Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-04 / 234. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szombat, 1958. október 4. illik w A Ságvári Községi Tanács 14 ezer forintos költséggel autó- buszmegállót épített az idén. Fújhat a szél, eshet az eső — van már tető a várakozók feje fölött. A földművesszö­vetkezet büféje pedig ellátja enni-innivalóval az utasokat. lilik TjT Épül az orvosi rendelő és la­kás. A ságváriak örömére nem­sokára elkészül a 25 000 forin­tos költséggel épülő ház. Jö­vőre már itt rendel a körzeti orvos. A TJF Százkilencmillió forint Somogy úthálózatának javítására A KPM Közúti Igazgatósá­gának vezetőjét, Bogiári Jó­zsef igazgatót és Halmi Nán­dor főmérnököt megkértük ar­ra, hogy tájékoztasisana'k ben­nünket, milyen fejlődésen ment át 1945-től Somogy úthá­lózata. és a következő évek­ben mekkora összeget fordíta­nak az utak korszerűsítésére. — 1945 óta történt-e jelen­tős útkorszerűsítés, és mi­lyen összeggel? — A felszabadulás előtt na­gyon rossz állapotban volt a megye útihálózata, s bár azóta nagy összeget áldoztunk rend­behozására, az utak még min­dig nem kielégítóek. Huszon­három bekötő és összekötő út épült mintegv 100 km hosszú-^ Ságban. 25 millió forint fel-, használásával. Legjelentősebb ? a Balatankeresztúr és Nagyka-? nizsa közötti 42 kilométert hosszú első osztályú betonút, ? melyből 22 kilométer Somogy? területén húzódik. — A megyében hány bekö- ♦ tő út vár elkészítésre és mi-« lyen sorrendben? — Harminchét bekötő út, ? 155,5 kilométer hosszúságban. | A megyei tanács a községek? hozzájárulása és a falvak hely- ? zete alapján tesz javaslatot a ? KPM-nek, s eszerint határoz- ? zák meg a bekötő utak elké-? szitésének sorrendjét. — A következő évben hol t korszerűsítik az utakat? — 1959-ben 21,5 millió fo-f rintot fordít az állam megyénk * úthálózatának javítására. El- • készül a Balatonlelle—Kapós-? vár között épülő 52 kilométe- ? rés útszakasz, ez húszmillió fo-? rintba kerül. Ebből ötkilométe-? rés szakaszt már az idén át-? adunk a forgalomnak. ? — A 65-ös dombóvár—nagy-? kanizsai út vései szakaszán 2,2? kilométer hosszú új út épül.| A községen átvezető 'kanyar- ? gós útról a forgalmat a falun ? kívülre tereljük. Ez az út? másfélmillió forintba kerül. ? ♦ — Aszfaltos hengerlésre ? mennyi pénzt fordítanak? j — Erre 11.8 millió forint jut, \ Az a cél vezet bennünket, hogy ? a járások és a megyei szék-; hely között, ha nem is teljesen ? korszerű, de jól járható utak ? legyenek. Jövőre elkészül a? 651-es út Balatonboglár—Ka- ? posvár között, valamint Len- ? gyeltóti—öreglak között ötki- j lomé teres szakaszon. Kaposfő £ és Kadarkút között 15,8 kilo-? méteres út, Balatonlelle és ; Boglár, a két fürdőtelep között £ pedig .háromkilométeres sza-1 kaszon kerül sor aszfaltos hen- 5 ger lésre. ? — Van-e távlati tervük a ? megye úthálózatának javí- ’ tására? ? — A KPM hétéves tervet dolgozott ki, mely szerint 109 millió forint jut Somogy út­hálózatának megjavítására. A Balatonlelle—Kaposvár közöt­ti úto?> kívül korszerűsítjük a dombóvár—kanizsai utat 98 ki­lométeres hosszban, a 64-es Kaposvár—Pécs közötti utat 11 kilométeres szakaszon, a Kaposvár—Nagyatád közötti utat 38 kilométeren, a 66-os útvonal Kaposvár—Szántód közötti szakaszát 56 kilométer hosszúságban, valamint a 72-es útvonalat egy 11 kilométeres szakaszon. — A megye hidjai milyen ál­lapotban vannak? — A háború nyomán 84 felrobbantott, kisebb-nagyobb nyílású híd maradt a megyé­ben. Épült két nagy kaposhíd a Sétatér és a Gorkij utcában 4 millió 300 ezer forinttal, egy sióhíd másfélmillió költséggel, 63 különböző nyílású híd 4,8 millió forint felhasználásával. 1959-ben 3,6 millió forintból a Cserben és a közvágóhídnál kezdjük meg egy-egy kaposhíd építését. A közvágóhídnál épü­lő híd jövőre készül el, a cse­ri híd építését csak elkezdjük. A megyében még huszonegy felrobbantott híd vár újjáépí­tésre. Ezt a munkát is elvé­gezzük a hároméves terv idő­szakában. Sz. L. Földműves- szövetkezetek hírei A földművesszövetkezetek megyeszerte kötik a termelé­si szerződéseket a parasztok­kal. Szeptember 3-ig cukor­répából 4158 holdra, a terület 59,4 százalékára szerződtek. A MEZÖMAG Vállalat őszi növényeiből 1195 (a terv 68,2 százaléka), a rostnövényekből 1239 holdra (ez is túl van az 50 százalékon) van egyezség. A gépi munka szerződtetés ugyancsak folyik. Eddig 213 000 normálholdnyi szállí­tást és szántást végeztek a gépállomások. Az évi terv tel­jesítéséhez még 120 000 nor­málholdra van szükség. Gépi munkára az igények sokkal nagyobbak, mint eddig. * * * Megyénkben a szakcsoportok j száma 56-ra, a társulásoké | pedig 19-re emelkedett. Két( hegyközség és öt vízgazdálko-j dási társulás is működik. A ( társulások, szakcsoportok 2195 ( tagja 4319 holdon ismerkedik < a közös gazdálkodás egysze- ( rűbb formájával. A nagyatádi gimnázium önképzőkörének alakuló ülésén Két évvel ezelőtt alakult meg a nagyatádi gimnázium önképzőkö­re. Szárnyat bontogató, kezdő költők és írók néha esetlen pró­bálgatással, máskor merész íve­léssel röppennek a magasba. Most, az új tanévben elindulnak újra, szép feladatokat tűznek maguk elé, s bíznak a győzelemben, re­ménykednek a sikerben. Az alakuló ülésen részt vett ta­nulók szavazatokkal választották meg az önképzőkör elnökét, tit­kárát és jegyzőjét. Ok készítik elő, ők irányítják a tagok munká­ját, s ők vezetik le majd az ülé­seket, melyek szinte ünnepnek, legalábbis nem mindennapi ese­ménynek számítanak. Verseket, el­beszéléseket, riportokat olvasnak fel és bírálnak. Segíteni egymás­nak: ez a cél; dicsérnek, ha meg­illet valakit, s megmutatják a hi­bákat is. A hivatalos bírálókon kí­vül a tagok is elmondják vélemé­nyüket, észrevételeiket egy-egy felolvasott írásról. Szép tervek, gazdag program vár az önképzőkör tagjaira, s ók lel­kesen, nagv-nfcgy kedvvel készül­nek a munkára. Úgy érzik, az ön­képzőkör sajátjuk, minden sikere min dán nyiuk fáradozásának fi­zetsége. mindánnyiuk öröme. Reméljük, az önképzőkör tag­jainak lelkesedése, hite nem el- lobbonó szalmaláng lesz, s mun­kájuk, próbálgatásuk sok-sok örö­met hoz majd a maguk és mások számára is. W7RTH ROZSA levelező. fiat család jött a tizenöthöz JELENTÉS A FÖJ^^KRÖL Betakarították a kukoricát A múlt héten a kukoricával bajlódott Slemmer La­jos és Margit. Korán megsárgultak a csövek, le kellett törni. Az egy hold termését három fordulóval vittp haza a kölesekért fogat. Most a burgonyaföldön hajladoznak a Slemmer-testvé- rek a gigei mezőben. Mindketten kapát fognak a kezükben, kifordítják a töveket egy-egy darabon, aztán összekapkodják a gumókat. Iparkodnak vele, mert búza jön ebbe a földbe. A jövő hét végéig elfogy a krumpliszedés. Egyszer géppel, kétszer kézzel kaptak port a kolorádók, mégis látszik a pusz­tításuk nyoma. Az aszály is közbeszólt; azért meglesz a nyolc­van mázsa egy holdon. A termés befuvaroztatása nagy gond. A szántás viszont hamar elkészül: a gépállomás traktora húz­za majd az ekét, s hullhat a búza a földbe, hadd legyen meg Slemmerék jövő évi kenyere. Készítik a rozs vetőágyát A kadarkúti homokon ugyancsak időben beérett a ko­rán vetett kukorica. A Cserháti dűlő ezer négyszögöles par­celláján levágták a szárat is. Nem fordít föl vad földet az eke, mert egyes lovat fogott elé Fehér Imre. — Rozs­nak így is jó — mondja a gazda. Fehérék tíz holdból három és felet szánnak kenyérga­bonának. Két hold vetnivalójuk van még vissza. A nyolc­száz négyszögölnyi paprikaföldet csak az első dér után kezdhetik szántani búza alá — addig még terem az előve- temény. Két héten belül újra jöhet hozzájuk portékáért a Szigetvári Konzervgyár teherautója. Vontatók zajától hangos a kadarkúti határ. »Talajerő- gurui ide gumikerekeken a második faluból, ötven forin­tért adnak el egy-egy pótkocsira való trágyát a hedrehe- lyiek. (Nem rossz üzlet ez — a vevőknek.) Fehérék földjét Is Hedrehelyről való szervesanyag hizlalja. Van olyan ho­mokos területük, amelyik minden évben megköveteli az istállótrágyát: két burgonyatermést vesznek le róla éven­ként. A csírázott krumplit felszedik, utána »tarlóburgo­nyát« ültetnek. Fehér Imre szavaival élve, »ebből a krump­liból léteznek a kadarkúti parasztok«. ^ÍJi'ő teJzdósi Szín (Egy nem protekciós, fázó ember naplója) künk. S csak az.. ,-i fajtá­val együtt adhatunk. — De hiszen az nem ég el a kályhában! — Dehogynem ég. Miért ne égne el? — Azok az emberek is a jobb minőségűből visznek, akik odakint vannak. — ök vasutasok, nekik megjár. Nem sajnálom a vasuta­soktól a jó szenet, de miért nem vásárolhatunk belőle ml is? — Jöjjön el holnaip vagy holnapután, akkor majd tu­dunk adni. Hazaballagtam... Kedd Közeledik a tél, a hideg, szénről, tüzelőről kell gon­doskodnunk a fagyos na­pokra. A cseri TÜZÉP-te- lepre mentem, hogy megve­gyem én is a szükséges mennyiséget. Igen ám, de... — Nem tudunk adni, mert nem jött meg az árjegyzé­i Szippant egy et a esi búkból az öreg, és azt mondja a tsz-elnöknek, a.ki korát te­kintve a fia lehetne: — Jó­zsim, akkior nem vetek egy szem gabonát sem. — Hiszen megbeszéltük, Papp bácsi. Hordogassa haza a krumpliját, kukoricáját. Megterem a maga kenyere is ott, ahol a miénk — így fe­lel Kovács József, a Búza- kalász elnöke.' A házigazda bepillant a nyitott istállóajtón a Szed­resre meg a Maridra: Azért közben felszántom a földeket, a lóherföldet is. Bír­ják a lovak. — Jól teszi. Nem kívánjuk ingyen a fáradságot. Elszá­moljuk munkaegységre. A hatvannégy esztendős Partp József — aki a felsza­badulásig uradalmi kocsis volt, utána hét hold juttatott és négy hold bérelt földön dolgozott tehenekkel, majd lovakkal — ezen az őszön nem hint búzát a talajba. Az ő földdarabkáit háztáji­nak kapják a szövetkezetbe­liek, vagy takarmányt ter­mel rajtuk a patosfai Búza­kalász. Az ötven holdas ga­bonatáblán jobban hasznosít­ható az aratógép ereje, mint a szétszórt parcellákon. Milyen közösségbe kerül Papp József és öt társa, akik szeptemberben írták alá a be­lépési nyilatkozatot? A Búza­kalász az ellenforradalom után sarjadt ki a Törekvő romjaiból. Tíz középparaszl hozta létre. Példásan gazdál­kodnak. Ez nem csupán meg­állapítás — valódiságáról bárki meggyőződhet a hatál t járva. Póréi János, Csernics Károly. András Géza meg a többi, összesen nyolc fogatos ballag egymás után a ba­rázdában. Gabona alá szán­tanak. Igaz, fárasztó meg lassú is ez a talajművelési mód, de ez a jelen. A jövő mást ígér. A kocsisok bele­untak az eke utáni sok gya­loglásba. A lovak felét el­adják, Zetort vesznek a pén­zen, saját erőből. Csak a munkagépekhez kérnek köl­csönt az államtól... Ma még tehát kisüzemi módon mű­velik a tagosított földet. Szé­pen elmunkálják a talajt, mint háziasszony a konyha- kertet. .. Kell majd a Zetor másra is. — Jövőre hetven hold kaszálnivalónk lesz a kétszázötven holdas gazda­ságban — mondja az elnök. Az idén fogatos fűkasza te­rítette rendre a rét füvét és a pillangóst. A gabonát vi­szont már aratógép vágta! A burgonyaszedést már el is felejtették, oly régen végeztek vele. Tizenegy hold­ról tizenegy vagonnal hord­tak haza. Húsz mázsával több lett az átlag, mit amennyire számítottak. Ezért újságolhat­ja örömmel Rózsás Márta könyvelő — miközben elsorol­ja, hogy egész évi adójukról és minden esedékes tartozá­sukról letették már a gondot —, hogy a munkaegységen­kénti osztalék meghaladja a tervezett 43 forintot. Hosszú ideig sok hallgatni valójuk volt, mivel szegény- parasztot keresve sem le­hetett találni soraikban. Ta­vasszal megtört a jég. öt csa­ládot vettek fel. Köztük van az új utcabeli (a felszabadu­lás után épült a falunak ez a része) Szőnyi Jánosáé és Takács Jánosné is. Talán éppen ebből merített bátor­ságot a múlt hónapban négy, ugyancsak az új utcában, egymás mellett lakó (!) volt agrárproletár, Papp József, Szabó István, Szabó György és Kaiser János ahhoz, hogy kérte felvételét a Búzaka­lászba. Hármat visszavártak közü­lük a tsz-be, hiszen azok ben­ne voltak a Törekvőben. A belépni szándékozók — az itt felsoroltaknál jóval többen — Szabó István hétholdas újgazda köré tömörültek. Ez év tavaszán szóltak a Búza­kalász elnökének (ő vezette az ellenforradalom előtti ki- lenszáz holdas szövetkezetét is): segítsen nekik egy új tsz szervezésében, és vállalja mindkét közös gazdaság irá­nyítását. .. Most is Szabó István kopogott be elsőnek Kovács József lakásárg. De nem egyedül jött. Vele tartott Papp József is, aki még nem volt tsz-tag. — összebeszéltek a szom­széddal? — kérdem tőle. — Dehogy — mosolyog ba­jusza alatt Papp bácsi. — A kiskapuban találkoztunk. Ott tudtuk meg, hogy mindket­ten egy helyre indultunk — kacag jóízűen az öreg. És mit mond az elnök? — Amikor megláttam őket a konyhámban, tudtam, hogy Szabó Pista mi járatban van. Említi is, hogy szeretne be­lépni. Papp Józsi bácsiról pedig azt hittem, hogy vető­magot akar kölcsönkérni, vagy cserélni. De azt mondja, hogy ő is aláírna. »Maga is?­— kérdezem tőle. Többet nem tudtam szólni, elállt a szavam is. Én bizony el nem mertem volna menni hozzá agitálni — annyira tsz-elle- nesnek véltem. Nyilatkozat nem volt nálam. Kérdem tőlük, hogy hozzak-e. Azt felelik, eljönnek inkább hol­nap este. Na, gondoltam, ab­ból sem lesz semmi. Más­nap korán lefeküdtem, mert nem vártam őket. A legna­gyobb csodálkozásomra meg­jöttek, mind a ketten. Gyor­san átküldtem a feleségemet a könyvelőhöz két belépési nyilatkozatért... Pár nap múlva megint akadtak látogatói az elnök­nek: Szabó György, Kaiser János, Gibizer Gyula és Vil­lányi Láros kereste fel hason­ló szándékkal. A hat új belé­pő negyvenkét holdat hoz a közösbe. Az 1958—59-es gazdasági év első napján már ők is ott lesznek a Búza­kalászban. Ezért van az, hogy Papp Józsi bácsi manapság bön­gészgeti a kalendáriumot: hol, mikor lesz vásár. Mert eladja a két lovat, pedig ő tett először hámot rájuk. A szövetkezetnek nem kellenek az igavonók. Az árukból be­adja a »százalékot«, s vesz egy tehenet — ötvenkettő óta úgy sincs használatban a fe­jőke —, a többi pénzt pedig a családra költheti. Az adó­ba már nem sok kell, hiszen az utolsó negyedévre is fize­tett egy százast. Hogy a ko­csizás nem hiányzik-e majd neki? Lesz lő a Józsiéknál, s ha megbetegszik valamelyik fogatos, az öreg veszi kezébe a gyeplőt... Felépül az új istálló — közel van ide —, ember kell a húsz tehén mel­lé, elgondozgatja azokat, mert nemcsak a lovat szere­ti. Ha meg onnan is kiöreg­szik, őrizgeti éjjelenként szö­vetkezete vagyonát. Utána pedig eléldegél a tsz-nyug- díjból. Kutas József Szerda Újra elmentem a TÜZÉP- telepre. Láttam, éppen most érkezett három vagon jó minőségű kisgyóni szén. — No, ebből biztosan jut nekem is — gondoltam —, nem kell majd dideregnem, s nem kell félnem a fagyha­láltól. — Már a gondolat is kimelegített kicsit ezen a hű­vös reggelen, s képzeletem­ben lobogó, jó kis tüzecskék mellett dörzsölgettem a ke­zemet. — Tegnap itt voltam, mondták, hogy... s most reggel láttam a három ... — Azt eladtuk már mind. Úgy éreztem, mintha jól kimelegedve jeges vízbe dugtak volna nyakig. Hő­mérsékletem mínusz 36 fokra szállt menten, s még ma is dörzsölgetik az unokáim meg a feleségem dermedt tagjaimat. Ha holnapra felmeleg­szem kicsit, akkor szombaton elmegyek megint a TÜZÉP- hez, s talán ma nem adják el korán reggel az összes sze­net. (A mindenségit, most jut eszembe, alig voltak né- hányan előttem.) Didergő hangszalagokkal elmondta: Csutorás Ferenc. Kapos­vár. Május 1 u. 59. szám alatti lakos, cebegve felje­gyezte: Virányi Fái

Next

/
Oldalképek
Tartalom