Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-07 / 236. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1958, október 1. Járási és megyei tanácstagot, országgyűlési képviselőt jelűit Somogygesztf Samogygesztibsn zsúfolásig megtelt a mo- ziihelyáség, sőt még az ajtó előtt is álldogál­tak. emberek. Járási, megyei tanácstagot és országgyűlési képviselőt jelöltek a gesztiek. Ezért volt a nagy izgalom, a lázas készülődés. Járási tanácstagnak egyhangúlag P a á 1 Oszkárnét, megyei tanácstagnak B oh át­ka Gyulát, a helyi Uj Barázda Tsz elnö­két, országgyűlésé képviselőnek Szöllősi Ferencet, a répáspusztad Első ötéves Terv Tsz elnökét jelölték. Samogygeszti parasztsága a jelöűógyűlésen felajánlást, a megye valamennyi községének dolgozó parasztjaihoz szóló versenyfelhívást tett közzé: »■Az 1959. évi jobb termés, illetve magasabb átlagtermések elérése céljából elhatároztuk, hogy az őszi gabonaneműekből a búzát októ­ber 20-ig elvetjük. Kukoricatermésünket no­vember 10-ig teljes egészében betakarítjuk. A tengeriszárt november 16-ra az egész határban levágjuk. Jövő évi szerződéses termelvé- nyednk talaját (cukorrépa) november 16-ra is­tállótrágyázzuk, és a szükséges műtrágya ki­szórása után 28 centiméterre leszántjuk. Az őszi mélyszántások 80 °/<pát nov. 16-ra befejez­zük, A jövő évi kapások talajára a szüksé­ges műtrágyákat s.zántás előtt kiszórjuk, és a lehetőséghez mérten istállótnágyázunk. A vensenypontok értékelésére a járási tanács vb. mezőgazdasági osztályát kérjük fel« — hang­zott a felhívás. ek> társat emlékei Répáspusz­tához kötik. Itt született, itt. is él. Cselédszülők gyermeke. Az umdaSUmi földeken hajla­dozott szüleivel és ma is élő nyolc testvérével együtt. Ko­rán megtanulta, mit jelent a »szolga* szó, és mit az »úr«. Gyermekkora egét — akárcsak a többi répáspusztaiét — szo­morúság feHhőzte be. Negy­venötig nem arattak maguk­nak. A verejtékük öntözte termés árát bezsebelte az úr. A szegénynyúzók tábláiból a félszabadulás után neki is mértek hat holdat. Ezen a földön gazdálkodott 1950-ig, amíg meg nem alakult a ma már megyehírű répáspwztui Első Ötéves Terv Tsz. A Szöllősi-famíUa vala­mennyi tagja itt találta SZÖLLŐSI FERENC boldogulását. A nagy családdá alakult puszta vezetését őrá bízták az egykori cselédek. 1953-ban a felsőbb szervek »elmozdították« tisztségéből; a Kaposvári járási Tanács Me­zőgazdasági Osztályának lett a vezetője. A pusztaiak nem hagyták annyiban a dolgot: kocsival robogtak be érte a városba és visszavitték. öt­vennégyben már újra a szö­vetkezet elnöke. Az egy sorsú­nk, a szövetkezés útján vele egyszerre, vagy később in­dulók sorsáért fáradozik. Túl­zás volna azt mondani, hogy övé minden érdem, de neki meg is nagy része van a szövetke­zeti családok gazdagodásában. 1950-ben még csupán 9186 forint a fel nem osztható alap. Három évvel később már félmillió forintra rú­gott a pénz, és ötvennégyben elkerülte az egymilliót, tavaly pedig pontosan 3 282 351 fo­rintot tett ki. A tiszta va­gyon értéke ma már négymil­lió forintmái is több. Munkáját, másokkal törődé­sét talán ezek a számok fe­jezik ki legjobban. A szövet­kezet irodájában elhelyezett zászlók, oklvelek mindmeg­annyi győztes csatáról tanús­kodnak. A 13 éve született igazságot és emberséget hozó új társadalmi rendnek a ka­tonája ő is. Szive a földé és azoké, akik közül való. Méltó arra, hogy as ország gr ülésben képviseljen bennünket Pedagógus jelölőgyűlés Kaposvárott »lm itt vagyunk, gyanakvón s együtt az anyag gyermekei. Emeljétek fel szívünket! Azé aki fölemeli. Ilyen erős csak az lehet, ki velünk van téli«. (József A.) önkéntelenül jutottak eszembe József Attilának fenti sorai, amikor beléptem teg­nap este a KIOSZ székház nagytermébe, ahol a széksorok választópolgárokkal — pedagógu­sokkal — teltek meg a hat órai kezdés idő­pontjára. Igen. Itt voltunk együtt, de nem a gyanakodás hozott össze bennünket, hanem a bizalom, az a tudat, hogy rajtunk áll, hogy most megválasztásra kerülő parlamentünkbe ismét a munkásság, a dolgozó parasztság és haladó értelmiség legjobbjai kerüljenek. Olyan erősek, akik velünk, az anyag gyerme­keinek vágyaival, terheivel vannak teli. Akik képesek továbbvinni az egészséges fejlődés, a béke politikájának ügyét, akik nemcsak népünk bizalmát élvezik, hanem támogatást is a szocializmus építésében. Jankovich István művelődési felügyelő kö­szöntötte a jelölő gyűlés részvevőit, Duránsz- ky József, a Pedagógus Szakszervezet városi elnöke röviden beszélt arról, hogy mit kapott népünk, szűkebb hazánk Somogy megye, székvárosunk Kaposvár a népi demokrácia tizenhárom esztendejétől. Majd javaslatot terjesztett elő, hogy jelöljek a gyűlés peda­gógus részvevői országgyűlési képviselőnek Csajághy Károlyt. Csajághy Károly jelölését — aki meghatot- tan mondott köszönetét a megtisztelő bi­zalomért — lelkes ünnepléssel fogadták el a gyűlés részvevői; Magas, hófehér hajú bér, homloka gondoktól rázdált, összeszorvtott Egységesen akarjuk, hegy bennünket továbbra is képviseljen Fehér köpenyes, szolgálatban lévő és polgári ruhába öl­tözött kórházi dolgozók ülnek a kórház étkezdéjében. Nagy Bélának, a kórház párttitkárának üdvözlő szavai után Újhá­zi Hona, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet titkára emléke­zik meg a hazánkban végbement egészségügyi fejlődésről. — A megyében 1946-ban 792 kórházi ágy volt. Kórházaink ma 1488 beteget képesek befogadni. Kormányunk messzeme­nően gondoskodik az ország lakói egészségügyi helyzetének megjavításáról, de gondoskodik az egészségügyi dolgozók helyzetéről is. Hiszen az ellenforradalom után 10 százalék­kal emelkedett az egészségügyi dolgozók bére. — Ezután ja­vasolta, hogy dr. Sivó József főorvos megyei tanácstaggá és országgyűlési pótképviselővé való jelölését a gyűlésen jelen­lévők fogadják el. — A bizalom hozott ide bennünket, s ezért akarjuk egy­ségesen, hogy dr. Sivó József továbbra is képviseljen ben­nünket — mondották a felszólalók: dr. Faragó László, Berki DR. SIVÖ JÓZSEF József né, Konthró Jánosné és dr. Széki Antal. Ezután a Dr Sivó József a Kaposvá- KISZ-szervezet három először választó fiatalja: Bakai Ilona, ri Kórház szülészeti osztályá- Völgyi Mária és Papp József virággal köszöntötték a jelöltet, nak főorvosa igen elfoglalt em­ber. A megyei tanács egész-» ségügyi állandó bizottságának j elnöke, a Hazafias Népfront ] Városi Békefoizottságának el-; nőiké, a TIT megyei elnöksé-» gének tagja. Ezernyi tennivalói várja naponta. Mégis mindig * talál időt arra. hogy választóit kéréseivel is foglalkozzék. ♦ 1950-ben, a tanácsok meg- j alakulásakor a városi tanács» | ba választották. 1953-ban pót-| képviselő, 1954-ben megyei ta- ♦ nácstag, 1955-ben pedig kép- \ viselő lett. Az országgyűlés | szociális és egészségügyi állan energiáról, míg élénk csillogd■ sú szeme az élet, az emberek szeretetéről vall. Csajághy Károly, városunk képviselője­löltje az ötödik évtized felé tartó utat tapossa; beszéde, mozdulatai megfontoltak, ko­molyak. Már az első pillan­tásra kemény embernek lát­szik, aki küzdelmek hevében edződött, érett férfivá, em­berré, kommunistává. Kaposvárott született sok­gyermekes munkáscsaládból. Édesapja a Közművek gépé­sze volt. Tíz gyermek között hamar megtanulta Csajághy Károly, mit jelent szegényem­ber, munkásember gyerme­kének lenni. 1932-ben végezte el a taní­tóképzőt, de kinevezést csak három év múltán kapott az urak országától Niklán. Itt kezdte pályafutását helyettes tanítóként. A munkanélküli­ség három esztendeje, kese­rűsége, nyomorúsága segített meghatározni későbbi hová- tartozását. Édesanyját ebben az időben veszítette el, s hogy hasznossá tegye magát, főzött, mosott, édesapjával élt. 1940-ben, amikor a niklai iskolát egyházi kezelésbe vet­ték, áthelyezését kérte más, állami iskolába. Szigetvárra került. Hét évig tanított kis­fizetésű segédtanítóként, mire elnyerhette az állami rendes tanító címet. Tanított. Olyan iskolában, amelynek egyetlen tantermében százharminc ap­róság zsúfolódott össze. S közben maga is tanult. Azt látta a körülötte lévő világ­em- ban, hagy a szegénynek hét­be- rét hajolva kell járnia, egy szája életen át kell alázatosan kö­A ságvári ezermester Hogy honnan szedte Kiss Feri bácsi a tudományát, mint lett olyan ezermesterfé­le, senki se tudná megmonda­ni Ságváron. De ha a neve szóba kerül, már sorolják is, milyen csodás dolgokat ké­szít rézből, meg aztán versel is, teszik hozzá. A kíváncsiság dó bizottsága az ő javaslaté-í vitt el hozzá a múlt vasár­ra tűzte napirendre az alko- ] hólizmus elleni küzdelem j problémáját. j Az öttagú megyei egészség- \ ügyi állandó bizottság az ő ve-J zetásével megtárgyalta a me-j gyéi és több járási kórházi munkáját, a megye egészség-1 ügyi helyzetét, az egészségügyig beruházások felihasználását, a j csökkent munkaképességűek: elhelyezkedési lehetőségét Se-j gített a tisztasági hónap meg-j szervezésében. Dr. Sivó József tíz év óta i vezeti a kórház szülészeti osz­tályát. Az akkor 80 ágyas osz-J tály azóta 102 ágyasra fejlő-] dött E tíz esztendőben tizen-] négy-tizenötezer gyermek szü­letett itt Évről évre csökkent | a halálozás arányszáma, s ez < dr. Sivó Józsefnek és az ősz-3 tály valamennyi dolgozójának! lelkiismeretes munkáját di­cséri. Szeptember 1-én vo4t hu-| szonöt éve, hogy dr. Sivó Jó­zsef megkapta orvosi diplomá-j ját A huszonöt esztendőből ti-j zenötöt Pécsett, az utóbbi tízj évet pedig Kaposvárott töltőt-j nap. Ott ült a konyhában. Egy tál dió előtte, s komótosan törögette a gyümölcsöt, a be­lét pedig egy edénybe do­bálta. Egy pillanatig sem kérette magát, már nyitotta is a saoba ajtaját, tessékelt szíves szóval befele, leporol­ta a széket, mielőtt helyet foglaltam. — Csak így magányosan élek, nincs olyan rend..; — restelkedik zavartan. — Oda se neki, hisz nem a rend, hanem a munkája ér­dekrí — bíztatom. Kihúzza a komód fiókját, s elém rakja a sok-sok cifra rézhdimit: asztali öngyújtó, melynek a kupakján ötágú csillag ragyog az ablakon be­kíváncsiskodó nap fényében, petróleumlámpa és egyéb. — Hadianyagból készültek — teszi hozzá Feri bácsi magyarázatképpen, miközben pipára gyújt. Csodálatos füst­szerszám ez, nagy szakáll ú betyárfej, pörge kalappal, úgy szerezte meg annak idején a gazdájától, hogy egy maga készítette bicskát adott te. 1952»ben a Magyar Népköz-} érte cserébe. Az volt az ér- társaság Érdemérem arany fo-r dekessége, csak a gazdája kozatával, 1956-ban pedig aj »Kiváló orvos« megtisztelő 3 tudta kinyitni, más emberfia hetekig gyötörhette, akkor se címmel tüntették ki lelkiisme- ? jutott titkára a kinyitás mód­retes munkája elismerésekéi?- j jánaik. — Aztán még mit csinált? Valahonnan a kemence mögül dobozt húz elő. Tőrök, bicskák, oltókések kerülnek elő belőle. Jó penge, gyö­nyörű réz, sőt ezüstberakáso nyél — ez teszi kapóssá ezt két az apró remekműveket. A komódon só tartó, ezt is Feri bácsi faragta valamikor A falon okilevél porosodik 1948-ban DéMunámtúli Me tógazdasági és Ipari Vásá és Kiállítás volt Kapos várót' Az ide elküldött fafaragása' nyörögnie, hogy emberszámba vegyék. Joga nincs máshoz, mint a tűrő hallgatáshoz. Ta­nítványai rongyosak, éhesek dik világháború, és politizál­ni kezdtek a Vörös Hadsereg közeledtének hírére azok az emberek, akiknek 1936—38- ban nem lehetett egyetlen új­ságot sem eladni, akkor kap­ta meg a behívóját. Bevonult, de Németországból egy kis csoporttal gyalog, vonaton, bujkálva visszajött haza. 1947-ben Szigetvárról szülő­városába, Kaposvárra helyez­ték, ahol előbb a Sétatéri, majd a Szabadság parki álta­lános iskolában tanított, és végezte a helyettes igazgatói teendőket. 1954-ben kinevezték a Május 1 utcai általános is­kola igazgatójává. Kiváló ne­velő, tiszta lelkiismeretű em­ber, akinek sokfelé ágazó társadalmi munkájához a meggyőződés, az igazság tu­data, a nép, a haza szeretete adott erőt. Aki ismeri, kérlel­hetetlen harcosnak, fáradha­tatlannak ismeri. Szerénység, kötelessé gtudás, elvi szilárdság a fő jellem­vonásai ennek az egyszerű, csupaszív tanárembernek, Csa­jághy Károlynak. Méltó, iga­zán méltó arra, hogy dolgozó CSAJÁGHY karoly voltak, némelyiknek a szülő­je még a palatáblát sem tud­ta megvenni, nemhogy a könyveket. S a háború, a fa­sizmus Magyarországa koldu­sainak nyomora csak mélyült a szálló évekkel. Mikor már népünket képviselje az ország­vége felé közeledett a máso- gyűlésünkben! Egy tanfolyam vizsgájáról Nagy volt az izgalom e hó 2-án Nagyatádon, az fmsz. kul­túrtermében, ahol 23 földmű­vesszövetkezeti könyvelő .tett tanúságot arról, hogy az egy hónapig tartó könyvelői to­vábbképző tanfolyamon mit tanult, mennyivel gyarapította tudását. Főleg olyan földművesszö- vetkezeti könyvelők vettek részt a tanfolyamon, akik már megfelelő szövetkezeti ismere­tekkel rendelkeztek, s az ak­tíva és passzíva nem volt tel­jesen új számukra. A tanfo­lyam előadói a MÉSZÖV fő­könyvelőségének dolgozói, va­lamint a járási központok fő­voltak. | Az írásbeliből és szóbeliből Ma-] álló vizsgákon Kiss József, a felesé- J MÉSZÖV főkönyvelője és Szvi- azt is} tanics István, a MÉK főköny­csak itthon üldögélek, radt rám boldogult gémről tfz hold föld, a szomszéd fiatalok művelik, | velő je, valamint Magyar Gyu­la, a MÉSZÖV személyügyi csoportvezetője előtt számol»' nincs mar hetségem. nekem munkaié-! — Hány éves, Feri bácsi? | tak be tudásukról a hallgatók. ] Megállapítható, hogy a rész- J vevők eredményesen zárták az a pipát | egy hónapot; kivétel nélkül si- kisiet | kerrel fejezték be a tanfolya- készült | mot. Baksa Sándor böhönyei és Kányát Ilona igali könyvelők kitűnőre vizsgáztak. Jelesen összes faragószer-1 végzett: Bitó László barcsi, Citerát is esi- i Horváth János segesdi és Val- I tér Júlia öreglaki hallgató. A ké-1 többi részvevő jó, illetve meg- I felélő bizonyítványt kapott. ! A MÉSZÖV vezetőinek véle- ] menye szerint a tanfolyamot — Hatvanhárom. — Alckor ugyan fiatal! Lemondóan legyint, kiveszi a szájából, s a szobából. Remekbe py aluval tér vissza. i — Valamikor magam gyár- ? tottam az számom... náltam hármat. — Mostanában nem szí tett? — Egy olyan mandolinfé­lét a keresztfiamnak.;. Elgondolkozik. — Mivel ütötte ma agyon i érdemes volt megrendezni. A ért tisztelték meg ezzel az oklevéllel. — Hol tanulta a faragást, a rézmunkát? — Nem tanultam én az ges-ég világon sehol. Csak %y jött, magától..; — Mestersége sincsen? — Nincs bizony. Világ é> mben a földet túrtam. — Ma is farag még? — Nem nagyon tudok már jobb szemem teljesen elí­rja a hályog. Leginkább ", napot? — Dolgoztam egy kicsit ma is. Készítettem két lő­csöt a szomszédnak. Elvégzek én mindent a tűzi munkán kívül, mert ha lovat kell patkoltatni, én is csak elme­gyek a kovácshoz, de nindent magam csinálok. Ahogy mondja, amikor ♦ valamihez hozzáfog, már ké-} szén látja képzeletben. A * versekkel is így van, mert ! azokat is költ. Éjszakánként | megálmodja őket, reggel pe-* dig öreges, kusza betűkké] | telerója a nagy kék füzet í lapjait. A traktorostól a ter-J melőszövetkezetig, a pletykás asszonyoktól a szerelemig mindent versbe foglal. A községben az úttörők mindig az ő verseit szokták szavalni az ünnepélyeken. Amikor már a kapuban bú- csúzkodunk, Feri bátyám megbiccenti zsíros kajla ka­lapját, s utánam kiált: »Az­tán ha valamire szüksége ] van, jöjjön csak el bátran,] ’"ajd én megcsinálom!­részvevő 23 földművesszövet­kezeti dolgozó a kapott tudás­sal megerősödve foghat hozzá a földművesszövetkezeti szám­vitel munkájának pontos és mást 1 bírásoknak megfelelő végzé- ♦ séhez. A gyékényesi tanács segíti a művelődési ház munkáját Gyékényesen a tanács tu­lajdonában fúvós hangszerek vannak. Ezeket a hangszereket a tanács vezetői a művelődési ház rendelkezésére bocsátották azzal a céllal, hogy fúvós ze­nekart alakítsanak. A tanács kezdeményezésére a tömeg­♦ szervezetek felajánlották, hogy műsoros estet rendeznek, ♦ melynek teljes bevételét át- Lajos Géza * adják a művelődési bárnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom