Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. szeptember 28. {Nemcsak {miniszterünk * — képviselőnk isj JL QZety/ÍMjyjwvuwL MagmucLg Akármilyen fiatal is Nagy János, már a vérében van az udvariasság: készségesen segít Nagy Margitnak vizet húzni. Vajon a falu minden "-legé­nye« ilyen lovagias? A „fiatalok, úf-tarők" játékot Játs­szák a lányok a csombárdi ál­talános iskolá­ban. i A gyűlésnek és az istállóid- j togatásnak vége. Dögéi Imrét földművelésügyi minisztert,t — Látja, mint az a kis erdő, olyanba szorították be őket aki a Latinka Tsz tízéves ju-t német zsandárok Liszó mellett, és meg is fogták az egész bileumi ünnepsége alkalmából j bandát. Öregapámat tizenhét évre Olaszországba vitték ka- jott le Kürtöspusztára, több | Urnának. De egy hónap múlva már itthon volt... — mondja, szövetkezeti tag és szomszéd | és a cserzett arcra nevetés szalad. falubeli parasztembert. vészit Patkó Jancsi volt ez, a híres betyár, az elbeszélő pedig ikörül, látni is, meg hallani is J unokája, Tóth Mihály László-pusztáról, Segesd mellett. Kö- ákarják, hiszen mégiscsak | zéptermetű férfiú, aki öregapjának nemcsak az igazi nevét megtiszteltetés, hogy a minisz— mert a Patkó csak fölvett név volt —, hanem szép voná- ■ter eljön egy ilyen kis pusz- tsú arcát is örökölte. Igaz viszont, hogy a bajusza csak öccse tára, mégpedig úgy, mint aki t lehetne az egykori híres bandavezér hegyesre pödrött dí- a saját fajtája közé jött ha-tszének. A legnagyobb különbség pedig az, hogy a vármegye za. Jönnek is hozzá pana-1 eZer forint vérdíjat tűzött Patkó fejére, az unoka pedig szókkal, gondolva: hadd pa-tmost augusztus 20-án kapta meg a »Népművészet mes- naszkodjam el, ha már itt a • tere" kitüntetést. Mivelhogy faragásai erre érdemesítették, miniszter. ♦ Az öregapjáról beszélgetünk, Patkó Jancsiról, akinek A mai napra felállított sá- ♦ a neve még ma is él az öregek elbeszéléseiben, s főként tor alatt, ahol majd este rop-]téli estéken emlegetik, hogy »no, a Patkó aztán jól kibabrált _ ják a táncot, hosszú, kecske-♦a báróval«. Az unoka azonban csöndes szerénységgel emle- t lábú asztalok. Körülöttük ülnek | geti: az emberek. Dögéi elvtárs az | — Édesapám — isten nyugosztalja szegényt — talán csak idei termésről, a jövedelemről | két évvel halála előtt árulta el, hogy »fiam, hát megmondom tudakozódik, hol okozott na-ineked, ki volt öregapád. A te öregapád betyár volt. A Patkó gyobb kárt az idei aszály: a*Jancsi!« Addig nem beszélt róla, nem akarta, hogy gyerekei tsz-ben, vagy az egyénieknél, | hányódjanak emiatt. Mert ő se igen szokta emlegetni szár- s hol állnak jövedelem dől- i mazását. Tálán szégyellte, hogy bélyeges ember. Pedig gye- gában. Az egyik somogyfajszi\ rekkorában segítették a betyárok. Mert egyszer —- mesélte $ gazdaember kertelés nélküli— nagyon megverte a gazdája. 13—14 éves juhászgyerek megmondja: úgy érzi, őt nem | lehetett akkor. Hát jön ám ki a lábodi rezulából két szűrös érték el jövedelemben a kör-; atyafi. A szűr alatt puska. Apám fele tartanak. [nyező tsz-ek, azért még egy] J ideig nem szándékozik el-1 [pártolni az egyéni gazdaságtól.; Hanem a fajszi emberek va- • 1 lamiben törik a fejüket, ho- i gyan is adják elő a miniszter-] fnek a számukm égető kér-] — Mi a neved, fiam? — Tóth Mihály. Erre összenéznek, és azt mondja az egyik: — Te, a Jancsi fia ez! S azzal mennek csak egyenest a gazdához. — Ide figyeljen, ha még egyszer hozzányúl KI MIT AKAR (Tudósítónktól.) Az új népművelési évad kü­szöbén a nagyatádi járási mű­velődési ház is kidolgozta programját a hooszú őszi és téli esték minél jobb kihaszná­lására. Szeptember 15-én gyors- és gépíróiskola indult 28 jelentkezővel, s ha ismét elegendő érdeklődő lesz, máso­dik tanfolyamot is indítanak. Akik idegen nyelvekben sze­retnének jártasságot szerezni, azok számára orosz, német, an­gol és eszperantó nyelvtanfo­lyam kezdődik október elsejé­vel. Működik a fotós, zenei, bábos és kézimunka szakkör, de mindegyikben van még he­lye az új jelentkezőknek. Dol­gozik a zenekar is, és október elején munkához lát a képző- művészeti szakkör. Az öntevékeny színjátszás kedvelői számára a színjátszó csoportban van szereplési al­kalom, a népi tánccsoportban pedig a jó táncos fiatalok ta­lálhatják meg helyüket. A mű­velődési ház társalgója hétfő kivételével minden este nyit­va a község lakosságá­nak. Napilapok, folyóiratok, gondolatelt as előbbi dolog­ról. A másiknak látszólag jól­esett a figyelem. — Igen. szabadban vagyok mindig, fát vágok... — Fát?... Maga?... — Igen. én... Ugye, cso­dálkozik ... Hát először én se hittem volna... De aztán ment... Mindenhez akarat kell, nekem meg abból van eiég... Mikor jó uraink el­küldték az orosz frontra, vlsz- szafelé 500 kilométert gyalo­goltam ... Akkor romlott el a szemem, a hóvakságot nem tudtam kiheverni... (Egyéb­ként is gyenge volt a látá­som ... Mintha feléledt volna. — Tudja, hogy csinálom? — Mit? — A favágást. Először a kezemmel kitapogatom, aztán a lábamat odateszem a fa mellé.., Azzal érzékelem a fa helyzetét... A faluban mindenki dicsér, és nagyon sokan vágatnak velem. Megy. mint a karikacsapás. A fiatalember most értette meg a vakok rendkívül gyors hangulatváltozásának okát, hirtelen elhatározásaikat, ke­mény akaratukat, hitükét az emberekben. — Azaz csak ment... Az utóbbi időben baj van az Ide­geimmel ... Mintha nem volnék olyan merész. Talán öregszem Is ... Meg aztán tör­tént valami a múlt héten... A fejsze kicsúszott a nyelé­ből ... Nem láthattam, hogy meglazult... A közelben Ját­szott egy kis szomszédgye- rek ... Nem történt baja, de mikor megmondták, összetörtem... Megkereste az italt, a fia­talember egészségére Ivott, aztán otthagyta karját az asz­talon. Morzsolgatta ökleit, mintha az emlék most is kí­sértené. — Azért vagyok most Itt... Talán a nagybátyám ad segít­séget ... Elhelyezkednék va­lahol ... Vagy talán ő is hasz­nomat vehetné ... Nem is tu­dom tulajdonképpen, hogyan lehetne... De ő, bízom ben­ne, nagyon jó ember volt mindig... A faluban már nem maradhatok... Minden­kimet eltemettem... De ő, majd ő biztosan ... Morzsolgatta barna öklelt, amelyekbe minden tehetsége összpontosult. Szem nélkül csak ebbe összpontosulhatott. A munkás nézte ezt az öklöt, a bízó, jóindulatú arcot. Szo­rongott, várt ő Is. Csak ne csalódna, kívánta neki. Végre megjött az öreg. Lát­ta, hogy ott ül a fiatalember, nem ment oda, hanem az ö asztalától $pőlt oda: — Azt üzenték, hogy most etetnek, nem érnek rá .. Dél­után meg mennek ki a földre, sok a dolguk, minden össze­jött most... Talán majd egy­szer ... Jöjjön el újra ... Hirtelen csend ült közéjük. A munkás nem mert a vak emberre nézni. A kocsmáros elfordult, poharakat csörge­tett. Végül újabb vendégek .iöttek, s ez valami életet ön­tött a helyiségbe. Ekkor nézett a fiatalember újra az asztal túlsó oldalára. társasjátékok, rádió várja a vendégeket. Kéthetenként is­meretterjesztő előadás meg­hallgatására adódik lehetőség, havonta egyszer színházi elő­adást tartanak kaposvári vagy fővárosi vendégművészek, va­sárnaponként pedig táncmu­latságot rendez a kultúrház. Szeptember 27-én hathetes tánctanfolyam kezdődött. Ki mit akar, azzal foglalkoz­hat a járási művelődési ház­ban. A felkészülés remélhetően a község lakóinak minden igényét kielégíti. Most először látott vakot sír­ni. A vörös szemhéjak alól szivárgott a könny. Meddig ültek így? Maga sem tudta. Nem zavarta asz­taltársát. azon gondolkodott, hogyan segíthetne rajta. De hát nem jutott eszébe semmi. Most sajnálta, hogy nem fo­rog annyit a közéletben, s nem ismeri a közügyek intézésé­nek módjait. Valamit azért mondani akart, de a vak ember meg­előzte. Fizetett, felállt, és han­gosan, erőt véve magán így szólt: — Hát... akkor... jó na­pot mindnyájuknak... És kö­szönöm a jószívvel adott se­gítséget ... Letoporgott a lépcsőn, és ellenkező irányban, mint jött, eltűnt az ajtóból. A fiatal munkás nem bírta kiállni, utána lódult. Nem messze érte utói a most már feltartott fejjel menő embert. — Kedves bátyám — li­hegte —, miben segíthetnék én magának? Az ember megtorpant, meg­állt, megrendültén és megfon­toltan. mint aki elszánta ma­gát valamire. De a btngra szép, elgondolkodó mosoly ült az arcára. — Segíteni, kedves? Maga?... Mikor az dob el. akinek köte­lessége volna felkarolni? — Igen, én ... Jöjjön el hozzánk, szívesen látjuk ... A másik ingatta a fejét. — Nagyon kedves, de ezt nem fogadhatom el... Kü­lönben is ne higgye, hogy el­adom a lelkem az ördögnek... ... . , — . , , , — ach; iuyueircii, íh, ,iku cuyü. i«.-—-.y—, ehhez a dest. Az egyik elő ts hozako- gyekhez, egy darab csontot sem hagyunk magában épségben, dik, elorebocsatvan, hogy iyu ’ yu ... . " . , . . nem a maga nevében, a közsé- f Azután meg Boszniában ismertek meg agamat. Azt gében beszél. Mi volna más | mondja neki egy ember: az égető kérdés, amit elő akart — Te, öcsém, tisztára olyan vagy, mint Patkó Jancsi, adni, mint a kövesút építésé-] Nem annak a fia vagy? — Apám elismerte. No, akkor aztán nek ügye. | egész éjjel mulattak még a tisztek is. Ez az ember aztán t Mi sem volna könnyebb aisok mindent mesélt öregapámiól, mivelhogy a barátja volt. fminiszternek, mint ígéretekkel] Ki lehetett? Nem tudja már az unoka, hogy vajon Ge- t elhalmozni az embereket, de t lencsér József, Csucsi István, Bergán Jancsi vagy Mester \ezt nem teheti, hiszen a gyű-t Józsi volt-e, aki a nagy hegyek közé menekült a dunántúli t lésen is arról szólt, hogy min-] lankákról, amikor a gazdától, a Jancsitól örökre búcsúzni \ denről nyíltan, őszintén kell]kellett. Ki is emlékezne pontosam, órájuk már, amikor az f beszélni, még ha pillanatnyi-\ embernek annyi más gondot adott az élet? S Tóth Mihály * lag nem is tetszik az igaz- i leginkább már csak a kifaragásra érdemesítette a betyársá- iság. — Nézzék — magyarázta]got, amikor a birkalegelőn egy-két bő gatyás, puskás legényt ÍDögei elvtárs —, a kormány♦ jelentetett meg a kampós végű boton. Faragott. De azért, \évente az ország gazdasági te-\ahol csak lehetett, érdeklődött az öregapja után. Persze (herbírásától, függően meg-J úgy, hogy ne igen tudják, ő kicsoda.-szabja, melyik megyében] — Egyszer, kukoricái osztáskor elkezd ám mesélhi Patkó mennyi pénz jut bekötőút]Jancsiról egy öregasszony. Hogy ő lánykorában táncolt vele építésére. Hogy a megyébenla kóci csárdában, amelyik itt volt Segesd közelében, az er­hol sürgősebb a bekötőút, an-Időben. Sokan menték akkor Segesdre búcsúra. A csárdá­nak eldöntése már a megyeibből nagy mulatozás hallatszott ki. Zenéltek, táncoltak. Egy- tanács hatáskörébe tartozik, aiszer odamegy hozzá egy szép legény, s táncolni hívja. Igen miniszter nem szólhat ebbe]jól táncolt, azt mondta az öregasszony. A végén meg csak bele. j így szól a legény: A fajsziak hallgatják a vá-i — Kislányom, itondd meg édesapádnak, hogy Patkó löszt, aztán az asztal végén I Jancsival táncoltál. ülő kövér parasztember oda-] — És mit hallott, milyen ember volt, erős, magas? — szól a nevükben imént fel- ♦ kérdezem. szólaló másik fajszinak: l — Nem magas, olyan középtermetű, de erős ember volt. »Tőrei lém, erívee mondd!Amikor Dél-Tirolban voltak, történt vele egy érdekes eset. meg a Dögéi elvZL™ mdSz°}°“'f M ^ n^y szál, erős német a csapatban. És ha most nem úgy kérjük, mint] valakit meg akartak büntetni, csak a nemet melle osztottak minisztert, hanem mint or-lbe- ^ert jnindenkit rnegvert. Egyszer öregapámat is szag gyűlési képviselőieket« S X odatették melle. Hát a nemet elkezdi piszkaim. Oregapam jól megnyomja a szó végét. lmeg csak szókmgatja, csöndesíti. De az meg letépte a dra­j gonyat. No, erre oregapam úgy szemközt törölte, hogy ha­... .......................................................* nyatt esett. Folyt a vére nagyon. Kérdi ám a főhadnagy, hogy l mi történt. Azt hiszi, megmondta? Azt mondta, hogy a ló .... . t rúgta meg. De attól fogva kerülte is öregapámat, és azt Abból nem eszik a tisztelt J m<mdogatta mindenfelé: »Ez a kis magyar mást se tud, csak ángyom... Meg van egy {nerekedni!« — és elneveti magát szélesen, mintha csak mentsváram... Itt kinn nem| most is látná a széles vállú Patkót verekedni, vagy legény e- kellek én már senkinek... Itt j jen felemelt fejjel dalolni, magasra tartott fokossal valame- megtelt a poharam... A sző- j csárda alacsony gerendáját kocogtatva a nóta ütemére, vétséghez fordulok ... Egyre i homj ^ mondja; erősebb az a meggyőződésem, j hogy csak a közösség tud iga- J „Kötöfékem huszonhárom, zan segíteni... Igen, maja . Tele lopom a gyű nyáron; azok segítenek ... ilyen- ♦ a bírótól hatot lopok, fajták, mint ez a húszforin-1 Mer a ku‘ya becsukatott.« tos, meg a tisztelt rokonaim, i nem gyógyítják a magamfaj- j — Szegény, Pogányszentpéterben van az ótemetőben — ta sebeit... j mondja a mára visszatérőben. Az első sír az övé, oda temette — De, mondja — jutott t öreganyám nagy titokban. Mert nem igaz, hegy öngyilkos eszébe a munkásnak a benti j leit, mint ahogyan írták róla. Úgy történt, hogy már sok kérdés —, miért nem ment be ; volt a rovásán, és erősen keresték. A horvát hajdúk meg személyesen oda, azokhoz? | egyszer észrevették, és beszorították az erdőbe a bandát. — Meg fog érteni engem ... J Azok egy darabig csak tartották magukat a fák mögött, Szüleim halála titán, mivel én | míg csak el nem fogyott a sörét. Azután hátba lőtték öreg­nem művelhettem a földeket, • apámat. A többiek megszaladtak, őt meg hazavitték, és ti- nekik juttatták, hogy majd | tokban ápolták, de hiába, meghalt, öreganyám éjjel temette érte tartanak engem is... De f el, a pogányszentpéteri bírónak meg azt mondták, hogy pokolvarban halt meg. Illendően sóhajt is egyet, megtiszteli az őst az unoka, ___ _. . aki a termet hasonlatosságán kívül már nem sokat őriz a h ogy az asszony az oka... De I híres Patkó Jancsi hagyatékából. Legföljebb csak a szarvast, azért most megpróbáltam ... | mely az ivócsanak oldalán magányosam, néz a holdas éjsza- Egyszer megalázkodtam... | kába, meg azt a tengernyi virágot, melyek az erdők, mezők Mondja, megérte?... I szabad virágos kertjében termettek betyárok, pásztorok gyö­A fiatalember nem felelt. t nyörködtetésére, és amelyeket kifaragni legalább olyan — Hát akkor én most me- ♦ gyönyörűségnek tart, mint öregapja megcsapni egy-egy gyek... Köszönöm, hogy eny- Jkisebb falka disznót a horvát bárók kondájából. A faragás- hítette a nehéz megpróbálta- | ban, a hosszú kürtön vagy a kisebb tárgyakon él leginkább tást... Biztosan nagyon fia- • előtte az a világ, amelyben igen sokszor felhangzott a csár- tal házas, kívánom, hogy le- 5 óéban a nóta: gyen igen boldog... És még: egyet, hogy ilyen férfit nevel- | ~En vagyok az a leveles, jen gyermekéből, mint ami-1 Ak,t Pan<,«r, zsandár keres« lyen maga... i A fiatalember visszament ts amelyet hallva azt mondták az emberek: »Itt mulat a Patkó fizetni. A nyugdíjas előtt az ♦ Jancsi«. asztalon egy üveg bor csillo- ♦ gott. Ránézett az öregre, mi- f Király Ernő re az elfordította a fejét. De t a poharat fogta, markolász- ♦ tä. CSAKVÄRI JÁNOS í............-................................................,,................................. m i lett belőle? ... Eladták ott, vettek helyette itt... Engem ! meg otthagytak... És tudom,;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom