Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958 október 19. Iharosberényben, Csurgón és Somogycsicsón járt pénteken Dögéi Imre elvtárs Feszülten hallgatják Dögéi Imre elvtársat az iharosoerev: i találkozó résztvevői. . aj a torkom — válaszolja Szőke Istvánná, a csurgói Napsugár Ktsz dolgozója Dögéi elvtársnak. Dögéi Imre elvtárs, földművelésügyi miniszter pénteken délelőtt Iharosberényben kezdte meg néhány napos somogyi látogatását, melynek egyetlen célja, hogy közvetlenül elbeszélgessen az emberekkel életükről, - gondjaikról, bajaikról. Iharosberényben körülbelül ötvenen gyűltek egybe a gépállomás ebédlőjében, hogy részesei lehessenek a beszélgetésnek. Dögéi elvtárs a múltról, jelenről, a jelenlévők munkájáról érdeklődött. Bence József hajdani cseléd elmondta, hogy az uraságtól 16 q gabonát, 20 pengőt, 8 méter tűzifát, egy kis krumplit és kukoricát kapott egész évi munkája után. Boncz Ferenc 12 holdas gazda a mai életről beszélt, s így summázta életszínvonalának emelkedését- »-Az emberek igénye, a parasztság igénye is egyre nő. Ma már megkívánja az ember, hogy ha évente egyszer is, de elmenjen Hévízre«. Németh Béla igazgató elmondta, hogy 30 éve tanít a községben, így pontosan le tudja mérni a fejlődését a gyermekek öltözködésén, étkezésén. Kismihák István traktoros Dögéi elvtárs kérésére megpróbálta átszámítani évi jövedelmét búzába. Mintegy száz mázsában egyeztek meg végül a traktorosok. Dögéi elvtárs Bence József egykori keresetét összehasonlítva a mai keresettel, azt a következtetést vonta le, hogy az itteni tények szerint is emelkednie kellett az emberek életszínvonalának. A továbbiakban a gépállomás, termelőszövetkezet munkájáról érdeklődött. Jászberényi Géza, a gépállomás igazgatója ismertette, milyen körülmények nehezítik meg munkájukat. Helytelenítette, hogy a gépállomásnak nincs műtrágyaszóró gépe, silókombájnja, kevés a vetőgépe. Előadta Dögéi elvtársnak legnagyobb fájdalmukat is, hogy nincs vize a gépállomásnak, és a felettes szervek még mindig nem adták meg a kért összeget a kútfúrásra. Dögéi elvtárs ígéretet tett Jászberényi elvtársnak, hogy utánanéz az ügynek. Majd Zámbó Lajostól, az Úttörő Tsz elnökétől azt kérdezte, miért nem szervezik meg rendesen a munkát, miért engedik, hogy amíg a tagok háztáji gazdaságukban dolgoznak, a szövetkezet gazdag almatermése a fán rohad. Dögéi Imre elvtárs a sok kérdés és felelet után a parasztság megváltozott életéről beszélt, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségszerűségét fejtegette. Iharosberényből — a termelőszövetkezet gesztenyésének megtekintése után — Csurgóra ment a földművelésügyi miniszter, ahol meglátogatta a Napsugár Ktsz-t. Megnézte a gyönyörű, új üzemházat, a modern ebédlőhelyiséget, a műhelyeket és a szövetkezet készítményeit, majd hosszan elbeszélgetett a dolgozókkal. Délután Somogycsicsón találkozott a kultúrházban egybegyűlt parasztokkal és más dolgozókkal. Közvetlen, baráti beszélgetés alakult ki a község lakói és Dögéi elvtárs között, aki aprólékosan kikérdezgette az egyéni parasztokat, szövetkezetieket mostani életükről, a község fejlődéséről. Az emberek nyíltan elmondták, bármilyen kérésük, panaszuk volt. Lippai Sándor, a Kertészeti Tsz elnöke szóvá tette, mennyire megnehezíti munkájukat, hogy a gépállomás nem tudja igényeiket kielégíteni. Koczor József, a Rózsa Tsz elnöke arról beszélt, hogy sok az idős ember a szövetkezetben, a tagok meg kissé befelé fordultak, nem akarnak újakat felvenni. A találkozó után a somogv- csicsóiak halászlével és rántott hallal vendégelték meg a kedves látogatót. A baráti beszélgetés a késő esti órákig folytatódott. Ka rád-----------A a nagy munka közbenj Négyen ülünk a karádi tanácsháza egyik szobájában. Visnyei Lajos tanácsel- nökhelyettesen kívül itt van Árvái Márton, a községi népfront-bizottság elnöke és Kiss Károly, a gépállomás igazgatója is. Beszédtémánk — mi más lehetne mostanában — a választási előkészületek eddigi tapasztalatainak megvitatása. Azt mondja Visnyei elvtárs — aki egyben a falusi pártalapszervezet titkára is —, nagy tanulságokkal szolgál ez a munka. Az egyik tanulság és örvendetes tapasztalat, hogy a választási előkészületek eddig is igen sok embert, köztük olyanokat is félráztak, akiket azelőtt még »kötéllel sem« lehetett volna valamilyen társadalmi munkába bevonni. Máskor megesett, hogy nem találtak elég embert a különböző társadalmi megbízatásokra, most meg egy szóra, húzódozás, vonakodás nélkül vállaltak részt a munkában. A választási elnökségben, a választókerületi bizottságokban majd másfélszáz ember dolgozik, s nemcsak tessék- lássék módra, hanem szíwel- lélekkeil. S mint népnevelők is látogatják a kerületükbe tartozó családokat, beszélgetnek velük, megtudakolják, kiket szeretnének kerületük jelöltjeként, az így szerzett vélemény biztos támpont volt a jelölőgyűléseken is. Ezek az összejövetelek nemcsak meghitt, őszinte beszélgetésekre adtak módot, de mindenütt megnyilvánult a nagy felelősségérzet is. Olyan gonddal, körültekintéssel választották ki jelöltjeiket a kerületek lakói, hogy abban szinte érződött: nem mindegy, ki képvisel bennünket. A gyűléseket általában a körzet valamelyik választópolgárának házában tartották, s ez még csak bátorította az embereket: beszéljenek őszintén, hiszen otthon, egymás között vannak. Ami szintén dicséretes, a jelöltek elé elég magas követelményt örvendetes, hogy a legtöbb esetben így bírálták el kiválasztottukat a jelölők. Amikor például a község megyei tanácstag jelöltjévé Horváth Valéria védőnőt javasolták, a férfiak közül többen is zsongtak: nem ismerjük. Bezzeg lett felhörkenés az asszonyok részéről: »mi meg nagyon is jól ismerjük, mi tudjuk, mit dolgozik ez a lány, mi bízunk benne«. Talán mondani sem kell, hogy az asszonyok, az édesanyák győztek: Horváth Valéria jelölését egyhangúlag szavazták meg. Ugyanígy volt a községi tanácstagok jelölésekor is. Visnyei Lajost a tanács elnökhelyettesét a 10-es körzetben jelölték. »Ismerjük Visnyeit, nemcsak a cselédsorban érzett velünk, azóta sem lett hűtlen hozzánk, képviseljen csak ő bennünket« — mondták. S még ott mindjárt megegyeztek: a nemrég épített salakjárdát meg kell védeni a fogato- soktól. Két nap múlva már az egész Damjanich és Zrínyi utcában álltak a kerékvetők a járda szélén. Az Újtelepre Kiss Károly elvtársat, a gépállomás igazgatóját küldték a gyűlés levezetésére. Viharosnak ígérkezett a gyűlés. A községnek ez a legfiatalabb része. 32 ház épült ott a legutóbbi évtizedben, de mindenhova, csak ide nem juthatott el még a villany. Pedig a belső szerelést már négy évvel ezelőtt elkészítették. de a tanács még nem tudta kiharcolni, hogy a vezetéket hozzájuk is kiépítsék. Kiss elvtárs is ezzel kezdte mondókáját. Kertelés nélkül megmondta: jogos az újtelepiek sérelme és kifogása, ő is azon lesz, hogy orvosolják a bajukat. Nem is alap nélkül mondta ezt, mert a tanács már 93 000 forintot befizetett erre a községfejlesztés» bői, s mint az áramszolgáltató vállalat napokban kint járt képviselői megígérték: karácsonyra kigyúl az újtelepiek házában is a villanyfény. Maguk közül jelöltek a jelölők Az új üzemház egyik építője munkájáról beszél. A souiogycsicsói tanácselnöknő a község fejlődéséről mondja el véleményét. utasítására cselekedtem. A keresztény jelöltet kellett támogatnom a reformátussal szemben. — No, jó, majd én is megtámogatom magát. Azt nem köszöni meg. Elmehet, maga vörös agitátor! — ordította magánkívül a főispán, és kifordított tenyérrel az ajtó felé legyintett. A kántor az utolsó akkordokat nem kontrázta meg, sarkon fordult, és az előszobába lépett. Ott a jegyző és az orvos mosolya cirógatta végig kipirult arcát. Nem is nézett rájuk, szótlanul kifordult a megyeház folyosójára. A szeptemberi fizetési jegyzéken a kántor neve már nem szerepelt, államsegélyét három esztendőre törölték. A pártonikívüli birtokos-bankár nem segített. A püspök is hallgatott. A z államsegély folyósítása 1940. január 1-én indult meg. A tanító, jegyző és orvos közti viszony enyhült, a régi eseményekre új események hasaltak, a régi ellentétek eltűntek, de a barátság szálai végleg elszakadoztak. A kántor saját gerincére volt büszke, hiszen nem ijedt meg a főispántól sem, s állami fizetés nélkül is megélt három és fél esztendeig, de szigorú ellenzéki elveit sem adta fel. Akkor még úgy gondolta, hogy a pártonkívüliség egyúttal ellenzékiséget is jelent. A jegyző és az orvos továbbra is a hatalom enyhe árnyékában sütkéreztek, ők meg arra voltak büszkék, hogy megtanítottak egy engedetlen, rakoncátlan embert. Szóval, így valahogy kiegyeztek magyarázga- tás nélkül is. A tanító azonban feltette magában, hogy az ellenzékiséget nem adja fel, de a választásokba többet nem avatkozik bele. Jött azonban az 1940-es választás. A kerületben fellépett egy Csorba nevű földbirtokos és egy nyilaskeresztes jelölt. A régi, harminchatos pártonkívü- li birtokos-bankár akkor már nem élt. Az ő járási mecénása, a bőmagykereskedő pótolni akarta őt, hogy bankügyleteihez segítséget kapjon. Egy katolikus felekezeti tanítót léptetett fel szintén pártonikívüli programmal, ez vált be leginkább a választók szédítéséhez. A kauciót is előlegezte neki, A választási küzdelem megkezdődött. A jegyző a faluban ismét a komiányjelölt mellett korteskedett. Teljesen szabadon, a győzelem reményében nem is gondolt ellenagitációra, hiszen a régi vetélytársnak — úgy gondolta — használt a ki- éheztetés. A tanító nem is agitált, de feltette magában, hogy o pártonkívüli tanító plakátját felragasztja a lakása előtti gesztenyefára, hiszen ellenzéki jelöltnek gondolta, és hát ezzel nem is agitál, csendben marad. A plakátot kifüggesztette. Együtt ült a tarokkparti, amikor a körorvos Opel-Kadet kocsija megállt az iskola előtt. Az ablakon át látták, hogy az orvos a járási főszolgabírót hozza. A fiatal tanítók felálltak az asztaltól, amikor a magas vendégek beléptek a kántor lakásába. Látszólag cél nélkül mentek oda. A főbíró jól tarokkozott, s leült kibicel- ni az egyik fiatal tanító mellé. A kántor igen jól megérezte, hogy a nem várt látogatás a választások ügyében történik, ezért igen szorgalmasan állítottak: legyen példamutató a közért 'végzett munkában éppúgy, i mint magánéletében. Az egyik kontrázgatta meg a játékokat \ nap reggelre vegye le, illetve} kerületben például azért nem és a pagátultimókat is. Este- 'ragassza rá Csorba plakátját.? jelölték újra a régi tanacsta- felé járt már az idő, a kör or- I Meg fogom figyeltetni. Rémé-} got, mert — mint mondták vos többször is sürgette a fő- lem, elég volt három évig. Re-} két év alatt, jó, ha egyszer előírót az indulásra, mert Mu- mélem, három évig elég volt...} ment a tanácsülésre, márpedig ciha és Bozsóka valószínűleg hm... hat esztendő még hosz- } nekik nem kell olyan ember, '1 szabb idő. Remélem, érti a ta-fa^i csak tiszteletbeli megbíza- n.ító úr. Kell a kenyér... kell} lásnak tekinti a tanácstagsá- bizony, de mennyire... gondol- } got. Helyette asszonyt jelöltek, ja meg. Viszontlátásra. } ugyan még nem volt toxCsak a két tanító maradt f nácstag, »de jó nyelves, és a szobában, amikor az Opsl-f nem restelli cipőjét koptatni a Kadét elrobogott a fő utcán az } közért«. Persze, akadt jelölő- orvos lakása felé. \ gyűlés, ahol a volt tanácstagot — Látod, öcsém - szólt a £ olyan miatt _ marasztalták = _ el, kántor az osztálytanítóhoz —, mindig ellenzéki érzelmű voltam. Nem tetszett nekem ez a világ. Azt hittem, a pártonkv nyugtalankodtak már. A főbíró azonban nyugodtan kibicelt, amíg a tanítók eltávoztak a partiról. Csak az osztálytanító maradt vissza a kántornál. — Hogy állunk a választással, tanító úr? — kérdezi a tanítótól az orvos. — Köszönöm, én jól — feleli a kistanító — mert nincs szavazati jogom. — Hogy, hogy? — Még csak másfél éve lakom a faluban. — Ja... ja... értem, értem... igen... igen, kétéves helyben- lakás kell, igen, igen... hm. Na, majd a következő választásnál, reméljük — mosolyog az orvos, és magasról megveregeti a kistanító vállát — reméljük. De azért támogassa a kormánypártit... megérdemli, igen derék ember. — Tudom, tudom — válaszolta a tanító, de akinek nincs szavazati joga, annak nincs beleszólása a választásokba. Én tehát nem támogatom egyiket sem. — Kemény gerinc... kemény gerinc... jól van, jól van... kis barátom... jól van... csak így tovább... majd meglátjuk... no, jó. — És a mester úr hogy áll a választássál? — kérdezi a főbíró a kántortanitótól. — Az a plakát — mutat ki az ablakon — nagyon feltűnő helyen van ott a vadgesztenyefán. — Főbíró úr, én nem akarok beleavatkozni a választásba, nekem elég volt. — Tudom... hm... tudom. Azt a plakátot azonban holi amiért voltaképpen nem is o , a hibás. Az történt ugyanis, I hogy az egyik választókerület- i ben a régi kerekes kutat átvüli mind ellenzéki is. Har- i szerelték szivattyúsra ám , ^ minchatban a pártonkívüli } kút ettől kezdve hol mu - mellett ezért korteskedtem.időit, hei nem, de eg to Csak utóbb jöttem rá, hopp 5 nem adott vizet Efoloth bosz- egy földbirtokos bankvezért } szusagukban a kerület lakói támogattam. Most egy tariítóí # ácstagot ^tek feleloss^ akartam támogatni, csak sze- # jóllehet, ha más lett rencse, hogy nem tettem sem-} tanácstag, akkor sem ° mit. Az én tanító barátom a# vohla vizet a kút, Ez egyúttal bőmagykereskedő embere lett} arra is int hogy siem szabad a volna. Szörnyű! Hol kell háti tanácstagot sem csupán annak keresni a helyes utat? A kor-|alaPJan ítélni, mi volt rossz mánypártit nem támogatom. A J körzetben; tárgyilagosán mer- nyilast sem. De hát kit akkor? J tegre kell tenni a jót is, k Szörnyű. Más világ kell iíf. J lönben sebet utunk az embe- Rájöttem, hogy rosszul csinál- j szivében, s az elkedvetle- tam eddig. Nagyon rosszul! | > n^dést eredményezhet masokNem! Hát nem ragasztom át(>na^ is- __ a plakátot. Ragassza át az.|> ■hűim Higielert a Belpolitikai Szemle legújabb száma világ kell! ^ Karádon befejeződtek a jelölőgyűlések. 45 községi, 4 járási és 1 megyei tanácstagot választottak ki ötven forró hangulatú gyűlésen. Ez a választás nemcsak abban különbözik a negyvenöt előttiektől, hogy most valóban a nép jelölj de azt is érdemes megtekinteni: kiket. Saját maguk közül valókat. Árvái Márton népfront-elnök sorólja, kik voltak régen az esküdtek (elöljárók), és kik alkották a képviselőtestületet. Posza Imre 62 holdas kulák (ő volt hosszú ideig a bíró is). Még ma is beszélnek arról, hogy a csizmáját is a kdsbíróval tisztítatta. Párkányi István főjegyző 48 holdas jegyződ javadalommal, Herkovits György 32 holdas. V u c s- kó József 76, Vucskó János 45 holdas kulák meg a többi nagygazida. Középparasztot csak szemfényvesztésnek vettek 'be maguk közé: a legszegényebb köztük Hegedűs Lajos 7 holdas kispa- raszt volt, őt is csak azért választották be, mert jól tudott énekelni, s így volt, aki szórakoztatta az esküdt urakat. A mostani jelöltek között nincs egyetlen kulák sem. de ott vannak a középparasztok, a kisparasztok, a gépállomási dolgozók, a tsz-tagok, munkások, pedagógusok — Karód község lakosságának igazi képviselői. Varga József A folyóirat a választásokra való Hajnalban a csendőrök jár-) tekintettel kettős számban jelent tak a kántor lakásán. JSmuáábón*iber-novemberi szám Kanászhajtatkor már ott dí-t szirmai ’ István; Választások szelgett a kormánypárti jelölt * előtt. ' Apró Antal: A szocialista dcplakátja a vadgesztenyefán, a másik I ilyen, de senki sem tudta, hogy ki ragasztotta oda. A kántor sem mondta el soha senkinek, csak a kistanító- nak. A bal kezét azonban sokáig olyan sután tartotta... SZOLGA TAMÁS mokrácia és a népjólét növelésének útján. Fock Jenő: Népgazdaságunk fejlődése és a KGST, Révai József: 40 év távlatából. Sánta Ilona: Mindszenty és pártjai. Buda István: Számvetés a bér- trendszer és a munkaerőgazdálko- dás alakulásáról, Mónus Gábort Az üzemi demokráciáról. A tények és adatok rovat a többi között: Kovács Sándor: Az életszínvonal emelkedése a hároméves terv idején; dr. Csendes Béla: Felvásárlási árak egykor és most; Hajdú György né: A nők gazdasági és kulturális felemelkedése; Fecske Mihály: A fiatalok iskoláztatása és foglalkoztatása; dr. Zafír Mihály: £lelmiszerfo- gyasztás Magyarországon; Kádas István: Ápoljuk a munkás sportkörök hagyományát című tanulmányokat tartalmaaza»
