Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-09 / 187. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. augusztus 9. Inkább rossz szomszédságban ?|Az olvasókörhöz villany is kell vette a disznóólát. Ahol eddig Siposék a padlásra, meg a pincébe jártak, oda az új tulajdonos konyhaihelyiséget építtetett, így elzárta a bérlő elől a pincébe és a padlásra járás lehetőségét. A minap sírva panaszkodott Siposné a férjéneik: »Azonnal gyere haza, mert a kamrában összezúznak mindent.« Mivel az új konyha Siposék kamrája mellett épült, a véséstől a belső vakolat lehullott. Nem, a világért sem szólnának az új tulajdonosók a bérlőnek, pedig szép szóval többre jutnának. Hiszen végtére meg kellene érteniük, emberek vagyunk, szót kell érteni egymással. Sipos Ferencnek, a MÉSZÖV gépkocsivezetőjének egy idő óta keserű az élete. Reggel, ha elmegy hazulról, felesége sírva kérleli, »ne hagyj itt, mert megint perlekednek velem.« Este, ha hazaérkezik a munkából ismét csak panasszal fogadja. Siposék ez év februárjáig békességben, nyugodtan éltek a Honvéd u. 73. szám alatti szoba-konyhás lakásukban. Életük egén addig még csak felhőfoszlányok sem mutatkoztak. Mindaddig, míg az új tulajdonos a házba nem költözött. Ettől kezdve minden megváltozott. Mike János, kéményseprő, az új tulajdonos öttagú családjával a megüresedett két szoba-konyhát foglalta el.' Minden bizonnyal szeretne be- ♦ költözni a Sipos Ferencék lak-1 ta szoba-konyhás lakrészbe is| (megértjük, hisz ezért vette» meg a házat). Erre módja is♦ nyílik, de csak akkor, ha Si- S — Ne írjanak rólunk sem- poséfc másutt megfelelő lakást J mit, nem akarunk az újságba kapnak. De... Mindenki tud-♦kerülni — állítja meg jegyze- ja, hogy a mai szűkös lakás-1 telesre kész ceruzámat Májer viszonyok miatt ez nem olyant Bernát, a szorosadi Uj Élet könnyű, mint ahogy Mikéék I ^sz elnöke. Majd lehajol, sze- hiszik. Kilakoltatásra persze ; di tovább a paprikát. Nehéz nincs törvényes mód. (Siposék» vele szót ^ váltani. Kis idő is legszívesebben mennének, J múlva fölnéz a kalap alól. mint maradnak, csak lenne; — Megvagyunk, tesszük a hova.) Mikéék is tudják ezt.; dolgunkat, nincs itt különö- Ezért először megpróbálják j sebben érdekes ... szép szóval »jobb« belátásra, | _ Hogyan élnek? Jól fizetávozásra bírni Siposékat, még | tett a gabona? Hányán van- bizonyos pénzösszeget is fel-1 nak? Mennyi pénzt kaptak az ajánlanak nekik. De Siposék» eddig eladott paprikáért? azt mondják: mit csináljunk a» Kiegyenesíti a derekát. Az pénzzel, ha nem lesz lakásunk. ; asszonyok után néz, akiktől Es igazuk van. Később a tu-1 miattam maradt el. lajdonos keres egy szoba-1 _ Elfárad az egész nap konyhás lakrészt, am Siposék » ha jladozó derék s hog a nem fogadjak el, mert kisebb,; váiassza, - tovább késhTcs_ lakásuk,4 Mikéékmek — noha a vétel-? lel tulajdonukba került a ház,| de egyelőre, míg Sdposék má-| sutt megfelelő lakást nem kap- } ^k — be keli érniük a két? szoba-konyhával. Nincs értei- j me a veszekedésnek. Életűn-f két törvények szabályozzák,; amelyeknek mindenki köteles ? alávetni magát, a bérlő is, a J tulajdonos is. ! A bíróság majd igazságot ; szolgáltat. De mennyivel f szebb lenne, ha a becsület és ♦ a jó érzés diktálta szabályok. szerint élnének együtt, s nem | látnának egymásban halálos | ellenséget. Hiszen emberek J vagyunk... és less is Miklósiban JA VALAKI — nem is oly régen — Zicsből gépkocsival akart átjutni a mindössze 2—3 kilométerre fekvő szomszéd faluba, Miklósiba, a helybeliek csak azt ajánlhatták: talán jobb lenne visszafordulni, és a kerülő utat választani. S a bosszúságot és időfecsérlést elkerülendő inkább égjen el több benzin, az élelmes sofőr is a jobbik lehetőség mellé állt. A minap Zicsen járva, amikor ismét az átjárás felől kérdezősködtünk a faluban, egyre biztatták a hinni nem akaródzó gépkocsivezetőt, fe„Nem mi zárkózunk el...“ — Mi igaz ebből? — Hogy bezárkózunk, az mese, hogy nem állunk éppen rosszul, az igaz — mondja Májer Bernát, s leteszi a kosavat. Most már nem kell nagyon kérdezgetni, beszél, mintha felmérgesítették volna. 1950 óta dolgoznak a közösben. Az út kanyargós volt. Kevesen kezdték, majd az egész falu belépett. A taglétszámváltozás évei nem tértek- el itt sem az országostól, ötvenhat után nyolc család maradt. mint a jelenlegi laiiupu»., ; sen, számolni kczdi a meg. nincs hozza kamra es fürdő-; szcdett paprjka re„dekel: - szoba, ezenkívül mostani la- , egy> ket(d __ tíz ... tizenkettő, kasukért három eve ketszoba-j Maid egészen varatlanul: sat adtak cserebe, mivel ehhez» 100 négyszögöl konyhákért is i Ket van ebből. - tartozik ;valy csak dinnyénk volt, most Mike János, az új tulajdo- \ Próbálkozunk először paprinos megharagszik. Jó, ha szép | tavaí' Csak ennyit szóval nem mégy el, majd ^ | mondhatok. No, meg meg azt, Bevált. Csak meg kor" találunk * más módot,^h^y í h.og/ °‘ezret kaptunk az magadtól elmen! — gondolta. | eladott áruért.. S azóta számtalanszor próbál ♦ Fölemeli a kosarat, s élin- borsot tömi a bérlő orra alá.; dúl a zsák felé. Először eltiltotta Siposékat a i Zárkózott emberek! Talán kerthasználattól. Bíróságra »igazuk van azoknak, akik azt került az ügy. De mivel írás- ♦ mondják: »Az Uj Élet öebur- beli dokumentum bizonyítja,; kolózott. Nem fogadnak, nem hogy Siposék kerthasználat- ♦ akarnak új tagokat maguk kö- tal együtt kapták bérleményü-1 zé.« Rendben van a szénájuk, két, a kertet továbbra is Si-{ senki nem mondhat rosszat — Ennyien vagyunk most is, i 8 család, 16 tag. Két kocsi, két; eke, négy ló, szarvasmarhából t tizennyolc, meg a gazdasági t épület maradt október után. ? Nem vagyunk többen, mint az; újrakezdéskor, de ez nem azt» jelenti, hogy ide aztán nem; jöhet senki. A könyvelőnk; készpénzes. Megmondtuk neki; kerekperec: lépjen be közénk,; vagy... De vonakodik. Azt f mondja, majd később, ha má-j sok is lesznek. Tehát nem mi| zárkózunk el. Senki sem akar; elsőnek belépni, ez az igaz-; ság. Ötvenhatban jó páran ♦ messzire vetették a sulykot —? folytatja az elnök. Azt hitték J hogy szélesebb az egyéni út,; s mi választottuk a nehezeb- í bet. És hogy ők tévedtek, szé- ; gyellik bevallani. Most vívód-; r.ak, úgy érzik, ellentmondás- ♦ ba keverednek, mert mégis- ♦ csak szégyen elfogadni azt, » amit előbb megtagadtak Pe-| ♦ tilg nem így van, a tévedés | iem kizárt dolog. ? Tavaly 61 forintot ért egy; munkaegység az Uj Élet Ter- J melőszövetkezetben. És az | idén mennyi lesz? Az elnök; , nem mond csábitó szám kát. ♦ ^ kérdést elüti egy »maid» Ismét áll a fúrótorony a somogyaracsi mezőn. 1950—51-ben már megtörtént posék használhatják. Nemrég; róluk. Kazalban van a takar- ugyanitt a kútbefejezési mun szabadságra utaztak Siposék. | mány, ahogy szárad a széna, Mire hazajöttek, disznóóljuk- «egyszerre ott teremnek, és ról Mikéék levették a lakatot, I hordják befelé. Ezt is hallot- s az ólat telerakták szénnel.; tam, mielőtt találkoztam vol- Sipos meg ismét birtokba»na az elnökkel. ka, de olajat nem találtak. Ezért a mostani vizsgálatnál a felső földrétegeket kutatják a ■folyékony arany« után. ■majd ♦ meglátjuk«-kal. »A tényék be-; szélnek, nem én«. Ezt taréja. ♦ — Mindenesetre — kanya-1 rodlk vissza az előbbi téma-1 hoz — nem jöhet akárki, van» mérték, amit meg kell ütni. —| Egy pillanatra elfordul, s fel-1 segíti az érkező kocsira a j paprikás zsákokat... (GÖBlÍLÖS)Í meg Melch barátságosan Gye- toztam az osztály kötelékébe, szerzi az őrnagy belépési en-t mentyev vállát. Visszavonom, — Rubiszt mondott? — gedélyét a külső kikötőbe hal birodalmunk dicső kapit(THya. Melch apró zsebkönyvét hú- van neki ilyen, jól megnézi,t Csak hős lehet az a parancs- zott elő a fiókból, s lapozgat- s legrosszabb esetben hami-♦ sít egyet. Most azonban' ut- minden másképpen alakult olyan beosztásban dolgozott ami lehetőséget nyújt arra a hogy a kiürítéssel is foglalkozzék. nők, aki ilyen tiszteket ne- ni kezdett benne... veit... — Aha, Basztyionnaja A megbízólevél megszöve- ca 4. Úgy van? gezése fél órát sem vett — Pontosan, igénybe. Gyementyev most — Minden rendben van már Sandel nélkül ment festményekkel? A múzeumban rögtön ráA kapitány elgondolása világos volt. Legjobb minél előbb elterelni Melch figyelmét az ismeretségről, ajánlókvissza Melch irodájába. Az — Teljes mértékig. ___ _ ___ o sztály parancsnoka hidegen — Legyen tekintettel, hogy jött, melyik képeket“ cserélték fogadta, még hellyel sem ki- az ott lévő gyűjtemény... — ki. Bosszantotta annak a ta- nálta meg. Sőt egész váratlan Melch belezavarodott. — Ért pasztalatlansága, aki csinálta, kérdéssel lepte meg. a festményekhez? Az egyik teremben még azt — Milyen anyagi körűimé- — Nem. Olyan hidegen a hibát is elkövették hogy nyék közt él a családja? hagynak, mintha nem is lé- meghagyták a kicserélt ké- Gyementyev kitalálta Melch teznének. Katona vagyok, pék alatt az eredeti festmé- ról, mivel itt könnyen elbuk- gondolatait. amit parancsolnak, azt te- nyék címét és festőjét tartathat. Az meg csak tetszett — Egyáltalán él-e a csald- szem. mázó táblácskákat. GyemenMelchnek, ha olyan odaadó dóm? — mondta egyszerűen. — Nagyszerű — tört ki új- tyevet a múzeumőr vezette embert kaphat, aki vakon — Feleségem, anyám Berlin- ra Melch. Akkor az első fel- végig a termeken. Helyes végrehajtja minden parancsát, ben maradt, két hónapja egy adata az lesz, kapitány, hogy öregember volt, göndör hajá- Gyementyev nem tévedett, sort sem kaptam tőlük. Az elmegy a városi múzeumba, bál már elővillant a rózsa- Melch felugrott a karosszék- én helyzetem pedig nem ér- értesülésünk szerint holmi szín fejbőr. A múzeum bői, s a kapitányra mutatva dekes — mosolygott Gyemen- helybeli csavargók leszedik a lelkesen kiáltotta: tyev. — Az a fontos csak, lalr°l az értékes képeket, s — Németországot az ilyen hogy az ellenséget legyőzzük, értéktelen vacakokat akasztaablakai homokzsákokkal voltak berakva. Az öregember villanyt gyújtott, de nem égett Sandel, — Remek — tört ki Melch- r}:a^ a, helyükre. Próbáljon az az összes lámpa, így egyes bői. — Megkérem, hogy vonja vissza, amit az imént Feild- meier tábornokról, a nyolcadik hadosztály parancsnokáról mondott. szes képeit ládákba kell csomagolni, természetes ráma nélkül. Csináljon számítást, hány láda szükséges. tisztek mentik meg! _______ -- ... -----, .. , , n e feledd a szavaimat! bői, de rögtön kapkodni kezz ^gy vegere járni, s legyen Gyementyev nehezen tudta dett zavarában, s kiegészített könyörtelen. A muzeum ősz örömét titkolni, de nem volt rr^rLdott —, termeszabad kizökkennie szerepé- n osztozom banataban, dehat a háború, az háború. Hol lakik? Gyementyev mosolygott. — Rubisz festőművész lakásában. Az ön menlevelével igen értékes képeket őriznek ott, láthatja, hogy már akkor el a múzeumba. Reggel még háta mögött álló őrhöz — Visszavonom, hogyne megkezdtem kötelességem tel- azt forgatta a fejében, amikor dúlt. fonnám vissza — veregette jesítését, amikor nem is tar- Sandelhez ment, hogy meg- (Folytatjuk.) részeken olyan félhomály volt, hogy nem lehetett kivenni a festményeket tisztán. Gyeáientyev szerette volna ellenőrizni az őrt, elővette hát zseblámpáját, s végigpásztázta a kicserélt képet, s eredeti tábláját. Elolvasta figyelmesen a szöveget, jól megnézte a Gyementyev vidáman indult festményt, aztán hirtelen a for18.1 lesleges volna akkora kerülőt járnia, hisz olyan pompás út vezet Miklósiba, hogy jobbat kívánni sem lehetne. A mikiósiak jó beszédű tanácselnökasszonyának is igen csak furdalta oldalát a kíváncsiság, hogy vajh, észrevettük-« a változást. Meg is kérdezte, jobb-e az út a mikiósiak portáján, mint annak előtte? S mindjárt válaszolt is a saját kérdésére: — Nem magától lett ám domború, göröngytelen az az út. A község népe tette azzá. Azaz helyesebben az új gyalugép, amit a Tabi Gépállomás körzetébe tartozó községek vásároltak nemrég saját pénzükön. Nekünk is 2000 forintunk van a gépben. Az imént fizettünk ki útjavításért több mint 3000 forintot. Most a határ minden részén járhatók a dűlőutak, nem úgy, mint eddig, hogy rettegniük kellett a gazdáknak, hátha gödörbe fut a kerék, s felborul a magasan megrakott szekér. A gazdák se szívesen csinálták a régimódi útfoltozgatást. Sokáig tartott, nehezen ment. és mégsem bírták olyanná formálni az utakat, mint ez a pompás kis gép. S mivel a gép a községek közös tulajdona, a gépállomásnak csak az ember és .a gyalut. vontató erőgép költségét kell megfizetniük. H A CSAK ENNYIT TETTEK VOLNA a mikiósiak, már az is szóra érdemes, hiszen még nem mindenütt értették meg az emberek, hogy falujuknak saját maguk a gazdái, s ha áldoznak rá pénzt, erőt, ennek a haszna ugyancsak az övék. Márpedig az útgyalu vétele csak elenyésző hányada a községfejlesztésnek. Szép elképzelések és tettek bizonyítják, hogy a mikiósiak értik az összefogás jelentőségét. Szembetűnő minőségi változások mentek végbe az utóbbi időben. Ez nemcsak a párt és a kormányzat jó politikájának a községre való hatása, az is — de gyümölcse a helyi erők egyre javuló munkájának. A tanács, a népfront immár elismert szervező erő a faluban. Sokat nőtt a kommunisták tekintélye. A tanácsban, a népfrontban kifejtett tevékenységük, kezdeményezésük egyre nagyobb tiszteletet vált ki irántuk. S elgondolásaikat meg tudták értetni az emberekkel. Mert valljuk be, több helyütt nagyon sole mindent szeretne kapni a falu népe, de adni érte már kevésbé akar. Miklósiban megváltoztatták ezt a gondolkodás módot. Ez az egyetlen szám is tiszteletre készteti az embert: a falu népe jövedelem- adóján felül ennek mintegy 20—25 százalékát ’ kitevő ösz- szeget fordít az idén községfejlesztésre. (Akad falu, ahol nem szavazták meg a községfejlesztési hozzájárulást.) Az idén teljesül rég óhajtott vágyuk: villamosítják a falut. Mégpedig milyen áron! Arról most nem beszélünk: mennyit futkostak a község vezetői egyik szervtől a másikig, hogy megkapják a villanyt, mert tudnivaló, a sültgalamb nem repül az ember szájába* É JSZAKÁRÓL ÉJSZAKÁRA üléseztek a végrehajtó bizottság tagjai* hogy arányosan, igazságosan osszák el a villamosítási költségekből a falura háruló terheket. Mert nem kis fába vágták fejszéjüket, amikor a villamosítás mellett döntöttek. Az állami szervek képviselői azt mondták: lesz villany, de csak úgy, ha a félmilliónál többre rúgó költségből 200 ezret a falu vállal magára. Ez pedig nem kevés. 150 ház van a faluban, tehát házanként több mint ezer forint hozzájárulás esett, de ez csak a külső hálózatra. A belső vezeték és szerelés, a bekapcsolás díját mindenki maga fedezi. A falu lakói ekkor sem táncoltak vissza. A vb-tagok, a népfrontosok egyenként mérlegelve kinek-kinek a teherbírását, szabták ki a hozzájárulási költséget. 100 ezer forintot már összeszedtek, s a másik százezerre három évi törlesztésre kölcsönt vettek a OTP-től. A falu még vagy 100 darab keményfaoszlopot is adott a villamosítás céljára. A külső vezeték már megépült, 145 házhoz a belső szerelés is kész, az ígéret és a megállapodás szerint szeptemberben kigyúl a várva várt villanyfény* Tudásból is többet akarnak magukba szívni. Idén februárban a Hazafias Népfront kebelében életre keltették az olvasókört, s vasárnaponként 15—20-an gyűlnek össze, böngészik az olvasókörbe járó tizenkét fajta napilapot és folyóiratot. Nemrég pedig színdarabot tanultak. Azt mondja Lucz Sán- dorné elvtárs, a tanács elnöke: mióta kulturális megmozdulások vannak a faluban. még az adófizetés is jobban megy. Baumann Mátyás szabómester, a népfront-bizottság elnöke meg igy summázza a feladatokat: összekapcsolni a népiét a párttal és a tanáccsal, megmagyarázni, mi miért van, és a kis problémákról is tudatni kell az embereket. Baumann ugyan nem tagja a pártnak, de a párt politikáját szíwel-lélekkel támogatja, s ezt a politikát a népfront is igyekszik megértetni a falu népiével — ez a miklósi sikerek »titka«. A községi tanács 3000 forintos hozzájárulást szavazott meg a tabi mentőállomás felállítására, ugyanennyit juttatott sportfejlesztésre, 1000 forinttal pedig az önkéntes tűzoltó testületet istápxilja. Ü GYE, MIRE KÉPES EGY FALU, ha a vezetés jó, az emberek egymást megértve munkálkodnak előre jutásukért. A mikiósiak piéldája megérdemli a követést* Varga József Megy a vonatunk... Reggel fél kilenc. A rendelő intézet folyosóján nagy a forgalom. A padokon szo- roskodva, a fal mellett, az ajtó körül tömörülve betegek várakoznak. A lépcsőn három bő szoknyás falusi néni halad kényelmesen a második emeletre. Amikor meglátják a sok várakozót, egy kicsit megdöbbennek. De csak egy pillanatig. Aztán összedugják a fejüket, egy kis sustorgás, és máris indulnak az ajtó felé, amelyen ott lóg a tábla: »Belépés csak hívásra!« Ök azonban ezzel mit sem törődnek. Az egyik közülük odamegy az ajtóhoz, kopog, bedugja fejét, és egy kicsit éneklő hangon mondja: — Kisasszony kérem, hadd kerüljünk mi sorra, megy a vonatunk. Persze rend a lelke mindennek, így ők is azt a választ kapják, hogy várjanak | sorukra. % A három asszony fojtott | hangon méltatlankodásba | kezd: | — Látják, a vidékieket i mindig háttérbe szorítják. | Elsők a városiak, akiknek | protekciójuk van. Nem elég, | hogy idáig kell vonatoznunk, ♦ az útiköltségből is vonnak ; le, ráadásul még itt is al- i hatunk. Ki fizeti meg ezt ♦ nekünk? | A sarokból valaki halkan ♦ megkérdi: j ♦ — Mikor megy a vonatuk? t — Háromnegyed kettőkor. ♦ De ha már itt vagyunk, vá- | sárolni is kell. — pl —! i
