Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-30 / 204. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. augusztus 39. Ahol az asszonyok nem ülnek ölhetett kézzel CT IS KÖZSÉG SOMOGVMEGGYES, asszonyainak a hire mégis messze tiúl- j#ttott a falu határain. Hogy miért? Jó munkájúikra, felfigyeltek a szomszédos községekben is, ohm an megint tovább vitték a hírt: »-Héj, ezek a meggyes! asszonynépek, eaek még a férfiakat is megszégyenítik a végén, hisz lassan mindent ők csinálnak a faluban!« Van ebben persze némi túlzás is, azonban ami igaz, az igaz: Somogyimeggyesen szava van a nőtanácsnak, a lányok, asszonyok, a falu népe azonnal megmozdul hívó szavára. Bármilyen rendezvény van a községben, bárrrri- tyen ünnep, az asszonyok segítségére mindig számíthat a tanács. Hívni se kell őket, jönnek maguktól, ötleteket adnak, javasolnak, kardoskodnak, ha nem értenek egyet valamiben a fénfinéppeL >— Hát én is csak azt mondhatom, hogy a falu egyedüli segítői a nők — erősíti meg az asszonyokról hallottakat Petras József tanácselnök. Akik a tanácsiháza irodahe- Ijjiségében szoronganak, hely- bfenhagyólag bólogatnak. — A tanács munkáját is segíti a nőtanács? • Petrus ' elvtársnak felderül az arca, nagy lélegzetet vesz, úgy látszik, egyszuszra el szeretné sorolni, mi mindenben segítettek eddig az asszonyok. — Rendibehoaattunk yegy romépületet, ahol most a pártszervezet, orvosi rendelő kapott helyeit A kőművesmunkáik befejezte után az asz- szonyok »hadba vonultak« seprűvel, vederrel, lapáttal felfegyverkezve, s olyan tisztaságot varázsoltak a helyiségekben, hogy csak na. Valahogy úgy igaz, ahol a falu vezetőinek feleségei sarkukra állnak, viszik magukkal az asszonyokat, ott jó munkát a nőtamács. Ezek után illendő megkeresni a nőtanács elnökéit, hadd számoljon be maga a somogymeiggyesd fehér- nép szorgoskodásáról. Igen ám, de Scherman Zoltánná nyaralni van. Hát akkor a helyettese csak elárulja, mi a titlfea a nőtanács jó munkájának. Pertrus Józsefné épp almát szed a kertben a szomszédasszonynak. Amikor megtudja, honnan jöttünk, mosoly szökken az arcára. — Azt mondják nekem az asszonyok, hogy a rádióban is más falúiba küldik a nótát, az újság se ír rólunk egy sort se, pedig mi is igyekszünk megcsinálni mindent, amit egy ilyen kis faluiban lehet. •Szíves szóval betessékel a szobába. Kérdezni se nagyon kell, végigsimogatja rövid, szőke haját, s már mondja is, mit végeztek eddig a falu asszonyai. — Télen meg tavaszai dolgozott legtöbbet a nőtanács. Eladtunk 1500 forint ára téglajegyet, gyűjtöttünk egy vánkos tollat és elküldtük a gyermekváros lakóinak. — Úgy hallottuk, hogy nincs olyan ünnep, amit ne a nőtanács rendezne. Petrus Józsefné zavartan igazgatja a szoknyáját, mintha most teljesen ez kötné le a figyelmét. — Hát, amit tudunk, megteszünk. Amikor a gyermeknap volt, műsort adtunk, az apróságokat csokoládéval ajándékoztuk meg, gyermekibált rendeztünk. Aztán jött a pedagógusnap. A tanáccsal közösen megvendégeltük szendviccsel és sörrel a nevelőket. Élő virágot adtunk át gyermekeink tanítóinak. — A tanácsházán dicsérték magukat. ff IÁBA ELNÖKHELYET, TESE Petrusné a nőtanácsnak, hiába tudja maga is a somogymeggyesj nőtanács erényeit, ebbe a dicséretbe mégis belepirul, talán kicsit a többi asszony nevében is. ” — Ö, hát nem mondom, munkálkodunk, de azért nem kell olyan nagy hűhót csapni belőle... Az asszonyok a tanácsülésre mindig feldíszítik a termet, hadd legyen ünnepélyesebb a tanácskozás. Mi dekoráltuk az emelvényt augusztus 20-ra is. A lányok élővirágot hoztak. — Hogy volt az a takarítás? — Az? Láttuk, hogy végeztek a kőművesek, hót szóltunk az asszonyoknak, hogy aki akar segíteni, az jöjjön, mert kár volna pénzt kiadni, kitakarítunk mi magunk is. A kultúrházban azt a nagy termet összevissza fröcskölték a kőművesek. Mi aztán nekifogtunk, fejsúrol tűik és leolajoztuk a padlót, s a székeket, padokat, ablakokat, ajtókat pedig lemostuk. Az ablakokat ragyogó tisztára töröltük ... Múlt szombaton tez-ünnepség volt a faluban. Na, itt aztán kitettek magukért az asszonyok egyilkük-egyikük hét helyett dolgozott Sütöttek, főztek, mégpedig disznótoros vacsorát ötven személyre. Úgy kértük kölcsön a házakból az edényeket, tányérokat, poharakat, mint amikor lakodalom van. A lányok főleg a felszolgálásban tüntették ki magukat. Vasárnap meg parasztasszony találkozó volt Arra megint főzni kellett, rendezés, vendégfogadás min den gondja a nőtanács tagjai nak a vállán nyugodott, részvevőket disznópörkölttel vendégeltük meg Szerettük volna 20-án megrendezni ezt a találkozót, akkor azonban olyan zsúfolt volt a program hogy kénytelenek voltunk elhalasztani most vasárnapra. — Jól sikerült? — Meghiszem azt A környező községekből is jöttek asszonyok. Olyan húsz másfalubeli vendégünk volt. Délben kezdődött a műsor. Úttörők szavaltak, aztán Torma István elvtárs, a járási párt- bizottság munkatársa beszélt az asszonyok helyzetiéről. Nagyon közvetlenül adta elő mondanivalóját, minden asz- szonynak tetszett a beszéde. A megyei nőtanács kiküldötte, Kelemen Ilona arról beszélt, hogyan könnyíti meg az asz- szonyok munkáját a gépesítés. a termelőszövetkezet. Többen felszólaltak. Ebéd után az asszonyok egy része elbeszélgetett, más része vagy a moziba ment el vagy a termelőszövetkezet állatállományét megtekinteni. — Mit terveznek őszre, télre? . — Hát az eddigi munkánk inkább fokozódik, mint lanyhul. Feltétlen indítunk egy varrótanfolyamot. Tabról kérünk egy-két orvost, akik előadást tartanak a legfontosabb egészségügyi kérdésekről az. asszonyoknak meg a lányoknak. Dédelgetett álmunk, hogy betanulunk valamilyen színdarabot és műsoros estet rendezünk a télen. Sok a tennivaló, nem várakozhatunk ■7 RDEMES VOLT Somogymeggyesre ellátogatni és meghallgatni, mit végeztek éddig és mit végeznek a jövőben az asszonyok, mivel tanulságos ezt hírül adni más községek nőtanácsainak is. L. G. Tegnap a megyei tanácsnál értekezletet tartottak a járási főagronómusok és a gépállomások főimezőgazdászai. Molnár Imre megyei fő- agronómius és Pecze Lajos, a gépállamások megyed igazgatóságának főagironómusa tartott előadást. A megbeszélésen az időszerű mező- gazdasági munkáikról volt szó. — Cséplés után a nagy betakarodásig legfontosabb tennivaló a talaj jó előkészítése az ősszel földbe kerülő magok alá — mondotta a megyei tanács főagronómusa. — A korán lekerülő elővetemények után már szabad a föld, nincs akadálya a szántásnak. A bíbor, repce vetésének ideje itt van, s hamarosan vetni lehet az őszi árpát és a kenyérgabonát is. A jövő évi bő termés megalapozásáról most kell gondoskodni. Járási főagromómusck, községi' mezőgazda- sági felügyelők, gépállomási szakemberek, földmű vessző vetkezeti agronámusok összefogására, szaktanácsára, és nem széthúzására van szükség. Érjék el, hogy csávázatlan magot senki se vessen. Van mód a tisztításra. És olcsó. Kivételes esetben tsz-eink kapnak kölcsön vetőmagot. Például nemrég alakult, vagy ezután alakuló termelőszövetkezeteik, vagy olyanok, ahol valóban indokolt a kérés— Ne maradjon parlag terület, erre is ügyeljünk. A földeket, melyekről lemondtak, vagy lejárt a szerződés, lehetőleg termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, szakcsoportok vegyék át, olyanoknak a földet, akik a gépi művelést biztosítani tudják. Miiből, mennyit vessünk? Miből kell több, mit csökkenthetünk — erről is volt szó az értekezleten. — Ebben az évben a tavalyinál 2000 hold zabbal, 3000 hold tavaszi árpával arattak többet a megyében. Helyesebb volna zab és tavaszi árpa helyett őszi árpát vetni. S több ke- nyérgabctaát, mert a terület csökkent, de a termésátlag nem emelkedett, őszi takarmány, keverékből is nagyobb területet! Egy számosállatra legalább fél hóid kellene. Több kukoricát! Állatállományunk fejlődése követeli ezt. Pecze Lajos a gépállomások és a földművesszövetkezetek kapcsolatáról beszélt. — Okuljunk az eddigiekből, ne tologassuk a felelősséget,- inkább segítsük egymást, hisz a cél közös, a tennivaló sok,.s ha külön irányba húzzuk a szekeret, nem sokra megyünk — mondotta. 235000 forintos sikkasztás a Vityapusztai Állami Gazdaságban A rendőrség társadalomfcu lajdon védelmi osztálya már a Hetesi-féle bűnszövetkezet leleplezésekor felfigyelt a Vi- tyapusztán történtekre, s megkezdte á nyomozást A gyanú nem volt alaptalan. Itt is, mint az Alsóbogán Állami Gazdaságban, egy bűnszövetkezet garázdálkodott, s 235 000 forinttal károsította meg a népgazdaságot Hamis bérjegyzék, árdrágítás és egyebek Nem válogattak. Loptak, amit lehetett, sikkasztottak, ahol csak tudtak. S ahogy a bizonyítékok mutatják, sok helyen nyílott alkalmuk jogtalan haszonszerzésre. Budai József, mint építésvezető bizonyos anyagokban megtakarításokat ért eL Lukács Lajos vi- tyapusztai boltvezető a többletként mutatkozó árukat leszámlázta, s a pénzt, összesen 47 000 forintot átadta Budainak. 1956 augusztusában a gamá- si fmsz-től 8000 darab mozaiklapot vettek, darabonként 1,60 forintért. Szalóki Lajos volt fmsz főkönyvelő és Jentetics Gyula volt boltvezető a gazdaságnak 11 000 darabot számlázott 2,61 forintos egységáron. Szalóki a többletet Budainak kifizette, melyet az elsikkasztott. A gazdaságot ért kár 16 435,50 forint. 1957 decemberében Budai a gamási fmsz- től 32 000 forintot vett fel készpénzfizetési csekk ellenében, mert az .építkezési anyagoknál 35 000 forint többlet mutatkozott. Ezt a pénzt Lengyel Antalnak adta át A gazdaságtól felvett építési anyag vásárlásra 14 000 forintot, amiből 7625 forintot elsikkasztott. 1957-ben ifjú Császár József felelős bérszámfejtővel 20 000 forintról szóló bérjegyzéket készíttetett, melyen 15 hamis név szerepelt. 1957 decemberében Ismét 16 000 forintot sikkasztott hamis bérjegyzék segítségével. Segítőtársak, bűntársak Lengyel Antal az Alsóbogáti Állami Gazdaságban pénztárosként kezdte el a sikkasztást, a Vityapusztai Állami Gazdaságban főkönyvelőként folytatta, öt köbméter fűrészelt faárut, melynek értéke szállítási költséggel együtt 13 635 forint, a lakására szállíttatott. Vett a gazdaság pénzéből egy diplomata aktatáskát és két levéltárcát a jól dolgozók jutalmazására, ezeket személyi tulajdonként lakásán »őrizte«. Vagy talán saját magát találta a legjobb munkát végzőnek? Ifjú ‘Császár József felelős bérszámfejtő készítette a hamis bérjegyzékeket. Persze, nem önzetlenül, mert az oszto- zásnál neki is jutott. Lukács Lajos volt vityapusztai boltvezető már korábban, a gamási fmsz-nél leleplezett sikkasztáskor két évi börtönbüntetést kapott. Most újabb 12 hamis számla kiállítása róható a terhére. Szalóki Lajos, a gamási fmsz volt főkönyvelője 23 000 forinttal károsította meg a vityapusztai gazdaságot. Többek között kifizettetett a gazdasággal olyan 22 000 forintot, melyért semmi árut nem szállítottak. Ambrus János pénztáros a többleteket nem vételezte be, s így a sikkasztok könnyen eltüntethették a »fölösleges« pénzt Szomor János gamási fmsz ügyvezető, Mosolygó Miklós főkönyvelő is elősegítették a bűnszövetkezet működését: hozzájárultak, hogy készpénzt vehessenek fel. Adrián Ferenc főagronó- mus, igazgatóhelyettes aláírta a hamis bérjegyzékeket, bár erre több esetben figyelmeztették. ő maga is kapott 2000 forintot, s a gazdaság kőműveseivel, a gazdaság anyagából ^disznóólait építtetett lakásán. — Előfordult, hogy ezekkel a koszos fehérneműkkel adtam le a jelzéseket — biccentett Gyementyev a bőröndre vigyorogva. A történtek után nem csodálkoznék akkor sem, ha erről akarna meggyőzni. Krämmerhof lábával magához húzta a bőröndöt, a ruhaneműt undorodva fogta a két ujja közé, s kiszórta belőle. A láthatóvá vált feneket megkopogtatta. Az üres kongás felébresztette gyanúját. — Hozzám'. — kiáltott a szomszéd szobában tartózkodó katonáknak. Ami ezután következik, pillanatok alatt játszódott le. Gyementyev váratlanul felpattant, halántékon verte Krarn- merhofot, aki úgy elterült, mint egy liszteszsák. Két ugrás, és Gyementyev az ablaknál termett, felugrott a párNem ámítás, hogy a bátor katonának mindenben szerencséje van. Gyementyev is talpra esett, nem veszítette el az egyensúlyait sem, azonnal nekilódult a kiszögellés irányába. Lövések hangzottak el az ablakból. Az utcára nem menekülhetett, ott is leselkedhettek rá gestapósok. Gyementyev még akkor áttanulmányozta az udvart, amikor ideköltözött. Tudta, hogy van egy kis benyíló jobbra a sarokban, ahol a szemetes edényeket tárolják. A kerítésen kell csak átugrani, hogy elérje a szomszéd utcát, amely épp párhuzamosan fut az övékkel. Gyementyev arrafelé futott, amikor az udvar túloldalán két lövés durrant. Égő fájdalom hasított a hátába. A kapunál kiabálás, lábdobogás hallatszott. Megállás nélkül tüzeltek rá, de a hajnali szürkületben nem tudták tisztán kivenni az alakját. Elérte végre a benyílót. Felugrott a szemetes edényekre, s lendületből elkapta a kerítés tetejét. Hiába akart azonban felhúzószkodni, olyan szörnyű fájdalmat érzett a vállában, hogy kénytelen volt visszaereszkedni az edényekre. Pillanatot pihent, összeszedte maradék erejét, s újra nekilendült a kerítésnek. Most már sikerült átlendülnie a szomszédos udvarba. A kapun át kijutott a szomszéd utcába. Tud- ta, hogy nem messze egy gir- begörbe utca van, minél előbb oda akart elérni. Összehúzta a fájdalom, de csak futott kitartóan s kissé megnyugodva, hogy nem hallotta az üldözők kiabálását. Miért épp a város felé futott? Höl talál most menedéket? Nem lett volna okosabb a villanegyedben elrejtőzni? Pavel Arvidovics lakása épp erre van. Most inkább a szíve, mint az esze húzta arra, ahol ismerős emberek voltak, akik biztos segítséget nyújtanak neki. Most még Dovgalev utasításáról is megfeledkezett, hogy az összekötő lakásét nem szabad kockáztatni. Hiába futott Gyementyev arrafelé, mégse feledkezett meg teljesen a parancsról, tudta jól, hogy semmiképp se megy oda. Agyában lázasan forgatta a lehetőségeket. hová bújhatna. Gyorsan világosodott. Há meglátta volna valaki a sapka nélkül, nyitott zubbonyban menekülő német tisztet, azonnal gyanút fog. Tisztában volt azzal is Gyementyev, hogy az egész parancsnokságot fellármázzák miatta. Pillanatok alatt határoznia kellett. Eszébe jutott a múzeumőr, aki olyan ügyetlenül igyekezett megmenteni az értékes festményeket. Azonnal döntött. Rohant a múzeumhoz. A hatalmas épület mellett volt egy kis szolgálati lakás, itt lakott az őr. Amikor berohant Gyementyev az udvarra, néhány percig remegve fülelt, nem üldözik-e. Csend volt az utcán. Felszaladt a lépcsőn, s megnyomta a csengőt. Valahol egészen bent a ház mélyén berregett a csengő. Semmi nesz. A szélső ablakon azonban meglebbent a függöny. Gyementyev még egyszer megnyomta a csengőt. — Ki az? — hallatszott az ajtó mögül. — Nyissa ki, jó barát — mondta Gyementyev oroszul. — Ki? — Egy szovjet tiszt. Nyissa ki, üldöznek. Tétova csend, aztán megcsikordul a zár, s az ajtó megcsikordul a zár, s az ajtó kinyílt. Hálóingben a múzeumőr állt a küszöbön. Gyertyát tartott a kezében. Amikor megismerte G yementyevet, hátrahőkölt, még a gyertyát is elfújta ijedtében. — Csukja be az ajtót! — pa? „Állatorvosi költségek44 rancsolt rá az öregre halkan, | de erélyesen. f Lengyel Antal volt főkönyA múzeumőr engedelmeske-ívelő még amikor az Alsóbogéit. | gáti Állami Gazdaságban teve— Gyújtson világot! Ikenykedett, elsikkasztotta a Az öreg sokáig matatott a i dolgozóknak járó hatezer fozsebében, míg ráakadt a gyű-{ rintmyi OMB előleget. Hetesi fúrok. Meggyújtotta a lámpát. | Károly, a gazdaság volt fő— Higgye el, valóban szov-1 könyvelője és Welscher Béla jet tiszt vagyok, s most bajba { leírókönyvelő — akiknek sik- kerültem. Megsebesültem és ♦ kasztosat ismertette lapunk — üldöznek. tlevélben felszólították őt »tarAz öreg hallgatott, tágra-1 tozásának« kiegyenlítésére. nyílt szemmel meredt Gye-{Ennek Lengyel Antal »becsü- mentyevre... Látszott rajta, | lettel« eleget is tett. Atutal- hogy nem hisz a kapitánynak. I tatta ezt az összeget, csak nem — Színigazat mondok. S l a saját zsebéből, hanem az ál- megnyugtathatom, több mint ♦ Inmi gazdaság pénzéből. Hogy valószínű, hogy sikerült meg- ♦ feltűnő ne legyen, »állatorvo- mentenem a múzeum értékeit. {sí költségek hozzájárulása« cíAz öreg sokáig hallgatott. {mén küldte el a pénzt. S He- Gyementyev kénytelen volt 5 tesiék így is elfogadták. Nem egy kicsit többet elmondani {szóltak, hogy szabálytalan, magáról, mint szabad lett tx>Z-*hogv Lengyel Antal így 12 000 n<a. Az öreg lassan kiheverte f forinttal károsította mog az al- az első izgalmat, s elhitte, amit | lamot, hanem tudomásul vet- Gyementyev mesélt. |ték. — Rejtsen, el! — kérleltél A bűnszövetkezet garázdálGyementyev. — Többet nemtkodasa lelepleződött. Tagjai kérek, csak rejtsen el valahol, l valamennyien megkapják mél- és kötözzön be. | tó büntetésüket. De vajon az Az öreg némán a gyertyáért ♦ elsikkasztott pénz megterül-e? nyúlt. {Javasoljuk az igazságügyi __ Jöjjön {szerveknek, nézzék meg azt is, K iderült, ' hogy a lakásból \h°Sy Budai József milyen van átjárás a múzeumba. Azt Pénzből építette nemrégen őr abba a pincébe vitte le a {Kaposvárott Nádor utcai hakapitányt, ahol már járt. Egy ;zát. S ha indokoltnak látják, rakás láda mögé bújtatta az i vetessek azt állami kezelésbe, öreg és elment. Kisvártatva ! kogy legalább az elsikkasztott pólyával és különböző gyógy-1 P®nz e©' része^ megtérüljön, szerekkel tért vissza. t * * * A seb egyáltalán nem lát-1 Végezetül azt is meg kell szott veszélyesnek, a golyó a ♦ ^oWtenünk, hogy a bűnszövet- jobb lapockába fúródott, ki- s Kezet garázdálkodása az ellen- csit szétroncsolta, ‘ azonban; p^és elmulasztásának követnem fúródott mélyen a húsba, ♦ kezmenye. 1957-ben nem volt Úgyhogy az őrnek sikerült ki-!a. gazdaságban átfogó, revizori halásznia az olló segítségével. { vizsgálat. A történtekből vonja Bejódozta a sebet, s ügyesen j e P következtetést az állami bekötözte. (FolytatjukJ gazdaságok megyei igazgatósága is. Sz. U
