Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

Vasárnap, 1958. augusztus 3.

6

SOMOGYI NÉPLAP

Szeptember 20-án

nyit a színház

— Interjú Ruttkai Ottóval —

Siófokon, a Csíiky Gergely Színház Mágnás Mislka előadása előtt íkeirestük fel Ruttkai Ottót, a színház igazgatóját. A kivilágított szabadtéri színpad nézőterére már özönlött a közönség, amikor megkértük, hotgy néhány perc alatt tájékoztassa olvasóinkat a színház terveiről.

— Szeptember 20-án nyitja meg kapuit a Csíky színház. Ekkor társulati ülést tartunk, és 23-án már játszani is szeretnénk. Az évad első hónapjában repríz műsort tervezünk. Neves fővárosi művészek közreműködésével felújítjuk a Víg özvegyet, a Csárdáskirálynőt a Ruy Blas-t és a VáratJan vendég-et. Az első bemutató előadásra október közepén kerül sor, amikor is Strauss: Cigánybáró című nagyoperettjével jelentkezünk.

— A fővárosi művészek közül kik vendégszerepeinek Kaposvárott?

— Erre a kérdésre még nem adhatok választ. Egyrészt meglepetésnek szánjuk, másrészt most folytatunk tárgyalásokat a művészekkel.

— Elkészült már az új műsorterv?

— Igen. További terveinkről mégsem nyilatkozhatok. Elképzeléseinket beküld tűk a Megyed Tanács Végrehajtó Bizottságához. Amíg a VB nem fogadja el a terveket, nem szívesen beszélek róluk.

— Mégis milyen művekre

számíthatunk?

— Valószínűleg előadják Bródy: Tanítónő-jét, egy új magyar darabot a Budapesten már bemutatottak közül, vagy ősbemutatóként. Az operettrajongóktoal közölhetem, hogy a múlt évi operettek száma idén sem csökken. Újat jelent még a következő évadban, hoigy a színház vezetősége több modem darabbal foglalkozik. Ezek közül egy vagy kettő bemutatásra is kerül. Dédelgetett tervünk megvalósításához erőfelmérést végzünk az idén. Operaelőadást szeretnénk tartani, mégpedig a tervek szerint egy-egyfelvo- násos prózai művei vagy melodrámával egy műsorban adnánk elő Mascagni: Pa- rasztbecsület-ét.

— Kik lesznek az új tagok?

— Részletes felsorolást még nem adtotok, de annyi bizonyos: az operett és a prózai társulat is megerősödött. Több fiatal erőt szerződtetett a színház. Külön elismerésre méltó, hogy operett-társulatunkhoz szerződött Csorba István. Négy táncossal erősítettük a gárdát, valamennyiéin szólóművészek. Prózai együttesünkkel kapcsolatban Somogyvá- rd Pál nevét említhetem, ő a Nemzeti Színháztól szerződött hozzánk.

— Úgy hallottuk, változás várható a rendezőgárdában is.

— Valóban. Ez a változás azt jelenti, hogy a tavalyi három helyett idén két állandó rendezője lesz a színháznak. Több vendégrendezőt hívunk meg az idei évadban. Közöttük üdvözölhetjük a kaposvári születésű Márton Endrét, a Nemzeti Színház főrendezőjét. Tárgyalásokat folytattunk továbbá Seregi Lászlóval, Ádárn Ottóval és Lendvai Ferenccel, a Pécsi Nemzeti Színiház főrendezőjével is.

— Szeretnénk hallani valamit a zalai és Bdlaton- menti turnéról.

— Nagykanizsai vendég- szereplésünk remekül sikerült. Különösen a Ruy Bias, a Vízkereszt, a Luxemburg grófja és a Tavaszi keringő aratott nagy sikert. A zalaegerszegi kirándulással azonban nem dicsekedhetünk túlságosan. Nem tudtuk megnyerni az ottani közönséget. Ehhez hozzájárult, hogy színházi előadásnak teljesen alkalmatlan fcultúr- házban játszhattunk. A Balaton mentén szép eredményeink vannak. Különösen a siófoki közönség szerette meg a színházat.

— Meddig játszanak a Ba- laton-parton?

— Augusztus 20-án zárjuk az évadot. Az alkotmány ünnepén még Kaposvárott tartunk két előadást. Az ünnepi műsorban pedig külön is fellépnek művészeink. Végeredményben tehát az alkotmány ünnepén visszatérünk pátriánkba — fejezte be nyilatkozatát Ruttkai Ottó.

A NÉPES SIPOS-CSA- I LÁDBAN nem tudta

t senki a Kanadából nemrég

♦ hazatért Vendi gyereken és i az öreg Síposon kívül, miféle | csoda esett meg a mamával,

♦ hogy egyik napról a másikra t lett szerelmese az olvasásnak, la könyveknek. Pedig még egy I érmei ezelőtt is de sok vitatkozással kezdődő perpatvarnak Ivóit a forrása a csendes haj- ilékban a nyomtatott betű. Ott

♦ viseli ajtaján az öreg konyhaszekrény is egy nyomatékos t vallomás dokumentumát. A t vallomást Sipos bácsi tette í hirtelen kelt haragjában, pe- I dig olyan aludtej szelídségű ; embernek ismerte mindenki az l öreget a családban is, a fűtö- t házban is, ahol dolgozott.

j — A szakramentumát, szedretek olvasni és kész! — kiál- t tóttá a felesége felé, és mér- Igét az ártatlan konyhaszek♦ rény ajtaján töltötte' ki, akko- trát rúgott bele, hogy alapo- Zsan behorpadt a fehér zomán- Icos lemez. Siposné egy hétig \nem mert könyvellenes agi- Ztációt folytatni, csak nyelte a Zharagját, amikor vacsora titán

♦ az ember beletemetkezett az í újságjaiba, könyveibe és Znem volt kinek elmondani a \ruap legfrissebb eseményeit. A

♦ gyerekek rég kirepültek a csa- i ládi fészekből, csak nyáron I futottak össze szabadságuk |idejére. Siposék szépen éltek,

♦ otthonukat évtizedek munkája Z varázsolta puhává, vonzóvá. ZDe valahányszor könyvről, ol- \vasásról esett szó, megbomlott $az egyébként példás családi Z béke. Különösen akkor, ha I otthon voltak a gyerekek is. »mert alig érkeztek meg, még | jól ki sem beszélgethette maigát velük az édesanyjuk,

♦ máris könyvet kerítettek keZzük ügyébe. Ha megkérdezi Z valaki Sipos nénit — aki kü- 1 lönben áldott jó asszony és tanya volt —, hogy miért ha- Z ragszik úgy a könyvre, nem

i tudná megmondani, O nem

| lolvashatott gyermekkorában, | mert még tizenegy éves sem, Ivott, de már gyárban dolgo- izott. Később is annyi gondot, i bajt zúdított rá az élet, hogy Za könyvekkel való barátko- t zásra nem maradt se ideje, | se energiája.

} — Mit lopjátok az időt a

♦ könyvekkel! — Nincs más

I dolgotok?! Már megint a sze- Zmeteket rontjátok! Nem ad- Z ják ingyen az áramot, oltsá♦ tok már el a villanyt! — Ilyen- iféle dobogásokkal kezdődött Z mindig a cirkusz. Ahogy telitek az évek, a gyerekek felinőttek, okosodtak, rájöttek, Zhogy nem tanácsos a mamával | vitatkozni. Meggyőzni nem i hagy ja magát, vakon harag- j szik a könyvekre makacs meg- t szokásból. Mint ahogy e rossz i szokásból nem olvas, pedig i volna rá ideje elég. Ha a ma- | ma az olvasást veszi célba ha- Z ragjával, legjobb előle kitérni | — állapították meg apjukkal

♦ egyetértve. Megcsinálni mindent, amit a mama csak azért

SZÜLETÉSNAPI

AJÁNDÉK

kér, hogy letegyék a könyvet, vele legyenek és ne a betűkkel. Egyszóval hasznosan töltsék az idejüket. Mert a mama szemében minden foglalatoskodás haszontalan volt, aminek nem maradt fogható, lemérhető értéke. Ebből az életelvéből eredt második nagy bánata is, hogy középső fia, Jancsi színésznek készül.

— Jaj fiam, valami rendes mesterségen járna inkább az eszed, ne a komédián. Hát munka az, rendes dolog az, hogy kifested magad, maskarát öttesz fel, és úgy teszel, mintha királyfi lennél és nem Sipos mozdonyvezető fia! — szokta volt mondogatni titkos bizakodással, hogy a szelíd dohogás majd csak meghozza gyümölcsét, és Jancsi felhagy a »haszontálansággal«.

A ZOTA MEG, hogy a leg- kisebb fiú, a Vendi elment, valósággal dührohamokat kapott Siposné, ha az ura az üzemi könyvtárból könyvekkel megrakodva tért haza. Amikor pedig januárban kevesebb konyhapénzt kapott azzal az indoklással: «előfizettem a magyar klasszikus sorozatra!«, akkora veszedelem támadt, hogy szájtátva, fejcsóválva álltak ki a lakók az ajtajuk elé.

— Az lett a veszte a Vendi- nek is, a könyv, a sok fene ette olvasás! Útleírások, kalandos bolondságok! — kiabálta Sipos néni sírva és csapkodva a keze ügyébe kerülő tárgyakat. — Ti tettétek tönkre, földönfutóvá tettétek, beleoltottad a könyvekkel a kalandozást. De én nem nyelek többet, itt hagylak, vén könyvbolond, és akkor meg- veheted, felfalhatod a világ valamennyi könyvét.

Sipos bácsi, amikor meglátta az udvaron álló közönséget, méltatlannak találta a veszekedést. Bár nagyon megharagította az asszony azzal, hogy most- rá meg a könyvekre fogja a Vendi fiú disszidálását. Kapta a kalapját, kabátját, és késő éjszaka jött haza huszonnyolc éves házasságuk alatt először becsípve.

Egy hétig szót sem váltottak. Jött, ment, evett, aludt, ébredt az öreg egy mukkanás, köszöntés nélkül. Az asszony bánta előbb az ostromállapotot. Eldugta a borotvakészletet, hogy hátha szól az ura, ha nem találja, de nem kérdezett az semmit. A meddő kutatás után kapta magát, elment a borbélyhoz. Másnapra visszakerült megszokott helyére a borotvakészlet. Jó másfél hét múltán kerültek csak beszélő viszonyba. •

Nyár közepén történt, hogy közeledett Sipos néni születésnapja. Már mind a négy gyerek üdvözlő kártyája ott gyülekezett a tükörfiókban, csak Vendié hiányzott, az ötödik gyereké. De az sem váratott sokáig magára. Egy napfényes délelőtt, amikor éppen piacra készülődött Sipos néni, becsengetett az ismerős postás, kezében egy csomagocska.

— Jó napot, Sipos néni! Hozom ám az örömet, csomag a Venditől! — újságolta sugárzó arccal.

Az asszony lázas sietséggel irta alá a szállítólevelet, s miután elment a postás, vitte, vitte kincsét be a lesötétített ebédlőszobába.

— Csomag... csomag... biztosan jobban megy a sora, ha csomagot küldhet — bíbelődött motyogva a mesteri bogokkal, amiket még csak meg sem lazított a hosszú utazás. — Mi lehet benne? — Egyre türelmetlenebbül hámozta a csomagolópapírt a hosszúkás dobozkáról, s ugyancsak elakadt a lélegzete, amikor az asztalra hullott a skatulyából egy levél és egy — könyv. A levél után nyúlt, reszkető kézzel tartva a gyöngybetűs papírt a beszűrődő világosság felé.

— Drága Édesanyám! — olvasta fennhangon. — Erőt, egészséget kívánok születésnapod alkalmából. Tudod, hogy nem úgy megy sorom, mint ahogy megálmodtam. Sokáig törtem a fejemet, mit adhatnék neked ajándékul, és úgy határoztam, azt kell adnom, ami nekem itt, tőletek távol a legkedvesebb: az egyetlen magyar nyelvű könyvet, amit magammal hoztam. Fogadd szívesen, míg mást nem tudok küldeni...«

CIPOSNÉ SZEME ELŐTT összefutottak a szomjazott, az ismerős vonások. Szívét valami új, eddig nem ismert szomorúság szorongatta: nevetett is, sírt is, csak éppen annak a bosszankodásnak nem találta nyomát sem a szívében, ami mindig elfogta, ha könyvet, újat látott a házban.

— Könyvet küldtél, kisfiam. .. a legkedvesebbet, ami itthonról való — duruzsolta sírdogálva, és munkától nehéz keze olyan könnyű simogatás- sal nyúlt a megviselt borító- lapú könyv után, mintha Vendi szőke fejét akarná az ölébe vonni.

— Ibsen... Ibsen Válogatott

művei — betűzgette elfogód- va. Belül pedig ezt: »Drága

Édesanyámnak születése napján, fiúi szeretettel Vendi.«

Sokáig ült a szobában.

Ei

Egyik kezében a levél, a másikban a könyv, a világot járt* ami az övé, a fia küldte, és drágább minden más ajándék- nál, mert eddig egyetlen társa volt ott kint Kanadában* Hányszor elolvashatta! — latolgatta, meghatottan tapogat- va új tulajdonát. — Minden oldalán ott van a keze nyoma, a lehelete, kisfiúsán szemérmes pillantása. — Elolvasom én is, elolvasom édes gyerekem. .. — határozta el aztán, s az órára nézve, sietősen dugta a lába mellett várakozó üres piaci kosárba a könyvet. Mosolygott a szeme, amikor bezárta az ajtót, s oly frissen, derűsen sietett el bevásárolni, hogy az öreg tra- filcosnő csodálkozva nézett utána: — Ejnye, még panaszkodni mer Siposné a reumás lábára? Úgy fut, mint egy süldőlány!

STE VACSORA UTÁN az ember hiába várta be a konyhából élete párját. Pedig már rég elült az edénycsörgés zaja. Most nem olvasott, fontos dolgot akart megbeszélni a feleségével, nevezetesen azt, hogy ősszel nyugdíjba megy. Mit szól hozzá az asszony? Várt, várt, de csak hiába. Puha papucsában elindult megnézni, mi tartóztatja még asszonyát odakint, s nem tudott hova lenni az ál- mélkodástól, amikor meglátta, amint felesége ott ül a viaszosvászonnal leterített asztal előtt és — olvas. Úgy, de úgy belefeledkezett a sorokba, hogy észre sem vette, hogy mögötte áll az ura.

— Tán csak nem olvasol, lelkem — bökte meg tréfás kö- tekedéssel az asszony hátát. Az, piruló zavarában, olyan mozdulattal kapott a könyv után, mintha féltett kincsét akarná valaki elrabolni, s ezt a kincset el kell rejtenie.

De minek az! Úgyis késő! Gyanúsan remegő hangon vágott vissza:

— Tán csak olvashatok én is?! Vagy nem?

Sipos bácsi szeretettel ölelte meg, s hogy legyőzze a torkát kaparó, szemét csiklandozó érzést, ami elfutotta a szívét, harsány hangon mondta:

— Hát... tudod, hogy olvashatsz. .. huszonnyolc éve mondom, hogy olvass te is, asszony...!

— A Vendi... — zokogta rázkódó vállal mellére borulva — a Vendi küldte születésnapomra.

Az ember száján akaratlan csúszott ki a nála szokatlan hálálkodás:

— Áldja meg az isten!

f1 ELEMELTE az asztalról-*■ a könyvet, az elsőt, ami nem okozott összezördülést a családban, s karonfogta feleségét, úgy vezette be a szobába, olyan ünnepélyességgel, mintha most esküdne másodszor örök hűséget a könnyeit szárogató asszonynak...

LÁSZLÓ IBOLYA

®e§cK§egcfc8cgcfc<^eg<í<aicgaí<aK^c«<Be§c?c§cgaR«c§cs<íKgcfrcgG3cfc3ű§c*-c8os<*- ?§cx<&cgcz<s<s§c%<scgaí<8Gg'

VASÁRNAPI TÁRCA

//

MÜVESZ=SZERELEM

Egyszer egy társaságban — ahol újságírók, funkcionáriusok, nők, férfiak vegyesen voltak — szó esett a művészi hűségről. A vita abból indult ki, hogy az író minden leírt szava, a színész minden eljátszott alakja mögött ott kell állni az átélésnek, a beleérzésnek, a hűségnek a műhöz, különben fércmunkává, giccsé válik a mű, erőlködéssé az alakítás. A mű, a szerep mögött ott kell állni az egész embernek is.

Mint ahogy szokás, a vita nem állt meg ezen a ponton. Valaki, talán az egyik újságíró, megenüített egy színpadi Júliát, aki ellentétben a színpadi hűséggel, ligy váltogatta szeretőit, mint más a ruháit, és a színpadi Rómeót, aki — szintén ellentétben a színműbeli alakkal — hálátlanná vált tulajdonképpeni felfedezőjéhez, a nagy művésznőhöz.

Ezzel a témával aztán felcsapott a társalgás lángja. Mindenki tudott valamit a színészi hűségről, vagy talán inkább a hűtlenségről. Az országos és helyi pletykák, a kisebb- nagyobb botrányok adtak is elég anyagot ehhez.

És amikor a legnagyobb volt a vita heve, becsapott a bomba.

Az egyik fiatal, de komoly pozícióban lévő ember védelmébe vette a művészek eme erkölcsi állapotát.

— Nézzétek — mondta —, ezen tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni... Ez nagyon is emberi dolog... Képzeljétek, százszor, százötvenszer csókolózni a nyílt színen vagy nagyon sokszor a felvevógép lencséi előtt, és nem úgy, mint a falusi kultúrcsoportoknál, szé- gyellősen vagy félrehajtva az arcot, és színlelve az egészet, hanem belecsókolva, belemarva szinte a másikba, mint ahogy a valóságban szoktuk,,,

A beszélő hatalmas ember volt, a korán hízó emberek fajtájából, azokéból, akik éppen mert elég fiatalok, megőrzik frisseségüket, de fellépésük tekintélyt is parancsol nekik. Most is szinte lezárta a vitát, amikor folytatta:

— A színész, a művész tulajdonképpen felfokozott érzelmi életet él, szinte állandóan transzban van, hogy felfogja, megragadja a világot, vagy annak részletét, felszívja magába az embert, beleröntgenezzen annak szívébe, s megszólaltassa húrjait... Csoda-e, ha e munka közben a maga szíve is muzsikálni kezd, ha maga is felszívódik?... A sűrű művészházasságok is — akár fennmaradtak, akár válással végződtek — tulajdonképpen ezt példázzák ... ezt a megértést, hogy ez nem is lehet másként. Hogy a házasságban mindkét nemnek ezzel számolnia kell...

A vita természetesen ezzel a megállapítással nem zárult le. A társaság egy része felhördült, a másik csoport elgondolkodott rajta, a harmadik pedig egyetértett. További példák következtek harmonikus színészházasságokról; a proli származású színésznőről, aki hiába akarta középosztálybeli művésszel összekötni életét, az csak kihasználta; az operaénekesről, aki balett-táncosnőt vett el feleségül, hogy aztán egy gyerek születése után könyörtelenül otthagyja, mert a nő nagyon elhízott, és nem felelt meg többé ízlésének. És így tovább... S még mehetett volna tovább is, hisz az élei olyan, hogy mindenre találunk benne példái Aztán a vita lezárult, eldöntetlenül, azzal talán, hogy az erkölcsök, a társadalom változás? szerint maguk is átalakulnak, a következő társadalomban megnemesednek, új tartalommal telnek meg. De akkor is lesznek emberi hibák, botlások, sőt életek kisiklása is. Mert

.;íi a társadalomban is emberek fognak

_ ai.

Én is ott ültem a vitázók között, de nem nagyon szóltam. Csak otthon, este, jegyzeteimet szokásosan rendezgetve jutott eszembe, hogy én is tudtam volna a vita serpenyőjébe dobni valamit, egy tragikusan szép történetet, a hűség ragyogó bizonyítékát abban a világban is.

Egy színészismerősöm mesélte el nekem egy hasonló vitában. Úgy adom közre, ahogyan tőle hallottam.

— Az asszony — mondta színészismerősöm —, akiről beszélni akarok neked, tanárom volt a főiskolán. Csodálatos asszony volt. Az egész iskola bolondult érte... Szerettük? Az nem is kifejezés ... Rajongtunk érte, úgy, ahogyan csak fiatal diákok tudnak; sóvárogtunk, mint valami igazi eszmény után. Belül valahogyan mindnyájan olyannak képzeltük el jövendőbelinket, mint amilyen ő volt. Mert tudod, a sok kaland, az ebből fakadó frivol és kicsit cinikus magatartásunk mögött azért ott volt a hit, hogy mindaz, amit most megélünk, előjáték a nagy szerelemhez, a hűséghez, az élet- reszóló együttéléshez... Pedig a mi fogalmaink, kifinomult szépérzékünk szerint az asszony nem is volt olyan nagyon szép... És mégis szép volt... Mi volt a varázsa?

— Ismered az antik görög nőszobrokat?... A hűvös, kicsit büszke, húsos, márványsima arcvonalakat?... Nos, képzeld el, hogy megjelenik az osztályban egy ilyen arc... De az arcban és magatartásban az élet rejtőzik, az igazi ember... Tudod, a görög szobrokban a szemek üres ablakok, élettelenek, csak a nemes vonások dominálnak... Az ő szeme csodálatos volt... Nem a mély tűzű barnaság, % csillogó fényjáték, a kiülő értelem fogott meg elsősorban bennünket, bár ez is alá- ámasztotta az összképet... Azt a tekintetet íem lehetett utánozni, pedig megpróbálták a ányok. Ahhoz meg kellett érni, ahhoz sok-sok lánatot kellett eltemetni, ahhoz mélységesen nélyen kellett éreznie valakinek, hogy eny- nyire állandó maradjon, hogy ennyire hasson és alakítson.., Azok a szemek mintha távolodtak volna ettől a világtól, mindenkitől, vagy csak egy valakitől, de attól igazán. Tartózkodóak és szinte hűvösek voltak, egy olyan valaki szemei, aki búcsúzkodik mindentől, ami földi. Tiszták is voltak, bűntelenek és átlátszóak, mint amelyeknek nincsenek titkai, és amelyek megbocsátanak mindennek, ami emberi, mert mindent megértenek.

— És gondold el, ez az arc megjelenik az osztályban és megelevenedik. A hangja nyugodt, sima és komoly, egyszerű és könnyed, maga a természetesség... Az egész ember maga is ilyen... Mozgása, modora, viselkedése maga a harmónia, a tapintat, a jó ízlés... És soha egy hangos szó, indulat, meggondolatlanság a részéről... Csoda-e, ha ezek után szívünkbe zártuk, hogy a lányok hozzá fordultak legbensőbb titkaikkal, ha mi, fiatal, zabolátlan csikók anyánknak tekintettük ót, és ha eszünkbe jutott is, hogy nő, gyorsan elhessegettük ilyen gondolatainkat?... Pedig ez a gondolat, ez az inger kézenfekvő volt... Az asszony társtalanul élt a világban, özvegyen ... Ismered a férfiakat, gondolataik ilyenkor a legcsapongóbbak... De bennünket éppen ez a tény fogott le... A férje koncentrációs táborban halt meg, és ő nyolc év óta becsületben és tisztességben gyászolta. Mélységesen megvetette a régi világot, következetesen védte az újat... Gyermekük épp kilencéves volt, mikor én a főiskolára kerültem ... A gyász őszinte és mély volt, amilyen a szerelem lehetett valamikor... Az asszony otthagyta a színpadot érte... A színpadot, az igazi művész számára a legfontosabbat...

A színész megállt a beszédben, egy pillanatra rám nézett, aztán újra belekezdett. Láthatóan jóleső érzések tartották őt hatalmukban.

— Most bizonyára azt gondolod: belül, titokban talán szerelmes is voltam belé... De nem ... Csak nagyon-nagyon szerettem... És nemcsak én tiszteltem, így volt vele az egész tanári kar, és az egész művészvilág... Hogy példát mondjak, olyan sokaság és oly nagy gyász ritka temetésen volt, mint az övén... mert meghalt... fiatalon, harminchat éves