Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
Vasárnap 1938. szeptember 11 SOMOGYI NÉPLAP Igazságoséin oszt nyereségrészesedést, új vesetőgárdát nevel* csökkenti as önköltséget a Finommechanikai Vállalat üsemi tanácsa Néhány hónappal ezelőtt jelenlegi előállító részleg öltözővé alakítására, mint ahogy már határozat született az év végi nyereségrészesedés felosztásáról is az egyik üzemi tanácsülésen. Ez a határozat körültekintő és igazságos nyereségrészesedés felosztásáról beszél. Ezek . szerint nem marad el majd a kiváló dolgozók jutalmazása, és már az is biztos, hogy a nyereségrészesedésből az ösz- szes alapok mintegy 20 százalékát a városi pártbizottság által kezdeményezett »dolgozók lakásépítkezési akciójáéra fordítják. Az összeg fennmaradó részét a szolgálati idő alapján a munkásoknak osztják szét De a ráeső résznek csak 20 százalékát kapja az a fegyelmezetlen dolgozó, aki egy, 40 százalékát, aki két igazolatlan napot mulasztott. Egyáltalán nem kap nyereségrészesedést az, akinek évi igazolatlan mulasztása elérte a három napot. Ugyancsak 10—50 százalékig csökkentik azok részesedését, akik selejtet gyártottak. A nyereségrészesedés felosztása igen szép fejezete lesz a Finommechanikában a vállamég nagy gondokkal küzdött a Finommechanikai Vállalat. A nehéz anyagbeszerzés, a sok elfekvő készlet, a szolgáltató részleg ingadozó múnka- ellátottsága, a vállalatfejlesztés bizonytalansága zavarta az életrevaló elgondolások megvalósulását. Van fantázia! Amint a kormány vidéki iparfejlesztési politikája következtében a Finommechanikai Vállalat is bővült egy csillárgyártó részleggel, azonnal megteremtődött a jó gazdálkodás lehetősége. A vállalat üzemi tanácsa, amely eddig is nehéz ügyeket oldott meg — hogy csak a Nemzeti Bank hathatós támogatásával a mintegy 50 ezer forinttal csökkentett elfekvő készlet felszámolását, a banki sorbaállás megszüntetését, azaz a pénz- gazdálkodás normalizálódását említsük —, most felfrissítette munkáját. Az üzemi tanács megbeszélte, hogyan szervezi át a vállalatot, mihelyt kijelölik számára a csillárkészítő telephelyet. Már javaslatot is tett, hogy milyen raktárhelyiség lenne a legmegfelelőbb erre a célra. Most még arról tárgyal, hogyan vegye át a szóban forgó malomhelyiséget, hogy a leszerelés a vállalat pénzéből ne emésszen fel tetemes összeget. A helyiség átvétele után megkezdődik a vállalatfejlesztés, s ez már most nagy lelkesedéssel tölti el az üzemi tanács tagjait. És van elképzelésük. A 400 ezer forint értékű — az eddiginek mintegy két és félszeresére emelkedő — gépi berendezéssel, új eszterga- és revolverpadokkal, lemezollókkal és fúrógépekkel nemcsak a szolgáltató részleg munkáját javítják meg, hanem többet közülük a csillárkészítéshez is felhasználnak, sőt a tervek szerint finommechanikai játékgyártásra is gondolnak. Természetes, hogy az évi mintegy 10 millió forint termelési értékkel dolgozó új csillárüzem ellensúlyozza majd a szolgáltató részlegek idényszerűségével járó termeléskiesést, és ebben az időben a jobban felfuttatott készárugyártásban átcsoportosításokkal minden dolgozó mindig foglalkoztatható1 lesz. A három anyacsillárból kialakított mintegy 80 féle csillár sokféle ötletet kelt az üzemi tanács tagjaiban, akik a sok elképzelés közül a leggazdaságosabbakat akarják megvalósítani. Kire bízzák? Gyakori beszédtémája mostanában az üzemi tanács tagjainak az új üzemrész szakmai vezetése. Kikre bízzák ezt a fontos feladatot? A pestiekre? Igaz, jó szakemberek ők, hiszen vannak már e téren tapasztalataik, de őszintén szól va Somogybán is akadnak szép számmal, akik szakszerűen irányíthatják majd a vállalat csillárrészlegét. Különben is az a cé^, hogy helyi munkaerőt foglalkoztassanak. E meggondolások alapján döntött úgy az üzemi tanács, hogy a vállalat legjobb fizikai dolgozóiból és műszaki embereiből válogatnak ki tizenegyet, s egyhónapos tanulmányútra küldik őket a Budapesti Csil lárgyárba. Ott elsajátítják a szakma minden csínját-bín ját, és azt az újonnan felvett dolgozókkal itthon megtanítják. Érdekes közszükségleti iparág a csillárgyártás. A mechanikus munkán kívül (különösen a vezetésben) iparművészeti érzékre is szükség van, hogy a csillárok tetszetősök legyenek. Asszonyokat, lányokat, főleg fiatalokat kell megtanítani majd a csillárkészités mesterségére. Érdem szerint Az üb vezetésével munkálkodó üzemi tanács arra törekszik, hogy az átszervezés után a szükséges szociális létesítményeket is biztosíthassa a vállalat dolgozóinak. Annyit máris elért, hogy az üzem saját étkezdéjében ebédelnek a munkások. Mihelyt lesz helyiségük, fürdőt is létesítenek. Kész az elgondolás és a terv a lati gazdálkodásnak, annál is inkább, mert az első félévben még úgy látszott, hogy az idén nem is kerül sor erre. A vállalat vezetősége azonban az üzemi tanáccsal együttműködve jól gazdálkodott. A vezetők. törekvéseit eredményesebbé teszi a körültekintőbb irányítás. Legutóbb vizsgálatot tartottak, és megállapították, hogy egyik-másik részleg túl drágán dolgozik. Némelyik készítmény ára azért magas, mert — mint az egyik részlegnél is — 13 forintos órabért fizetnek. Megmagyarázzák a dolgozóknak, hogy az irreális órabér miatt emelkedik a gyártmányok ára is, emiatt természetesen sokkal kevesebb megrendelést kap a vállalat. Ez nemcsak az üzemnek, nekik, hanem a fogyasztóknak is hátrányos. Ha a magas önköltséget sikerül alacsonyabbra szorítani, a 100 forint munkabérre eső legutóbbi 113,4 százalékos eredmény a jövőben még szépülni fog. És nem titok, hogy a nyereségrészesedés nagysága és a gazdaságos, célszerű, okos termelés szorosan összefüggnek egymással. Szegedi Nándor Pillanat'felvéhel Nem tartalmaz lényeges változást a MÁV téli menetrendje Ez évben szokatlanul korán, már szeptember 28-án új vasúti menetrend lép életbe a MÁV összes vonalain. Kérdést intéztünk a MÁV kaposvári állomásfőnökségéhez, milyen lesz a téli menetrend. Csík Gyula MÁV-intéző lopunk munkatársának a következőket mondotta: — Az a széleskörű közvéleménykutatás, amely megelőzi a vasúti menetrendek elkészítését, helyesnek bizonyult. Már az idei nyári menetrendet is a legnagyobb körültekintéssel alkották meg, a menetrend-szerkesztők. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a most közlekedő vonatok szinte minden' igényt kielégítenek. Bátran elmondhatjuk, hogy nem volt panasz a nyári menetrendre. Az első ízben közlekedtetett balatoni fürdővonatok különösen népszerűek voltak. — Úgy hisszük, a téli menetrenddel sem lesz bajuk az utazóközönségnek. Annál kevésbé, mert a fürdővonat jellegű járatok kivételével valamennyi személyszállító vonat közlekedni fog. Ezek képesek lebonyolítani mind a diákok, mind pedig a munkába és munkából utazó vidéki dőlve- zók elszállítását. Egyébként az iskolai tanításhoz, valamint a munkakezdéshez, az üzemek munkaidejének befejezéséhez idomul majd téli menetrendünk. Így fest tehát a helyzet két hét múlva életbe lépő új vasúti menetrenddel kapcsolatban. Lesz elegendő vonat, s előreláthatólag csupán a legzordabb téli napokban kerülhet sor némi vonatkorlátozásra. I. Sor áll a húsbolt előtt. Az asszonyok csivitelve várják, mikor jutnak végre a küszöbön belül. Olyan húszéves forma asszonyka áll meg a sor mellett. Szatyor a karján, kezét összekulcsolja a hasán. Az egyik férfi kiszól neki: — Menjen csak be soron kívül... — de zavartan lenyeli a mondat végét, mert az asszonyok jobbról, balról felzubognak: »Menjen ő is a végére!« »Nem esik le az aranygyűrű az ujjárói!« A férfi azonban kivárva a szózuhatag végét, támadásba megy át: — Láthatják, hogy úgy van! A sorból most »szé- le-hossza egy« típusú nő lép elő, csípőre teszi vastag karját, s lefetyeli: — Más is volt úgy, mégse tolakodott ilyen pimaszul ! Az asszonyka legszívesebben elszaladna, de a férfi megfogja a kezét, s beviszi a boltba. A hentes — kancsal, gonosz ábráza- tú ember — előjött a pult mögül, s kezével néhányszor megnyomta az asszony hasát: — No, látom, hogy nem a kispárnát tette oda! Az asszonyka nem bírta tovább a megaláztatást. kirohant a boltból, még a szatyrát is a pulton feledte. A sarkon megá’lt, s nagy csep- pekben megeredt a könnye. 2. A gyerekek fürtökben lógnak a kerítésen. A katonazenekar pattogó indulót játszik. A besorozott fiatalok büszkén kidüllesztik mellüket, mert három csinos lány röppen közéjük, megkezdve a kokárdázást. A lányok kicsit remegő kézzel, de nagy buzgalommal tűzkőd ik a kabátokra a maguk készítette kokárdákat. Az egyik fiú odakacsint a mellette álló cimborájának, figyelje, most mi lesz. Amikor a magas szőke lány a keblére tűzi a nemzetiszínű szalagot, jó hangosan felszisszen. — Jaj, megszórtam? — szeppen meg a lány. A fiú bólint. — Nagyon fáj? — Ha ad egy csókot, rögtön elmúlik! A lány egy pillanatig tétovázik, majd oJaeuppant a fiú bal arcára, s hogy gyorsan másra terelje a figyelmet, megkérdi: — Fáj még? A liú nemet int. — Ugye, nem haragszik rám, hogy ilyen ügyetlen voltam? A fiúból kiszakod akaratlan az igazság: — Bárcsak még százszor megszúrna, az előbb ugyanis nem szúrt meg! 3. Olvasom a Patyolat kirakatában, hogy a cég a szivárvány minden színére fest Milyen szép és nemes törekvés! Hát nem nagyszerű? Bemegy az ember i bi Itta. s bármelyik színárnyalatra szándékozz? befestetni a kravátliját, megcsinálják. Én azonban a saját nadrágomon tapasztaltam ennek a színválasztéknak minden hátrányát. Ugyanis kékre akartam festetni a nadrágom, s amikor visz- szakapíam, a szivárvány minden színében tündökölt. L. G. Rövid hírek — Már ötven mázsa cefre vár feldolgozásra a tapsonyi földmüvesszövetkezeti szeszfőzdében. A tapsonyi fmsz melléküzemágiként dolgozó szeszfőzdéjét egyébként korszerűsítették. Legutóbb fedett helyiséget kapott a főzdei nyersanyagok tárolására. — Korszerűsítik a Kaposvári Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Sétatér utca 6. szám alatti üzletét, mert ez az elavult bolt már nem felelt meg a donneri körzet egyre növekvő igényelnek. — Augusztusban nyolc egy szerűbb szövetkezeti forma alakult a nagyatádi járásban. E szakcsoportokban, társulásokban és szakszövetkezetekben 430 család tömörült. Befejeződött a balatoni nyaralási szezon. Amikor megnyíltak az iskolák kapui, elfogyott a sok üdülő a partokról, meg:zűnt a nyüzsgés, megnyugodott az élet, csendessé váltak az üdülősorok utcái. És az időjárás vajon mit szól ehhez a nagy csendességhez? Igaz ugyan, hogy az éjszaka hűvösre fordul, s néha-néha szál rohan végig a fák lombjai között, de délre ragyogóan, melengetve süt a nap, s kicsa- logatja az üdülőkből, villákból az embereket. Úgy ám: mert vannak még üdülők a szeptemberi Balaton rhéllett! INI Y V É Akiknek gyermekeik nem mentek iskolába, s akik számára a kései nyáron osztotta ki munkájuk sora a pihenés jutalmát. Nem is kévéséin vannak, ha nem is sokan. Alihoz mindenesetre elegen, hogy ezt az időszakot ne idényvégnek, hanem utóidénynek nevezhessük. Pedig a Balaton déli partján tulajdonképpen már vége a szezonnak. Vége, anélkül, hogy figyelembe vették volna a most üdülőket, anélkül, hogy számításba vették volna az utószezon kihasználásának lehetőségeit. A vendáiglátóipari vállalat, az 'üdülővendóglátó, akárcsak a kiskereskedelmi vállalat, Prés, csille, csörlő — a Böhönyei Téglagyár gépesítésére A kilűnő nyersanyagáról hires Böhönyei Tég’agyár 1 millió 700 ezer darabos évi tervvel dolgozott. Ez a mennyiség nagyjából biztosította a köz-1 A mintegy 700 ezer forint értékű 350-es agyagprés több téglát készít óránként, mint amennyit kézigyártással lehet előáUítani. A szállítást a jövővetlen környék építőanyagéi- j ben a 27 ezer forint értékű szállátását, de a régimódi kézive- lítószalag könnyíti meg. 45 tés akadályozta a további fej-1 ezer forintért tíz csillét szelődést. Hogy az »acé'csengésű«, jó minőségű téglát készítő böhönyei üzem az évi 1 millió 700 ezernél több téglát gvárt- hasson, a megyei tanács ipari osztálya gépesíti a téglagyárat. reznek be, ezek az anyagszállítást biztosítják majd. A szén szállítására 17 ezer forintért csöriőt szerelnek be. A gyár teli es génesítésének költségei elérik a 189 ezer forintot. MUNKA KÖZBEN Tamás László, a Kaposvári Agyagipari Ktsz dolgozója, a népművészet mestere Nyugat-Ném etországba szállítandó mintadarabok ízléses, magyaros díszítését festi. Engedelmeskedik az agyag Ba ogh Károly népi iparművésznek. Az ő keze alól kerülnek ki a szebbnél szebb cserép- kályha-lapok. szeptember elsejével befejezte évét, s mit sem törődik azzal, hogy még volna munkájára igény. Ezt mondták szó szerint, ezt mondták a bélatelepi »Sirály«- ban. — Volna itt vendég, ésizre sem vennénk, hogy szeptember van. De hát elvitték a zenekart, elküldték a felszolgálókat. S most tengünk-lengünk, ráfizetéssel dolgozunk, éppúgy, mint májusban. Akkor ugyan vendég nem volt még, de már teljes apparátussal rendelkeztünk a felettes szervek »jóvoltából«. A »Sirály« esete tipikus példa, feleslegessé teszi a további felsorolást: ez a helyzet másutt is, mindenütt. A szeptember eleji napokban érkezett az üdülők utolsó kéthetes turnusa, és zárt ajtókra, csendes zugokra talált. A különböző elárusítóhelyek, gombák bezárva, a boltok falusi nyitvataxtás szerint. Természetes tehát, hogy behúzódtak az emberek az üdülők szobáinak mélyébe, nemigen moccannak el a parti fák alól, s a felületes szemlélő úgy találhatta, hogy vége a szezonnak. De lehet-e felületes szemlélő a kereskedelem, a vendéglátóipar, melynek létérdeke, hogy kiszolgálja a Balatont, nemcsak azért, mert ez hasznot hajt számára, hanem, hogy a dolgozókat ellássa? Szomorú dolog, mert: lehet. Inkább agyoncsapják az idényt, mintsem alaposabban körültekintenének, s figyelembe vennék, hogy nem csupán a júliusi és augusztusi csúcsforgalomban vannak kötelezettségeik, de számosán igénylik segítségüket a tompafényű nyárvégi nanokon is. Egy nyári vasárnap a Balaton partján olyan volt eddig, mintha ide gyűlt volna az egész ország, hogy kiélvezze a víkend örömeit. S most a meleg vasárnapokra talán nem telnének meg a vonatok, nem pattannának motorkerékpárra, nem ülnének be gépkocsijukba az emberek, hogy még egyszer, talán utoljára az évben lubickoljanak egyet a kellemesen langyos tó vizében? Dehogynem! Megtennék, de nem érdemes Amikor megnyíltak az iskolák kapui, megszűnt a nyüzsgés, megnyugodott az élet, csendessé váltak az üdülősarok utcái. Idényvéget csináltak szerte a somogyi parton a meggondolatlan, kellő érzék nélkül számító szervek, akikre az üdülő, pihenő dolgozók ellátását bíztuk. (Fehér)
