Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-18 / 220. szám

Csütörtök, 1958. szeptember 18. 6 SOMOGYI NÉPLAP MBEREK ! Egy zsák kukorica Két ember beszél­get az utcán. — Rosszak az em­berek — .panaszkodik a vastagabb. — Te talán nem is tudod, mert téged nem bánt senki. Megkapod azt a másfélezer fixedet, beosztod és nagysze­rűen megélsz belő­le. Sőt, a két gyerek után még pótlék is jár. No, meg a fele­séged is keres, ő is hazahoz legalább egy ezrest. — Hétszázötvenet — jegyzi meg halkan a szemüveges. — De elsején megszűnik a szerződése, mert csak helyettesített, és az illető hazajön szü­lési szabadságáról. — Majd elhelyez­kedik máshol — le- gyint a piros képű, és továbbfolytatja. — Hot is hagytam ab­ba? Igen, tudom mám rosszak az em­berek. Hát, kérlek szépen, a múltkor ki­jön egy észt ékás mó­kus az alközpontból, beállít hozzám, és köszönés után mind­járt azzal kezdi: »Ej, de szép házat épített!« Hát most mit szólsz hozzá? De ez még semmi, ha­nem amikor hozzá­tette, hogy »a tanító is mondta«, dühbe gurultam. Hát mi kö­ze annak a vékony nyakúnak, a népbutí- tónak, hogy milyen házat építettem? Kell azt neki észrevenni, még akkor is, ha a szomszédban van? Törődjön a maga dolgával, és ne néz­zen a házam felé, ha nem bírja ki! Nincs igazam? Mert ilyertek az emberek. Rosszak. A szegény maszekról a bőrt is lenyúzatják, mert csak azt nézik, mit épít, meg hogy mo­toron jár. A múltkor is, mikor az oldal- kocsit vettem, a ta­nácselnök megje­gyezte: »Hű, de jól megy egyeseknekI« De azt nem számít­ják, mennyi adót kell fizetni, hogy egyáltalán létez­hessen a szegény maszek. Rosszak az embe­rek. A múltkor az óvodát meszeltem ki, igaz, csak egyszer húztam le, de ak­kor jó vastagon, hát nem akarták kifizet­ni. Kénytelen vol­tam még egyszer fel­vonulni és átmeszel­ni a három helyisé­get. Számítsd ki, mit kerestem az egész munkán. Ba­gót! Semmit. Erre jön ez az esztékás, és megkérdi az óvó­nőtől, hányadmagam- mal dolgoztam. Es képzeld, az a ki tud­ja, honnan szalasz­tott fehémép képes volt megmondani, hogy hárman csinál­tuk. Hát így kell vi­selkedni egy magyar embernek a másik magyarral szem­ben? Kiadni? Besúg­ni? Eh! Nincs, is becsületes ember a földön, ilyen besú­gókból áll az egész világ. Te például mit mondtál volna az óvónő helyében? — Hogy a me­szelő egyedül mász­kált a falon — vála­szolt szerényen, le­sütött szemmel az eddig nagy figyelem­mel hallgató társa. — Úgy van! Ez az! Es neki tanult lány létére nem volt eny- nyi esze! Nem volt? De igen! Csak ő min­denáron ártani akart! Cserépfedő köze­ledik hosszú létrával. — Szíveskedjenek arrább fáradni, tető­javítás lesz. A kövér méltatlan­kodva fordul tár­sához. — Látod? Hiába, rosszak az emberek: még azt sem engedik, hogy ezt a véleményt nyugodtan elmond­hassam róluk. — pl — Mi történjék a kényszervágott állatokkal? A kik ismerték Zsalakó Józsi bácsit (a pápista Zsalakóra gondolok, mert a másik névrokona református volt), tudják róla, hogy igen ; vallásos ember. Nélküle egyet- | len búcsú vagy körmenet sem * történhetett meg, ugyanis elő- | énekes volt, és a máriás zász- f lót is csak ő vihette a búcsú­járásokon. (Ezért maradt raj­ta a 'pápista előnév.) Igen erős hangja volt, melyet oly meste­rien tudott kezelni, pláne, ha I ivott egyet, hogy a mellette i haladó jámbor keresztény a I saját hangját sem volt képes | felismerni. i Mondják, hogy amikor egy- {szer búcsújárásról hazafelé ♦ tartott a processzió, Józsi bá- • esi kicsit többet ivott a szetn- I telt vízből. A felesége már Í egy kilométerről meghallotta: »Sejde, Mária, Mária, Mária szűzanyám ...«, s szólt a lá- | nyának: »Jön az apád, merd ki ♦ a vacsorát«. Igen szerette a |szép máriás zászlót hordoz- I ni, dehogy is engedte át más- j naik. Egyszer próbálta valaki, ♦ no de hiszen nem ,próbálja | meg többször. Azóta hívják { darabfülű Szálainak az illetőt, í Zsalakó bátya a »szeresd fele- ♦ barátodat« alapján Szalai fü- ♦ lére értette a krisztusi taní- I tást, mert fülének a fele Józsi * bácsi szájában maradt. Vi­szont volt egy gyengéje is. A tízparancsolat hetedik parag­rafusát nemigen tartotta meg. Üres kézzel vagy inkább zsák­kal ritkán tért haza a mezőről. Hol egy kis takarmányrépát, Gyakran előfordul a pa­rasztgazdaságokban és a ter­melőszövetkezetekben, hogy valamilyen szerencsétlenség következtében kénytelenek az állatot: tehenet, sertést levág­ni. Igen ám, de mi történjék a kényszervágott állatt húsá­val, ki dolgozza fel azt? Lássunk erre egy * példát. Szeptember 10-én Segesdről hoztak be egy kényszervágott tehenet Nagyatádra. Az orvo­si vizsgálat megállapította, hogy a tehén húsa közfogyasz­tásra alkalmas, teljes tápér­tékű, ki lehet mérni a húsbol­tokban. Az atádi boltok azon­ban nem vették át az állatot, mert bőven volt árujuk. Tele­fonáltak Kutasra, Háromfára, Lábodra, de sehol sem volt rá szükség, mindenütt megfelelő mennyiségű hús állt a vásár­lók rendelkezésére. Közben eltelt négy óra is, növekedett a szállítás költsége, ugyanis vontatóval hozták. És mi lett a sorsa? Vissza kellett szállí­tani Segesdre, mert nem kel­let senkinek sem. A gazda kb. 300 forint szállítási költséget fizetett, áruját mégsem tudta értékesíteni. Mi lenne a megoldás? Ho­gyan értékesíthetnék a gazdák kényszervágott állataikat? Van-e erre egyáltalán lehető­ség Nagyatádon? Igen, van. A Nagyatád és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet Széchenyi téri hús­boltja mellett van egy húsfel­dolgozó üzem, ezt már régóta nem üzemeltetik. Pedig a he­lyiség is megfelelő, és a gépek is megvannak. Egy-két ember foglalkoztatásival megoldód­na azoknak a kényszervágott állatoknak az értékesítése, amelyek egyébként teljes ér­tékűek, közfogyasztásra alkal­masak, csak éppen a bőséges húsellátás, következtében a hús voltoknak nincs rá szüksé­gük. És mi az akadálya ennek? — kérdezhetné bárki. A föld­művesszövetkezet vezetősége azt mondja, ráfizetnének a fel­dolgozó üzemeltetésére. Ez — enyhén szólva — nem elhihe­tő érv. Az sem elfogadható in­dok, hogy csak kényszervágott húsból nem tudnak megfelelő minőségű töltöttárut készí­teni, hiszen az illetékes me­gyei szervek hozzájárulnak ahhoz, hogy a feldolgozó üzem a kényszervágott állatok mel­lé élő állatot is kapjon. A jelenlegi állapot tartha­tatlan. Nemcsak a gazdákat, de az államot is jelentős kár éri, ha a hosszú huzavona kö­vetkeztében több mázsa érté­kes hús megy veszendőbe. Dorcsi Sándor, Nagyatád. bor -hatalmába kerítette a zászló bátor hordozóját. Igen félt, de azért, mintegy biztat­va magát legénykedve oda­szólt a sírok felé, hogy »Na... mit csináltok, halottak?« A temető árkában Leposa, a csősz, aki éppen a természet által reá rótt szükséges dol­gát végezte, vékony, idétlen hangon, mintha valamelyik sírból kiáltana, megszólalt: »Sz... nk az élőknek, mert lopnak.« No, hiszen eldobta a zsákot ijedtében az öreg, iszo­nyú félelmében ugrott egyet, és megindult, mint a segesdi búcsúsok, iszkolt, futott haza­felé. Lekapta a kalapot a fejé­ről, hogy a sebes futás közben a huzat le ne vigye. Halálra váltan, minden ízében remeg­ve esett be az ajtón. Órákig nem bírt szólni, csak nézett, hol az . egyikre, hol a másikra. — A temetőben... — nyögte —, de ennél értelmesebb szót nem tudott kimondani. Ágyba fektették. Három na­pig a hideg rázta. Leposa, a csősz, meg dehogy merte va­lakinek is elmondani az esetet, mert még az ő lelkén szárad, ha esetleg Zsalakó belepusztul a nagy ijedtségbe. A negyedik nap aztán felkereste, hozta békítőnek a zsák kukoricát. Ahogy Zsalakó meglátta a zsá­kot, a bolondulás környékez­te... — Vigyétek innét! — or­dítozta —, nem az enyém ... vigyétek. — A felesége sírt, a kezét tördelte, még nem látta ilyennek az urát: sápadt volt, és remegett az öreg. Csak Le­posa húzta el a száját mosoly­SIRIG TARTÓ SZERELEM JELKÉPE Furcsa módon mutatják meg szerelmüket egy észak­japán falu ifjú menyasszo­nyai: az esküvőre koporsót visznek magukkal, hogy sí­rig tartó hűségüket jelké­pezze. NEHÉZ ELHATÁROZÁS A jamaikai Kingston vá­rosában hatalmas vendég­sereg gyűlt össze a bap­tista templomban, amikor a 105 éves George Francais házasságot kötött ifjú menyasszonyával, a mind­össze 60 éves Urselena Saunders-szel. Az »ifjú« férj elmondotta, hogy már 40 éve szerelmes Unsulenába, de nem tudta hamarabb rászánni magát a döntő lépésre. SAJTÓHIBÁN IS MEG LEHET GAZDAGODNI Egy New York-i kiadó- vállalat megjelentetett egy könyvet, amelynek kelen­dősége igen gyatra volt. A kiadónak ekkor eredeti ötlete támadt. Minthogy már előzőleg megállapítot­ták, hogy a könyvben saj­tóhiba van, hirdetést tett közzé az újságokban: »A kiadóvállalat 30 000 dollárf fizet annak, aki a könyvben felfedezi a sajtóhibát. Több nyertes esetén sorshúzással ítéljük oda a nyereményt!« A számítás bevált: percek alatt 200 000 példány fogyoti el a könyvből, csaknem az egész kiadás. A kisorsol! nyertes egy munkás volt aki — akárcsak a kiadó — a szó szoros értelmében saj­tóhibán gazdagodott meg. tököt, gyöngelucemát vagy egy kis kukoricát hozott haza.' ra, mikor kiért az utcára. De sohase a sajátjáéból. Arra I igen kényes volt. * Turk István De egyszer erről is leszokottC5?--?göKSiia=MH5k2§dKt<3icS-c§<2Sc*<^^ az öreg. Az egyik nap a szom-ij szed faluba vitt malacot a zsákban, eladásra. Az üzlet után betért a szövetkezeti ital­boltba szomját oltani. A bor fogyott, az este megjött, és Józsi bácsi igém jókedvűen szedte a zoknikat hazafelé. Igen ám! Lelkiismerete nem engedte most sem nyugodni, ö bizony üresen nem megy ha za. Az úttól pár méterre az állami gazdaság szép kukori cája szinte kínálta magát. Meg . is szedte a zsákot, és indultí> ^ _______ _____ haz afelé. A temető mellett7 rekhez hasonlóan, rendszerint pással. Gyakran függőlegeser kellett elhaladnia. Márpedigöa a kezdeményező fél. Ki- mintegy 50 láb magasságba: semmitől sem félt úgy, mint Ő átélés esetekben 'azonban a emelkedik, majd hirtelen »zu éjszaka a temetőtől. MikorS nőstény közeledik a hímhez, hanórepüléssel« szerelmese el hátán a kukoricával a temető é míg egészen ritkán a hím, veti magát. Udvarlás közbe: közepéhez ért, akkorra a f mind pedig a nőstény kölcsö- meglehetősen cimcagó hang $ nős udvarlással próbálja el" szerelmi dallal is próbál hé a madarak világában A madarak ismerik az igazi Amikor a lovagias kolibr szerelmet. Fülig beleszeretnek szerelmes, mint egy kiváló re egymásba, és egyes madárfaj- pülő mutatkozik be szereimé táknái sírig tartó szerelem ki- nek tárgya előtt. Fel-le, előre séri a »házasságot«. hátra repdas körülötte — má A madárvilágban, az ernbe- sodpercenként 75 számycsa A csurgói földművesszövet­kezet cukrászdájának egyik meghitt sarkában két lány ül­dögél. Az egyik — nevezzük Margitnak — fekete, nagyon csinos, a másik — őt meg hív­juk Zsuzsának — szőke, vé­konyka, kevésbé csinos fiatal lány. A fekete panaszkodik barátnőjének. Nem is panasz ez már, hanem inkább táma­dás, fenyegeiődzés az egész vi­lág férfinépsége ellen... — Hogy ezek (fejével int a cukrászda másik sarkában ülő néhány férfi felé) mit akar­nak ... ? Talán ők maguk sem tudják... — Miért, történt valami? — kérdi barátnője. — A Pista... ? Talán szakítottatok? — A ..., Dehogy ... Nem is nyilatkozott... Két hete nálunk) vacsorázott... Lesza­ladt cigarettáért. Azóta nem érkezett vissza. Most aztán kezdhetem az egészet elölről... — Mit akarsz elölről kezde­ni... ? — Hát, tudod, minden fér­finek van valami rögeszméje, valami szeszélye ... Csak ne­héz eltalálni. Én is így jártam, hallgasd csak... — Jóslca volt az első. Már- már úgy volt, hogy megtart­juk az eljegyzésünket. Ná­lunk ebédelt, s azt gondoltam, hamarabb szólásra bírom, ha minél háziasabbnak látszom. Azt mondtam neki, segítek anyukámnak főzni, s közben kimentem a konyhába regényt olvasni, amíg ö a szobában apámmal szórakozott. Ebédnél feltálaltam, kiszolgáltam öt is, szüléimét is, életemben elő­ször és tálán utoljára is. Ebéd után leszedtem az asztalt, ki­intem mosogatni, persze is­ti olvastam... Hiába. El­t, és csak egy levelet írt, ’össze ennyit: »Margitka, feleségemet nem ilyen- zeltem. Én őt nem dolgozni látni, azt akarom, amikor otthon va­gyok, engem szeressen, engem szórakoztasson. Magában csa­lódtam ...« Gáborral másként cseleked­tem. öt is meghívtuk ebédre, de még a vizet, a kanalat is apámmal, anyámmal hozat­tam, hadd lássa, milyen ké­csértem, hogy milyen szép stí­lusban ír, s hogy az ő írásai érnek legtöbbet az összes új­ságíróé között. Legutóbb a fej­trágyázásról írott tárcáját di­csértem ... Azóta nem is lát­tam. Kiderült, hogy ez volt a legrosszabb írása és szerkesz­tője alaposan megmosta érte a dítanl. A madarak szeretnek fé Sgj/. kLiláiug djJj&tutiáfíL nyelmes életre neveltek __ A legundokabb barátnőmmel üzent, hogy neki kisasszonyok nem kellenek, ő otthonos, há­zias, életrevaló asszonyt akar, nem pedig egy tehetetlen di­vatbábut ... — Eleknek, tudod, a tanító­nak imponálni akartam. Bár­miről beszélt, igyekeztem jár­tasságot elárulni a dologban, hadd lássa, milyen okos va­gyok. Az öcsémet tanította, aki a második osztályba járt. Persze, dicsekedtem, hogy én segítek öcsémnek a feladatok elkészítésében, mert az isko­lában jó tanuló voltam. Az egyik nap öcsém iskolai dolgo­zatot hozott haza, melyet taní­tójuk diktált. Képzeld, mi állt benne: »A nő legyen szerény, és ha a férfi valamire oktat­ja, tegyen úgy, mintha akkor hallana először a dologról.« így írta meg, hogy neki a naív, szerény és tudatlan kis­lányok tetszenek, akiket ő tyd megtanítani az életre... Az okos ... Nem is köszön... — A Pali újságíró volt. Min­den cikkét elolvastam, s di­fejét. Pedig mennyire igye­keztem! Verset is írtam. Pe­tőfi, József Attila, Arany ver­seinek egy-egy sorát másoltam ki, hogy közeledésre bírjam. Persze rájött a dologra. S mi­után felénk se nézett többet, írt egy humoros karcolatot »Verssel fogott vőlegény« cím­mel. Nem is veszek azóta új­ságot a kezembe ... — Zoli színész volt. Neki a színházért meg a filmért lel­kesedtem. Kiderült, hogy ő inkább a könyvet szerető leá­nyokat kedveli. Kálmán festő­művész volt, hát én is rajzol­tam. »Felesleges időtöltés« — mondta ö, ehelyett inkább ta­nulna ... — Adtam én már mindent. Ferinek kézimunkáztam, in­kább stoppolni kellett volna. Sanyinak stoppoltam, majd a lyukas zokniját is lehúztam a lábáról; fölösleges volt, ké­zimunkázni kellett volna. Az egyiknek komoly voltam, a másik a vidám, nevető lányo­kat szerette. Akinek nevettem, az komoly lány után nézett... — És a Jenő.., ? ® nyerni egymás kegyét. — Nahát! Te is ismertedé Gúnárok és libák gyakran azt a nyiszlett sovány alakot?AeIső pillantásra egymásba sze- Vele azért álltam szóba, mert * rétnek. Szerelmüket csak rit- éppen nem volt más. De azért % kán követi kiábrándulás, leg- — mit lehessen tudni — •nálagj többnyire örökre hűségesek már óvatos voltam. Megkér-:^ maradnak egymáshoz. Sok ki- deztem, hogy milyen az ői-sebb madár is egész életre köt asszonyideálja, mire az a vá-:£ »házasságot«. nyadt alak sorolni kezdtea madarak között is vannak »Legyen házias, azonban ápol-g-Don Jüanok. A turbékoló ga- ja is magát. Végezze el Galamb például a vidám, csalfa házimunkát, de törődjön fér-®szerelmesek példaképe lehel­jénél is. Szeresse a könnyü-*ae> nem pedig a hűségé. Mi­zenét, amellett értékelje a ko-Áhelyt a nőstény galamb viszo- moly muzsikát is. Stoppoljon,® r.ozza érzelmeit, és engedet® kézimunkázzon, kössön, kor-X csábító túr bókolásának, a hím goi jón, szeressen moziba,q tovaröppen, és új szerelmet színházba járni és otthon ma.-'", keres. radni, ha férje úgy kívánja.v a madaraknál is vannak °d?ado, .... . Legyen okos... Itt aztán marti mézeshetek. A hím és nőstény ÍHíf, ésjoheta »tozassag . nem bírtam tovább, közbe-őkócsag kapcsolata pL »mé- yan"ak madarak, amelvei vágtam.: £ zeshetekkel« kezdődik. A mé- ,nel Vldá,m.Já"c »Idefigyeljen, hallgassa rnegMzesheteket Wy mélységes bol- lem. születését A_ paradicsom hogy milyen az én férfiideá-&dogság és rendkívüli ragasz- madarak a legWbajosabb lom — mondtam neki veszt-g koúás iellemzi hoev az első koze tartoznak, a hím állatok jósló nyugalommal. - Ne Sn alig rendkívül szímpompás toll gyen agyalágyult, legalábbisakarták általános jelenség- annyira ne, mint amennyire ö.ként elfo.gadni. A gémek fé­maga s ezzel faképné !-> Szeikrakás előtt ugyancsak hagytam... ... # »mézesheteket« élveznek, ezek Hat ezert mondtam, ki azonban viszonylag rövidebb hét ezeket bírni? Ki lehetr vágni. A legtöbb esetben hím tollazata díszesebb a nő: tényénél. Erre a legjobb pélc a páva. Mindannyian láttu már, hogyan illegett magát hiú páva a nősténye előtt, < hogyan áll előtte meghajtó Tejjel, mint egy igazi kér Rendszerint azonban a női tény páva — puszta szerén; sógből — közömbös arckifej zéssel sétál előtte, mintha e utasítaná a közeledést. Anno ral azonban nem lehet kukoi cázni. Előbb vagy utóbb a hí páva lenyűgöző szépsége < udvarlása megértési ezeket ismerni?... Mit akar­nak tulajdonképpen? ... Mit'; adjon nekik az ember?... így tépelődött, de szőkék barátnője csak vállát vono-j gáttá... rendkívül szímpompás toll zat díszíti. A szerelmi idősza ban rengeteg nőstény és hí gyűlik össze az »udvarlási p rondon. A szerelmesek na Kört alkotnak, a hímek egye ként előlépnek, és szép tol zatuikat illegetve táncba ke denek. A tánc mindaddig ta amíg az egyik nőstény elhag ja o --wíprtot, és csatlako; a tám .rímhez. Előford hogy ufc„ anaz a hím para csom«madár több nőstény < deklődését kelti fel. Ilyen! nagy küzdelem zajlik le a n< ideig tartanak. Viszont egész életükön át évente megismét­lődik ez az időszak. Az auszt­ráliai kis papagájok ugyan­csak »mézeshetekkel« kezdik közös életüket. A párocska egyik tagjának elpusztulása * * * katasztrofálissá válhat a má­Hm, hm, nehéz tanácsot ősik félre. adni. Talán azt lehetne java-ih A csókolózás sem az embe- . . .. .. „ , solni, ne próbáljon Margit-o rek monopóliuma. A szerelmi tenyeK Kozott, a győz es ka és más, hozzá hasonló,* időszakban sok madár a szó diadalmasan elvonul i férjhezmenő leány másnak S szoros értelmében megöleli és lasztottjaval. ^ látszani, mint amilyen'^megcsókolja egymást. A gó- A halászka-madár az t valójában. Ne legyen házi-glyák például úgy udvarolnak vari^g furcsa módját vála as, ha nem szeret mosogatni,ö egymásnak, hogy szemben áll- tntt-n ppv w halat ] ne kedvelje a komoly zenét,|va hangos keleneléssel össze- Sxmt csőréin tor! ha a tánczenét imádja. Pró-^csattogtatják csőrüket. Léleg- ^^<3 ide-oda sétálgat a v bálja azt adni, ami természe-g zetelállító a héják és sasok te. Igaz, ez egy kicsit nehe- Ä -udvarlása«. Gyakran láthat- zebb, de talán nagyobb sí-Sí jük, hogy a héják magasan a kerrel jár. Ezt az olyan férfiak ^levegőben összekapcsolják nevében tanácsolja, akik ^karmaikat, és pillanatokig — mindezeken már átestek: őszinte mámorosán a szerelem­Szalai Lászlóitól — lebegnek a légben. parton. A »házasság« úgy ; létre, hogy a nőstény hala ka-madár elfogadja tőle a ’ lat, és ezzel hajlandóságot n tat a frigyre. (A Hindustan Timesb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom