Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-29 / 255. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. október 29. A munkások kérdésnek — a tsz-elnök váló szol Kaposvári üzemek dolgozóinak látogatása a barcsi Vörös Csillagban könyvezett. Nemcsak a koca/-----------**+*-----------. ( 40 EVES ) A LENINI KOMSZOMOL A cukorgyár, a textilműveik, a vas'komibinát, a hűtőiház, a ruihaüzem mintegy ötven munkása indult el szombaton Barcsra, hogy ismerkedjék a termelőszövetkezettel. Drávaerdőm (itt van a tsz egyik majorja): 302 törzskönyvezett szarvasmarhát számolhattak meg egy helyen a látogatók. A nyolcvan vagonnyi burgonyatermésről azt latolgatták: egybe ragasztva elérne-e a krumpliiprizma a kaposvári Kossuth tértől a nagy- malomig. A vaskombinátosok a két Zetor és a burgonyakiemelő gépek működését figyelték nagy érdeklődéssel. A cukorgyári Vajda Ferenc az ötven krumpliszedő asszony egyikétől, Kiss Józsefeé- től kérdezte meg: milyenek az életkörülmények ? — A múlt hónapban 1500 forintot vittem haza én, a férjem meg egy százassal többet — hangzott a felelet. — Háromezeregyszáz forint nem rossz havi jövedelem egy családban — állapította meg a kérdező. — Jónapot, tanár úr — üdvözölte Szili István ser- tésgondozó Pető István pedagógust, aki a Szili-gyerekeket — Józsit és Gyurit — is tanította valamikor a barcsi polgáriban. Most a Sétatér utcai iskola nevelője, s 'kész örömest jött el látogatóba a munkás-küldöttséggel barcsi ismerőseihez. F e i g 1 i Ferenc tsz-agronómus és F e i g- li József, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője is egykori tanáruikat tisztelik benne. Amint annak idején a mezőgazdasági ismereteket, úgy most a gazdálkodásról alkotott véleményét akarták hallani tőle. — Jobban műveltek a földek, mint a Meller-uraság idejében — mondta Pető István. — Milyen gyönyörűek ezek a kismalacok! — csodálkozott a ruhaüzemi Szélesi Zsuzsa, amint betekintett az egyik kutricába. Hát még ha az összesét, a 193 rózsaszín bőrű sertésfiókát is végignézhette volna. Aztán a 170 süldőt, a másfélszáz hízót itt, Viktorpusztán. De idő hiányában nem lehetett még csak futó látogatást sem tenni a szövetkezet birodalmának minden részén. Milyen megoldás kínálkozott hát a további ismeretszerzésre? A beszélgetés. Losonczd Pál, a tsz Kossuth-díjas elnöke, aki szívesen magyarázott a határban is a vetésforgóról, aztán például a holdankénti 42 mázsás kukoricahozam elérésének mikéntjéről, később a kultúrteremben vázolta szövetkezetük rövid történetét. Kezdte 1948-nál, az alakulás^ nál, majd eljutott napjainkig, amikor 1650 holdas a gazdaság. — Tavaly 11 millió forintot ért a tiszta vagyonunk. Most 4 milliónk van a bankban. A részesedésből megvan a tisztességes megélhetés. Aíki meg jobban megfogja a munka végét, az gyarapodni is tud. Mi sohasem osztottunk szét mindent, ami szétosztható volt. A jó termésből tartalékalapot létesítettünk az esetleges gyengébb évekre. Munka nélkül nem is volt, de nincs is osztalék nálunk. így nem váltak és nem válnak könnyelművé a szövetkezet tagjai. Tudják, hogy nem az égből pottyan a haszon, hanem meg kell érte dolgozni ... Büszkék vagyunk eredményeinkre, de tisztában vagyunk azzal, hogy csak az első lépéseket tettük meg a nagyüzemi gazdálkodás útján — mondta az elnök. Szólt az idei termés- eredményekről is. A búza kivételével minden növény jó termést hozott. A zab például majdnem 12 mázsát adott holdanként, mert februárban elvetették. A kalászosokat vetőmagnak termelik más gazdaságok számára is. így vannak a krumplival is. Ezért nem szeretik a »szép, öreg gumókat«, mert az apróbb, az ültetésre alkalmas adja a jó pénzt. ÁUatállományuk törzssüldőket, hanem növendék tenyészmarhákat is adnak más szövetkezeteknek. Ezután záporoztak a kérdések. Németh Gyulának, a Kaposvári Textilművek dolgozójának feltűnt, hogy csak gépeket látott a szántóföldeken. Meg is kérdezte: van-e lova a tsz-nek? Losonczi elvtárs így felelt: — Van, de nem sok. A nagyüzemi gazdálkodásnak a sok közül ez az egyik előnye a kisparcellás gazdálkodással szemben. Mert számoljunk csak! A tízholdas egyéni paraszt tart két lovat. Ha mi is így gazdálkodnánk, akkor több mint 150 lovat kellene tartanunk. De csak 11 pár lovunk van, vagyis 140 párral kevesebb, mint amennyi a mi szántóterületünkkel azonos nagyságú földön gazdálkodó egyéni parasztoknak együttvéve. Egy fogat évi fenntartási költsége tizenötezer forintra tehető. 140 fogaté pedig kétmilliószázezer. Ennyi pénzt takarítunk meg azzal, hogy csak 11 látogatunk van. Ez a több mint kétmilliós összeg éppen fedezné tagságunk évi osztalékát. Persze, tovább növeljük ám a kétmilliót azzal, hogy lovak helyett több sertést és szarvasmarhát tenyésztünk. Magukénak érzik-e a tsz-t a Vörös Csillag tagjai? — hangzott a következő kérdés. A választ így adta meg Losonczi elvtárs: — Azt szokták mondani egyes gyengébb szövetkezetekben, hogy mivel nincs rendes jövedelem, ezért nem dolgoznak az emberek, illetve mivel nem dolgoznak, ezért nincs meg a haszon. Olyan ez, mint amikor a kutya kergeti a farkát körbe-körbe. Végtére is ki kell tömi ebből a körből. Még pedig egy módon lehetséges ez: becsületes munkával. Mert ahol jól megy a munka, ott megtalálja számítását a tsz- tag és ragaszkodik szövetkezetéhez, jóléte forrásához. Nálunk, amint olvashattak róla az elv- társak, havonként biztosított pénzelőleg van. Tavaly átlag 16 040 forintot kapott egy-egy tag. Az idén júliusiban — megmutathatom a könyvelést — 1500—1600 forintot keresett egy-egy 15—16 éves lány a növénytermelésben. Az asszonyok havi átlagban 1370, a férfiak pedig 1940 forint jövedelemre tették szert ebben a gazdasági évben. Van olyan Amikor még Peyer is panaszkodott... A Tanácsköztársaság vérbe- fojtása utáni ún. szakszervezeti kormány, majd a helyébe lépő, nyíltan jobboldali Fried- rich-ikormány új választásokat írt ki. A fővezéreiéig a katonai hatóságnak azt az utasítást adta, hogy csak olyan képvi- selőjelöltekeffi engedjenek megválasztani, akik Horthy kormányzóságára szavaznak majd. Arra, hogy a választási előkészületek hogyan folytaik, talán a legjellemzőbb egy levélrészlet. A levelet Peyer Károly és Miákits Ferenc, a Huszár-kormány minisztere és államtitkára írták Huszár Károly miniszterelnökhöz 1920. január 25-én. A levélben, amelynek megírására Peyert és Miakitsot a szociáldemokrata munkásság felháborodása késztette, elmondják, hogy a szociáldemokrata párt jelöltjeit a »hatósági közegek nemcsak megakadályozzák a prog- rambeszéd elmondásában és család, amelynek három tagja 5700 forintot vitt haza egy-egy hónap végién. Ennyi pénzből meg a háztájiból és a holdankénti 213 forintos földjáradók- ból meg lehet élni. Persze, elégedetlenkedő nálunk is akad. Egy embert — éppen az átlagosnál jobban keresők közül — behívtam a nyáron, mert hallottam, hogy rossz hangulatot akart szítani. Megmondtam neki: hozzásegítjük ahhoz, hogy elkerüljön ebből a »nem jól fizető« tsz-ből. Sírva fakadt embemyi ember létére, és engem kezdett meggyőzni arról, hogy milyen jó ez a szövetkezet. A barcsi Vörös Csillagnak van anyagi ereje ahhoz, hogy gondoskodjék öregjeiről: az idős embereknek háztáji földet, havi 400 forint szociális segélyt ad a szövetkezet, az állam meg 315 forintos nyugdíjat, ugyancsak minden hónapban. Három nyugdíjas tagja van a Vörös Csillagnak. Állandóan »ostromolják« az elnököt, amiért csak 111 munkaegységnyit dolgozhatnak egész évben. Losonczi elvtárs hiába próbálja őket megnyugtatni: »ezt írja elő a rendelet«. — De hiszen te is ott voltál, ahol szövegez- ték ezt a paragrafust — hangzik ellenérvük ... Hogy mennyit keres az ag- ronómus? Kétezerhatszáz körül van a havi fizetése. Ezt nem az állam, hanem a szövetkezet adja. A szegényparasztok és középpairasztok ellentéte a tsz-ben? Ilyen már nincs. Van-e valami nagy gondjuk a tagoknak? Van. Az, hogy mire költsék pénzüket. Legszívesebben házat és bútort vásárolnak. Mosógépet is szeretnének beszerezni, de gyenge a hálózati áram. Emiatt nemcsak mint tsz-elnökükhöz, hanem korábban mint országgyűlési képviselőjükhöz, most pedig mint képviselőjelöltj ükhöz is mennek panaszukkal a tagok Losonczi elvtársihoz. Ennyiben lehetne összefoglalni mindazt, amit egy röpke napon megtudtak a kaposvári munkások a barcsi Vörös Csillagban. Ám, hogyan élnek, hogyan dolgoznak a város üzemi munkásai? Eire a kérdésre majd a viszonflátoga- tás ad feleletet. Losonczi eiv- társ ugyanis elfogadta a vendégek meghívását, s a barcsi szövetkezeti parasztok nevében így búcsúzott a munkás- küldöttségtől: »Viszontlátásra, elvtársak, Kaposvárott, egy hónap múlva!« választási nyomtatványuk terjesztésében, hanem egyeseiket le is tartóztattak, sőt súlyosan bántalmaztak. A választási előkészületeikből kifolyólag több száz párttagunk van eddig letartóztatásban, kik közül számosat már internáltak is. Naponta keresik fel pártunk irodáit olyan párttagok, akiken a súlyos bántaimak nyomai megállapíthatók, és a legutóbbi napokban letartóztatott párttagok hozzátartozói felhozták hozzánk a bántalmazottak teljesein vértől borított fehérneműit.« Bethlen gróf megmondta... (1920) »Azokban az országokban, ahol a titkos választójog korlátlanul érvényesül, nyomában mindenféle zavarok keletkeznek. Ennek eklatáns példáját mutatja Olaszország, Anglia és Amerika választásainak lefolyása«. » ... a statisztika tanulságai szerint a földműveléssel foglalkozó népességből 364 000 a birtokos, bérlő és önálló gazda, míg a mezőgazdasági munkások száma J elentős évforduló ünnepléséhez érkezett a szovjet ifjúság és vele együtt az egész világ haladó ifjúsága. A kommunista párt hívó szavára 40 évvel ezelőtt ült össze a Kom- szomol I. Kongresszusa néhány város ifjúmunkásainak küldötteiből. A Komszomol azóta hatalmas szövetséggé nőtt, megalakulása pillanatától az építőmunka és a harc legnehezebb feladatait vállalta magára, a polgárháborúban való helytállástól a szűzföldek meghódításáig a hőstettek sorozatát hajtotta végre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után egy évvel, 1918. október 29-én, amikor a külföldi imperializmus és a belső ellenforradalom a fiatal szovjetország megfojtására szövetkezett, ült össze Moszkvában a Munkás- és Parasztifjúság Szövetségének I. összoroszországi Kongresszusa. A kongresszus rövid ideig tanácskozott, mert a küldöttek a frontra siettek, határozata mégis tükrözi a szövetség legfontosabb célkitűzését: »Az ellenforradalommal való harc céljára odaadjuk minden forradalmi lelkesedésünket, összes fiatal erőnket... Egy lépést se hátra! Éljen a szovjet hatalom!« És e felhívás az ifjúság körében mindenütt helyeslésre, támogatásra talált. Bár a tagság ez időben egyet jelentett az ellenforradalom elleni fegyveres harcban való részvétellel, a Komszomol sorai mégis gyarapodtak. Az 1919— 20-as években tanúsított helytállásért kapta a Komszomol első kitüntetését, a Vörös Zászló Érdemrendet. M ég nagyobb feladatokat állított az ifjúság elé az újjáépítés és az új, szocialista állam megerősítése. E feladatokat Lenin fogalmazta meg a Komszomol III. Kongresszusán elmondott történelmi jelentőségű beszédében: önöknek a kommunista társadalmat kell felépíteniük. A munka első felét sok tekintetben elvégeztük. A régit annak rendje és módja szerint leromboltuk, az már nem más, mint romhalmaz, aminthogy romhalmazzá is kellett változtatni. önök előtt az építés feladata áll, s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet, ha képesek lesznek a kommunizmust készen kapott betanult formulákból olyan eleven erővé változtatni, mely egységbe foglalja az Önök közvetlen munkáját, ha képesek lesznek a kommunizmust gyakorlati munkájuk vezérfonalává tenni.« E lenini szavak azóta az ifjúsági szövetség programjává váltak. 336 000. Ezen adatok figyelembevételével minden jogkiterjesztés nem az első helyen érintett kategóriát, hanem a másodikba tartozó munkásság számát fogja növelni. A férfiak között már most is többségben vannak azok, akik semmiféle anyagi javakkal nem rendelkeznek, miért is minden jogkiterjesztés a falura veszedelmet jelent«. (Igen, hát szóval innen fúj a szél!) Az ajánlási rendszer Ezt a rendszert az ellenzéki pártok ellen még a Friedrich- féle választójog vezette be. Lényege: ahhoz, hogy egy képviselő indulhasson a választásokon, legalább ötszáz — később több — választóinak kellett őt írásiban »ajánlani«. Az ajánlásokkal való visszaélés már 1922-ben megindult. Egy kormánypárti képviselő írja erről Bethlen Istvánnak: »... hallatlan visszaélések történtek Budapesten az aján- lóívek összeállításánál. Egész nyíltan dicsekszenek, hogy egyetlen kéz aláírásával töltöttek ki egész íveket, cinikusan híresztelve, hogy a biztosok a A békés építés, az ötéves tervek korszakában az ifjúságnak a munka és a tanulás frontján kellett egyidőben megküzdeni. Ez időben 482 000 fiú és lány tartozott a Komszomol saraiba. Az iparosítás olyan nagy létesítménye felett vállalt védnökséget a Komszomol, mint. a dnyepro- petrovszki vízierőmű felépítése, s a fiatalok ezreit adta a sztálingrádi, harkovi traktorgyár és a tajgában épülő Komszomolszk építéséhez. Egy fiatal komszomolista, Szta- hanov nevéhez fűződik a széleskörű szocialista munkaverseny kezdeményezése. Ott volt az ifjúság a mezőgazda- sági terméseredmények fokozásáért és a kollektivizálásért folytatott harc élvonalában. A Komszomol szervezte az írás- tudatlanság megszüntetéséért folytatott harcot; sok ezer fiatal ment kezében Komszo- mol-megbízólevéllel elfoglalni az egyetemek és főiskolák padjait; nevelődött a párt útmutatása nyomán az új, fiatal szovjet értelmiség. A párt vezetői a Komszomol munkáját nagyra értékelték, és a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. A szovjet emberek békés építőmunkáját azonban súlyos megpróbáltatás szakította félbe: 1941 nyarán megkezdődött a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja, melyben a Komszomol ismét becsülettel helytállt. Mér a háború első heteiben 260 000 moszkvai komszomolista ment a frontra. Az ifjúság hősiességét bizonyítja az a több mint 3,5 millió érdemrend és érdemérem, amelyekkel fiatal hősölcet tüntettek ki. A 11 000 Szovjetunió Hőse kitüntetést viselő hős közül több mint 7000 a Komszomol neveltje, nem egy közülük a Szovjetunió kétszeres, háromszoros hőse. Ki ne ismerné a Honvédő Háború fiataljait, Zója Kozmogyemljánszkaja, Szasa, Csekaiin, Panfilov gárdisták, Oleg Kosevoj és mások nevét, kik a kommunizmus eszméi iránti hűség és odaadás bátor jelképeivé váltak. A Nagy Honvédő Háborúban elért érdemeiért a Koamszomolt Le- nin-renddel tüntették ki. A kár, amit a háború okozott a Szovjetuniónak, óriási, összege 2 trillió 569 milliárd rubel. A fasiszták romba döntöttek 1710 várost és 70 000 községet. A háború az ország fejlődését hozzávetőlegesen egy évtizeddel vetette vissza. A Komszomol a párt felhívására a háború utáni ötéves terv teljesítésére mozgósította a fiatalokat; munkájuk nyomán újjáépült Szevasztopol, Sztálingrád és a többi leromúgysem tudják ellenőrizni. Mindez csupán pénzkérdés.« Wolff Károly, az egyik nagy párt vezére mondta valamelyik kis párt vezetőjének: »Tudja-e, hogy fest a valóságban az igazság? — Ez úgy fest, hogy a kisebb pártok listáin szereplő ama ajánlásokat, melyek a nagyobb pártok listáin már szerepeltek, a választási bizottság egyszerűen érvénytelennek fogja nyilvánítani, úgyhogy ezek a kisebb pártok a szavazásig el sem juthatnak«. 1935-ben Pasztán Ivády Béla, a Nemzeti Egység Pártjának országos elnöke lépett fel ‘képviselőjelöltnek. A jegyzők behívták az iparosokat és kereskedőket: engedélyük elvonásával fenyegették meg őket, ha nem írják alá az ajánlása ívet, a parasztoknak adóelengedést ígértek, ha aláírják, soron kívüli végrehajtást, ha továbbra is ellenkeznek. Az elöljáróságok a mezőőröket azonnali edfaaosáitáasal fenyegették meg, a szülő nőket azzal veszi rá a jegyző az aláírásra, hogy ha nem írják alá: visszatartja a szülési segélyt. A polgári iskola igazgatója az iskolaszolgát elküldi a szülőkhöz: írják alá az ajánlási ívet, ha nem akarják, hogy gyermekük megbukjon az év végén. Asszonyoktól, gyermekektől próbálták meg férjük, apjuk aláírását ígéretekkel, fenyegetésekkel, hamisítás útján kicsikarni. Ha nem voltak hajlandók aláírni, akkor a jegyző maga hamisította alá a férj nevét. Az ajánlási ívek aíáírásáéri akkor Pásztőn egy pengőt fizettek, vagy egy liter bort és negyven fillért adtak. bolt város; ismét adja a szenet és acélt az ukrán ipar- I vidék. A háború utáni újjáépítés munkájában való részvételéért a Komszomol megkapta a negyedik kitüntetést, a Lenin-rendet. A Komszomol a párt vezetésével nőtt és erősödött, soraiban jelenleg több mint 18 millió fiút és lányt egyesít A szovjet nép ma a kommunizmus építésén munkálkodik és e nagy ügy aktív harcosaként mindenütt ott találjuk az ifjúságot. Több mint 340 000 fiú és lány küldötte a szovjeteknek, és az utóbbi években 750 000 kiváló Komszomol-tagot ajánlottak az SZKP tagjai sorába. Nőtt a Komszomol-tagak műveltsége, politikai öntudata. Jelenleg minden öt Komszo- mol-tag közül kettőnek felső vagy középfokú végzettsége van, míg a XII. Kongresszus idején öt közül egy bírt hasonló végzettséggel. Ez év tavaszán zajlott le a Komszomol nagy jelentőségű XIII. Kongresszusa, amelyet az SZKP vezetői is nagy figyelemmel kísértek. Elismerően szóltak arról a 300 000 fiatalról, akik a párt hívó szavára Kelet, Szibéria, Észak és a Donyec-medence építkezésein dolgoznak. Egyedülálló munkahőstettet hajtott végre az ukrajnai Komszomol azzal, hogy egy év alatt 37 új szénbányát épített a Donyec- medencében. Több mint 350 000 leány és fiú vett részt a 36 millió hektárnyi szűz- és parlagföld megmunkálásában, mely évente átlagosan 100 millió púd gabonát ad, és amely rövid idő múlva a tej-, hús-, cukorrépa termelésben is érezteti hatását. A szűzföldön dolgozó fiatalok közül 262-en nyerték el a Szocialista Munka Hőse kitüntetést Az ifjúság komolyan vette a párt célkitűzését, hogy a Szovjetunió utolérje az USA-t az egy főre eső tej-, hús-, vajtermelésben. 650 000 lány és fiú ment az állattenyésztő farmokra dolgozni: Eredményesen végzik munkájukat a kukoricatermelő ifjúsági munkacsapatok, a kukorica lassan »Komszomol növénnyé« válik. Mozgalmat indított a Komszomol, hogy az ötéves terv termelékenységi tervét négy év alatt valósítsák meg. Az ifjúmunkások segítik az esti és levelező oktatásban részt vevő fiatalok tanulását; 10 000 klub felépítését vállalták Komszomol-erő- ből. A nehézipar további elsődleges fejlesztése céljából részt vesznek a keleti, szibériai, északi és Donyec-medencei nagy építkezéseken, az aba- kán—tajseti vasútvonal építésében,. a moszkva—vlagyi- vosztoki vasútvonal villamosításában. 1958-ra hét nagykohó éoítését vállalták, az egyik már termeli is a »komszomolista fémet«. A vegyiipar fejlesztésének fontosságára való tekintettel védnökséget vállaltak a műrost, a szintetikus kaucsuk és műanyag termelésére épülő vállalatok felett. Sokan tanulják ki az építőipari szakmát, hogy a lakás- építési program végrehajtását megfelelően segíthesse az ifjúság. De megtalálta feladatait a Komszomol a kolhozrend- szer további fejlesztésével és a gépállomások átszervezésével kapcsolatos párthatározat segítésében is. 1958—59-ben további 500 000 f iatalt küldenek Komszomol-megbízóle- véllel a kolhozok állattenyésztésének fellendítésére. A Komszomol arra törekszik, hogy a termelési feladatokat összekapcsolja a szovjet ifjúság nevelésével, vagyis a munka révén neveli a fiatalságot a szovjet haza és a kommunista párt határtalan szeretetére, Október 29-én a KlSZ-szer- vezetek is megemlékeznek az idősebb testvér születésnapjáról. Köszöntjük a Komszomolt és arra törekszünk, hogy méltóak legyünk a barátságra, támogatásra, a segítő kézre, amelyet a Komszomol nyújt felénk: Bíró Gyula Kutas József ____ V S rr rövid határidő miatt ezeket R EGI JO IDŐK... Tallózás az úri Magyarország választásairól fennmaradt korabeli cikkekből és hivatalos személyiségek hivatalos megnyilatkozásaiból
