Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-06 / 184. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. augusztus 8. ( AZ AGRONÓMUS TANÁCSA ) A gyeptelenítés néhány kérdése A NAGYSZAKÁCSI ASSZONYOK TELJESÍTIK UHU ISI Ml Mielőtt gyeptelenítéshez fog-i tränk, bárom szempontra kell figyelemmel lenni. Hazánkban a szántóföldi szálastakarmányok általában többet teremnek, mint az állandó gyep. A gyep növényzete sok vizet .gényeL Számítások szerint legalább 700 mm-es évi csapadék szükséges ahhoz, hogy ivaron ki ne égjen a fű. A .•sapadékot csak a gyökerekig írő talajvíz pótolhatja. A megnövelt és trágyázott szántó- iöldön termesztett szálastakar- nányok még akkor is többet eremnének az állandó gyepiéi, ha megkapnák a rétek és egelők a szükséges ápolást. A jyep tehát visszaszorul olyan ávoli területekre, olyan szél- öséges talajokra, ahol szántó- öldi művelést folytatni nem irdemes. A másik szempont az állattenyésztés érdeke, nely a gyep teljes kiszorulá- ának gátat vet. Kitűnő étren- li hatása, változatos összetóte- e, ízletessége miatt a jó réti zéna is kiváló takarmány. A igelő azonban nélbülözhetet- en, ha egészséges állatokat karunk nevelni. A harmadik zempont: a gyepet lehetőleg ne törjük feL l múltban gyakran elhangzott tanács: a gyengén termő yepet fel kell törni, és újat ell telepíteni helyébe. A gyep- ilenités azonban nem könnyű, 'ennáll az a veszély, hogy a agy költséggel és fáradsággal ülepített új gyep néhány év lúlva ugyanolyan gyenge lesz, íint az eredeti volt. Amíg a yepben értékes füvek és pil- mgósok találhatók, remélhető, ogy trágyázással, . ápolással, ílülvetéssel az értékes növé- yeket elszaporíthatjuk és a yomokat visszaszoríthatjuk. Mindezt összefoglalva: gyepet akkor telepítsünk, ba az adott terület fekvése vagy talajviszonyai nem teszik lehetővé a szántóföldi művelést, ha az állattenyésztés nélkülözi a legelőt, ha a meglévő legelő vagy rét annyira kopár és gyomos, hogy felújítani már nem lehet. Állandó gyep vagy gyepes vetésforgó? Az állandó gyepterületnek sok előnye van a 3—4 évenként újra vetett ‘»gyepes szakasszal« szemben. Ilyen előny a kis munkaerőfelhasználás és az alacsony költség. De a gyep- növények természetének vizsgálata is az állandó telepítés helyességét bizonyítja. Hosszú évek kellenek, míg a gyep növényei egymással és környezetükkel egyensúlyba kerülnek. A beállított, kialakult gyep jól bírja a tél hidegét, a nyár szárazságát, és kellő ápolással aránylag biztos termést ad. A rövid időre telepített gyepnél kihasználhatjuk az első évek kimagasló termését. Az egymagában telepített herénél többet terem a füveshere, hiszen a pillangósok és füvek gyökérzete nem azonos rétegben helyezkedik el. A pillangós növények felett a fűfélék második szintet alkotnak. A pillangós növény társításban is terem annyit, mint egyedül, a füvek termése pedig ezenfelül adódik. A füves here kiváló talajjavító hatása ismeretes. Mint takarmány, étrendi hatásában is értékesebb a keverék, mint a tiszta pillangós növény. A talaj ma még sok helyütt nincsen olyan kultúrállapot- ban, hogy a vetésforgó bármely szakaszában nyugodt lelkiismerettel vethessünk kényes fűmagot. Sem a kellő trágyázásra, sem a gyomtalan talajra, sem pedig a későbbi jó ápolásra nincs elég lehetőség. így levonhatjuk a következtetést: ahol a felkészültség nem elegendő, ott igyekezzünk tiszta pillangós takarmányokat termeszteni. A szükséges legelőt pedig biztosítsuk állandó gyep telepítésével, de a telepítés előtt mindent adjunk meg, amit a gyep igényel. (Mindig kérjük ki a hozzáértő szakemberek véleményét.) Miiyen növényeket telepítsünk? A napokban értekezletet tartottunk kultúrházunk falai között, még pedig olyat, ahol a szerep immár nem a J férfiaknak,. hanem a nőknek jutott. És ez nagy szó, hiszen az ellenforradalmi vihar végigsöpört a mi községünkön is, Állandó gyepbe csak hosszú ^ kiraknatlansagot, hitetlenseéletű, legalább 3—4 éves növé-?®e^ ^\n^ve az asszonyok lelké- nyéket vessünk. A keverékben, i Közöttünk is akadtak, afci- bárhova szántuk is, szerepel-? félrevezettek, akik tapsol - jenek aljfüvek, szálfüvek helyeseltek, amikor sírpillangós virágú növények. Le-? niuk kellett volna, gelőkön több legyen az aljfű.? Az ellenforradalom fegyve- Pillangós növények hosszú éle-?res leverése után az ellenség tű gyepen ne legyenek nagy? még jó ideig erőlködött, hogy százalékban. Természetes gye-? bennünket, asszonyokat távol pekben megfigyelhetjük, hogy? tartson a politikai megmozdu- — hacsak túlzott legeltetés ? lásoktól. De dicséretére azok vagy egyoldalú trágyázás ha-?naik, akik nem féltek kiállni tására nem — ritkán haladják? meggyőződésük mellett, a párt meg a pillangósok a 10 száza-?újjáalakítása után nemsokára lékos borítást. ? községünkben is megindult a A keverékben sok legyen a# rcciYiozigalom szervezése. Párttarackos vagy indás növény, ) titkárunk, Hárskúti Gyuláné, mert ezek jól terjeszkednek, és J feleöve a sertéseket és bántál- gátolják a gyep ki kopárosodá-J mákat, azonnal a mozgalom sát. Ügyelni kell arra, hogy a Jelére állt, és harcra hívta a kaszálókon lehetőleg egyide- # többi asszonyt is. A mozgat jűleg virágzó fajokat vessünk. J munkát elindító legöntudato- Ha nem így teszünk, kaszálás- J sabb asszonyokhoz hamarosan kor vagy a későn érő faj ad J csatlakoztak azok a pártomkí- kevés termést, vagy a korai J vüliek is, akik őszintén és bekerül elöregedve a szénába. A fajok megválasztása A jó keverék összeállításé- ( csületesen gondolkodva felismerték, hogy hova vezetett volna az út, ha nem jön közbe november 4-e. Az időközben szervezett akcióprogramok ...............................megmutatták, hogy negyvenj o keverek osszeallitasa-f &tven asszo-nytársunk közrehoz ismerni kell a helyi yiszo- (' mű,ködésére számíthatunk. gyepnovenyek tulaj-#Nötan.ácsunk a szülői munte- donsága. : atenúet vizeláárt dolgozó anyákkal sat, a talaj kötöttségét, a talaji , . TL- + aK<,zoLv sótartalmát stb. A fajok meg-? mintegy ™ asszony se választásában segítségünkre J gl?te'g^e támaszkodhat, lehet a környező területek nö-? Minthogy tudom, mozgal- vényzetének vizsgálata. Nem ? műnk mögött meg kévés a hátrahagyott idő. sok helyütt pedig az újrakezdés gondjával küszködnek asszonytársaink, elmondom saját tapasztalatainkat: hogyan dolgoztunk, milyen eredményeket értünk el , rövid másfél éves működésünk alatt. X1 alán nem tűnik sze- rénytelenségnek, ha azzal kezdem, hogy asszonyaink nemcsak a főzőkanál és a kapanyél mellett állják meg a helyüket, de a vezetésre is lenne helyes azonban, ha a telepítéskor csak a régi gyep vezérnövényeit vennénk be a magkeverékbe. A gyepkeverék ne álljon túl sok vagy túl kevés növényfajból. A legjobb eredményt az 5—7 fajból álló keverékkel érjük el. Ezek figyelembevételével kiválaszthatjuk a fajokat,, és meghatározzuk, hány százalékban kívánjuk szerepeltetni. Gyepmag termesztéssel aj érettek. A községi tanácsban Kertészeti Magtermeltető Vál-J például három nő van: egy lalat foglalkozik. A legeltetési 5 dolgozó parasztasszony, egeszsegugyi -----b izottságok és gazdaságok, ha gyepet akarnak telepíteni, a szükséges magokat itt szerezhetik be. Druzsin Imre egy alkalmazott és egy pedagógus. Ezzel a számaránnyal meg vagyunk elégedve, de abba nem tudunk belenyugodni, miért nincs képviseletünk a végrehajtó bizottságban is. Pedig találnánk mezőgazdasági felügyelő, f megfelelő asszonyt oda is, és kell is találnunk, hisz az élet ezernyi ténye tanúsítja, nél- i hűlünk holt lenne a társada- i lom, tehetetlenek volnának a | férfiak. Vegyük például a ne- i velést. Azon dolgozunk, hogy | kialakítsuk a szocialista am- ! bér típusát. Az iskolából eltűnt a pálca; meggyőzéssel, jó példával akarunk nevelni. De hány családban hiányzik éppen a jó példa! Márpedig hiába az iskolai nevelés, ha a gyermek mást lát és hall otthon, az utcán, a felnőttek között. JK" özségi nőbizottságunk a művelődéspolitikában éri el a legnagyobb eredmé- 1 nyékét. Asszonyaink szeretnek I olvasni, művelődni. Kedvelik a kultúrműsorokat, a színdarabokat, szívesen látogatják a mozit is. A mezőgazdasági munkák megkezdéséig a falu apraja-nagyja kivette részét a kultúrmunkából. Az egyik teremben legények, lányok népi táncot roptak, a másikban színdarabot próbáltak, a harmadikban Egészségügyi előadásokat tartottak esténként a nőmozgalom szervezésében. Kedves olvasmánya az asszonyoknak a Nők Lapja, amely- i bői mindössze húsz példány | jár a faluiba, bár jóval több is | elkelne belőle. A község i könyvtárosa sem panaszkod- ! hat: megtalálta az utat a nő : olvasókhoz. A télen és a tavasszal 32 alkalommal tartottunk ismeretterjesztő — mezőgazdasági, irodalmi, természettudományi és egészségügyi tárgyú — előadást. »»Kismamák iskolája« címmel tíz előadásiból álló tanfolyamot vezetett Kertai Jánosné körzeti szülésznő, a nőtanács tagja. Á nőtanács félvilágosító munkájának köszönhető, hogy a pa- rasztasszonyok megértették a rákszűrés jelentőségét. Iskolánkban 170 gyermek tanul. A hat nevelő fáradozását áldozatkész szülői munka- közösség támogatja. Segíti elmélyíteni az iskola és a szülőd ház kapcsolatát. A szülői értekezletek mind látogatottat) - bak, s egyre csökken a gyermekneveléssel szemben közömbös szülők száma. Részt vettünk különböző rendezvények szervezésében és mindenben, ahol szükség van az anyák, feleségek szeretetére, A tanács vezetőivel megbeszéltük, kik szorulnak anyagi segítségre. A költségvetésiből hat pár cipőre jutott a szegényebb sorsú gyermekeiknek. A járási úttörőszervezet tíz mackóruhát, a vöröskereszt 21 mackót ajándékozott a kicsiknek, a íöldművesszövefkezet pedig cukorkával kedveskedett. S zociálpolitikai és egészségügyi munkánk arra irányul, hogy könnyítsük a dolgozó asszonyok terheit. Ezért tartjuk fontosnak a napközi otthon és a bölcsőde működését. Meghallgatásunkkal választották ki a bölcsőde és a napközi otthon vezetőit, dajkáit. Részt vettünk a nemzetközi nőnap, április 4-e, május 1-e községi ünneppé szervezésében. (Mivel a május 1-i felvonulásra kevés asszony jött el, ezért a jövőben a felvonulások előkészítéséit a kiskörzeti nőtanács-tagcikra bízzuk.) A pedagógusnapon virággal, ünnepi vacsorán köszöntöttük fel a nevelőket. Részt vállaltunk a ^ tisztasági hónap megszervezéséből. Létrehoztunk egy héttagú tisztasági bizottságot, s ebbe a férfiakat is bevontuk. (Versenyre hívtuk a járás községeit, de a járási szervek megfeledkeztek az értékelésről.) Bár községünkben nagy többségében mezőgazdasággal foglalkozók laknak, még máig sem alakult meg a földművesszövetkezeti nőbizottság. Pedig igen nagy szükség lenne az asszonyok szavára, ellenőrző munkájukra. Két boltunk is van. Az iparcikk-ellátás sokszor mégis hiányos. Itt a téli eltevósek ideje, és ecet ritkán kapható, a szalicil használhatatlan, cukorkából nincs választék, és ritkán jutunk citromhoz. Ha a nőbázottság segítene a szövetkezeti vezetőknek, bizonyára 'kaphatnánk a falu boltjaiban 4—5 éves fiúnak való nadrágot s különböző ruhaanyagokat is. (Ti. most csak idős asszonyoknak való ruhát árusít a földművesszövetkezet.) Aki ellátogat a szövetkezeti italboltba, szomorúan tapasztalja, hogy 18 éven aluliaknak is szolgálnak ki szeszes italt, és gyakran a részeg embereket sem küldik el. T udom, nem mondtam el rendkívüli dolgokat, tudom, sok még & tennivalónk is. De úgy érzem, ha jól teljesítjük hivatásunkat, ha jól dolgozunk, segítségükre leszünk a pedagógusoknak a gyermeknevelésben, ápoljuk a szeretet élő virágait a szívekben, tápláljuk a béke iránti felelősséget, már ezzel is sokat tehetünk gyermekemként, községünkért, szocialista társadalmunkért. Kovács Józsefné, a nagyszakácsi nőtanács elnöke. A „feliér foltról“ és az akaratról — Ugyanakkor Auerbach orgy újra csecsemővé fejlődött ssza az ebből folyó összes •vetkezményekkel — védte ki ■vyos mosollyal a forradásos pű a támadást. Éktelen szóváltás kerekedett re. A tisztek egymást esették, ócsárolták. — Bocsánat, de mennem ll — mondta gyorsan Gye- zntyev, és sietve lovalépkett. Csak a tér másik végéről nett vissza. A tisztek még kor is marakodtak. »Macro jó, tiszt urak, nagyon < — mormogta megelége- tten. Hozzáfogott lakást keresni, kikötő közelében befordult y csendes, szűk utcácskába. : első házat szemelte ki, felnit a harmadik emeletre, s igállt az egyik ajtó előtt, csengetett. Azonnal kinyílt ajtó, biztosan várt valakit házigazda. Sápadt férfi állt Gyementyev előtt prémgallé- . ros házikabátban. Kit keres? — kérdezte tört németséggel. — Nem kit, hanem mit — mosolygott Gyementyev —, lakásra lenne szükségem. — De... — Várjon azzal a »de-x-vel. Nem olyan időket élünk, amikor nyugodtan végighallgathatná a német birodalom egy tisztje a fecsegését. — Azzal félretolta a férfit, s benyomult az előszobába. Az ajtót becsukta maga mögött. — Hallgasson meg, oberst úr — könyörgött a házikabátos. — Nahát, ez igen... — gyönyörködött Gyementyev a fényűző berendezésben. — Az én lakásom mentesítve van minden foglalás alól. Olyan magasrangú tisztre hi- vatkozhatom, mint Melch úr. Hívja fel talán telefonon. — Miért nem kezdte mindjárt ezzel? — Gyementyev tisztelgett, és lesietett a lépcsőn^ »Lakást ugyan nem kaptam, annyi hasznom azonban mégis van, sikerült megtudnom, hogy holmi Melch foglalkozik a lakásokkal. Sose lehet tudni, mikor lesz rá szükségem...« Ez a gondolat motoszkált fejében, miközben a házakat szemléig ette. Esteledett. Mennyi esemény volt már a háta mögött, pedig ez az első nap, amit a városban töltött. A kapitány nem feledkezett meg a rá leselkedő veszélyekről sem. Azonban cselekedeteit nem ez az érzés sugallta. A parancsnokságra meg a szállodába sem volt kötelező elmennie. Egy ekkora városban csak talál egy lakást valami jó eldugott helyen. Amikor a kikötő mellett meglátta a tiszteket, el is kerülhette volna őket, s mégis odament, sőt szóba elegyedett velük. Mehetett volna a szállodába éjszakára, de nem igen akaród- zott neki, jobb szeretett volna még ma saját szobát találni. Igaz lehet, hogy a felderítőknek más az észjárásuk és viselkedésük, mint az átlagembereknek. .. Bement a téren a második házba. A harmadik emeleten megállt egy viaszosvászonnal burkolt ajtó előtt, amin gondosan kifényezett tábla állt. Rubisz A. A. Ki lehet vajon az a Rubisz, a ki így szereti a rendet? Üzletember? Orvos? Hivatalnok? A csengő is különleges volt: réz oroszlánfej, amiben az egyik szemet kellett megnyomni. Csinos lány nyitott ajtót a csengetésre. Amikor a német tisztet meglátta, kisírt kék szeme rémületében tágra nyílt, önkéntelenül háirdhö- költ, s elkiáltotta magát: — Mama! Gyementyev egy percet se tétovázott, belépett a lakásba, az ajtót bevágta. Fiatalos kinézetű, magas, ősz asszony lépett az előszobába. A német tiszt láttán ő is megrökönyödött. Ijedten kémlelte a kapitányt. — Bocsásson meg, asszonyom — fordult felé Gyementyev —, a kényszer hajtott ide. Nem lenne részemre egy üres szobája? Egy hétre, talán kettőre ? Természetesen megfizetem. A szállodák zsúfolásig tele vannak, s aludni azért csak kell valahol. A városnak méltányolnia kell a helyzetünkből fakadó nehézségeket... — Gyementyev behízelgően, meg- vesztegetően mosolygott a háziasszonyra. — Tessék, jöjjön velem — engedett szórakozottan. Tágas dolgozószobába nyitották. A berendezés ízléses vákt, a falakat képek borították. S Gyementyev megítélése szerint nem akármilyenek. Az asszony hellyel kínálta Gye- mentyevet. ö maga a díványra ült, és mereven nézte a kapitányt. Sokáig ültek így szótlanul. (Folytatjuk.) Ha a megye községeinek kulturális és szociális ellátottságáról térkép készülne, akkor Töröcske kétségtelenül ama bizonyos »fehér foltok« egyike volna rajta. Pedig úgyszólván csak egy kőhají- tásnyira van a megyeszékhelytől, Kaposvártól. Az erdők, dombok elbújtatják ölükben a százöt házat —, az alig félezer lelket számláló kicsiny falut. A tanácselnök tréfásan azt mondja: »nálunk van a világ vége«. Mit ért a tréfás megjegyzésen? Talán azt, hogy a városból vezető kö- vesút náluk véget ér? (Az erdőkön át már Baranyába visz az út.) Hat kilométerre fekszik a várostól, de még nincs villany a faluban. S nincs kultúrház sem. A község lakosságához mérten kevés a fiatal; egy részük kultúrház hiányában az Italbolt vendége, a többit meg elcsalja a kultúrától csillogó város.. Jó lenne megvizsgálni a lehetőségeket, s villanyt kellene vezetni e kis faluba, kul- túrházat emelni, és talán még sok mindent lehetne csinálni. Az ember arra gondol, hogy Kapolyon, Somogyszilben sem volt másként, s a lakók azt mondták: már pedig mi jobban, szebben akarunk élni, mint eddig. S mert ezt akarták összefogtak, s oly gyönyörű művelődési házat emeltek, hogy egyik-másik járási székhelynek is dicséretére válna. Bizonyos, hogy a község kis számú lakossága nem képes akkora áldozatot hozni, mint a nála nagyobbak. Itt kevesebb pénzből, hosszabb idő alatt lehetne megépíteni a kultúrházat, ha a falu népe is akarná ezt. S talán nem is riadnának visz- sza az áldozatvállalástól, ha felvázolnák nekik a villany, a saját filléreikből felépítendő kultúrház jelentőségét. Egyszóval akarat, kezdeményezés és megint csak akarat kellene ahhoz, hogy Töröcske is fejlődjék, hogy szebb, kulturáltabb legyen. Mert bizony sok lehetőséget szalasztottak el. — Mikorra akarják villa- mosíttatni a községet? — szegezzük a kérdést a tanácselnöknek. S ezt válaszolja: — Jövőre ígért beruházást rá a megyei és a járási tanács. Nem tudjuk, megkapjuk-e, várunk. De arról egy szót sem ejt, eszébe sem jutna, hogy netán a falu lakói is hozzájárulhatnának anyagiakkal a villamosításhoz. Úgy, mint másutt is teszi ezt a lakosság. Az államtól várják a villanyt, de még azt is, hogy a még hiányzó százméteres szakaszon lekövezzék az utat. Pedig ha akarnák, saját erejükből is juttathatnának pénzt erre a célra. A töröcskeiek sem akarnak úgy élni, mint tizenöt évvel ezelőtt, s ha a növekvő igény kielégítését nem rombolná le az akarat hiánya, ha saját maguk is megmozdulnának, s nem sajnálnák az áldozatot a villanyra, kultúrházra, hamarosan eltűnhetne ez a »fehér folt« is a térképéről. (V. J.)
