Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-20 / 222. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. szeptember 29?<^<38<x<S<3íaR«c>gc*<^egaK8c§<3<3cgc^ JJALNYELÜ ,A VADASZ ÜL HOSSZÚ, MÉLA LESBEN" A kaszái erdészetet szívesen keresik föl német vadászok. Az ellátás, mint mondják, gut (jó), a környezet schön (szép), és mindig akad puskavégre való. Az őszi idényre elsőnek két testvér, Herr Hermes Walter és Emil érkeztek. Apjuknak vas- és acélgyára van a nyugat-németországi Wuppertalban. ők mint fémipari mérnökök dolgoznak a gyárban. Hermesék érkezése után egy nappal később, szep- $ tember 10-én robogott be dr. Gif Horn orvos gépkocsija. Gif Horn úr sem egyedül érkezett; felesége is vállalta az utazás fáradalmait. A doktornak nem kellett bemutatkoznia, ismerték Kaszában. Ugyanis ez év májusában már járt itt. S Hubertusz, a vadászok pat- ronálója nem hagyta cserben az emberek gyógyítóját: májusban négy őzbak harapott fűbe. A kaszái erdészet vendégei esti lesre négy óra, fél öt tájt indulnak, s ha nem ^ kedvez a szerencse, még $ virradat előtt megpróbálkoznak újra, hátha... Vajon ma lesz-e zsákmány? A hintó előállt. A mérnökök nem jönnek, csak a doktor kapaszkodik föl a kocsira. A harci felszerelés teljes: kétcsövű puska, óriás távcső és fényképezőgép. _— Merre, hova? — érdeklődik a kocsis. Herr Gif Horn előrehajolva így szól: — Páli bácsi, oda, ahol májusban két őzbak kaput. ■— Az Aszú-tóhoz? — Ja, ja — bólint a német. Elindulunk. Port kavar a hintó, s pár pillanat múlva már a díszeit hullató fák között kanyarognak a lovak. Méltóságos és félelmetes az őszi pompába öltözött erdő. Az út a híres Baláta-tó mellett visz el. Erre vaddisznók is járnak. Pali bácsi arra felé bök az ostorral. — Egyre szűkül a tó, ha ilyen szárazság Jcöszönget, kiszárad nemsokára. Sokáig hallgatunk. Megvallom, engem belső izgalom feszít; vajon durranni hat-e a német puskája? — Páli bácsi, halt! — fogja meg a kocsis kezét az orvos. A lovak egyszerre megállnak. Horn úr balra mutat: — Ott, ott suta! A jelzett irányból, pár lépésre tőlünk egy kis őzike bámult csodálkozva a két fekete lóra. Az orvos elmosolyodott, és szeméhez emelte a . fényképezőgépet. Az őz ránk se hederítve beleszagolt az avarba. Mi untuk meg előbb a mozdulatlanságot, és továbbindultunk. A magasleshez érve a hintáról mindjárt a feljáróra léptünk. Ez is manőver, az erdei vadak orra nagyon kényes, hamar megérzik az idegen szagot, és a szél jár ás sem kedvezett. Horn úr minden eshetőségre számítva lába mellé támasztotta a puskát. Vártunk. A terepen néha-néha átsétált egy-egy őz. Nagyon messze felbődült egy bika. A hangra összerezzentünk. És ez mintha jeladás lett volna. A leshely körül szinte remegett a levegő. Hö-hö-hö-lhő! A párjukat hívó szerelmes agancsosok nem is tartottak szünetet. Gif Horn egyre gyakrabban emelte szeméhez a látcsövet. Alig várta, hogy valamelyik magáról megfeledkezett bika kijöjjön a tisztásra. Mozgott a bozót, ágak recsegtek, s közben repült az idő. Lassan, lassan ködbevesztek a bokrok, azt vettük észre, hogy este van. A nagy vadakat elrejtették a fák, betakarta őket a sűrűsödő alkonyat. Mindössze egyszer csillant föl a remény. Hozzánk egészen közel suhogott a fű, majd irtózatos hang szállt föl, s a csörtető állat megtorpant. De hiába, olyan sötét volt már, hogy a puska csövén se lehetett végiglátni. A hintó jelzőlámpái is apró szentjánosbogaraknak tűntek. Eredménytelenül ültünk órák hosszat hosszú, méla lesben. Gif Horn urat elkerülte ezen az estén a vadászszerencse. Talán majd holnap dörrenhet a kétcsövű. (Gőbölös) Országosain második helyen van a Kaposvári Keltetőállomás idei jó mimikája eredménye- képpen. Száz százalékra teljesítette tervét a nagyatádi és a fonyódd keltetőállomás. A ío- nyódiak munkája különösen dicséretre méltó, mert a legmostohább körülmények között érték el eredményüket. Szentán 21 kát. holdon javítják meg a talajt az állam által díjtalanul adott talajmésszel. A gazdák holdanként 50 mázsa lápimésszel fokozzák a savanyú föld termőképességét. Hét új ház épült a nyáron Somogyjádon Három jádi lakos OTP-köl- csönnel építette fel modern családi lakóházát. Régen történt, talán tízéves ^ sem voltam — mesélte egy délután Tóth Pista bácsi —, ^amikor még a búcsú nagy ünnepet jelentett a falu életében. Egy alföldi kis faluban laktunk az alvégen. Szegélyek voltunk, iránt sokan ezen ' a részen. Én is nagyon vártam a bú- Fcsút, azt reméltem, hogy meg- i vehetem magamnak azt a szép íhalnyelű bicskát, amelyet ’olyan régóta szerettem volna, Js amihez hasonló majdnem ) minden barátomnak volt már. [Azzal jártak a füzesbe jó suhogó (fűzfaostort vágni. Régóta ku- >porga>ttam rá a filléreket, s > most, hogy együtt volt a bdcs- £ka ára, nagyon boldognak }éreztem magam. A nagy nap délelőttjén si- jmára fésült hajjal, tiszta ingben elindultam barátaimmal ;a búcsúba, markomban szoron- fgattam a bicska árát. A téren már forgott az ör- Ú döghinta, durrant a puskapor ^a céllövölde sátrában, sürgött- forgott a sok ember a sátrak között, melyekben mézeskalá- fcsot, márcot, apró csecsebecséiket, különféle játékokat, babáikat, labdákat és még nagyon sok mindent árusítottak. A tér szélén állt a késes sátor. Odasiettem, csaknem futottam, s elkezdtem válogatni a szebbnél 3szebb kések között. Amint 'nézegettem egyiiket-másikat, eszembe jutott édesanyám, aki | otthon a kis húgomra vigyáz, s azért nem jöttek el, mert nincs pénzük, hogy akár valami apró játékot vagy kis ajándékot is vásároljunk. Már éppen kiválasztottam a bicskát, amit a legszebbnek és legjobbnak találtam, amikor nem messze tőlem valaki ezt kiáltotta: «-Vegyenek szívet!« ■Mindenki vegyen annak, akit szeret!« Egészem mellém ért az I fárusító, egy bőrszíjjal a nyakába akasztott faládikában pi- | |ros ruhaszívek sorakoztak, az ■ íegyiikre szép nagy betűkikel ez I J volt írva: «Édesanyámnak«. | Néztem a szép bicskát, amit éppen kiválasztottam, tétováz- I íjjtam. Hogy őrülne az édesig anyám, ha azt a szép piros szili vet el vinném nelki! — gondolataim. — De akkor megint nem ■Jjlesz bicskám! — Remegő kezezel tettem vissza a -kést, s még remegő -kézzel, de már erős akarattal nyújtottam néhány filléremet a ruhaszívért. Ez történt azon az emlékezetes búcsún — fejezte be történetét Pista bácsi. — S ha néha elmegyek abba a kis faluba, és bemegyek az alvégen levő házba, mely azóta szép és nagy ház lett, édesanyám régi asztalán most is ott találom a piros ruhaszívet. Megsárgultan és fakón, de még mindig látszik rajta a felírás: «Édesanyámnak«. Kiss Zita Balatonlellétől mindössze öt kilométernyire emelkedik a környékbeliek által Kis-hegy- nek nevezett dombocska. Legmagasabb csúcsán piciny kápolna: az 1700-as évek elején épült. A kápolna időrágta falai, tornya évszázadok múlását hirdeti. Nem messze tőle présház, pince: a domb lankáin húzódó szőlők termését dolgozzák fel, tárolják itt. A Kis-hegy oldalán elterülő öt holdnyi szőlő a balatoni el- lei földművesszövetkezet tulaj- dona. A dombra felfelé igyekvők fülét hanmonitoaszó, vidám, jókedvű emberek énekszava üti meg. Népes társaságot lát a hatalmas, vén diófa és az óriásfenyő. Üdülőik. Boglárról, Leijéről jöttek a földművesszövetkezet meghívására. Nagyrészt budapestiek. A Ganz gyár és a Nemzeti Bank alkalmazottai, de akadnak közöttük az ország más tájáról valók is. Többen jöttek el a leilei Honvéd üdülőből is. A szövetkezet vezetői azért hívták meg őket, hogy alaposabban megismerjék ezt a vidéket Nézzék meg a Kis-hegyen látható régi kápolnát, gyönyörködjenek a szép kilátásban, s no persze, kóstolják meg a kitűnő ételeket, a zamatos vörös és fehér borokat. Szól a harmonika, magasNóta szól a ra csap a jókedv. Valamennyi kiránduló a jóízű ürüpaprikás elfogyasztása után egyre vidámabban emelgeti a borral telt poharakat' Az étel Ambrus Sándorné konyhavezetőt dicséri, nagy gonddal, vörös borral készítette el a paprikást. A budapesti Szalai Gé- záné, a debreceni Redácsi Mária a kilátásban gyönyörködnek. Bár őszi köd takarja kissé a Balatont, mégis látni a Badacsonyt, Lelle, Bálaton- boglár házait, a boglári várdombot és temetődombot. Jövőre a présház melletti hatalmas fenyőfa tetejére kilátót építenek, s a látogatók innen gyönyörködhetnek majd a táj szépségeiben. A domb oldalán elterülő szőlők már beértek. A súlyos fekete, vörös és aranyló fürtöket leányok szedik vödrökbe, kosarakba, majd öntik puttonyokba. A puttonyosok ott haladnak el a kirándulók között, viszik a présházba terhüket. «Alkalmi szüretelők« is akadnak szép számmal. »Legszorgosabb « közöttük Horváth Ti- borné, a Ganz gépgyártás: részlegének fiatal dolgozója: a bor hatására nem bírja megállni, hogy a mellette elhaladó Kis-hegyen puttonyostól el ne csenjen egy fürt szőlőt. Késő délutánra jár, újabb vendégek érkeznek. A SZÖ- VOSZ üdülőjében nyaraló lengyel szövetkezeti dolgozók jöttek el, hogy innen, a domb tetejéről tekintsék meg a környéket. Egy csinos, zöld ruhába öltözött fiatal szőke lányt szemelünk ki, és szólítjuk meg félig németül, félig magyarul. Élményeiről akarunk néhány szót hallani. Tökéletes magyarsággal válaszol: Horváth Máriának hívják, s a leilei fmsz dolgozója. De azért sikerült lengyel szövetkezeti dolgozókkal is beszélni. Bocian Urszula Byd- goszcsból és Snopek Bogdan Olsztyuból a többiek nevében is elragadtatással beszéltek a baráti fogadtatásról. Nagyon tetszik nekik a Balaton, a sok szép üdülő, s ízlett a paprika is. — Gyönyörű a kilátás a hegyről, csak az utat kellene járhatóbbá tenni — mondták. Valóban, az út gépkocsik számára alkalmatlan, pedig nem minden üdülő szereti a hegymászást. A szövetkezet ügyvezetője, Büki János tájékoztatása szerint a présház Vése kállai magáról Hatszáz holdas termelőszövetkezet alakult a községben Lapunk olvasód bizonyára emlékeznek: Vése régebben sokszor hallatta nevét. Meg is volt rá az oka: ötvenötben szinte néhány nap alatt szerezte meg a »Termelőszövetkezeti község« büszke címét. Az ellenforradalmi uszítok azonban felbujtották a falut, és a parasztok rendre hagyták ott ötvenhatban a termelőszövetkezeteket. Olyan nagy volt a szocializmus hívei elleni nyomás, hogy azok sem mertek a szövetkezetben maradni, akik pedig már nemcsak féllábbal álltak a kollektív gazdálkodás talaján. így történt... Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és az élet kijózanította azokat, akik a zűrzavaros napokban üdvözítő tulajdonságokkal ruházták fél az egyéni gazdálkodást. A falu kommunistái nagyon türélines politikát folytattak az emberek között, megmutatták, mit érhet el az egyéni parasztgazda a megváltozott gazdaságpolitika mellett, és felvázolták nekik a jövő lehetőségeit is. A türelmes és meggyőző politika érleli gyümölcseit a községben. A legutóbbi tanácsülésen, amikor a községfejlesztési terveket vitatták meg, Gombai János tanácselnök már bejelenthette: az előző este termelőszövetkezet alakult a faluban. 17-én este összeült a belépési nyilatkozatot aláírt 18 család 36 tagja, és Búzakalász néven kimondták a kereken 600 holdas termelőszövetkezet megalakítását. Elnöknek Bognár János 7 holdas dolgozó parasztot választották meg, az ellenőrző biz. elnöki tisztét Le- posa Ferencre ruházták. Bekerült a vezetőségbe Takács Ernő 22 holdas közápparaszt, Szabó József, volt tsz-elnők és Németh G. Ferenc is. Az első közgyűlésen elkészítették a hatszáz hold közös földre az üzemtervet, és mint hírül vettük, tegnap már hozzáfogtak a vetéshez is. Ezek a szűkszavú tények egy új szövetkezet megszületéséről. Megszívlelendő tanulságok Érdemes megtudni és közkinccsé tenni a módszereket is, ahogyan a község vezetői elindították útjára ezt a falu javára nem kis befolyást gyakorló közösséget. Az első számú tanulság — Vésén ennek szükségessége teljesen bebizonyosodott —, hogy minden a helyi erőktől, a kommunista vezetők, a tanácstagok állásfoglalásától függ. A vései sikerek kulcsa — mint mondják — abban van, hogy sikerült társadalmi összefogást teremteni a szövetkezés népszerűsítésére. A kommunista tanácselnökkel és tanácstitkárral, a földművesszö- vetkezeti ügyvezetővel, az ag- ronómussal együtt a szövetkezeti gondolathoz legközelebb álló emberekhez elmentek a falu pedagógusai is. Megérdemlik, hogy megemlítsük Bo- zsoki László, Takács István és Szabó Péter nevét. Az ő lelkesítő, okos szavukra többen írták alá a belépési nyilatkozatot. További tanulság: valóban a legtekintélyesebb emberekre támaszkodnak — hogy csak egy körülményt említsünk —, a 18 családfő közül öten a tanácsnak, ketten pedig a végrehajtó bizottságnak a tagjai. A kommunisták meglátogatták azokat a középparasztokat. akikről tudták: az érvekre hajlandók szakítani az egyéni gazdálkodással. így lett tsz-tag a 22 holdas Takács Ernő, a 18 holdas Bertók Dezső. Óriási lehetőségek Fontos tanulság az is, hogy az első perctől kezdve számokkal, a gazdasági lehetőségek felsorakoztatásával agitáltak a parasztoknak. Nem lehet nagyobb dicséret mezőgazdasági szakemberekre nézve, mint amit Kopecsnyi Vince, a Felsőbogáti Állami Gazdaság kommunista főagrortomusa tett. A leendő tsz-tagok első összejövetelén kész üzemtervvel állt a parasztok elé, s nagy ámulásukra felvázolta: milyen lehetőségeket rejt magában a vései föld, hogyan érdemes be. rendezni a gazdaságot, és mit lehet már az első években kihozni a nagyüzemi gazdálkodással. Egyébként a vései parasztok igen kedvező lehetőségek birtokába jutottak: a járási párt- és tanácsszerveknek sikerült elérniük, hogy az állami gazdaság a termelőszövetkezetnek adja a korábban is tez-tulajdonban volt nagyüzemi istállókat, magtárat, épületeket. Sokan talán még nem is gondolkoztak el azon, mit jelent, hogyha az egész falu szövetkezetbe lép. Néhány évig akkor sem kell új gazdasági épületeket emelni. Végül, de nem utolsósorban a tanulságok közé tartozik, hogy a járási párt- és tanácsszervekben is polgárjogot nyert az a nézet: az átszervezéshez^ elsősorban a falusi vezetőket kell megnyerni és csatasorba állítani, a járásnak tehát nem a falu helyett, hanem a falunak segítve kell dolgoznia. Vésén így volt, és bár Papp Ferenc, a Marcali járási Tanács elnöke is napokat töltött a községben, és Szigeti István, a járási pártbizottság titkára is többször megfordult itt, az irányítást nem vették 3d a helyi vezetők kezéből, hanem tanácsokkal segítették őket Mint Gombai eivtóns, a tanácselnök is megjegyezte, jobb, egészen más érzés ilyen körülmények között dolgozni. Varga József CSAK TELJESÍTHETŐ ÍGÉRETET! A DOLGOZÓK ÉHDEKFJlStK MEGFELELŐEN! S. község tanácstitkára ismeri faluja termelőszövetkezetét. Fejében tartja az adatokat, mégis — biztos, ami biztos, az újságba pontos számok kellenek — előveszi fiókjából az iratokat. Tizenegy, tavasszal keltezett belépési nyilatkozat és április 10-i dátummal ellátott alakulási jegyzőkönyv — ez kerül az asztalra. 124 holdas a szövetkezet. Állata nincs, most vesz tíz hasas üszőt. kár. Belenyúl ismét a fiókba, s négy nyilatkozat akad a ke- zeügyébe. Sorolja a neveket, a dátumot és a behozandó földterületet: G. János augusztus 21-én írt alá, 12 hold; B. Lajos augusztus 22-én, 10 hold; J. Gyula augusztus 28-a, 13 hold és B. István, szeptember 9-i dátum, 6 hold terület. Szép eredmény: három hét alatt egyharrnadával nőtt a falubeli tsz családjainak száma! — Belépők? — Vannak — mondja a titegyik szobáját átalakítják ivószobának, egy másikat pedig hálóhelynek. (Gondoljanak arra is, hogy az utat egészen a kápolnáig járhatóvá tegyék gépkocsiknak is.) Esteledik. A Balaton már csak szürke folt a távolban. Lel'le, Boglár házaiban fények gyúlnak. A Kis-hegyen az erős levegő hűvössé változott. De senki sem fázik, mert a hordókban van elegendő »fűtőanyag«. Búcsúzunk. A harmonikás már lengyel barátainknak húzza. Énekük, vidám daluk hangja messzire elkísér bennünket Magunkkal hozzuk ígéretüket is: jövőre, ha csak tőlük függ, ismét meglátogatják hazánkat, s eljönnek a Kis-hegyre is. De bizonyára budapesti dolgozóink, a Ganz gyáriak, a nemzeti bankbeliek és a Honvéd üdülőből érkezettek is a jó bor okozta hangulatban, kellemes emlékekkel térnek haza. És jövőre őket és a többi, a Balaton somogyi partján üdülőt ismét szeretettel várja a leilei földművesszövetkezet vezetőinek kezdeményezésére a jó bor, a jó étel, a szép kilátás, a kellemes, barátságos környezet a Kis-hegyen. Szalai László Megtudjuk tőle, hogy G. Lajos bácsi is búcsút int ma ^az egyéni paraszti sorsnak, jön ~a szövetkezetbe, családostul és 9 holdastul. — Miért biztos, hogy ma belép? — Mert mára tűztük ki nála a transzferálást. 10 846 forinttal tartozik. — Agitációval nem érünk célt, a hátralék behajtása az egyedül hasznos tsz-szervezési módszer — szól közbe a fonyó- di járás kiküldötte... Ne keverjük össze a dolgot! Az adófizetés — kötelezettség, az alól nincs kibúvó. Zálogolás, transzferálás a hátralékosoknál — törvényes eljárás. Nem lehet válogatni: vagy fizetni, vagy aláírni. Aki belép a szövetkezetbe, magával viszi adósságát is. Van rá rendelet, hogy a tartozás melyik részét függesztik fel, ezt bizonyos feltételek mellett elengedik, de a többit meg kell fi- J) zetni. Senki ne ígérjen olyant ^a dolgozó parasztnak, aminek i teljesítését törvény tiltja. t Ami pedig a tsz-agitáció sut- f badobását illeti, arról annyit: meggondolatlan cselekedet. Jól gazdálkodó termelőszövetkezeteink egész sorának példája igazolja: eredményesebb, célravezetőbb a közös munka, j mint az egyéni. Ezt igenis ) mondjuk meg minden dolgozó $ parasztnak — függetlenül at- í tói, hogy rendezte-e adótartozását, vagy hátralékban van. Siófokon, a Mártírok útján volt egy kis tejbolt, amely három éven át, télen- nyáron a lakosság, a munkába jövő-menő dolgozók szolgálatában állt. Most becsukták ezt az üzletet. A vásárló közönség méltatlankodva fogadta ezt az intézkedést: az a vélemény, hogy mindez azért történt, mert vége a fürdőszezonnak, s a télen kisebb forgalma, kevesebb bevétele lenne a boltnak, nyitvatartása nem. gazdaságos a földművesszövetkezetnek. Mi siófokiak azonban méltánytalannak tartjuk ezt az intézkedést, ugyanis ez a bolt — központi helyen lévén —> a munkába menő és munkából távozó dolgozók reggeli, uzsonna, de sokszor még ebéd és vacsora gondjait is megoldotta. Itt szerezte be sok háziasszony a kenyér, tej, túró és egyéb tejtermék szükségletét. Télen meleg kávét, kakaót ihatott munkába menet vagy jövet a hajózás, a révkapitányság sok dolgozója. De a többi hivatal, vállalat, üzem dolgozói is ide jártak. Az Egészségház alkalmazottai, helyi és vidéki betegek naponta látogatták, összegezve: sok ember étkezését segítette. Sok családnak és vidéki dolgozónak, az anyáknak nélkülözhetetlen ez az üzlet. Innen szerezte be napi szükségletét a bölcsőde is. Kérjük a földművesszövetkezet vezetőségét, hogy a dolgozók érdekeinek figyelembevételével biztosítsa e tejbolt nyitvatartását a télen is. HANYECZ DEZSÖNÉ és BELíCZKY MIHÁLY Siófok.
