Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-30 / 204. szám

Az érzelmek szerepe betegségek elleni harcban niklai ház Nagyteljesítményű szilícium tranziszter Uj miniatűr szilícium erősí­tőberendezés készül, amely az előállító tudósok szerint mé­reteihez képest rendkívül nagy hatásfokúd A tranzisztor súlya 21 grammnál kevesebb, hossza kb. 4 cm. és maximálisan meg­engedhető árama elérheti a 45 ampert. A tranzisztort elsősor­ban olyan berendezésekhez készítették, amelyeknél a súly- és térfogatmegtakarítás fontos tényező. Állítólag nagyon magas hő- mérsiákletet is elbír és jól tűri a megrázkódtatásokat és a rez­géseket is. Az új tranzisztor — értesülések szerint — kielégí­tőén működik 200 Celsius fo­kig emelkedő hőmérsékleten. Mind az iparban, mind kato­nai célokra jól felhasználható. A tudósok már húsz éve hajszolják a »■fiatalság hor­monját«. Most Caroll Williams professzornak, a Harvard egyetem tanárának sikerült ezt a hormont 5000 selyemlep­kéből kiválasztani. Több ezer pillének kellett tehát elpusztul­nia, hogy egy cseppnyi ola­jat nyerjenek, amely talán megakadályozhatja az örege­dés folyamatát. Az angol V. B. Wiggles- tvorth 1936-ban, a rovarok két parányi mirigyében olyan hor­mont fedezett fel, amely a her­nyónak pillévé alakulását sza­bályozza. Ezt a hormont a hernyók mirigyei választják ki. Amikor a hernyó befejezte fejlődését, megszűnik a hor­monképződés. A hernyó átala­kul pillangóvá. Erre az alapvető felfedezésre építették fel a to­vábbi kísérleteket. A hormont tartalmazó hemyommgyeket egy még fejletlen hernyóból egy kifejlett hernyóba ültették át. Utóbbinál nem állott be átalakulás. Nem változott át lepkévé, és tovább nőtt. Később eltávolították a fej­letlen hernyók mirigyeit. Ezek megálltak a fejlődésben, be- gubóztak és rövidesen, mint pillék távoztak a gubából. Jó­val kisebbek voltak, mint azok, amelyeknek normális fejlődési ideje nem rövidült meg. Ennek az eljárásnak a fordítottja azonban sohasem sikerült, a AZ ÉSZAKI FOKTÓL A JÖBEMÉNYSÉG FOKÁIG Tavaly nemzetközi értekez­leten vitatták meg a világ leg­hosszabb müútjának építését. A műút a norvégjai Északi toktól az afrikai Jóreménység fokáig vezet Koppenhágán, Berlinen, Prágán, Becsen, Bu­dapesten. Szófián, Isztambu­lon, Damaszkuszon, Kairón és tovább — északról déli irány­ban — egész Afrikán keresz­tül. Részben felhasznáják a már meglévő műutakat is/ A műutat 15 év alatt kell meg­építeni. Az „üvegkönyvtárban“ A pulkovói csillagvizsgáló egyik termének ajtaján • fur­csa felírás fogadja a látogatót: > ’Jvalkönyvtár«. Itt több mint ó.izar csillag és bolygó fény- ■ ^felvételét őrzik. Az üvegle- . . _ekre rögzített felvételek ídkívül értékes tudományos < lUimentumok, mert segítsé- r -kel a csillagászok tanul­mányozhatják a különféle égi­testek változásait. Az üvegkönyvtárat 1895-ben alapították, s azóta számos ér tékes anyaggal gazdagodott A gyengéd, enyhe érzel­mek, mint. például a remény, szeretet és normális törekvés, segíthetnek bennünket a bak­tériumok okozta megbetege­dések leküzdésében. Túl erős érzelmek, mint például a fé­lelem, a düh és a természet- ellenes nagyratörés gyengít­hetik az ilyen betegségekkel szembeni természetes védel­münket. Dr. Yujiro Ikemi Fukuoka-i orvos és tudós, a Kyushu egyetem orvosi intézetének belgyógyász tanársegéde el­mondotta, hogy hipnotikus álomban lévő embereken folytatott kísérletekből von­ták le ezeket a következteté­seket. A hipnózis alatt külön­pilléket nem tudták soha her­nyókká változtatni. A további kutatások céljaira a hormont tiszta alakjában kellett előállítani. Es akkor meglepő felfedezést tettek: a hormon a mirigyeken kívül a him pillék hashártyájában raktározódott fel. így Carroll Williams professzornak sike­rült elszigetelnie. Valószínűleg rövidesen e hormonokat mes­terséges, szintetikus úton is elő tudják állítani. A tudomá­nyos világban mindenesetre nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a begubózásí hormon el­szigetelésének. Remélik, hogy ennek segítségével meg lehet oldani az öregedés alapvető kérdéseit. »E hormon« — je­lentette ki Williams profesz- szor — >-semmiesetre sem fia­talít«. De késleltetheti az öregedést. böző érzelmeket keltettek a kísérleti alanyokban és ezek­kel kapcsolatban fizikai vál­tozásokat észleltek a vérben, az emésztőrendszer működé­séiben, az epehólyagban, a nyáLkakiválasztó mirigynél és a vesében. A professzor megjegyezte, hogy a különböző orvosok ilyen irányú megfigyeléseit sok esetben a röntgen-felvé­telek »»objektív« adataival tá­masztották alá és hozzátette, hogy e kísérletekkel először sikerült adatokat szerezni ar­ról, hogy összefüggés van az erők érzelmek és egyes fizikai abnormitások között.. Elmondotta, hogy a kísér­letek egyik legérdekesebb eredménye annak megállapí­tása volt, hogy az érzelmek­nek »»-bizonyos fontos hatása van a vér baktérium-ellenes •tevékenységére«, — vagyis az érzelmi aktivitás hozzásegít ahhoz, hogy a vér könnyeb­ben pusztítsa el a baktériu­mokát. Mivel a kísérleteket mindenféle érzelmikre vo­natkozóan — mind a kelle­mesekre, mind a többiekre nézve — végrehajtották, az általános következtetés a kö­vetkezeképpen vonható le: Enyhe, nem túlzott érzel­mek kedvező hatást gyako­rolnak a vérnek a baktérium által okozta betegségek elle­ni természetes védelmében. Ezzel szemben az erős érzel­mek, mint például a félelem is, hosszú távon »-kimerítő- hatást gyakorol. Befejezésül a professzor megjegyezte, hogy az érze’msk fizikai hatása nagyobb neurotikus egyének esetében. A A z ő idejében »-Miklá- nak« hívták még itt-ott, mintegy emlékezésül régi ne­vére, midőn a Miiklay-család bírta. Ez a középkori Miki; a török harcok alatt elpusz­tult, s a falu csak a XVIII. század második évtizedében települt újra. Földesurai ek­kor a Vas megyéből ideszár­mazott Thulmonok lettek, akik a Marcali melletti Kis- gomibát, valamint Sömyét, Vrácsikot, Nagyiokot, Nád­szeget és a Németi-pusztát is bírták. 1720-ban hat jobbágycsalád lakta még csak, Horváth, Dörnyey, Pandúr és Sebey nevűek. 1748-ban 64 házból állt már és a földesúri család két tagja is idetelepedett: Thulmon Pál és Éva, Káldy Jánosné. Ezek fi- és leányági leszármazottai között osztódott azután szét a falu úgy, hogy egy évszázad múlva 26 »kom- posszasszor« bírta. A Thul- monok és Berzsenyiek mellett a Bárányok, Gyanmathyak, Barczáik, Gömbösök, Koreni- káik, Sziták, Fischerek, Ko­vácsok, Galovitsok stb., akik­nek 2—3 szobás egyszerű fa­lusi nádfedeles udvarháza azonban alig különbözött egy- egy mai falusi parasztháztól. Az egyik leszármazottnak, Thulmon Pál Róza nevű leá­nyának férje a Vas megyei Berzsenyi Lajos lett. Ebből a házasságból származott Ber­zsenyi Dániel, a legnagyobb magyar ódaköltó, megyénk egv!,v kiáltó büszkesége. B erzsenyi Dániel nem .Somogybáin. született, hanem Etyháza-ehetyén, Vas megyében, 1776-ban. Nősülé­se után pár évre 18°4—1806­ban költözött csak anyai bir­tokára Nikliára, amelyet az­után igazi otthonának tartott, és ahol 1836-ban bekövetke­zett haláláig 'élt is. A falut azonban korábbról is ismerte. Járt itt azelőtt is. Tudjuk, hogy például 1795- ben három hónapot töltött anyja itt lakó rokonánál, Thulmon Jánosnál. Valószí­nűleg az ő háza volt ideköl- tözése után első itteni la­kása is. De ez 1811-ben össze- roskadt, s néki újat kellett építenie. Az új ház építési idejét ma­gától a költőtől tudjuk. 1812 február elején írt erről Ka­zinczy Ferencnek, a magyar írók akkori vezérének. »... El vagyok temetve. Nem elég, hogy a mártiusi pátens — az 1811. évi devalváció, mely a pénz értékét egyötödére szál­lította le —, és a júliusi jég­eső tíz esztendei iparkodáso­mat elseperték, még az én vén házam is féligre ledűlt, úgyhogy... ezen fatális esz­tendőmben nyakra-főre új házat kellett építenem, mely ámbár cs ak négy szohákból és egy konyhából áll, mégis oly sok pénzbe és gondba ke­rült, hogy ezen bolond eszten­dőnek nyomai az én humo­romban — kedélyemben — tartósak lesznek...« N ikla csendes, nagybe- rekszsli kicsiny falu volt Berzsenyi idejében, mintegy 900 lakossal. Egyet­len hosszú utcából állt, mely­nek vége a »»-posta útra« rú­gott lei. A XIX, század eleje óta ugyanis erre járt a Budá­ról Kanizsára haladó posta­kocsi, melynek lóváltó állo­másai a két közeli grófi bir­tokon, öreglakon és Marcali­ban voltak. Berzsenyi nem sokat hasz­nálta a postát. Nem utazott, nem kereste az emberek tár­saságát. Szentimentalizmusra hajló, magába néző, magába zárkózó jelleme nem kívánta a nyilvánosságot. Remete volt. Oly annyira remete, hogy megyéje sem tudott ró­la jóformán éveken át A li­teratus Sárközy István, Cso­konai istápolója és egy éven át vendéglátó gazdája, 1810- ben még azt írta Kazinczy- nak, hogy sok kérdezösködés után tudhatta csak meg, ki az a Berzsenyi Niiklán. »-... Most hallom, hogy egy nem régi emigráns, embersé­ges és philosophus ember la­kik ott nagy csendességben, akit mivel ki nem szokott jár­ni, senki sem ismér ...« Csak a családjának, gazda­ságának és a költészetnek élt. Ezeket szerette. Ezekben ta­lálta meg a boldogságát. A nemesi élet korszokásos fény­űzéseit elvből kerülte és meg­győződésből ostorozta. Ruhá­zata is, életmódja is, háza is egyszerű volt. Nem hordott divatos bécsi módit, kék- frakkos, csipkés inget, pantal­lót. Magyaros, zsinóros, csiz­más falusi ruhában járt, köz­feltűnést keltve parlag ias megjelenésével pesti írótársai közt. H áza is ment volt min­den építészeti pompá­tól, pedig ’építése idején már országszerte dívott a vidéki kúriák jellegzetes klasszicis­ta formája, oszlopsorral, tám- panonos rizalitokkal. Az egy sor szoba előtt egyszerű ár­kádos ambitus húzódott csak, afféle nyitott folyosó, amely­ről a szobák bejáratai nyü- tak. A ház körül nagy fák, hátul méhes és gyümölcsös tette meghitté a belsőséget. Birtoka mai szemmel nézve tekintélyes volt Mintegy 1000 hold és egy negy­ven holdas gombai szőlő. De a számok csalnak. A nik­lai határ nagy része nedves rét volt még akkor, mert a Balaton berkei idáig nyúltak. Ö maga a jó gazda gondossá­gával iparkodott gazdaságát fejleszteni, s amidőn meg­halt, háirom fiára mintegy 300 —300 holdat hagyott. A sok uraság mellett a köz­ség népe szegény volt itt is, mint mindenütt Somogybán, ahol újratelepülés történt va­lamely nagybirtok keretén belül. Az 5300 holdas határ túlnyomó része allodiális bir­tokot képezett, amelyen az urak maguk gazdálkodtak. Csupán 712 hold jutott a köz­ség jobbágy-lakosságának. Egészségtelen, ablaktalan sárviskóik zsúpos-nádas tete­je a földet érte, lelkűket a nyomor mételyezte. Erköl­csük ferde, különösen az ura­sági nyájakat őrző pásztoro­ké. »-Lopott jószággal, felhős subák alatt, vágtató lovakon menekülő betyárok, düledező kunyhók, faházak, mocsarak, ’ sáros utak« voltaik jellemzői az akikori Niiklának. »... Van Itt Is ember, mondd, de milyen ember? ínség, gonoszság néz ki vad szeméből S lesújt pipádért, hogyha nem vigyázsz. Szemét sötétség, vállát terh sanyarja S utálja mindazt, aki boldo­gabb ...« Berzsenyi földesűr volt, ki a magyar nemes szemével néz­te a világot. De elméje felvi­lágosodott, konzervativizmusa nemes, érzései mélyen humá­nusak voltaik, s költészete az osztálykorlátok fölé emelte őt. A Berzsenyi-telek mögöt­ti temetőben 1859-ben emelt hatalmas emlékmű áll. Somogy megye állíttatta. Raj­ta az emlékezetes sorok: »A derék nem fél az Idők mo­hául, A koporsóból kitör és eget kér.« Berzsenyi Dániel egykori házát utódai némiképp átala­kították. Az árkádos folyosó­részt elzárták, s az épület kö­zepe elé fa középrizalitot, be­járati verandát építettek. így áll ma. Midőn utolsó tulajdo­nosa, a költő unokája, Ber­zsenyi Mária 1953-ban meg­halt, 3 szobáját emlékmúzeum­má rendezte be a Népműve­lési Minisztérium, egybe pe­dig kis községi könyvtár ke­rült. A nehezen megközelíthető, félreeső falu múzeumának azonban nem sok látogatója van. Hiányzik a kulturális propaganda és a szervezett­ség. Pedig az anyag szép. Fel­emelő, elgondolkoztató, tanul­ságos. Régi levelek, régi köny­vek, régi képek Berzsenyitől, Berzsenyiről, kortársairól, kortársaitól. A költő és író- társai, Kazinczy, Kölcsey, Bajza, Kisfaludy, Döbrentey munkái. Emléktárgyak, kor- történeti dokumentumok, bú­torok, ízléses elrendezéssel, s ami talán a költő nyomát ke­reső látogató számára a leg- megkapóbb, mely a költőt egykor boldogította. Barátom, á bölcs boldog mindenütt, Az Hortobágyon, az Pesten, Budán, Mert ő magával hordja kincseit. De boldogabb ott mégis, hol körötte A nyájas élet hinti kellemét Es szive-lelke tárgyát lelheti...« B erzsenyi Nokiájának ré­gi arcát őrzi még^ a költő lakóházán kívül is pár műemlékileg védettnek te­kintendő épület, mint az 1755- ben helyreállított barokk templom. Berzsenyi Farkas 1849-es forradalmi alispán or­szágút menti kúriáidé lakóhá­za, valamint a ma óvodának használt Lajpczig-féle XIX. századeleji kúria, melyek karbantartása a község kul­turális érdeke. De a legsür­gősebb segítséget maga a köl­tő háza igényli, amelynek te­tőszerkezetét itt-ott kikezdte az idő és zsindelyei közt be­csurog az eső, méltatlan köny. nyekkel öntözve a nagy ha­lott otthonát. Móricz Bélf A Fekete-orok"öböl titka A Káspi-tó keleti partján járó turisták időtlen-idők óta ritka jelenségnek lehetnek szemtanúi: a tó vize egy keskeny csatornán keresztül, évszázadok óta szakadatlanul fo­lyik a tó egyik öblébe, s mégsem tudja meg­tölteni. A hidrológu30k megfigyelései és mérései szerint, még most is, miután a Káspi-tó szint­je jelentősen csökkent, évente több mint 8 ezer köbméter víz folyik az öbölbe, de szintje mégis jó egy méterrel alacsonyabb a Káspi- tó szintjénél. A turkmén halászok között régóta az a le­genda járta, hogy ennek a titokzatos öbölnek van egy úgynevezett fekete torka, amely el­nyeli a rengeteg vizet. A helyi lakosok az öbölnek a Kara-Bogaz-Gol nevet adták, ami annyit jelent, mint a fekete torok öble. A tudósoknak sikerült behatolniuk az öböl titkaiba, s megállapították, hogy miért nem tud megtelni és hová tűnik a nagymennyisé­gű víz. Megállapították, hogy az öbölből, melynek partja homokos, rendkívül gyorsan elpárolog a víz és nagymennyiségű különböző értékes sók maradnak vissza a tó fenekén. A Kara-Bogaz-Gol e természeti kincseinek ta­nulmányozását már a XVIII. században meg­kezdték, de az ipari feltárás csak a szovjet kormányzat idején kezdődött meg, Lenin uta­sítására. 1924-ben megszervezték a szulfát parti ki­termelését, 1929-ben pedig felépítették a Ka- rabogazszulfát hatalmas kombinátot, amely évente sokezer tonna értékes vegyi nyers­anyagot és műtrágyát ad az országnak. Ezzel párhuzamosan nagy méreteket öltöttek a tu­dományos kutatómunkálatok. Rájöttek, hogy a szulfátnátriumon kívjil sok magnézium, ká­lium, bőr, bróm, klorid és más vegyiparüag rendkívül szükséges anyag is található az öbölben. A Káspi-tó vizének szakadatlan csökkené­sével kapcsolatban most a szovjet tudósok te­vékenyen tanulmányozzák a Kara-Bogaz-Gol öblét. A Turkmén Tudományos Akadémia a Szov­jet Tudományos Akadémiával és a Szovjet­unió vegyipari minisztériumával közösen nemrégiben ülésszakot tartott Ashabadban. A tudósok a Kara-Bogaz-Gol ásványi kincsei ta­nulmányozásával és ipari hasznosításával fog­lalkoztak összejövetelükön. Megvitatták az ipartelepek vízellátását és más kérdéseket. Ja­vasolták. hogy szervezzék meg a sós víz gyári '"'-'•rlását íz 'olylzviáV. tovább a kutatásokat •5- és < /anyások után a Kara-Bogaz- Gol vidékéig Vérv 'tel a tenger f nekén Egymagában az sem kellemes, ha vért vesz­nek tőlünk: 45 méterrel a vízszint alatt azon­ban valóságos kalandot jelent. E kísérletek­nél, amelyeket a német mentőszolgálat végez a Földközi-tengeren, az orvosokra még na­gyobb nehézségek hárulnak, mint a véradók­ra. Rendkívüli ügyesség kell ahhoz, hogy a vérvétel végrehajtásánál ne kerüljön tenger­víz az elvett vérbe. A tudomány számára nagyjelentőségű a kü­lönböző vízmélységekben végrehajtott vérvé­tel. A megnövekedett nyomás következtében ugyanis a búvár, akihez állandóan friss leve­gőt vezetnek, sokkal több oxigént vesz fel a vérbe, mint normális körülmények között. A vörös vérsejtek a külső nyomáshoz alkalmaz­kodnak abban a munkájukban, hogy oxigén­nel lássák el a szöveteket. Nagyobb magas­ságban akkor küzdünk légszomjjal, ha nem tudunk alkalmazkodni a hosszabb magaslati tartózkodáshoz és nem növekszik vérsejtjeink száma. A vízbemerülésnél a megnövekedett nyomás következtében a vér túltelítódik oxi­génnel. Sajnos, nagy nyomásnál a vér nitro­gént is felvesz. E két jelenség, az oxigénnel való túltelítődés és a nitrogén-buborékok a vérben, a búvár-betegséghez vezet. Ha a bú­vár túl. gyorsan jön a víz felszínére úgy, hogy a felvett nitrogén hirtelen ismét elhagy­ja a vért és elzárja a kis ereiket buborékok­kal, ez fájdalmas halálhoz vezethet. A vérpróbák megmutatták, hogy már 40 méter mélységben a búvárak vére hatszor annyi oxigént tartalmaz, mint a szabad leve­gőn. A nyomásnak ellen nem álló búváröltö- zetben végrehajtott lemerülési rekord azon­ban 112 méter. Ebben a mélységben minden vérsejt egy sűrített levegővel telített palack­hoz hasonlít. A vízalatti vérpróbák azonban nemcsak a búvárok szempontjából érdekeseik. Az orvosok azt remélik, hogy következtetése­ket vonhatnak le a test reagálásából az oxi­gén-ellátással összefüggő különböző megbete­gedéseknél. A kísérleteiket kezdetben különösen megne­hezítette, hogy körülményes volt a tengerfe­néken uralkodó félhomályban megtalálná a megfelelő helyet, ahová beszúrhatják az in­jekciós tűt. Az orvosok úgy segítettek magu­kon, hogy a vénákat ajakrúzzsal égővörösen I kirajzolták a bőrön. Megtalálták a fiatalság hormonját?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom