Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-07 / 211. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. szeptember % Egy megvénült filmről AZ ÖRVÉNYBEN című olasz film, melyet a Szabad Ifjúság filmszínház tűzött mintegy meglepetésként műsorára, egy nagy igazságot bizonyít: a filmben is, mint minden más művészi alkotásban csak az igazi értékek időtállóak, maradandóak. Az olyan kommersz-filmek, minit ez is, két-három esztendő alatt annyit öregednek, hogy szinte semmi köze nincs hozzájuk a nézőnek. Talán nem túlzás: ezt az olasz filmet inkább a filmmúzeumban kellett volna bemutatni témabeli gyengesége és öregsége miatt inkább, mint filmtörténeti értékei miatt. Azzal a tanulsággal, hogy minél kevé- sebb ilyen filmet gyártsunk! Több mint egy évtizede készült ez a film, és a nézőt, akit az utóbbi időkben a filmszínházak műsorán egymást követő új filmek bemutatói kényeztetik, fárasztja. az Örvényben öregsége. A második világháború utáni években látott napvilágot ez az alkotás, egy akkortájt nagy népszerűségnek örvendő témából: a fiatalkori bűnözésekből merítette fantasztikusan szürke és "vészietlen meséjéi Van ebben minden, ami a »jó« gengszterfilm ismertetője: egyetemi tanár fia, aki elvetemült bandavezér húsz éves korában, kiábrándult arcú, minden hájjal megkent hideg bánénekesnő, az ifjú bandavezér szerelme, gyilkosságok, egy tiszta szerelem, egy-két gyilkossággal befejeződő rablás, s hogy magyarázatot kapjon a néző a film megszületéséinek okára, részletet hallhat .egy egyetemi tanár előadásából, aki arról beszél, mennyire megnőtt a fiatalkorúak bűnözési statisztikája a háború után. Azt állítottuk az örvénv- ben-ről, hogy kommersz- fij'm? Nos, az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy haMIÉRT VÉDJEM?. sonló testvérei között is gyenge és poros alkotás ez, kár volt elővenni az idő süllyesztőjéből. Nem több az örvényben, mint múzeum szagú kísérlete egy valóban súlyos probléma megörökítésének, gyökértelen, unalmas alkotás, mert alkotói még csak meg sem kísérelték a felszín felületes bemutatásán túl a mélyebb, a társadalmi rendben rej’ő okok felszínre bányászasát! Pedig a háborút serdülőkorban átélt fiatalság háború utáni züllése a kapitalista országokban nemcsak abból az élményből adódott, hogy olcsónak látták és ismerték meg az emberéletet! Tizenkét év távolából feleslegesnek látszó dolog vitatkozni egy megvénült alkotással. Semmi érv nem eredményezi azt, hogy az örvényben című olasz film visszafiatalodjék azokhoz az utóbbi időkben látott alkotásokhoz. melyek az ifjúság problémájához nyú1- tak bátran és nagy művészi igénnyel, nem helytől és Időtől elvonatkoztatva, mint az örvényben. A NÉZŐ CSAK AZT TEHETI, amit nem szívesen tesz: filmőlményei között a leggyengébbek között tartja számon ezt a filmet, s a’kotornak nem ád több elismerést — közöttük is Pietro Germinek, a forgatókönyv írójának és egyben rendezőjének —, mint a seikélyas mesájű gengszterfilmek alkotóinak szokás. Egy tény, nem veszített volna a hazai közönség ha az Örvényben-t nem látja. . Viseont a film szereplése a moziműsoron ok a régóta kikívánkozó kérdés feltevésére: miért van szükség a rossz detektív- és gengszterfilmek ezen nagy mérvű dömpingjére, amit az utóbbi hetekben, hónapokban tapasztaltunk?! — li — ír GY ÉREZTEM MAGAM, mintha arcul csaptak volna, miikor ezt a történetet az üzemben elmesélték. Hogy miért? Engedjék meg, hagy erre a történet végén válaszoljak ... N A DOLOG ÚGY KEZDŐDÖTT, hogy Árvái Gábor igazgató, ez a kicsit érdes modorú, de meggyő- ződéses kommunista és melegszívű ember azon tépelődötit, hogyan lehetne újabb munkát találni a vállalatnak, mert tanácsi üzemiként sokszor megrendelés- és munkahiánnyal küzdöttek. Egy ízben, az el- hámyt ócskavasak között sétálva, szeme elé került egy idegen gyártmányú mezőgazdasági gép, olyan, amilyent az országban még nem gyártottak, s amely — megrendelés esetén — kihúzta volna a vállalatot a csávából, s rendkívül meggyorsított és megkönnyíteti volna egy nehéz mezőgazdasági folyamatot. Nagyon megörült, és jókorát rikkantott, hogy csak úgy visszhangzott tőle ä kis udvar: — Mezei, elvtáns, Mezei elv- társ, gyere csak ide... Mit találtam! ... Mezei, a sovány, szőké.s- őszas művezető, a legjobb újító volt a gyárban, már sok, hasznot hajtó ötletét valósították meg. Futva jött, és ránézett a gépre. Pár pillanatig tartott a szemléje, mert hamar át szokta látni a helyzetet. A gépeket egy mustra alatt levetkőztette és fel is öltöztette, akkora gyakorlattal rendelkezett. Nézett egy darabig, feltolta svájcisapkáját a tarkójára, megvakarta fejét, aztán röviden mondta a gép diagnózisát, meg a receptet is megadta hozzá: — Kimustrált német gebe, a belső alkatrészek hiányoznak belőle ... .. Már nem gyártják . .. Szerkeszteni keííéne.'líózé’á föf- góa.lkatré'Z'rket.., Esetleg jobbat, mint az eredeti volt... És Egy fiatal lány már két órája elmerülten figyelte a televíziós adást. Egyszer csak szomorúan felsóhajtott: »Nagyszerű dolog ez a televízió, de a jó öreg kulcslyukat azért mégsem tud> pótolni!? » * * Megkérdezték egyszer Kálmán Imrét, hányszor sírt már életében. »Amennyire visisza- emlékszem, kétszer — mondotta a zeneszerző. — Egyszer, amikor Carusót hallottam éneAPRÓSÁGOK kelni, másodszor pedig, amikor egy pincér a Balaton mellett véletlenül a tóba ejtette a paprikáscsirkémet.« * * * »Kocsmáros uram, ez a pástétom teljesen élvezhetetlen«. — »Bocsánatot kiérek, vegye tudomásul, hogy maga még a világon sem volt, én már pástétomot sütöttem.« — »Jó, jó, elhiszem, de miért csak most tálalja?« * * * Miamiban, egy elegáns szál lódéban felszólították a vendégeiket, hogy tartsák mag örökbe a törölközőket «emlékül«. Egy Los Angeles-i kávé- házban viszont. ha hirtelen megered az eső, ernyőt nyújtanak át a vendégnek, ezzel a felirattal: »A Charly-kávéház szívességből a vendégek rendelkezésére bocsátotta!« akkor átalakíthatnánk magyar gyártmánnyá... OSZA, NEKIÜLTEK a terveiknek, rajzoltak, számítgattak. Az igazgató a fővárost, a meigyét járva hasonló gépeket keresett, elleste, tanulmányozta őket, hogy hazaérve újra változtassanak, té- pelődjenek, vitatkozzanak a megoldáson. Végre elkészült a rajz, lassan nekikezdtek az elképzelés megvalósításának. Igen ám, de újabb bökkenőre akadtak. Ki ad a gyártásra megrendelést? Lehívták a fővárosból az illetékes kereskedelmi vállalat vezetőit. Egy hosszú főmérnök és €:gy kis kövérkés osztályvezető érkezett. Az igazgató teljes bizalommal és nagy örömmel fogadta őket. Igaz, voLt az irodában egy kis reprezentáció is, no, de a cél szentesíti az eszközt, hunyjunk szemet fölötte. Váljék -egészségűikre az elvtársaknak, annál is inkább, mert a megrendelés a prototípusra gyors tempóban megtörtént. Gyanúsan gyorsan. De hát iki tudhatja, mi történt, történik, s hogy egyik-másik elvtárs mit is gondol magában. De most nem ez a lényeg, A gép készült, készülgetett. Bá- bá^kodctit körülötte szinte az egész üzem. Miért is ne dolgoztak volna rajta? A munkások szeretik az újat, a kezük alól kikerülő »teremtményeket«. Legalább úgy, mint költők a verseiket, pedagógusok a búcsúzó diákokat. Amint kitűnt, az idők folyamán, nemcsak az ő szívükhöz nőtt ez a gép, hanem a pesti elvlártakéhnz is. Minden héten megjöttek, érdeklődtek hogvlóte iránt, megtekintették, megtapogatták, hajlongtak körülötte, órák hosszat csodálták, tanácsokat adtak a szaktár.sak- nak, sőt, ha valamire szükség volt, autón hozták magukkal. — Csak mielőbb kész legyen mondogatták. — Mert ez nagy ügy, már megszerveztük hozzá a propagandát.... Várják. mint a cukrot, odakint a földeken dolgozó paraszttársaink ... IRE AZ IGAZGATÓ és a többiek buzgón bólogattak, elismerő tekintettel néztek a pesti elvtársikra, hogy »íme, ilyenek a vezetőik odafenn, nines itt semmi baj«, és még jobban, még gyorsabban dolgoztak, hogy mielőbb bemutathassák az elvtársak a nagyközönségnek a gépet, és hogy nagy ügy lehessen belőle! M] felesége. — Délután ne felejts el vizet önteni a baromfiaknak! — Jó, majd öntök — düny- nyögte. Szívesebben itatott volna meg hat ökröt, mint egypár csirkét, de a békesség kedvéért csak megtette az ilyen fehérnépnek való munkát is. A szivarcsutkát bedobta a takarék ajtaján, és a legyek elől behúzódott a szó' íba. /■ ellemes hűvösség fo- gadta. Letelepedett az ■asztal mellé, hanem eszébe jutott a koma. Kiment újra a konyhába, behozta a második üveget két tiszta pohárral, de nem nyúlt hozzá. Az újságot kezdte lapozgatni. Már az apróhirdetéseket nézegette, amikor a koma bekopogott. Ki is mentek mindjárt az istállóba, mert nagyon kiváncsi volt a borjúm. — Szép kis jószág ez — veregette meg a hátát minden oldalról megnézegetve. — Érdemes lesz törzskönyveztetni. — Magam is úgy gondoltam — válaszolt a gazda. — Csak a takarmány! Ugyan a szerződéses bika elment már, de mégis... Két ló, három tehén sok ekkora birtokra. Ha több takarmányt vetek, másra nem marad, eladni meg sajnálom valamelyik tehenet, jó fejősek. Nem tudom, hogy lesz velük... De menjünk vissza, odabent hűvösebb! Odabent bort csurrantott a két pohárba. — Vedd fel, János! Egészségedre! Koccintottak. János lassan, ízlelgetve ivott. — Jó kis bor ez, hallod! — tette le a poharat az asztalra, — Most már mindig jobb lesz! | — Jobb ugye, mert fogy — mosolyodon el a másik. — — Nem baj, új állja helyét. — Uj, ha baj nem éri addig. — Talán csak nem... Hát a dologgal hogyan álltok? — Holnap elvégezzük a ku- koHre .utolját. Aztán jöhet az aratás... | — Jól 'őre vagytok — ismerte el a :°ndég. — Dolgozunk X-'eaet... — Meg is lesz a he szna! István ránézett Jánosu, aztán lehajtotta fejét, úgy mond ta maga elé csendesen: — Nem! A koma csodálkozott: — Hogyan értsem, István? Mit akarsz mig tizenkét holdból? Neked van mindig a legjobb termésed az egyéI niek között! I — Többet akarok,.. Ne gondold, hogy magamnak! Nekem elég, ami van... Megvan a tisztességes ruhám, en- ni-innivalóm, házam... Mi kell még?... Hanem a gyereknek. .. — Még többet akarsz ráhagyni? — csóválta meg fejét János. — Nem arról van szó! — vágott közbe a másik —, nem a földről beszélek én, hanem a jövedelemről! — Jövedelemről? — Arról... Ide hallgass, komám! Mondd meg nekem, de igazán, dolgozunk-e mi any- nyit, mint ti a csoportban? Vagy dolgozunk-e annyit hajnaltól estig, mint egy munkás nyolc óra hosszat? — Többet dolgoztok, István. — No, ugye! — emelte fel a hangját. — De a jövedelem, az közel se ér a másához! Hol tan ebben az igazság? i — Nézd, István ... — Várjál — vágott közbe —, szavadat ne felejtsd! — Fetállí, kihúzta az asz'alfiók.ot, és nagy paksaméta papírt dobott az asztalra. Nézd! Régen volt már, amikor a téli gazdaságiba jártunk Kapósba. De azóta nekem minden fel van írva. Mennyit fektettem bele a birtokba pénzben, munkában, mennyit fizetett esztendőről esztendőre ... Nincs iaazság!... Pedig nem mond- ho. hogy rosszul gazdálkodtam ... Vti'em ve'ogépet, darálót, mindent... Látod, az istállóm rajza . .. Magam gondoltam ki. Megcsináltattam... Cementkád, jászol,■ levezető csatornák... De hisze. voltál benne eleget... Ezt nt i inkább! Disznóól fiaztatóvcl... A télen rajzoltam ... Ha ezt még meg tudnám csináltatni akkor talán... — megereszkedett a szava. — Nem magamért ... A gyerekért... '• 1\/T intha elfáradt volna a beszédben, megállt. Csendesen szólt a másik: 1 — Mondjad csak, komám ... Kongó szóltál folytatta: — A mi gyerekeink már nem úgy akarnak élni, mint ahogyan mi. Tudom, az én fiam is ... Nem is akarom, hogy olyan élete legyen, mint nekünk volt... Megadnék én neki mindent... Nem mondja ám, de tudom én. A múlt vasárnap is ... A Kovács sógortól jöttem ... Fenn ült a fiad motorján, az meg magyarázott neki... Amikor meglátott.., leszállt... szegény! — megint felcsapott a szóval. — Hát mért nincs az én gyerekemnek is? Nem érdemli meg úgy, mint más? Nem dolgozik any- nyit, mint más? Erre felelj nekem! A vendég elgondolkodott. — Mondtam, sokat dolgoztatok ... Jól is gazdálkodtál, más se tudott volna jobban... Hanem valamit elfeledtél, pedig azt is tanultuk a gazdasági iskolában. Emlékszel? Az öreg Karcagi tanár úr magyarázta, hogy a föld meghálálja a trágyát. Ha többet adsz neki, többet ad vissza ... De csak egy darabig. Mértéken túl hiába szórod rá, azt már nem tudja meghálálni. Ilyenformán vagy te is a gazdaságoddal. Több fáradságot meg pénzt fektetsz bele, mint amennyit vissza tud adni... Itt van ez a disznóól is. Mindenképpen jó, de ... hány állatra gondoltad te ezt? — Tudom mit akarsz mondani, komám — vette kézbe ' jra a rajzot. — Ötvenre, de mi bői tartanám őket?... Tudtam, én ezt a télen is ... De hát próbálgatja az ember így is, égy is Hogyan tudna magán fordítani ... Hiába... | Csar ült, és nézett maga elé. Ökle lassan, szorosan összezárult, aztán ernyedten, meggyűrve hullt, ki belőle a papír a padló. %. Utána mozdította a kezét, de csak legyintett: — Minek az már... Jó lesz I tüzet rakr-i... Nincs itt segítség ... ) A si.nlsödő csendet János sza törte meg: — Van segítség, István!... Te ú tudod!,., i Az is lett. Elkészült a szép kis gépecske, e-1 is vitték a szomszédos gazdaságba... Be is mutatták vagy kétszáz embernek, igazgatóknak, szövetkezeti elnököknek, agronómu- soknak, brigadérosoknak és egyéb érdeklődőknek. A gépnek csodálatos sikere volt. Csak úgy tépte, szakította, morzsolta a tépni, szakítani, morzsolni valót. S jöttek rögtön a megrendelések özönével, no meg a dicséretek is a tapasztalatcserekor délután. Azon persze egy kicsit elcsodálkoztak a gyiárbeliek, hogy a gratulációkat a pesti elvtársak fogadják, nekik is van címezve, de hamar túltették magukat rajta, gondolták, ezelk tájékozatlan emberek, no meg fontos a megrendelés, a többi smafu. És valóban, a bemutató után jött is megrendelés, A pesti elvtársak háromszáz darabot rendeltek, egyelőre. De amikor a tárgyalást befejezték, még sokáig üldögéltek székükben, mintha volna még valami mondanivalójuk. Végül a hosszú főmérnök kibökte: — Hát, szóval, megvan a dolog... Most aztán van még egy tennivalónk ... Mindenki rájuk nézett az irodában. Az örömtől nevető szemek várakoztak. Mi lesz ebből? ... — Mi ketten, az osztályvezető elvtársisal pedig beadjuk a gépet újításként... Z IGAZGATÓ ARCA paprikavörösre gyulladt, átértette az ügyet. — Beadják újításnak? És hová? — Hát ide, természetesen. — De hiszen mi újítottuk a gépet?!... Ha már újításról van szó ... Mi pedig erre nem ig gondoltunk a Mezei szak- Lársisál... — Márpedig mi beadjuk ide ... Érti, beadjuk ... Ugyebár ... Valamit valamiárt. — De hisz ez közönséges lopás ... Az állam pénzének felesleges elköltése!... — Ugyan, kedves Árvái kartárs, hol él maga... Ez a lehetőségeik teljes kihasználása... — De hisz bennünket is, kettőnket is meglopnak. — Ugyan már, majd kárpótoljuk magukat legközelebb, valamelyik másik gyártmánynál ... Az igazgató gyorsan számolt. Hiszen ez negyedévenként 1500 —2000 forintot jelent ennék a két embernek. Ajándékba. A felszakadt Ä 1 ■** I J stvánból felszakadt a\ szó: 4 — Tudom! A szövetkezet! ] De hogyan tudjam megtenni! i Húsz éve hagyta rám a birto-A kot édesapám... Nyugodjék... a Azóta az én fáradságom van A I benne ... Az én birtokom ... \ Lovaim... a tehenek... Mind* én nevelgettem... Hogyan ad-A jam oda... f J — A,zt hiszed, nekem nem ■ volt nehéz? Pedig tudod, hogy én igazán akartam a szövetkezetei. Jártam utána eleget. Mégis... az utolsó este bementem az istállóba ... megöleltem a Szedres nyakát... és kijött a könnyem ... Nem mondtam, én ezt még senkinek. Nehéz a régit elhagyni... de vagy a lovad, vagy a fiad... Felkelt, mintha elrestelite volna magát a beszédje miatt, és megkereste a kalapját. — Megyek. Neked is etetni kell. Köszönöm a vendégláI tást. István szeme az asztalra té-i vedt. J — Nincs mit, komám... Lá-°. tód, milyen vendéglátó vagyok, én — mentegetőzött. — Inni is elfelejtettünk ... No, még egy pohárral!... Egészségedre. | — Egészségedre, István!... Azért azt a rajzot ne dobd el. Sohasem erőltettelek, de hátha meggondolod... A közösben volna érdemes arról beszélgetni ... Ki ikísérte a vendéget tisz-' tességgel. Amikor visszajött a< kiskaputól, csak állt egy da-i rabig a szoba közepén, aztán1 nehézkesen felvette a papírt,- kiegyengette, és visszatette a< többi közé. ) nagy fizetésükön felül. A prémiumaikon felül. Nézte őket, elkényeztetett és magabiztos vonásaikat. Irtózatos harag kezdett felgyűlni benne. ^ A munkások, Mezei nem szóltak, de látta komor tekintetűiket. — Nohát!... Márpedig mi nem fogadjuk el majd a benyújtott kérelrqet... Nem... Szó sem lehet róla. — Nem? .,.. — A hosszú elképedt arcot vágott. — Jól hallottam? ... — Nagyon jól... — Hát akkor, akkor majd meglátjuk, mi lesz ... Jöjjöft, osztályvezető elvtárs ... És kivonultak. Jó egy hét múlva megérkezett helyettük e,gy levél, mely szerint értesítik a gyárat, hogy értékesítési nehézségek, valamint a gyár kisebb kapacitása miatt a háromszáz gép helyett csak öt- vemnek a szállítását kérik. Az egész gyár háborgott. Miikor ott jártam, félévvel a levél után, még mindig ez volt a beszédtéma. — És el lehet vinni a megrendelést? ... Meg lehet cat tenni? ... — kérdeztem. — El... Sajnos, ők a megrendelők ... De tudjia, az egészben az az aljasság, hogy egy másik gyárba viszik a többi gép gyártását, ahol bizonyára megadják nekik, amit mi itt megtagadtunk, az újítási díjat. Éis a legrosszabb az egészben, hogy mi nem bizonyíthatjuk: ezért vitték el tőlünk a megrendelést. Mert ők a vezetők odafenn, ha panasz- szal mennénk, úgyis nekik lenne igazuk ... Kimagyaráznák magukat... Törődnek azok, mennyit vesződtünk itt a kísérletezésekkel, . mennyire megnőtt a rezsink, milyen kára származik ebből a huzavonából a népgazdaságnak!? ... Nem is beszélve arról, hogy a szó szaros értelmében megloptak minket... , M iért éreztem magam ÜGY, mint akit arcul csaptak? Volt egy elég hosszú időszaka életemnek, röviddel a fel- szabadulástól az ötvenes évekig, amikor az új társadalmi rendszert védve, megvédtem mindenkit, aki »odafenn« volt, valami funkciót töltött be. Bizalmi voltaim, népnevelő, kul- túrfelelős, tanulhattam, amit azelőtt nem tehettem. Tűzönvízen keresztül támogattam a szocializmusit, ahogyan ma Is. És a rendszerit azonosítottam a vezetőkkel, bármilyen kis posztot töltöttek is be azok. Védtem az ilyeneket is, mint ezek, nem hittem el, ha hasonló dolgokat mondtak el róluk. Úgy gondoltam, őket azért bízták meg az államgépezet egy csavarjának vezetésével, mert jó és megbízható emberek va- lahányan. Azóta rájöttem, hogy a proletárszármazás önmagában még nem érdem, hogy többen a kiválasztottak közül idővel elromlottak, hogy vannak, akik karrierből, rossz kiválasztás miatt, szakemberként vagy ügyeskedéssel értek el odáig, és nem meggyőződésből álltak a szocializmus mellé, hogy akadnak még olyanok is közöttük, ákiík szántszándékkal cselekszik az ellenkezőjét, csakhogy rombolhassák másokban az új állam iránti bizalmat. És azóta elhatároztam, nem védem az ilyeneket, feleljen mindenki a maga tetteiért. Nem védem a bizonyítható visszaéléseket, a pénzhajhá- szó'kat, a durva-goromba diktátorokat és a csúszó-mászó alattomos óikat. M inek védjem? Hitemet rombolják, tépik darabokra, arcul csapnak abban a meggyőződésemben, hogy ők az új élet első hibátlan csírái, a példák, melyeket követ a bízó nép. Nem védem őket, tűnjenek el a történelem süllyesztőjében, és maradjon, erősödjön, érjen a szocializmus éltető embersége, amely csak lehetőség, hogy jobbak legyünk benne. Csákvári János
