Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-02 / 181. szám

Szombat, 1958. augusztus 2. 2 SOMOGYI NÉPLAP A Szovjetszkaja Rosszíja az Iránnak adott amerikai „segélyről" Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetszkaja Rosszija az Iránnak adott, széltében-hosszában rek­lámozott amerikai »segélyről-« a következőket írja: — Az Egyesült Államok olyan feltételeket, szabott, hogy az Iránnak adott különféle »se­gélyek« és hitelek több mint felét csak katonai célra lehet felhasználni. Hivatalos adatok szerint Irán 1958—1959. évi katonai kiadásait 11,7 milliárd rialban irányozták elő. A cikk a továbbiakban meg­állapítja, hogy az amerikai »segély« az olajmonopóliumok profitja formájában visszake­rül az Egyesült Államokba. Az olajmonopóliumok nem teljes adatok szerint évente 90 mil­lió dollár tiszta nyereségre tesznek szert. Az amerikai »se­gély« Iránt még inkább a kül­földi monopóliumok rabjává teszi, s növeli az iráni kor­mány belső és külső adóssá­gait. Az ország adóssága je­lenleg csupán az Egyesült Ál­lamokkal és Angliával szem­ben 280,5 millió dollár. Amerikában élesen bírálják a hírszerző szolgálatot Ha elfogadták volna Nassxer javaslatát,.. Kairó (AP). Az EAK hivata­los szóvivője közölte, ha az amerikai kormány elfogadta volna Nasszemek a libanoni kérdés megoldására két hó­napja tett javaslatát, nem ke­rült volna sor vérontásra Li­banonban. A szóvivő Sehab elnökké választását kommentálva em­•• Ünnepségek Pekingben London (MTI). A Newsweek washingtoni szerkesztőségének jelentése szerint a törvényho­zás új ülésszaka során a leg­élesebben fogják bírálni az Egyesült Államok központi titkos hírszerző szolgálatát A legutóbbi válság mindkét párt törvényhozóit meggyőzte ar­ról, hogy a hírszerző szolgálat fölé szigorú ellenőrző bizott­ságot kell állítani. A törvény­hozók hangoztatják, hogy a szolgálat teljes csődöt vallott számos fontos esetben: többek között a szputnyikok, a Nixon- ellenes dél-amerikai zavargá­Átadták Moszkvában az amerikai választ Moszkva (AFP). Llevellyn Thompson, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövete, pénteken reggel átadta Eisen­hower elnök válaszát Hrus­csov legutóbbi üzenetére Pato- licsev szovjet külügyminiszter­helyettesnek. A válasz szöve­gét még pénteken nyilvános» Ságra hozzák. sok és az iraki forradalom ügyében is. A törvényhozók tudni akar­ják, mekkora évi költségvetés­sel dolgozik a szolgálat, (a ta­lálgatások körülbelül 380 mil­lió dollárról beszélnek — MTI szerk.) és hogy ebből az ösz- szegbőj mennyit pocsékolnak el teljesen haszontalanul. Peking (Uj Kína). Magas­rangú tisztek és a Pekingben állomásozó katonai egységek más tagjai vettek részt azon az ünnepi esten, amelyet a dolgozók kultúrpalotájában rendeztek a népi felszabadító hadsereg megalakításának 31. évfordulója alkalmából. A pa­lotát vörös zászlók díszítették és hatalmas jelszó hirdette »fokozzátok éberségteket, áll­jatok mindenkor készenlét­ben!« A palota falait jelszavak és rajzok díszítették, amelyek a népi felszabadító hadsereg katonáinak a közép-keleti an goi—amerikai agresszió feletti felháborodását tükrözték. JjiqfaLadeJb-b­lékeztetett arra, hogy május 20-án az amerikai kormány kapcsolatba lépett Nasszerrel a libanoni felkelés megvitatásá­ra. Nasszer közölte az Egye­sült Államokkal, a vérontás megakadályozásának és a vi­lágbéke megóvásának egyetlen módja, ha Sehab veszi át a libanoni elnöki tisztet. Az amerikai kormány nem vette figyelembe az indítványt és végül »megszálló csapatokat rakott partra Libanonban, s ezzel egy új világháború szélyét idézte elő.« ve­amerikai lapok a Közép-Keletről és a csúcsértekezletről London (AFP). Fanfafti olasz miniszterelnök pénteken reggel Londonba érkezett egy­napos hivatalos látogatásra. Az angol fővárosban megbe­szélést folytat Macmillan mi­niszterelnökkel és Selwyn Lloyd külügyminiszterrel. Beirut (MTI). Az AP jelen­tése szerint a libanoni elnök- választások után a libanoni kormányt a felbomlás fenye­geti. Szarni Szolh miniszterel­nök tegnap bojkottálta a par­lament ülését. Három minisz­Fasiszfa provokációk Franciaországban Párizs (TASZSZ). Fasiszta elemek folytatják támadásai­kat Franciaországban a de­mokratikus szervezetek szék­házai és haladó személyiségek ellen. A Drome megyei Va­lence-ban fasiszták bombát dobtak a kommunista párt helyi szervezetének székházá­ba. A robbanás jelentős anya­gi kárt okozott. A fasiszta ki­hívásra válaszképpen a köztár­saság hívei tiltakozó tüntetést akartak rendezni, ezt azonban a rendőrhatóságok betiltották. Rouenban (Saine—Inferieu- re megye) fasiszta suhancok egy csoportja újból támadást kísérelt meg a kommunista párt székháza ellen. Az épüle­tet őrző munkások elkerget­ték a támadókat. Niort városában a fasiszták megkéselték André Docouret, a CGT megyei tagozatának titkárát. A Magyar Nők Orsxágos Tanácsának ülése A Magyar Nők Országos Ta­nácsa pénteken délelőtt a par­lament vadásztermében meg­kezdte ülését. Erdei Lászlóné, a tanács, elnöke mondott beszá­molót a nőmozgalom egyéves munkájáról és feladatairól. A beszámolót szünet követte, majd megindult a vita. tér hasonlóképpen cselekedett, viszont a többiek részt vettek az ülésen, sőt egyesek Sehabra szavaztak. Brüsszel (AP). A belga kor­mány és az etiopiai kormány bejelentette, hogy hivatalosan elismeri az Iraki Köztársaság kormányát. London (AFP). Az AFP je­lentése szerint az angol kül­ügyminisztérium bejelentette, hogy Nagy-Britannia hivatalo­san elismerte az új iraki kor­mányt. Beirut (AP). Wilton Wynn, az AP tudósítója írja: Szarni Szolh miniszterelnök kormá­nya hírek szerint pénteken összeül, hogy eldöntse, le­mond-e azonnal vagy hivatal­ban marad addig, amíg az el­nökké választott Sehab tábor­nok át nem veszi hivatalát. Sehabot Számi Szolh elkese­redett tiltakozása ellenére is megválasztották. Az új elnök azonban csak szeptember 24-e után kezdi meg hivatalos tény­kedését. Ha Szolh lemond, az annyit jelent, hogy megszűnt a Nyu­gattal leginkább rokonszenve­ző arab kormány. Washington (Reuter). A Washington Post pénteki szá­mában azt követeli, hogy Ame­rika új politikát kezdeményez­zen a közép-keleti kérdésben. »Fuad Sehab libanoni elnökké választása egy kis lélegzetvé­telhez juttatja az Egyesült Ál­lamokat — írja a lap —, de ez csak az első és a legkönnyebb a problémák között... « A New Xork Times írja a csúcsértekezlettel foglalkozó vezércikkében: »A Biztonsági Tanácsra vár az a feladat, hogy megállapítsa, ki üljön össze és hol, valamint azt, hogy miről legyen szó. Nehru miniszter- elnök már bejelentette, hogy ott szándékszik lenni és a Szovjetunióval együtt az ara­bok részvétele mellett száll síkra. Ebben az esetben más érdekelt országokat, különösen Törökországot, Iránt, Pakisz­tánt és Izraelt szintén nem le­het kihagyni. Ez pedig köny­Rádióaktív tea­rakomány érkezett New Yorkba New York (AFP). A Taneved nevű norvég te­herhajó csütörtökön a New York-i kikötőbe érkezett 46 tonna rádíóaktív japán tea- szállítmánnyál. A hajót és rakományát nyomban meg­vizsgálták a kikötői ható­ságok, a vámtisztek és ez élelmiszert ellenőrző szer­. . vek.. ................. A hajó 821 láda tearako­mányáról néhány nappal ezelőtt még San Franciscó­ban megállapították, hogy rádióaktív. A Tancred ugyanis San Franciscoba cukrot szállított. A sanfran- ciscoi egészségügyi szervek újabb alapos vizsgálattal döntik majd el, hogy fo­gyasztható-e a szóbanforgó tea veszély nélkül. nyen olyan tömeggyűlésre ve­zethet, amilyent a Szovjetunió már régóta követel, de az Egyesült Államok mindig el­lenzett«. Repülőgép vitt élelmiszert a brüsszeli magyar vendéglőnek A brüsszeli világkiállítás magyar vendéglője részére ed­dig teherautókon, s a vasúti szállítmányokon kívül a me­netrendszerű repülőgépjára­tokkal juttattak élelmiszert. A vendéglő forgalma az utóbbi időben annyira fellendült, hogy sürgősen nagyobb élel- miszerszállítmányt kellett to­vábbítani. Ezért külön teher­szállító gép mintegy 2500 ki­logramm élelmiszert, húst, ha­lat rákot, baromfit vitt Brüsz- szel'be. A lottó nyerőszámai — a jutalomsorsolás eredménye Augusztus 1-én, pénteken is­mét kettős lottósorsolást ren­dezett a Sportfogadási és Lot­tó Igazgatóság. A kettős sor­soláson részt vettek a hazánk­ban tartózkodó szovjet taka­rékpénztári szakemberek is. A 31. heti nyerőszámok húzását és a júliusi tárgy nyereménye­ket a XIII. kerületi József At­tila művelődési otthoniban tar­tották. A húzásokat délelőtt 9 órakor »Dupla vagy semmi« játék előzte meg. A 31. játékhétre 2 558 97< szelvényt küldtek be a foga­dók, s így egy-egy nyerőosz­tályra 959 615 forint jut. A ki­sorsolt számok a következők 4, 36, 51, 69, 72. A tárgynyereménysorsolásor a júliusi játékhetek közül e 30. hét 2 562 290 szelvénye veti részt, amelyek között 364 ér­tékes tárgynyereményt sorsol­tak ki. OOOCOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOO Egy kis harisnyatörf-énelem Nem a hölgyek, hanem az urak, a »teremtés koronái« voltak azok, akik először ha­risnyát - öltöttek »bájaik« hangsúlyozására. A leheletfi­nom nylonok őse a középkori énekesek bőrszíjakból össze­tákolt »lábruhája« volt. Ezzel akartak imponálni szívük vá­lasztottjának. 1530 körül a zsoldosok osztották ’ketté a férfiöltözéket nadrágra és ha­risnyára, ezzel végrehajtották az elmúlt évezred legfonto­sabb divatújítását. Az első ilyen harisnyákat szövetből és selyemből varr­ták össze. Miután a XVI. szá­zad végén feltalálták a szövő­széket, a szőtt, majd kötött harisnyák — e költséges di­vatújdonságok « — megörven­deztették már a női szíveket is. A nők ugyanis csak ebben az időben kezdtek kötött ha­risnyát viselni. A későbbiek­ben a selyemharisnya vált luxusdivattá. Minden uralko­dó újabb selyemharisnya di­vatszínt vezetett be. III. Hen­rik színe a zöld, IV. Henriké a vörös volt. Richelieu a fe­ketét és a kéket választotta, XIV. Lajos, a Napkirály arannyal és drágakövekkel ékesített, aranyhímzéssel és festett képekkel díszített ha­risnyát viselt. A rokokó-időben az abron- csos, széles szoknyák alatt s hölgyek világos harisnyákat viseltek, és néha kacéran mu­togatták is selyemharisnyái lábukat. A francia forradalom idején fekete harisnyát hord­tak, a restauráció idején a fe­kete harisnyák fehérré .változ­tak. Josephine császárné haty- tyúprém harisnyákat viselt, e: volt az akkori divathölgyek álmainak netovábbja. A fehér harisnya 1870-ig volt divatos, rhajd színes éi fekete harisnyadivat váltottE fel. Ebben az időszakban egé­szen a századfordulóig, cérna gyapjú- vagy selyemharisnyá­kat viseltek fekete, szürke aranybarna színben. Gyakrar hordtak csíkos, kockás, sőt vi rághímzéssel díszített haris nyákat is. 1914-ben jöttek di vatba az áttört fekete haris nyák, az erkölcs-csőszök nagy felháborodására. ISMERJÜK MEG AZ ARAB-KELETET Szívesen látott vendégek voltunk LIBANON Elmondja Igor Mojszejev, a Szovjetunió népművésze : __ Be kell vallanom, hogy k issé izgatottan készültünk amerikai és kanadai vendég­játékunkra. Úgy gondoltuk, hogy — miután országaink között az ilyenfajta kulturális kapcsolatok hosszú ideig szü­neteltek, , az amerikai nézők nem értik majd meg tánc­művészetünket. Az együttes legnagyobb örömére azonban, az első előadástól kezdve, egé­szen a búcsúzásig (pedig két és fél hónap alatt több mint 70 előadást tartottunk), min­denütt szeretettel, barátságos -fogadtatással találkoztunk. Ezt a nézőtér hangulatából, az amerikai sajtóvisszhangokból is éreztük. Sokszor beszélget­tünk egyszerű emberekkel, akik szintén hasonló érzéseket tápláltak irányunkban, George Killion San Franciscoból pél­dául verset írt együttesünk üdvözlésére. Nagy örömünkre szolgált, hogy New York-ban sokan be­szélnek oroszul, de legjobban mégis annak örvendtünk, hogy az amerikaiak elismerik és megbecsülik Csajkovszkij, Rahmanyinov, Sosztakovics, Hacsaturján, Kabaljevszkij és sok más orosz, valamint szov­jet zeneszerző műveit. Vendégjátékunk során meg­ismerkedtünk az amerikaiak mindennapi életével és az amerikai múzeumok rendkívül értékes kincseivel. Abban a szerencsében is részünk volt, hogy találkozhattunk drága barátunkkal, Paul Robesonnal, hallhattuk csodálatosan csengő hangját. Örökre emlékeze­tünkbe véstük búcsúszavait: »Az önök örök barátja vagyok s bármi is történjék, mindig önökkel leszek.-« Amerikai tartózkodásunk 75 napja alatt sok városban jár­tunk és rengeteg szívélyes üd­vözlésben, megható találkozás­ban volt részünk. Sokszor fel­teszik a kérdést: mi tetszett leginkább New York-ban? Er­re a kérdésre nehéz válaszol­ni, hiszen New York-ban, de Amerika és Kanada más váro­saiban is, sok szépet láttunk. Mégis, egy dologról elmondha­tom, hogy szinte lenyűgözött és határtalan örömet okozott. Ez pedig az a rokonszenv, amellyel az amerikaiak ben­nünket, a szovjet művészet küldötteit fogadtak. Vendég­játékunk újabb bizonyítékát adta annak, hogy a kuturális kapcsolatok sokoldalú fejlesz­tése a népek közötti béke és barátság megszilárdítását szol­gálja. Libanon (arabul: A1 Dzsum- hurija Lubnánija) a Földközi­tenger keleti paírtjánál fekszik. Területe 10 170 négyzetkilomé­ter, tehát hazánk területének mintegy 1/9-ed része. Az or­szág egyetlen pontja sem széle­sebb 55 kilométernél. Libanon — az Izraelt érintő sávocska kivételével — Szíriával hatá­ros. Területe főleg hegyvidék, csak a tenger partja mellett húzódik egy keskeny síkság. Legmagasabb hegysége a Liba­non, ennek egyik-másik csúcsa háromezer méter fölé is emel­kedik. Libanon lakossága a leg­újabb becslések szerint 1 450 000 fő. Fővárosa: Beirut, egyúttal fontos kikötő a Föld­közi-tenger partján. Beirut igen gyorsan fejlődik: 1949-ben még csak 200 000 ember lakta, most már több mint 400 000. Az or­szág második legnagyobb vá­rosa, és egyben szintén igen forgalmas kikötő: Tripoli, 80 000 lakossal. Dél-Libanonban található az ókori kelet két messze földön híres kikötője: Szidon és Tírusz. Libanon elmaradott, ipar nél­küli ország, s néhány iparvál­lalata ma is idegen: amerikai, angol és francia tőkések ke­zében összpontosul. Olíva-olaj-, dohány- és gyapjúipara van csupán, s csak mutatóban akad egy cementgyára. A nemzet- gazdaság vezető ága: a mező- gazdaság. Jellegzetes termelvé- nyei: az olíva-olaj, a citrom, a narancs, a szőlő. Ipari növé­nye: a dohány és a gyapot. Nagy kiterjedésű eperfa-lige- teiben selyemhernyó-tenyész­tést folytatnak. Búzát, árpát, kölest és kukoricát is termesz­tenek. A hegységek örökzöld fákból álló erdőségei erősen megritkultak, hiszen a híres li­banoni cédrust már évezre­dekkel ezelőtt is szívesen használták fel hajóépitésre, to­vábbá királyi paloták és temp­lomok építkezésénél. Az ide­genforgalom normális viszo­nyok között igen élénk, az or­szág hajóforgalma jelentős. Libanonban ugyan nincse­nek olajkutak, az ország sze­repe azonban mégis roppant fontos a közép-keleti olaj Eu­rópába és Amerikába juttatá­sa szempontjából. A Közép- Keletet behálózó kőolajvezeté­kek egy-egy végpontja: Tripoli és Szidon, a két libanoni kikö­tőváros, Tripolihoz az iráni, Szidonhoz pedig a szaud-ará- biai kőolajvezetékek futnak. Az ország sorsa tehát már csak ezért sem közömbös az olajrg szomjas amerikai—angol im­perialistáknak. Libanon történelme már a legrégibb ókorban megkezdő­dött: az itt élt föníciai hajósok és kereskedők már több évez­reddel időszámításunk kezdete előtt bebarangolták a Földkö­zi-tenger egész medencéjét. Li­banon egyiptomi, asszír, perzsa, majd római uíalom alá került, a VII. században az arabok hódították meg. A keresztes háborúk idején az európai lo­vagok behatoltak erre a vi­dékre, de azután újra arab uralom alá került, majd 1516- tól egészen 1918-ig török hó­doltság volt. Az első világhá­ború után a francia imperia­lizmus kaparintotta még Liba­nont, s az ország csak 1946-ban nyerte el — egyelőre csak »pa­píron« — függetlenségét. Az ENSZ-nek 1946 óta. tagja. Lakossága igen kevert, ere­detét nem is lehet megállapí­tani. A vallást tekintve, az 1946-os népszámlálás szerint, a keresztények számban valami­vel felülmúlták a muzulmáno­kat. (az előbbiek száma mint­egy 600 000, az utóbbiaké 470 000 volt): De sem a ke­resztények, sem a muzulmá­nok nem egységesek. A ke­resztények legnagyobb része maronita, azaz elismeri ugyan a római pápát mint egyház­főt, de szertartását Maron ba­rát tanítása szerint végzi. Van­nak még görögkeletiek és ör­mény szertartású keresztények is. A muzulmánok két nagy, körülbelül egyforma erős tá­borra oszlanak: a síitákra és a szunnitákra. Sőt a külön 77 ezer főnyi drúz közösség is a mohamedánok közé sorolandó. A lakosság vallási megosz­lásáról azért kellett ilyen rész­letesen beszélni, mert Libanon politikai élete, amelyet számos rendelettel és egyezménnyel szabályoztak, mindig vallási alapon állott. Persze az impe­rialisták és hazai kiszolgálóik mindent elkövettek és elkövet­nek, hogy ez a vallási alapon való megosztottság fennmarad­jon az országban. A libanon alkotmány kimondja, hogy i kamarai mandátumokat és ; kormánytisztségeket megfeleli arányban kell elosztani a fe lekezetek között. A köztársa sági elnök például mindig ma ronita keresztény, a miniszter elnök pedig szunnita mohámé dán. A libanoni polgárháború azonban korántsem lehet úg: leegyszerűsíteni, amint az Chamoun akarta tenni: hog; tudniillik a libanoni mohámé dánokat az Egyesült Arai Köztársaság feltüzelte a tör vényes kormány ellen, s hog: Szíriából »beszivárgás« törté nik Libanon területére. Nen erről van szó, hiszen még ; maronita patriarcha (egyház fő) is üdvözlő üzenetet küldőt a lázadók mohamedán vezető jének: Szaeb Szálamnak. S • Rovue du Libán című, nagyoi is keresztény és sok dologba: nagyon is nyugatbarát lap íg: kommentálta a patriarcha üd vözlő üzenetét: »Nincs olyai segítség, amelyet el ne fogad nánk, jöjjön bár akár az ör dögtől, ha ezen az áron szaba dók lehetünk«. Ez a lap rátapintott a kér dés elevenére: amint ezt a amerikai csapatok libanon partraszállása ékesen bizonyít ja, a libanoni harcokban nen egyébről van szó, mint Liba non szabadságának, független ségének a kivívásáról az im perialistákkal, elsősorban a amerikai imperialistákká szemben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom