Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-05 / 235. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. október 5. Egy magyar ur Muzsikának szép a hangja, ^PÁM MAR NEGYEDPÁM kilépdelt a tunk, mert egy ilyen vérbeli j ÓRAJA ÁLLHATOTT -TY SZOBÁBÓL, és vállán magyar úr soha nem leheti a sötét folyosó végén csak kabáttal, háta mögött anyám- tudni, mit forgat a fejében. < úgy, lengemagyarban, ahogy mai jött vissza. Anyámat döb- Mikor visszamentünk az ebéd-3 kilépett a vihar bömbölését bentette meg legjobban a ké- lobé, Kereszthury az igazak) túlharsogó dörömbölésre az ső éjszakai vendég. Kérész- álmát aludta. Olyan nagy zaj-» jal, hogy reszkettek a függő- i nyöv, térítők rojtjai. 3 I. . ndhárman visszamentünk » szobáinkba aludni. De mintj reggel hétkor kiderült, egyi-{ künk sem aludt. j A reggeli készítésben segéd-» keztem anyámnak a konyhá-1 ban, amikor megjelent az aj- j tókeretben éjszakai vendé-1 günk. Erősen őszülő haja gon-♦ j----- u;.—'--'i— útraké-1 — Jó reggelt, köszönöm a í ágyból. Valóságos csoda, hogy thuryt úgy tartotta nyilván a én is meghallottam a zörgést, család, hogy gazember. Amies elindultam okát keresni, kor ismeretségbe kerültünk megnézni, kit hozott ide az ör- vele, fiatal mérnök volt, akidög ebben az ősz eleji ítélet- rql az egész megye beszélt, ö időben, éjfél után. Apám fo- volt a íeggarázdább aranvif- gai összeverődtek. júság vezére, ötezer pengőket — Félórája veri már az aj- kártyázott el, s nem kevesebtót. Ne nyisd ki, Eszter, ki bet költött akkor sem, ha csak tudja, ki van kint! mulatott. Mikor aztán egészen — Nem kérdezte még? Hát- elmuzsikálta, könnyű nőeskékha telefonálni jöttek a tanyá- re szórta apja birtokát, akkor dósán hátrafésülve, ról orvosért, és eltévesztették eltűnt. Jóval 1945 után hal- szén, józanul, az ajtót! lőttünk róla ismét. Építkezést — Nem kérdeztem még, kis- vezetett, sikkasztott, lecsuk- szállást. Remekül aludtam. A { lányom, de ne nyisd ki! —kér- táfc, megint sikkasztott, megint viszontlátásra! — intett búcsút | lelt A vén tölgyfaajtót azalatt lecsukták. Izgatott a népi de- szüntelenül verte öklével a ké- mokrácia éllen, ismét lecsuk- sei látogató. Visszabotorkál- ták. Hol lopásért, hol hűtlen tam a konyhába gyertyáért, pénzkezelésért, de mert a folyosón nem égett a kapcsolatban állt az villany. Aztán a libegő kis szolgáltatással. Barátságunk, gyertyalángnál magam is félve ha egyáltalán annak lehet neközeledtem az ajtóhoz azzal a vezni a közöttünk lévő vi- szándékkal, hogy kinyitom, szonyt, onnan eredt, hogy Mé- megnézzük, ki a bebocsátást di, mostani felesége kolléga- kívánó. Apám öregesen topo- nőm. Szintén tanítónő. Sze- gott körülöttem, s kezeügyébe gényke régen megbánta már, kerítette a kopott udvari sep- hogy nem hallgatott rám, de rűt, bátorságot erőszakolva most már nem tud megszaba ha ez nem is derül ki e két fényképről. De bizonyára szépen énekel a somogyjádi iskola énekkarának sok kis vidám kedvű, jóhangú úttörőpajtása, akiknek Egri Bálint tanító a karmesterük. magára. — Ki az, ki van kint? — igvekeztem túlkiabálni a dörgést. — Nyissák már ki, egy órája áztat itt az eső! — Ki van kint?! — Mondom, hogy nyissák ki, Kereszthury Pista vagyok! Kezem, amely az ismerősnek tetsző hangra elindult a vaspánt felé, egy pillanatra és elindult. Könnyedén lépdelt át az udvaron, gondosan kerülgetve a tócsákat a szaka- állandó dozott tornacipőben. Fütyöré- igazság- szett. B erohantam a szó- . BABA. Alighogy beléptem, láttam, hogy a vitrinben üresen áll a kínai kávéskészlet helye. Torkomon akadt a kiáltás. « — Hiába — állapította meg" anyám később, amikor ő is j felfedezte a pcrcelánkésztot * hiányát — egy magyar úr járt j nálor'-' 1 — ’! — bólogatott aoámf reggelizés közben, és egy haj-| tásra kihörpintette a kávét, t — Még szerencse, hogy csak { ezt vitte el! dúlni ettől a szélhámostól, aki jelenleg segédmunkás valami építkezésnél, és állandó rendőri fd1 ügyelet alatt van. — Tessék, tessék, foglaljanak helyet — intett felénk —, beszélgessünk. — Tudja mit, megágyazunk magának, és alszik, egyet. Úgy látom, ivott. Reggel aztán szé-; pen hazamegy — Soha! — emelte esküre a: ANDIK JÓZSEF: LÁSZLÓ IBOLYAS S Hat tangóharmonika, öt hegedű, tizenhárom furulya, egy xilofon, és egy nagydob — ebből áll az úttörőzenekar. Több mint egy éve tartanak próbákat: nem lehet vitás, fiogy eredménnyel. hol rám, megállt a levegőben. Apám kezét. — Soha! Hédivel végez-i tem. Sárba tiporta úri mivol-{ tómat. — Mi történt, mondja már { el! t — Hogy mi? Behívatták a! járáshoz. Egvütt mentünk, | keü-í jöt-f Már régen volt az, rosszallóan meredt hol az ajtóra. — Pista, tám csak nem a rendőrség keresi? — Eszter, maga az? Engedjen már be, ma voltam jelentkezni a rendőrségen, igazolni mert nekem jelentkezni is tudom! lett. Amikor visszafelé Oldalt apám tiltakozó moz- tünk, hat forint volt a zse-» dulatot tett, de jónak láttam bemben. A feleségem csak ült* nem odafigyeli. Ismertem mellettem a buszban,-nem. vál-? Kereszthury Istváhit, a valami- tóttá* meg a jegyemet hazafelé, r kori mérnököt, tudtam róla, Jött a kalauz. Leléntem a t hogy bármire képes, s olyan buszról. Idáig gyalogoltam. I lármát csap, ha nem bocsát- — Nem volt pénze? juk be, hogy holnap még a — Volt ötszáz forint dugesz-» legkisebb tanítványom is ar- pénzem, de azt — vigyorodctt» ról beszél a tanyában. Levet- el — ottha^vtam a szőke cső-1 tem a pántot, és egy bőrig dánál a cukrászdában. ♦ ázott figura bukott be az aj- i tón. Egy szál ingben, fehér TJtRTELFN ELÖR ÁN- j sortnadrágban, hóna alatt egy ^ ^ TÓTTÁ AZ AKTA- f degeszre tömött aktatáskával. TÁSKÁT, és jókora halomi Förtelmes idő! Förtel- csokoládét szórt az asztalra, j mes .., — csapkodta magarol _ a vizet vendégünk, és szája Parancso janak. : széles mosolyra nyílt. — Nem Egyikünk sem mert a fi- l amikor Gulyás Sán- is örülnek a vendégnek? Ez a nomságokhoz nvúlni, olyany-j dort sajnódgattuk, lures magyaros vendégszere- nyira bizonytalan, ületve bi-j^rHogínf fa% K ÉNYSZEREDETTEN zcnyos volt a bonbonok, cső- »náiltuk volna, amikor MOSOLYOGTUNK. koládészeletek eredete. A »sző-J olyan szép szál, de- Apám magához tért már előb- ke csoda« cukrászdát vezetett. • legényke volt. bi ijedtségéből, de a seprűnye- Szegény... míg egyik oldal- sz?lSalia a katonaiét most is kefében szórón- .. ,,., . • ", Igéjét, s azutan kézről megfizettek, másik olda-1 dóiött a baj. Gyólon meglopta ez a... ez a ma-1 gyí'gatták ezzel, az- gyar úr Izal, végtére mégis Eszter! - csattant m\kó^zba került. Midkor nagy sokara viszont láttuk, nyomorék lett szegény, i Az arca falcó, ha- i mu színű, a szeme mindig pirosas véres, s az egykor sudár teste úgy hajladozik nehézkes járása közide harmincöt kilométerről! — No, jól van, nem bánom. *,Jen’ a sz^töl Hogy került ide. már megint lefekszem, de maga ide ül l q, mellém és mesél. Jó? *egrt/ jókora kampói— Erről szó sem lehet, ké- j hot segítségével rém — sietett segítségemre sOVenffeUa lépéseket, , . jamiíc a fajos es rovifelháborodottan apam. }(]chb }0bb lábától Rendben van — lépett;elég bizonytalanok. ^f) ara szí a íréin 1>ez Mi mindig csak a múlton rágódtunk vagy jövőbe nézett két szemünk, s vettük észre, jaj!... de mindig későn: soha, de soha nem volt jelenünk. ös-nagyapám két ökörrel szántott: jól van ez, fiam!,— mondta az apám is. — Ezt az átkos nagy maradiságot. , sjáir-öri évs.átka-hagyta ránk íJÍ E Verejtékkel kínos ballagásból ekeszarv után: nem volt még elég? Nézd, szebb jövőről, boldogabb életről zengi dalát sok százezernyi gép. CfahimkelL gáttá. — Mi járatban van felénk? — kérdezte. — Aludni jöttem, az ördögbe is! — mordult fel Kereszthury Pista, s mintha csak tegnap járt volna utoljára nálunk, hosszú léptekkel elindult az úr! az ebédlőbe, ahol azon módon Kereszthury tiltakozott, de 1 vizesen elnyúlt egy karosszék- csak otthagytuk. Athurcoltuk j — Pista, csak nem gondolja a dunyhát, párnát, megágyaz-: komolyan, hogy aludni jött tunk neki a kanapén. erélyesen anyám — gyere, ho-1 zunk ágyneműt, és lefekszik < mit követett el? — álltam elé erélyesen. — Bizony, aludni jöttem, látogatóba jöttem, Esztike. Tudom, maga meg a szülei is utá’nak engem. Mondták is a nádszál. még így is csak Médinek, hogy ne iöijön hoz- hátra lehorgasztott fővel ven- í - Nem lesz mar zám feleségül, mert szélhámos dé§ünk- ~ Hagyják el a szo-'^le dolgos^ «nj™ vsgyok. Tudom, hogy ki nem ^át! Hallják? Hagyjanak ma-Jegyüttérzéssel a faluállhatnak, mégis magát ve- "arnr?' i beliek, és utánanézIiedten kaptam anvám kar-t tek hosszam Az idő iicn.Mliw" zordon SS8& zik, nogj ez a ies„eg ! raj,ta sokat. Mert ha vér, mert csinaI,on m va1amit magával! '.Sándor paraszti do— Mit akar. az istenért! - logra nem is kapha— Hagyjanak magamra! —»tóit, valamiből élnie ismételte makacsul. Erre már anyám szavs megjött. — De hát mit akar — Mit akarok, mit Levetkőzni! szem feTeségül. A Médivel végeztem — áh-ázattal. Elhűlt bennem a Kereszthury Pistát mindenre képesnek találtam. Még csak az hiányzik. Lehet, hogy gyilkosnak adtam menedéket? — A Médivel végeztem — ismételgette maga elé bámulva. — Megölte? — éh — legyintek megve. otd" r e-z4!1lt? ‘ buszról, és otthagytam örökre. Egyedül han't: --J-s s-mt-*’"'- aeg, hogy felvá | kell neki. Egy napon ! aztán nagyot sóhajt- zava :s ■ falkerekedett, és i elindult a városba s fiam? }a nagy üzemben lmunkét is kapóik akaró... » Mtm’-’á-f, ho-y érezze. t tudja: ember ö is. nem céltalan, • siny- i e'e'": beteg. De ; míg idáig jutott. • es a szorn- "z‘ tva viiT'szhányszor tölthette álmatlanul fájdalmakkal ■ teli éjszakáit! Hányszor szisszent fel a szaggató, nyilalló fájdalmakra, melyek elgyengült tagjaiba vágtak. Aztán milyen sóvárogva nézhette a legény kedd társalcat, amikor azok a megrakott szénásszekéren ültek. Vagy amikor arattak, vagy amikor etették a kévéket nyeldeső nagy gépet! S az búgott monoton, egyhangú bugással, fel- felsóhajitó nyögésszerű ha n gos kodással, mint ő, amikor már néha türelme volt fogytán. De hát valahol azért reá is vártak, valahol az ö munkájára is számítottak, s mintha parányit ma- gabízóbb lett volna ettől. Mégis, az egykor kedélyes, virgonc legénykéből komor, szótlan, magába zárt férfi lett. Csak a szűk családi kőiében érzi jól magát. Az embereket kerüli, s ha csak lehet, nem igen áll szóba velük. Ha valamit kérdezünk tőle, mosolyta- lan az arca,- s válasza rövid. Mi járhatott az eszében, amikor a ’•árosban az állomáson megpillantottam, amint botjára tá »’aszkodott, nem tu- -,om. Akkor vettem 5ízre éppen, amikor gy esetlenül nagy csomagot lettem magam elé a földre. Inkább csak nagy volt, mint nehéz. Zsákban volt valami, azt ci- pelgettem, persze vigyázva, hogy a ruhámat is védjem. Kisebb csomagom is volt, azonkívül a táskám. — No, még csak a vonatra kell felkászálódnom — gondoljam —, csak azt nem tudom,, hogyan. Körülnéztem, tekingettem, hogy ki segítene rajiam. A délutáni motoros ott berregett türelmetlenül, mintha máris indulni akart volna tovább. — Sándor, legyen szíves, fogja meg a csücskét — fordultam feléje kérőn, de a másik pillanatban megbántam, és visz- szanyeltem volna már. Hogyan is jutott eszembe, hogy éppen neki szóljak, akinek a menés is fárasztó, nehéz. De Sándor egyszerre felkapta a fejét, mint a puskacsövet közel érző nyúl, s valami nagy igyekezetei eláruló mozdulattal jelezte készségét. Nyúj- 'otta a táskáját, hogy fogjam, ö meg nyalá- bolta a zsákot. Sza- hadkoztam, magyarázkodtam, hogy nem így gondoltam, de Sándor arcán mintha nap ragyogott volna. s a szája végébe a régi ismerős mosolya 'zökött. Télkézzel se- dteni akartam, de 6 önyökével tiltó mozdulatot tett, valami olyasmit, mint amit pöttömnyi gyerek í Szót hér a mozilátogató ♦ » Filmszínházaink műsorpoli- egészen elfogadható is, de ♦ tikáját bírálták sokan már jó többségükben gyengék, művé- J néhány héttel ezelőtt is, amikor szietlenek voltak. Már-már jegymást követték két mozink úgy látszott, hogy a két mozi ♦ műsorán a kalandos kémfii- egyes-egyedül a rettenet, az t mek, gengszterfilmek bemuta- izgalom, félelemkeltés kultu♦ tói. Ez időben mintegy a bor- szának szenteli magát. ♦ zalom divatjának hívéül kény- Nem így történt. Felszaba- J szerült szegődni a szegény mo- dultan sóhajtottunk fel, mert ♦ zilátogató. S rendkívüli mó- csökkent a betörő- és kalandon csodálkozott, hogy még dorfilmek dömpingje, helyet- akkor is rossz álmok gyötrik azonban jött egy újabb a filmek megtekintése u^á-n, »öröm«. Ragályszerűen elter- ha történetesen nem töltött jedt a műsorváltoztatás kö- káposztát evett vacsorára. zönségbosszantó betegsége. MaPersze, akadt a kém- és de- m£r egyáltalán nem meglepő tektívfilmek kozott néhány hogy az ember — példának okáért! — meg akarja nézni a | Csendes Don című szovjet I filmet, s miután megváltotta -a jegyét, akkor jut tudomására, hogy nem azt láthatja, amiért eljött a moziba, a Csendes Dont, hanem valami mást. erőlködésében Iá-1 a néző nem örül, ha nem tunk, amikor azt • tisztelik meg annyira, hogy a mondja, hogy »ugye, j plakátok felirataiból maga vá- anyu, én ezt e cry edül; läszthassa meg szórakozásáig bírom, mert én már | nak; tárgyát. Jogosan háborog, nagy fiú vagyok-«.ts méltán követeli jegyének így, ilyen gyerekes {visszaváltását is. akarás feszült benne. | Műsoron kívül láthattuk az Féloldalról figyel- »utóbbi időben a Mexikói szelem az arcát. A ku- i renádot, az Egy halálraitélt péban elhelyezte | megszökött, az Újévi áldozat gondosan a zsákot,; című filmeket, hogy csak a I aztán aprókat szu- i legutóbbiakat soroljuk. szogva leült. A sze-t Külön-külön nincs kifogá- mét nem sütötte le,»sunk egyik film ellen sem, mint máskor, hanem {mégis rosszalással nyugtáz- beszédes lett és | zuk, hogy a megígért Világ élénk. Az üzemről {teremtése című csehszlovák beszélt, ahol dolgozik, í rajzfilm nem érkezett meg a megértő támogatás-1 hozzánk. ról, juttatásokról, s { Hangot kell adnunk a mote ülve végzett mun-1 zilátogatók kérésének, amikor Icájáról, ami nem fá- i arra hívjuk fel a Megyei Mo- rasztja nagyon. íziüzemi Vállalat s általa a Robog közben a | filmelosztást intéző felsőbb motoros velünk, hall-1 szerv figyelmét, hogy a film- gatom és figyelem 3 kedvelők ismét megbízható Sándort. Az augusz- {plakátokat várnak, olyan mű- íus végi délután for-1 sor-összeállítást, amelyen a ró torkából lehel | lehetőség határain belül nem ránk még így, az!kell egyik napról a másikra utolsó kocsi peronján * változtatni. állva is. A sínpárt Nem is kell hozzá emberfe- mi-nt feszülő, nyúló, {letti erőfeszítés, csupán gon- hosszú gumiszalag ♦ dosabb ügyintézés! marad el mögöttünk, í s mi közeledünk a falu felé. Sándor kezében megint ott a zsákom, s én köszön- getem segítségét, amire úgy int csak, hogy nem érdemel szót. De ő olyan csil-1 Egy érdeke» könyv Cső Sza-he: ÁRVÍZ után (Európa) _ Cső Sza-he novellái meglopó szemmel olyan j döbbentő körképet festenek a hálásan pillant rám j2°-as évek Koreájáról: rom- vissza, mint aki vá- i5010 a™12 pusztít, földesúr ratlaivul ajándékot ka- ! hatalmaskodik, éhen halnak a pott: az épkézláb, az ♦ Parasztok. Az élet elviselhe- zgészséges, férfias J leden falun is, városban is, orr, ilhízióiát s e» {sokan vándorolnak hát lVfand- úgy láttam, minden- J ^ur'ába a jobb élet reményénél jobban esett neki-l^n, de ott is csak nyomor a Kocsisné, »sorsuk. Cső Sza-he a modern Fekete Ju»a.nna * koreai irodalom egyik legje- > lentékenyebb alak**.
