Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-06 / 210. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1358. szeptember 6. Hasznát látja a falu Szereinek itt élni (Tudása tónktól.) Az elmúlt év áprilisában ala­kult meg Csökölyben a tejszö­vetkezet. Jelenleg 130 tagja van. Havonta átlagosain — a téli időszakot is beleszámítva — húsz-ihuszonegyezer liter te­jet vásárol íel a szövetkezet. Az előző években a tejipari vállalat több ezer literrel ke­vesebb tejet szállított el Csö- kölyből. A tejszövetkezet mű­ködése óta azonban megnöve­kedett a tej vásárlás. Korcz S. Mihály több mint 600 litert, Máté István, Bingés János, Csizmadia Béla és Nagy Fe­renc 500—500 liter tejet adnak el havonta. A tej felét fölözik. A fefhér- jét adó lucerna és lóhere ta­karmány pótlására van só­vári ytej. Most vásároltak 1200 forin­tért villanymotort, s a jövőben már gép végzi a fölözést. A szövetkezet terveiben más be­ruházások is szerepelnek: el­sősorban a berendezéseiket kí­vánják pótolni, javítani, de a tej hűtését is gépesíteni ákar- ják. Ugrásszerűen nőtt a faluban a fehér hússertések száma. Ezt a soványtej felhasználása tette lehetővé. Havonta 5000 liter soványtejet adnak vissza a tej- szövetkezet tagjainak, akik a tejet hússertés-, borjú és bi- kaneveiésre használják fel. Is­meretes, hogy Horváth József (durgó), Szántó Mihálymé, Csiz­madia Bála és Kiss Tóth La­jos hússertésállományukait — mióta a tej szövetkezetnél so­ványtejeit kapnak — másfél­kétszeresére emelték. A tejszövetkezet megalaku­lásával egyidejűleg létrejött az állattenyésztő szakcsoport is. Több gazda egyénileg készített silótakarmányt állatainak. A szakcsoport közös silógödröt épít. Jól megszervezték a tejszö­vetkezet tagjainak továbbkép­zését. Többször tartottak elő­adást a takarmányozásról és az állatok különböző betegsé­geiről. A tejipari vállalattal teljes az összhang. Vita a megalafcu- ♦ lásuk óta még nem volt. A kö-| ^ település lég­zés vagyon lassan, de gyarap-J idősebb embere a 77 szik. Jelenleg 11 100 forint van J érés Csepeli bácsi. a számlájukon. Ebből már ki-| Otvennél is több esz­fizették a villanymotort is, J tendővel ezelőtt, pon- melyet a szeparátorhoz vásá-i tosabban Péter-Pál roltak. 6400 forint tiszta nye-j napján az ö apja reséggel zárták az első félévet.} jött ide elsőnek. Ak- A tejszövetkezetet megsze-1 kor még csak egy rettéfc Csökölyben, mert raun-j ház állt Ebédvesztőn. kajának hasznát látja a falu. { A Jeszenszky ura- m'------------- ; Ság parcellázta a fol­! d et. Kaposmérőről, Hetesről és a többi „ környező faluból | szállingóztak ide az } emberek, 1902-őt ír- | tak akkor. Ki-ki Van egy olyan vállalata vá- mindenki asztalára friss, szép t módja és tehetsége rosunknak, amely az egyik leg- és jóízű kenyér kerüljön, más | szerint vásárolt az véleményt formálnának róluk, i urasági földekből. Gondoljunk csak arra, ők csu-♦ Hajlékot rakott ma- romvizesen dolgoznak, hogy ♦ (iának az összekupor­Miért mindig csak a rosszat? fontosabb tevékenységet vég­zi: Kaposvár és a környező fal­vak kenyérellátását biztosítja. A Sütőipari Vállalat nagyon gyakran szerepel újságunk ha­sábjain, de legtöbbször csak rosszat, elmarasztalót írnak ró­la: ilyen meg olyan rossz a ke­nyér, ma süleitlen, tegnap meg­égett, s a szomszéd asszony még legyet is talált benne stb. Igaz, vannak hibáik a ke­nyérsütés és kenyérellátás kö­rül, de ezek kilencven száza­léka nem a dolgozók hibájából vagy gondatlanságából adódik, és mostanában már mind rit­kábban fordul elő. Az észlelt hiányosságokat a vállalat ve­zetősége megvizsgálja, s a hi­bák okozóit felelősségre vonja. De egynémelyik vevő sokszor alaptalanul nagy feneket kerít egy-egy esetnek. Indokolatla­nul ítélkeznek a Sütőipari Vállalat felett. Pedig ha tud­nák, milyen megfeszített mun­kát végeznek -pékjeink, hogy EBBŐL PER LESZ Bakházán a burgonyater­melő szakcsoport 11 kaibasztrá- lis hold vetőburgonya terme­lésére kötött szerződést a Mag- termeltető Vállalattal. A föld­művesszövetkezet megbízottja is jelen volt, amikor > Kávás Imre, a szakcsoport elnöke alá­írásával hitelesítette a megál­lapodást: «-Vetőmagot a Nagy- baráti Állami Gazdaság szál­lít 285 forintos mázsánként! áron«. így is történt. _ A tagok pedig munkához láttak. Saját földjeikből és a kapott -tartalékterületből lil holdas táblát hoztak össze. Ősszel a gépállomás (traktorai szántottak. A szakcsoport nem sajnálta a műtrágyát; ha már szerződtek, hát legyen jó ter- mes, olyan, melyet büszkén adhatnak át majd a megbízó vállalatnak. A burgonya szé­pen kikelt. A Növényvédő Ál­lomás géped kétszer is perme­teztek a szakcsoport krumpli- földjén. Ezenkívül a tagok is irtották a kártevőket. A nö­vényápolást mintaszerűen vé­gezték, s a szelekció is az elő­írásnak megfelelően történt. A Magtermeltető Vállalat megbízottjai a tavasszal és ko­ra nyáron tartott szántóföldi szemlén megfelelőnek találták a rendben tartott burgonya- táblát. A harmadik szántóföldi szemlére a napokban került sor. Ekkor döntötték él, hogy a szakcsoport burgonyája meg­felel-e az előírásnak, alkal- roas-e továbbtermelésre. »A burgonya nem vetőmag­nak való, mivel 8,5 százaléka fertőzöitt.« A megállapítás le­sújtó volt. A szakcsoport tag­jai kétségbeesetten keresték az okot: mi történhetett burgo­nyájukkal. Hisz mindent meg­kapott a fold, ami a jó termés­hez szükséges. A mennyiség­gel sincs baj, 80—90 mázsás át­lagtermés ígérkezik. Érthető, hogy az árkülönbözetből szár­mazó több tízezer forintos veszteségbe nem nyugszanak bele a tagok. Tudják, -hogy nem ők a hibásak. De hát ak­kor ki a felelős? Nyári Gyula, a nagyatádi földművesszövetkezet agronó- musa szerint több tsz és más szakcsoport is panaszkodik a Nagybaráti Állami Gazdaság küldte vetőburgonyára. Akár a gazdaság, akár más szerv hi­bájából kapott a bakházai és a többi szakcsoport vagy tsz fer­tőzött burgonyát, mindenkép­pen meg kell keresni a «fele­lőst«. — Az ügy bonyolult, lehet, hogy ebből per lesz — mond­ta a Magtermeltetű Vállalat főkönyvelője. — Tavaly a ba­ráti burgonyát az Országos Vetőmagfelügyelőség szakem­berei — országos vagy megyei szakemberek, mindegy — jó­nak találták. Ezek szerint a gazdaság engedélyezett burgo­nyát szállított a tsz-eknek és szakcsoportoknak. A gazdasá­gé lenne a hiba? Ennek, eldön­tése nem a mi feladatunk. Az illetékes szakemberek és szer­vek vizsgálják meg a panaszt, és ők döntsenek. A bakházai szakcsoport tag­jai önhibájukon kívül káro­sodtak Valakinek ezt meg kell fizetni. D. Z. minél jobb ízű falat legyen a \oatott pénzből. Egy- kenyérből, de mindenki vá-lszerüek és szegények gyát nem tudják, nem is elé-1 voltak, kevéssel be- gíthetik ki, hiszen egyik eim- ♦ érték. bér a puhát, másik a ropogó-* Az itt dolgozó cse- sat, megint másik a barnát, is-ilédek valahová mesz- mét más meg valami egyébfsze futottak. Nekik fajtát szeret. i nem jutott földre. Azért is a Sütőipari Vállala-t Elköltözött az ara­tót hibáztatják — mint azt|sÚ0, másik után kel- nemrégiben a 210-es boltban hallottam, és ami elég gyakran előfordul —, hogy este hat- fél hét árakor már nincs kenyér a városban. Ilyen esetekben leg­többször a bolt személyzete\szenszky elődje ebéd- alkarja elhárítani a felelőssé- ♦ idő alatt vesztette el get magáról, hiszen a Sütőipa- } kártyán e birtokát. ri Vállalatnak bőségesen áll rendelkezésére liszt, megsüti, és ki is szállítja a boltoknak a megrendelt mennyiséget. Miért nem rendelnek többet a ♦ utódban. boltok, hogy kielégíthessék a f tásilag lett nézniük. Ebédvesztő a nevét a szájhagyományok szerint a századfor­duló előtt kapta. Je­Ebéd­e Innen a név: vesztő. Ma tizenöt pa­rasztcsalád él itt jó* Közigazga- Kaposmérő­jar ki az adós. Ha valamelyik család véletlenül megfe­ledkezik az esedékes­ről, elég egy üzenet, s már jönnek is. Ha vásárlók igényét? Talán attól} hoz tartoznak. A ta­lálnék, hogy megmarad? Pe- ♦ nácsiitkár _ szerint dig minden boltvezetőnek tud- « Ebédvesztőre nem nia kell, hogy mit keil tenni' az előző napról megmaradt ke­nyérrel. Semmi esetre sem odaadni a vevőiknek minden _ előzetes figyelmeztetés nól- f kül, mint ezt az Ady Endre ut-1 eai fűszerboltban is tapasztal-,, tam. s amiért ugyancsak a sü­tőipart okolják. A Sütőipari Vállalat el tudja és el is látja a legnagyobb rendelések elle­nére is — lehetőleg a legjobb minőségű kenyérrel — a bol­tokat. Ne okoljuk — legtöbbször alaptalanul és ok nélkül — a vállalat vezetőségét és fárad­ságot nem ismerő pékjeinket, akiket inkább megbecsülés és elismerés illet. Csuka Albert levelező. Mérőben is ilyen rend volna, fele apparátus­sal dolgozhatna a tanács. A puszta — falu­nak nem lehet ne­vezni — ősztől ta­vaszig csendbe bur­kolózik. Megszűnik nánden mozgás. Szél fütyül be az udva- tokba, belep min­dent a hó. Ilyenkor a rádió, az újság, egy-egy lakodalom jelent eseményt. Ve- szekeaesmentes, nyu­godt, csendes Ebéd- vésztőn az élet. Nem cserélnék fel sem­milyen más lakhely­re az ittenit. Sógor- komaság köti őket egymáshoz. Minden­ki egyért, egy min­denkiért — íratlan törvény ez itt. A leg­utóbbi lakodalomban is együtt mulatott az egész pusztai Hiva­talos volt oda min­denki. Szeretnek itt élni. védik, szépítik a. pusztát, — Adjanak ne­künk pénzt a köz- ségfejlesztési alap­ból, járdát akarunk húzni a házak elé. Mi úgysem megyünk el se Mérőbe, se máshová lakni. Meg építkezési engedélyt is adjanak. Szűkén vagyunk — ezt ké­rik, hajtogatják vala­mennyien, bár tud­ják, ismerik a ren­delkezést, de abban bíznak, hogy a járás, vagy a megye egy­szer feloldja a tilal­mat, s építkezhetnek. Nem kell nekik minden, egyszerre csak azt kérik, hogy tartsák őket is szá­mon, ha pusztaiak is. Ezer érvet soralcoz- tatnak fel ottmaradá- suk igazolására. A földek egy dobásnyi- ra vannak a házak­tól. Szántást-vetést, betakarodást tekint­ve ez óriási előny. Kéznél van minden. Ha ők mennének is, a föld marad. Mé­rőből, vagy Hetesről idejárni vesződség. «Nekünk mindig a mezőn kellene ebé­delni akkor — mara­dunk itt, akárhogy lesz is.« A mérői tanács nagyon szeretne se­gíteni az ebédvesz- tőiek dolgában. De arra is kell gondol­ni, ha villamosítani akarnák a pusztát, csupán a fővezeték több mint kétszáz­ezer forintba kerül­ne, s mennyire rúg­na még a többi, a kövesét, az iskola építésének költsé­ge. Meg kell érteniük az ebédvesztőieknek: annyira még nem gazdag az ország,/ hogy minden pusztá­nak, minden tíz-ti­zenöt házból álló te­lepülésnek áramot, kövesutat, iskolát adjon. Bárhogy is szeretnénk ezt, egye­lőre erről még nem lehet szó. Igaz, hogy nincs villany Ebédvesztőn, s az is igaz, hogy ősszel a kátyúkban a kocsi tengelyéig ér á sár. De arra is emlékeznek az itt lakók, hogy másfél éviizeddel ezelőtt mezítlábas, szeder­jes ajkú gyerekek ti­porták az ebédvesz- tői sarat. Hamus Já- r.osné mondta: — Ért tudom, hogy jár­tak akkor. Most bizony cipő van az iskolába induló gye­rekek lábán. Meg le­het nézni őket, még az úri csemeték sem öltöztek különbül, mint most a rtfieink. Van a pusztán egy állami kezelésben lé­vő épület. László Sándor (alsó) kérte a tanácstitkárt: adják el nekik, összeadják a pénzt, építenek be­lőle kultúrházat. Ne kelljen a tanácstag lakására menni, ha az fontos, közérdekű dologról hoz hírt. Vajon 45 előtt gon­dolhattak-e ilyenre? ■Lehetne sorolni to­vább a »mi volt«, »mi van« bizonysá­gait, a változást hozó idő, a könnyebb bol­dogulás tényeit. A felszabadulás előtt a holnapot ku­tató csak remélhetett. Ebédvesztő puszta volt akkor is, most is az, de ma nevetni is tudó emberek pusz­tája, s az egymást köszöntő évszakok mindig hoznak va­lami újat, egy-egy terv csak valóra vá­lik a sok közül. Az itt lakók pusztaszere- teténél talán esak a szorgalmuk na­gyobb. Nem vágyód­nak el innét, s a fia­talok is visszatalál­nak ide. GÖBOLÖS SÁNDOR A hibásbeszédűek áll. tanfolyamára a beiratkozás folyó hó 8—9-én de. 9—11 óra között lesz. A tanfolyam célja, hogy a beszédhibában szenve­dőket á tiszta kiejtésre és a folvamatos beszédre megtanít­sa, valamint szaktanáccsal lás­sa el az arra rászorulókat. A beszédjavító tanfolyam díjta­lan. Beiratkozás: Beloiannisz utca 24. sz. alatt. Facér és Dini is „elutazik Fáni, a törzskönyvezett te­hén is itt nőtt fél Horváth Fe- reneék tágas istállójában, Por- rogon. . Anyját valamikor egyenesen Svájcból hozatta a gazda, arra gondolva, hogy ha már állattenyésztéssel foglal­kozik, hát olyan jószágokkal vesződjék, amelyek valóban minden tekintetben hasznosak, VÁLASZOLNAK AZ ILLETÉKESEK Lapjuk augusztus 6-i szá­mában megjelent «TISZTASÁG ÉS SZÉPSÉG« című cikkükre a kaposvári fel­vételi épület folyosóján egy vízcsap létesítését javasolja a cikk írója. A javasolt vízcsap létesítését magunk is helyesel-' jük. Egyidejűleg utasítottuk a MÁV Pécsi Igazgatóságát, hogy a javaslat alapján a leg­megfelelőbb helyen egy kéz­mosót szereljen fel. Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. Vasúti Fő­osztálya. * * * Közöljük, hogy lapjuk július hó 25-i számában «GYÓGYFÜRDŐBE VÁGYÓK KÉRÉSE« címmel Farkas Imre aláírással megjelent újságcikkben foglal­takat kivizsgáltuk. A kérdéses 5942-es számú motorvonat Nagyatádról foly­tatólag Csokonyavisontáig tör­ténő közlekedtetése ez idő sze­rint nem lehetséges, mert azt a várható utasforgalom nem indokolja. Az kétségtelen, hogy a motorkocsi Nagyatádon rendelkezésire áll, azonban a kívánt vonat megfelelő utas- létszámát, kihasználtságát nem látjuk biztosítottnak, s így annak beállítása, folytatólagos közlekedtetése nemcsak szük­ségtelen, de nem is gazdasá­gos. Kihasználatlan közleked­tetése ellenkezne a népgazda­sági szinten kötelező takaré­kossági törekvésekkel, előírá­sokkal is. Véleményünk szerint Cso- konyavisonta fürdő forgalma, látogatottsága a különböző tárgyi és egyéb okok miatt vonat végállomásán le kíván­ta méretni, hogy az utas xs lássa, a bírsággal felszámított utánfizetés jogos. még nem oly nagymérvű, hogy a vonalrészen közlekedő vona­tok szaporítása volna szüksé­ges. Megjegyezzük, hogy a je­lenlegi menetrendben Kapos­vár, Somogyszob, valamint Gyékényes, Balatonszent­györgy térségéből a reggeli és kora délutáni órákban mind az oda, mind a visszautazás­hoz megfelelő vonat rendelke- j csekély súlytöbbletre tekintet­az e célra alkalmas kishirdeté­si vitrineket a községekbe ki­szállíttatni, felszereltetni, kar­bantartani és ezt mind admi­Megjegyezzük, a teljes tény- nisztráim. Országos szinten a állás tisztázása végett, hogy a! javasolt hirdetési ágazat meg- kérdéses poggyász súlya Fo­nyódon való mérlegeléskor 22 kg volt, azonban az akkor mutatkozó két kilogrammos zésre áll. Mindezek figyelem- bevételével a felmerült kíván­ság teljesítése nem áll mó­dunkban. Szabó Tibor főtanácsos, MÁV Pécsi Igazgatósága * * * A Somogyi Néplap augusz­tus 17-én megjelent «A GOROMBA KALAUZ« című cikkel kapcsolatban kö­zöljük, hogy a jegyvizsgáló a vasúti végrehajtó szolgálat dolgozója. Azt kell tennie, amit a rendeletek előírnak, így érvényben lévő rendelke­zés az, hogy a vonaton keres­kedelmi ténykedést csak az Utasellátó Ü. V. dolgozói vé­gezhetnek. Ennek értelmében jogosan figyelmeztette az utast, hogy a kocsiban nem árusíthat. Ha a jegyvizsgálók megtűrnék az alkalmi árusí­tást, az utazóközönség mind fokozottabb zaklatása követ­kezne be. A vonaton az utas legfel­jebb húsz kilogramm súlyú kézipoggyászt vihet magával. Az enná. nagyobb súlyú cso­magot az utas tartozik indulás előtt elszámoltatni. A kérdéses alkalommal a jegyvizsgáló ugyancsak jogosan kifogásol­ta a kézipoggyászt. Mivel pe­dig a jegyvizsgáló nincs mér­leggel ellátva, a poggyászt a tel a jegyvizsgáló az utánfize- téstől eltekintett. Helytelenül járt el azonban, mikor a személyi igazolványt bevonta. Eljárásáért felelős­ségre vontuk. Szabó Tibor főtanácsos, MÁV Pécsi Igazgatósága «FALUSI HIRDETŐT« címmel a Somogyi Néplap augusztus 27-d száméiban írt levelében Radics Ferenc he­lyesnek tartaná, ha a Magyar Hirdető a községekben is hir­dető táblát helyezne el apró- hirdetések közzététele céljá­ból. A levélírónak kétségtele­nül igaza van. A kishirdetések a lakosság adás-vételi és cse­re ügyleteit elősegíthetnék. En­nek ellenére helytelen volna, ha ezt a feladatot az ország több mint háromezer községé­ben a Magyar Hirdető közpon­ti apparátusával akarná ellát­ni. Ehhez a munkához több gép­kocsival utazó szervezőnek kellene hónapokig tartó mun­kával bejárni az országot, helységenként hiirdetésfelvevö megbízottat szervezni, munká­jára. kioktatna, a későbbiek so-, bajos dolgában sok segítséget rán rendszeres időközökben ; elszámoltatni, a munkájukért , járó díjazásokat jóváírni stb. 1 A Magyar Hirdetőnek kellene szervezése és több mint há­romezer kisihirdetósi szekrény előállítása, szállítása, felszere­lése stb. majd egymillió forin­tos beruházással és költséggel volna megvalósítható. Nyilvánvaló, hogy ennek az egyszerű, de kétségtelenül fontos hirdetési részfeladatnak a megszervezése és ellátása, ha azt a Magyar Hirdető akar­ná megvalósítani, a rengeteg utazási és egyéb költségek fi­gyelembevételével, súlyos ter­het róna népgazdaságunkra. Ezzel szemben, ha ezt a fel­adatot a községi tanácsok ma­guk végzik, helyi megbízottal, a lakosság jogos igényének ki­elégítésén kívül még gazdasá­gilag is eredményes lehet. Helyesnek tartanánk, ha a községi tanácsok élnének az 1670/1949. korm. sz. rendelet 4. paragrafus 1. bekezdés alap­ján őket megillető jogokkal és a kishirdetési szekrényeket he­lyileg készíttetnék el és ke­zeltetnék. Ez a létesítmény a lakosság részéről — indokol­tan — nagyon népszerű lehet­ne. Ezt egyébként tapasztalat­ból is tudjuk, mert az ország­nak azokban - a helységeiben, ahol a hirdetési jogot kiren­deltségei útján vállalatunk gyakorolja, a hirdetésnek ez a közönségszolgálati ága nagyon _ népszerű, és a lakosság ügyes-j fektetett munka, az állat gon­dozásának, nevelésének ilyen­forma elismerése is ösztönző­leg hat minden állattenyésztő­re. //' és meg is érdemlik. És nem« csak az anya, hanem a lánya, a Fáni is megállta a helyét. Bizonyíték rá az 5700, vagy 6090 liter 3,7 százalékos tej, amit ez a kiváló jószág ad, az­tán a Samu, melyet két esz­tendeje vittek fel az Országos Mezőgazdasági Kiállításra, s utána a Kaposvári Mestersé­ges Termékenyítő Állomásra került, vagy a Fickó, amelyik szintén olyan kiváló bika, hogy az állomás szívesen átvette. Most meg itt van a Facér, út­ra (készen a néhány nap múl­va megnyíló LXII. Országos Mezőgazdasági Kiállításra, hogy bizonyítson: Horváthék továbbra is csak kiváló állatok tenyésztésével foglalkoznék. No, hiszen, ha valaki körül­néz a Horváth-portán, nincs nagyon szüksége bizonyításra. A 11 hold földet művelő gaz­da minden más mellett leg­inkább a jószágokra fordít gon­dot. Az istálló egyik sarkában ikerborjak rakoncáUankodnak, a hosszú jászolban hét tehén és két ló számára van takar­mány. A látogató nézheti akármelyik állatot, mind gyö­nyörű, gondozott. A legszebb azonban természetesen a 15 hónapos Facér — hiszen nem­hiába kerül ez a bika a kiállí­tásra. Horváthék állománya tehálfc magáért beszél. De mi állapít­ható meg a másik, ugyancsak kiállításra készülő porrogi gaz­da, Vármos János Duci nevű tehenéről és Dini nevű biká­járól, ha rájuk néz az ember? Még több. Az, hogy végre azok a gazdák is kezdenek tenyész­állatok nevelésével foglalkoz­ni, akiknek erre nagyon so­káig nem volt módjuk. Várma. sók istállója még sötét, szűk. A két kiváló állat azonban békésen megfér egymás mel­lett. Duci, az anya hatezer li­ter tejet ad évente, Dini pe­dig, mivel á kiállításról nem jön vissza a porrogi istállóba — nagy summa pénzhez jut­tatja Vármos gazdát. És ez sem utolsó dolog, mert a be­nyújt. Zsigmondi Endre igazgató, Magyar Hirdető.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom