Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-12 / 215. szám
SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1958. szeptember 13. A valóság talaján kell állnunk ségül, jóllehet nem ez volt az ideálja, s az »úri fiú« most segédmunkás az egyik üzemben. Végtelenül méltatlannak tartja magához a munkát. Siránkozik, s a munkásszülők vele együtt fújják a nótát: »Még a saját házában sem lakhat a vöm, mert mind a hármat elvették tőlük. Mert érettségizett létére kénytelen lapátolni. Bezzeg a múltban ...« Mit mondjon nekiik az ember? Siránkozzon velük, amiért a múlt rendszer kiváltságosaitól és mindenható uraitól a munkások, parasztok elvették a hatalmat, megfosztva őket a kizsákmányolás, a hereéleti mindenféle lehetőségétől? Ezért siránkozzunk? Nem. Emiatt büszkeség járja át szívünket, ennek csak örülni tudunk. r e siratni, sajnálni keli az olyan munkásembereket, akik elvesztették osztályöntudatukat, elfeledték korábbi sorsukat, s lényegében maguk alatt vágják a fát. »Bajukon« nem segíthetünk. Sajnáljuk őket, amiért ócsárolják önnönmagukat, munkástestvéreiket. El kell fogadnunk, hogy vannak ilye- Ma nem kell félni a kínzó . nek is. Közben utódjaikra, a gondolattól: »Jaj, mi lesz, ha I kis unokákra gondolunk, vajh, lana/tban mások meg őróla, vagy a magafajta foglalkozású emberekre biggyesztik a dicstelen jelzőt Pedig • milyen rosszul esik hallani, ha valakinek a bűnét rám is kenik, noha lelkiismeretem tiltakozik a rágalmazó vádaskodások ellen. Tehát mielőtt általánosítanánk, mindig gondoljunk önmagunkra, becsület- és önérzetünkre, s néha nem árt a másokra állandóan gyanakvó embertársaink emlékezetébe idézni a közmondást: »Ki mint él, úgy ítél...« * * * I SMEREK EGY MUNKÁSCSALÁDOT. A férj j óravaló, örök életében proletárember, ma is az államtól kapja a fizetést: kőműves az egyik pesti gyárban, ö maga tudja legjobban, mennyit garasoskodott, kínlódott a régi rendszerben, mert a gyermekáldásból nem volt hiány, csak az eltartásuk volt mindennapos gond. Héttagú családnak kenyérből is sok kell, s amikor az apa munkát sem kapott, hát ugyancsak isiben telenkedett. Eljött a felszabadulás, gyógyírt hozott a régi munkásbajokra. azt mondják, holnap ne jöjjek dolgozni, nincs rám szükség.« Felnőttek, megembere- sedtek a gyerekek is. Elszálltak a családi fészekből mind az öten. A lányok szépek, üdék, harmatosak voltak, akár a nyiladozó rózsa. Könnyen férjhez mentek. Ám ez az esemény, mintha megtörte volna az egész család életét, gondolkodását. A munkásapa és a munkásasszony édesanya ma ilyeneket mond: »Ej, nem engedi ez a rendszer érvényesülni az embereket.« Értetlenül nézünk rájuk, hisz mégiscsak furcsa, ha a rendszert tulajdon gyermekei, birtokosai bálázzák. Mintha kést szúrtak volna a szívembe, úgy éreztem magam. Kutatom a kiábrándultság, a nagy elégedetlenség okát, és meg is lelem. Mint említettem, a lányok szépek, csinosak, jól öltözöttek voltak. Pesti lányok. Az egyik lányba egy többszörös bérház- és malomtulajdonos csemetéje lett szerelmes. A fiú elvégezte a középiskolát, s egyetemre szeretett volna menni, de osztályhelyzete miatt — érthetően — nem juthatott be. A már gyermekszobában eltervezett karrier semmivé foszlott. Munkáslányt vett feleM EGÉIG YELHETJÜK, hogy az emberek gyakran szeretnek általánosítani — főként, ha másról mondanak véleményt. Ismerjük a lemezt: »A boltosok, a kereskedők építenek legkönnyebben házat, villát, mert ők megtoldják a fizetésüket«, »a kisiparosok élnek legjobban, mert hozzájuk csaík úgy dől a pénz«; s az már csak természetes, hogy »az orvosok valóságos pénzmágnások, mert annyit keresnek amennyit csak akarnak«; »a hivatalnokok mind bürokraták, lei izet hetők« és így tovább. Ki ne hallott volna már hasonló megjegyzéseket? Sajnos van némi alapja az effajta vélekedésnek, akad vevőt és az államot egyaránt megcsaló boltos, aki becstelen úton szerzett pénzből költekezni. Találkozhatunk a törvénnyel mit sem törődő kisiparossal, aki saját zsebének a megtöltésére fordít minden energiát. Az orvosok között is akadnak lelkiismeretlen kuíá- rok, mint ahogyan a hivatalnokok sem mindannyian született bárányok; közöttük is találhatók olyanok, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem a lehető leggyorsabban intézzék el a hozzájuk forduló állampolgárok ügyes-bajos dolgait. Azt mondtuk, vannak ilyen emberek is, de a többség — ezt nyugodtan aláírhatjuk — Becsületesen élő, a nép javáért dolgozó ember. Ám a baj az, hogy az emberek gyakran nem választják el a konkolyt a búzától, azt hiszik, hogy a búza is fekete. Az általánosítás, az emberekről való ilyenfajta torz beállítás pedig — mondani sem kell — vétség az igazság ellen. Márpedig magunkat csapjuk be, ha nyolcad vagy negyed igazságok alapján akarjuk megfesteni képzeletünkben a valóságot. Sok ember nem is gondol arra, hogy a helytelen általánosítással saját magára is sarat szór, s jóllehet ugyanabban a pilA ^0 éves nagyatádi nyomdában A Kossuth Lajos utcában járva senki sem gondolná azt, hogy a népbolt melletti ütött-kopott kis épületben a megye második nyomdája működik. Erről csak akkor í szerzünk tudomást, ha az udvarra lépve meghalljuk a nyomdagépek zaját, egyhangú zenéjét. A főid- . szintes épiftet egyik szobájában Tátrai György telepvezetőtől tuda- I kozódunk a nyomda története és jelenlegi munkája után. Egy kis ♦ színes emlékkönyvet tesz elénk. % Ezt a könyvet még 1940-ben Be- ♦ SÄSÄiA KORMÁNY HATÁROZATÁNAK SZELLEMÉBEN állásának 80. évfordulójára. Az el- }-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------s ő oldalon cirádás kezdőbetűvel nyomtatott versikét találunk, amelyben a könyvnyomtatás feltalálójáról emlékeztek meg: Szerény utódai a nagy Gutenbergnek, Somogy lankái közt szintén j ünnepelnek, } Most ünnepük annak | nyolcvanadik évét, } Hogy átvették a nagy * mivel fogják tiszta lelkűket teletömni a szülők, mit mesélnek majd nekik a nagyszülők koráról, a korábbi és régmúlt időkről... A VALÓSÁG TALAJÁN kell állnunk. Azt kell tudomásul venni, ami most van. Lehetőségeinkhez kell mérni a munkát is. Az egyik értekezleten a megyei . párttitkár így intette a falusi pártmunkára küldött elvtársakat: »Kinn a területen ne képzeljenek valamilyen rózsás állapotokat, elégedjenek meg a való élettel. így könnyebben tudnak munkához fogni, jobban megtalálják a megoldás kulcsát, többet segíthetnek az embereken.« Ne általánosságban gondolkodjunk. Mindenki el tudná képzelni körűibe1 ül azt az embertípust, amellyel nemcsak könnyebben, de kevesebb idő alatt is meg lehetne valósítani a szocializmust. De ilyen csak a mesében van. Az emberek sokfélék, és különbözőképpen gondolkoznak. Meg kell találni a legjobb módot, amivel eljuthatunk minden ember szívéhez. A valóság talaján állni, így vezetni, gondolkodni és dolgozni — ez a mindennapi élet parancsa. Varga József A párt agrárpolitikájának megvalósítása hősben Egyensúlyban a mérleg A SIÓFOKI JÁRÁS EGYIK KÖZSÉ- ■*A*- GÉBEN szőlőtermelő szakcsoport alakult. Az első 'közgyűlésen részt vett a járási mezőgazdasági osztály vezetője, Szabó László is. Szóba került itt minden, a termeléstől kezdve az értékesítésem keresztül a közös alap létesítéséig. Szabó elvtáns elmagyarázta: a szakcsoport arra jó, hogy benne megismerkedjenek a tagok a közös munka előnyeivel, s jövedelmük egy részét félretéve bizonyos anyagi erőforrást teremtsenek, amelyből meríthetnek majd, ha az egész mezőgazdasági termelésre szövetkeznek. Mert az alacsonyabb fokú szövetkezés! forma előiskolá- ja, előkészítője a termelőszövetkezetnek. így tanítja a párt, s ezt tanúsítja, igazolja a gyakorlat. — Azt tudjuk, hogy most ez a párt programja — vágott közbe az egyik .parasztember. — De nem hallat még olyant az elv- társ, hogy a párt megváltoztatta politikáját: először azt mondta valamire, hogy így, azután pedig rámondta, hogy nem így, hanem úgy — fordult kérdőn a mezőgazdasági osztály vezetője felé. Ml van ebben az aggályoskodásban? Az a ki nem mondott tapasztalat rejtőzik mögötte, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt sok jót tett, de előde, az MDF etgyszar-másszor letért a marxi—lenini útról, hibákat vétett a parasatpolitikában. Amit az MSZMP eddig csinált, az okos dolog — de nem követá-e majd máról holnapra a sok üdvös intézkedést valami gyökeres fordulatot jelentő irányvonal bevezetése? Ma a szakcsoportot a szövetkezeit alapfokának tartja a párt, holnap talán lemond arról, hogy a szövetkezés csiráját plántálhassa, s szakcsoportunk megmaradhat a maga valósiágában, vagy kilépünk belőle, vissza, a teljesen egyéni útra — e gondolatok szülték az idézett szavakat. I^SAKNEM KÉT ESZTENDŐ MŰLT '-'‘EL az ellenforradalom leverése óta. Egy év alatt testet öltöttek a falun a pánt agrárpolitikai ' tézisei. A forradalmi munkásparaszt kormány, az MSZMP egész eddigi munkája ismeretes a dolgozó parasztság előtt. Jól tudhatja minden parasztember, és saját sorsának mérlegén úgyszólván kidetoázhaitíja: mi.t nyom a szó és mit a tett. Egyensúlyban van, pontosan játszik a mérleg! Amit ígért a párt, a kormány, azt teljesítette is. Eltörölte a kötelező beszolgáltatást, bár sokan kétségbe vonták annak idején a 'falun is e merész intézkedés tartósságát. Es íme. 1958 óta második nyáron hallottuk a cséplőgépek bugását — mégsem tudunk olyan gazdáról, akinek leseperték volna a padlását. (Az adóhátralék más lapra tartozik — annak eltörlését senki sem ígérte.) Nincs begyűjtési rendelet'— de van kenyere az országnak. Mert jogi törvény helyett gazdasági eszközökkel teremti elő a nép kenyerét az állam: jó árat fizet a gabonafölöslegért. A szerződéses termeltetési és szabadfelvásárlási rendszer bevált, s nagyon jól megvagyunk a kötelező beszolgáltatás nélkül. Ennek ellenkezőjét a népi állam ellenségei sem igen hangoztatják már manapság. De vannak — a dolgozó emberek között is akadnak, mint, az említett szakcsoportgyűlés felszólalójának szavai is mutatják —, akik a párt szövetkezeti politikájának következetességét egy. kézlegyintéssel igyekeznek ma még elintézni: »várjunk csak, mit hoz a holnap« — felkiáltással. Szálljunk1 vitába velük, hiszen érveket nem kell mástól 'kölcsön vennünk. »Az MSZMP egész népünk egyetemes ór- . dekét — beleértve a parasztság érdekét is —1 szem előtt tartva a mezőgazdasági ‘termelőerők állandó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatának tekinti annak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű szocialista nagyüzemi mezőgazdasággá alakuljon át.« Ezt hirdetíik — immáron tizenhárom hónapon keresztül — a párt agrártézisei. Sőt, közvetlenül megalakulása után kinyilvánította az MSZMP azt az eltökélt szándékát, hogy nem mond le a mező- gazdaság szocialista átszervezése történelmi feladatának megoldásáról. 1VÉZZÜNK KÖRÜL — mindenütt lát1 . juk e szavak valóság-tartalmát. Pártaktívák és nem kommunista agitátorok viszik a falvakba a párt, a munkásosztály üzenetét: szövetkezésre buzdítják a dolgozó parasztokat, segítik megszervezni a helyi^erd- ket, felkeresik azokat az egyéni gazdákat* akik szimpatizálnak a közös gazdálkodással, s okos szóval igyekeznek tetté érlelni a tsz-be lépésre vagy tsz-alakításra irányuló szándékot. Vagy vegyük szemügyre a kormány 3004-es határozatát, amely minden eddiginél nagyobb támogatásban részesíti a tsz-eket, hogy példamutatóan gazdálkodhassanak, hogy több árut adhassanak az országnak, és természetesen jobb életkörülményeiket biztosíthassanak tagjaiknak. A párt és a kormány ma is szentül vallja — és sem oka, sem módja, hogy a jövőben másként tegyen —, hagy egész népünk életszínvonalának további emelését csakis a mezőgazdasági termelés növelésével érhetjük el, amelynek eszköze: a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Nincs a világon olyan kormány — akár szocialista, akár kapitalista-—, amely az eladósodás kotíkázata nélkül garantálni tudná ezt az állapotot: nem többet termelni és mégis jobban élni. A mi dolgozó parasztságunk jobban él, mint bármikor (növekedtek a falu igényei), de a terméshozam nem magasabb a múltbeli sok évi átlagnál. Persze, van rá mód, hogy valamivel nagyobb hozamra bír. juk a kisparcellát — de csakhamar elérkezünk oda, ahol ez a felirat ötliik a szemünkbe: ne tovább! TÖBB és OLCSÓBB búzát, rozsot és-*• cukorrépát termelni, több sertést, tehenet tartani, tenyészteni — csákis a nagyüzemiben lehet. Ezért áll a párt és a kormány szilárdan a mezőgazdaság szocialista átszervezésének talaján. S ezért támogatja a l #g- fejleittebb szövetkezeti formához vezető lépcső szerepét betöltő, kezdetlegesebb társulásokat, szakcsoportokat is. Ezt mondta tegnap, ezt mondja ma is. Az MSZMP állta eddig is a szavát — ezzel nemcsak mára, hanem holnapra is méltán megszerezte a paraszti bizalmat. Kutas József Nagy jövő a Gépjavító Vállalat előtt, de több megértést as átszervezéshez! . .......... ,, . Mindénki helyesléssel fov aiójában mg-ten^vették átg az | gadta^ a kormánynak azt az igazi örökösök, amikor a nyomdát t elhatározását, hogy a jövőben államosították. Azóta a Somogy i nemcsak az ipari gócokat fej megyei Nyomdaipari Vállalathoz % i tartozik, vezetője, Tátrai György % lcsztik, hanem a decentralizá- harminc éve dolgozik itt. Mint {lás során vidéki városokat is tón* ÄÄS vT Iparosítanak. Acél világa: zeiő„ A szakma szerelmese — mint X mentesítem a IöV&rost ©S az ahogy igen találóan megjegyezte ; ipari központokat a túlzott vinyomdásznak ö’is“ tódeí- * déki munkaerőfelszivárgástól, gozik, szakmunkás. Jelenleg hu- X azaz vidéken is biztosítani kell szonheten dolgoznak ebben a kis J munkát. Ez a vidéki ipar felesy ♦ fmf.oííióic'Á« irínrtiii ,c» főváros" üzemben, hat szakmunkás, egy i , . -.................... i pari tanuló és húsz betanított J f riss ülésén Kívül a munkás. ♦ gyárak túlzsúfoltságának maga "nyomdábói?rmékek kerülnek ki X szűmésével is együtt jár. E - a"1 Fonalgyárnak dobozokat, J kedvező folyamat megindula- csomagolópapírt és különböző cér- : sa mozgatta meg Somogy ipa- na- és fonalmárka címkéket ké- X 1-, szítünk. Ezek a munkák nagyon 2 kényesek, mert külföldre mennek, i így a Fonalgyár termékeivel: Fpfll töm lótól scé 1együtt a mi dobozaink és cím- I l CUIIUUIIUIUI AL dtCI keink is elkerülnek Egyiptomba, X Szudánba, Abesszíniába és Szíriá- ♦ ba is, mindenhova, ahova a Fo- X nalgyár exportál. Ezenkívül kon- X A Vaskombinát a Finam- eervcimkéket és egyéb nyomtat- X a nántavítn főirányokat készítünk a Konzerv- \ ^cnaniKa es a Gépjavító lej ?yár és az erdőgazdaság részére. X feszítése közül talán az utóbbi De foglalkozunk könyvkötészet- X jutott eddig legelőbbre. A folypáncélcsőig munka- és megrendelésDe foglalkozunk el, s plakátokat, röplapokat és * , nás nyomtatványokat készítünk. X Havonta io tonna anyagot dolgo-: hiánnyal küzdő, majd eredeti sunk fel. Augusztusi tervünket 123 ♦ ryrof illától ide sen munkát vál- százalékra teljesítettük, évente 2,5 : munkát vau-3 millió forint értékű nyomdai * laio Somogy megyei Gépjavító -.érmékét készítünk el. t Vállalatot a megye vezetődnek, I Gápparlaiiür ^ég'j^ánapotban ♦ elsősorban a megyei pártbizott- /an. Az idén generáloztak két gé- ♦ sagnak a közben jarasara a >et. Még ebben az évben kapunk * Kohó- és Gépipari Miniszté:ITyS”jtóte™ eggy°gMroiióteSay <ít \r™ vette át a Földművelés- jozgyártáshoz. ♦ ügyi Minisztérium Gépjavító Végül arra kértek a nyomdá- ♦ Trösztiétől >an, hogy írjam meg panaszukat t J s. Szeretnének egy tágasabb, kor- $ ^.z edd[.g e£v helyiben toiDOizerűbb épületbe költözni. A mos- ♦ , , e°y í ,ani épület állapota siralmas, kí- ♦ go es mar-mar leépítésre ke- /ül-belül hullik a vakolat, nem I rülő Gépjavító Vállalat előtt Is?ekdvetelményeinek!°dCrn nyom" | most ugrásszerűen megnőtt a o. s. perspektíva. A KGM erősáramú iparága a világszerte keresett és többnyire hozzánk is importált acélcsőgyártást akarja itt meghonosítani. A kedélyek megnyugodtak, a munkások örülnek ennek. Hát hogyne! A nagyon is reális tervek szerint négy-öt év alatt csupán az acélcsőgyártáshoz mintegy 500-zal lehet növelni a munkások számát, de a szakszerűen fejlesztett üzem vállalhat az iparágon belül néhány bérmunkát is. Szerepel terveiben a bovden, sőt 'később acélpáncél és bergmann- cső gyártása is. Az eiső pillanatra csak a szakemberek tudják igazán felmérni ennek a perspektívának a jelentőségét. Érzékeltetéséhez csak egyetlen számot: 1965-re az országosan szükséges 15 millió fém- tömlőből 9 milliót majd a kaposvári volt gépjavító telepén készítenek el. Most kell a segítség! A Mezőgazdasági Gépjavító most éppen ama bizonyos két szék között van. Október 1- től már hivatalosan sem tartozik a Földművelésügyi Minisztériumhoz. Kritikus napjait éli, mint azok a vállalatok, melyek szakítanak a régi profillal, és áttérnek az újra. Ez az időszak sajátosságánál fogva is mindig nehéz, s különösen az, ha akadnak, akik még jobban megnehezítik. Egyszer már hangot adtunk annak, hogy a Földművelésügyi Minisztérium Gépjavító Trösztje, enyhén szólva, furcsa módon kezeli a kaposvári vállalat átadását. Kapkodó intézkedéseket ad ki, s legtöbbször a teljes nemtörődömség jellemzi a vállalathoz való viszonyát. A bírálat után ahelyett, hogy változtatott volna ezen, holmi felelősiséigre- vonogatásokkaü és még nagyobb elzárkózással mérgesítette el a helyzetet. Szemellenzős nézeteire jellemző legutóbbi levele, amelyben felhívja a Gépjavítót, hogy 15 napon belül adja el az eddigi profil összes jelentős gépeit, más gépjavítóknak, amelyeket egyben utasít, hogy a gépeket nyomban vegyék is át. Semmi több! Ezeket az utasításokat egyetlen, a Gépjavító Tröszt és a kaposvári vállalat közötti megbeszélés előzte meg. Mert miért is érdekelné' a volt anyavállalatot a hogy s mint?... De nem akarjuk most ezt boncolgatni, csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az ipar decentralizálása a kormány célkitűzése, s nem egyéni, hanem népgazdasági és társadalmi érdek. Itt nincs senkinek tromfoini valója. És ha az FM Gépjavító Trösztje a kormányzat szellemében akar munkálkodni, akkor csak egyet tehet: félre az iparági sovinizmussal, és a jogi folyamatosság alapján nonmalizálja kapcsolatát a Kaposvári Gépjavítóval. Segítse az átmeneti időszak nehézségeinek leküzdését annál is inkább, mert ez nem megy egyik napról a másikra. A leadásra kötelezett gépek közül nem egyet fed lehetne itt a jövőben is használni, amelyeknek a szállítás csak ártalmára válhat, azonkívül, hogy költséges is, vagy hogy új helyén, mint ahogy régen itt is, nem tudják egészen kihasználni. Csak a Demák-darut vagy a targoncát említjük a sok felszerelés közül. Dehát miért nem egyezik meg ebben a két minisztérium?! Nincsenek olyan messze egymástól. A Kaposvári Gépjavító munkásait az átmeneti időszak alatt is foglalkoztatni kell. A Földművelésügyi Minisztérium Gépipari Trösztje is tudja, hogy csak fokozatos átállásról lehet szó, azaz egy ideig, még a régi profilban kell dolgozni. Semmiképpen sem szolgálják tehát a megoldást az ilyen sértődés szabta 15 napos gépleszállítási határidőik. A KGM állja a vártát Elismerést érdemlő példáját nyújtja a szocialista iparveze- tésnek a Kohó- és Gépipari Minisztérium. Nemcsak, hogy azonnal a vajúdó vállalat segítségére sietett, hanem már most úgy rakja le a fémtöm- lőgyártás ‘alapját, hogy az valóban néhány év alatt eredményes legyen, és megtérítse a befektetett összeget, a ráfordított áldozatot. A KGM kooperációs csoportjának vezetője, Gergely Rlihály, hasonlóan az erősáramú iparág osztályvezetőjéhez, az anyavállalathoz méltó bőkezűséggel támogatja az ügyet A minisztérium képviseletében állandóan Kaposvárott tartózkodó Lakk János a megyei pártbizottság ipari osztályával és a vállalat vezetőivel együtt nagy erőfeszítéseket tesz a zökkenőmentes átszervezés sikeréért. Ez akkor járhat eredménnyel, ha azok a megyei szervek, amelyeknek valami kis közük is lesz ehhez az átalakításhoz — gondolunk itt a Magasépítő Vállalatra, a Tervező Irodára stb. —, a legmesszebbmenő támogatást nyújtják. Az új vállalat munkájának sikeres megindulásához nagyobb telephelyre is szükség van. A szomszédságban lévő Mélyfúró Vállalat telepének idecsatolása látszik a legcélravezetőbbnek. Nincs olyan érv, amellyel ezt meg lehetne akadályozni, annál kevésbé, mert a KGM vállalta a Mélyfúró áttelepítési költségeit is. Dehát lehet-e vitatkozni, egyéni érveket támasztani abbán az esetben, mint most is, amikor közügyről, a megye iparának jövőjéről van szó? Csak együttes erőfeszítéssel hidalhatok át a nehézségek. Az üzem, a gyár p népé. Közösen érezzük a kudarcot, és közösen élvezzük a sikert. A kormány is a sikerért harcol. & nem lehet olyan ember hazánkTóan, aki ne ezért a közös érdekért és sikerért küzdene, bármelyik vállalatnál Vagy minisztériumban dolgozik is. Szegedi Nándor
