Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-17 / 219. szám
SOMOGYI NÉPLAP .................................................................—————— B IZTONSÁGI ZÁR 3 Jól sikerült a mintasorozás , Szerda, 1958. szeptember 17. A tolvajok tudjak legjobban: a záraik nem egyformák. A biztonsági zár kinyitásához nem eiég a tolvajkulcs, mégis felnyitják őket. Tehát a megoldás: nem a zárakat kell tökéletesíteni, hanem a tolvajokat elszigetelni, »leépíteni-« körülöttünk. Nem is olyan moso- lyognivaló ez az utolsó kitétel. ... Ahogy rápillantottam, fogadni (mertem volna, hogy becsületes. Nyaralhat a földművesszövetkezet elnöke, feje tetejére állhat a világ körülötte, ez a nyurga, kék szemű boltos éppen olyan hivatásból eredő melegséggel kérdi meg tőled, mit parancsolsz, éppen úgy meglesz a zsír, a fogkefe, de még a rend is a polcokon, mint ha száz rendőr állna a sarkában. Nemrég motorostul elütötte egy tehergépkocsi. Az anyja állt helyette a pult mögé. Míg aztán az egyik napon agyrázkódásból gyógyuló, zúzott, bekötött fejjel ott ült Böte Pista a boltban, és fáradt hangján súgta az anyjának, mennyibe kerül a pirospaprika meg a pertli. A történet meghatott, de nem csodálkoztam rajt. Pista, az egykori cselédgyerek nehezen nézett volna restelkedés nélkül az apja, de még inkább önmaga szemébe, ha a világ legtermészetesebb gesztusával nem ezt tette volna. Különben a nagyiberki földművesszövetkezet boltjaiban ez a fajta ember a kelendő és a megbecsült. A tétel így szólhatna: Azért megbecsült, mert ez a kelendő. Régen volt, hogy néhány Öperenciás-tengeren túlról jött széltoló »svihák« átejtette a falut. Ezek először dolgoztak a boltban meg a kocsmában, és azután ismerték meg őket, sajnos akkor és. úgy, hogy mindjárt a bírósági feljelentést is mellékelték a róluk készült információhoz. Azóta ez a nóta járja: Olyan embereket a pultok mögé, akiket először megismernék barátostul, és családostul. — Mondja meg nekem — kérdezte tőlem Vörös Ferenc, a szövetkezet elnöke —, hát ez a Pista, Jóska meg Ferkó és a többiek, akik csak a becsületes emberek társaságát keresték egész életükben, így ismerte meg őket a falu, megkockáztatnák a becsületvesztést. Hogy milyen igaz, a falu évszázados hagyományaira épülő következtetés ez, arra talán itt a bizonyíték: 1952 óta nem kellett nagyobb büntetést kiróni senkire Nagyberkiben a társadalmi tulajdon elleni vétség miatt. Tegnap jelentették a fonói földművesszövetkezet ellenőrző bizottságának tagjai, hogy az ottani boltvezető, Keresztény Gyula többet iszik a kelleténél. Figyelmeztetik, aztán leltároznak, és ha valami »gigszli« van, szedheti a sátorfáját. — És ha nincs gigszli, de van további iszákosság? — akkor is szedheti a betyárbatyut! Itt a másik ellenség: a Lejtő. Ez a Keresztény Gyula világéletében rendes ember volt, különben az iménti kiválasztási szempontok alapján aligha mérné a petróleumot Fonóban. Később szerelmet ígért a féldecis pohárnak. Márpedig megint csak íratlan törvény az, hogy amelyik boltvezető szeret felönteni a garatra, ha áruért jön Kaposvárra, vagy ha odaáll a pult mögé, ott ugyancsak üdvös a sűrű leltározás, de még előbb — mint Nagyberkiben tartják — laput kötni az ilyen ember talpára! Mert ha nem, hát akkor ez a sorrend: részegség, rossz áru- beszerzés, és tárolás, kevesebb pénzbefizetés a naponkénti forgalom után, leltárhiány, börtön. Mennyivel jobb ezt mindjárt a részegségnél befejezetté nyilvánítani! Nagyberkiben arra is volt példa, hogy az éber pénztáros éppen a kevesebb pénzforgalom befizetésénél parancsolt megálljt, mert ugye, mégiscsak feltűnő, hogy ugyanabban a boltban egyik nap 3000, két nap múlva meg csak 1500 forint a forgalom. Az ilyen forgalomzavar felette gyanús! És mint ez az eset is bizonyította, érdemes volt körülnézni. És mi van, ha a bol tos is, meg az adminisztrátor is spekulatív? Ahol úgy választják ki az embereket, mint a nagyberki földművesszövet- kezetben, szinte lehetetlen, hogy két egyforma tolvaj egymásra akadjon. A földművesszövetkezeti adminisztrációban patinát szerzett könyvelők és adminisztrátorok általában a legéberebb embertípusok, hátha még a tetejében öt-hat évet ugyanezen a helyen dolgoznak. Az elnök kezdet óta, Hamvai Mária leíró könyvelő öt, Céh Er- nőné öt, Trosz Tibor pénztáros, Korukk Lajos könyvelő ugyancsak hosszú évek óta ugyanannak a boltnak vezeti áru- és pénzforgalmát. A jövő? Amennyire emberileg kiszámítható, nincs is elvágyódása törekvésük. Felütöttem egy bizonylati dossziét. Éppen a legújabb feladatkörbe, a gépállomásokkal végeztetett szerződéses munkák adminisztrációjába volt szerencsém bepillantani. Egész sereg számlán és könyvelési lapon követtem a 27-es jelszámot, amíg végül is így csuktam be a dossziét, hogy semmi kétségem sem maradt: a munkavégzés, a pénzbefizetés megtörtént, a gépállomás csak a neki járó részt emelte le az összegből, a jutalék maradt a szövetkezeté. Ezután nem kértem kommentárt arról, hogy Nagyberkiben miért nem fizetnek ró erre az üzemágra. A felvásárlás felől érdeklődve, megkérdeztem, mi történnék akkor, ha a felvásárló vételi jegyeiket hamisítana? Hát erre nincs adminisztrációs »fedezés-«, de mondták egyszerre többen is: Meg kell csak nézni a raktárkönyvet, amelyben az átvett árut visszajelentik, egy kis utánszámolás, és a hiba máris kiugrik. Megnéztem a raktáron lévő lakatot. Nem nyugtatott meg. Bár elég nagy és modem is, úgy éreztem, mégse ezen áll: töretlenül megmarad-e Nagyberkiben a szövetkezet vagyona. Mert nem az a döntő, hogy kik vannak kinn, hanem, hogy kiket engedünk be. A biztonsági zárat nem az ajtón, hanem a tagok és alkalmazottak gondolkozásában, szívében kell megteremteni. Könyvelőtől a boltosig, a felvásárlótól az ellenőrző bizottsági tagig. Hogyan? Nagyberki módra, lépésről lépésre. Az egyik taggyűlésen úgy határozott a tagság, hogy a boltok, kocsmák alkalmazottait helybeli szövetkezeti tagok gyermekeiből nevelik ki. Olyanokéból, akik mögött nincs 10—15 hold birtok, és akik éppen ezért nem mellék- kereseti lehetőségnek, hanem élethivatásnak tekintik a boltos vagy kocsmáros szákmát. És ha most Bőte Pista elmegy katonának, az ő helyére megint ilyen boltos kerül. Aludjon nyugodtan mindenki, mert a nagyberki földművesszövetkezetben továbbra is biztos marad a »biztonsági zár«. Szegedi Nándor Somogysárd 3 ÉVES TERVE Csak 1953 óta a következő vívmányokat szerezte meg magának Somogysárd község: orvos, orvosi lakás, cédulaház, kultúrotthon, tűzoltószertár, parkosítás. így érthető, hogy a sárdiak nem idegenkednek a községfejlesztéstől, s az idén is 10 százalékkal járulnak hozzá, mely összeg már a falu hároméves tervének megvalósulását segíti elő. 1958: állatorvosi lakás építése, a sörnyei kultúrház átalakítása. 1959: villamosítás Újtelep négy utcájában és hálózat bővítés. 1960: iskolai tanterem és tanítói lakás építése. Ezek csupán a legfontosabb beruházások, melyeket beterveztek Somogysárdon, számtalan kisebb méretű dologra is szánnak pénzt: a főtér parkosítására, az óvoda rendbehozására, a sportpálya bekerítésére. Még a ravatalozó újjáépítésére is gondolnak. A lakosság társadalmi munkájára is számítanak. A 185 ezer forintba kerülő állatorvosi lakás és a sportpályán végzendő munkákhoz legalább 50— 60 ezer forint értékű társadalmi segítség lasz szükséges. De nem is lesz hiba ebben: megéri, mert sokat fejlődik majd Somogysárd a hároméves tervben. Sokan látták szeptember 9-én a sorozásra vonuló fiatalokat, s kivétel nélkül mindenki úgy zárta szívébe ezt az emléket: ilyen szép sorozás még nem volt Kaposvárott. A járás minden fiataljának zsebében van már a katonakönyv, a kokárda pedig, melyet a sorozáson tűztek a keblére, valahol a tárca mélyén lapul. Vége a sorozásnak, azonban a képek egy pillanatra mégis visszarepítik az olvasót arra a bizonyos napsugaras keddi napra, amikor a mintasorozás lefolyt. De sok édesanya szemébe szökött könny, amikor a fia büszkén odasúgta neki: »Beváltam«. S a lányok otthon alig bírták kivárni, hogy a sorozásról hazatérjenek a legények, s megtudják, milyen is volt az. S bizony, alig győzték hallgatni a fiatalok áradozását a műsorról, a fogadtatásról, a bánásmódról, s ki tudja még felsorolni, miről. Volt mesél- nivaló rengeteg. Idén a sorkötelesek, a kísérők, vendégek azt állapították meg — jogosan —, hogy kitett magáért a Járási Kiegészítő Parancsnokság, nagyon szép volt a sorozás* Amiből a közlekedési balesetek lesznek A technika fejlődése következtében a közutak, utcák forgalma állandóan növekszik. Szinte napról napra szaporodik a gépjármüvek száma; egyre több autó, motor- kerékpár és egyéb jármű rója az utakat. Sajnos azonban szaporodóban vannak a közlekedési balesetek is. Az utóbbi időben különösen a gyermekbalesetek száma emelkedett, s még halálos eset is előfordult. Ez Kaposvárott történt augusztus 21-én, amikor a Május 1. és a Hársfa utca sarkán kerékpárral elütötték a 13 éves Borda Józsefet. Ehhez hasonló Istenes József balatonlellei 13 éves fiú esete is; őt motorkerékpár ütötte el, s húsz napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. E balesetek vizsgálatakor a nagyközönség általában a járművezetőket tartja hibásnak, mindegy, hogy milyen okokból. Igen sokszor azonban más irányban kell az oknyomozó vizsgálatot megkezdeni. Nemcsak a közlekedési gyermekbalesetek kívánják ezt, hanem erre késztet a legutóbb tartott ellenőrzés is, melyet a közlekedési rendőrség végzett a város területén a múlt hét péntekén. ÖTVEN KILOMÉTERES SEBESSÉGGEL rohan a Pobeda a Sztálin úton. Délután 1 óra van, 'kisdiákok rajzanak hazafelé. Az egyik fiú gondol egyet és átszalad az autó előtt a másik sorra. Fékcsikorgás. Megszeppenve mondja a nevét: Varró Lászlónak hívják, és a nyolcéves legényke bűntudatával kér bocsánatot. MÁJXJS 1 UTCA. A, déli forgalom tetőz. A járdán a piacról hazafelé igyekvő háziasszonyok, az úttesten autók, motorok — és egy kisfiú nagy magabiztosan lépked jó pár méterrel a járda mellett. Nem zavartatja magát holmi autóduda koncertekkel, csak akkor szeppen meg, amikor a rendőrautó megáll mellette. Balogh Józsefnek hívják — mondja — és a Sétatér utcai általános iskola V. osztályos diákja. Sírva fakad, amikor a rendőrtiszt anról kérdezgeti, hogy mit szólnának a szülei, ha a nagy forgalomban elütné valamilyen jármű? NEiy SOKKAL ODÁBB, mintha csak bravúrozni akarna, újabb páciens »spriccel« át a kocsi előtt. Hóna alatt egy csomó könyv és a rövid nadrágban villogó lábszárai már- már el is tűnnek a forgatagban, amikor a rendőri szóra visszafordul. Mentegetőzik, hogy zongoraára ... meg á lecke sem kész még... tessék, nézzék meg... — Mi a neved? Hol laknak a szüleid? — kérdezi a rendőrtiszt. — Oláh György, Május 1 utca 55. —, de 'befejezni már csak nehezen tudja, mert vége minden legénykedésnek: eltörött a mécses. a köz vágóhídi Állomás utAn I elmarad a város, valamennyit csökken a forgalom is. A piac- I ról igyekvő kocsik mennek ha- I zafelé, s egy-két jármű rohan az úttesten. Gyerekek szálljak meg az utat, s egy darabig csak szédelegnek időnként hätraleä- ve. Jön egy parasztkocsi. Egy pillanat alatt megrohanják: oldalról, hátulról ostromolják. A kocsis meg jót nevet a dolgon, mivel az ügyetlenebbjének csak másodszori próbálkozásra sikerül felülni. De a következő pillanatban, amikor a rendőrruhát meglátják, hanyatohom- lok ugrálnak le. A gyerékek Kaposszentjakabra igyekeznek az alkalmi fuvarossal a Vöröshadsereg úti iskolából. Szokásos figyelmeztetés — fogadalomtétel: »Rendőr bácsi, többet nem tesszük!» — és a járdán baktatnak tovább hazafelé. A Pobeda elporzott. Fél kilométerrel távolabb megfordul, és visszafelé jövet mit láthatunk? Ugyanazok a legénykék rohannak az út közepén egy kocsi után. Az ő megdöbbenésük azért valamivel nagyobb volt az újratalálkozúskor, mert már a bemutatkozás előtt kérik a bocsánatot: Németh János, Horváth Gyula, Zsalakovics Sándor, Németh István meg a többi szentjakabi diák. HEGYNEK FÖLFELÉ elég nehéz kerékpározni. Főleg akkor, ha az utas, aíki a vázon élvezi a Vöröshadsereg útjának panorámáját, valamivel jobb kondícióban is van, mint az »úrvezető« géptulajdonos. S hogy ne lábaüanködjanak a többi jármüvek, ott a járda. Hiszen itt még. kitérni sem kell, mert a járókelők nem bolondok a kerékpár elé állni! Nem, a két leleplezett — Mak- kai Bertalan és Bodó László ■—. nem mondja ezt hangosan, de körülbelül ez volt az arcukra írva a találkozáskor. A beszélgetés végére szemmel láthatóan elkedvetlenednek: — Mi lesz, ha apádat megbüntetjük? ... Egyébként mondd meg neki, hogy a rendőrök megállították... KOVÁCS PITYUKAT különösebb dolgok nem igen érdeklik, csak a színes játékok, és ez minden. Egy' kis napernyő, mely olyan szépen illegeti magát a piac végén, már egész délelőtt csábította. El is indult érte, hogy ne a sátor alatt, hanem az ő kezébe legyen az ernyő. Csak úgy legényesen, egyedül. Elmondja szépen a szándékát, és hogy mik a tervei az újonnan megszerzendő vagyonnal. Azt is, hogy az édesanyja az SZTK fogászaton dolgozik, és csak úgy, nézelődni jött el tőle a piros napernyők világába. — Mi a neved? — kérdezzük. — Kovács Pityuka, Kanizsai utca 20. — Hány éves vagy? — Nem tudom, de felmegyek, megkérdem anyukától, jó? — Jó, Pityuka, és mondd meg anyukának, hogy kisgyerekeknek szülői felügyelet nélkül nem szabad az utcán mászkálni ... hne, néhány példa, melyet minden különösebb előkészület nélkül válogattunk össze a másfél—kétórás ellenőrzés ennél sokkal gazdagabb anyagából. Igaz. hogy ezekből az esetekből nem lett baleset. De ismerve a legtöbb szerencsétlenség körülményeit, mindegyikből lehetett volna, hiszen a közlekedési balesetek pillanatok tört részei alatt következnek be. Ezért tehát minden baleset előzményeinek tisztázásakor egy kicsit nekünk is felelősséget kell érezni. A szülőnek, hogy mondta-e valaha a gyereknek: »Fiam, ne futkározz összevissza az utcán!« A tanítónak, hogy említette-e valamikor diákjai előtt az utcán járás szabályait. Hiszen ez a szabály is ugyanúgy hozzátartozik a társadalmi együttéléshez, mint a jólneveltség egyéb, bármilyen más megnyilvánulása. K. S, A nagyszámú kíváncsiskodónak legjobban a tizenhattagú lovasbandérium tetszett. Harminchat ilyen kocsin érkeztek a sorozásra Kaposmérő, Őrei, Kaposújlak, Töröcske, Kaposszerdahely, Kaposfüred és Juta sorköteles fiataljai. > 4 £ Úgy, sóhajtson, no, most jó! — folyik az orvosi vizsgálat« »Mondja el bátran, miért kér szolgálathalasztást« — fordul Pintér Károly tiszt elvtárs a zavarban lévő fiatalemberhez,
