Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. szeptember W. Akinek a szava aranyat ér ff a Nagybajomban Varga MM U'£>'T£ynf mjp.m» s^nhrt fcß­Ferenc neve szóba ke Till, szinte azt sem tudják nz emberek, melyik oldaláról di­csérjék, mert egyfelől kiváló gazdálkodó, másfelől a leglel­kesebb, leginkább tevékenyke­dő tanácstag. Persze, legtöbb­ször mindkét tulajdonságáért magasztalják. Én is tőlük hal­lottam a hírét, s nyomban el­határoztam, felkeresem ottho­nában. A Sugár utca végén lakik; amikor belépek az ud­varra, nehezen találok rá, mert hátul, a pajtában épp a dohány szárítására készül fel apósával. Mikor rátalálok, a tartóoszlopokat ássa le. — Hej, elvtárs, most bem­érek ám rá beszélgetni, mert sürget a munka! — Ezzel fo­gad. Végre azért abba beleegye­zik, hogy úgy néha-néha, ami­kor pihen egyet, felelget a kérdésekre. Már nem is figyel rám, hanem az apósát kom- ma-ndózza: — No, ragadjuk meg ezt a fát, aztán emeljük meg! Két perc múlva már a ki­ásott gödörben a fa vége, de túl hosszú, majd kiveri a paj­ta tetejét. — Úgy mutatkozik, hogy le kell fűrészelni belőle — szól oda Varga Ferenc az apósá­nak. A fűrész csakhamar előke­rül, a fa pedig megrövidül annyival, hogy most már pász- szintosan simul a felső geren­dához. Előkerül egy tekercs drót is, s amíg Varga Ferenc a keresztgerendákhoz erősíti a tartóoszlopot, beszélgetünk. — Milyen lesz a dohányter­més? — 560 négyszögölre szerződ­tem. Olyan 270—280 kilóra számítok. A minőséggel azon­ban egy kis baj van. Túl na­gyok voltak a levelek, s a szél összerongyolta. — Hogyan vett részt a Su­gár utca a kultúrháznál vég­zett társadalmi munkában? Vf arga Ferenc feljebb má- * szik a létrán, merthogy alul már kész a drótozással. — Amikor megkaptam a feladatot, hogy mozgósítsam a fogatos gazdákat az utcá­ban, kicsit megijedtem, hátha nem sikerül elég embert meg­nyernem az ügynek. Szeren­csére alaposan tévedtem. Ti­zenkilenc fogat jött el. Kivet­tük részünket a fa és a tégla szállításából. A fáért május elsején mentünk el, mert a fogatok hétköznap nem értek rá. Igaz, az erdész először vo­nakodott kiadni a fát, de mé­giscsak kötélnek állt. Leszáll a létráról, és ciga­rettára gyújt. — Mióta tanácstag, Varga elvtárs? — ötven óta. A végrehajtó bizottságnak meg a földmű­vesszövetkezet igazgatóságá­nak is tagja vagyok. — Van-e sok panaszosa? Kell-e sokat talpalni a kör­nyék dolgozóinak ügyes-bajos dolgában? — Hát panaszos az mindig akad. Talpalni is eleget kell az ügyekben. A múltkor eljön a Petőfi utcából Horváth József, hogy a neki juttatott földet té­vesen más számra vették. Ki­vizsgáltam, s azonnal elintéz­tem a panaszt. Közben az is kiderült, hogy Horváth József több földet használt, mint amennyi megilleti. Kimértük neki pontosan a két holdat, amelyen ezentúl majd gazdál­kodhat. A saját tenyésztésű bizonyítványokat is nekem kell kiadni a körzetemben. Ilyen ügyben bizony gyakran fordulnak hozzám a gazdák. Szóba kerül a termelőszö­vetkezet is. Megkérdem Varga Ferencet, nem gondolt-e még arra, hogy belépjen. — Szó, ami szó, elég rende­sen gazdálkodnak az itteni tsz-ben. Ugyan van egy kis súrlódás köztük; de az min­denütt előfordul. Egyelőre azért nem akarok még jelent­kezni, mert nem tetszik, hogy aki szorgosabb, az dolgozik a kihúzósak helyett is. A| mikor Kányáid Kálmán elvtárssal, a bajomi párttvtkárral beszélgetünk Varga Ferencről, azt jegyezte meg róla: még nem volt eset arra, hogy akármelyik gyűlés­ről is hiányzott volna. Varga Ferencet tisztelik a gazdák a községben, hallgat­nak rá. Olyan a szava, mint a májusi eső, aranyat ér. S hogy a termelőszövetkezetbe egyelő­re nem szándékszik bemenni? Sose lehet tudni, mit határoz az ember egyik napról a má­sikra. LAJOS GÉZA Bátran állhatunk az egész nép színe elé — mondta a nemesdédi parasztok előtt Szirmai Jenő elvtárs Az est sötét leple ráborult a falura, de az utcák villanyfénye­sek és nem is üresek. A dédi parasztemberek egyenként vagy páro­sával a kultúrház felé tartanak. Úgy tudják, oda jön Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. A terem el­ső széksorában asszonyok foglal ták el a helyet. Szép számmal jöt­tek el a gyűlésre a meghívott egy éni parasztok, szövetkezeti embe­rek. Szirmai elvtársat a helybeli e mberek gyűrűje veszi körül, hi­szen nem először van Déden, sokszor megfordult itt még járási tit­kár korában. De nemcsak a személyes ismeretség hozta ide őket, hanem elsősorban a mindent tudni akaró szenvedély. Az újságot va­lósággal elkapkodják á faluban, mert érdekli az embereket, mi tör­ténik nemcsak az ország határain belül, hanem a világban is. Ezért is kezdhette így beszédét Szirmai elvtárs: — Amikor kijöttem és meg­kérdeztem a községi vezetőket, hagy véleményük szerint mi­ről kellene beszélnem, azt mondták: a nemesdédieket minden érdekli. Mindenről ugyan nem tudok szólni a ren­delkezésre álló idő alatt, ezért először megpróbálom összefog­lalni a legfontosabb világpo­litikai eseményeket. — Azt mindannyian tudják, hogy az utóbbi időben kemény harcok színhelye a nemzetkö­zi ‘küzdőtér. A világ imperialis­tái és a béke, a haladás erői csapnak össze mind sűrűbben, és a történelem azt bizonyít­ja, hogy ebből a csatából a haladó tábor kerül ki győzte­sen és megerősödve. Tanúi te­hettünk annak, hogy a koramúlt leforgása alatt másfélmilLiárd embert magában foglaló 22 ország szakadt ki az imperializ­mus láncából. Jelentős piacokat, tőkés érde­keltségeket és befolyásokat vesztettek el az imperialisták a világ nagy részén. Érthető, hogy az imperialis­tákat ez kélségfoeejti, ezért fo­lyamodnak ahhoz a taktiká­hoz, amelynek célja rémület­ben, nyugtalanságban tartani az emberiséget, hogy állan­dóan rettegjenek a népek: mi­kor tör 'ki' a háború. Miért ez a törekvésük? Először is megfélemlíteni akarják a kis népeket, mond­ván: »-Látjátok, fenyeget a kommunizmus réme, de mi, mint erős hatalom megvédünk benneteket, bújjatok védőszár­nyaink alá«. Másodszor pedig azt akar­ják, hogy a szocialista tábor­ban élő népek ne a békés épí­tést folytassák, hanem háború­ra készüljenek, hogy a hábo­rús termelés jelentős alapokat vonjon el a nép életszínvona­lának emelése elől. Szirmai elvtárs ezután rávi­lágított a Szuez és a Magyar- ország elleni 1956-os imperia­lista merényletek igazi hátte­rére, a közép-keleti amerikai —angol agresszióra, a Tajvan •körüli eseményekre, majd így elkövetett hibáikat. Ma bát­ran állhatunk az egész ország színe elé: mondjon bírálatot népünk, jól dolgoztunk-e vagy sem. A kérkedés látszata nélkül elmondhatjuk, álltuk szavun­kat. Megszilárdítottuk a nép­gazdaságot, újjászervez­tük a hadsereget, a rend­őrséget, biztosítjuk belső békénket, nyugalmunkat. A parasztság is láthatja, nálunk a szó és tett egyet jelent. Emlékszem, még tavaly nyá­ron is sokan mondták itt: visz- szajön a beszolgáltatás. Az élet rácáfolt a kétkedőkre. Mások A POSTAMESTERNŐ SZOLQAjA f°íytal^*: A? Am«ri!kM ,EgyT nem hittek szilárd 'árpoliti I kánk tartósságában. De a pa­raszt most megtalálja számí­tását. Humánusan jártunk el I azokkal szemben, akiket meg­tévesztett az ellenforradalom, j Emlékezzenek csak, hányán i voltak itt is olyanok, akiknek | gyermeke nem tanulhatott volna, akik nem építhetnének házat,' ha nem volna népi de­mokrácia. Mégis hány butasá­got mondtak közülük is sokan ötvenhat Októberében. Meg­dorgáltuk őket kemény szóval, de megbocsátunk nekik, lehe­tővé tesszük számukra, hogy megtalálják helyüket a szocia­lizmus építésében. Szirmai elvtárs a továbbiak­ban a következőket mondotta: — Idén az aszály csökken­tette a terméshozamokat, de az állami gazdaságok, tsz-ek földjei többet termettek, mint az egyénieké. Ezt követően mai életünk problémáiról szólott. Elmondta, hogy a további előrehaladást akadályozza a paraszti gazdaságok szétapró­zottsága. Ezen változtatni kell. Némelyek most azt mondják: »Lám, a kommunisták megint kezdik.« Pedig nem a kom­munisták, az élet vetette fel a me­zőgazdaság átszervezésé­nek sorskérdését. Mi kényszerít bennünket? A nemzetközi verseny. Nyu- gat-Nómetországban törvény korlátozza a további szétapró­zódást. Az Egyesült Államok­ban. Angliában nincs kispa­raszti gazdaság, ott kihúzták a parasztok lába alól a földet, cselédekké tették őket. Mi ezt sült Államok imperialistáinak érdeke a háború, mert ők a háborúban vérrel és könnyel kereskedhetnek. De a kisemberek, a mun­kások, parasztok ott is többségben vannak, azok pedig sem Amerikában, sem Franciaországban nem akarnak háborút. A népek éppen ezért képe­sek arra. hogy lefogják a gyilkosok kezét. Szirmai elvtárs a továbbiak­ban elmondotta, hogy mi nem azért harcolunk a békéért, mert félünk, hogy háború ese­tén megvernének bennünket, ellenkezőleg: a történelem azt bizonyítja, hogy ha az imperi­alisták háborút robbantaná­nak ki, az elkerülhetetlenül a tőkés társadalom végzetes pusztulásával járna. De mi nem akarjuk a vért, a köny- nyet, a szenvedést, az emberi értékek pusztulását. Gondolja­nak csak arra — mondta Szir­mai elvtárs —, ha a Szovjet­unió gyenge volna, már tíz­szer megtámadták volna az imperialisták. De a Szovjet­unió erős, és rohamléptekkel halad előre. A Szovjetunió el­maradott ország volt, faekék­kel szántott, amikor Amerika, Anglia már fejlett gazdaság­gal rendelkezett, s ez a Szovjetunió ma célul tű­zi, hogy pár év alatt utol­éri az Egyesült Államokat. Az elmaradott Kína le­hagyja a fejlett Angliát. A Szovjetunió tavaly any- nyi búzát termelt, ameny- nyi 3 évre fedezi a szovjet nép szükségletét. I Iparosították a szocialista or- az utat nem javasoljuk a pa­K ét szereplője van a történetnek. Az egyik középlcorú, megnyerő külsejű férfi, a másik pöffeszkedő, éltes asszonyság. Az egyiket a jóindulat, szerénység, , meg­alázkodás jellemzi; a másikat uralkodni akarás és valami belső méltatlankodás a jelen miatt. A férfi egész éleiében kiszolgált valakit, s a nő ki­szolgáltatta magát. A férfi táskát hord a vállán, újsággal, levéllel lepi meg a falut, a hölgy üvegablak mögött ül, pecsétel és utasításokat osz­togat. De mintha nem ven­nének tudomást a külvilágról. Valójában egyik sem érti, egyik, sem látja az idők vál­tozását. A különbség csak annyi köztük, hogy a férfi nem tudja, a nő nem akarja észrevenni, hogy másként élnek az emberek manapság, mint valamilcor ré­gen. .. • Pista bácsi, a kézbesítő na­gyon szolgálatkész ember. A falubeliek szinte minden reg­gel látják, amikor megérkezik munkahelyére. Néhány perc múlva kék kötényt akaszt a nyakába, seprűt fog, és ta­karítja az udvart. Azután aprófát vág, begyújt, nagy vizeskannákban hordja a vi­í szagokat, hazánkat is. Ugyan. « nem azt jelen tik-e ezek a té- • nyék, hogy a szocialista tár- ! sadalmi rend magasabb a ka- : pitalistánál? ■ Szirmai elvtárs ezután a bel- | politikára tért át. — 1956 november 4-e után ; azt a célt tűztük magunk elé mondotta —, hogy megvéd- tjük és megszilárdítjuk a népi rasztoknak. De hogy lépést tartsunk a nemzetközi versennyel, elő­ször is olcsón kell termelnünk. Hogyan lehetséges ez, amikor N y ugat-Nómet'országban 28 mázsa a holdankénti búzater­més, Csehszlovákiában 20 má­zsa. nálunk Somogybán meg 8 mázsa körül járunk, pedig földjeink nem rosszabbak a németekénél meg a csehszlo­vákokénál. A piacon minőségi igény is van a termelvénnye 1 Csak kérni kell őt, csak mon- Vagy csak nem mer szólni a dani és megteszi. Azt is mond- megaláztatás, a méltatlan bá­jak rá a faluban, hogy násmód miatt? Azt hiszem, ez amolyan szolgalelkű ember, az igazság. És van ebben igazság. Ott élt, — Tudom, hogy ki mondta ott szenvedett a kisemmizett ezt magának, vannak ellensé- emberek társadalmában, s a geim a faluban — így szólt jegyző urak — hivatalsegéd hozzám. korában — alaposan belever- — De hát nem ellenségek tovább építJük a tek. a hajlongast, megalazko- azok jóakarók azért mond-1 szocializmust városon és fa- dast. Nem tud kiszakadni eb- tak, hogy segítsünk magan,\x menet köztoan kijavítva az bol, mert környezete nem en- hogy csak annyit dolgozzék,X gedi. amiért megfizetik. j A HÖLGY, AKI REN- — Hát éppenséggel segíthet,X . “L5E-Zii5 vele>,-egv M fkar\tegJeut}>b nem le'-Megsárgult lapok forgatása közben regi fomtezonek a lanya. szék postás többe... ♦ ______________Z_________________________ E gész életében uralkodott a így mondta, és most már X cselédek felett, egész életé- tudom, miért szépítgeti a va-X ben kiszolgálták. És most is lóságot, miért tünteti fel folytatja tovább a régi éle- magát elégedettnek. A hölgy rettentő mód fel­háborodott: — Vegye tudomásul, hogy 14 év alatt még minden kéz­besítő megcsinálta ezt nekem. szemben. De hogyan nyerjünk egységes árut a szétaprózott gazdaságoktól? Mi azt mondjuk, a falun is fel kell építeni a szocializmust. Azt akar­juk, hogy a paraszt jobban éljen. Nőtt az igény. Nézzék meg, hogyan járnak a mai fiatalok, hány ház épült csak 1950 óta. És a termelés? Nem tart lé­pést az igényekkel. Mikor volt a parasztnak nyugdíja? Ha ma is termelő­szövetkezeti község volna Ne- mesdéd, 90—100 személy kap­na nyugdíjat Nézzük meg az asszonyok életét Az egyéni gazdaságiban az asszony kapál, az asszony gondozza a jószágot, a családra is neki kell főzni, mosni, taka­rítani. Olyan, mint a dupla cseléd. Ha mi nem akarunk kora­vén parasztasszonyokat — márpedig nem akarunk —, fel kell szabadítani őket. És vizsgáljuk toválbb a falu­si életet. Vajon nincs irigység, kapzsiság? De van, s ezt mind a magántulajdon szüli. Ez is és még sok más körül­mény sürgeti a változást. Tavaly az itteni tsz nagyon gyenge volt. Hat család alkot­ta. Azt mondtuk a járásnak: ha nem fejlődik toválbb, át kell adni az állami gazdaságnak. De a tsz megerősödött. Ma 46 családot, 1300 hold földet fog­lal magában. Idén 40 forintot oszt munkaegységenként. Gon­dolnak a jövőre is. Kovács De. zső 18 000 forintot, Radics Je­nő és Farkas János 20—20 000 forintot kapnak. Nincs gondjuk se adóra, se másra- Lesz ha­lastava, gatterja, tűzifafűrésze, negyven hold gyümölcsöse is a tsz-nek. Majd arról szólt Szármai elv­társ, hogy a parasztság döntött a hatalom kérdésében: a mun­kásosztállyal halad együtt a tőkések ellen. De még nem döntött a további útról, a gaz­dálkodást illetően. Az Okos parasztok tudják, hogy a jövő a termelőszövetkezeté. Mi azt javasoljuk — mondta Szirmai elvtárs —, ne várjanak. Aki előbb választja a szö­vetkezeti utat — jobban jár, nagyobb állami támo­gatásban részesül, hama­rabb megerősödik az ilyen gazdaság. Akik ezt az utat választják, nem csalatkoznak, ha össze­fognak. Bátran, nyugodtan dolgozhatnak, semmitől sem kell félniük, mert a szocialis­ta tábor tagjai vagyunk. Befejezésül Szirmai elvtárs erőt, egészséget, sok sikert kí­vánt a nemesdédi parasztok­nak a munkához. Szavait taps­sal fogadta a hallgatóság. (Varga) Mi! tudott a „MindenMudó“ Somogy vármegyéről? fát hoz be? Ha vizet húz a kútból? Ez a kettőnk dolga. zet, megeteti a csirkéket, és Mert olyan mindenre kész, »elugrik« a boltba egy kis olyan meghunyászkodó ern­tet. Ha másként nem megy, hát kézbesítőjét tekinti ház­tartási alkalmazottnak. Mert nemcsak a vízhordás tartozik Pista bácsi feladatkörébe. Hányszor hallotta már: — Pista, nincs citrom a boltban, kérjen nekem a szomszédoktól. — Pista, vigye át a tyúkot a Senkinek semmi köze hozzá. Záveczékhez, hogy vágják el ___ a nyakát TP ENYEKET IGAZOL e — Pista, dar áltassa meg a nagyhangú tiltakozás, kukoricát. vaíasz helyett arra gon­— Pista, kérjen kölcsön egy doltam, mégiscsak van valami fazekat, és hozzon tejet... közöm Pista bácsihoz:. Elvégre Teljesítette a főnöki óhajt, nem a postamesternő, az ál­lam alkalmazottja. S ha be­csületesen megfizetnék házi­A vaskos könyvet 1926-ban szerkesztette és adta ki — mint az előszóban olvassuk — »úgy köz-, mint magánhiva-talok, ügyvédek, kereskedők, iparosok, gyárak« nagyon elő­nyös használatára a szerző: bizonyos Fertó- „ , ... . ...... í szentmiklósi Szilágyi János vármegyei irodai Csak nem bún, ha elküldöm i f6tiszt _ hogy a teljes titulust el ne felejt- egy kiló cukorért. No es, ha ♦ sbk No persze> az épületes olvasmányt nem a cukorért vagy sóért. A hölgy postamester, Pista bér... Beszéltem munkáját, akkor is kifogást parasztok és semmiképpen sem a cselédek és : a földnélküli agrárproletárok tájékozódására : írta a nemes vármegye, ez minden kétséget : kizárólag megállapítható a tartalomból. 1926-ban adták ki az urak egymás közti használatra ezt az adattárnak is beillő köny­vet, de még 19 év múltán is vallhatták sze­replői: »Minden múlandó és változó, csak mi maradunk«. Már a legelső lapok is égbekiáltó igaz­ságtalanságról árulkodnak. A könyv számba veszi a vármegye községeit, s minden hely­bácsi főnöke. »Nagyságos asz- Szinte rosszul esett, hogy Pis- szony.+t így hívják a falu- ta bácsi ellenségnek tekint. .___________________i ségnév utáni második sorból kiolvasható a m indkettőjükkel. ■___j falusi társadalom arculata. Gondolomformán b an. Kér és utasít, követel és Nem, világért sem ismerné el, rendelkezik. Pista bácsi pedig — mi tagadás — szó nélkül végzi a háztartási munkát.. len a szocialista munkdPr- kölccsel, hogy a vezető mun­kaidő alatt vagy azon kívül fel Amikor hallottam a főnök és beosztott eme kapcsolatá­ról, magyarázatot próbáltam nyomnak, meg keresni. És lám, nem is olyan ajándékot.. nehéz. A megszokás, a múlt kísérteié mindkét emberben mély ,nyomot hagyott. Pista bácsi a világért sem hogy a postamesternő cseléddé saÓát céljaira használja alacsonyítja. Pedig így van. beosztottját. Azt mondja: ügy érzem, egy kicsit fel — Megfizet az nekem a szí- teli szabadítani Pista bácsit, vessségért. Ruhát is vett a Iá- még ha 13 év múltán, késve karácsonyra is gondolunk rá. A hölgy már aligha változtat életszemléle­Nem tagadja le, hogy kézbesítői kötelességen falusi társadalom arculata. Gondolomformán felnyitjuk a könyvet Marcalinál. Ide azt írták, hogy a falu lélekszáma — a hozzá tartozó pusztákkal együtt — 4637. A föld pedig így alakul: a község területe 10 770 kát. hold, uradalmi föld 8111 kát. hold. No most, ha arra is kíváncsiak vagyunk, ki tehet a gazdag úr, azt is megtudhatjuk, ha fellapoz­zuk a szőlő- és földbirtokosok névjegyzékét, ahol ez áll: Marcali földbirtokos: gróf Széchenyi Andor Pál, szőlőbirtokos: gróf a tén. De Pista bácsi, a három.-1 Széchenyi Andor Pál, téglagyár- és fűrészte- túl fai kézbesítő szét 'teli tépje | lep-tulajdonos szintúgy. Ezenkívül megtalál­személyes »szívességeket« is a láncokat, melyek a múlthoz i hatjuk ezt a nevet a »»Somogy vármegye leg­tesz főnöké ek. De terrnésze■ fűzik, mondaná valamire, hogy nem. tesnek tartja, helyénvalónak. Jávori Béla» több adót fizetői« között és még másutt. Hács 489 lakosának a kezében mindössze 300 hold föld van, a birtok zöme azé a gróf Zichy Béláé, akinek a neve után Lengyeltó­tiban is pár ezer holdas uradalom szerepel. Ilyen a világ. Kevés az olyan község, ahol a gróf, báró rangot viselő vagy rangtalan föld- birtokosnak ne volna köze a határhoz. Dús­gazdagok az egyik oldalon, sárba ragadt sze­gények tömegei a másikon. Az utóbbiak kö­zül soknak még azt sem engedték meg, hogy a választások idején rájuk szavazzon. A könyv tanúsága szerint Csömend 435 lakosa közül mindössze 84-nek volt szavazati joga. Csombárdon a lakosság 18 százaléka sza­vazhatott. Nemesdéden jobb volt a vagyoni helyzet, itt a lakosság 34 százaléka rendelke­zett szavazati joggal. (Érdemes megjegyezni, hogy a legutóbbi 1954-es választásokon a falu lakosságának 81 százaléka járult az urnához, és adta le szavazatát.) A megye kulturális, szociális helyzete 1944-ben semmivel sem volt jobb az 1926-os- nál, hiszen a falvakban e 19 év alatt nem lett több tanító, sem orvos, sem patikus. A grófok, bárók, a földbirtokos oszály ki­váltságait csak a felszabadult nép felszabadí­tójának segítségével lehetett megtörni. Milyen jó érzés ezek után egy másik statisztikát is elolvasni, amit már egy új, magára talált nép írt, saját kezével. A volt cselédek megkapták régi jussukat. A megyében csaknem 50 ezer parasztcsalád hasíthatott ki magának mint­egy félmillió kát hold földet a grófokéból, bá­rókéból. Kiadtuk az útjukat, beszédes iromá­nyaikat mégis eltesszük, mert nem árt több­ször is fellapozgatni, különösen a fiataloknak, akiknek már nem kellett megtanulni, hogyan alázkodjanak naeg a máltóságos gróf úr előtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom