Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-03 / 233. szám
.... VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYE! Bl ZOTTSÁGA ÉS A ME :gVei TANÁCS LAPJA XV. évfolyam. 233. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1958. október 3. Járási, megyei tanácstagot és országgyűlési képviselőt jelöltek Pusztakovácsiban Kezdődhet a szüret Ülést tartott a Minisztertanács Tegnap este zsúfolásig megtelt tsz-tagokkal és egyéni dolgozó parasztokkal a puszta- kovácsi Dimitrov Tsz kultúrterme. Választópolgárok jöttek itt össze jelölő gyűlésre. Jankovics József, az általános iskola igazgatója, a Hazafias Népfront pusztakovácsi elnöke meleg szavakkal köszöntötte az összegyűlteket, majd ismertette, miért írták ki egy napra az országgyűlési és a tanácstag választásokat. Ezután arról szólt, milyen eredményeket köszönhet Pusztakovácsi a népi demokrácia 13 esztendejének. Elmondta, hogy a felszabadulás után 2647 kh földet osztottak ki a falu rászorultjainak. 145 új ház épült a közSzeme sarkából huncut mosoly villan elő, azt hinné róla az ember, hogy leiharagítani sem lehetne őt. Ez a mosoly a benne lakó életerő jelzője: Küzdeni akarásával képes magával ragadni a csüggedpket, lelket önt az amúgy is szorgalmasokba. Harmincöt, legfeljebb negyven esztendősnek ítéli az ember, pedig már az ötvenen is túl van. 1905-ben a Győr melletti Ménfőcsanakon szegény ember gyermekeként látta meg a nagyvilágot. Minden reggel, délben, este tíz gyerek ült az asztalhoz, már ebből is gondolni való, hogy nem valami jólétben nőtt fel Takács András. Tizenkét éves korában már dolgoznia muszáj, beáll apja mellé a vagongyárba. Aztán tanoncnak megy, kitanulja a bádogos és vízvezetékszerelő szalonét. A tanoncko- dás alatt érti meg, a szakma egymagában még semmit sem jelent. Látja a jómódban élőket, a másik oldalon a kevés fizetésű munkást, a munkát kereső, de munkaalkalomhoz nem jutó családapákat. Már 1926-ban bekapcsolódik az ifjúmunkás mozgalomba, s azok. között forgolódik, akik tudtak más megoldást is a kiáltó igazságtalanságokra. Emiatt később meg is gyűlik a baja. Egy napon hiába ment a Duna-partra, ahol a szemináriumokat szokták tartani, a vezetők nem jöhettek el, árulás miatt lefogták őket. Hamarosan őt is letartóztatják »állam- és társadalmi rend erőszakos felforgatása« vádjával. Két hónapig vizsgálati ségben. Öröm tölti el szívünket a tiszta, egészséges, napfényes házak láttán. Húsz éve vagyok itt tanító — mondta Jankovics József —, volt időm megismerni a cselédemberek nyomorúságos életét. 1945 előtt négy tanító volt a faluban, ma 9 oktatja a gyerekeket. Az idén elértük, hogy az állam segítségével háromtantermes, korszerű iskola épüljön. 1953-ban kaptunk villanyt, azóta van mozink, s a régi 12 rádió helyett ma 228 szól a házakban. Most van befejezés előtt a kultúrház építése. Sorolhatnánk tovább az eredményeket, de így van ez az egész országban. Dolgozik a nép, szépül az élet. Ezután úttörő lányok Petőfitől, Juhász Gyulától és Ady TAKÁCS ANDRÁS fogságban tartják, a harmadik hónapot a bíróság szabja ki »makacs tagadásáért«. Mindez 1932-ben. Ettől kezdve neve feketelistán szerepel, a munkaadók elzárkóznak, ha felvételre jelentkezik. Állandó rendőri felügyelet, politikai jogoktól való megfosztás a sorsa. Menekülnie kell Győrből. Pesten lakó nővére segítségével egy jóravaló kisiparosnál munkát talál, amíg az csődbe nem jut. Csak két évre talál itt kenyérre valót magának. Ezután már csak egy-két hétig, hónapig, esetleg fél évig tartó munkaallcalom jut számára. Dolgozott a Ganzban, a Hoffhsrrban, a Csepeli Vízműveknél, aztán a Kispesti Wekerle telepi építésvezetőség az utolsó munkahely. »Politikai megbízhatatlansága« miatt innen munkaszolgálatra hívják be Horthyék 1944. augusztus 9-én. De nem tudnak, rájuk eléggé vigyázni, s decemEndrétől verseket szavaltak, majd a Hazafias Népfront elnöke javasolta, hogy a gyűlés jelölje járási tanácstagnak Éber Pál tsz-tagot, megyei tanácstagnak Bíró Gyula kaposvári lakost, a KISZ munkatársát, országgyűlési képviselőnek pedig Takács Andrást, a Marcali Gépállomás igazgatóját. A jelöltek nevét hangos tapssal fogadták, majd a népfront elnöke megállapította, hogy mivel a jelöltekre szóló javaslat osztatlan tetszéssel találkozott, így a jelöltek elfogadását a gyűlés nevében kinyilvánította. A jelöltek nevében Takács András köszönte meg a bizalmat, majd a népfront-elnök a jelölő gyűlést bezárta. bér 14-én megszökik, másodmagával bunkerban bujkál mindaddig, '’amíg a felszabadító szovjet seregek kiűzik a fasisztákat. 1945. január 9-én felszabadul Kispest, 10-én már a régi harcostársakkal ' megalakítják a kommunista párt szervezetét. Visszakerül a kispesti üzembe, itt másodmagával fog hozzá a pártszervezéshez. Hamarosan párttitkárrá választják, rendszeresen kijár vidéki pártmunkára. 1948. augusztus 14-én behivatják a minisztériumba és közlik vele, hogy vidékre küldik. Szeptember 15-én már megbízólevéllel a zsebében, mint a gépállomás igazgatója szervezi az építést Marcaliban. 1950-től 1954-ig a gépállomások megyei alközpontjának igazgatója, majd saját kérésére visszamegy igazgatónak a Marcali Gépállomásra. Azóta a miniszteri és kormánykitüntetések egész sorának tulajdonosa, megkapta a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérmet is. Hosszú út van mögötte. Amikor Marcaliba ’jöii, alig pár gép jelentette a gépállomást, ma viszont 64 erőgéppel 38 ezer normálhold földmunkára képesek. Takács András nemcsak gazdasági igazgató, hanem kiváló pártmunkás is, olyan ember, aki tízéves falusi munkája alatt megismerte és szívből megszerette a falusi embereket. Aki ismeri őt, csak azt mondhatja róla: derék kommunista, csupaszív ember, méltó a képviselő megbízatásra. Az Országos Béketanács elnökségének ülése Az Országos Béketanács elnöksége csütörtöki ülésén a külföldön járt magyar békeküldöttek számoltak be tapasztalataikról. A hozzászólások után Gyáros László, a kormány tájékoztatási hivatalának elnöke jutalmakat adott át azoknak az újságíróknak, akik kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki a népek barátsága hónapja idején. Második díjat kapott Dege György, a Fejér megyei Hirlap munkatársa. A további jutalmazott újságírók: Kopta János és Pál Géza, a Keletmagyarország munkatársai, Barna Tibor, a Hajdú-Bihari Napló, Grandpierre Lajos, a Hajdú-Bihari Napló, Várnagy Györgyné, a Kisalföld munkatársa. Morse szenátor bírálta Dulles politikáját New York (TASZSZ). Morse szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának befolyásos tagja szerdán ismét bírálta a washingtoni kormány távol-keleti politikáját. Hangsúlyozta, hogy Dulles szeptember 30-i sajtóértekezlete nem változtatta meg véleményét, miszerint Eisenhower elnök és az amerikai külügyminiszter a Tajvaniszoros térségében folytatott politikájával »az amerikaiak millióinak életét veszélyezteti«. A szenátor felhívta a figyelmet arra, hogy »ha az elnök és a külügyminiszter továbbra is kitart a háborús politika mellett, akkor az Egyesült Államok agresszorként bélyegzi meg önmagát«. Japánban Tokio (Reuter). Japánban újabb részletek váltak ismeretessé az »Ida« tájfun által okozott pusztításokról. Nem végleges adatok szerint 579-en életüket vesztették, 495-en súlyosan megsebesültek és 500 ember eltűnt a tájfun pusztításai következtében, amelyhez hasonló 24 éve nem tombolt Japánban. A kormány tájékoztatási hivatala közli: A Minisztertanács október 2-án tartott ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az Építésügyi Minisztérium munka- területén foganatosítandó takarékossági intézkedésekről szóló előterjesztést. Tudomásul vette a Minisztertanács a földművelésügyi miniszter jelentését a kenyérgabona-vetésterület alakulásáról, majd hozzájárult, hogy a központi suKádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta a Érdekes statisztikai összeállítás készült a Belkereskedelmi Minisztériumban. Áz összefoglaló adatai szerint a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme az utóbbi tíz évben jelentősen növekedett. Hasonló a helyzet a parasztságnál is. Ennek eredményeként az egy lakosra jutó fogyasztás 1949 és 1957 között 56 százalékkal, az iparcikk vásárlás pedig csaknem 100 százalékkal nőtt; gárbiológíai kutató intézet elnevezését az egészségügyi miniszter »Frederic Joliot-Curie központi sugárbiológiai kutató intézet« elnevezésre változtassa. Ezután a Minisztertanács határozatot hozott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1958; évi munkatervének részbeni módosításáról, jóváhagyta a Minisztertanács IV; negyedévi munkatervét, s végül folyó ügyeket tárgyalt« Budapesten átutazó Fazekas János elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának titkárát« A statisztikai adatok szerint a kereskedelem hét év alatt 375 négyzetméter pamut- és gyapjúszövetet. 20 millió gyermekruhát, csaknem 10 millió női- és férfi-ruhát, 65 millió pár cipót, több mint egymillió rádiót, 900 000 kerékpárt, 120 000 családi házépítéséhez elegendő téglát és cserepet, továbbá csaknem negyedmillió szoba bebútor- zására elegendő lakásbútort adott el. eiiiiiíilt a cuksrgyári kampány Kádár János fogadta Fazekas Jánost, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága titkárát Tíz év alatt megkétszereződött az egy főre jutó iparcikkfogyasztás hazánkban Pedagógusok a közigazgatásban Üzembiztos volt az első tizenkét óra — Jó a további kilátás Megyénkben az elmúlt hónapokban több tanító, tanár kapott megbízatást példamutató szakmai és társadalmi munkássága alapján, hogy az osztály vagy iskola vezetése helyett egy nagyközség vagy járás lakosságának irányításában vegyenek részt. Közülük kettőt kérdeztünk meg új munkájuk felől: Nádor Zoltánt, a Marcali járási Tanács elnök- helyettesét és Varga Istvánt, a Marcali járási Tanács titkárát. — Nem mentem messze — kezdi Nádor elvtárs —, csak két ajtóval arrább. Eddig ugyanis járási művelődési felügyelőként működtem ebben az épületben. De a valóságban sem távolodtam el előző munkakörömtől: most is az egészségügyeken kívül főképpen a járás művelődésével foglalkozom, és ahogy az augusztusi igazgatói értekezleten is bejelentettem, továbbra is nagy gonddal törődöm a járás népművelésével és oktatási kérdéseivel, no meg az ezekkel foglalkozókkal, a pedagógusokkal. Célom: a rám háruló ügyekben emberséggel eljárni, és feladatomnak tartom a művelődés- és egészségügy méltó helyének biztosítását a községi tanácsok munkájában. Varga István, a fiatal tanár, két héttel ezelőtt még a sze- nyéri iskola vezetője volt. Jelenleg új munkakörével ismerkedik, amelyről kérdésünkre a következőket mondta: — Úgy gondolom, hogy tehetségemet ebben a beosztásban jobban ki tudom bontakoztatni. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy feladatomnak csak úgy tehetek eleget, ha szakmailag átképzőm magam. E célból iratkoztam be a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetem levelező tagozatára, amelynek jelenleg elsőéves hallgatója vagyok. Célom: a pedagógia elméletének, főképpen a logikának és lélektannak felhasználása a közigazgatásban, természetesen felnőttekre alkalmazva. Szeretném jól elsajátítani új szakmámat, hogy minél határozottabban vehes- sem ki részemet a járás köz- igazgatásának irányításából. Kunffy-kiállítás Somogytúron A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala a nagy művész 89. születésnapja alkalmával somogytúri otthonának .műtermében állandó jellegű kiállítást rendez. A kiállítást dr. László István, a Somogy megyei Tanács VB elnöke nyitja meg október 5-én, vasárnap de. 10 órakor. A művész munkásságát a Képzőművészeti Szövetség képviselője méltatja. Az ünnepi alkalomra szépen rendbehozott műterem belső falain szebbnél szebb képek tanúskodnak a mester művészétéiül. A kiállítás megnyitására Kaposvárról az Idegen- forgalmi Hivatal elől (Május 1 u. 31.) október 5-én reggel 8.15 órakor külön autóbusz indul Somogytúrra. A részvételi jegyeket előre meg lehet váltani az Idegenforgalmi Hivatalban, Édeskés cukorrépa-illat terjeng a levegőben. Saerdán délután két óra körül hosszú várakozó sorok élénkítik a cukorgyár környékét. Ez az első műszakváltás ma. Reggel hat óta dübörögnek a gyár gépei. Hosszú hónapokig tartó nagy javítás után a régi és új alkatrészek most szelik, nyelik, emésztik a répát, amely ott áll hosszú, hatalmas depókban, sok vagonban az üzem udvarán. Az első vagonokra vastag sugárban zuhog a víz. Az óriáskerekek benyalábol- ják a répát az úsztatókból... Reggel hatkor is ez volt az első munkafolyamat, amelyet úgy lestek, vártak a műszakiak, munkások egyaránt, mint valami izgalmas mérkőzéskezdést. A »beindítani a gépeket!« kiáltás úgy zúgott végig a hatalmas gyáron, mint a sípjel, amelyre a pillanat tört része alatt minden gép mozgásba jön. Ahogy az első vagon répa egyre tovább jutott a gépek rengetegében, úgy kapcsolódtál- ''«’e a munkába a különböző üzemrészek dolgozói. Ennyire nagyszerűen Sikerült indulásra még nem emlékeznék a gyár munkásai. Pedig volt miért szurkolni az idén: sok új gép, sőt bővített üzemrész kapcsolódott a termelésbe. Áz első tizenkét óra minden zökkenő nélkül telt el, kisebb csavarszorításokon kívül nagyobb dolga nem akadt a készenlétben álló karbantartóknak. A gyár vezetőinek és dolgozóinak az volt a célkitűzésük, hogy a norma szerinti 198 vagon répát az első nap is feldolgozzák. Meglepetésre az első tizenkét óra eredményei azt mutatják, hogy a napi teljesítmény már az első alkalommal 228 vagon lesz. A három olajfűtéses kazánnál őrt álló Györék János két szóval jellemzi az első tizenkét órát: »Minden rendben!« Hasonlóan vélekedik az erőtelep szivattyűházában Fü- löp Lajos vezető gépész is. A műszakiak, akik szinte éjt nappalic téve dolgoztak az utóbbi napokban a sikeres kezdésért, akik műszakban és azon kívül ott voltak a reggeli indulásnál, és vigyázva lesik most is a gyárat; kedvezően vélekednek az eltelt fél napról. Nem tudni ugyan, hogy mit hoznak a következő napok, hetek, de az eddigi megfigyelések alapján semmi ok sincs aggodalomra. A műszakiak és a munkások úgy hangolták össze erőfeszítéseiket, hogy az nem is végződhet másként, csak sikerrel. Az első zsák cukor valamikor az éjszaka került a raktárba. A hat-hét napra elegendő répát követi a többi. A vasutasok most magyarázzák a munkásoknak, hogyan kell balesetmentesen be- és kirakni a vagonokat. A csillék egymást követik a kilométernyi hosszú drótkötél-pályán. A munkások — régiek és újak —, akik alattuk dolgoznak, most már magabiztosak. Az ügyesen elvégzett karbantartás a legnagyobb garancia arra, hogy ezt a magabiztos nyugalmat a hosszú kampány alatt mindvégig megőrizhetik. (Szegedi} l
