Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-21 / 223. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap. 1958. szeptember 2t. Szövő­lepkék ellen permetezik az útmenti fákat Taszár és Bate között a növény­védő állomás em­berei. Jóna Ist­ván permetező- mester és Buno- vácz László zeto- ros 400—450 fa- egységet ►-fertőt­lenítenek« na­ponta. Jó9 ha tadják a gazdák BETA K A R í T A S Szeptemberben megkezdő­dik a cukorrépa, burgonya, napraforgó — tehát a kapás- növények szedése, behordása. Legfontosabb célkitűzés, hogy a terményeket a legkedvezőbb érési állapotban, a lehető leg­kisebb veszteséggel takarítsuk be. A veszteség elkerülése vé­gett a cukorrépát csak az át­vételi ütemterveknek megfele­lően szedjék a gazdák. A ter­melőszövetkezetek használják ki a rendelkezésre álló répa- kiemelő és burgonyaszedő gé­peket. A gépállomások a nap­raforgó betakarításánál al­kalmazzák az erre a célra át­alakított kombájnokat. A hónap másik felében a korábbi érésű kukorica töré­se is megkezdődik. Itt külö­nösen árrá kell nagy figyel­met fordítani, hogy a csövek leszedése után a szárat is mielőbb maradéktalanul le­vágjuk, és minél nagyobb ré­szét besilózzuk. A silókukori­cát közvetlenül viaszérés előtt kell betakarítani, mert ekkor adja a legnagyobb takarmány­értéket. Szőlő- és gyümölcs­termesztés Ebben a hónapban meg­kezdődik a korai szőlőfajták érése. Az érést kísérjük figye­lemmel, s csak akkor szüretel­jünk, ha a szőlő teljes érés­ben van. A minőségi borfaj­táknál kiválóbb bor előállítá­sa végett várjuk be a túlérést. Ha a szüret előtti esős időjá­rás a termés részleges rotha­dását okozná, a rothadt ter­mést külön szedjük le. Az így szűrt mustot nyálkázással te­gyük egészségessé, és erjeszté­séhez alkalmazzunk fajélesz­tőt. Ha a termelők a várható nagy bortermés megfelelő tá­rolásához kellő mennyiségű hordóval nem rendelkeznek, a mustot — a fennálló rendel­kezések megtartásával — sű­rítsék be. A téli gyümölcsösöket véd­jék a gazdák a pajzstetű és almamoly ellen. A gyümölcs megfelelő osztályozása cél­iából a gyümölcsszürethez szükséges anyagokat gondo­san készítsék elő. Zöldségtermesztés Száraz időjáráskor az ön­tözéses termelésre berendezett területeken lévő növények egy-két esetben öntözésre szo­rulnak. A még fejlődésben lé­vő növényzetet megfelelő nö­vényápolásban, sor- illetőleg sorközkapálásban kell része­síteni. Ahol ez már nem vé­gezhető, ott gazoló kapálásra, vagy a nagyobb gyomok ki­szedésére van szükség. A ki­fejlődött termést részben a piac ellátása, részben a to­vábbi termés fejlődése céljá­ból folyamatosan célszerű szedni. A betakarított területeken szükséges megsemmisíteni a növényi maradványokat és utána hozzáfogni a talaj­munkához. A hagymaterme­lésre használandó területen időszerű a mélyszántás elvég­zése. Itt az ideje az átte'elő zöldségfélék (fejessaláta, spe­nót, kelkáposzta) magja el­vetésének is. A fejessaláta és kelkáposzta magja szabadföldi palántaágyba, a fejessalátéé pedig közvetlenül állandó he­lyére is vethető. A spenót magját állandó helyére kell vetni. Mezőgazdasági újítók és feltalálók tanácskozása Szombaton délelőtt a MEDOSZ művelődési házának Dózsa-téfmé­hen Hun.va, István, a Mezőgazda­sági és Erdészeti Dölgozók szák­szervezetének elnöke megnyitó ita a mezőgazdasági újítok és feltalá­lók első országos tanácskozását. A tanácskozás mintegy háromszáz résztvevője előtt Marosújvári Gyu­la, a Földművelésügyi Miniszté­rium gépállomási és gépesítési fő- igazgatóságának vezetője értékelte a mozgalom erécVményeit, s meg­szabta további feladatait. Ezt kö­vetően Hunya István negyvenegy feltalálónak és űiítónak adott át miniszteri kitüntetést. Szebbé piZENOT EVVEL EZ- ELŐTT hosszú árnya­kat vetett a földekre a Gru- bánovics meg a Novák ura­ság kastélya. Az ötvöskónyi határ jó része e két földbir­tokosé volt, s nekik dolgoz­tak erejük fogytáig a cselé­dek, őket süvegelte vala­mennyi kisföldű paraszt. A bevehetetlennek tűnő bás­tyákban pedig szólt a muzsi­ka, egymást érték az orgiák. Maguktól soha-soha nem vet­ték volna észre, hogy a kas­télyok árnyékában robotos- kodóknak a déli harangszóra nagyot korran a gyomruk. Hozzájuk igazodott akkor a falu. Ök voltak a jog és a ha­talom ötvöskónyiban. Kezük messzire ért, s ha úgy tet­szett, egyetlen tollvonással lehetetlenné tettek akárkit is a kórságos szegények közül. Most is a kastélyból irá­nyítják a község életét. Csak nincsenek olyan hosszúak az árnyak, és most azokkal tö­rődnek a falu vezetői, akik­ről a Grubánovicsok és a No- vákok »megfeledkeztek«. Az egyik kastélyban 70 tüdőbe­teg hajthatja nyugovóra a fe­jét. A másik nagy épületbe pedig a tanács és a posta költözött — miután az urak elmentek. Hogy miért távoz­tak, azt tudjuk. Negyvenöt óta tehát nélkü­lük él a falu, s nem ők, ha­nem az egyszerű emberek ír­ják ötvöskónyi történetét. Es szépek ezek a fejezetek. Aki csak az ötvöskónyi lapokat olvassa el a felszabadult Ma­gyarország történelemköny­véből, az is láthatja, hogy a szó és a tett egybevág. Nem Ígéret és ígéret, hanem ígéret és tett a sorrend a mi társa­dalmunkban. formálódott Hirtelen talán maguk az ötvöskónyiak sem tudnák ösz- szeszámolni, mennyi minden történt azóta, amióta helyben és nem Nagyatádon (ötvös­kónyi 45 előtt közigazgatási­lag a járás székhelyéhez tar­tozott) intézik a falu dolgait. Igaz, nekik nem is annyira szembetűnő, hisz szemük lát­tára alakult, formálódott szebbé a falu, s ott voltak minden új születésénél, se­gédkeztek a munkálatokban, s türelmetlenkedtek, ha vala­mi nem akkorra készült el, mikorra ők szerették volna. — En csak tavaly novem­ber óta vagyok itt — mondta Molnár István tanácselnök —, de — és sorolni kezdte, mi mindennel gazdagodott a község. — Jobb a közvilágítás, tíz­zel több égő szórja a fényt, ha besötétedik. Salakoztuk az utcákat, 50 új széket vásá­roltunk a kultúrterembe és tataroztuk az iskolát. ]f'NNYIT MONDOTT AZ ELNÖK. Persze, ez nem minden. Csak adalékok ezek. Sok mást is kapott a falu a felszabadulás óta. Nem lehet ráismerni az egykori sárfészekre. 1956-ban kezdték el a járdaépítést. Az új isko­lától az utca végéig téglával rakták le az utat. A szövet­kezeti bolttól a tejcsamokig betonból készült a gyalogjá­ró. Nem mindenütt kopog még a járókelő bakancsa, hi­szen egyszerre nem is Ijhet flaszter mind a hét utcában. Ennyire nem telik. Jövőre is lesz egy év, és lassan-lassan sor kerül mindenik utcarész­re. Ahova most nem jutott cement, ott salakozták. Egye­lőre ez is jó megoldás. A községfejlesztési alapból a fala mintegy 89 ezer forintot fi­zetett ki erre a célra a ta­nács. A felsoroltakkal még ko­rántsem teljes a kép. Négy tantermes iskola, kultúrház, tejcsarnok, mázsaház, posta, telefon, artézi kút — mind, mind az utóbbi 13 esztendő­ben létesült. A múltban hiá­nyoztak ezek, most meg ke­vésnek bizonyulnak. Akkor célnak és nem kis célnak szá­mított egy pár jó cipő vagy csizma. Ma betonjárda kell, lassú a kerékpár, akkor jó volt gyalog is. Igen, itt tartunk ma. Eny- nyit változott a világ. Nem baj, hogy valaki két öltöny ruha helyett hármat akar, és az sem, hogy kevesebb a fol­tos ing. De azt ne felejtsük el, hogy mi volt, hcmnét in­dultunk, és hogy hány év múlt el. Ez az a sokat han­goztatott különbség a múlt és jelen között. Es arról, a távoli tegnapról szívesen megfeled­kezünk s jelenünk kisebb ki­vetnivalói között túrkálva ön­magunkba harapunk. /) TVÖSKONYIT 1957- BEN VILLAMOSÍTOT­TÁK. Szerényen számítva ez félmillió forintjába került az államnak. A Beleg felé vivő út mentén új utcasorok épül­tek. Téglaházak ezek. A fel- szabadulás óta legalább 45 hajlék épült a faluban. Ha megnéznénk — mondjuk — két másik évtized házépítési statisztikáját, vajon talál­nánk-e kétjegyű számot. Es egy kicsit mégis fásultak Öt­vöskónyiban az emberek. Mintha nem éreznék maguké­nak teljességgel a falut. Mi­ért van ez? Hisz erre nincs ok. GÖBÖLÖS SÁNDOR A holnap mezőgazdászainak képzéséről N egyven fiút és leányt vettek fel a Ka­posvári Mezőgazdasági Technikum el­ső osztályába. Nyolcvanhat jelentkező közül választotta ki őket a bizottság. Benedek Pál igazgató joggal elégedett az új diákokkal. Az elmúlt években azok jöttek ebbe az isko­lába, akiket a gimnázium nem tudott befo­gadni. Most a negyven elsős egyenesen a mezőgazdasági technikumhoz címezte felvé­teli kérelmét. Ez az örvendetes jelenség arra vall, hogy kezd tudomány-rangra emelkedni a falu szemében a mezőgazdálkodás. Ennek a négy osztályos iskolatípusnak az a tantervi célkitűzése, hogy középkádereket — állattenyésztési és növénytermelési bri- gádvezétőket — képezzen az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek számára. Nem öncélú, elvont ismereteket gyűjtenek a tanu­lók. Az életre készülést szolgálja a szakmai oktatás a tanteremben meg a gyakorlat a tan­gazdaságban. Nézzük a technikus képzés gyakorlati részét. Az állattenyésztés a tangazdaság erőseb­bik oldala. Amit a diák megtanul a könyv­ből, annak jelentős hányadával összhang­ban van a tyúkfarmon, a sertésólakban vagy a tehenészetben elé táruló látnivaló. A törzs­könyvezett baromfiak tartásából, tenyésztő-' séből szép nyereségre tesz szert a tangazda­ság. Huszonegy fehérhús anyakoca malacsza­porulata megfelel a kívánalmaknak. A hat­vankét tehén és huszonnégy üsző olyan, fogy fényképük beillene a tankönyvbe. Ám a növénytermelés gyakorlatába han­gosabban beleszólhatna az elmélet. A gépe­sítést még töké’etésíteni kelléne. Ha roha­mosan nő á gyom, toll helyett kapát vésznek a kezükbe a diákok. Azt tanulják, hogy az őszi árpát célszerű — nálunk — széptémber 10-ig elvetni, a gazdaságban viszont a múlt héten csak a talajélőkészítésig jutottak él. Hozzáfoghattak volna a >-tanult«-időben a vetéshez, ha négynél több traktor szántaná 525 holdnyi földjüket. B eszéltem a téchnikum néhány idén végzett növendékével. Tőlük már nem a tanár, hanem az élet kérdezi vissza a lec­két. Tolmácsolom szavaikat. Ágoston Margit a cukorgyári Célgazdaság szentgáloskéri üzemegységében segéd-bárel- számoló. Augusztus 15-én állt munkába. Ha­vi kilencszázért számfejti a növénytermelők, állatgondozók bérét, elkészíti az SZTK-kimu- tatást, ellenőrzi a munkalapokat stb. Az is­tállóban már egyszer körülnézett. Szépek a hízómarbák. A határban még nem járt. Mi­lyen célt lát maga előtt? Idővel gyakorlott bérelszámoló válhat belőle. De a brigádve­zetői beosztásig nehezen vezethet út az íróasz­tal mel’ől. A takarmányozásról, agrotechni­káról tanultakat lassan a feledés ködébe kül­di a száraz számadatokkal való bíbelődés. örül, hogy az a'apbér és eredményességi pótlék fogalmával tartós ismeretséget kötött az iskolában. — Ott kellene lennem a mezőn, a barázdá­ban — mondta Szabó Lajoi, tabi gazdasági felügyelő, amint felkerestem irodájában. Tab és Zala község az övé. Három termelő- szövetkezete van. Az egyikben a harminc süldő takarmányadagja összeállításához^ kér­ték a segítségét. Másutt a műtrágya félhasz­nálást kell ellenőrizni. Aztán a vetőmagcsere lebonyolítása is ad dolgot. Az este meg köz­gyűlésen vett részt az Uj Életben. Mindez szép és gyönyörködtető elfoglaltság. Csak ne volna annyi jelentés és más írásos munkaj És ne hívnák ki döntőbíróul a veszekedő szomszédok, akik csupán azon kaptak össze, hogy az egyikük tyúkja átment kaptrgálni a másikuk kertjébe. S a kártérítéshez a gaz­dasági felügyelő kárbecslésére van szükség. Van hát mit tenni azért a havi ezerkettő- százért. Tervei? A kővetkező tartévben kéri magát az agrárügyetémre. Í me, a bizonyság: igyekeznek megállni a helyüket a fiatalok, akik júniusban húzták be maguk mögött az iskola kapuját. De itt vannak a technikumban ma is száz- huszonhatan. Huszonhét utolsó éves kezdte meg a negyedik osztályt. Van köztük né­hány, aki a magasabb szakképzettség meg­szerzését tartja közelebbi életcéljának. A többség viszont — csakúgy mint az idén vég­zettek — munkába akar majd állni. Első­sorban az ő érdekük, hogy nagyobbat szip­pantsanak a valóság levegőjéből. Hogyan kerülhetnének testközelségbe a falu minden­napi életével? Helyénvaló lenne, ha a megye mezőgazda­ságának irányítóitól időnként tájékoztatást hallhatnának. Szólhatna ez az előadás a ve­tésszerkezet, az állatsűrűség, a tejtermelés alakulásáról, a termelőszövetkezeti mozga­lom helyzetéről, a mezőgazdaság előbbre ha­ladását megjelölő párthatározatokról, kor­mányrendeletekről stb. Megkérhetnék a gép­állomások, állami gazdaságok és a MÉSZÖV vezetőit is. hogy például negyedévenként ad­janak felvilágosítást a szakmába vágó kérdé­sékről. Az iskola igazgatóságának is vannak ígéretes elképzeléséi a gyakorlati élettel va­ló elevenebb kapcsolat megtenni ésére: ter­melőszövetkezeti elnököket szándékoznak meghívni a technikumba, hogy ismerhessék közös gazdaságuk létrejöttének körülményéit, fejlődésének eredményéit. A z elmúlt napokban két szövetkezetben — a látrányiban és az egyik nágocsi- ban — hallottam: brigádvézetőt, illetve agro­nomist keresnek. — Szívesen fogadnánk technikumot vég­zett fiatalt is, itt majd belejönnének a gya­korlatba — mondták. Jövő áll tehát a mező- gazdasági szakiskolába járó diákok előtt. Várják őket a somogyi falvak, hogy a szak­könyvek diktálta termelési módszerek han­gos szavú hirdetői, terjesztői legyenek, és se­gítsék megkönnyíteni, eredményesebbé tenni a mezőgazdálkodást KUTAS JÓZSEF HÍREK AZ FMSZ-EKBÖL — Balato’szentgyörgyön a nöbizottság kezdaményezésére 18 parasztasszony előkészítő bizottságéit alakított baromfi- tenyésztő szakcsoport létreho­zására. A napokban Szolnokra utaz'k az előkészítő bizottság néhány tagja, hogy az ottani szakcsoport munkájából ta­pasztalatokat gyűjtsön. — Húsz földművesszövetke­zeti könyvelő részére egyhó­napos tanfolyamot indított a MÉSZÖV szeptember 1-én Nagyatádon. A részvevők több­sége az idén érettségizett. — Lábódon jól működik a burgonyatermelő szakcsoport Ennek példája nyomán Ri- nyabesenyőn és Lábodon újabb burgonyatermelő szakcsoport van alakulóban. Az új csopor­tok tagjai étkezési burgonyát szándékoznak majd termelni. Hetven mázsa csirkehús „terem" a csombárdi tyúkfarmon Az Alsóboga ti Ál­lami Gazdaság úgy tervezte, hogy csombárdi tyúkfar­mon ebben az évben 18 ezer naposcsibéi nevelnek fel. Ebből hetven mázsára valót közfogyasztásra ad­nak, 1200 jércét és kakast pedig meg­hagynak továbbte- nyésztésre. Mi való­sult meg eddig a tervből? Az jdén kapott 11 ezer naposcsibéből felneveltek annyi baromfit, hogy negy­venhárom és fél má- zsányit eladhattak, és 1100 darabbal nö­velhették tenyészállo- mányukat. így jövő­re háromezer barom­fit számlál a tenyé­szetük.- Háromezarkétszáz csirke futkos most a farmon. Októberben megnyomja mind­egyikük a kilencven dekát. így teljesíthe­ti a gazdaság barom­fihús értékesítés tervét. Az előirányzat sze­rint a 2ÖQ0 tyúktól egyenként 100—100 tojást várnak az év végéig. A tojásho­zam rubrikájába már bekerült ez a szám­adat: 280 000 darab. Naponta 8.30—840 to­jást szednek össze a gondozók. Minden re­mény megvan arra, hogy éves hozamként december 31-én el­könyvelhetnek 300 000 tojást. És nem is sokba, hanem 73 fil­lérbe kerül egy-eigy csombárdi tojás. Képünkön az egyik csirkegondozó, Hári Jakahné látható, aki pontosan 2803 ma­gyar sárgának és lag- homnak viseli gond­ját

Next

/
Oldalképek
Tartalom