Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 195S. október KÉT EPIZÓD - EQY TANULSÄQ Mostanában gyakran eszem­be jut két kívülről jelentékte­lennek látszó kis epizód. A kettő elüt egymástól, szerep­lői felfogásukban, munkakö­rülményeikben is különböz­nek; mégis azonosak, mégis ugyanarra a végkövetkeztetés­re vezet mindkettő. Két elle­sett pillanatról van szó csu­pán, de amit takarnak: elgon­dolkoztató, talán egy kicsit fi­gyelmeztető is. Egy fiatalember jött be fa­luról a járás központjába. Pa­rasztgyerek lehetett, arcvoná­sairól, ökléről így ítéltem. Ke­zében megsárgult, szakadozott könyvfélét szorongatott gondo­san újságpapírba csomagolva. Inkább salátának nevezném, mint könyvnek. A címtáblán, melynek csak fele maradt ép­ségben, Kókai nevét láttam. Bevallom, a címre már nem is emlékszem. Egy színdarabos könyv volt, afféle régen oly jól bevált népszínművecike. — Ezt akarjuk betanulni — mondta ragyogó arccal a nép­művelési vezetőnek —, azt hi­szem, nagyszerű lesz ... Az első oldalon szereposztás látható. Valahogy így: Kovács Nagy Barna 100 holdas gazda, Imre, a veje 60 holdas, Kál­mán sógor 50 holdas, és így tovább. A számokat meglehetősen nehéz volt elolvasni, mert a fiatalember — mint később bevallotta — átdolgozta Őket a mai korszellemnek megleli- látható. ha műsorválasztásról lően. Egyszerű volt, csak a magyarul amúgy is semmit je­lentő nullákat kellett eltüntet­ni. Így alakult át Kovács Nagy Barna 10, Imre, a veje 6 és Kálmán sógor 5 holdás gazdá­vá... A »Mű« tehát mai szem­mel nézve is előadható. önkéntelenül is elmoso­lyodtam . ■. A másik epizód főszereplője — kicsit szégyellem ideírni — tanító volt. Félénken, bizony­talanul lépett a szobába. Ak­tatáskájából úgy Vette elő a könyvecskét, mintha meg is akarná mutatni, meg nem is. A borítólapon ez állt: Bródy: Tanítónő. — Nem hiszem, hogy ez elő­adható — mondta szégyenkező, aggódó pillantásokat vetve. Mert ugye, régen is íródott, nem a felszabadulás után, meg aztán, ki tudja? Nem szeret­ném, ha kellemetlenségem len­ne belőle... — Miből gondolja, hogy nem lehet előadni? — Hát csak úgy, nem is tu­dom ... Pap is szerepel ben­ne ... De ha bent lenne a mű - sortanácsaáóban, akkor Igen... — Felcsillant a szeme. S ami­kor megtudta, hogy bent van, megnyugodva távozott: — Akkor biztosan elő lehet adni... Miért mondtam el ezeket? Mert a két epizódban rejlő álláspont — ha nem is általá­nos — még ugyancsak magta­100 holdasok, akiknek most f csak 10 van, vagy annyi sincs. í Megváltozott talán gondolko-'. dósuk, életszemléletük? Alig-; ha. Ugyanazok, akik voltak,] osztályid-egenek, s távol állnak a mi céljainktól. Sokan félremagyarázzák kultúrpolitikánkat. Az, hogy jót, tartalmasat, értéket sze­retnénk adni, korántsem jelent igénytelenséget, mindenáron politizálni igyekvést. A jói Színpadi mű önmaga beszél, j politizál anélkül, hogy észre-' vennénk, s a jóra, az igazán ] művészire irányítja figyelműn-I két. Arra gondoltam, amikor; ez a két epizód lejátszódott,< hogy sokan még nem tudják | különválasztani a jót a rossz- J tói, a szemetet a művészettől, i Es meg kell tanulnunk ezt. | esik szó. Bevallom, egy kicsit elszomorodtam a hallottakon. Különösen az utóbbi eset bán­tott, talán éppen azért, mert tanítóval esett meg. Igaz, hogy van műsortanács­adó; igaz, hogy a feltüntetett művek ellen nincs semmi ki­fogás. No de hát csak ez a döntő? Feltételezem, hogy a rende­ző, aki Bródy Tanítónőjét kí­vánta színre vinni, olvasta a müvet. ítéletet is formált róla önmagában, de vajon milyen lehet ez az ítélet? Evek, hosszú évek teltek el, mióta megváltozott az életünk. S az emberek tudják, észreve- hették, hogy mire irányul kul­túrpolitikai törekvésünk. Ré­gen íródott a mű? Ha ez lenne a mérvadó, ugyan miként me- j Nem azért, mert van müsor-i részeltük bemutatni nemrégi- \ tanácsadó; mert valaki bele-? ben Shakespeare vígjátékét? i szólhat terveinkbe; nem azért,| Vagy hogyan szerepelhetne a hogy engedélyt kapjunk, s azt Magukkal viszik színház műsortervében éppen ; előadás ne okozzon kellemet- f Bródy Tanítónője? Pap is ját-\ienséget! Hanem azért, mert\ szik a darabban. Igaz. De ha kultúrát akarunk adni és nem | valaki ismeri a művet, azt is giccset; olyan müveket, me-1 tu'nia kell, milyen funkciót lyek elgondolkoztatók, melyek tölt be ez a figura. ! nemcsak szórakozást nyújta­Felesleges lenne hosszan vi­tatkozni. Hisz az indítékot nem tudom, csak sejtem. Ne­hezen hinném, hogy valamifé­le balsejtelem, indokolt aggo­dalom idézte volna elő a ren­dező véleményét. Inkább AZ ÚJSÁGÍRÓ JEGYZETEIBŐL MI LENNE, MA ... M indjárt az elején kiegészítem a talányos kérdést: tvtí iAnní> ha FimhprAir volnánk, emberek? Ha nak, hanem műveltséget is, ítélni tudást is, s a dolgozó nép szeretetéré, megbecsülésé­re, a munka szeretetére nevel­nek minket. Olyanokat, me­lyek, megmutatják az élet igazi í az, értelmét, megtanítanak küzde-' ni a szépért és nemesért. i Nos, igen, ezért kell megvá- ; logatnv.nk a műveket, s ezért < kell, hogy önmagunknak is ’ biztos tanácsadói lenvünk ... Jávori Béla* hogy nem tudja, mit akarunk ebben az országban. Nem tud-, ja, hegy miért tiltakozunk a' szekérszámra gyártott rovott j múltú népszínművek ellen; ?tiem veszi észre, hogy olyan tir.üV'S, kel akarjuk emelet az ) \ embert ; kulturális színvona- j \ lát, melyek mondanak nekünk i \ valamit, s közük van vagy le- f \het — akár közvetlenül, akár? közvetve — elveinkhez, szocla- ' Mi lenne, ha emberek volnánk, emberek? Ha í lista ép.tésűr Mz. Pedig i' le- AKI NEM ISMERI K0ZE- nem is volnánk angyalok, de nem bántanánk egymást sem- l tünket mind's ez dö ti el, s Lfc.sEi.Oi, iskoláink eletet, mi«egekért illetve csak azért, mert: reggel bal lábbal láp- a 100 hold helyRt a. I* alánomban meg-megrágalmaz­tünk ki a meleg ágyból vagy öltözködés közben szakadt le , a'iegy. a fiatalember kiy.elic. csttuási rendszerünket ez- egy gombunk a szomszéd lakó előttünk felejtette a szeme- IV-;,yen mír, kát a null'k-tör- z;-;a^al- Az ellensegosseg, les ládáját, a tejesasszony nem törölte le lábáról e earat? msgvMlozok « Kó'ay- jcmhiszsmuseg sokszor es so­Fcgalmam sincs, mitől tudna kidőlni hét sarkából a világ, j kiad- any -eszmeisége, át-l~ | Fischer Leopold (Ausztria) művészi képe aranyérmet nyert? a II. Nemzetközi Művészi Fotokiállitáson. í A kút isi gyermekek komoly játéka de amiatt bizonyára nem dőlne ki, ha ismeretlenek és isme­rősök iránt úgy viselkednénk, mint közösségi lényektől el­várható. Incifinci ostobaságok miatt — melyeknek kizárólag ini vagyunk az okai és nem harmadik, negyedik embertársunk, akit balszerencséje bosszúálló dühünk határain belülre ker­get ■— miért keserítjük egymás életét? Nem úgy, mint ko­moly felnőttek, hanem mint a kisgyerekek között is a leg­kisebbek? Komolyan mondom, néha bosszantóan kiskorúak vagyunk, vérre menő civakodásokat rendezünk a magunk -igaza« végett, és amikor négyszemközt maradunk magunk­kal egy tükör előtt, akikor még van bátorságunk kérdezni: miért is pirultunk el? Ejnye, ejnye! Legyünk már emberek, emberek! Ismerjük el végre, h ogy mi, akik olyan nagyszerűen funkcionálunk néha a közösség mindennapjaiban, hogy mi is tudunk udvariatlanok, a kibííhatatlaníá.gig menően kö- töziküdők, olyanok lenni, akik csak kellemetlenséget okozunk a környezetünikben -élőknek! Mindezt miért most mondom? Nos, azért, mert ezt mon­dani mindig aktuális, no meg azért, mert a mi"up tanúja voltam valamelyik városiasodé járási székhelyünk szövet­kezeti éttermében egy csúnya komédiának. Akkor nem szól­tam egy szót sem, mert nem volt hozzá bátorságom, mert ebéd után nem szeretek sem valódi, sem pedig szóbeli pofo­nokat kapni! ■RT ét óra körül járt az óramutató. Mindö’íze négyen ültünk az étteremben, mivel a törzsvendégek — bevett szokás szerint — már túlestek az ebéd elköltésének szertartásán déli tizenkettő és egy között. Két vasutas ült a konyhával összeköttetést biztosító ableír se «ka melletti asz­talnál az ablaknál ültünk mi, néhány asztallal odébb egy fia­tal f;»’ég várta a férjét, hogy együtt ebédelhessenek. Nyílt az aj • és belépett egy cingár, öreg uracska, végig feszített a termen peckesen, emlékeztetve kicsit, nem is -kicsit a főis­pánt hivatalok -hajdani hajdúira, és helyet foglalt legtávolabb, mintha ragályos betegek volnánk. Magához intette a pincértanulót, aki szolgálatkészen ha­jolt hozzá a súgva mondott rendelését meghallgatni. A fiú a szolgálatkészség szobrának lehetett volna modellje ebben a pózban. Elsietett a konyhaablakhoz, és mintha szárnya nőtt volna, úgy röpült vissza diszkrét beszélgetésre az öreg úr­hoz. Megint csalk udvariasan, olyan udvariasan, amilyennek csak álmában tudja elképzelni magának az ember a pincé­reket. De haliga! Az öreg csontos öklével akkorát csapott az asztalra,, hogy össze-koccanta-k az evőeszközök, alattuk talán lúdbörözött is a papírszalvéta. — Mi ez, a szentségit! Ez üzlet? Mi az, hogy nincs! Még­iscsak felháborító, gyalázatos, ez nem étterem, hane-m ... Erre már odasietett a fizetőpincér is. Udvariasan, majd­nem bosszantó udvariassággal csillapította a pulykavörösre vált férfit. Ez faképnél hagyta őket, odarohant a konyhaab­lakhoz, nyilván azzal a szándékkal, hogy majd ott emel még egy oktávot hangján, de a szakácsnő lefegyverző kedvesség­gel magyarázta el, hogy igen, a krumpli-köret elfogyott, mert szokatlanul sok vendég volt ma, de a pótlólag feltett burgo­nya mindjárt megfő. Ne nyugtalankodjék a vendég. Az öreget nyilván megszeppentette a csípőre tett kezű szelídség. Visszakullogott hát asztalához, és ott magában folytatta a mérgelődést, úgy, ho gy mindenki hallja háborgását. — Piszék disznéság. Ilyen üzlet! enfci sem törődött vele. A pincéreket néztük tisz- telgő csodálkozással, akik szó nélkül tettek-vet- telk. Már-már gyanús béketűréssel. Mikor fizetésre került sor, nem állhattam meg, megkér­deztem. ki az öreg. A pincér megmondta, -hozzá téve, hogy ez a vendég mindennap ebben az időpontban rendezi meg naoi cirkuszát. Hirtelen megértettem béketűrő magatartá­sukat, s amit akkor az öregtől a-kartam kérdezni, -most kér­dezem: mi lenne, ha emberek volnánk, emberek? László Ibolya i mondanivaló a? Hí z él ben az országban ma is ; el­volt Feláldozta gyermekét az istennőnek Régmúlt időkre emlékeztető f véres esemény játszódott la jegy ívd'ai faluban. Uttar Pra- 'doth állam Gar.ziabad nevű 'falujában, Uj-Delhitöl 25 kilo ’méterre egvg Kari Sindh nevű ■apa megölte négy esztendős 'kisfiát, és a gyermek levágott 1fe’il feláldozta Kali ictem 1 nőnek, aki az asszonyt ter- 'mékenység szimbóluma. Ami- ’ kor a rendőrség letartóztatta, [ a gyilkos apa Kali istennő 'szobra előtt táncolt a gyermek levágott feje körül, kijelentet- 1 te, hogy »egy belső bangt- I parancsolta neki: áldozza jel [fiát az istennőnek, mert ion j kát rágalmaz, de azt még egy i »ékeskedő« sem ejtette ki a szá'an, hegy iskoláinkban nem életre való nevelés folyik. Nevelőink az életre készítik elő a felnövekvőket. Hatalmas "léftöst.,"‘jeTgpt e c:*l. mélyebb -gnegjr*-jéaí;'ás£bjsíh - g politech­nikai nevelés fokozatos beve­zetése. S emellett még s-ok más. Gyerekeink igazi gyerekek. Más világ levegőjében élnek, igaz, de akár a száz évvel ez­előtti gyerekek, ők is szeretik a játékot. Bár a hogyan körül történt némi vá'tozás. Évről évre népszerűbbek lesznek az okos, az éleire előkészítő já­tékok. Ezt bizonyítja a ku­tas! iskola szövetkezeti boltja, amelynek ugyanúgy van igaz­gatósága, felügyelő bizottsága, mint a felnőttek szövetkezeti boltjainak. A nevelők leleményessége, a JULI KABÁTJA megszabadul »a szegénységtől fe1 nőttek gondoskodása szülte es az élet bajaitól«. j ezt a boltot, és hogy mennyire Zörgette a. szél az . ablakot, és hat,azon, i c:ak havazott. A pusztán csend volt, pőrén és nesztelenül osontak a cselédek. Juli toporzékolt és ordított, de az anyja csak harmadszor . is rátérdepeltette,. a ku­koricára. Ilyenkor annyit mondott min­dig: — Nem, .. nem mész, lány, iskolába! Ott álltunk, és ha Juli anyja elfordult, intettünk fejünkkel: — Gyere, Juli! Elhallgatott, és visszasúgta, hogy nincs kabátja... De elsején lesz... Olyan Á kis gallérral... é — Megbuksz! — Í mondtuk neki. — A Horváthnak és ne- fkem sincs kabátom, s mégis .. . f — Ti fiúk vagytok súgta, s megint a j) falnak fordult, és f piszkálta a körmét. # Felettünk kósza lép- t tek koppantak. Any­ja járt a padláson. Talán kukorica után. Aztán egyszerre csak Juli felugrott. Előko­torta füzetét, amely­nek csupán az utolsó oldala volt már üres, s mint aki megvesze­kedett, rohant kifelé. Az ajtóból visszakiál­totta: — Gyertek! Is­megszerették a gyerekek, azt bizonyítja az, hogy ez a hétről hétre változó kiszolgáló sze­mélyzetű bolt az új tanév el­ső két hónapjában hétezer fo­rint forgalmat csinált. Mit le­het itt kaoni? Festéktől, füze- tektő1, szögmérőtől a ceruzá­ig mindent. Nyitva a ta­nítási idő minden szüneté­ben. Két hetedikes, vagy nyol­cadikos fiú, leány végzi a ki­szolgálást, ami gyors, ha nem .is,, mindig, a legudvariasabb. Tekintve, hogy nemcsak tan­szerek kaphatók itt, hanem csok'f ádészelatek és cukork-a is. És aki ilyenféle csemegét akar vásárolni, az mindig tü­relmetlenebb. Most éppert Kiss József a »-boltvezető«, segéde pedig Kovács Endre, aki a megbete­gedett segítőtársat, Lőczit he­lyettesíti teljes buzgalommal. A sokszor nagyforgalmú is­kolaboltban uavam's nem ele­gendő, ha. csupán egy személy végzi a kiszolgálást. Rövid a szünet, és játszani is kell ilyenkor, nemcsak beszerezni a kellendő füzetet, ceruzát vagy rajzlapot a következő órá­hoz. KEDVES KÉPET NYŰJT a kutasi általános iskolásoknak ez a komoly játéka. Üj színnel gazdagabb az is­kolabolttal a diákélet. A kez­deményezés pedagógiai eré­nyeit — úgy véljük — nem is kell részletezni. De többszörö­sen hasznos a nevelés ügyének ez a fajta, teljesen az élettől tanult játék. .Szeretik boltjukat a gyere­kek. Aki nem hiszi, látogassa meg a szövetkezeti bolt veze­tősége beszámoló - gyűlésein®-: egyikét. De aki nem szeret még ilyen játékos-komoly ér­tekezletre sem járni, az lesse meg valamelyik tízperces szü­netben a folyosó egyik üveg­szekrényében elhelyezett kész­letet, a szekrény nyitott ajta­ja körül tolongó gyerekek ar­cát. A fiúk olyanok itt, mint a férfiemberek, ha boltba kül­dik őket. Gyorsan kérnek, és gyorsan akarnak távozni a fi­zetés után.«Ha nem megy a tömegben, az »akadály« kap egy félig-meddig pajtási hát- baverést, és szabad az út. A lányok azok mások. Olyanok, mint a felnőtt leányok, asszo­nyok a nagyok szövetkezeti kólába! — Mire a kü­szöbhöz értünk, már a házak végénél sza­ladt. Szőke haja in­tegetett, a tépztt irka lobogott a szélben. Sokáig futottunk. Juli piros volt, mint a jonatán alma, amit egyszer az urasághoz hoztak. A hó egyre szaporábban hullott, lépteink mindig fá­radtabbak lettek. Messze még látszott a falu templomtor­nya, amikor Juli megállt: — Elveszett a füze­tem — mondta. —- Halálsápadt volt. Visszapillantóit a végtelenv ek tűnő ha­vas úton, és megre­megett: — Fá... fá... Juj! de fázom... — csicseregte. összenéztünk, és mert egyedül csak Kugieron volt kabát, lehúztuk róla. Gomb egy sem akadt rajt, hát csak úgy ráterí­tettük Julira. Hógo­lyóztunk, csatáztunk. De Juli mindig szo­morúbban kullogott nyomunkban. Nem melegedett fel, és jobban fázott. Egy­szer csak Kugler is megállt. Julihoz ro­hant, megragadta rajta a kabátot. — Én is fázom — ordította sírva, és le­kapta róla. Aztán szaladt a falu felé. A kabát kellett Julinak, futottunk utána. Kugler! Kugler! Hü­lye vagy, Kugler! Az iskolánál utol­értük. Püfölni kezd­tük egymást kegyet­lenül. Nekiestem az osztályajtónak, és ek­kor .. . Ekkor vettem észre, hogy hiányzik közülünk Juli. Kiál­tottam volna a nevét, de a tanító kinyitot­ta mögöttem az ajtót. Juli másnap nem iött velünk iskolába. Magányosan kullog­tunk a havas úton, és sehogy sem értettük meg az egészet... Mindennap megfo­gadtuk, ha megnö­vünk, veszünk Juli­nak egy kabátot, de előbb magunknak egyet... Hej, ilyen­kor mindig elfelejtet­tük, hogy Juli már nem veheti fel, hi­szen mi is ott dil­is zörgeti ablakokat, a szél az boltjában. Nem sietős a bevá­• sáriás. Valahol beszélgetni is tunk, amikor kivittek | kelli ^ a boltban olyan jót le- abban a kis koporsó- $ beszélgetni! ban, és úgy betakar-♦ . . ,. , fák azt mondták « Laczi Kati a nyolcadik ősz— hogy mm fázik meg ♦ tályból bevásárlás előtt maga többé, akárhogyan • bőré gyűjti a lányokat, vevo­• két es venni nem szándékozó­kat. Kezében egy cirillbetűs levél. Ma kapta a Szovjetunió­ból új barátnőjétől, Tánjától. Egy pillanatra még Kis Jóska is odabámul a messziről jött levélre, megfeledkezve hivata­t Iáról, pedig egy boglyas szőke- ----- — - | fiú igen követeli, hogy adjon k ólából diákok jöttek x neki egy szögmérőt. Sietve velünk szembe. So- J nyújtja át az árut, és veszi el kan, fiúk, lányok. Est a pénzt. ekkor képzeletben l — Mit írt? megint Julit láttam, * a kis szóiké Julit. A minap gépko­csink ablakán zörgött a szél. Somogyvárnál hullott ránk az őszi eső. Dél volt. Az is Te mikor írtál? — Hol vetted a címet? — amint pacskolva fűti Kavarognak a kérdések. De az esőben, csak most t egyelőre titok, mi van a le­vélben, mert nem volt még orosz nyelvóra. Majd ha szé­pen megkérik a tanár nénit, ő lefordítja egész pontosan. szépen összegombol-1 BECSENGETNEK. Néhány ták a kötött^ pulóvert | percig lábdobogás, sietség a folyosón. Kis Laci boltvezető bezárja a következő tízpercig lobogó haját meleg sapkába Szorították., fázás lábára sárciPőt húztak, kis mellén es a Juli! télikabátot. — j kiáltott ben-1 nem egy hang, aztán J az üzletet. Elnéptelenedik a mosolyogtam maga- j mon, mivel elméláz-l tam. Hol vagy már, l Juli, szegény te, hol | folyosó. Mielőtt elbúcsúznánk a kutasi gyerekek játék-bolt­jától, utoljára benézünk az üvegszekrénybe. Alul, az alsó vagy már?! Csak szép* polcon van a »kassza« — egy gyerekarcod tévesz- J doboz teteje —, tele esymáson tettem most össze, ré- j heverő forintokkal. Mintegy * dokumentálni,.- hogy van itt forgalom! Lesz majd nyereség- mint körülöt-1 visszatérítés címén osztalék a a világ — na- ♦ boltvezetőknek, tagoltnak. Ugyanúgy, miri a felnőttek szövetkezeti boltjában — zár­számadás után. L. I« ni gyerekarcod. A ru hád, kám tünk gyot a ruhád, Jvli­változott. Szegedi Nándor!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom