Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. szeptember l Szép ól, szép állatok s&si A kíváncsiskodó: »Vajon milyen lesz az új lakás-« ftp*. :?, mM; . iltöSK&X'. ■:■ Vacsorázni siet a somogyszentpáli Béke Tsz sertésfalkája. A SZAKCSOPORTOK SOMOGYS^tOBON a felbomlott termelőszövetkezetek 27 tagja burgonyatermelő szakcso­portot alakított. Nincs egy tagban a 22 bold föld, azonban négy-öt holdas táblákat sikerült összehoz­niuk. Pillanatnyilag csak 810 forint van a szakcsoport számláján, de ez az összeg rövidesen megsokszorozó­dik. Egy-egy család hozzávetőleg tízezer forintos jövedelemre számit. A várható holdankéntl hozam 90- 100 mázsa. Vető- és étkezési bur­gonyaként adják el a termést. Az összbevétel a számítások szerint mintegy negyedmillió forint lesz. A bevétel 4,százaléka megy a kö­zös alapra. A legutóbbi ülésen el­határozták, hogy permetezőgépet vesznek. A MIKEI növénytermelő szakcsoport 72 hold földön gazdálkodik. 20 kh-on kukoricát, 17 kh-on burgonyát és édes-csillagfürtöt termelnek. Pitz Géza irányítá­sával az összes munkafolyama­tokat közösen végezlek a ve­téstől a betakarításig. A szak­csoport tagjai különösen büsz­kék burgonya- és hibrid kuko­rica tábláikra, ugyanis azok sokkal szebbek, több termést ígérőbbek, mint az egyéni pa­rasztok parcellái. Terveik szerint jövedelmük 5 százalékát viszik tartalék- alapra, s ebből burgonyaszedőt és porozógépet vásárolnak majd. Mire var a nag viharkár““! eqy Állatorvos első sikerei ’"‘rtr.rj süss; aaraws >«»■. «■­egv utca a szövetkezet és ál latorvosrol. Haram Aj d szoYf® , - »jószág mentő beavat­Voroahadsareg útja kozott. Er-j kozasának dicsérete dekes terület. Az itt laikokf , közszájon Az mintha nem is Nagykorpád-x elsö 9siker- ectv elő­hoz tartoznának Ha mód len-Jaj} üszö 'verésének ne ra, mar reg kiváltak volna i ievezetéSí, Másod- a községből és külön olyain tar-; szona tályogot tá_ tományt alakították volna, ahol; volított el Horváth adófizetésről szó sincs. t Lajos lova csikajá­Aki felüti a nagytkorpadi | nak combcsatomájá- adófőkönyvet, azt látja, hogy; bbi Az üsző is a a Viharsarokban több az adó-f csikó is meggyó­hátralékos, mint a község na-$ gyuU Bognár Gézáé gyobbik részén. Miért van ez,|a harmadik állat: hiszen ők is gazdái a falunak? • fiatal lova most van Vagy talán Horgas János, Ivá- j lábadozóban. nyes János, Papp Sándor,! Papp József alsó, Bakos Vik-1 . , kinyílik az tor, Kiss János, Dóra István, | istaüoajto Panni — Tamás István, Farkas János, Ilgy kwjak a pejt Pintér Ferenc, Kiss József, J . Pillanatra fel- Csányi Sándor és a hozzájuk I nbbenten a hasonlók különbek, mint a fa- 5 3° . f?" lu többi rászán lakó jó adófi-{ ropogtatja zetők? Nagy gazdáknak tart- ^Ztzék, jak magukat, de a községi ta | h nácsnak és az embereknek | ^J^gyo^ Uveí mas a véleményük. ; kőztette a betegség Az említettek Hogyan is történt? hátralékos, jo ha nem feled-1 Erről B áf da kezik meg arról, hogy vannak: édesanyj% törvények, melyek alkalmaz- j anyósa tyd bövebbst hatok a pontatlanul fizetőkkel ♦ szemben, s ne csodálkozzanak J — Gabonát hord- a hátralékosok, ha a községi! tunk. Annyira lep- tanács érvényt szerez ezeknek | 'ék a bogarak, hogy a törvényeknek. j átlépett a rúdon, s Czupor Imre {egy kiálló csavarba adófelügyelő ; beleverte a csánkját. ___ Mlw,-----------------»Kicsit vérzett, de l ázért hajtottuk még TAPASZTALATCSERÉRE j “ántítanf Él­az Országos Mezőgazdasági Ki- * hívtuk a Róler dok- állításra utazik Kovács Árpád;tor urat — a hely- marcali, Kovács László, Rajna »beli körállatorvost —, «"■*“ «*??: “ felszolgáló tanuló es Papa Mit; egy darabig. Közben barcsi szakácstanuló, hogy az» megbetegedett a ottani földművesszövetkezeti j doktor úr. Helyette a egységekben tapasztalatokat; h°Qáti állatorvos jött, .... , .... ihogy az Isten aldja szerezzen további munkájához.! meg a lépését is... Az segített a szegény jószágon. A hazaérkezett. Bognár Géza veszi át a szót — ... Jön bo­tfáit doktor a beteg disznókat vizsgálni. Említem neki, hogy van ám nagyobb bá­natom is: a csikó. Megnézte a három lábon álló állatot, és mindjárt azt mondta: »ezen csak a kés se­gít-«. »Hiszen azt akarom én is, arra kérem a doktor urat, legyen szíves fel­vágni a gennyese- dést, az én felelőssé­gemre« — tettem hozzá. Magamban úgy számoltam: meg­ér ötezret a Panni, ha elpusztul, az én károm, s ha megma­rad, az én hasznom. De úgy láttam, hogy az operáció csak hasznos lehet: meg­gyógyulhat a jószág, mert máskülönben biztos eltemethetném. Örültem neki, hogy nem kellett hosz- szasan kérlelnem a doktor urat. Még aznap adott az állat- vak valami injek­ciót, amint mondot­ta, előkészítette a műtétre. Ígérte, hogy másnap reggel fel­nyitja a daganatot. Nem kellett ám le­kötözni a csikót! Alig volt benne élet, úgy segítettük kibal- lagni az udvarra. Ez a komám — int a mellette álló férfi felé — fogta a Pan­ni fejét, én meg szo­rítottam a beteg ál­lat lábát, nehogy el­kapja. Egy ügyes nyisszantás, és csak úgy bugyogott az összecsomósodott genny. Szegény ál­lat meg sem moc­cant, sőt ha beszél­ni tudna, mondta volna a doktor úr­nak, hogy segítsen rajta. Nagy láza volt, nem evett, a zöldta­karmányt még csak meg sem szagolta. Most meg? Láthatja, úgy zabái, ahogy a száján befér. Ezt a kétliteres piros lá­bost — mutatja — naponta háromszor tele adom neki da­rával, de megnézheti, tiszta előtte a jászol. Most már van hozzá bizodalmám, mert eszik, s ez a fő. Es rááll a fájós lábára, nyugtatja a másilcat, mivel azon tartotta a hátulját két hétig. Figyelje csak, mi­lyen fürgén mozog ide, oda. Halálos vé­tek lett volna ezt a szép, fiatal állatot a földbe tenni. De nem nézegetnénk ma a csikót, ha nem kap még időben, az utol­só pillanatban ilyen jó orvost... * * * A Felsőbogáti Ál­lami Gazdaságban ta­lálom dr. Németh Kálmánt. Itt vigyáz­za a jószágok egész­ségét április óta. Ha idősebb segesdi kol­légáját másfelé szó­lítja kötelessége, ő bújik be a faluban is az ólakba, istál­lókba a bágyadt ál­latokhoz. És ha in­jekciós tű helyett operáló kést követel az állatbetegség, ak- kor éjszakáját a szakikönyvek fella­pozgatásának szen­teli, nehogy vért fakasszon a gyógyí­tásra rendelt mű­szer. Nem árt tüze­tesebben utánanézni mindannak, amit ta­valy még a főiskolán tanulmányozott. — Elismerésre mél« tők segesdi sikerei — adom tovább a falu« ban hallottakat. — Szóra sem ér- demes az egész —■ igyekszik elhárítani magától az érdemet. Csak azt tettem, amit minden más kollégám megtenne, ha úgy hozza a sors. íme, néhány ecset­vonás dr. Németh Kálmán arcképéhez: fiatal, gyakorlatlan létére sem riad visz- sza az állatra lesel­kedő veszélytől, mert megtanulta, érti a dolgát, hivatásának tekinti a jószágok gyógyítását, f.zzel nagy értékek meg­mentését; nem vár az idősebbekre, ha úgy látja, azonnal kézbe kell venni a kést, mert a tétová­zás biztos csapást vonna maga után. Es még valami e csupa erényhez: a nagy- nagy szerénység. Mindeme jellemvo­nások eredőjeként emlegetik dicsérően Segesden, sőt tán a környéken is a »bo- gáti doktor urat«, aki mint pártunk tagja, szívesebben veszi ezt a megszólítást: dok­tor elvtárs. KUTAS JÓZSEF 107 hízó — napon Az AUatforgalmi Vállalat koráb­ban Tabon szokta átvenni a be- degkérick szerződött állatait. Bosz- szankocltak is miatta a bedegké- riek. Bosszankodtak és cseleked­tek. A tanács meg a Hazafias Népfront helyi bizottsága — felka­rolva a gazdák kérését és javas­latát - megegyezésre jutott a vál­lalattal. Eszerint havonként csak egyszer, de helyben veszik át a bedegkériek hízott állatait. Volt nagy sürgés-forgás Bedeg- kéren a szeptemberi átvételi na­pon, amely nem várt eredményt hozott. 107 kés alá érett, röfögő állatot hajtottak és hoztak az át­vételi helyre. A vállalat megbí­zottja a nyolcvanadik sertés meg­vételének elkönyvelése után kény­telen volt bevallani: elfogyott a pénze, mert nem számított ilyen erős felhozatalra. No, azért mégis tüstént intézkedett. Ment a disznó- karaván, s jött a sok forint. Ezért lehetett csúcsforgalom a tanács pénzügyi csoportjánál ezen a na­pon. Pontosan 32 620 forint ván­dorolt be ekkor az állam bedeg- kéri adókasszájába, szemben a töb­bi adószedési nap 8—10 ezer forin­tos bevételével. A sil< t jkarmányozás előnyeiről Jó volt úgy — de így még jobb lesz ■RT ORÄBBAN már hírt “ ADTUNK arról, hogy Ficsen Uj Elet néven termelő­szövetkezet alakult. Sokan ter­mészetesnek tartják, hisz ez a dolgok rendje, és nem ez lesz az utolsó szövetkezeit a megyé­ben. Nem is gondolnak arra, hogy az »itt és itt megalakult egy tsz« mögött milyen belső és külső harcok, szócsaták hú­zódnak. Amikor a zicsi Uj Életbe tö­mörült tizenkilenc ember az alakuló közgyűlésen kimondta: mi pedig szövetkezünk, ne­künk így lesz még jobb, mind­járt a falu szájára kerültek: »Nahát, ki gondolta volna, hogy még egyszer egybeszánt­ják a földet! Jól ment nekik külön-külön is.« így sopánkodtak azok, akik öröknek hiszik a kisparcellát. De ennél az ártatlan hangnál akad árnyalatokkal erősebb, gúnyos, bökölődő nemtetszés nyilvánítás is. Az önérzetet sértő szó beszédnek se vége, se hossza. »Megyek könyvelőnek a tez- be« — kacsingatnak egymásra a rosszindulatúak. De ez a ka­csintás nem az igenlés, hanem a becsmérlés kifejezése. »Úgy sem kapnak szerződé­ses növénytermelésre enge­délyt, nem tudják megmunkál­ni, megeszi a növényt a gaz.« — ezt is mondták — panasz­kodik Horváth Miihályné. — De kérdem én: 1956-ban, mikor a közösben négy és fél hold kapálni való jutott egy asszonyra, akkor bírtuk? Es tiszták voltak a földek, jutott idő még mellékes munkára is. Akadtak olyanok, akik ezer forintot kerestek. Még hogy mi nem tudjuk megkapálni? — ötvenhat után a Szűcsnék, a Horváthnék meg a többiek napszámba jártak az egyéniek­hez — írja csak, elvtárs, amit mondóik —, akkor jól kapál­tunk? Talán fáj némelyeknek, hogy többet nem megyünk. Miért piszkálódnak, miért? Mi nem bántjuk őket. AZ EMBER ODA MEGY, ahova akar — szól köz­be Horváth Mihály. — Én a szövetkezést tartam egyenes útnak; Majd rájönnek ők is. — Tavaly elpusztult egy hat­ezer forintos tehenem. A könnyem folyt, míg mások ne­vetve vitték a húsát. Itt mér­ték ki a faluban. És senkinek sem jutott eszébe: no, elme­gyek, fölszántok egy darab földet ennek a szerencsétlen­nek. A közösben nem érhet ilyen csapás — mondja. Nem a nyomorúság vitte be. A pad­lás, az istálló, az ól nem üres. — Van mindenem. A nyolc hold saját meg a három hold bérletes föld szépen termett. Nem féltem volna a téltől. De Így még jobb lesz, tudom. A hang szétfolyik a zicsi ut­cákon, s utat talál minden házhoz. A helyeslő és az el­lenkező vélemény is eljut az emberek fülébe. Köziben az Uj Élet tagjai végzik munká­jukat. A számbavétel már az alakulás előtt megtörtént. A közgyűlés csak pecsétet tett a tervekre. A volt Szabadság Tsz negyven férőhelyes istállóját, a sertés- és baromfiólat, bog­nár-, kovácsműhelyt, a három- vagonos kukoricagórét, raktá­rakat ők öröklik. A 13 holdas gyümölcsösnek is a tsz lett a gazdája. Három holdba majoránna, egy holdba őszirózsa jön. Húsz hold lent, cukorrépából hár­mat, borsóból nyolc holdat vet­nek. Búza, rozs 45, őszi árpa 15 hold. 200 mázsa műtrágyát rendeltek. rT AKARMÁNYBAZIST az állattenyésztéshez! Ezt a célt szolgálja a tervbe veti lucernaitelepítés, a baltacím, vöröshere felülvetés és az őszi keverék vetése. Ötvenhatos te­lepítésű lueematerületet is vittek a közösbe a tagok. Az alakulás utáni második napom már traktore&e forgat­ta a földet az árpa alá. Nem­csak a felesége és az édesapja, V :űcs Ferenc traktoros is alá­írta a belépési nyilatkozatot. Minden tsz-családból akadt lá­togató, hogy megnézze az első barázdákat, melyeket a hár­maseke húzott a közös földön. »Jó lesz a talaj, rövidesen megkapja a műtrágya adagot, s jöhet bele a mag.« Igen, jöhet a mag, az első év közös vetése. A zicsi Uj Élet tagjai végzik a dolgukat, emelt fővel, szé­gyenkezés nélkül. De mi vám a többiekkel, akik közül a nyolc család kiszakadt? Vannak-e olyanok, akik »ti­tokban« közéjük 'kívánkoznak, csak nem merik mondani? Bi­zonyára vannak. Mert nem mindenki fogadta ellenségesen a zicsi újszülöttet. »Rám is számíthattok«, »elmegyek én is hozzátok« — ilyeneket h mondtak az emberek Horváth Mihálynak meg a többi tsz-be lépetteknek. És ők, a tagok, az Uj Elet létrehozói mit mondanák? Dühvei néznek-e a csufolódó. különböző d üllőkbe hagyott társaikra? Nem. Sőt! — Mi tudjuk, mi a jobb, hol könnyebb. Minket igazol a jövő. S nem egy családot sze­retnénk már magunk között tudni. Kocza János, Orbán La- jo.sné, Farkas János, Nyúlék... Várjuk őket, de ez nem azt je­lenti, hogy kényszerítünk va­lakit Is, vagy könyörgünk va­lakinek. Ha úgy gondolják, hogy itt a helyük, jöhetnek bármikor. Farkas József, Speri Ferenc, Reintler József, Feny­vesi Ferenc családtagjai előtt is nyitva áll a kapu. t Az Uj Életbe lépők önként, meggyőződésből szövetkeztek. Városi Jánost sem azért ke­resték fel, hogy erőnek erejé­vel bekényszerítsék a szövet­kezetbe. Ö mondta még ala­kulás előtt, hogy annak idején szóljanak majd neki is. Az igaz ügy harcosairól le­pereg a vád, nem ér föl hoz­zájuk a rágalom, s a sértegeté­sekre nem bosszúval válaszol­nak. V EMCSAK ZICSEN, más 1 ” falukban is birkózik a régi az újjal. Házak nem dől­nek össze, nem ropog a pus­ka, ezen a csatamezein eszmék kapaszkodnak egymásba: az új kér helyet és hódít a ma- radiságtól. Nem baj, hogy Zi­esen nyolc család kihúzta a cövekeket. Elvégre igazuk van, ’hídnak, ahogy jobb­nak látják. És ők a szövetkeze- jitálk. Kár ezért ha­ragudni. .. Gőbölös Sándor A. két világháború közt el­telt időben a szarvasmarhák téli alaptakarmányát szénából, szalmafélékből, takarmányré­páiból és nyári melléktermé­kekből állították össze. Silóta- kormámyokat a nagy gazdasá­gokban etettek ugyan, de kor­látozott mértékben, a paraszti gazdaságok pedig csak kivéte­lesen. Az utóbbi évék óta a őilótakarmányok etetése egyre szélesebb -körben honosodik meg. Mi kényszerít bennünket arra, hogy takarmányozási rendszerünket megváltoztas­suk? A válasz: az állattenyésztés belterjes irányú fejlesztése. A siló-takarmány terjedését nagy­ban elősegítette a si-lózási tech­nika fejlődése. Megtanultuk, hogyan kell az ecetsavas és vajsavas erjedés ellen véde­kezni, sőt fonnyasztott állapot­ban — melasz hozzáadásával történő erjesztés útján — meg­oldottnak látszik a pillangós takarmánynövények savanyí­tása is. A silótakarmány előbb a takarmányrépának, utóbb a szénának vált a vetélytársává. Milyen előnyöket rejt magá­ban a zöldtafcarmáinyofc siló­zással történő konzerválása, a szilázs etetése a takarmányré­pával és a szénával szemben? Szénakészítéskor sok táplá­lóanyag megy veszendőbe. Kü­lönösen nagy a pillangós széna levélpergési vesztesége, amely ne-m fejeződik be a kazalozás- sal, hanem folytatódik a szé­náinak takarmánykamrába (pajtába), innen a jászolba va­ló hordásakor. A táplálóanya­gon kívül karoftim tartalmából is veszít a széna. A karo-tin az A-vitamin pro-vitaminja, mely a szervezetben A-vitaminná alakul át. Az A-vitamin, ille­tőleg a karotin nélkülözhetet­len az állati szervezetnek. Sza­bályozza a növekedést, hámvé­dő hatást fejt ki, s a nemdszer- vek zavartalan működéséhez, a termékenység és a szaporodás előmozdításéhoz feltétlenül szükséges. A szénakészítés ka- rotim vesztesége a szárítás idő­tartamától és az akkor uralko­dó időjárástól függően 60—70 százalékot is elérhet. A karo­tin veszteség a raktározással folytatódik. Tél végén kifogy az állati szervezet karotin és> A-wá&fc* min készlete. Ilyenkor sdlóta* kanmányok hiányában a széna az egyetlen, de nem elégséges karotin-forrás. Ezért tapasztal­ható kora tavasszal az állatok­nál az ivarzás kimaradása és a magtermékenyüliési százalék nagymérvű csökkenése. Az elmondottakkal ellentét­ben a silózott takarmány táp­lálóanyag vesztesége csupán tíz százalékra tehető. A kon- zerválási eljárással elkerülhe­tő a levélpergési veszteség, s megóvható a takarmány karo­tin tartalma. A hát hétig tartó erjedés folyamán a karotinnak mindössze tíz százaléka megy kárba. A savanyítás javára írandó az is, hogy sokkal in­kább független az időjárástól, mint a szénakészítés. A silónö­vények termesztése gazdasági szempontból is előnyös, mert az egységnyi terület nagy mennyiségű táplálóanyagot ad. E növények termesztésében és silózásában jobban segítenek a gépek, minit például a takar­mányrépa termeléséiben vagy a széna készítésében. Ezért a sd- lótakarmányozás jelentősen csövVnti az állattartás költsé­geit. Nemcsak télen, hanem nyá­ron Is etethető a silátakar- mány: romlás nélkül eltartha­tó, olyan tartalék ez, melyhez mindjárt hozzányúlhatunk, ha a zöldtakarmány ellátás folya­matossága a kedvezőtlen idő­járás miatt megszakadt. Ét­rendi hatás és takarmánygaz­dálkodás szempontjából egy­aránt helyesebb, ha őszi ke- veréktákarmányból készített szilázst adunk állatainknak széna helyett a nyár egyes idő­szakaiban. A sertések is meg­eszik a silót, ha a benne lévő szervesanyag emészthetősége eléri a 70—80 százalékot. Az állattenyésztés belterjes irányú fejlesztése megkívánja, hogy szakítsunk az elavult ta­karmányozási módszerekkel. Egyelőre nem szüntethetjük meg a takarmányrépa és a szé­na etetését, de módunkban .áll, Hogy jó minőségű zöldnövé­nyekből készített szilázzsal he­lyettesítsük a sok kézi mun­kával termeszthető és nagy táp­lálóanyag veszteséggel konzer­válható takarmányok mind na­gyobb részét. Druzsía Ibim

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom