Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Szerda, 1958. október 1. Biztos kenyér a kenyérárusítás ? Nem állítom, hogy ez a gondolat vezérli azokat a konyhavezetőket és a kenyérárusítókat, akiket csü törtökön délben meglátogattunk az Állami Kereskedelmi Felügyelőség megbízottjával. Mindenesetre, az ellenőrzés eredményét látva, felvetődhet ez a .gondolat — s méltán. öt üzemi, illetve tanácsi és vállalati étkezdét látogattunk meg. A dolgozók itt helyben vásárolhatnak ebédjükhöz kenyeret. Az öt étkezde közül négyben nem a rendelet előírta mennyiséget, illetve nem az előírt áron adják a kenyérszeleteket. Nem érdemes vele foglalkozni? A városi tanács étkezdéjében konyhavezetö nincs; Kovács Istvánné, akit a konyha ügyeinek intézésével is megbíztak, egyéb elfoglaltsága vagy más ok miatt nemigen tud törődni az étkezde ügyeivel. A kenyéreladással, egyik nap a konyha egyik, másik nap a másik dolgozója foglalkozik és így tovább. — Hogyan, aki megveszi a kenyeret egy nap, azé lesz az eladásiból származó bevétel? — Igen, de higgyék el, nem érdemes vele foglalkozni. Az emberek nem elég öntudatosak: az egyik elviszi a kenyeret és nem fizet, a másik 50 fillér helyett 1 forintot vesz vissza, mert ott van a kenyér és a pénz az étedkiadó ablak deszkáján — mutatják. Az, egyik szakácsnő kiabál, fogad- kozik és esküdözik, mikor mit lát célszerűbbnek. Ismerjük azonban a közmondást, mely szerint aki haragsizik, annak nincs igaza, és különben sem vagyunk nagyon hiszékeny emberek. — És mennyiért adnak egy szeletet? — Harminc fillérért. Megjegyeztük, hogy a kenyórszeietek árát húsz fillérben szabályozták, ezt a rendeletet különben ők éppen úgy ismerik, mint mi. egészet, az egyik 180. a másik 182, a harmadik pedig 189 dekagramm volt. Innen adódik a súiykülönbség. Tanulságul megjegyzik, hogy mérés nélkül nem vesznek át többet kenyeret. A súiykülönbség persze így is nagyobb a szeleteknél, ha feltesszük, hogy ők átlagosan 185 dekás kenyeret vásároltak mindig, ami egyáltalán netm valószínű. Itt harminc fillérért árusítanak egy-egy szeletet (a vendéglátóiparban ennyi a megállapított ár), ami ellen a kereskedelmi felügyelőségnek nincs is kifogása, hiszen a Belkereskedelmi Minisztérium 41/1957. B. k. M. A. H. sz. utasítása szabályozza a vendéglátóipari egységekben felszámítható kenyér fogyasztói órát, mely osztályra való tekintet nélkül 00 gramm súlyban szeletenként 30 fillér. Mi azonban érthetetlennek tartjuk, miért kell 4,80-at fizetnünk egy kiló kenyérért akkor. ha a Vendéglátóipari Vállalatnál fogyasztjuk el. De ennyiért is csak akkor kapnánk még, ha 16 szeletet vágnának egy kilóból, nem beszélve arról, hogy miért kell hat forintot fizetnünk, ha — mint ma is — »-véletlenül« húsz szeletet vágnak. Nem valószínű, hogy egy kiló kenyér előállítási költségeinek csaknem kétharmadát, illetve ugyanannyit tenne ki az, hogy a vendéglátó- ipar dolgozója felszeleteli és az asztalhoz viszi a kenyeret. Csupa ráfizetés ... A Megyei Bíróság gazdasági hivatalának étkezdéjében Bakó István, a konyha vezetője is panaszkodik, hogy ráfizetnek a kenyérárusításra. Ugyanis a gazdasági hivatal nem ad kenyérvásárlásra keretet, ő a maga pénzéből veszi. A maradék, amit nem esznek meg, kárbavész. — Nem is adok többet kenyeret. Hozzon mindenki magával, ha akar — mondja. Tizennyolc szeletet teszünk a mérlegre, súlya 75 dkg, tehát 33 dkg-mal kevesebb, mint az előírt, amiből könnyen kiszámítható: egy-egy szelet több mint 18 grammal könnyebb az előírt súlynál. Azért igazuk volt azoknak, akik azt mondták nekünk, hogy ők csak ráfizetnek a kenyérárusításra. De nem úgy, mint ők értették: eddig ráfizettek. hanem ezúttal ráfizettek: az Állami Kereskedelmi Felügyelőség valameny- nyiüket pénzbírsággal sújtotta súlycsökkentés, illetve az ebből keletkező árdrágítás miatt. A MEZŐGAZDASÁG ŐSZI GÉPEI Virányi Pál (^e^iLzasűPúk cTVi p fi ip ól O Ez aztán a pech! A megyei tanácson Sass 1st ván konyhavezető azt bizony- ♦ gatja, hogy eddig ez még nem ♦ fordult elő. A mai nap az első, j hogy ilyen vékonyra vágták a | kenyeret. Az asztalon három ; fél, azaz egy kg-os kenyeret t találunk, mindegyik húsz-húsz ; szeletre vágva. Megmérünk | kétszer húsz darabot, mindkét ♦ mérés eredménye ugyanaz: 97 t dekát mutat a mérleg. Egy- j egy szelet tehát 48,5 gramm az | előírt 60 gramm helyett. Az ár itt helyes: 20 fillérért f adják, de még így is egy kg j kényéiért az árának egyhar- ! madával többet kapnak. — Mindig én szeleteltem, de ♦ ma kint voltam az étkezdében, | és így nem ellenőrizhettem, í hogy mekkorára vágtáik — ♦ magyarázza Sass István, aztán f egyszer elszólja magát. Azt; mondja: Két és fél kenyér ma- 5 radt ma, amikor abbahagytam J a szeletelést és kimentem. | Amikor láttam, hogy ez nem í lesz elég, beszóltam, hogy sze-♦ leteljenek még. Amíg nem jöt-; tele ellenőrizni, addig nem ad- j tak ki kenyeret, s nem is lát- * tam, hogy ilyen vékonyra vág- J ták. — Hiszen amikor ideérkez- Z tünk, csak három fél kenyér ? vöt az asztalon, tehát két fél- | nek már ki kellett menni. Hallgatás a válasz, aztán ; magyarásíkodás. Mibe kerül a felszeletelés? A Béke Szálló és Vendéglá-1 tóipari Vállalat Lenin utcai ét- í kezdőjében szintén 48 gramm t volt a szeletek átlagsúlya, an- ♦ nak ellenére, hogy Szabó Já-5 nosné, az étkezde vezetője és Sass Istvánné, aki a kenyeret; árusítja, tudják, hogy mennyi- • nek kell lennie az előírt súlynak. — Mi nem mértük a kenyeret. amikor átvettük a Sütőipari Vállalattól és nem mér-. tűk a szeleteket sem. ' Éppen ez a hiba. m- Most megmértünk három . | lyan ez a falu, mint egy szabályos labirintus. Be- - kerül az ember az egyik végén, ahol az erősen megfogyatkozott mezőről írisz be az út, a másik végen pedig már szőlők és ros,kodásig megrakott gyümölcsfák között találja magát — ha ugyan idejében körül nem néz, egyrészt, hogy megtudja, ugyan mit építenek a falu közepén ebből a nagy halom téglából, másrészt pedig a különféle rakományú kocsik, mellett nemigen szaladhat el anélkül a járókelő, hogy oda ne köszönjön akár jó napot, akár mást, ami éppen járja. Azt azonban szívesen megmondja bárki, hogy a tégtarakás kultúrház lesz majd, s a büszkébbféle nép még azt is hozzáteszi: — Úgy ám, jó nagy kultvrházunk lesz. — Beépített színpaddal, mozival, háromszáz fő befogadóképességgel — mondja az elnök, Bozse.k József, akivel a tervrajzát böngésszük ennek a szép épületnek, mely nemcsak művelődési centrumot jelent, a volt zselléreknek és ivadékainak, hanem egy kicsit vizsgabizonyítvány is. Mórt eddig szépen ment a munka: a két épület bontása, amelyből a falat rakják majd, elég rendesen halad, a fo- gatolási terv végrehajtásában sem volt lényeges elmaradás. Igen ám, de a neheze még ezután jön! Mert a tégla csak rakásban, a gerenda pedig halomban várakozik. Még sok pénzre és társadalmi munkára van szükség ahhoz, hogy a befejezés esztendejében, 1960-ban szétnyíljon a bársonyfüggöny a színpad előtt, vagy a könyvbarátok megtalálják kedvenc olvasnivalójukat a könyvtárhelyiségben. Nem is beszélve arról, hogy a mozi is erősen elkívánkozik már a düledező helyiségéből. A kultúrházra valóban nagy szükség van, hiszen nemcsak egy régi kívánság teljesedését jelenti, hanem lehetőséget ad, hogy a kultúra színdarabok, filmek, könyvek formájában ne csak átutazóban érintse Tapsonyt, hanem le is horgonyozzon ott. * * * A régi helységnévtárak ezt közük a faluról: »Község Somogy megyében, jelenleg a káptalannak van itt nagyobb birtoka...« Azaz a több mint ezer lakosú nép hetven százaléka alkalmi munkából élt, zsellér, illetve cseléd volt. Ma pedig azt hirdeti a statisztika, hogy 1945-ben 2272 hold földet osztottak szét az eddigi művelőinek, 1068 hold erdőnek pedig az állam lett a gazdája. De tovább lehetne ilyenformán javítani a faluról szóló régi sorokat, mert például orvosuk sem volt a tapsonyiaknak, ma viszont nem kell a szomszéd községbe járni gyógykezelésre. A petróleumlámpát 1953-ban száműzte a villany, és a 45 előtti kilenc telepes rádió helyett az idén 160 lakásban hallgatják a nagyvilág híreit. 37 embernek van m,otorbiciklije a régi hárommal szemben. Ez a statisztika, mely még azt is elmondja, hogy nyolc tanító keze alatt nevelődik az új generáció. Hát az apáik? Azt mondják a tanácson: »Nagyon ragaszkodnak ezek az ősi földhöz, és mindenben a téeszt látják.« A pillangós növények termesztésére való áttérésben (a belterjesség miatt van rá szükség) és a szakcsoportokban is ettől félnek. Vagy itt van a hegyközség dolga. A falunak igen kiterjedt szőlőterülete van, de nem nyúlik el hetedhét határra, hogy alig győzné az ember a messzi szőlőföldeket begyalogolni, hanem összefüggően egymás mellett sorakoznak a présházak. Tehát a legjobb mód arra, hogy eredményes hegyközség jöhessen létre. Márpedig ez csakis a gazdáknak lenne előnyös. Hogy csak az idei dolgokat említsük meg: jobban el lehetne adni a hegyközség segítségével a rengeteg gyümölcsöt, amely terem a gyümölcsösökben és szőlőkben. * * » A 2000 lakosú, helynek eddig nem volt KlSZ-szerve- zete. Akadnak ugyan fiatalok, akik vasárnaponként úgják a futballt a pályán, és a szervezőerő is fel-feltört léha az unalmas téli estéken egy színdarab vagy bál ere- éig, de ez csak fellángolás volt. Te Ián azért, mert nem akadt, aki elindítsa a lavinát az ifjúság között azzal, hogy -ide nézzetek, ezt tudnánk mi csinálni, ha- egy kicsit ősz- zefognánk«. Fiatal tanítók azt ígérték: Majd az idén, majd most segítenek, hogy legyen itt más élet is a fiatalág között. Tatán az új kultúrház építése segít mai'1 összeková- olódai. K. E. A gazdasági év lassan befejeződik. Sok fárasztó munka után mezőgazdaságunk megtermelte az állatok őszi és téli takarmányát. Most már az a fontos, hogy termelvén yeinket minél kisebb veszteséggel takarítsuk be, és készítsük elő az állatok számára. Ezt a munkát vannak hivatva megkönnyíteni és meggyorsítani a mezőgazda- sági gépek. A betakarító géipek közül a »Sausewind« márkájú, német gyártmányú BURGONYAKISZANTÓ érdemel legnagyobb figyelmet, tekintetted arra. hogy megyénk az ország egyik legnagyobb és | legfontosabb vetőburgonya termelő körzete. Ez a gép foga- tós vontatásé, és napi teljesít- | menye 10 órás üzemeltetés alatt 4—5 kát. hold. Mivel ke- i rekednek nyomtávolsága változtatható, a különböző sortávolságé burgonyatáblákban egyaránt jól használható. A termelőszövetkezeteket, szak- j csoportokat sok munkától 1 szabadítja meg ez az ötletes, forgóvillás rendszerű burgonya- : szedő, melynek ára sem ma- I gas — 3000 forint —, és gondolkodóba ejthet néhány íöld- 1 művesszövetkezetet is a burgonyatermelő szakcsoportok gépesítése szempontjából. Munkájával a vágott burgonyák mennyisége a minimálisra csökkenthető. A vetőburgcinya osztályozása a következő nagy gond, amely sok munkaerőt igényel a termelőktől. Ezt a miunkát egyszerűsíti és gyorsítja meg A BURGONYAOSZTALYOZO. Rostáit a burgonya nagyságától függően változtatni lehet. Kezelése egyszerű, működtetéséhez egy-egy ember kell, és ugyanakkor óránkénti teljesítménye 60—80 mázsa. Tehát óriási munkaerő-megtakarítást eredményez használata, ami a mostani munkacsúcsok idején nem közömbös. Beszerzési ára 1800 forint. Ez 20—25 kát. hold termésének kiválogatásával teljesen megtérül a megtakarított kézi munkabérekből. Az állattenyésztés gépesítése is egyre fokozódik. A TAKARMÁNY előkészítő gépek rendeltetése, hogy segítségükkel az etetésre szánt takarmányt az állatok számára legmegfelelőbb állapotba. hozzuk, hogy állataink azt szívesen egyék, és a lehető legjobban hasznosítsák. Az előkészítés- kar fizikai és kémiai változásokat idézünk elő a takarmányokban. Fizikai változások pl. az aprítás, zúzás, darálás, pépesítás stb.; kémiai pl. a gőzölés, füUesztés és savanyítás által okozott változások, melyeket csak megfelelő gépek használatával érhetünk el. Fül- lesztők használatával a takarmányok keményítő tartalma jobban feltorlódik, könnyebben hasznosítható lesz az állatok számára. Ezenkívül pedig az emésztést könnyíti meg, teAz elért eredményekre épülnek a tervek a csurgói Zrínyi Tsz-ben fokáig tanácstalanul áll- tam a kihalt majorban. A néma, néptelen udvaron semmi mozgás. Mindegy — gondoltam —, majd csak jön valaki, hisz már elmúlt hét óra. Többször is megkerültem a hosszú épületeket. A második kör után az istálló előtt egy talicskát toló emberrel akadtam össze. — Az elnök? — Nem tudom — mondta a fiatalember —, én a gépállomási vagyok — tette hozzá magyarázatképpen. — Valószínűleg a gabonavetőkhöz ment. Ha ott nincs, akkor a burgonyaföldön keresse. Csak kora reggel vagy sötét este lehet őt itt találni. Előbb kellett volna jönni. Ennyit mondott a gépállomási, és továbbsietett. Úgy látszik, ón jöttem későn. A fegatosok is kizörögteik valamerre, erről tanúskodnak a friss keréknyomok. No, mindegy, talán majd az irodában akad valaki. « * * öócza Miklósné, a csur1 gói Zrínyi Tsz könyvelője megfordította a kulcsot a zárban. — Tessék beljebb jönni — mondta. — Az elnök után kellene nézni, ő jobban és pontosabban ismeri a szövetkezet életét, én csak könyvelő vagyok, de azért... — Voltaik-e új belépők? — Hogyne! Odalépett a rajzszögekkel falra erősített táblához. — Nem is egy — és sorolni kezdte a neveket. — Feigli Lajos, Gadonecz Lajos, Szirják Lajos. Huber József. Valamcnnytüket a legutóbbi közgyűlésen vettük fel. Közülük három Rinya- szentkirályról jött. Hogy hoznak-e földet a meglévő 388 katasztrális holdhoz, nem tudom. Erről is csiak Cseh elvtárs, az elnök mondhatna biztosat. — Az őszi munkák? — Nincs fennakadás. Tesszük, ahogy jön, sarjában. A fő erőt a burgonyaszedés köti le. Húsz hold krumplink., kukoricából 27, takarmány- és cukorrépából 13 hold van. Meg hát a ve- tegetés. Van dolga a negyven családnak. — Állatállomány? — Szép. Fejleszteni alkar- iuk. Jelenleg — a mindent- üdó könyv lapjait forgatva diktálja — 68 szarvasmar- iánk van. ebből 14 hízik. Még zárszámadás előtt szeretnénk túladni rajtuk. Sertésállományunk 119. Közülük 17 anyakoca. 53 süldőre szerződtünk. Van húsz kocasüldő, ezek fehér hússertésék. De keressük meg az elnököt — javasolta a könyvelőnő. * • * A könyvelőnő megálljt in-í"*- tett a kerékpárral közeledő Balogh Józsefnek. — ö a párttitikárunk — fordult felém az asszony. — Balogh József is jól ismeri a szövetkezetét. — Hát úgy nagyjából mindenről tudok — nevetett a párttitkár, s igazított egyet a kerékpár kormányára akasztott kosáron. — Milyen termésre számítanak? A két szövetkezeti tag egymásra nézett. — Talán meglesz a ... — Nem. annál többet várunk. ahogy mutatkozik — vágott a könyvelőnő szavába a párttitkár — ad még 140 mázsát is holdja. — Nono, az sok lesz. — Nem a’ — mondta határozottan Balogh József. — Sok pénzt kapunk érte. 50— 56 százaléka alkalmas vetőnek. És mi szerződtünk a burgonyára. Kevés híján 200 forintot fizetnek mázsájáért. * * * A párttitikár más egyebek- ről is beszélt, elmondta, a tsz főbb terveit. A betakaródé» után azonnal hozzákezdenek a régi istálló átalakításához. Ezt a munkát saját kőművesbrigádjuk végzi majd. A jelenlegi állatállományuknak is kicsi a mostani szálláshely. Jövőre pedig szarvasmarhából is többet akarnak. Tíz tenyész- üszővel gyarapítják a törzs- állományt. És nem is akármilyen istállóra gondolnak. Villanyvilágítású. önitatós, fejőgépekkel ellátott, nyolcvan férőhelyes épület áll már jövőre az ósdi helyén. A sertésállományt is ke- vesellik. 59-ben legalább harminc anyakocájuk lesz. Fehér hússertés — ezen van a lényeg. Ilyenre cserélik föl a sertés’törzset. A községi tanácstól kapott belterületre harminc férőhelyes fiaztatót és hizlaldának is megfelelő száz férőhelyes sertésszállást építenek. Az állat- állomány változásának megfelelően alakul a vetésterület is. Jóval több siló- és szálas- takarmányuk lesz 59-ben. A belterjesség, harmádszor is a belterjesség a fő. így lesz leghamarabb kettő az egy forintból. Gőbölös Sándor hát használata nemcsak a nagyüzemekben indokolt, hanem minden gazdaságban, hiszen a íüllesztök nagyságbeli választéka .kielégít minden igényt. Az őszi és téli takarmányozás további szükséges gépei A RÉPAVAGÖK ÉS SZECSKA VÁGOK, melyeknek helyes kiválasztása — teljesítményüktől függően — döntően befolyásolja a takarmányozásra fordított munkaidő nagyságát. Az egykét szarvasmarhával, sertéssel rendelkező kis gazdaságok megelégedhetnek a kézi hajtású, 80—100 kg óránkénti teljesítményű szecska- és répavá- gó-gápiekkel. Ott azonban, ahol már legalább 8—10 számosállat eltartásáról kell gondoskodnia a gazdának, nem elég a kézi erővel hajtott munkagép. A tsz-eknek nagyobb villany- vagy benzinmotorokkal hajtott gépekre van szükségük, melyekkel óránként 20 —30 mázsa répát, 5—600 kg szecskát vághatnak. Most, a jövő évi tervezések idején kell ezekre a tényezőikre figyelemmel lenni, nehogy a most alkalmazott gépek kapacitása jövőre a megnagyobbodott szövetkezetben már kevésnek bizonyuljon. Ugyanilyen előrelátást igényel a megfelelő teljesítményű KUKORICAMORZSOLÓK ÉS DARÁLÓK beszerzése is. A kézi morzsolok 250—300 kg-os óránkénti teljesítménye csak egyéni gazdaságokban felelhet meg, de a tsz-ek és társulások igényeit már csak a gépi meghajtású morzsolok elégíthetik ki 1000— 1500 kg-os teljesítményükkel. A darálás megint olyan sarkalatos probléma, amely nagyban befolyásolja az állattenyésztés jövedelmezőségét, a takarmányok hasznosítása révén. A kis gazdaságokban nagyon jó szolgálatot tesznek a hálózati árammal működő kalapácsos és tárcsás darálók, mivel fogyasztásuk kicsi, és teljesítményükkel ellátják egy-egy gazdaság szükségletét. A tsz- eknek és a földiművesszövetke- zeteknek azonban nagyobb telÍ jesítményű darálókra van szükségük, melyeket egyaránt . hajtathatnak villannyal vagy ; benzinmotorral. Ezen belül ' ugyancsak van választék kalapácsos és köves darálók között mind hazai, mind német gyártmányokban. A morzsolok és darálók beszerzése üzemgazdasági kérdéseket vet fel: elemezni kell a velük megtakarított és másra fordítható munkaidő nagyságát, az esetleges többlet-fuvarköltségeket, bérdarálás esetében a vám memy- nyiségét stb. A megszokott, hagyományos gépeken kívül egy kevéssé ismert és használt takarmány- előkészítő gépet is forgalomba hozott a mezőgazdasági gépkereskedelem : A TAKARMANYPÉPESITÖT. Ez a német gyártmányú gép nagy teljesítményű villanymotorról kapja meghajtását. A gyors forgókések (2800 forduÍ lat percenként), majd az ennek következtében fellépő centrifugális erő hatására a t beadagolt répa, burgonya, tök, i zöldtakarmány, silókukorica stb. parajszerű pép formájában hagyja el a gépet. Jelentősége a takarmány pépszerű felaprításában és ezzel kapcsolatban a takarmányérték kedvezőbb kihasználásában van, mint azt már a gyakorlat és a tudományos kísérletek is bebizonyították. Használata a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban már elterjedt. Megyénkben csak a Sertéstenyésztő Vállalat és a Marcali Állami Gazdaság üze- ; meltet egy-egy ilyen gépet. Í 5 Az augusztus 19-i és 20—i kaposvári ünnepi vásáron a ME- ZÖSZÖV Vállalat reprezenta- Jtív kiállításon mutatta be a | használatos kis- és nagyüzemi ♦ mezőgazdasági gépeket, jó né- | hányat munkaközben. Ezek a ' gépek mind-mind jó szolgálatot tesznek a mezőgazdaság nehéz és fáradságos munkáinak megkönnyítésében és a termelés eredményességének fokozásában. Kiss Bél»
