Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. szeptember 31. Hogyan valósulnak meg a művelődéspolitika irányelvei a kaposvári járásban ? Járásunk kommunista és pártonkívüli pedagógusai egyaránt örömmel fogadták pártunk központi bizottságának a művelődési politikánk irányelveiről szóló határozatát. Az irányelvekkel olyan segítséget kaptunk, amellyel — ha alaposan tanulmányozzuk és felhasználjuk — megvalósíthatjuk pedagógusaink és az ő révükön ifjúságunk marxista szellemű nevelését. Az irányelvek egész tartalma hangsúlyozza, hogy szocialista kultúránk, ezen belül oktató-, nevelőmunkánk, de egész társadalmi életünk alapja a tnarxizmus-leninizmus. Éppen ezért iskoláinkban, ifjúsági szervezeteinkben és parasztságunk nevelésében fő kérdés, hogy a kultúra művelői — tehát elsősorban a pedagógusok — között megszilárduljon a marxista világnézet megismerése és elfogadása iránti törekvés. E cél elérésének leglényegesebb eszköze: a pedagógusok és a párt kapcsolatának megszilárdítása; biztosítani számukra a bizalom légkörét. Elmegyünk járásunk minden körzetébe őszintén és nyílt légkörben megvitatni az irányelveket. A kommunista pedagógusok a mindennapi élet gondjai közepette is mindenkor készek nevelőtársaiknak segíteni. Közösségbe tömörültek, példamutatóan tanulnak, elősegítik a pártonkívüli pedagógusok ideológiai képzését, megbírálják a tévedéseiket és az élet minden gondjában hűséges barátjai lesznek a jószándékú pedagógusoknak. Kommunista pedagógusaink tevékenyen részt vesznek az ideológiai tanfolyamok megvalósításában. Járásunk 14ß pedagógusa vizsgaköteles tanfolyamon, 200-an pedig a helyi pártszervezet különböző tanfolyamain és egyéb előadássorozatokon fejlesztik majd politikai képzettségüket. Az irányelvek leszögezik, hogy az eszmei- politikai harcnak a művelődés területén is a megerősödött jobboldali nézetek: a revizio- nizmus, a polgári és kispolgári törekvések ellen kell elsősorban irányulnia. Járásunkban még ma is számtalan jobboldali nézettel találkozunk: »-Van-e olyan fejlett a munkásosztály ideológiailag, mint az értelmiség? Mi lesz, ha egyszer az egyház magáévá teszi a kommunista elveket? Nem lehetne-e a tízparancsolatot a szocialista erkölcs normáinak elfogadni? Miért nincs nálunk többpártrendszer? Miért nem adják vissza a magyarlakta területeket?-« Ilyen nézeteket is lehet hallani: »Jó, hogy a munkáséi parasztgyermek felmegy az egyetemre, legalább értékelni fogják az értelmiséget". »A pedagógus ne politizáljon, mert a pedagógusokra minden rendszernek szüksége van«. Láthatjuk tehát, hogy a jobboldali nézetek mindenféle megnyilvánulásával találkozhatunk. Ezeket azért ismerhettük meg, mert pedagógusaink többsége ma már őszintén el meri mondani véleményét, örülünk ennek a bizalomnak. A helytelen nézeteket segítő szellemű bírálattal megcáfoltuk, ezzel egy-egy lépéssel mindig előbbre jutottunk a nézetek tisztázásában. De az eddigi beszélgetések során azt is megállapítottuk, hogy még mindig sok a hallgató, bezárkózó pedagógus. Pedig az irányelvek határozottan leszögezik, hogy a bírálat egyik eszköze ideológiai átformálásunknak, és a téves nézetek elleni harc nem válhat személyi üldözéssé, a bírálat nem fajulhat megbélyegzéssé. Szükséges megismernünk a nevelők nézeteit, mert célunk nem az, hogy az ellenséges vagy helytelen nézeteket elnémítsuk, vagy elhallgattassuk, hanem elsősorban az, hogy ezeket legyőzzük, eszmeileg szétzúzzuk, az emberek gondolkodásából kiűzzük. Nem törekszünk látszatsikerekre. Az elvtársi bírálat után néhány pedagógus úgy döntött, hogy nem fog templomba járni, sőt kijelentette, nála a materialista világnézetet illetően mér teljesen rend van. Ám jóllehet ebben az esetben csak formai visszavonulás történt. Mi azonban nem formális önbírálatot kívánunk a pedagógusoktól. A mi feladatunk, hogy a marxizmus-leninizmus világnézetét terjesszük, és hatékony érveléssel hozzájáruljunk pedagógusaink elmaradt gondolkodású rétegének felvilágosításához, ingadozó csoportjainak meggyőzéséhez, szocialista szellemű átformálásához. Munkánkban »baloldali" nézetekkel is találkozunk. Akadnak, akik azt javaso’ják, tegyük kötelezővé minden pedagógus számára a politikai továbbképzést. »Meg lehetne a vallás kérdését oldani azzal, ha elzavarnánk a papokat kapálni!« Aztán mások meg így aggódnak: »Ha a munkás- és parasztgyermekeket beiskolázzuk, ki lesz munkás, mi lesz a munkásosztállyal, ki lesz a végén munkás» származású". E példákból is láthatjuk, hogy a jobboldali nézetek ellen nem jó orvosság a »baloldaliság", mert mind a kétfajta nézet káros. Az a helyes tehát, ha minden téves nézetet gyökerestül kiirtunk, mégpedig a tudás, a meggyőzés fegyverével. Napjaink egyik igen káros jelensége, hogy egyik-másik pedagógus a »harmadik utas" felfogás, a politikamentes álhumanizmus szellemében él. Ezek a pedagógusok azt állítják magukról, hogy nem politizálnak. Ezt a nézetet vallják főként azok, akik nem akarnak társadalmi munkát vállalni falun »én nem politizálok" jelszóval, s mindenáron azt szeretnék elérni, hogy a városba kerüljenek. Az egyik fiatal nevelő pedig azzal mentette ki magát az ifjúság körében végzendő politikai munka alól: »Én szívesen énekelek az énekkarban, de nem lehetek vezető az ifjúságnál, mert szolid természetem van." Az effajta felfogásnak üzen hadat pártunk útmutatása, amikor kimondja, hogy az ideológia területén nincs békés egymás mellett élés: vagy szocialista ideológia, vagy bur- zsoá ideológia, harmadik út nincs. Tarthatatlan az az álláspont a pedagógus részéről: »Én tanítok, és nem politizálok«. Idézzük csak Lenin elvtársat: »Az életen és politikán kívül álló iskola — hazugság és képmutatás-». Az irányelvek feladatainak akkor tudnak pedagógusaink teljes egészében megfelelni, ha szívós és állandó ideológiai képzésükkel egyidejűleg nagy gondot fordítanak szakmai továbbképzésükre. Erre megvan a lehetőség. A járási tanács végrehajtó bizottsága nagy anyagi áldozatok árán lehetővé tette, hogy 6 járási szintű szakmai munkaközösség jöhessen létre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy csaknem '60 jól képzett pedagógus végez alkotó munkát, segítségük pedig a legkisebb iskolához is eljut. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a pedagógusok elé tűzött nagy és nehéz feladat csali úgy valópíMistó meg népünk érdekében, '■a az arra hivatott helyi szervek minden erejükkel támogatják a pedagógusok munkáját, és segítik megszabadítani őket helytelen ideológiai nézeteiktől. Dombóvári László, a Kaposvári járási Pártbizottság osztályvezetője. Együtt a községgel szakán ... Még akkor is tagadtak ... Hogy ők Horthy parancsára védőőrizetbe vették, nehogy a lakosság követelje ki őket... — Akárcsak ötvenhatban történt... — szólt közbe valaki. — Még a védőőrizeti Papírt is alá akarták velünk íratni... Nem felejtették el a receptet... A keskeny arcú, fiatalos, ősz hajú ember bólintott. — Már megvolt az ítélet, mikor az ügyész a jelenlétemben megkérdezte az egyiket: »Magának már úgyis mindegy, mondja meg ennek a szerencsétlen fiúnak, hol vannak elföldelve ,.. Hadd temesse el legalább...« De az rám se nézett. Elfordult, és keményen mondta: »Keressék meg!« Szétnézett a tájon, csüggedten, lemondóan. — Keresném is ... De hol? Csönd lett a kocsiban... ö maga elé nézett újra, mi meg kémleltük a vad titkokat rejtő erdőtömböket. — Azt hiszem, én láttam őket utoljára — folytatta újra kicsit merengve. Valószínűleg nem akart többet mondani, de látta, hogy mindnyájan tető fordulunk. Lehet, hogy jólesett neki a figyelem, végigmondta a történetet. — Akkor tizenegy éves voltam. .. Mezítlábasán, matróztrikóban őgyelegtem a börtön körül... Sok minden megfordult a fejemben, mindenáron bekerülök, gondoltam, és majd talán valahogy kiszabadítom... Állok az utcán, egyszer csak valaki rám ordít. Egy rendőrtiszt volt. »Mit ögyelegsz itt, te pernahajder? És micsoda sapka ez rajtad?" Még rajta volt a vörös csillag. Mit tudtam én. hogy azt le is kell szedni. A tiszt lekapta fejemről, és letépte róla. Aztán elzavart. A bíróság épülete elé érek, hát Vera néni. akinek az ura szintén benn volt, tart befelé a kapun. Mondja, hogy látogatási engedélyt megy kérni. Vele tartottam. Képzelhetitek, így mezítlábasán belépni egy főügyészi irodába... Akkor!... A főügyész tényleg engem vett szemügyre először. Mikor megtudta az okot, rám ripakodott. Hogy jövök én ahhoz, hogy gyerek létemre a börtönbe akarok menni... »De hát az apám« — mondom újra. »Ha valamit akarsz — mondta, lehet, hogy eliágyult makacsságomon —, akkor küld be az anyádat"... Kiszédültem az ajtón. De hát én akartam látni az apámat!... Szörnyű zavar vett rajtam erőt, lüktetett a fejem, nem is tudtam gondolkodni. Csak így történhetett, hogy nem lefelé, hanem az emeletre mentem, mindig feljebb. és egyszer csak a padlásajtóban találtam magam. Az nyitva volt... Akkor gondoltam először arra, hogy hátha innen... A létrán fölmásztam a tetőre... És ott volt előttem a börtön ... Kora délután volt, elhatároztam, addig várok, amíg sötét nem lesz. És addig nem jövök le, amíg nem látom öt. Hogy mi ment ott fenn végbe bennem!... Erről most n©m beszélek ... Azt hiszem, egész életemet döntötte el az az idő,.. Nagy sokára az épület sarkánál mozgást láttam .,, Az udvarra most engedtek ki egypár embert... Megdobbant a szívem ... Csak ők lehetnek ... Igyekszem arra ... Hát tényleg. Latinkát ketten támogatják. Szalma István meg Lewin Samu ... Apám hamarosan leül a lépcsőre. A többiek is követik példáját. Messze vagyok tőlük. Hogyan adjak jelt magamról, töprenkedek... Akkor meglátom lejjeb a tetőn a szellőző nyílásokat... Leszaladok a létrán, és a padláson belül a legszélsőnél megállók ... Csak a fejem látszik ki, de fontos, hogy látom őket... Szipogok egy darabig, aztán malterdarabkákat dobálok az udvarra, hogy észrevegyenek... Egy ideig értetlenül nézik a pattogást, hunyorogva néznek felfelé, de nem látnak... Akkor az apám térdére esik egy darab... Föláll, néz, én meg két kezemmel integetek neki... Megismer ... Most már mindnyájan integetnek, mutogatnak... Cigaretta és kenyér kellene nekik ... Megértettem. Mint a szél szaladok haza. de előbb Takács bácsihoz, a börtönőrhöz ... ö szabadkozik, tegnap is nagyon kikapott ilyesmiért, az állásával játszik. Aztán megszán ... Megbeszéljük, hogy este besurranok a bírósági udvarra, elbújok a bokrokban, és este 10-kor, amikor rákerül az őrség, becsúsztatom a nagykapu alatt a csomagot. •.. így is lett... Anyám teletömte ingem alját... Lázban égtem, alig ettem valami vacsorát, máris szaladtam visz- sza ... Sikerült becsúsznom a bírósági udvarra. Egy labdát A TAPSONYI GÉPÁLLOMÁSON is nagy volt az eszmei zűrzavar az ellenforradalom leverése után. Az akkori igazgató mindenáron szociáldemokrata pártot akart létrehozni. Nem csoda hát, ha nem a legsimábban alakult meg az MSZMP-szervezet. Tizenkét ember tette le a garast akkor a párt ügye mellett. Azóta majd két év telt el az ellen- forradalmi hangadók kívül kerültek a gépállomás kapuján, a pártszervezet pedig egyre erősebb lett. Ma már egész más gondok foglalkoztatják a kommunistákat, mint akkor. Kisharmadás Józseffel, a párttitkárral a szervezet mostani gondjairól beszélgetünk. — Most 21 a taglétszámunk, de rendszeresen foglalkozunk azokkal a fiatalokkal és volt MDP-tagokkal, akiket érdemesnek tartunk a párttagságra. Egy hónappal ezelőtt vettünk fel három tagjelöltet és új jelentkezőink is vannak. Jó, hogy nem feledkezik el a gépállomás pártszervezete sorainak erősítéséről, ha állandóan napirenden tartja a pártépítést. S jó, ha a kommunisták feladatokat kapnak. A gépállomás legégetőbb feladata az anyag- és alkatrész- költség csökkentése. A műhelyben dolgozó párttagok megbízatása, hogy a műszakiakkal karöltve elérjék ezt. Lelkesedésben nincs hiány, s remélhetőleg sikerül megoldani, hogy a műhely ne legyen ráfizetéses. Az a kommunisták elképzelése, hogy igyekszenek minél több anyagot és alkatrészt az üzemben előállítani, s így, mivel nem kell azokat drágán megvásárolni, jelentős megtakarítást érhetnek el. — Szószólói-e a gépállomás kommunistái a mezőgazdaság szocialista átszervezésének? — Erre határozott igennel felelhetek. Traktorosaink például saját bőrükön és zsebükön érzik a kisparceüa hátrányait. Amikor egy-egy gazdánál dolgoznak, s szóba kerül a termelőszövetkezet, igyekszenek meggyőzni őket a nagyüzem fölényéről. A pártszervezet néhány tagja részt vett a környéken a tsz szervezési agitációban is. Azonban embereink csak úgy végezhetnek eredményes nevelő- és fel- világosító munkát, ha elméletileg jól felkészültek. Épp ezért a télen sokat foglalkozunk majd a fiatal traktorosok nevelésével. A pártoktatásra minden tagunk jelentkezett. TAPSONYBAN a nőtanács és a KISZ most van alakulóban. Kezdetben bizony igen elkél a gépállomásiak segítsége. A községi pártszervezetnek minden támogatást megad a gépállomás pártszervezete, titkárt is ők küldtek az élére. Molnár Lajos esztergályos személyében. Együtt a faluval mindenben — ez a cél, bár teljesen még nem sikerült ezt megvalósítani. Egyik oka ennek, hogy a megoldásra váró gazdasági feladatok miatt gyakran háttérbe szorul a községgel való foglalkozás, pedig a pártszervezetnek még akkor sem szabad megfeledkeznie a falu életének irányításáról, ha — ahogy mondják — cigánygyerekek potyognak is az égből. Azt mondta a párttitkár elvtárs: »Idő kell ahhoz, hogy a gépállomás kommunistái a politikai élet irányítói lehessenek!« Igaza van. De az már tőlük függ, milyen hosszú, illetve milyen a munkahelyükön? Helyes, hogy beszéltek a pedagógusokkal: foglalkozzanak többet a község ifjúságával, de jó lenne, ha ők se feledkeznének meg a fiatalok irányításáról. A gépállomás kommunistái találják meg a fiatalok szívéhez vezető utat, s rázzák fel őket tespedtségükből. Nagyon sokat tehetnek a falu életének mozgalmassá, eseményessé tételében. De ehhez az is szükséges, hogy az eddiginél ésszerűbben osszák el a munkát maguk között. Minden párttag kapjon megbízatást, ne csak néhányan, mert akkor sokkal előbbre vihetik a községet. A KÖZSÉGI PARTSZERVEZETNEK azonkívül, hogy minden taggyűlésre éljárnak, abban is segítsenek, hogy új tagokkal gyarapodjék. Feladat van bőven, s ha akarat rövid lesz ez az idő. S hogy j is párosul a lelkesedéshez, a most nehezebb az embereket gépállomás kommunistái vamegmozgatni? Hát nem a gépállomás kommunistáira vár az is, hogy minél előbb ma- j turális gukkal ragadjanak mindenkit ben. lóban megmozgatják az egész községet, előbbre lendítik külpolitikai fejlődéséTöbben többre mennének /t pró község Varászló a •z* marcali járóé délnyugati csücskében. Néhány évvel ezelőtt még kövesútja sem volt, ősszel a sár, nyáron a homok nehezítette meg lakóinak közlekedését. Ha valaki arról érdeklődne, ugyan miről híres Varászló, az emberek maguk sem tudnák megmondani: talán krumplijáról vagy sertéseiről. Körülbelül ötszáz ember lakja a községet, százharminc háza van. Egyre igényesedik a falu lakossága, szeretnék egyszerre magukba szippantani a kultúrát, amelytől oly sokáig el voltak zárva. Fokozatosan, lépésről lépésre haladnak előre a műveltség felé vezető úton. Ma már 56 házban szól a rádió, s talán olyan család nem is akad, ahol ne volna újságolvasó. Az embereket érdeklik a világ eseményei, szeretnének lépést tartani a tájékozottságban a többi község lakóival. A tanács eltervezte a kul- túrház építését. A varászlóiak életében szinte forradalmat jelent, ha majd megnyílik. Ez a sokatakarás, mindent pótolni akarás késztette a kis falu lakóit arra is, hogy a 15 százalékos községfejlesztési hozzájárulást megszavazzák. Az emberekben tehát él a vágy: szebbé tenni a holnapot. Képes-e a varászlói párt- szervezet maga mögé állítani az embereket, megismertetni velük a párt politikáját, helyesen felhasználni a község lakóiban rejlő erőket? Egyelőre nem, Kislétszámú a pártszer- három tagja iV< rúgtam be, játszogattam vele, benn is maradtam. Aztán este lett, ültem moccanás nélkül t vezet, összesen a bokrok alján, néztem a csil- * van. lagokat, és hallgattam a lassú? — Kívülem Köhler Sándor harangütéseket a templomto- * tanácselnök és Pandur Jolán ronyból. Pontosan tízkort— aki szülei földjén gazdálko- egyenként benyomtam a cso-\dik — dolgozik a pártszerve- magokat a nagykapu alján, \zetben — mondja Kovács Fe- Ereztem, hogy húzzák odaát-,re?lc párttitkár. ról is... Akkor megnyugod- J — Az ellenforradalom előtt tam. Reggelig valahogy elbó-5is ilyen kevesen voltak? biskoltam még, amikor a fél-J ~ Nem, akkor tizennégy forgalom elkezdődött, s a ka -'.párttag volt a községben. púkat kinyitották, én is haza- \ — Hát akkor miért nem bementem... De egész nap nem!*szélnek a volt IVIDP-tagokkal? éreztem fáradságot... inkábbiBiztosan akadnának, akik a türelmetlen voltam, szerettem f hívó szóra szívesen belépné- volna már újra látni őket S láttam is ... Cigarettáztak... Én meg sírtam a meleg tetőcserepek alatt. Takács bácsi mellettük állt, hagyta, hogy még integessenek is... Vagy fél órát voltak kinn az udvaron. Azalatt én az apámat néztem... Ö meg nekitámaszkodott a falnak, és arra tekintett, felfelé, ínek. — Nem jönnek azok! rM1itkár elvtárs, hát nem a M pártszervezet tagjainak a kötelessége a közeledés? Ha nem elég egyszer, többször is beszélni a volt MDP-tagokkal, megkérdezni tőlük, mi az oka, hogy nem léptek be az MSZMP-be? Az elienforradaahol az én kis nyírott gyerek-1 ^ óta ?ofc m eUelt> a párt fejem szürkült... Később f £s a kormány helyes politiká- mondta Takács bácsi, hogy senki sem tagadja. Biztobuszke volt rám, meg kijöttek f san látják ezt Varászlón is a a könnyei, mikor búcsúzáskor \volt MDP-tagok, csak egy kis a magasba intett nekem... J biztatásra, baráti szóra lenne Hát ez volt ... így láttam én f szükség, hogy néhányan máslegutoljára őket, mielőtt a ha- ^ ként határozzanak, mint köziáiba indultak volna... i vétlenül az ellenforradalom Amitor arról volt szó, hajtott es elhallgatott. Köze- i , . ’ ledtünk a városhoz, a harchoz, j hogy a kis létszám miatt megelhagytuk lassan az erdőket, a ávalósíthatatUm a pártoktatás, múltat. Hallgattunk mi is, ve-) hogy a KISZ-szervezet tagjai le éreztünk Tóth Józseffel, aki t szökőévenként ha összejönnek, itt maradt köztünk tanúnak, a tenni meg semmit sem tesznek, vallomás tevőnek, harcostárs-1 végeredményben oda lyukadnak. ttunk ki: minél előbb meg kell CSAKVÄRI JAWOSt erősíteni a pártszervezetet. e mondjunk le erről, de azt a hibát se kövessük el, hogy kampányt indítunk, tagokat toborzunk. Csak azok előtt tárjuk szélesre a párt- szervezet kapuit, akik odavalók. Tegyünk meg hát mindent kommunista lelkesedéssel és kitartással, s akkor az eredmény sem marad el. Legyen ez a szívügye a pártszervezet három tagjának. Ha csak any- nyit tesznek meg, hogy minden párttag meggyőz egy volt MDP-tagot, akkor is már hatra szaporodik a varászlói szervezet létszáma. oí pórtélét HÉTKÖZNAPJAI »Legyen minden községben pártház«, sőt ahol mód. lehetőség van rá, létesítsenek pártklubokat is az alapszervezetek, továbbá »-csinosítsuk pártházainkat«, mozgalmat indított a megyei pártbizottság. Értékes tárgyakkal jutalmazzák azokat a pártszervezeteket, pártbizottságokat, amelyeknek a pártházai jövő év augusztusáig a legcsinosabbak lesznek* illetve azt a járási bizottságot, amelynek területén a legtöbb faluban lesz szép pártház és klub. A verseny első szakaszának értékelése november hetedikén, a második jövő év május 1-én, az utolsó pedig 1959. augusztus 20- án lesz. Jutalmakként televízió, rádió, sietve Berwa és Csepel- Danuvia motorkerékpárokat adnak a legjobb eredményt elérőknek. • • • Háromnapos tanfolyam nyílik szeptember 22-én Balatonboglá- ron a M a rxzmus—len inizmus és az Időszerű kérdések tanfolyamokat vezető propagandisták részére. A propagandistaképző tanfolyam előadói az MSZP Somogy megyei Bizottságának vezető munkatársai lesznek. • • • Már november 7-re készül a csurgói községi KISZ-szervezet. Ifjú brigádokat, kultúrcsoporto- kat hoznak addig létre, és e napon névadóünnepséget ülnek: felveszik Farkas Jánosnak, a tanácsköztársaság egyik mártírhalált halt csurgói vezetőjének nevét. * • * A megyei pártbizottságon a beérkező panaszos levelek gyói*sább intézésének módjáról tárgyaltak csütörtökön a járási pártbizottságok ügyintézői. Hogy a párt- bizottságokhoz beérkező panaszos leveleket gyorsan kivizsgálják, és az esetleg más szervek részéről szükséges intézkedések megtételét, a levelek sorsát állandóan figyelemmel kísérhessék, elvként mondták ki, hogy minden panaszos levélről kartont kel! kiállítani, és arra rá kell vezetni minden, az intézkedéssel kapcsolatos lépést, s erről a panaszost értesíteni kell. * * • Megbeszélést tartottak a minrp Kaposvárott a járási pártbizottságok mellett működő revíziós bizottságok elnökei. Kicserélték a munkájuk során szerzett tapasztalataikat, és feladatokat kaptak a jövőre nézve. A marcali járási pártszervezetekben a pártbizottság kezdeményezésére nemrég felülvizsgálták, hogy a Szervezeti Szabályzat szerint flzetik-e a tagdíjat mindenütt a kommunisták. Akik nem jövedelmük arányához mérten fizettek tagdíjat, azokkal elvtárslas módon beszélgettek. Részben ez is a magyarázata annak, miért ér el rendszeresen jő eredményt a tagdíjfizetésben a marcali járás. j
