Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

Szerda, 1958. október L 2 SOMOGYI NÉPLAP Dr. Sík Endre külügyminiszter beszéde sonlítással bemutatom a gaz­dasági és kulturális élet vál­tozásait. A lakosság jövedelme, amely 1956-ban egyhar- maddal haladta meg az 1949. évit, az elmúlt év fo­lyamán Igen nagy mérték­ben, 16 százalékkal nőtt és idén természetesen ugyan­csak emelkedik. Ebben a többi között szerepet ját­szik az, hogy az ipari ter­melés, amelynek színvona­la már 1956-ban több mint kétszerese volt az 1949. évinek, tavaly ugyancsak 16 százalékkal emelkedett. Egyre növekszik az ország­ban épülő lakások száma. A tavaly elkészült lakások száma például 51000. Ez több mint kétszerese a második világháborút meg­előző nyolc év átlagában Magyarországon épült la­kások számának. Engedjék meg, hogy hasonló­képpen néhány összehasonlító adatot mondjak a kulturális élet területéről. A középisko­lai tanulók száma 1838-tól, a második világháború előtti úgynevezett utolsó békeévtől számítva 1958-ig 52 000-ről 126 000-re emelkedett. Ugyan­ezen idő alatt az egyetemi hallgatók száma 11 000-ről 40 000-re nőtt. Külföldről az a vád szokott érni minket, hogy az egyetemekre a régi értelmi­éi leszerelés problémái és a csúcstalálkozó Befejezésül a leszerelés problémáihoz szeretnék még a magyar delegáció revében hozzászólni. A State Depart­ment kihívási politikája zsák­utcába vitte az ENSZ-t a le­szerelés és a csúcstalálkozó te­kintetében is. Hogyan az egyik esetben, és hogyan a másik esetben? Az évek hosszú során át tartó leszerelési tárgyalások mit mutattak a szemlélőnek? Azt, hogy a kihívás politikájá­nak a képviselői úgy értelme­zik a leszerelésre vonatkozó megegyezést, hogy a Szovjet­unió adja ki kezéből az ön­védelemhez szükséges fegy­vereket, viszont a kihívás po­litikájának képviselői meg­tartják leghasználhatóbb fegy­vereiket. Ennek az elképze­lésnek a szolgálatába állítot­ták az ENSZ 12. közgyűlését. Világos, hogy akár az ENSZ keretében, akár az ENSZ ke­retén kívül a leszerelés ügye csak úgy mozdulhat el a holt­pontról. ha a kihívás politi­kájának képviselői végre két­ségtelen biztosítékát szolgál- tatjiák annak, hogy nem ki­hívó politikájúikat akarják folytatni, hanem valóban meg akarnak egyezni a fokozatos ellenőrzött leszerelésben. A fegyverkezési verseny fenntartása és fokozása szerves része volt a kihí­vási politikának. Az volt a feltételezésük, hogy a fegyverkezési verseny nyel olyan terheiket rónak a szocialista országokra, melyek következtében ezekben az or­szágokban megnehezül a gaz­A Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztériumának nyilatkozata ban az a szándék vezeti, hogy a különböző rendsze­rek békés egymás mellett élése és alkotó versenye elvének érvényesítésével alakítsa ki a szoros kap­csolatokban megmutatkozó jószomszédi viszonyt. Erre jó alapot nyújt a közös múlt sok jó és rossz, de egyaránt hasznos tanulsá­ga, a két ország népi és földrajzi összefüggések E kapcsolatok jóirányú fej­lődésének útjába sok zavaró akadály kerül, különösen az osztrák vezető kormányférfiak tavalyi amerikai hivatalos lá­togatása óta, és az amerikai illegális szervezetek Ausztria területén való tevékenysége következtében. Most, amikora müncheni egyezmény évfordu­lója alkalmából nemcsak az akkori Csehszlovák Köztársa­ság felmorzsolásáról esik sok szó, amivel akkor Hitler útját egyengették a Szovjetunió el­len, hanem az anschlussról is, helyénvaló aggodalommal fel­figyelni nemcsak erre az ame­rikai tevékenységre Ausztria területén, hanem a feltámadt német nehézipar tőkéjének Ausztria gazdasági és politikai életébe való beszivárgására ;s. Óvni és védelmezni Ausztriát, a semlegességet vállalt Auszt­riát az új anschluss veszélyé­től, nemcsak a közép-európai béke, hanem általában a nem­zetközi béke érdeke. Ha nem a népek békéje fo­rogna kockán, azt kellene mondani a kihívási poli­tika makacs, elvakult irá­nyítóinak, hogy ki mint vet, úgy arat. Hadd lás­sák meg elvakult tetteik következményeit. Tetteik következményei azonban nemcsak őket sújtanák, hanem a népek nagy több­ségére hoznának súlyos szenvedéseket, s ártatlanok szenvednének a felelőtlen felelősök miatt. Éppen ezért a magyar dele­gáció csatlakozóik számos de­legátus ama felllhívásához, hogy az Egyesült Államok vizsgálja feliiil küiliooliti.káiát. Az egész világ békéje azt kö­veteli. hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya a kihívás po­litikáját félre téve, lépjen a megegyezés és a béke útjára. Ez az út sokkal több megbe­csülést fog szerezni az Egye­sült Államoiknak, mint a ki­hívás politikája, amely a szá­mos eddigi részlet-kudarc után végül is teljes vereséget szen­ved. A kis országok és a szé­les néptömegek reménye az, hogy a kihívás politikáját fel­váltja a megegyezés, a béke politikája — fejezte be beszé­dét dr. Sík Endre külügymi­niszter, az Egyesült Nemze­tek Közgyűlése plenáris ülé­sének általános vitájában. (Folytatás az 1. oldaJróL) léssel fogadta. A mostani meg­emlékezést — amikor az ame­rikai posta Kossuth-emléktoé- lyeget ad ki — hasonlóképpen hálásan fogadnék, ha a State Department nem használná ezt is kihívási politikája eszköze­ként. Az amerikai nép nemes, haladó hagyományainak semmi közük ahhoz a ki­hívási politikához, amely ma a State Department te­vékenységét jellemzi. Most pedig tegyünk eleget Lodge úr kívánságának, és nézzük a történelmet. Vajon milyen igazságosság tük­röződött az 1898. évi amerikai >—spanyol háborúban, amikor Kuba, Portorico és a Fülöp-szi- getek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt 1900-ban az Amerikai Egyesült Államok abban az expedíciós különít­ményben, amely a gyarmato­sítók elleni kinai népfelkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903-ban az Egyesült Álla­mokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kérdezni az 1910-ben Nicaragua ellen foly­tatott akcióval kapcsolatban. Lodge úr elfelejtette ta­lán a Szovjetunió elleni 1918-as amerikai interven­ciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a második világháború alatt az Egyesült Államok Grönlandon és Izlandon tá­maszpontokat létesített azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat. ígé­retét azonban nem tartotta meg. Milyen igazság igazolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kíná­ban, a Fülöp-szigeteken? Kik voltak az első idegen katonák, akik Koreában harcbaszálltak? Ameri­kaiak, És kik lesznek az utolsók, akik Koreát elhagyják? Amerikaiak. Idézzük emlékezetbe Amerika szerepét az 1954-es guatemalai eseményekben. Talán az ame­rikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge úr történelemkönyvéből ? Ami pedig a jelenkori tör­ténelmet illeti, joggal írja az U. F. News And World Re­port, hogy aki az úgynevezett szabad világ térképének bár­melyik pontját megérinti, az Egyesült Államok valamelyik támaszpontját érinti. 49 or­szágban 950 támaszpontból ál­ló hálózaton legalább másfélmillió ka­tona tartózkodik Amerika határain kívül. Ha valaki ezt az erő jelének tartja, annak csupán azt mond­hatom, hogy ez éppen a gyengeség jele, mert az igazság nem szorul ilyen jellegű védelemre. A népek igazsága pedig úgyis előbb-utóbb felszámolja ezeket a támaszpontokat. Ennek ha­talmas jelei mutatkoznak már a Közép-Keleten is, éppen Li­banonban is és még inkább a Távol-Keleten. A kihívás politikájának to­vábbi jelszava a humanizmus. A katonai bázisok rendszerének kiépítésénél, a más országok belügyeibe való beavatkozásnál a kihívás politikájának új jel­szava a humanizmus védelme. Mit mondanak a tények? Egy olyan társadalom részéről, amelyben egy négert halálra' lehet ítélni valakit, mert né­ger létére nem egészen két dollárt eltulajdonított, nem nagyon illő a humanizmus ma­gisztereiként oktatni más or­szágokat. A szocializmus hu­manizmusa ellen itt az ame­rikai és az angol felszólalás is a menekülteket igyekezett ar­gumentumként felhozni. Le­gyünk reálisak, mi az igazság ezen a téren? A következők a kétségtelen tények: Ennek a századnak az első negyedében az akkori Magyarországról több mint másfélmillió ember vándorolt ki Amerikába. De ilyen volt az arány más közép- és kelet- eurónai országokat tekintve is — akkor pedig még nem volt szocialista rendszer azokban az országokban. A kivándor­lási láz, a kalandos életlehe­tőség azóta sem csillapodott le sokakban. Van egy bizonyos belső vándorlás is az ottani országokban. Amint Angliában az észak-skóciai vidékekről húzódik le a lakosság délre, Németországban, Csehszlová­kiában, Magyarországon a két világháború között is állandó volt a lakosság mozgása a me­zőgazdasági jellegű keleti vi­dékekről az iparibb jellegű nyugati vidékek felé. Mind­ehhez jött két új tényező. A társadalmi és gazdasági élet közösségi átalakulása két új tényezőt hozott mozgásba. Az egyik az, hogy olyan elemek, akik jogtalan kiváltságokat vesztettek el, idegenkednek az átalakulástól és máshol akar­ják boldogulásukat megtalálni. A másik az, hogy az átalakuló új élet magas erkölcsi igé­nyekkel lép fel az egyes em­berrel szemben, s a könnyű fajsúlyú emberek menekülnek a közösség magasabb igénye elöl. Mindehhez hozzájárul, hogy a kihívás politikájának propa­ganda-jelszavai az emberek legalacsonyabb rendű indula­taira apellálnak és azokban is felkeltik a kalandor élet vá­gyát, akik egyébként hasznos tagjai lehetnének hazájuk tár­sadalmának. Ami Németországot illeti, a fentiekhez szeretném hozzá­fűzni: az ilyen vándorlásokat kiaknázó propagandisták arról nem szoktak tudomást venni, hogy a legutóbbi három év alatt is negyedmillió ember települt át a Német Szövetsé­gi Köztársaságból a Német Demokratikus Köztársaságba. Magyarországot illetően pe­dig azt teszem hozzá az előbbi megállapításoikhoz. hogy mi sajnálattal és részvéttel gon­dolunk mindazokra, akik az 1056 őszi hisztérikus állapot­ban világgá sodródtak, saj­náljuk azokat, akik az ott- hor.talamság hánykódásai kö­zepette erkölcsi és egziszten­ciális válságokba kerültek. Szívesen fogadjuk vissza azo­kat. akik becsületes, őszinte szándékkal akarnak hazatérni. Ugyanakkor örülünk azok boldogulásának, akik becsü­letes munkáival új társadalmi A tények azonban mit mutat­nak? Azt, hogy idegen álla­mokban nem a szocialista or­szágok, hanem történetesen ép­pen az Egyesült Államok szoká­sa összeesküvéseket szervezni. Jól emlékszünk még, hogy mi történt például tavaly nyáron Szíriában. De lehet az ázsiai, afrikai országokból is, a szo­cialista országokból is újabb példákat hozni. A fent idézett előadásban a State Department ön­magáról vallja meg, hogy Csang Kaj-seket azért tart­ja fenn szövetségeseként, mert ez kihívást jelent a Kínai Népköztársaság el­len. Ennek a kihívási politiká­nak a kártékony mivoltát a magyar nép a saját életében tapasztalta. Mivel ez a politi­ka nem tud belenyugodni ab­ba, hogy nem érhette el célját az ellenforradalommal, ezért ma is új meg új lehetőségeket keres, hogy a magyar nép éle­tét zavarja. Ide tartozik az az aknamunka, amelynek leleple­zéséről már szóltam, de ide tartozik az a törekvés is, mely az ENSZ-ben állandóan napi­renden akarja tartani az úgy­nevezett magyar kérdést. Mindez azonban nem akadá­lyozhatja meg a magyar népet abban, hogy a gazdasági, kul­turális és politikai élet min­den területén teljes erővel és jókedvvel vegyen részt az al­kotó munkában. Azok a ká­rok, amelyeket az ellenforra­dalom okozott, már a múlté, s mindazok a személyi kérdé­sek, amelyek az ellenforrada­lommal függtek össze, végér­vényesen lezárultak. Az ország normális életének számtalan jele között a leg­újabb az, hogy a múlt hét vé­gén ülésezett a parlament, s kimondta feloszlatását, új vá­kömnyezetben megtalálták he­lyüket. Nem akarjuk viszont az ellenforradalmi események során bűncselekményeket el­követett fasiszta és a népre nézve egyéb kártékony ele­mek visszatérését. A kihívási politikának azt az úgynevezett humanizmusát, amely a menekültek ügyét a hidegháború eszközévé akarja tenni, egyenesen embertelen­ségnek tekintjük. Igyekszünk ezt a kérdést is, amely rend­kívül bonyolult, telve mélysé­ges emberi tragédiával, a szo­cializmus legteljesebb huma­nizmusával kezelni. Egyébként különös dolog, hogy az új népi forradalmakon átment orszá­goknak címezve olyanok han­goztatják a humanizmus igé­nyét, akik nagyon jól tudják, hogy a nyugati országok polgá­ri forradalmai sokkal na­gyobb, összehasonlíthatatlanul nagyobb emberi áldozatokkal jártak. A humanizmus legna­gyobb szószólói pedig éppen azok, akik következetesen a gyarmati politika pártján sza­vaznak, valahányszor a népek szabadsága, vagy gyarmati rabsága forog kockán. Végül a kihivási politika jel­szavai közé tartozik az anti- kommunizmus. Mit mondanak a tények? A szuezi agresszió idején az angol—francia csa­patok legázolták volna Egyip­tomot, ha nincs a Szovjetunió. Az Iraki Köztársaság kikiáltá­sa után a Libanonba és Jor­dániába szállított csapatok Irak ellen vonultak volna, ha nincs az Egyesült Arab Köz­társaság és a Szovjetunió. A Távol-Keleten még kihívóbbak lennének az amerikai csapat- mozdulatok és egyidejűleg szi­lárd és hatékony szövetsége­sük, Csang Kaj-sek, ha nem lenne a Kínai Népköztársaság mellett a Szovjetunió. Mivel a mai helyzetben a kihívás politikájának érvénye­sülését legnagyobb mértékben a Szovjetunió gátolja, ezért az egész kihívási politika »szov­jet imperializmusról«, a »nem­zetközi kommunizmus akna­munkájáról« szóló mesékkel anti kommunista hangulatokat igyekszik szítani és ezzel iga­zolni saját külpolitikájának kihívó jellegét. Hogy milyen nevetséges ez az egész antikommunista hisz­téria, azt éppen ezekben a na­pokban, éppen ebben az or­szágban lehet legjobban látni. Az arkansasi kormányzó nyi­latkozata szerint mindazokat a Little Rock-i polgárokat, bele­értve a papokat is, akik a fe­hérek és a négerek együttes oktatása mellett vannak, »kommunista fertőzés« érte, agymosáson mentek át. Végül is ez az egész antikommunis­ta kampány visszafelé sül el, mert a kihívni politika kép­viselői saját hatalmuk féltésé­ben mindent a kommunizmus számlájára Írnak, ami szép, jó és igaz csak történik a hala­dás érdekében a világ bármely pontján. lasztásokat írtak ki, amelyeket még mo6t az ősszel megtarta­nak. Az új országgyűlési vá­lasztások után az új parlament még ebben az évben összeül. Előre tudom, hogy a kihívási politika képviselői és propa­ganda szervei azzal akarják majd a választások értékét ki­sebbíteni, hogy a képviselője­löltek egységes, közös listája alapján folyik a választás. Aki azonban jól megértette azt a történelmi tényt, hogy a mai változó világban két erő mér­kőzik egymással, a haladás és a reakció, az azt is megérti, hogy nálunk az új társadalorn kiformálásában minden erőt egy frontba kell tömöríteni és a választóknak abban a kér­désben kell dönteniük, hogy a haladást akarják-e vagy a re­akciót. Minden haladó erők összefogása idején a válasz­tóknak arról kell titkos sza­vazás útján véleményt mon­daniuk, hogy helyeslik-e az ország fejlődésének irányát és módszerét. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ennek r, válasz­tásnak az eredménye. Talán érdeklődé*-? számot, ha néhány dasáyí fejlődés és ez is elő­segítené azt, hegy a fegyver­kezési versenyből a nyugati nagyhatalmak kerüljenek ki győztesen s zavartalanul ér­vényesíthetnék világuralomra törő szándékaikat. A tapasz­talatok erre az elképzelésre rácáfoltak. A Szovjetunió megnyerte a ráerőszakolt fegyverkezés.] verseny eddigi szakaszát és ha a kihívás po­litikájának gazdái továbbra is ragaszkodnak a fegyverke­zési verseny fenntartásához, sőt fokozásához, a szocialista országok közös ereje a ver­seny további szakaszában sem [ biztatja előnyökkel a kihívás politikájának letéteményeseit. A szocialista országok azonban az egész embe­riség érdekében őszintén a leszerelési megegyezés pártján állnak. Ha a nyu­gati hatalmak most ko­moly jelét akarják adni annak, hogy a kihívás po­litikájáról a megegyezés politikájára kívánnak át­térni, erre ezen a közgyű­lésen új Jfomoly lehető- van. ségi és polgári családok gyer­mekeit nem vesszük fel. Ez nemcsak hogy nem igaz, ha­nem egyenesen az ellenkezője az igazság, vagyis az igaz, hogy több ilyen családból származó diák jár ma egyetemre, mint a második világháború előtt. Az egyetemi hallgatók száma majdnem megnégyszereződött, viszont az új létszámnak csak a fele munkás és paraszt szár­mazáséi. Tehát az egyéb csa­ládok gyermekeinek száma majdnem megkétszereződött az egyetemeken. Az viszont igaz, hogy a munkás- és pa- rasztesaládokat arra buzdítjuk, gyermekeiket minél nagyobb számban adják egyetemekre, főiskolákra. Most ezt megtehe­tik, a régi világban viszont er­re nem volt lehetőségük. Elnézést kérek azért, hogy az ország belső ügyeinek is­mertetésével foglalkoztattam önöket, de úgy gondoltam, hogy azután az érdeklődés után, amelyet itt sokan tanú­sítottak Magyarország iránt, nem veszik rossz néven ezt az ismertetést. A kihívás politikája Ma­gyarország szomszédságá­ban mostanában főleg ab­ban mutatja hatását, hogy zavarja Ausztria kapcsola­tainak rendezését a vele szomszédos szocialista or­szágokkal. A Magyar Nép- köztársaság kormányát Ausztriát illető politikájá­A Szovjetunió javaslatot terjesztett elő a nagyhatalmak katonai költségvetésének ará­nyos csökkentésére és arra, hogy az így megtakarított ösz- szegeknek egy részét az elmara­dott országok fejlesztésére for­dítsák. A világ békeszerető néptömegei érdeklődéssel vár­ják, hogy a kihívás hívei most milyen kibúvót találnak a fegyverkezés csökkentése és a segítségnyújtás alól. A csúcstalálkozót illetően is zsákutcába vitte az ENSZ-t a kihívás politikája. A közép- keleti válság kezdetén a Szov­jetunió egészen addig egyet­értett abban, hogy a Bizton­sági Tanács előkészítésével tartsanak csúcstalálkozót, amíg az Egyesült Államok el­nöke világossá nem tette, hogy olyan csúcstalálkozót akar, amelyben számíthat a Biz­tonsági Tanács szavazógápeze- tére. az amerikai—angol kö­zép-keleti katonai akciók iga­zolása céljából. Egy ilyen ha­mis csúcstalálkozó g népek szemében csak kompromittál­hatta volna az igazi csúcsta­lálkozót, azt a lépést, amelytől a népek joggal várják a meg­egyezést és kibontakozást. En­nek a lehetőségét azonban az Egyesült Államok kihívó po­litikájának legutóbbi gesztusa rendkívül bizonytalanná tette. Peking (Uj Kína). A Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztériuma hétfőn nyilatko­zatot adott ki arról, hogy a A francia belügy­miniszter közleménye a népszavazás eredményeiről Párizs (AFP). EAiile Pelle­tier francia belügyminiszter hétfőn este közleményt adott ki a népszavazás eredményei­ről: (Anyaország, algériai me­gyék, szaharai megyék össze­sen). Szavazásra jogosultak 31 435 783, szavaztak 26 444 599, százalék arány: 84,1. Érvé­nyes szavazatok: 26 089 420, igen szavazat 21 322 211, száza­lék arány 81,7. Nem szavazat: 4 767 180, százalék arány: 18,3. A tengerentúli területek végleges eredményeit csak kedden és szerdán hozzák nyil­vánosságra. csangkajsekista légierők az Egyesült Államok közvetlen ösztönzésére irányított lövedé­keket használtak a Kínai Nép- köztársaság légierői elleni tá­madásaik közben. A nyilatko­zat többek Között megállapít­ja: A csangkajsekista légierők­nek ez az újabb fegyveres provokációja azután történt, hogy az Egyesült Államok F— 86 és F—100 jelzésű »Sidewin­der« típusú irányított lövedé­kekkel és más korszerű fegy­verekkel látta el a csangkaj­sekista légierőket, és miután az Egyesült Államok és a csangkajsekista klikk katonai vezetői tanácskozást folytattak Tajpejben. A honvédelmi minisztérium szóvivőjét a következő ünne­pélyes nyilatkozat tételére ha­talmazták fel: A kínai népi felszabadító hadsereg el van szánva arra, hogy ezért a gaz­tettért büntető csapasokat mérjen Csang Kaj-sek légiere» jár«« Az Egyesült Államok szervez összeesküvéseket A helyzet Magyarországon összeh»-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom