenlévőkön, s arca ragyog. Miért is mondjam? Soha nem fogom elfelejteni. Nem is álmodtam volna, hogv a határállomásig -jönnek elém. Hallottam már a magyaros vendégszeretetről, mégis meg­lepett. Virágcsokrot kaptam. Igazán jólesett..j — Első benyomásai Ma­gyarországról? Csapongva, lelkesen be­szél, mint egy kislány, aki először jár idegenben. — Most érkeztem, keveset láttam még. Ve Budapest gyönyörű. Csak egy órát töl­töttünk ott. Nagyszerű kilátás van a Gellértről. A hegy, az emlékmű! Igazán szép! És a Duna itt sokkal szélesebb, mint Becsben. Az épületek, sugárutak némelyike nagyon hasonlít Rómához. De mit is mondják még ? Ragyogó, gyönyörű szép az önök fővá­rosa .. i — Meghívtak rádiófelvétel­re. Szeretnék még két napot tölteni Budapesten, hogy job­ban megismerjem. Nem is ü egyiptomi szerződést ajánlot­tak fel. Otthon a Societa Amici di Caste,l S. Angelo és az Asso- ciazione Artistioa Intema- zionale rendezte koncerteken énekelek rendszeresen. Re­pertoáromat nem tudnám fel­sorolni. A legkedvesebbeket magammái hoztam a kapos­vári koncertre... — Ügy tudom, nápolyi da­lokat is énekel. — Igen, de ezeket — ha a maestro is beleegyezik — kü­lönválasztjuk az október 13-i operaesttől. Valószínűleg a kaposvári zeneiskolában ren­dezünk egy külön dalestet Tarján Tamással. A kaposvári nagyáruház ki­rakata előtt állok kísérőmmel: Molnár Rudolf csoportvezető­vel, Wid Ferenc, Földi József és Mayer Kati kirakatrende­zőkkel. — Az áruház önálló, több szakú nagybolt — mondják —, és helyes volna, ha kíilön ki­rakatrendezője lenne. A Kis­kereskedelmi Vállalat öt ren­dezőjére 127 kirakat jut a vá- J rosban, és három héten belül J mindegyikben meg kell for­! gatni az árut Ezért nem viselhetik gond- {ját az áruház kirakatainak íúgy, mint ahogy az megkíván- I ná. Sem asztalosuk, sem ta- Jpétázójuk nincs, pedig a kira- | katrendezésben ma már mind- ♦ kettő nélkülözhetetlen. Mégis ária- és |úgy igyekeztek, how az állami | kereskedelem tízéves jubileu- ♦mára tervezett ünnepi jellegű Szeretném, ha a nápolyi I kirakatokkal időben és ne is mondtam még: jártam a Hő­sök terén, a miüeneumi em­lékmű elragadó. Érzem, hogy nagyon szeretik, becsü­lik itt a hagyományokat. — Ismerik-e olasz honban a magyar zenei életet, híres komponistáinkat ? — Hogyne! Olaszországban Európa legnagyobb zeneszer­zői közé sorolják Bartókot és Kodályt. Nagyzenekari este­ken — amikor modem mű­sort állítanak össze, a római Theatro Argentina-ban rend­szeresen játsszák műveiket. — Hallottam, hogy Rómá­ban tanult, a kitűnő Debora Fambri iskolájában. Hol és milyen művekkel szerepel? — 0, ért nagyon nehéz len­ne felsorolni! Olaszország csaknem valamennyi előkelő hangversenytermében énekel­tem. Az olasz rádióban, te­levízióban és Bécsben is. Valószínűleg a bécsi operához szerződöm magyarországi utam után. Tavaszra pedig dalok meséjét magyarul is­mertetnék a koncerten, hogy nagy tömegek értsék és sze­ressék, hogy bele tudják élni magukat e kedves népdalok hangulatába. — Az opera-esten egyéb­ként Járay József, a Magyar Állami Operaház kitűnő mű­vésze lesz a partnerem. — Nem fáraszthatom to­vább a művésznőt, búcsúzom. Tudom, hogy Maria Letizia D’Amore lírai szopránja meg­hódítja majd városunk kö­zönségét. S amikor sok sikert, tapsot kívánok szerepléséhez, bámulatra méltó egyszerűség­gel azt mondja: [akárhogyan készüljenek el. A „stopp" művészei A nagyáruház női szövet- és E konfekció kirakata iskolapél­dája az ünnepi rendezésnek, í Azt akarja kifejezni a rende­• ző, hogy a szocialista keres- ; k ed elem a bő választékú, • kulturált öltözködés, az ízléses j és praktikus divat szószólója E volt az elmúlt évtizedben. E Gazdag színválasztékot készí- í tett ezért és próbababákkal ; mozgást vitt az élettelen anya- ; gok közé. Hogy a járókelő is • megálljon, kisebb-nagyobb ! csomagokat rakott az egyik E csinosan öltöztetett kirakatba- j ba karjára. Persze nyomban [ melléje tette a grafikont, ; amelyről leolvasható, hogy — Igazán teljes szívemből l mennyit vásároltunk tavaly, az akarom, hogy szép, emlékeze- | idén sitb. tes estjük legyen. Sokat pró- | A fő cél mindenképpen az. bálunk még addig, és szeret- í hogy megállítsák a vevőt. ném, ha első magyarországi szereplésem nagyon, nagyon sok örömet jelentene. Az olasz muzsika üzenetét hozom. S miután észrevettem, hogy oly sok meglepő hasonlatosság van magyarok és olaszok kö­zött, hiszem, szeretettel fo­gadják.M JÁVORI BÉLA Bartók száműzetésének sivár évei írta: Martin Cooper EDDIG MÉG IGEN KE­VÉS részletes doku­mentumunk van az európai művészek Amerikába vándor­lásáról a két háború között. Nem is tudok arról, hogy ko­moly kísérlet történt volná e kényszerű kivándorlás lélekta­ni hatásának .tanulmányozásá­ra. Senki sem foglalkozott az­zal a kérdéssel, hogy a szám­űzetés milyen befolyással volt a különböző természetű mű­vészek munkájára, azokra az alkotókra, akik gyakran éle­tük delén kénytelenek voltak életmódjukat megváltoztatni. Most végre találkoztam ilyenfajta dokumentummal: Agatha Fassett »A géniusz leplezetlen arca« című köteté­vel, amelyben szemtanú szá­mod be Bartók első száműze­tésben töltött éveiről, 1940 őszén történt Amerikába ér­kezésétől a megbízatásokig, amelyek életének utolsó há­rom esztendejét kitöltötték, és valamennyire értelmet adtak életének. Mert Bartóknak éppen ez hiányzott, amikor partra szállt Amerikában: életének nem volt értelme. Hatvan éves volt, ízig-vérig átitatva szülőföldjé­nek otthonos légkörével. Bar­tók meg akart szabadulni vá­rosi, középosztálybeli múltjá­tól, és igyekezett teljesen azo­nosítani magát a magyar és a román parasztok gondolkodá­sával, érzéseivel, sőt fizikai érzékelésével. (Hosszú ideig élt parasztok között; szám­űzetésének első éveiben fő­ként romániai jelenetek ele­venedtek meg képzeletében.) * * * * P ATOLÖGIKUS GYÜLÖ­■ LETE minden német dologgal szemben nem korláto­zódott a náci rendszerre, ha­nem még a német nyelvre is kiterjedt, pedig azt gyermek­kora óta beszélte. Ez az érzés mélyen gyökerezik a magyar történelemben. A qyugateurópai kultúra, fő eszköze, a német nyelv évszázadokon át elnyeléssel és kiszorítással fenyegette a ma­gyar nyelvet, amely a legtisz­tábban a parasztság körében maradt fenn. Bartók a népda­lok gyűjtésével és megőrzésével töltött hosszú éveken át meg­szokta, hogy azonosítsa mag4t paraszt barátaival. Jóval kü­lönbnek tartotta őket, mint a részben elnémetesedett vidéki kispolgárságot, amelynek ma­ga is fia volt. Ez kétszeresen megnehezí­tette az amerikai élet meg­szokását; bár száműzetése éppúgy, mint Casalsé, saját el­határozásából és elvi meggon­dolásokból történt, valószínű, hogy nem látta előre, milyen gyötrelmekre ítéli önmagát. A könyv szerzője magyar nő, régi barátnője volt Bartók fe­leségének. Őszinte odaadással vállalta azt a hálátlan felada­tot, hogy Bartók elhagyottsá- gának első éveit valamelyest elviselhetővé tegye Ameriká­ban. Beszámolója mélységesen megindító; a Bartókkal foly­tatott hosszú beszélgetések — bár aligha adja vissza szó- szerint híven — sokkal meg­győzőbb képet adnak Bartók jelleméről, mint Halsey Ste­vens és Serge Moreux formá­lis tanulmányai. » « • ÁRTOK AMERIKÁBAN nagyon szegény volt. és kezdetben csak félévre szó­ló munkát sikerült kapnia; életének bizonytalansága na­gyon gyötörte. A könyv Írójá­nak nemcsak Bartókok pénz­hiányával kellett megküzde­nie: feladatának érezte azt is, hogy valamelyest megvédje a zeneszerzőt a mechanizált városi élet kínzó hatásától. Az amerikai városok zaja, a i és kí­ér­ke­B természeti képek, illatok hangok hiánya állandóan nozta Bartók rendkívüli zékenységét. Csak olyan nyeret akart enni, amelyet éj­szaka fateknőben gyúrtak; a gulyás csak akkor volt jó, ha bográcsban főzték a szabad­ban. Panaszkodott, hogy hiány­zik neki az istállószag; amikor Agatha Fassett nyárra meg­hívta Vermont Hills-i nyaraló­jába, Bartókot az izgatta, hogy megműveletlen a föld, és ros­katag a fészer, amelyben nem volt más, min* néhány' ócska mezőgazdasági gép. Szenvedélyes rendérzékét bán­totta az amerikai vidék köny- nyelmű, pazarló életmódja. Ebből a rendkívüli érzé­kenységből kétségkívül sokat indokol akkor még lappangó, később hosszasnak és végze­tesnek bizonyuló betegsége is. (A Daily Telegraph-ból) Egyetlen motívum, különlege­sen elhelyezett ruhadarab, vo­nal, dísz elég ehhez. Persze ezt a »különlegeset« sokszor elég nehéz megtalálni. A dekorációs műhelyben Kiss Elek és Márton László grafikusok most fejezték be a »doboló kisbíró« alakjának festését, amely ha a kiraka­tokba kerül... Ugyan, ki ne figyelne fel rá, míg dobol...? De nem árulkodom előre. Az Élelmiszerkiskereskedelmi Vál­lalat kirakatrendezője valami háríaszerű alakot fabrikál. Vi­rágot tűz a hosszan elnyúló üvegek közé. Mutatni fog! Megragadja a szemet. Űjra csak megkapó ötletek kellenek. Sokszor bizony hiá­ba dugják össze a fejüket a kirakatrendezők, semmi új sem születik. — Nemegyszer csak az éjszakák fantázia­élénkítő töprengése szüli meg a »stopp« ötletet a kirakatok­ba — mondja Wid Ferenc ki­rakatrendező. Ha megáll a vevő, ügyesen kell kínálni neki az árut. Le­hetőleg mozdulatokat utánoz­va, a ruhák, tárgyak előnyös helyzetét mutatva. Persze, ' ha megfelelő eszköz áll rendelke­zésre, lehetőleg használati módjukat, céljukat is hasznos ismertetni. Érdemes megállni a 111-es ruházati bolt előtt, amelynek kirakatát Mayer Kati, a fiatal rendező készítette el. Felfogá­sában, színeinek kompozíció­jában művészi, fővárosi nívó­jú. Munkájában érvényesül az érettségi után elvégzett két­éves kirakatrendezői tanfo­jßenQy,cL kat&nahumar FELELTET A KÁPLÁR — Miből van a puska závár- ja? — Acélból. — Helyes. Hát a puskacső miből van? — Az is acélból. — Nem igaz, a puskacső azonos anyagból van. NEHÉZ HELYZET Hadgyakorlaton történt, Reg­geli után a tábornok körülné­zett, mit csinálnak a katonái ilyenkor. Közvetlenül a falu szélén egy teherautó mellett hét felfegyverzett katona heve- részett a nagy hőségben ing nélkül. A tábornok elhatározta, hogy próbára teszi a lelemé­nyességüket. odaszólt a hozzá legközelebbi katonának: — Mit csinálna maga, ha el­esne a századparancsnokuk? A katona fel tápászkodott és komoran felelte: — Semmit, tábornok bajtárs. — Micsoda? Semmit se csi­nálna?! — gurult dühbe a tá­bornok. — Hát miért nem csinálna semmit, maga szeren­csétlen?! — Azért... azért, nem tud­nék semmit se csinálni — mondta elérzékenyülten a meg­szólított — mivel éppen én va­gyok a századparancsnok. » * t — Mit fogsz csinálni, ha le­szereltél? — Le fogok szokni a károm­kodásról. lyam hatása. Ugyancsak a frisseségnek, újszerűségnek örültünk a Május 1 utcai rö­vidáru bolt kirakata előtt, Földi József rendező színes fo­nalakból készített gombái és házikói láttán. Több olyan kirakatat lát­tunk sétánk során, amely részt vesz a Zalaegerszeg, Nagy­kanizsa és Szombathely között folyó kirakatrendezési ver­senyben. A tapasztalatok alap­ján nem féltjük a már egyszer az országos kirakatversenyről is első és harmadik díjat el­hozott jóhírű kaposvári kira­katrendezőket Hol a cipő és a fény? — Nézze meg — mondja Molnár csoportvezető az egyik cipős kirakatban látható üres helyre mutatva —, hiányzik a cipő! — A »tettes« kétségtele­nül a boltos volt. Ez egyéb­ként már a harmadik kirakat, amelyből ez vagy az hiányzik, kivette a boltos, pedig az el­vett árunak éppen azon a he­lyen volt esztétikai szerepe. Valóban: miért is csorbítják meg a fáradságos munka ered­ményét ilyen szakszerűtlen be­avatkozással? Hiszen a rende­zés előtt a boltosok válogatják ki a propagálandó árut. Helyte­len, ha olyat tesznek a kira­katba, amiből nincs raktáron. A ruhák, cipők neonfény­ben mutatnak legelőnyöseb­ben. A dolgozó emberek főleg esténként érnek rá sétálgatni, kirakatot nézegetni. Különös, hogy a Május 1 utcai kiraka­tok mégisi sötétek. Fölvethető a kérdés: Vajon jól értelmezett takarékosság-e a kirakatok el­sötétítése? Boltjaink kirakatai általá­ban versenyképesek. Aránylag rövid idő alatt magas színvo­nalat értek el az utóbbi hóna­pokban. A kirakatrendezés az a művészeti ág, ahol igen ér­vényesül az egyéni ízlés, ötlet Kirakatrendezőink tehetsége­sek. S hogy a szocialista keres­kedelemben az egyre növekvő színvonalat tarthassák kira­katrendezőink, időben gondos­kodjanak az utánpótlásról azok, akiket ez illet. (SZEGEDI) A NUTRIA Szeptember 22-én Budapes­ten összeül a magyarországi nutriatenyésztők és a nutria- tenyésztés iránt érdeklődők konferenciája. Tenyésztőként vettem részt az értekezleten, és meglepett az a »telt ház«, ami olt fogadott, hogy ilyen ugrásszerűen megnőtt hazánk­ban a nutriatenyésztés iránti érdeklődés. Az értekezlet előtt és folyamán szinte pillanatok alatt felvásárolták a rendelke­zésre álló állatokat. Tenyész­tők és érdeklődők megállapod­tak abban, hogy szövetkezetét alakítanak. A konferencia úgy határo­zott, hogy a ma még kisszámú tenyészállatra való tekintettél nutriákat csak megfelelő ket­receléssel rendelkezők, ezen­kívül tanfolyamot végzettek kaphatnak. Hasonlóképpen a konferencia határozata, hogy az első nutriatenyésztő tanfo­lyamot első ízbe 1^7 Somogy, Tolna, Zala és Baranya me­gyék részére rendezzük meg. Az olvasó bizonyára csodál­kozik az eddig leírtakon, s kérdi, mi is tulajdonképpen a nutria. Bevallom, én sem is» mertem ezelőtt egy évvel ezt a kedves, igénytelen, de a vilá­gon talán egyetlen olyan álla­tot, amelynek minden porciká- ja értékes. (Pillanatnyilag az állatok forgalmi ára igen ma­gas. Angliában 5—8 dollár. Lengyelországban 500—800 zloty, az NDK-toan 100—120 márka.) A nutria őshazája Argentína, innen terjedt el úgyszólván az egész világon. Európában a legjelentősebb nutria-tenyé- szetek a Szovjetunióban van­nak. Itt 1928 óta a szovhozok és kolhozok egész sora foglal­kozik vele, de jelentős helyet foglal el a nutriatenyésztés a háztáji gazdálkodásban is. Igen számottevő azonban a nutria- tenyésztésben a lengyelek, csehszlovákok és a németek. Hazánkban Anghi Csaba pro­fesszor 1953-ban indította el a nutriatenyésztés úttörő mun­káját. A nutria (nyecasten ceypus Mel) a rágcsálók családjába tartozó, kizárólag növényevő, nemesprémű állat. Nagysága farkával együtt eléri az 1 mé­tert, súlya pedig eléri az 5—6 kilogrammot Húsa igen ízle­tes, tartásához fürdőmedence szükséges, tenyésztése egyéb­ként a házinyúléhoz hasonló. Leszűrve a nutriatenyésztők konferenciájának tapasztala­tait, nem vitás, hogy hazánk­ban rohamosan meg fog hono­sodni a nutriatenyésztés, és hasznosságára való tekintettel tenyésztők ezreinek nyújt él-. vezetet és jövedelmező foglal­kozást, s nem utolsósorban se­gíti szocialista népgazdasá­gunk fejlődését. G. T. ÉRDEKESSÉGEK JP J URCSISlGOK PIPÁZÓ GYEREKEK Az Afrikai Kalahari-siva- tagban lakó busmanok any- nyira megszokták a pipát, hogy az íj és a nyíl mellett a dohányzacskót is feltétle­nül magukkal viszik min­den vándorútjukra. A fér­fiakon kívül nemcsak az asszonyok dohányoznak, ha­nem a gyermekek is, még­pedig hároméves kortól kezdve. Mellesleg megje­gyezve a busmanok dohá­nyának oly gyalázatos a füstje, hogy a legelszántabb szivaros is halálos beteg lenne tőle. MIÉRT NEM JÁRNAK MOZIBA A FRANCIÁK? A franciák egyre keveseb­bet járnak moziba. Ennek okát a következőképpen ma­gyarázzák meg a francia or­szágos filmügyi központ kér­dőívein: »Más szórakozást jobban kedvelek« (22 százalék). »Nincs rá időm, vagy ... beteg vagyok« (22 százalék). »Nincs rá pénzem« (18 szá­zalék). »Van televíziós készülé­kem« (15 százalék). Száz megkérdezett közül mindössze ketten hivatkoz­tak a rossz műsorra. A közvéleménykutatásból más érdekes adat is napvi­lágra került. Száz mozilátogató francia közül csak 39-ea járnak kedvtelésből. A fennmaradó kétharmad részt azok a nők alkotják, akiket a párjuk moziba visz, MINISZTER — TÁRCA NÉLKÜL Boon Csoo Coandrupska -thaiföldi vezérkari főnök és honvédelmi miniszterhelyet­tes hazaindulni készült Pá­rizsból, amikor megállapí­totta, hogy elveszítette a le­véltárcáját. Tartalma 900 dollár volt. A vizsgálatnak még nem sikerült megállapítania, hogy a tárcát elhagyta-e, vagy pedig valamelyik szállodai szarka tulajdonította el. MARGARET HERCEGNŐ CSALÓDÁSAI — FESTMÉNYEN Egy londoni képtárban nagy feltűnést keltett Bili Crozier fiatal absztrakt fes­tő képe, amely — állítólag — »Margaret hercegnő ér­zelmi csalódásait« ábrázolja. A vászon fehér, barna, na­rancsszínű foltokkal és feke­te csíkokkal van telimázol­va — itt-ott egy kis bíbor- színű résszel, ami a »királyi méltóságot« jelképezi. Egy lelkes gyűjtő 63 fontért vá­sárolta meg ezt a »műalko­tást«.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom