Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-14 / 191. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. augusztus 14. ( Az agronómus tanácsa ) A nyári sertéshizlalásról, a hízók etetéséről Hazánkban a sertéshizlalás megszokott fő időszaka a tél. Miért? Több okból. Az egyik az, hogy eddig a kocákat többnyire évente estik egyszer, mégpedig tavasz elején ellet-* ték, s a tavasji malacok ősz táján kerültek hízóba. A téli hizlalásra egyébként könnyebben biztosíthattak nagyobb takarmánykészletet is a gazdák, hiszen az árpa és kivált a kukorica nyáron, illetve őszszel kerül betakarításra. Régóta és sokat beszélünk arról, hogy mezőgazdasági termelésünket korszerűsíteni kell. Éppen ezért fel kell számolni a sertéshizlalás idényszerűségét Is. Húsellátásunk folyamatosságát is biztosítani kell, erre pedig a legjobb mód a nyári expressz-ihizlalás. Magyarán: nemcsak a téli, hanem a nyári hizlalásra is be kgll rendezkednünk gyorsan és körültekintően. Erre több lehetőség is van. A kocákat évenként kétszer is ellethetjük, ezáltal már nyár elejére megfelelő mennyiségű fiatal süldővel rendelkezhetnek az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. A takarmánytermesztés helyes megszervezésével és a jó takarmánygazdálkodással megfelelő mennyiségű abrakot nyerünk a nyári hizlaláshoz. Ez alkalommal éppen erről szeretnék néhány szót szólni. Tavasztól őszig a hizlalás technikája is eltér -a télitől. Ezekben a hónapokban az abrakféléken kívül nagyobb mennyiségben használhatunk fél egyéb, elsősorban zsenge, fehérjedús hereféléket . takarmányozáshoz. Zsenge takarmány! A jó minőségű friss zöldet a gazdaságok minden növényevő emlős állata szívesen fogyasztja. Ä zöld íze mindig ínyes az állati nyelv ízlelő idegeinek. Tápláló anyagai könnyen emészthetek. Éppen ezért az állat nagy tömeget bír elfogyasztani belőle. Van azonban egy alaposan mérlegelendő körülmény. A növényevők javarésze, kivált a kérődzők — a juh és szarvasmarha — nem túlságosan válogatósak a zöldtakarmány minősége tekintetében. Annál kényesebbek a mindenevő sertések. Nekik már nem mindegy,, hogy mi lyen zöldet kapnak. Bélcsatornájuk is lényegesen rövidebb .— testhosszuknak csak mintegy tizennégyszerese — minta kérődzőké. (A juh. emésztőcsatornája huszonnyolcszorosa, a tehéné hússzorosa a test hosz- szának.) A tápanyagban szűkös takarmány tehát nem sertésnek való. Épp^n ezért egyrészt biztosítanunk kell sertéseink számára azokat az előnyös élettani határokat, amelybe a tápláló karotindús zöldnövények etetésével járnak. Másrészt ne essünk túlzásba, vagyis ne etessünk annyi tömegtakarmányt, hogy az állat már csak csekély mennyiségű abrakot vehessen feli A túlzott mértékű zöldetetés — különösen, ha a takarmány már elvénült és nagyon rostos — veszéllyel is jár. Nem kielégítő a hizlalás üteme, s éppen ezért ez esetben aligha beszélhetnénk ex- pressz-hizíalásról. Az expressz-hízók számára a különféle zöldtakarmányon kívül elsősorban a virágzás előtt kaszált herefélék alkalmasak. ízletességük, nagy fehérje-, ka- rotin- és ásványi anyagtartalmuk miatt tartjuk ezeket ki- válóaknak. De megbecsüljük azért is, mert fiatalon még csak kevés rostot, viszont annál több könnyen emészthető tápláló anyagot tartalmaznak. A zöldtakarmányt a sertéseknek mindig frissen kaszált állapotban adjuk. Miért fontos ez? Tárolás közben a zöldtakarmány könnyen befülled, veszít az értékéből és karotin-tartalmából. Magának a zöldetetésnek két módja van. Vagy szecskázva és a darába keverve adjuk a zöldet, vagy úgy oldjuk meg, hogy a napi háromszori etetés egyikében csak zöldet adunk. Az első módszer előnye, hogy a süldők nem »bagóznak«, vagyis nem köpködik ki az összerágott zöldnövény rostos csomóit. A másik módszer étrendi előnye: változatosabb a takarmányozás. Kicsit több munkával jár, de eredményes az a mód is, hogy három egyenlő részre osztva a lucerna, lóhere adagot reggel, délben és este a daraetetés előtt adjuk a hízóknak. Csakis az a sertés fogyaszt el hízó korában jó étvágygyal tekintélyes zöldtakar- mány-adagokat, amelyiket már zsenge malackorában zöld ételhez szoktattak. Tehát már a malacokat is így neveljük. Hitványán fejlett süldők hizlalási előkészítésének kiváló módszere: négy-öt hétig tartó legeltetés dús herefüves táblán vagy takarmány- csillagfürt területen. Ha zöldet etetünk a htokkal, akkor megfelelő mértekben csökkentjük abrakból a napi adagot. Általában a korpa és az olajpogácsa egy része helyett adjuk a lucernát vagy lóherét. Ha viszont nem fehérjedús zöldet etetünk, akkor inkább a kukorica és árpadara legyen kevesebb. A zöldtakarmány napi súlyadagja expressz-hizlaláskor 1 —3 kiló között változhat. Ahogy az állatok kora, a takarmány minősége szükségessé teszi. Idősebb korban hízóba fogott sertések nagyobb mennyiséget kaphatnak. A .lucerna és a többi hereféle sok meszet tartalmaz. Ha tehát a hízók egy kilónál több herefélét kapnak naponta, nincs szükség a darában külön takarmánymész pótlásra. A zöldetetéses expressz-hiz- lalást három szakaszra lehet osztani. Szakaszonként adjunk a sertéseknek a darához viszonyítva több, majd kevesebb zöldtakarmányt, mig a harmadik szakaszban már kizárólag csak abrakdarát etetünk. Az első szakasz addig tart, míg a hízók elérik a hetven kilogrammos súlyt. A második szakasz 70—90 kilogramm között van, s 90—100 kilogramm élősúlytól felfelé halad a harmadik szakasz. A zsenge zöld lucerna keményítő értéke kereken kilenc kilogramm. Az átlagos értékű búzakorpáé ezzel szemben 45 kg, és a napraforgódaráé sem sokkal tér el a korpáétól. Tehát ha a korpa vagy a napraforgó helyett lucernát etetünk> akkor az azonos értékű táplálóanyag ellátás érdekében ötször annyi lucernát kell adni a sertésnek, mint amennyivel az abrakadagot csökkentettük. Ezek is bizonyítják, hogy az expressz-hizlalás egyáltalán nem boszorkányos mesterség. Druzsin Imre mezőgazdasági felügyelő. MILYEN MESSZE VAN CKOZMÁ?. P usztakovácsitól ha elfordul az ember a távolból zöldellő erdők irányába, s kerülgetve az eső hagyta pocsolyákat, az út végcélja, az ismeretlenség' ködébe takart kicsiny falu felől érdeklődik, azon veszi észre magát, hogy egyszer csak homokba süpped a lába. Elmaradt az eső marta agyag, helyette puha tapintású homok csúszik szét a cipőtatp alatt. — Látja, uram, ilyen homokos a mi környékünk mindenfelé — mondja kísérőm — egy libici ember (ők nemigen mondják azt, hogy libdckozmai, hanem csak libici), akinek jé- zusibocskorán ki-beszaladoznak a homokszemek, amint lépked előttem. Aztán, amikor az út hosszúságáról beszélünk, így fakad ki: — Kérem, ez a falu mindentől messze van ... A későbbiek folyamán, míg a faluban jártam, többször igazat adtam ismeretlen útitársamnak. Libickozma, ez a kis falu a marcali járásban, több mindentől messze van. Majdnem körös-körül erdő öleli, csak Szőke-puszta felől nem, de az meg olyan, mintha a házak megriadtak volna valamitől, s az egyetlen nagyabb tisztás helyen futásnak indultak volna szanaszéj jel. De ez, a községet ölében tartó fenyőerdő egy kicsit el is szigeteli a világtól a falut, melyhez semmiféle bekötőút nem vezet. Mint vendég ülök a tanács- házán. Az elnököt keresi a telefon, valaki — mint kiderül — éppen a nemrég elindított bekötőút-építés társadalmi munkájának szervezése felől érdeklődik. Az elnök istente- lenkedik, hogy ez nem jól van így, a gazdák másfelé akarják az útirányt, mint a megyei taMüszer vigyáz a iá minőségre A szovjet mérnökök olyan automatákat szerkesztettek, amelyek a gyártási folyamat közben állapítják meg a térnács. S aztán leteszi a kagylót ezzel: — Nem lesz ebből semmi, mert itt nincs összefogás. — Miért nincs összefogás? — kérdezem. Egy pillanatra meglepődik, s aztán beszédbe kezd, mely többnyire panasz: — Kérem, az emberek szét- húzóaik. A község három részből tevődik össze: a faluból — ez ahol vagyunk —, egy ehhez hasonló településből, Kopárpusztából, meg a tanyás Szőke-pusztából. Az országutat mind a három rész másfelé akarja: A szőfceiek nem segítenék, csak akkor, ha Marcali felé vezetjük, mert azt mondják, hogy ők nekünk nem csinálnak országutat. A kopár- pusztaiak megint mást akarnak. De a legérdekesebb a dologban, hogy az sem jó, amit a megyei tanács ipari és műszaki osztálya akar. Eszerint So- mogyfajsaről vezet majd Li- bicre keletnek az út, és 7,3 kilométer hosszúságot mutatnak ki. De hogyan? Hiszen három kilométer körül van az egész! Vagy itt van a tavaszi eset. Akkor megcsináltattuk az útmenti levezető árkokat, de még néhány tanácstag is azt mondta: »Még a kapánkat se vágjuk bele, fizetjük a községfejlesztést, csináltassátok meg abból«. Nagyon nehéz ez, kérem — sóhajt egyet — és azt mondja befejezésül: — Itt valami különös lappang, de nem tudom mi. LAPPANGHATNA LIBICKOZMÁN, ebben a homokiban szendergő kicsi községben, ahol mindössze 250 család vallja idevalósinak magát. Anyagi természetű bajaik nékik sincsenek nagyabbak, mint a környező homoki községeknek. Az emberek megférnek egymással, a felszabadulás utáni tizennegyedik esztendőben széles társadalmi és va- gyonkorlátok sem választják szét a lakosságot. Az adófizetők átlagos földtulajdona 7—10 hold között van, de sem a több földnek, sem a 'kevesebbnek nincs lényeges befolyásoló hamakek minőségét. A műszer tása. A szigorúan vett erkölcs legfontosabb része az »elektromos szem«, amely anyaghi- básodás esetén elektromos impulzusokat bocsát ki, ezeket viszont különleges berendezések felfogják. ■— Ezt inkiíbb én kérdezhetném. Ide állít valami Ges- tapo-ttszt, s hiába hivatkozom Melchre meg magára, egy szemig elviszi őket, éktelen káromkodások közepette. Brandt mosolyogva állt egy darabig. — Hát bizony néha előfordulnak ilyen ráfizetések ebben a zűrzavarban. Hány láda van? — Harminckettő. — Azonnal kap róla elismervényt. Különben mondták, hogy panaszkodott rám Melch- nek. Maga az első, aki ilyet tesz. Ez tetszik nekem... — Pedig csak arról van szó, hogy megszoktam, hozzám akkor voltak csak gorombák a feletteseim, ha nem teljesítettem a parancsot. — Gyernen- tyev odaadóan nézte Brandt dülledt szemét. — Nagyszerül — Brandt tisztelgett. — Minden parancsot teljesíteni kell. Viszontlátásra. Meffch nagyon jókedvűen fogadta Gyementyevet. — Derék legény maga, Ruckert. Ellenben ez a Lemke egy lusta dög. Jó Izekét kapott most legalább Brandt is. Lemkének kitűnő ajánlói voltak, Brandt személyesen ellenőrizte a felvételét és itt van. Gratulálok, Ruckert. Tudja, milyen nagy dolog, ha valaki megtetszik neki? Lemkét visszairányítottam a parancsnokságra, jobb ott neki. Melch igyekezett vidáman és fesztelenül beszélgetni Gye- mentyevvel, a 'kapitány azonban érezte, hogy gondolatai másutt járnak. Vajon hol? — Várom a további parancsot — mondta csaknem alázatosan. — Parancs... Hm, parancs — dünnyögte szórakozottan Melch, s az órájára pillantott. Tudja mit, kapitány, menjen haza pihenni, majd dologhoz lát holnap újra. Megszolgálta ezt az engedményt. — Otthagyta az íróasztalt, odament Gyementyevhez, s valósággal kitolta az ajtón. »■Valami van a levegőben, ami nyugtalanít« — morfondírozott Gyementyev, s bement Sandelhez. Az őrnagyot különös tevékenység közben lepte meg. Az íróasztal tartalmát dobálta be a kandallóban égő tűzbe. — Remélem, most már érti, amit tegnap a folyosón mondtam? — mosolygott Sandcl. — Értettem én már akkor is — válaszolt hanyagul Gyementyev. — A mai vagy a holnapi hajóval utazik? — kérdezte meg hirtelen. — Holnap... — Ö, akkor engem ért az a vagy megtiszteltetés, hogy az első hajóval Melchel együtt utazhatom!... Gyementyev igyekezett megőrizni nyugodtságát. — Különben érthetetlen ez a pánik, amit a kivonulás és hajóraszállás szült. A front teljesen csendes. — Itt nyugodt, de ott — Sandel Berlin felé mutatott. — Hol? — Ne gyerekeskedjék Ruckert, az angolok maholnap ott lesznek, ahová a hajókat irányítja a főhadiszállás. Most sem érti? — Dehogynem. — Ez az egyik. A másik, hogy Melch bebiztosította magát. Mi a fészkes fenének kuksolnánk tovább ebben a. harapófogóban, ö már megsütötte a maga pecsenyéjét. — Jó utat, őrnagy! — mondta szomorúan Gyementyev. — Megyek aludni. — Hát a rhielőbbi viszontsem különbözik a többi somogyi faluétól. Még csak a többfelé nagyobb megosztó tulajdonsággal bíró. hdtfelekezetek sem differenciálják az embereket, sem előítéleteikben, sem egymáshoz való' viszonyukban, noha katolikusok és babfisták (hívők) laknák a faluban. Hát akkor mégis mi a baj Libickozmán, amelynek asz- szonynépsége szombat esténként utca'hosszat nekiáll teljes szélességében gereblyézni az utat, hogy vasárnapra megszépüljön a homok is?! Az a baj, hogy sok minden nincs. Nincs fiatalság, és nincs élet. A közöny fojtogat mindent. Halászi Károly nyugdíjas igazgató-tanítóval beszélik . gettem az ifjúságról és az egylatásra, kapitány. — Sendet ♦ kéről, mely néhány évvel ez- kezet nyújtott Gyementyev-\ előtt még itt is általános volt. nek. — Maga mégis bátor | Gadányi György, a tanácsel- legény. . |nök azt mondja, hogy az idei indul a hajó? | sorozásra egyetlen regruta sem — Éjfélkor. I megy a faluból, az az öt, aki yementyev kilépett az nt-; megy, Szőke-pusztáról és Kocara, s lassan elindult a la- • oár-pusztáról kerül ki. Nincs kása felé. _ f KISZ-szervezet. (Ugyan ki Vgy... A helyzet teljesen! alakítson — mondják — és bandája szó- jnáie^) A legutolsó bál má- kik. De őt miért nem {jusfa-kivételkor volt, színdan^fVarazata: Melch} rab 1946,ban Azóta csak ^ “u ,,i akar azoktól akik | úttörőlk játszottak színdarabot tudjak, hogy mit csinált a va-1 telente. Futballmeccs még so- osoan. Nincs szükségé le- | hasem volt a faluban. A ván_ mondZn Szer!ltanukra: ,,?e • dormozi kéthetenként jön ki mondhatta volna azt is: Néz- ; Mamil.iból meghatározatlan "t fcapí&%s aZ °SZ i napon, és csak ide szólnak, tály befejezte működését, ma- i u.-,, ’ . u i.*. i • Pára nincs tovább szükség. De^v?fdoboltalak ki. mi e2 a játék: »Menjen hazalj^fl kulturcsoportok nem pihenni, maid dologhoz iát í , ^dast tartam. Egyholnap újra?«... Hátha vala- | fariak a mesztegnyoiek,, mi veszély rejtőzik ebben. Ta-lf * ff5 drágáUotta a hely- ián már ki is adta Melch a g fakat’ Se aranykalászos gazparancsot, hogy tegyék el láb'?*:: se fozotanfolyam meg nem alól. Amikor halott a szem-; "fg Időnként szoktak Szabad tanú, akkor már nem vészé- ! 0 (^ T^*1 tartani, mast lyes. Haza nem ajánlatos! .í®“- n,e.m * tör°T mennie. De akkor hová| ^ Libickoama teilsvel senki és semmiféle felsőbbség. Az elnök ezt mondja: — Nagyon nagy baj van ná- _ lünk a tanítással meg a taní- Dovgalev ezredes vacsora l tokkal, jönnek, mennek, s a tán visszatért a parancsnok-1 gyerekek nagyon megsínyiák tágra. Szokása szerint első| ezt. ■'f?a a híradósokhoz vezetett. | A nyugdíjas tanító: — Semmi? ; — Kérem, ha leesik az első 10. 'Folytatjuk.) : őszi eső, attól fogva hozzánk egyetlen szakfelügyelő se teszi be a lábát, míg csak ki nem tavas zodik. A TANÍTÓIK úgy váltakoztak, mint a történelemben a földesuraik; a Fancsiak, a Zankók, a Hunya- dyak vagy a Radvámszkyak. Csak azzal a némi különbséggel, hogy egynkét évnél tovább pedagógus itt nem húzza fci. Az eddigi tapasztalatok szerint azért, mert csupa fiatal, gyakorlóévest vagy nagyon fiatal lányt helyeznek ide, akik nemcsak ambícióval és az ügyszeretet múlandó malasztjával vannak tele, hanem a fiatal évék némi szórakozást megkívánó egészséges életérzésével is. Az egyetlen megoldás talán az lenne, ha pedagógus-családot helyezhetnének ide az elég szép tanítólakásba (persze, ha előhb rendibeteszik, és a kert dzsungelét is kiirtják), akik némileg megállapodottabbak a fiataloknál. (Legújabban a »váltás« — a tavaly elmentek helyébe — megint a fenti íratlan szabály szerint jön: két gyakorfóéves lány próbálkozik a homoki élettel.) Erről beszélgetve Halászi Károly volt igazgató (akinek egyébként a lánya is itt tanít) felnevetett: — Hej, hogy fognak azok a lányok egy óv múlva eifüstö- lögnd innét! És ez mind amiatt a »rejtélyes ok« miatt, ami semmi más, mint az a közöny, mely az iskola gondozatlan, kerítés- telen elejétől egészen a kocsmáig elér. Kérdezem a kocsmárost az üzlet felől. Azt mondja, döcög- ,ve megy. Havi 10—12 ezer forint a forgalma (fizetését húszezerre alapozták). Az emberek nemigen kocsmáznak, esti záróra tulajdonképpen nincs is kitűzve. »Ameddig vannak, itt vagyok« — ipondja. Kilenc óra után legtöbbször elszélednek. Vasárnap sem sokkal különb a helyzet. A sör nem nagyon hiányzik: ha van, se jár rá a nép nagy mohóan, mint sokhelyütt. Kérdezem az elnököt, kocs- mázik-e a fiatalság? — Nemigen — mondja. <— Dehetne-e velük beszélni? — Próbálja meg este, ha ugyan ki tud valami értelmes szót húzni belőlük. Fél kilencig vártam, nem jöttek. A tanácsház falán két plakát van: az egyik a kaposvári augusztus 19—20-i vásárrá és ünnepségre invitál, a másik az Országos Mezőgazdasági Kiállítás utazási előnyeit sorolja fel. — El szoktak menni ilyesmire a faluból? — kérdezem a tanácselnöktől. — Ugyan, kérem, csak ha valakinek rokona van Kaposváron. — És Pestre? — Nem. A tanító: — Ha idejön Pusztakovácsából a teherautó, és szedi össze a népet, hogy ingyen elviszi őket Kaposvárra, és meg is hozza, azt hiszi, elmennek? Egy-két ember ha felül, de azok is párttagok. E Z LIBICKOZMA, mely nemcsak Pusztkovácsi- tól, Somogyfajsztól, Meszteg- nyőtői vagy Marcalitól van messze, hanem kicsit az élettől is, a XX. század lendületes életétől. Több mint tíz motorkerékpár van itt, és rádiók is szólnak teleppel, s vasárnap nylon blúzba bújnak a lányok — de ez nem lehet minden. Az elszigeteltség csak akkor szakad meg teljesen, ha a homok szélén nem hal el a külvilág, hanem áttöri azt a kövesét és a villany (melyet három évvel ezelőtt már egyszer eljátszottak); ha a téltől, az esték véget nem érő unalmától nem kell előre félni. És a »különös lappangót« is ekörül kell keresni: az emberekben és azokban. akik foglalkoznak az emberekkel, hogy vajon jól csinálják-e azt?! Libickozma valóban elég messze van mindentől. Csakhogy az elmaradás eléggé viszonylagos dolog: ha valaki elmarad, azt vagy meg kell ® többieknek várni, vagy neki kell a haladókat elérnie. Libickozmán csak az utóbbi- ról / Király Ernő
