Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-07 / 185. szám
Csütörtök, 1958. augusztus It ß tSKttOOfe **««««* *»««) KSvttMsaQB SOMOGYI NÉPLAP EGY SZELET KENYÉR Sokat járok vidékre, s néha megtörténik, hogy nincs időm venni valamit az útra, a falusi holtok pedig zárva vannak, s nem lehet kapni semmit, amivel az éhes »kiszálló« csillapíthatná éhségét. így történt legutóbb Várdán is. A bolt nincs nyitva, a kocsmában ugyan tudnának adni májkrémet, de nincs egy grammnyi kenyerük se hozzá. Gondolkodtam egy ideig: kenyér nélkül egyem meg a májkrémet, vagy ne egyek semmit? Az előbbit még nem próbáltam, emezt pedig már kibírtam néhányszor, így az utóbbi mellett döntöttem. Bánatomban és mérgemben aztán kértem egy pohár sört. (Sokak szerint a sör is folyékony kenyér, s azt is hallottam már, hogy jól lehet lakni tőle. Nekem, mondhatom, keserű »falat« volt. S jól egyáltalán nem laktam.) Éppen indulni készültem, amikor egy fiatalember megszólított: — Itt lakom a szomszédban, hozok egy szelet kenyeret, ha elfogadja. — Köszönöm szépen..ha nem lakik messze... — kicsit zavarba jöttem. Már ment is, s néhány perc múlva papírba csomagolva nyújtotta át a szép, fehér, falusi kenyeret. Jóízűen falatozni kezdtem, s gondolkozni: mi módon köszönjem meg a szívességét. Ha ki akarnám fizetni, biztosan megbántanám. Jó szívvel, nem ellenszolgáltatásért adta, meghívom egy pohár sörre — határoztam el. Körülnézek, de a fiatalember elment időközben. Nem tehettem mást, útra készülődtem én is. Amit ott nem tudtam, ezúton most megköszönöm 7 szívességét és emberségét. — vp — Az élő cigaretta-reklám Sok furcsaságot hallottunk már a nyugati országokban divatos hirdetésekről. Képtelenebbnél képtelenebb ötleteket agyainak ki, csakhogy a figyelmet valahogyan felkeltsék. Még az elnökválasztás idején hallottunk olyan nőről, aki Eisenhower elnök arcképét festette a hátára, alája pedig a következő szöveget íratta: »Szeretem Iket«. S ez az említett hölgy csak mélyen kivágott estélyi ruhában közlekedett. No és az az olasz sem volt utolsó, aki simára borot- váltatta fejét, s naponta másmás szűcsiparos bundájának dicséretéről íratott rímeket kopasz fejére. Az ilyesmit eddig csak hírből ismertük, legfeljebb az újságokban láthattuk fényképüket. A napokban váratlan szerencse ért. Már kara reggel, amikor bal lábbal keltem, és sikerült megtalálnom az előző este elvesztett rajzszeget, éreztem, hogy valami történni fog. S történt is. Aznap találkoztam Vele. Vele, az élő cigaretta-reklámmal. Az ing, amit viselt, messzi- i ről egy kicsit furcsán hatott, , közelebbről nézve még furcsábban. Mellén, hátán, vállán és ujján cigaretták és különféle cigarettadobozok címkéi. Nem is akármilyeneket, hadern valódi amerikai cigarettákat reklámozott e szép ing tulajdonosa: Cseszterfild, Canasta stb. Az ingén a kalózhajótól a havasi gyopárig miniden megtalálható volt. Hallottuk mór, hogy egyikmásik pesti divathölgy újságokból állítja össze ruháját. Ez az ing szerintünk a hirdetések nagyszerű távlatát nyitotta meg az emberiség számára, az Állami Hirdető kárára. Mert úgye, miért csak egy kopaszra borotvált fejű olasz vagy egy félmeztelen amerikai hölgy találhat ki valami újat? Szép film, sem rosszlilm-ésméyis. Jegyzetek a Királyasszony lovagja filmváltozatáról Az elmúlt hónapokban nem adott akkora alkalmat a vitatkozásra, a vélemények megoszlására egy film sem, mint Victor Hugo: Ruy Blas című drámájának francia filmváltozata, a Királyasszony lovagja. Vártuk e filmet, telt ház előtt játssza a Vörös Csillag filmszínház, az emberek jelentős része mégis azzal jön ki az előadásról, hogy nem azt kapta, amit várt. Miért? Hiszen igazság, e filmre nem lehet azt mondani, hogy nem szép, J azt sem, hogy rossz film. A* válasz egyszerűen az, hogy a » közönség Ruy Bias és Neubur-J gi Mária spanyol királynő f megindítóan tragikus szerel- ♦ mének történetét ismeri, ez| évben találkozott vele színhá-f zunk színpadián. így aztán | még a kevés igényű néző is| meg tudja állapítani, hogy' Danielle Darrieux legalább annyira elbűvölő, mint megindító jelenség, mint Neuburgi Mária. Azonban csak jelenség, mert vele is mostohán bánt mind a drámiabeli királynőt kivonatoló forgatókönyvíró, mind Pierre Billon rendező. Nagyjából, íme, ezért érez csalódást a néző a Királyasz- szony lovagjának előadása után .. ; — U — Miért ne történhetne ilyen nálunk is? Ha például valakinek eladó a tehene vagy borjúja, egyszerűen belefesti hasonmását az ingébe, s végigmegy benne kétszer az utcán. Nem kell, csak egy ügyes szöveg, s biztos a vásár. Ennyit kell írnia: -Eladó egy borjú«, majd a pontos címet, s hamarosan kész az üzlet. A cigarettás ing tulajdonosa T. K. szegedi kirakatrendező. Csupán néhány napig tartózkodott városunkban, de gyönyörű ingével nagy »közönségsikert« aratott. Szerettük volna meginterjúvolni, hogyan sikerült e nagyszerű inganyaghoz jutnia, de közben eltávozott városunkból. Először azt hittük, hogy a szép inganyagot valamelyik külföldi ismerőse révén protekcióval szerezte meg. De tévedtünk. Kapható Kaposvárott is, az Ady Endre utca sarkán lévő nagyáruházban olcsón, potom áron, méterre, mindössze 128 forint. Nem is pénz egy ilyen szép darabért. De miért kell nekünk az amerikai cigarettákat reklámozni, . amiket nem is lehet kapni? Ha már reklám, miért nem reklámozzuk a hazai ipar termékeit? Mennyivel jobban esne a szemnek is, ha az ember az ilyen különc öltözékű fiatalok hátán vagy mellén azt olvashatná: »Szívjon időnként Darut is«. Nem tudjuk eldönteni, hogy az általunk »agyondicsért« inganyag hazai gyártmány-e, vagy pedig egy jól sikerült üzletkötés útján került a hazai kereskedelembe valamelyik nyugati államból. Mindegy. Fő, hogy kapható. S azok, akik nagyon szeretnének ilyen anyagoit kapni, s nagyon szeretnék, hogy nevetésitől legyén hangos az utca, amerre járnak, siessenek, vásároljanak belőle, amíg a készlet tart. Azoknak pedig, akik ezt az anyagot (ha itthon készült) tervezték, jó munkájukért küldjenek egy ilyen inget, ha nő, akkor blúzt — ajándékba. Megérdemlik, úgy kell nekik. S aztán vigyék el őket néhány faluba vagy üzembe, jó ízlésű, egyszerű emberek közé. Hadd szerezzünk néhány kellemes percet az embereiknek, hisz manapság oly kevés a cirkusz, és még kevesebb a bohóc. Hadd legyen részük egy kis jóféle cirkuszi látványosságban ... (Sz. L.) Eldobta magát a fűben, s hagyta, hogy égesse arcát a legforróbb déli napsütés. Persze, hiszen megszokta. Nem kőrengetegben nevelkedett, négy fal közt, mint fiú, aki megmaradt a fa b , t, — i a fiú, aki r nem azt kapta a filmtől,^ amit, árnyékában, és hol az út szélén álló motorkerékpárra a verses dráma ismeretében várt, s várhatott! Jean Cocteau, a kiváló francia író, a forgatókönyv írója nem bánt elég kegyeletesen nagy elődjének, Victor Hugónak művével, s mintha nem volnának tisztázott fogalmai arról, hogy mi a romantika és mi a kalandosság. Forgató- könyvében a szellem előretöréseit megakadályozza, a lényegtelenre, a kalandosságra osztva a főszerepet, a hugoi lényeges helyett. Sajátos, mondhatni különcködő felfogásával Cocteau kilopta az eredeti műből azt a költői lo- bogást, izzást, ami a Ruy Blast a világirodalom legszebb drámái közé emelte. Nem szerencsés Jean Mar- rais kettős szereposztása sem, a kiváló francia filmművész inkább bravúrra kényszerül, nézett, hol a lányra. Mérges volt, a legszívesebben felül a motorra és elrobog. Csak hát... Végül mégis a lány utáni vágyakozás győzött. Elkiáltotta magát: — Olga, itthagyj alak? — Tessék! De akkorra már a lány mellett ült a fűben. — Mi lelt? — Semmi. Ilyan jó ez a szag, ahogy a szénát perzseli a nap. — Kutya meleg van. Na, nem jössz? — Még nem, várjál. Különben hány óra? — Fél három. — Hű, akkor gyerünk, mert anyu dühös lesz. Nem is kapunk ebédet. — Hivatkozz rám. — Az csak természetes. Tartsd te a hátad. Felültek a motorkerékmint művészetre, művészi ala-1 , .,, _ „ . : párrá, es a falu fele vettek kitasra. Don Cesar ja mindosz-. ny ^ sze egy-két jelenetében teljes, így a szerelmi jelenetekben és ott, ahol az ország vagyonán marakodó uraktól kéri számon Spanyolország lezüHését, a nép nyomorát A külföldi vendégek is szívesen hajó- káznak a Balatonon Szombaton nyit a szélesvásznú mozi Ha olyan nagy sikere lesz Kaposvárott a szélesvásznú filmnek, mint amekkora érdeklődés, amennyi találgatás előzi meg a Vörös Csillag filmszínház szélesvásznú mozivá történő átalakítását, akkor hamarosan azon keli gondolkodnia a Moziüzemi Vállalatnak, hol építse fel a város harmadik filmszínházát. Márpedig a siker biztos, még akkor is, ha a "50 000 forintos beruházással megkezdett munka folyamatos, és körülbelül ez év végére készül el teljesen a szélesvásznú mozi. Igazán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezekben a napokban a szorgalmas mozilá- togatók apraját-nagyját igen erősen foglalkoztatja új gazdagságunk. Hiszen az ország egyelőre kevésszámú szélesvásznú filmszínháza közül rövid idő leforgása alatt megyénk kettőt mondhat magáénak. a lelteit és a kaposvárit, a már működőt és ez utóbbit, mely a tervek szerint csütörtökön tartotta volna első előadását. Ám az előkészületek iramát egy napra megállította az a bizonyos »közbejött technikai akadály« néven ismert rossz véletlen vagy mi. Kiderült, hogy nincs meg minden az induláshoz. Nosza utaztak Budapestre intézkedni az arra illetékesek. Visszatérte után megkérdeztük Nánási Imrénét, a Moziüzemi Vállalat igazgatóját, hogy nyilatkozata birtokában tájékoztathassuk olvasóinkat a hamarosan megnyíló szélesvásznú moziról. — A napokban jártunk Budapesten. ugyanis két vetítőgépünkhöz még nem tudtuk beszerezni a speciális vetítő optikákat, ezenkívül filmünk sem volt, mert az országban lévő szélesvásznú filmeknek csak egy-egy kópiája van forgalomban. — Ezek szerint csütörtökön nem is nyílhat meg a mozi? — Nem, de szombaton már sor kerül az ünnepi díszelőadásra. Ugyanis sikerült megfelelő vetítőlenesékhez jutnunk, és más híján megszereztük a Trapéz című, nemrég játszott amerikai film eredeti szélesvásznú változatát. A Trapéz szombati és vasárnapi előadásán bizonyára sokan válnak a szélesvásznú film barátaivá. — Milyen munkát igényelt a felkészülés? — A különböző igen fontos technikai feltételek biztosítását s nem utolsósorban a vászon kicserélését 10,40-szer 4,30 méteres vetítővászonra. — Ezután már csak szélesvásznú filmeket játszik a Vörös Csillag? — Egyelőre erről szó sem lehet, mert mint mondtam, kevés kópiánk van a szélesvásznú filmekből, míg a szélesvásznú mozik száma az országban rohamosan nő. Műsorunkon maradnak a normál filmek bemutatói is! — Előreláthatólag milyen filmek szerepelnek a mozi műsorán? — Szombaton nyílik a szélesvásznú mozi a Trapézzal, majd a Spanyol kertész című angol filmet játsszuk, augusztus 28-tól pedig — megelőzve Budapestet is — a Feketeszem éjszakája című magyar—francia filmmel kedveskedünk közönségünknek. Eddig a rövid interjú. Tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben: viszontlátásra szombaton a szélesvásznú mozi első díszelőadásán! HUMOR HOL A KÜLÖNBSÉG? »Képzeld papa« — meséli izgatotton a kis Misi —, a tanító bácsi azt mesélte nekünk, hogy Afrikában vannak néger törzsek, amelyeknél a férj csak esküvő után ismeri meg a feleségét« A papa lerakja az újságot, és gondolatokba merülten néz csemetéjére. Végül megkérdezi : »Szeretném tudni, hogy mi köze ennek Afrikához!« SÜRGŐS SZÁMLÁZÁS Gusztáv beül egy étterembe, amelyről köztudomású, hogy jól főz, és olcsón adja menüjét. Alighogy OTT HELYZET az irányt. A mama már kinn állt a kapuban. Kötény volt rajta, s a keze csupa ragadós tészta. Most főzte be a metéltet, s még lisztes volt tőle. — Már meg tetszett jönni, kisasszony? Kár volt; a leves elfogyott, a túrós csusza elhűlt. Keressen másutt ebédet. — Ugyan, anyukám... — Néni kérem, én vagyok az oka. Nagyon messze mentünk, azért nem jött meg Olga időre. — Atyala-patyala, én is voltam fiatal. Nem kell nekem, fiam, az ilyesmit magyarázni. De most már elég a beszédből, indulj a verandára. Maga is jöjjön, Karcsi, ha nincs is olyan nagy ebédünk, tudja, ma péntek van, tésztás nap, de talán fog ízleni. Beértek a verandára, ahol a nap hevét felfogta a sűrűn futó lugas, és a fénypászták csak be-bekandikáltak megcsillantva az asztalra tett evőeszközöket. — Anyu, képzeld, Karcsi majdnem otthagyott, mert leültem a fűbe. — Biztosan igaza volt. Szeleburdiskodtál, mint mindig. — Dehogy. — Dehogynem. Olyan erős volt a nap, hogy pörkölte az embert. Olga meg kiült sütkérezni. Persze, hogy ott akartam hagyni. — Te csak hallgass. Úgy látszik, mind a ketten ösz- szefogtatok ellenem. Ha itthon vagyok, anya szid mindenért, ha veled, te. Hót mi lesz itt, összeesküvés? — Mi lenne? — így a mama. «= Hogy mi? Esküvés lesz belőle, ha minden sikerül — mondta Karcsi, s közben leeresztette a villát kezéből. Hirtelen csend lett. Legelőbb a lámy szabadult ki látszólag a feszültségből és felnevetett. — Szabad érdeklődni, ez leánykérés volt? — Mondhatni úgy is. — Ilyen leánykérést se hallottam még! — vélekedett a mama. — Minek annak olyan nagy feneket keríteni? — Maguknál így szokás? — Még ígyebbül. — Ne vedd komolyan, mama. Karcsi bolondozik. En csak tudnám, ha komolyan beszélne. — Pedig komolyan. — Hiszen nem is szeret. — Nem? És miért nem? — Sohasem mutatta, és sohasem mondta — válaszolt elnyújtott hangon a lány, s közben elpirult. — Most mondom. — Nahát, gyerekek! Hogy ti milyen bolondok vagytok! Hamar megenni, mert kihűl a tányérban — fogta meg a mama a kérdés gyakorlatibb oldalát. Ismét hozzáláttak. Ebéd után a fiú felállt, s miután megköszönte az ebédet, ünnepélyeskedve meghajtotta magát. — Most pedig megismétlem, amit ebéd közben mondtam: szeretném, ha Olgával. .. szóval... házassár lenne a vége. — Gondolja, hogy megértenék egymást? — Igen. — S beszéltek már róla egymással? — Még nem. — Hát akkor mit akar tőlem? Intézze el előbb a lányommal! Olga most lépett ki a szobából, s rászólt a fiúra: — Karcsi, nem megyünk egyet motorozni? Tudod, oda, ahonnan az ebéd miatt el kellett jönni. Olyan szép kis tisztás volt! — Gyerünk. Míg a marna fejcsóválva nézett utánuk a kapuból, elporoztak az úton. Amikor pedig ismét letelepedtek a fűben, a fiú sem bánta otthagyni a motort, hanem gondolkozás nélkül megkereste a lány mellett helyét. A délutáni nap sugárkoszorúja úgy fonta őket egybe ragyogásával, hogy kétséget sem hagyott többé az ebéd alatti téma körül. Este az anyja elé állt Olga. — Anyu, Karcsi megkérte a kezem. — Sejtettem mindjárt. Te, hiszen még azt sem mondta, ' hogy szeret — jutott eszébe : nyomban, amit délben hal- . lőtt lánya szájából. — Hát j akkor hogy van ez? i — Ja, az még ebédnél volt j — felelte Olga, s ráborult ] anyja vállára. — Azt hiszem, i azóta megváltozott a hely- j zet, FEHÉR KALMAN < belekanalaz a levesbe, máris jelentkezik a fizetőpincér. »Milyen furcsa szokás — morogja Gusztáv. — Amint kihozzák az ételt, rögtön azt akarják, hogy az ember fizessen?« »Bocsánat — válaszol a főpincér —, ez csak gombás ételeknél szokásos«. SZPUTNYIK-COCTAIL Az egyik finn napilap »Szputnyík-coctail« elnevezésű ital-keveréket ajánlott olvasóinak. Receptje a következő: töitsüink meg egy üveget félig whiskyvel és tegyünk hozzá szódavizet. Igyuk ki a keverék felét, és öntsünk hozzá tiszta whis. kyt. Ismét igyuk ki a fél üveget, és megint töltsünk utána whiskyt, mindaddig, amíg világosan nem halljuk a »bip-bip« jelzéseket. ó, szent Ártatlanság Az angliai Stockportiban egy embert bíróság elé állítottak, mert engedély nélkül használta televíziós készülékét. A »naiv« ember csodálkozva mondta a bírónak: »Nyugodtan használtam a készülékemet, mert arra a meglepő megállapításra jutottam, hogy engedély nélkül is kifogástalanul működik.« A MŰVÉSZET ORMÁN Párizsi lapok hírt adtak arról, hogy a világ tyrose- miophiljai első kiállításukra készülnek. E különös nevű és szenvedélyű emberek a sajtos dobozok címkéit gyűjtik. A kiállítás címe: »Művészet és sajt« lesz. REMÉNYTELEN DOLOG A nyugat-németországi Heilsbronnban a fiatalkorúak bírósága 48 órai fogházra ítélt egy 19 éves ifjút, aki ismételten elmulasztotta, hogy személyi igazolványt kérjen. Amikor a börtönben büntetése letöltésére jelentkezett, nem akarták felvenni, mert nem volt személyi igazolványa. ÖRÖK HALA Bostonban egy agglegény tekintélyes vagyonát három idős hölgyre hagyta, akik hajdanában kikosarazták. Indokolás: nekik köszönhette nyugalmas, kiegyensúlyozott életét.
