Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-11 / 214. szám

SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1958. szeptember 11. Fő a gazdaságosság Kevés a* önk&ltségcsökkentö beruházás Mit mond a Beruházási Bank vezetője? Nemcsak adminisztrációs intézmény lesz a jövőben a Beruházási Bank, amely az indokolt és kevésbé megokolt igények alapján csupán folyó­sítja az összegeket. A jövő évi költségvetések elbírálásakor már ebben az esztendőben ér­vényesíti a fokozottabb, kö­rültekintőbb vizsgálatot, mely elsősorban az új létesítmény gazdaságosságára vonatkozik. Szükséges-e, és ha igen, meg­vannak-e a gazdaságos üzemel­tetés feltételied? Persze, még ekkor is érvényesülnek bizo­nyos népgazdasági szempon­tok, mert nem lenne érdemes például nyolcmillió forintért Siófokon malmot építeni, ha országosan a meglévő malmok kapacitása nincs egészen ki­használva. A jövőben tehát csak olyan beruh ázásokat fi­nanszíroz a bank, amelyek a sokféle szempontnak megfelel­nek, hogy az állam pénze mi­méi előbb visszatérüiljön. — A vállalati beruházási, pénzügyi fegyelemmel nincs különösebb baj — mondotta Löveti Lajos, a bank vezetője. A beruházások körül tán a leggyakrabban előforduló hiba az, hogy elkésve veszik állo­mányiba az új létesítményeket, s erre legtöbbször már csak jóval az üzemeltetés után ke­rül sor. Nemcsak beruházási és felújítási hányad befizeté­se marad így el, hanem a meg­növekedőit új kapacitás fi­gyelmein kívül hagyásával fel­mutatott »többtermelés-« jogta­lan n yeresógvi&s zatérítéshez és prémiumhoz juttatja ' az üzem vezetőit és. dolgozóit. — Ismeretes, hogy a kor­mány lehetővé tette a vállala­toknak és üzemeknek, hogy úgynevezett önköltségcsökken­tő beruházást kérjenek. A bank olyan új gépre vagy el­járás bevezetésére ad két-há- rom év alatt visszafizetendő hitelt, amely gyorsan gazda­sági előnyökhöz juttatja a be­ruházó vállalatot. — Használjiák-e az üzemek a kedvező önköltségesökkentő beruházást? — Sokkal kevesebben kér­ték, mint amilyen kedvező le­hetőség rejlik benne — hang­zik a bank vezetőjének vála­sza. — A megyében mindösz- sze öt tanácsi vállalat igé­nyelt önköltségcsökkentő hi­telt. — Miben látja a visszahú­zódás okát? — A kezdeményezés hiá­nyában. Pedig a tanácsi válla­latoknál lehetne módot talál­ni új, gyorsan megtérülő be­ruházásokra. A sok közül itt van például a tetőfedőcserép gyártása a téglagyárakban. A Báromfifeidolgozó Vállalat to­jástartósító raktár építésére 1 145 000 forintot, a Ruha­üzem gyenmakruha feldolgozó részleg építésére kétmillió fo­rint önköltségesökkentő beru­házást kért. A Ruhaüzem már október 15-ével megkezdi a munkát új részlegéiben. Az el­ső alkalommal csupán 60 000 fo­rintot kell visszafizetnie, és majd részletekben a többit. De könnyen teszi ezt, hiszen új részlegében egyre fokozó­dik a termelés. Ne várják a vállalatok, hogy az állam min­dig új beruházásokkal »aján­dékozza-« meg őket. Itt a lehe­tőség az önköltségesökkentő hitelM, hogy saját kezdemé­nyezésük, ötletük megvalósí­tásával fejlesszék vállalatai­kat. Elsősorban a régi, korsze­rűtlenebb üzemeikre gondolok. Ez az egyik leggyorsabb módja az üzem fejlesztésének, a termelés, illetve a termelé­kenység növekedéséinek is — fejezte be nyilatkozatát,'a Be­ruházási Bank igazgatója. Miért van szükség a földmérésekre? Eltűnnek a „fekete" földek — Új terület-mértékrendszert vezetnek be a földnyilvántartásban (Szegedi) Díjtalan szaktanácsadás az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A szeptember 12-től 28-ig tartó Országost Mezőgazdasá­gi Kiállításon a látogatók megfelelő szakmai tájékozta­tása céljából a Mezőgazdasági Kiadó pavilonjában a növény-, gyümölcs- és szőlőtermesztés­sel, állattenyésztéssel, barom­fitenyésztéssel és móhésakedés- sei kapcsolatos kérdésekre a nezőgiazdaság ezen ágainak ivóié szakértői díjtalanul ad­lak tanácsokat az érdeklő- oknak. Szeptember 13-án, zombaton du. 2—6-ig nö- énytermesztésBTŐ! Gonda Bé- a Földművelésügyi Minisz- -ium osztályvezetője, több . dk-oricatermesztósi és nö­vénytermesztési szakkönyv szerzője; szeptember 17-én, szerdán du. 2—6-jg gyümölcs­termesztésről Fenyves Pál tu­dományos kutató, az »Uj gyü­mölcsös telepítése és gondozá­sa«, a »Gyümölcsfák ápolása-« és más szakikonyvefc szerzője; szeptember 29-án, szombaton du. 2—6-ig szőlőtermesztésről Csepreghy Pál, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola adjunktu­sa, a »Szőlőfajtáink-« és a »Szőlő metszése« című művek szerzője ad felvilágosítást a hozzá fordulóknak. Szeptem­ber 21-én, vasárnap du. 2—6- ig gyümölcstermesztésről Mo- hácsy Mátyás Kossuth-díjas egyetemi tanár, a »Házikert gyümölcsöse« és más népsze­rű gyümölcstermesztési szák­könyv szerzője; szeptember 27- én, szombaton du. 2—6-ig ba­romfitenyésztésről Báldy Bá­lint, a gödöllői Kisállatte­nyésztés! Kutató Intézet osz­tályvezetője, »A baromfi te­nyésztése« e. szakkönyv szer­zője; szeptember 28-án, vasár­nap du. 2—6-ig pedig a méhé­szetről Koltay Pál, a »Méhé­szet« című szaklap felelős szerkesztője várja az adott szakkérdések iránt érdeklő­dőket. A közelmúltban a megye több községében megkezdődött a földterület felmérése, s ezt a tényt a falu lakói közül né- hányan, különféleképpen, sok szór ellenséges beállítottság­gal magyarázták. Ezeknek a többnyiré meg nem értésből származó híreszteléseknek el­oszlatása végett felkerestük az Állami Földmérési és Tér­képészeti Hivatal Somogy me­gyei Felügyelőséget, és annak vezetőjétől, Balogh Ferenctől tájékoztatást kértünk a me­gyéiben folyó földmérési mun­kákról. Balogh elvtárs elmem dotta, hogy a kataszteri térké­pek helyesbítését és a földnyil­vántartás rendezését (mert hi­szen erről van szó) a katasz­ter és, a telekkönyv pontatlan­ságai ellen felhozott sérelmek tették szükségessé. Megszüntetik a föld­nyilvántartás pontatlanságait A kataszteri térképek nyolcvan-száz évesek, és nem tükrözik az azóta beállott vál­tozásokat. A felszabadulás utá­ni nagyméretű földreform, majd a tagosítások, illetve a tsz-ből való kilépések olyan földmozgatást jelentettek, me­lyekkel a föl dnydilván tartás nem tudott megbirkózni. Eh­hez járul még, hogy 1956 ok­tóberében több helyen eléget­ték a földnyilvántartási irato­kat. Ebben a zavaros helyzetben nagyon sok visszaélés történt a földdel. A jogtalan haszná­lattól a hibás adókivetésig minden előfordult, de a leg­szembetűnőbb az úgynevezett fekete földhasználat. Somogy megyében elein­te 50 000, majd később 25 ezer kát. hold jelentke­zett »fekete« földként. Ez azt jelenti, hogy ötven, il­letve huszonötezer hold földről haszn < i^i adót nem fizettek, semmilyen közteherrel nem terhel­ték őket — de a hasznot élvezték. Az új felmérésekre szükség van azért is, hogy a régi tér­képeken nem jelölt létesítmé­nyeket is ábrázolják. így töb bek ikö^Stt minden gazdának a hasz­nálatában lévő földterü­letről — művelésági rész­letezéssel — birtokív (törzslap) másolatot ad­nak. Az állami gazdasá­gok, tsz-ek, termelőszövet­kezeti csoportok pedig 1:10 000 méretarányú tér­képet kapnak üzemgazda­sági célra. Új mértékrendszert vezetnek be A nagyarányú földifelimérésd munkák arra is kiterjednek, hogy megállapítsák a legki- sebb területi szabványokat, azaz meghatározzák azt a nagyságot, amelytől már kü­lön helyrajzi szám illeti meg a földterületet. Ezzel egyide­jűleg fokozatosan áttérnek az új területjelölési mérték- egységekre: négyszögöl he­lyett a négyzetméter, a ka- tasztrális hold helyett pe­dig a hektár alkalmazásá­ra. Tehát szántónál, rétnél, lege­lőnél, erdőnél 400 négyzetmé­ter (111 négyszögöl), szőlőnél, kertnél, gyümölcsösnél 200 négyzetméter (56 négyszögöd­től már külön helyrajzi szá­mot adnak a területnek. Lényeges változás lesz a földnyilvántartás rendszeré­ben is. Eddig ugyanis a közsé­gi tanácsok kataszteri telek­könyvben és .kataszteri birtok- ívben mutatták ki a föld tu­lajdonjogát és egyélb adatait. Az új felmérési munkáik után ez megváltozik, mert a telekkönyv helyett köz­ségi törzskönyv, a birtok­ív helyett pedig törzsla­pok készülnek. Ezzel nem­csak azt tudják kimutat­ni, hogy kié az a bizonyos föld, hanem azt is. hogy ki használja — például bérli — azt. Négy év alatt az egész or­szágban befejeződik a terület- felmérés. Hatalmas munkára, igen nagy apparátusra van szükség, hogy ezt a feladatot pontosan elvégezlhesse a Föld­mérési és Térképészeti Hiva­tal. Számokban kifejezve: csaknem hetvenezer térké­pet kell készíteni, mintegy 18 millió földrészlet terüle­tét, művelési ágát, birtoko­sát és használóját kell megállapítani, ezeket a térképeken ábrázolni és nyilvántartásba venni. Éppen ezért azt a nagy lét­számú műszaki gárdát, melyet az aránylag gyors munka vé­gett hoztak össze, állami pénz­ből nem lehet fizetni. Ezért határozta el a kormány, hogy a földtulajdonosok érdekében végzett munka egy bizonyos költséghányadának terhét rá­juk hárítja. Az egyéni gazdák minden kát. hold után 30 fo­rintot, termelőszövetkezeti cso­portok és termelési társulások a használatukban lévő földte­rület minden kát. holdja után 24 forintot, a tsz-ek pedig kát. holdanként 8 forintot fizetnek. Az új földfelmérési és tér­képezési munkák tehát semmi­lyen különleges céllal nem jár­nak, legfőbb okuk, hogy vég­re pontos térképek készülje­nek, és megszüntessék a jog­talan földhasználatot^ K. E. Nagyatád közönségéhez! t römmel fogadtuk a »Bu- ' ^ dapest« népi táncegyüt­tes közlését, hogy szeptember 5-én vendégszereplésre érke­zik hozzánk Nagyatádra. Két előadást kértünk az együttes­től, arra gondolva, hogy a község színházlátogató közön­sége tolong majd a jegyekért. De becsaptak az eddigi ta­pasztalatok: az első előadáson alig lézengett néhány ember, a másodit előadáson is csupán 65 százaiéiba kelt el a jegyek nek. Pedig tudtak az előadá­sokról a nagyatádiak. Plaká­tokkal ragasztottuk tele a községet, az üzemeket érte­sítettük, a hangos híradó nap­hosszat bömbölte az együttes érkezését. Mindhiába. Az em­berek szájbiggyesztve vették tudomásul, hogy »ez csak egy népi együttes«. Meg azt mond­ták, hogy miért nem a ka- posváriakat hozták valami jó operettel. Operett? Ez kell hát a nagyatádi közönségnek. Mondjuk, egy dzsessz-operett, akkor még verekednek is a jegyekért. Mit nekik egy vi­lágjárta együttes, amely »csak« népi táncokat tud előadni? Tévedés ne essék, szó sem lehet a kaposvári színház le­becsüléséről. Mindig örömmel vártuk őket Nagyatádon, de arra kérjük színházunkat, hogy kevesebb operettet játsz- szék. Nehogy úgy járjon, mint mi: ha operett van műsoron, telt a ház, máskor meg kong az ürességtől. A nagyatádi közönséget is elkényeztették a Lehár- és Kálmán operettek­kel, s ők tudják a legjobban, hogy Priestley: »-Váratlan vendég-« című darabját csak alig néhányan nézték itt vé­gig. Akkor még nem tudtunk rájönni a dolog nyitjára, de ez az utóbbi eset mindent megmagyarázott. Nagyatád közönsége lebecsülte azt az együttest, melynek Nizza, Cannes, Varsó, Kairó és még sok nagy európai város tap- sott. Pedig a »Budapest« együttest csak dicsérni lehet. Nem ke­serítette el őket a gyér számú közönség, lelkesen és iszépen dolgoztak. Akik látták őket, elmondhatják, hogy milyen szép élményben volt részük. Pórul járt, aki nem nézte meg előadásukat, aki nem a színházat szereti, hanem csak az operettet. Így jár, aki vá­logat, s a nagy válogatásban a legszebb magvakat hajigálja félre. GÁSPÁR ISTVÁN levelező. Magyar divatbemutató Brüsszelben Szeptember 20—24-e között a Ruhaipari Tervező Vállalat manekenjeinek közreműködé­sével nagyszabású divatbemu­tató lesz Brüsszelben az Ele­gancia-palotában. E jelentős eseményt ruhaiparunk nem­zetközi sikere előzte meg. Zöldséget szednek a kapolyi Szabadság Tsz asszonyai az 1856 után készített tér­kép nem jelöli a kapos- vár—barcsi vasútvonalat, és ugyancsak hiányzik több, azóta épített út és villanyhá­lózat térképi bejelölése is. De szükségessé tette a felmé­rést a kataszteri tiszta jö­vedelem sok helyen magas szintje miatti panasz is. Jelenleg ugyanis, ahol a mű­szakiak ilyen rendellenességet tapasztalnak, ott a terület aranykorona jövedelmét újó­lag megállapítják. Minden gazdával megtárgyalják a fel­mérés eredményét Azért, hogy kiküszöböljék az esetleges eltéréseket, a gaz­dák által elismert földek és a nevükre bemért terület között, birtokvalósítást hajtanak vég­re minden községben. Azaz, minden gazdával megtár­gyalják a számára kimu­tatott földingatlant, és ösz- szehasonlítják a mérés utá­ni eredményt a mérés előtt nyilvántartott ingat­lannal. Ha az utóbbi több, ennek jo­gát igazolni kell (örökölte, vet­te stto.), és ezután a birtiokív- ben is a nevére írják. Ha nem, a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya a földet álla­mi tartalékterületté nyilvánít­ja. Előfordulhat, hogy lesznek elhagyott földdauabok is. Eze­ket szintén felmérik, s a szom­szédok nevével jegyzéket ké­szítenek róluk; s ezt 15 napig közszemlére teszik 'ki, s a szomszédos községekben do­bolással adnak hírt a (kifüg­gesztésről. S ha ekkor sem je­lentkezik a tulajdonos, a föld határozatilag az állaim tulaj­donába megy át. A helyszíni munkák befeje­zése után egyébként fTTV VTVVTTTTTVVW A gazdaság új ál­latorvosát így fogad­ták ideérkeztekor: több vesződsége lesz a negyven lóval, mint a kétszáz . te­hénnel. A föagronó- mus nem úgy talál­ta ki, hanem tapasz­talatból mondta ezt. A doktor csakhamar megbizonyosodott ró­la, hogy igaz a kapott tájékoztatás. Az éj­jeliőr mind többször keltette fel ezzel: »Doktor úr, jöjjön, siessen a lóistállóba, mert nehezen kap le­vegőt az egyik deres.« Az állatorvos meg­gyógyította mindany- nyiszor a beteg jó­szágot, de egyre azon töprengett, hogyan lehetne megelőzni a bajt. És felismerte, hogy nem a lovak­ban, hanem a velük bánó emberekben kell keresni a hibát, a kocsisok szorulnak — lelki injekcióra. Több egyszerű megfigyelés révén ju­tott el eme felismeré­sig. Történt a ta­vasszal, hogy János bácsi szántotta az ál­latorvos kertjét. Meg­izzadtak a lovak. A doktoráé megsajnálta a fáradt állatokat, s szólt a kocsisnak: — Hagyja abba a szán­tást, majd holnap, a reggeli órákban be­fejezheti. Fogja ki a lovakat — mondta János bácsinak —, etetni kell, aztán két órai várakozás után lehet itatni. Bizony, késő este lesz, mire hazaér a családjához, a faluba. — Dehogy, dehogy várok két órát. Tud­ják a lovak a ren­det, egyenesen rájár­nak a vályúra, r- Azt ne engedje, mert tüdőgyulladást kaphatnak. — Itt a doktor úr, meggyógyítja őket — szólt a fogatos ha­miskásan mosolyog­va. — No, ezt meg­mondom a férjem­nek — zárta le jó­akar óan a párbeszé­det az állatorvos fe­lesége. János bácsi ezúttal az állatorvos odaért a kúthoz. Kitört a szóháború. — Ha egyéni gaz­dálkodó volna, a sa­sat lovait megitatná, amikor ilyen habo­sak? — kezdte az állatorvos. — Nem — hang­zott a kurta felelet. — Ha r.icst meg­betegszik valamelyik ló, megfizeti a gyógy­Itatás megszegte a »ren­det«: nem itatott két óránál előbb. Sőt tár­sait is felokosította: »Vigyázzatok az ita­tással, mert most már nemcsak az ál­latorvostól, hanem a feleségétől is kell tartani«. Sok éjszaka múlt el anélkül, hogy az éjjeliőr kopogott vol­na a doktorék la­kásának ablakán, örült az orvos házas­pár a közös siker­nek. De élt a gyanú­perrel az állatok egészségének őrzője: esténként meg-meg- leste a kocsisokat, nem hajtanak-e köz­vetlenül a vízre. Jól sejtette, hogy ezt kell tennie. Egyik napon kiju­tott a dologból a fo­gatoknak. Mészisza- pot szállítottak az állomásról a földek­re. A szürkület, az est sötétje a határ­ban borult rájuk. Jöttek ám szép egy­másutánban be a majorba. Az első ko­csis megitatott, mire kezelést. Ha meg el­pusztulna az állat, teljes kártérítésre köteleztetem magát. A fogatosból nem ért ki a szó. Hang­talan fogadalom fo­gant meg agyában: »Csak még most az egyszer ússzam meg, többet soha, de soha nem kockáztatom a lovak egészségét. Az éjjel itt maradok mellettük...« Jöttek a többiek is, köztük János bácsi. A két muraközi — mintha ez volna a világ, legtermészete­sebb dolga — odaka­nyarodott a vályú­hoz. De bele sem dughatták orrukat a vízbe, mert... Mert az állatorvos résen volt. Őrt állt az egyik közeli épület fala mellett, s hátulról felugrott János bá­csi kúthoz tartó sze­kerére. Az éppen megálló lovak, s a kocsis legnagyobb meglepetésére meg­ragadta a gyeplöszá- rat — és indíts az istálló felé. Azóta nincs tüdő­gyulladásos ló a gaz­daságban. Most vi­szont a borjak szom­jas bőgősétől hangos a major naphosszat. A szárazság kiitta a vizet a motorizált kútból. A borjúnevel- de csővezetéke nem ad szomjoltó italt a növendékállatok­nak. De a puszta tá­volabbi, mélyebb fek­vésű részén bővizű kút szomorkodik. Nem, azt senki sem kívánja, hogy egy-egy gondozó húszegyné­hány borjúnak vödör­szám hordja innen az istállóba a vizet. De annyit megparancsol­hat az állatszeretet, hogy kitereljék a telt vályúhoz a kisborjú- kat. Igaz, hogy ez a tétel hiányzik a kol­lektív szerződésből, de az állatorvos jó­zan okfejtése pótolja az írott kötelesség hiányát. A dolgozók fizetésében benne van az állatok súly- gyarapodása utáni járandóság. Ha nem isznak egy napig a borjak, nagy a súly- veszteség — ennek nyoma a hó végén a laposabb borítékban is látható. Érdeme­sebb tehát a kútnál megitatni, mintsem az istállóban szom- jaztatni az állatokat. Amint ezt el­mondta a doktor, a gondozók elindultak a kút felé, hogy tele merjék a vályút. Lám, ilyen szé­rummal is bánnia kell az állatorvosnak. Olyan gyógyszerrel, amelyre az emberek szíve, lelke, felelőssé­ge és anyagi ér deka KUTAS JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom