Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

Péntek, 1958. augusztus 1. 6 SOMOGYI NÉPLAP m Messziről hallatszik a vi­dám kacagás, s az erdő felől visszhangként harsányan buzdító szavak ismétlődnek: hajrá, lányok, hajrá! A tiszta vizű tó partján, napsütötte rét felett száll a labda, bo­lyong a magasba nyújtott kezek között, mígnem be­vágódik — rendszerint a lá­nyok kapujába. Azért írom, hogy rendszerint, mert a fiúk nagy garral újságolják, már 13:0-ra vezetnek. Meg kell hagyni, nem voltak túl­ságosan kíméletesek. Úgy látszik, hiábavaló a lányok erőlködése. Pedig fiúkkal is megerősítették a csapatot, és nekik segít a fiatal taní­tó néni is. No de hát nem szégyen a vereség, elvégre ők a gyengébb nem képvise­lői.i. A labda szinte kajánkodva repül a magas csalán közé. Egy kislány iramodik utána, s a fiúk nézik. A tanító néni rosszallóan szól:-- Ejnye, Gabi, hát nem Vagy udvarias? — Hogyne, majd össze­csíp etem magam — mondja sértődötten Koncz Gábor, s hagyja, hogy a lány fus­son a labda után. Csakhogy az sokkal ügyesebb, mint gondolja. Úgy veszi ki a lab­dát, hogy véletlenül sem ér a csalánhoz. No, fiúk, megkaptátok a leckét... Még javában folyik a mér­kőzés. A pályának kineve­zett rét mellett, alig ötven méterre katonai sátrak szív­ják magukba a fák ágai között áttörő napsugarat. A látvány olyan, mintha a ter­mészet templomának színes ablakán hatolna át a fény. Az egyik sátor előtt lá­nyok ülnek a pádon, szót­lanul. A bejáratnál vándor­zászló virít, ők kapták reg­gel, zászlófelvonáskor. Nagy szó ez a táborozás második napján.. s Mert tegnap ér­keztek csak ide, a zsippói táborba. A Csalogány őrs kitett magáért, sátoruk kör­nyéke legszebb az egész tá­borban. Ambrusics Erika az őrsvezető, tőle kérdezem, hogy miért szomorkodnak itt, míg a többiek játsza­nak. — Elfáradtunk egy kicsit, meg álmosak vagyunk. Éj­jel nem bírtunk aludni a sok macskanyávogástól... Azóta már biztosan elza­varták az éjszakai szerená- dozókat... Három attalai, három nagybajomi kislány van a sátorban. Még szokatlan ki­csit a tábori élet. De hol­napra, holnaputánra már összemelegednek, kevesebb lesz a munka is, több a já­ték. .. Bekukkantok a sátrakba. Példás rend mindenütt. Ebéd előtt vagyunk, a konyhán készül már a finom mákos tészta. Vége a mérkőzésnek is, s a pajtások elnyújtóz­kodva hevernek odabent. A Vidámság őrs sátorában valamennyi lány memyei, ők hamarabb összemeleged­tek, barátnők. Nekik is van mivel büszkélkedni: Feren- czi Ibolya őrsvezető a deko­ráció nagymestere. Még a sátor mögött is virágágyak, gyeptéglával körülvett krup- pok. Egyikbe őrsük nevét írták fehér kőporral, a má­sikban békegalamb, odébb úttörőjelvény rajzolódik ki, s a környéket ügyesen össze­rakott fenyőtobozokkal, vad- gesztenyegubókkal díszítet­ték. Ha akad is kisebb eltérés a sátrak rendje, tisztasága között, azért nem irigylem a táborvezetőt: nehéz igazságo­san eldönteni a versengést. Mert a Béke, a Párduc, a Bagoly, a fiú-őrsök sem akarnak utolsók lenni... — Tanár bácsi, mikor fUrdunk már? — Tanár bácsi, csónakáz­zunk. .. r— Mikor lesz számháború? — Megyünk kirándulni? ügy ostromolják a tábor­posvári járás úttörőinek... Még nem fürödtek, majd ebéd után. Pedig úgy hív, úgy csalogat a szép tó, olyan vonzó a nagy halász­csónak, hogy bizony nehéz ellenállni. A tóparti nagy fa tövében vágyakozó szemmel, türelmetlenül csoportosul a gyereksereg. Egyik-másik belelógatja lábát a vízbe, van, aki térdig belemerész­kedik, csak úgy felöltözve. A csónakban is ülnek már, csupán egy szó, egyetlen egy vezetőt, hogy szinte azt sem tudja, hova, kire figyeljen. Pedig mindenre lesz idő. Ezernyi szórakozás, élmény vár a pajtásokra. Csak hát ők mindent egyszerre szeret­nének felhabzsolni. Nézem a vendégkönyvet, a tábor naplóját. Az előző két turnus feljegyzéseiből nem tíz napra, egy életre szóló élményt olvashat ki az em­ber. Akik itt jártak: szülők, tanárok, járási és megyei vezetők, mind, mind meg­elégedéssel jegyezték fel: örömteli élete van itt a ka­kellene, hogy valamennyien nekiiramodjanak a hüsitö víznek. De hát rend is van a világon, s ez meghonosodott a zsippói táborban. Egyik­másik pajtás még méltat­lankodik ugyan a délutáni csendes pihenő miatt — az is hátráltatja a fürdést —, de aztán vígan száll a dal a tó felett, önfeledten lu­bickolnak az apróságok, él­vezik a nyár, a természet szépségeit, a tábor ezernyi örömét.... Jávori Béla ÉRDEKESSÉGEK Tehénen — a kombiné Ray, egy hatalmas pennsyl- vániai farm tulajdonosa egyik reggel kiment a mezőre, és nem akart hinni a szemének, amikor a tehenek farkán, há­tán elegáns női fehérneműt pillantott meg. A bikák szar­vain csipkés női nadrágok pompáztak. A farm dolgozói nem értet­ték a dolgot, de később egy rá­dió-közlemény világosságot de­rített a rejtélyre: a La Guar­dia repülőtérről aznap reggel egy gép szállt fel. A repülő­gép poggyásztartójának ajtaja kinyílt, 12 koffer kiesett. A kofferokban egy nagy New York-i fehérneműgyár kép­viselőjének mintakollekciója volt. .j Egy anyának ötvenhárom gyermeke...? Bönningheimben érdekes biológiai kuriózumra vonat­kozó adatokat találtak. Az iratok szerint Barbara Strats- mann asszony (körülbelül 450 évvel ezelőtt élt) Bönning­heimben 53 gyermeknek adott életet. Az okmányok között van egy jegyzőkönyv, amelyet az asszony 1498-ban, röviddel legutolsó és legnehezebb szülé­se előtt egy papnak diktált, és a bönningheimi városi tanács Maximilian császárhoz 'URCSnSÍGOK zett levele, amely hírt ad a szokatlanul termékeny asz- szonyróL Ebből kitűnik, ho­gyan tudott az asszony ilyen sok gyermeket a világra hoz­ni. Tizennyolc esetben egy gyermeke született, ötször ik­reknek, négyszer hármas-ik­reknek, egyszer hatos-ikrek­nek, sőt egyszer hetes-ikrek­nek adott életet. Ugyanez a jelentés beszámol arról, hogy 19 gyermek oly gyenge volt, hogy még a keresztelőig sem élt, a többi közül pedig egyet­len egy sem lett 9 évnél idő­sebb. A többnejűség oka — a szárazság Dzsugat Narajin indiai kul­tuszminiszter hosszú megfi­gyelés és tanulmányozás után rájött arra, hogy Pandzsab egy részében miért dívik oly nagymértékben a bigámia. Á kerület legutóbb pedagógus­értekezletet tartott, amelyen a miniszter a következőket je­lén tette ki: »Ez a kerület az ország egyik legszárazabb része, s a vizet sokszor 12—14 kilométer távolságból kell hordani. Egy asszony azonban naponta csak egyszer mehet vízért, de napi egy vödör vjz természetesen nem elég a férjnek. így tehát nincs más választása, mint hogy több nejet hozzon a ház­inté- ' hoz.« Készítik a Hazafias Népfront őszi, téli előadásainak programját a nagyatádi járásban Bár még elég korai az idő ahhoz, hogy a falusi emberek­nek szánt rendszeres előadások szervezése és megtartása napi kérdéssé váljon, a múlt évi ta­pasztalatok arra indították a Hazafias Népfront vezetőit, hogy nem lehet mellékesnek tekinteni a falusi hétköznapok, őszi és téli esték okos kihasz­nálását. A parasztember iga­zán csak télen fordul teljes érdeklődéssel a történelem vagy a népszerűsített tudo­mány különböző kérdései fe­lé, s ezért ezt az időszakot na­gyon gazdaságosan kell hasz­nosítani. A Hazafias Népfront ennek az évek hosszú sora alatt ál­talánossá nőtt szabálynak megfelelően készíti elő már most a falvak művelődést osz­togató téli estéit. Ezt láttuk Nagyatádon is, a Hazafias Népfront járási titkárságán. Es megtudtuk, hogy a járás vala­mennyi községében tartanak majd előadásokat. Mezőgazda- sági, egészségügyi, történelmi témákról hangzanak majd el előadások — az előadás szó ~~ 3 „A bíróság ketrecében" I * Londonban könyvet adtak ki í korunk egyik legfelháboritóbb ♦ provokációs peréről, a Dél- ♦ Afrikai Unió 156 haladó sze- ♦ mélyiségének ügyéről, akik ♦ síkraszálltak a kormány faji ♦ megkülönböztetésen alapuló ♦ politikája ellen, és ezért haza- ♦ árulás címen vádat emeltek el- ♦ len ük. X A könyv szerzője Anthony ? Simpson, volt dél-amerikai fo- X lyóir átszerkesztő. Cime: »A ♦ 1 bíróság ketrecében«. Ez a cím ♦ onnan származik, hogy a vád- | lottakat hat hónapig külön, ♦ szögesdrótból font ketrecekben X X tartották a bíróságon. | A bírósági provokáció szer- X X vezői egész hegyet hordtak ♦ ♦ össze »dokumentumokból« és X ♦ különféle »tárgyi bizonyítékok- I ♦ ból«. A szerző leírja, hogy a ♦ ♦ védelem alig tudott megbir- X ♦ kózni a 12 000 »dokumentum- ♦ ♦ mal«, továbbá a 8000 oldalas. ♦ * 33 millió szóból álló tanúval- X X lomásokkal. Az iratok közötf ♦ Í egyébként volt egy orosz sza- ♦ kácskönyv és egy ENSZ-nyi- ♦ latkozat is: ezeket szintén »fel- ♦ X forgató dokumentumoknak« ♦ | minősítették. ♦ gyengébb értelmében véve, hi­szen itt nem lesz merev fal előadó és hallgatóság között, hanem bárki kérdezhet az ép­pen előadó mezőgazdásztól, or­vostól vagy tanítótól — a min­dennapi élet, a tudomány kü­lönböző, a parasztembereket érintő és érdeklő kérdéseiből. Nagyatádon húsz—huszonöt tagú előadó gárda végzi majd ezt a munkát, s az elképzelé­sek szerint témáikat túlnyomó többségben a helybeli kívánsá­gok alapján állítják össze. Ugyancsak az érdeklődés szab­ja majd meg a heti előadások számát is. De hetenként egy előadást mindenképpen tarta­nak valamennyi községben. A népesebb helyeken, ahol több­félék lehetnék az igények is, heti két estén is hallgathatják az érdeklődők az érdekes té­mákról szóló előadásokat. Megvalósíthatónak látszik, és csak növelné a népfront-es­tek jelentőségét, ha rendsze­ressé tehetnék az előadásokat. Ha minden hét ugyanazon napján — például szerdán — tartanák ezeket az összejöve­teleket, mert így nemcsak programot lehetne adni a hosz- szú téli esték gyümölcsöző el­töltéséhez, hanem a jól sike­rült szerda est után a követ­kező hétre a törzsgárda már új hallgatóságot tudna toborozná. Hiszen végeredményben az a cél a nagyatádi járásban is, mint az egész országban: mi­nél több falusi ember műve­lődjék az agyonkártyázott es­ték helyetti — k — Hogyan lehet égő benzint vízzel, petróleumot petróleummal oltani ? Akik még emlékeznek a két évvel ezelőtti babócsai" föld­gázkitörésre, bizonyára érdeklődéssel olvassák az »Ég az olaj« című, színes felvételekkel illusztrált cikket, amely a Szovjetunió című, magyar nyelven is kiadott folyóirat leg­utóbbi, 1958. évi 5. számában jelent meg. Hogyan lehet égő benzint vízzel oltani, lehet-e petró­leummal égő petróleumot oltani, hogyan fojtják el az égő olajkutak tüzet: ezekre a kérdésekre válaszol a cikkíró, s néhány modern tűzjelzése eljárást és műszert is megismer­tet az olvasóval. Vannak például olyan készülékek, ame­lyek »megérzik« a füstöt, ha valaki cigarettára gyújt a tűz­veszélyes helyiségben, és azonnal riasztják a tűzoltóságot. Az egyik készülék a radioaktiv izotópok felhasználásán alapul Egy másik, fotenszámlálóval felszerelt kis műszer használa­takor a szobában még cigarettára sem lehet gyújtani, mivel a »nyílt lángra«, a gyufa villanására már működésbe lép a riasztó berendezés. A jelző berendezések harmadik fajtája a félvezetők tulajdonságainak' felhasználásával a hőmér­séklet emelkedését érzékeld. Bizonyos hőfok elérésekor mű­ködésibe lépnek a jelző, riasztó berendezések. A benzinnel kapcsolatban érdemes elolvasni az ún. szilárd benzinről szóló írást is, melyről egyik feltalálója, B. I. Loszev elmondja, hogy a folyékony benzint műanyag segítségével sikerült megkötni. A méhkaiptár lépjéhez hasonló felépítésű képződmény szerkezetében műanyag hártya veszi körül a parányi cseppeket. Ha azonban ujjainkkal erősen összeszorít­juk a benzindarabot, a »lép« sejtjei összetörnek, és az edény­be tiszta 'benzin csöpög. A benzin ilyen halmazállapot válto­zásának nagyon nagy gyakorlati jelentősége van. Gondoljunk csak a szilárd üzemanyag könnyebb tárolására vagy a kirán­dulásokon felhasználható benzinrúdra, mely lassan ég, az étéi felmelegítése után pedig el lehet oltani és újra felhasz­nálni. illllilllll!lllllllillllllllllillllllll!!lllll)lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!l!l!lllll!llllllllllllll!l!l!l!llllllllllllllllll!!!!illlllllH>ll!IIIIIIIIIV Virág Vendi bá­tyám (kit az Isten nyugosztaljon) tanyai ember volt. A temp­lomtól messzire la­kott, ennélfogva nem is igen látogatta azt. Eleget korholta a fe­lesége ezért, de ő csak azt tartotta, hogy templomjárás nélkül is lehet valaki rendes ember. Hogy, hogy nem, egy vasár­nap délelőtt mégis kénytelen volt állan­dóan azt hadarni: »dicsértessék a jé­zuskrisztus«. Azt is elmondom, hogy mi­ért. Egyszer, nagyon régen valami féllábú világjáró koldus ve­tődött vidékünkre. Rozzant szekerét szá­nalmasan sovány, öreg, kehes gebe vonszolta faluról fa­lura. Kéregetésből élt az öreg. Az úton összetalálkozott Ven­di bá’ a koldus vi­lágjáróval, aki éppen a patakból kifogott vizes récét szárogatta a tűzön. »Adjonis- ten!« — köszönt rá Vendi bá’. »Dicsér­tessék a jézuskrisz­tus« — válaszolt ijedtében az öreg, s ügyes mozdulattal dugta el a félig sült récét a sarjúszéna alá. Beszédbe ele­gyedtek. »Sovány« — bökött a lő felé Ven­di bátyám —•, »zab- mérgezése van« — állapította meg. Az öreg hunyorog, lapo­sakat pislog, s azt fi­gyeli, hogy a récét amaz nem vette-e észre ... »Jó ló __ k evéssel beéri.. nekem megteszi »Nem adja el?<- »Nincs az a pénz, test­vér, meg hát mit csinálnék nélküle, ez | visz engem a jó em­berekhez faluról fa­lura meg majd a te­metőbe ..., jó szívós ló... Mit ad érte?« — szólt hirtelen, amikor látta, hogy Vendi bá’ körbe-kör- be mustrálja a vén táltost. »Negyven pengőt szekerestül«. »Hatvan« — vágta rá amaz. Ötvenben meg­egyeztek. »Testvér — szólt az öreg csavar­gó —, jó boltot csi­náltál .., Azt mon­dom, szerencsés csil­lagod van ..., mert ez a ló tudja, mikor kell megállni, mikor elindulni. A szívem szakad meg, hogy el­adtam ... De hát én egyedül már gyönge vagyok hozzá... Megizzaszt... Látom, testvér, te még jó erőben vagy, bírsz majd vele ...« »Na, engem nem izzaszt meg, meg hát ott van a két legény fiam, majd fölváltva dol­goznak vele«. »Mi­nél erősebb a család, annál jobb — így az öreg. — Ja, majd el­felejtem a nevét! Julcsa a neve, meg­érti«. Elbúcsúztak. Vendi bátyám más­nap -a Julcsával amolyan sétabejára- ásra indult. A falu- a érve az iskolába nenő gyerekek kö- zöntötték: »Dicsér­essék a jézuskrisz­tus«. Mire a Julcsa megállt. »Ne« — szólt rá Vendi bá’, s a ló lassan elindult. Újabb gyerekcsoport jött, s elnyújtott hangon rákezdtek: »Dicsértessék a jé­zuskrisztus« ... A ló megint megállt, és azután valahányszor elhangzott a dicsér­tessék, a Julcsa any- nyiszor megállt, fü­lelt, mert megszokta a régi gazdájánál, aki így köszöntgette a falusiakat alamizs­nát kunyerálva, s a ló addig várt. Vendi bá’ igen resteilte a dolgot. Később a gyerekek rájöttek, bogy a Julcsa min­den köszöntésnél megáll, s ettől kezd­ve, ha látták Vendi bá’-t a Julcsával, egyenként köszönt- gették, és nagyokat vihogtak a gebe szo­kásán. Vendi bá­tyámnak eszébe ju­tottak a koldus sza­vai: »Testvér, ez a ló tudja, mikor kell megállni«. A faluban futótűz­ként terjedt el a Jul- esa szokása, s most már a felnőttek is dicsértessékkel kö­szöntek, ha jött Ven­di bá’. Gyakran ké­ső este1 ért haza, a méreg majd megette. »Na, várjál, dög« — szólt az öreg a ló felé kacsintva az egyik vasárnap reg­gel ... Befogott, de beletette a hosszú nyelű fokost is az ol­dalközbe. »Hát ezt miért?« — szólt a fe­lesége. »Tudom én, miért« — felelte, s egy éle­set sercintve a ho­mokba, elindultak. Kiértek a legelőre. »Majd én leszoktat­lak dög, ne búsulj!« — fenyegette mérgé­ben a lovat. A Julcsa ballagott. Egyszer Vendi bá’ hangosan, elnyújtva rákezdte: »Dicsértessék a jé­zuskrisztus«. A Jul­csa megállt, de ab­ban a pillanatban csattant a fokos nye­le az oldalán. Sze­gény pára nem tudta mire vélni a pálfor- dulást, elindult. Ven­di bácsi újból dicsér­ni kezdte az urat. A ló megint megállt, a fokosnyél újra csat­tant ... És folytató­dott: egy dicsértes­sék, egy ütés, egy di­csértessék, egy ütés... Később már a Jul­es ának nem tetszett, hogy a dicsértessékre fokosnyél teszi rá az áment, s nem állt meg. Délig ájtatosko- dott Vendi bá’ a ló­val, a fokos meg mi- nisztrált állandóan az oldalán. És a Jul­csa nem állt meg többé, ha dicsérték az urat. Igen örült a siker­nek az öreg idomár. S a Julcsa, ha meg nem döglik szegény, még ma is élne ta­lán. Szántás közben érte utol a vég. El­esett a barázdában. Vendi bátyám kis idei» próbálgatta egy petrencés rúddal emelgetni, de nem bírta. »Minél erősebb a család, annál jobb« — hallotta a vén gazember gúnyos hangját valahonnét a semmiből... Mire Vendi bá’ két legény fia előkerült, a Julcsa kiszenve­dett ... Turk István miitiimitintáiimuiniiáiAittAU aaaaa llllll!llllllllll!!l!llllllllll!!llllllllllll!l!l!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllll. A JULCSA JIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIII!I1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!II!II!IIIIHIIIIIIII!II!II!IIIIIIII TUTUTffmíTTUTYTfTTUnTTfTTmTimmf?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom