Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-06 / 184. szám
Szerda, 1958. augusztus 6. 6 SOMOGYI NÉPLAP )Ö ÉTVAQYAT! Két kép 1 Az állomás hatalmas csarnokában piaci forgalom nyüzsög. A kijárat melletti büfé alig győzi ellensúlyozni a nyárközépi nap kánikuláját. Bizonytalan léptekkel, de biztos könyökkel és hatásos bokarugdal ássál két alacsony termetű férfi igyekszik a hőn (és hőben) áhított hűs cseppek enyhe után. Barátságos megjegyzések közt hamarosan elérték céljukat. (Hogy irigyeltem őket, amint jobbról, balról két olvadó hájpárna közül, hátamban néhány ököllel, hasamba pedig vagy három, jó keményre gyúrt térdkaláccsal •utánuk vetettem sóvár tekintetemet. Ha lett volna még egy molekulányi nyál a számban, összefutott volna a hideg, és kellemes szörpre gondolva, amit néhány másodpercen belül eléjük tesz a jó sorsuk vagy a kiszolgálónő, ami most egyre megy.) S mennyire nem ismerem az embereket, milyen naív va- j gyök! < — Höhö... adjon egy fél- ! decit... höhö ... — rendelt az egyik, amint végighasalt a jj deszkán a kiszolgálónő előtt, j „QI& Iwjciqjulpdők, l ti&qjp IVfemrég halit meg az egyik szociális otthonban ™ c/)irl/í'r tovm oiii mórti WÓ/mi fii IX l ► egy ► sze- ► nevelte ~ Mit tesz egy másik karosszék A ZT MONDJÁK, hogy egyik-másik ember magatartásában jelentős szerepet játszik a karosszék. Igen, igen, a közönséges karosszék. Mosolyognak, kedves olvasóim? Akkor hallgassák meg ezt a történetet, amely Iván Nyikiforovics Bulgakowal, az oreli Tek- mas üzem igazgatóhelyettesével esett meg. Ivan Nyikiforovics az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke volt, mielőtt a gazdasági vezető öblös karosszékében helyet foglalt. Röviddel azelőtt történt, hogy az üzemi bizottság megvitatta az egyéni lakóház- építkezők anyagi támogatását. A munkások javasolták, hagy az építkezési anyagot csak az üzemi bizottság határozatára és a lakásépítkezési bizottság felterjesztésére utaljanak ki az igénylőknek. Amikor Bulgakov, az új igazgatóhelyettes meghallotta ezt a javaslatot — mint vérbeli, régi szakszervezeti funkcionárius —, lelkesen síkraszállt mellette. — Helyes, nagyon helyest Az üzemi bizottság és a la- kóházépítkezésd bizottság tudja legjobban, kinek van leginkább szüksége téglára, gerendára vagy tetőfedő anyagra! Mihail Resilin, a mechanikai műhely művezetője egy alkalommal a raktárba ment, hogy épületfát váltson ki. Kezében lobogtatta a szak- szervezet határozatát, Bulgakov záradékával. A raktár- nok azonban megtagadta az anyag kiadását — Miért? — csodálkozott Resilin. — Hiszen itt a határozat, rajta a záradék... .— Az nem elég — vetette oda zordonan a raktárnok. Bulgakov ugyan aláírta, de arra nem adott parancsot, hogy ki is adjuk. A művezetőnek az igazgatóhelyetteshez kellett fordulnia. — Mi ez, Ivan Nyikiforovics? Miért nem adják ki az anyagot? Bulgakov válasza rövid, de energikus volt — Mars ki, és ne zavarj a munkában! Egyébként azonnal megtudom, melyik váltásban dolgozol, és ha engedély nélkül hagytad ott a munkahelyedet, jól vigyázz! A MESTER TEHÁT KIMENT és az igazgatóhelyettesi irodába Szi- monenko munkásnő lépett be. Öt darab deszkára lett volna szüksége, hogy befejezze háza építését. Ivan Nyikiforovics elvette a munkásnőtől az üzemi bizottság határozatát, s íróasztala fiókjába süllyesztette. — És mi lesz a deszkával? — A deszkával? Vegyen a piacon. Most el kell mondanunk Jurij Babankov fiatal munkás esetét. A fiatalember elhatározta, hogy házat épít, •z igazgatóhelyettes annak Idején lelkesen támogatta kezdeményezését. — Nagyszerű! Csak építs, mi majd segítünk! A felbátorított Babankov hozzá is fagott a nagy munkához. A városi végrehajtó tanácstól telket kapott, Ivan Nyikiforovics pedig ígéretéhez híven kiírt számára egy fél köbméter épületfát. A fa azonban nyírfa volt, ami tudvalévő, hogy építkezésre alkalmatlan. Babankov elhatározta, hogy addig vár, amíg rendes épületfa érkezik a raktárba, s majd kicseréli. Egy napon végre alkalom kínálkozott erre, s Jurij Bul- gakovhoz ment A gyári faliújságon éppen ezen a napon jelent meg egy bíráló cikk Ivan Nyikiforovicsről, aki semmibe véve a szak- szervezet határozatát, önhatalmúlag rendelkezik az építőanyagok felett, s csak annak ad, akinek akar. A cikk utalt arra is, hogy Ivan Nyikiforovics mióta igazgatóhelyettes, megfeledkezik a munkások szükségleteiről. A cikket többen írták alá — vesztére Jurij Babankov isi S ezek után jelent meg Babankov az igazgatóhelyettesnél a néhány hónapja kapott rendelvénnyel arra a bizonyos fél köbméter nyírfára. — Legyen szíves, cserélje ki a rendelvényt, Ivan Nyikiforovics, hiszen tudja, hogy építkezésre a nyírfa alkalmatlan, és most van más a raktárban. — Még a szemem elé mersz kerülni? — dörgött Ivan Nyikiforovics, a bíráló cikket lobogtatva a kezében. — Kinek a műve ez? — A kollektíváé — válaszolt Babankov. — Ön is tudja, hogy mindez igaz. De nem emiatt jöttem. Azt akarom mondani, hogy most van lehetőség kicserélni az épületfámat. — Lehetőség van, de csere nem lesz! Mehet! Babankov írásban feljelentést tett az üzemi bizottságnak. Plesanov, az üb-el- nök elolvasta a jelentést, és egy külön dossziéba tette, ahol már több ilyen jelentés pihent. — Nos, hát mi lesz? Mikor utasítják rendre Bul- gakovot? Plesanov, aki egyébként udvarias és óvatos ember volt, nagyot sóhajtott. — Kellemetlen ügy ez, ő is üb-elnök volt, igazán meg kellene értenie..: De jaj! Ivan Nyikiforovics nem érti! M aguk a munkások sem értik, tulajdonképpen mi történt? Az egyik karosszékben ült egy ember, aki mindenkor sík- raszállt a szakszervezet jogai mellett. Átült egy másik karosszókbe, abban a pillanatban bürokrata lett belőle, aki mást mond, mint amit tesz, és fütyül a szak- szervezetre. Csoda ez emberek, valóságos csoda! Most már nem sül le a bor a... hetven éves, sudár termetű néni. Négy gyermeke ► j volt, mind rendes, jó állásban dolgozott, mégis egyedül ma- ► radt öregségére. Életének szomorú folyását vetem most pa- ► pírra — tanulságul. Van mit megjegyezni belőle... ► , , ....... ___ , Férje már rég meghalt, utána csak egy kis háza meg ► t Zi ne“l..le~t0d01t-.í?<?.a C,rJ 1 földecskéje maradt. Meg is élt szépen belőle, hiszen — deles, »hoho«-s kitételéin, ufíV , Tette a pamszft mUnkát, abban nőtt fel, s abból latszik, megszokta mar. M -j gyermekeit. Milyen boldog is volt, amikor a fel- ..an. nem *s volt oka. 3 szabadulás után mind szépen elhelyezkedtek. Volt, arme- »noho^-k nem neki,^ anem .. fgidet kaa másik fia a tanácshoz került és ott altalam irigyelt másik férfi- , doigozatt ö meg otthon maradt nek szóltak. __a Jött a nagyobbik fia, hívta költözzön hozzájuk, ne le— Heho. most te fizetsz -t gyen egyedül. Legalább vigyáz a gyerekekre is, amíg fele- derült (tovább amaz, s csupa ^ ségével munkában vannak. Sokat töprengett, s végül úgy szeretetbol mellbe vagta öa~ 3 döntött, hogy elmegy, segít rajtuk. Eladta kis házát, föld- rátját, hogy az majdnem ha- •> j^t. a pénz egy részét nekik adta, a többit is elosztotta gye- nyaít esett. (Szerencséjére so- d rekei között. Meg is voltak szépen, nem történt semmi baj ,an állták körülötte.) Amikor j egy darabig. Ám látta a másik menye, s megirigyelte. Ha sikerült egyensúlyit vissza- j náluk lenne a mama, ő is dolgozhatna, mégiscsak köny- szere.znie, először is elgyötört :j nyebb volna az élet. Elkezdték csalogatni a• nagymamát. testének keresett valami ke- ; 7 ft már nagyobbak voltak a gyerekek, amott még egész nyelmet, amit meg is taialt kicsik. Gondolta, talán jól cselekszik, ha most elmegy oda, egy idősebb néni kofferja te- j és azokon is segít. tejen- jj A nagymama megérkezett, a gyerekek nagyon meg— En nem mondta aztan , y ‘ örültek neki. Milyen jó lesz ezután, nem kell minszeretetre méltóan visszahö- 4 dig az utcán megvárni anyjukat, míg megjön a munkából. hözve. _ < Szegény asszony, hogy alkalmazkodott! Swtött-főzött ta— Csak borunk és sorunk * karított, rendben tartotta a ház környékét. És amikor elvan — mondta most a kiszol- < végzett, leült pihenni, mert bizony már nehéz volt neki a gálónő, a szörpöt nem is em- 4 napi munka. Mikor menye és fia este megjöttek, tiszta la- lítve (ez ám az emberismeret!). * kás, friss vacsora várta őket. Nagymama úgy mutatta, hogy — Adjon két üveg sört — - 6 ezt könnyen elvégzi, neki még nem nehéz a házimunka. belenyugodott a sors csapása- J De menye egyre gorombább lett hozzá. Szúrós szemmel néha a féldecis. — Én nem fizetem kacskodott tovább amaz. 3 —Én egész nap dolgozom azért, hogy a te anyádnak — Mért? _ < meglegyen mindene. Mi dolga van neki? Csak eszik és ül— Mert elvetted a késemet * dögéi. meg a gyufámat is — kese-lj A férj először védelmére kelt az anyjának, de később bele- regte szíve bánatát a társa. fásult a sok mondogatásba, és már nem fájt neki, ha az Hosszú alkudozás után az 1 anyját csepülte felesége. Ilyenkor csak elkezdett ’sírni az ingerlő, habzó sör eldöntötte j öregasszony, és nem bírt egész éjszaka aludni. Hát ide ju- az ügyet az eredeti bicska- és ^ tott ő, aki annyit küzdött, szenvedett gyermekeiért! Most, gyufatulajdonos javára (visz- j hogy már csak a ház körül bír dolgozgatni, most már te- szakapta jogtalanul eitulajdo- j her. Sajnálják tőle azt is, hogy néha leül és pihen. nított értéktárgyait, és aztán * Egyszer, egy összetűzés alkalmával azt mondta neki fizetett). « a menye: _____ * — Ha nem tetszik, elmehet a szegényházba. 3 Este a fia sem szólt hozzá. Egész éjszaka nem aludt, ■* s másnap, ahogy elmentek dolgozni a gyerekei, a kicsi1 ze^t r®, amikor hazajött, és egy este, amikor lefeküdtek, azt ma- j mondta az urának: lndrlu'ikus^prtsneK Böbémé6’Tél ; nVekei elküldte iskolába, ő meg szépen összeszedte holmiember közül, üe nem sokra men- a ját, s elment oda, amitől eddig olyan nagyon félt, a sze- lem vele, összes oldalbordám ki- 2 ,, , , . .. J , . , * , 1 ficamodva lötyögött égő bőröm 5 genyhazba. Sírás fojtogatta a torkát, amikor hétért az aTkét söröző kedves közveüen- 3 éPü^tbe. De kellemesen csalódott. Mert kellemes, tiszta, séggei társalgó« és koccintgatott. 3 barátságos otthon fogadta. Kezdetben sokat sírt, nem tuA körülöttük állók már beletö- < j t. 7 , . , , . , . rődtek amazok kiváltságos, egyed- ^ aott belenyugodni, hogy neki most mar mindig itt kell Ion“gTz\rakichs?tlykcrertennÍmmosolygott 3 Soha nem mehet a gyermekeihez, unokáihoz. Ahogy is egyik-másik »szellemes«, han- 5 az idő, beleszakott o gondolatba, de azért mindig Megadtam magam a sorsnak, le- 3 varta, hoQV jönnek érte, legalább meglátogatják, érdeklőd"~dtam a málnaszörpről. ’ A " .................. ....... a z élet megy tovább. Mégpe- ^ a következőképpen: zúzva- ' préselve, harapva, fülcibálva, ^ a ~ többszörösen a lábamra állva < **2 Utolsót, azt IS msnaza™e* meg* 1”3tovább*1'Mégpe- ^ sorsa Nem jöttek, nem is írtak. Egyszer bezárkódig a következőképpen: zúzva-< z°tt a szobájába, papírt, ceruzát vett elő, és levelet írt. hflmnva fiilnih-iltr« ^ . _ _______ ____ . a gyerekekhez, mindannyinak. Tudta, b amrrTlná\Itakb)!>S é*^elödve”^ “ékí- 2 h°9V e2í. “ sossm adía &1’ de valahogy kikívánkoíőőye sodródtam mind messzebb a a zo^ ^elole. Ha élőszóval nem is tudta elmondani, legszörptol. Újságot veszek legalább, ha alább leírta. tam el, amint kicsit kifújtam magam. »Egymillió ember na, ezt mindenesetre hűsítő és vi- - gasztaló olvasni is. Halk, szerény hangot hallok mögöttem: A levél így hangzott: »Kedves Gyerekeim! Ne haragudjatok rám, én na- vízben« - < gyón szerettelek benneteket. Hiszen értetek éltem, s mini dig segíteni akartam rajtadok. Ne haragudjatok rám, hogy 4 meo®edtem, és már nem tudtam azt adni, amit fiatal ^ és~ Doszt<yjovszkij° kis^ősét”is”fe- 5 Hiszen tudom, hogy nektek is van családotok, t *■ amelyről gondoskodni kell. En már nem haragszom. gyen szíves. Be- ► ,Mvfnéz,Ukl0a' fiatalembm*” “ J “kk°r ***** illett jönnöm, de ♦ szoigálóno rövid zavarát a fiatal- 3 jobb így. Itt nem vagyok útjában senkinek. Nálatok mea ♦ maszto« könyvre mutatva. 3 Í Gr mncs ram szükség, en mar befejeztem életem nehéz f n^jtfaerÍT’s cseak a“'«aSL 3 A küldeté^m elvégeztem... Isten veletek...« j zik még, hogy a porlepte könyvet Gondosan lezárta a borítékot, még meg is címezte, és l is kéri, megveszi valaki. 3 , , , ♦ a fiatalt mber táskájába teszi a ^ a szekrenyebe zarta. Csak akkor találtak meg, amikor t könyvet és fizet, összéné^nek az < e hónap múlva kiürítették a szekrényt, mert halála után ♦ emberek, amint mellettük elmegy. 5 ^ 0 ’ ♦ - Hóbortos kicsit - kommentál- a új gondozottnak kellett átaőmi a helyet. ♦ ja egy félhangos megjegyzés. 4 ♦ Az emberek csodálkozva-nevetve ^ ♦ helyeslést bólintanak. t Virányi Pál^ G. M.-né > ÉRDEKESSÉGEK jurcsasAook ...válláról :kutyahabapAst :DOLLÁRRAL.,. i Charles E. Serven New > Yohk-i levélhordó különös I okokból tett szert hírnévre. ! Tizenhét éves szolgálati ide- ’ je alatt, munka közben 18 t kutyaharapóst szenvedett el. t Csendes mártíromsága ak> kor került napfényre, ami- í kor végül is vállalatától kár- í térítést követelt, és a bíró- t ság 9 ezer dollárt ítélt meg í neki. í Amikor a postás esete í napvilágra került, egy állatl barát hölgy elektromos ! árammal telített bottal t ajándékozta meg a kárval- t lottat. A gyönge villamos> árammal telített bottal ár- í talmatlan ütést lehet mér- í ni a támadó kutyákra. MESE AZ AUTÓRÓL Roberto Massari február 14-én megbízta az alkalmazásában lévő Vittorio Smanghd 30 éves gépkocsivezetőt, hogy Milánóban vegye át új gépkocsiját. Smenghi elutazott, és visszatérve félmeztelenül jelentkezett a valenzal csendőr- laktanyában. Elmondotta, hogy Pavia környékén négy ismeretlen alaik fegyverrel kényszerítette, hogy adja át a gépkocsit; elvették mindenét, még a ruháját is; csák azt ígérték meg neki, hogy visszatérnek a gépkocsival. A nyomozásnál kiderült, hogy az egész történetet Smenghi találta ki, aki Milánó környékén felvett egy ismeretien nőt a gépkocsira, elment vele Stresába, elköltötte gazdája rábízott pénzét — 15 000 lírát —, és a nőnek ajándékozta arany karóráját. Aztán, hogy valamiképpen kimentse magát a pénz eltűnéséért és a 100 kilométeres út-többletért, kitalálta a fenti történetet. A mondottakért és más kisebb kihágásokért Smeng- hit két év, öt hónap és 15 napi börtönbüntetésre és 17 000 líra pénzbírságra ítélték.
