Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-27 / 201. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szerda, 1958. augusztus 2T

Elszakadt a fajtájától?

MEGHÖKKENTETTEK azoik A parasztemberekkel meg csak a szavak, melyeket egyik vi- a legszükségesebbet beszéli, le- déki utamon hallottam N. nézi őket, vagy a fene tudja, község napközi otthonának ve- miért kerüli az apjához ha- zetőjéről. Arról volt szó tudni- sonló emberek társaságát, illik, hogy a helyi értelmiségi Bizony, súlyos szavak ezek emberek hogyan segítenek a L. Ilonára nézve. Igen, kísért pártszervezetnek és a tanács- a múlt szelleme és öröksége, nak az okos szó elhintésében. Ki ne gondolna a múlt kegyet- Az általános iskola igazgatójá- len vastörvényeire. Ki ne em- ról elmondták, hogy minő lékezne a kapitalizmus farkas- pompás ember, vállalta a köz- erkölcseire. Amikor az apa ke- ségi népfront-bizottság elnöké- serves filléreiből kitaníttatott nek tisztét, és elég nagy sze- fia megtagadja apját, hogy ér- retetnek, megbecsülésnek öir- vényesülhessen. A szegény sorvend személye. Nem haliga- ból bármilyen kis irodába be- tással, bólogatással vívta ki ezt került fiú már szégyellte a a népszerűséget. Pártonkívüli kérges kezű, és talán nálánál létére szókimondó ő, nem hall- műveletlenebb 'apját, szégyell- gatja el a véleményét. Hírnö- te fajtáját. Rangjához (méltat- ke, védnöke és harcosa az igaz lannak, leereszkedésnek tartót- szónak. ta volna hazalátogatni falujáA patikusnak már nem ad- ba, ahol felnevelkedett, s szü- ják bizalmukat a helyi veze- leivel együtt megvetette azo- tők, s erről csak egyedül ő te- kát is, akikkel valaha együtt hét. A faluban mindenki tudja játszott a porban. Örök szé- róla, hogy az ellenforradalom gyene ez a múlt társadalmá- ídején igen csak kimutatta fo- nak.

ga fehérét. Nem is kérik köz- Ez a farkaserkölcs a kapita- reműködését a politikához, azt lizmus talajából táplálkozott, mondják, lássa el becsülete- Az ilyen viselkedés az akkori sen a hivatásával járó felada- viszonyokhoz mérve — amikor tokát, de azon kívül nem va- az úri osztályé volt a hatalom gyünk rászorulva — úgymond — valamelyest érthető. De ma, — a segítségére, hiszen úgy- amikor a munkás és paraszt sem lenne abban köszönet. A származás nem szégyen, ha- helyi elvtársak okoskodása ed- nem előnyt jelent egy-egy ál- dig érthető is. Hanem amit a lás betöltésénél, ma, midőn a harmadik értelmiségi ember- munkások, parasztok vállán ről, a napközi otthon vezető- nyugszik államunk alappillére, jéről mondanak, azt már nem ugyan mivel magyarázható a lehet fejbólintással nyugtázni, felfuvaikodottság, a néptől, az Azt mondja róla az egyik ép- osztálytól való különélés. A pen jelenlévő járási kiküldött: patikusról még úgy ahogy meg

— Én nem tudom megérteni, lehet érteni, hogy nem szívelni ütött ebbe az Ilonkába (így sen barátkozik a néppel, de hívják a napközi vezetőjét), osztályunk a saját gyenmeké- Egy pusztán laktunk velük, nek ezt nem engedheti meg. ugyanolyan földhözragadt sze- Óvnunk kell őt az eltévélye- gények voltak, akárcsak mi, az déstől, amíg nem késő.

apja régi 19-es és ma is sze- . L. ILONÁNAK legbensőbb rény, áldozatkész harcosa a és legelsőbb rendű ügye, köte- pártnak. Apja és testvérei ala- lessége megérteni: legyen pító tagjai az ottani termelő- büszke származására, szeresse, szövetkezetnek Ilona meg mi- tisztelje fajtáját, az apjához óta elvégezte az iskolát, s ide hasonló kérges kezű paraszt- kérült a faluba, a napközi élé- embereket, élje az ő életüket, re, úgy fennhordja az orrát, ne szégyelljen közéjük menni, mintha legalábbis grófi család- S a szerétéiért még több sze- ból származott volna. retetet, megbecsülést kap cse— Még velünk sem igen áll rébe.

szóba — így a tanácselnök — (Varga)

Plasztik lakóház

Az idei moszkvai technikai kiállításon sokan megcsodálták a négyemeletes plasztik-lakóház tervrajzait és épületelemeit. Az épület tartószerkezetét és födémzetét hengerelt vasbetonból, a faiakat pedig pórusos műanyagból készítik. Az építkezésnél összesen 484 műanyag épületelemet használnak fel. Az egész épület súlya nem haladja majd meg a 41 tonnát

Megteremtik, ami eddig hiányzott

A nagyterem széksoraiban ülő hallgatóság néma csendben figyel. Még annyian sincsenek, hogy a helyiség felét megtöltenék, mégis az előadó szavai nem konganak, nem vesznek el az űrben, hanem mintha valamennyi elektromos feszültséggel lenne tele, s irányítanák, utat találnak az értelemhez. Azért ez a nagy csend. A Közép-Somogyi Állami Erdőgazdaság párttitkára, Geleta Ferenc ugyanis most olyan dologról beszél, ami mindenkit érdekel.

Egy ideje már suttogtak róla — találgattak is sokat—, hogy új igazgató kerül a gazdaság élére. S most augusztus 20-a óta itt van, néhány napja dolgozik is a gazdaság új vezetője, Németh Vilmos elvtárs. Nem ismeretlen ő az erdészeti szakemberek előtt. Jól tudják! 1932 óta dolgozik megszakítás nélkül az erdőkben, s nincs olyan munka- terület, amit ne ismerne. Mégis a vezetőváltozást mindenütt, mindig fenntartással fogadják. Vajon milyen lesz az új igazgató, részrehajló-e vagy igazságos, kemény vagy kenyérre kenhető? — röpködnek a kérdések, és a válaszok bizony nem mindig kielégítsek. De csak egy ideig. A feleletet maga Némeíh Vilmos adja meg a gazdaság párttagjainak ezen a gyűlésén.

— őszinteséget kérek — mondja —, a legnagyobb őszinteséget. Enélkül egy lépést nem tehetünk. Nem tudjuk teljesíteni évi terveinket

sem, amivel pedig elég csehül állunk, bár rohamosan közeledik szeptember 30-a, a gazdasági év vége.

Az arcizmok feszültsége felenged. A szavak olyan mélyről, olyan szívből törnek fel, hogy hinni kell nekik: ez az ember, ha valaki becsületesen, rendesen dolgozik, valóban hajlandó lesz a késhegyig harcolni érte. De arra ‘is képes, hogy a gyenge jelleműek- től, a becstelenektől szívfájdalom nélkül megváljon.

A szavak vágnak, mint a kés:

— Nem célom a volt igazgató gyengeségeinek hangsúlyozása. Nemcsak ő tehet róla, hogy én most azt kérdezem : mit tettünk ebben a gazdaságban eddig? Volt ösz- szefogás, volt kollektív vezetés? Nem hiszem. Mert ha lett volna, nem ilyen gyenge termelési eredmények jellemeznék a munkát.

A gazdaság főmérnöke, Marton Tibor elvtárs kér szót.

— A miénk a legkedvezőbb

adottságú erdőgazdaságok közé tartozik, s hogy lehetőségeinket nem tudtuk kihasználni, a kollektív vezetés hiánya okozta. Sokan azt hitték: a főmérnök, a főkönyvelő, a párttitkár azok, akik úrhat- námkodva vezetni akarnak, s nem vették észre, mennyivel szívesebben dolgoznánk mi nem egymagánkban, hanem széleskörű segítséggel. Gondolkozzunk csak. Ha tovább is ezen az úton haladunk, hogyan teljesíthetnénk 51 millió forintos termelési értéktervünket?

A gazdaság központjának egyik adminásztrátornője, Nagy Imréné, az egyetlen női párttag áll fel. Nem kér sokat, mindössze annyit, hogy a pártvezetők foglalkozzanak jobban és többet az egyszerű tagokkal, igyekezzenek közelebb kerülni hozzájuk, hogy bátrabban, nyíltabban mondhassanak meg sok olyan dolgot, ami segítené a munkát. Néhány vezetőben sok még az önteltség, a gőg — mondja ki —, s ez mind csak hibákat szül. — Szavai nyomán sokan lehajtják fejüket. Ha szóval nem is, de gondolatban annál inkább igazat adnak a törékeny nőnek.

Határozott fellépésű férfi, Horváth Antal kapja meg ezután a szóit

— Az új igazgató nyugodt lehet — mondja vontatottan, minden szótagot hangsúlyozva —, a támogatást részünkről megkapja. Az ilyen elgondolásokat, mint Németh elvtárséi, csak segíteni lehet, és kell is.

A nagyberki erdészet veze-, tője, Egyed Zsigmond ugrik fel helyéről ezután:

— Kezdeményezés kell? — kérdi. — Lesz az is. Az emberek, ha azt látják, hogy egy kicsit is számít a szavuk, szárnyakat kapnak. S így összefogva, egymást segítve jobban, s végre a helyes irányban haladhatunk előre.

(Weiámger)

Az agronámua tanácsa

a nyári mélyszántásról

22 milliós megtakarítás

A Nehézipari Minisztériumban háromféle módját dolgozták ki az importcsökkentésnek és a deviza-megtakarításnak.

Először felülvizsgálták a külföldről származó anyagkészleteket és megállapították, hogyan lehetne azokat gazdaságosabban felhasználni. Jó eredménnyel járt a takarékosság második módja, a fajlagos anyagfelhasználási normák csökkentése és az importanyagoknak belföldiekkel! való helyettesítése is. Igen hatásosnak bizonyult a harmadik takarékossági mód, a belfö’di termelés növelésével végrehajtott importcsökkentés is. A felsorolt három mód szerint im- portosökkantés együttesen nyolc millió devizaforint megtakarítását eredményezte az év első félében. »Sima« forintban ezek a megtakarítások megközelítik a 22 milliót

Szép eredmények a tejtermefési versenyben

A Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgatóságán most értékelték a IIL országos tejtermelés! verseny háromnegyedévi eredményeit. A rendelkezésre álló adatok szerint máris igen sok a kiváló teljesítmény. Az egységnyi területen legtöbb tejet termelő gazdaságok versenyében a Bólyi Állami Gazdasági továbbá a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kísérteti Gazdasága, valamint a mágocsí Béke és a habard Béka Termelőszövetkezet ért el legjobb helyezést;

Az őszi vetések alá történő talajelőké&zités- mék, a legkényesebb, de egyúttal a legfontosabb munkája a nyári mélyszántás. A szántásit vetés előtt legalább öt héttel végezzük eü, hogy a megbolygatott talaj beérhessen.

Az időt úgy kell megválasztanunk, hogy minél kevesebb rög és Hárít keletkezzék. Sokszor előfordul, hogy már esedékes volna a szántás, de a száraz nyár nem teszi ezt lehetővé. Ilyenkor a nyári szántás mélységének helyes szabályozásával kell a célnak megfelelő munkát végezni. Ha azt látjuk, hogy nagyon kötött, igen rossz munkálatai talajon a kívánt mélységre nem tudjuk az ekét leereszteni, mert nagy hantokat tépne fel, akkor kivételesen sekélyebben szántunk.

A nyári mélyszántás után a talajt azonnal

apróéi kell munkálni, különben nem lesz morzsás talajszerkezet.

A nyári mélyszántás célja az, hogy az megmunkált földréteget alaposan megforgatjuk, megkeverjük, szellőztetjük és jól meg- porhamyítjuk. Az elporosodoitt felső réteg a barázda aljából felhozott morzsalékos friss talajjal kicserélődik. Szántással gyérítjük a gyomokat és irtjuk a növényi kártevőket is.

A nyári mélyszántás jó munkájára igen nagy befolyással van az, hogy milyen mélyen végezzük. Rendes mélység: 20—25 cm, de belterjes kultúrájú, mély rétegű talajon 30 cm is lehet. A nyári mélyszántás alkalmával nagy nedvességveszteséget idézhetünk elő, ha azonnal nem hengerezünik, vagy nem sdmító- zumk. D. I.

A legnagyobb tejtermelést elért tehenészetek versenyében a Magya-Távári Kísérleti Gazdaság, a Kiskunfélegyházi Tangazdaság, továbbá az abád- szalóki Lenin és a mosonszol- noki Béke Tsz került az élre.

A fejők versengésében az állami gazdaságok csoportjából Király István, a Görösgali Állami Gazdaság fejőgulyása, a termelőszövetkezeteknél pedig ifj. Makó János, az abád- szalóki Lenin Tsz tehenésze lett a legjobbak listavezetője.

25.

— Kitűnő! Ügy sincs szándékomban társalogni önökkel ■— jelentette ki Kunheil gőgösen és fermhéjázón.

— Ismételje meg, Ruckert kapitány, amit Kunheil mondott csapataink elszállításáról.

— Azt bizonygatta, hogy a Führer katonáinak mindegy, milyen körülmények között utaznak el, csak minél előbb elhordhassák az irhájukat.

■— Mondta ezt Kunheil?

— Nem. A Gestapo egészség- ügyi megbízottja nem mond igazat...

— Jó, akkor megpróbálom kicsit visszaemlékeztetni a beszélgetésünkre.

Gyementyev összeráncolta a homlokát. — Talán azt sem mondta, hogy a katonák akkor is megbocsátanak nekünk, ha nem első osztályon visszük el őket?

— Ezt mondtam. De ez más. Én azt gondoltam...

dőlt! — vágott közbe Krüm- merhof gorombán.

— Azt is közöltem — folytatta Gyementyev —, hogy a tengerészek rossznak tartják a kiürítés megszervezését, a tanácsaikat is továbbítottam. Emlékezzék vissza, arra kértem, hozza a felsőbb parancsnokság tudomására. Hát megtette ezt?

— Nem — válaszolta Kunheil határozottam.

— Miért nem hallgatott a szakemberek tanácsára, amikor a kiürítés meggyorsításáról volt szó? — vágott bele újra Krümmerhof.

— Amit rám bíztak, annak eleget tettem. Akkor, amikor háború van, nemigen lehet kezdeményezni.

— Csak nem olyan ostoba, hogy ne volna tisztában azzal, a kiürítés meggyorsításáért dicséret járt volna a felsőbb parancsnokságtól ?

— Én valóban olyan ostoba vagyak, hogy a parancsot ellentmondás nélkül teljesítem.

— Értem. Most már minden világos. Elvezetni! — parancsolta Krümmerhof.

Kunheilt elvezették. Kr'im- merhof néhány percig hallgatott, tekintetét a semmibe fúrta, aztán Gyementyevhez fordult:

— Az engedélyt azonnal megkapja, folytassa tovább

megkezdett munkáját. Hainan reggel kilencre megi-i b"}"n.

délyt adunk ki.

Gyementyev elmosolyodott.

— Annyi baj legyen, ha nem beszélgetünk mindig ilyen sokat.

_ — Az elkövetkező időben lényegesen rövidebbek lesznek

— mondta Krümmerhof szárazán.

Gyementyev zsebre tette az engedélyt, s elindult az ajtó felé, de félúton visszafordult.

— Nem tudná megmondani véletlenül, hogy nappal is lesz ma rakodás?

— Nem. Csak éjfélkor fut be két hajó a kikötőbe. Az is lehet, hogy több.

— Kérdezhetnék még valamit?

— Tessék.

— Mi hír Németországban?

— Minden rendben van, kapitány. A háború folytatódik. A Führer azt mondta: »Amíg egy német katona él...«

— »... Németország fennáll«

— fejezte be Gyementyev gyorsan, s jobb kezét magasba lendítette: — Heil Hitler!

— Heil! — visszhangzott tompán Krümmerhof.

Gyementyev kiment a szobából. Amikor becsukódott az ajtó mögötte, Krümmerhof megjegyezte:

— Azért valami még sincs rendben. Valami bűzlik Ruckert kapitány körül.

— Jobb lenne azonnal letartóztatni — ajánlotta az egyik-Zt.

figyeltessük meg. Azonnal...

Tíz lépésre járhatott Gyementyev a kilences szobától, amikor fülsiketítő robbanás hangzott fel.

A szomszéd házra egy nehézbomba zuhant. A légnyomás kitörte az ablakokat, sőt még a falat is kidöntötte. C-ye- mentyevet földhöz vágta. Egy apró üvegszilánk arcába fúródott. Neki támaszkodott a falnak, s kiszedte a vérző sebből az üveget. A robbanás teljesen megsüketítette.

Kicsapódtak az ajtók, tisztek rohantak ki a folyosóra a szobákból. Rá se hederítettek a sebesült Gyementyevre, csak futottak az óvóhelyre. Krüm- merhof is kijött a szobából. Amikor meglátta a földön fekvő Gyementyevet, felsegítette, s levezette az óvóhelyre.

A tisztek a falhoz lapultak a sötét pincében, s remegve lesték, megismétlődik-e a robbanás. Azonban csend volt.

Krümmerhof leültette a kapitányt a padlóra, a mentőládából egy tekercs pólyát keresett elő, s odaadta neki.

— Kösse be a sebét.

— Semmi az egész — mosolygott Gyementyev. — Csak egy darab üveg. Egy kis jódra volna inkább szükségem.

Krünvmerhof adott egy üveggel.

Gyementyev bekente a seb környékét, aztán ragtapaszt tett rá.

•m Tudjuk, hogy mit gon- ugyanis minden nap új enge- — Nem kell elsietni. Először A tisztek egyre jobban belehevültek a beszélgetésbe. Azon vitatkoztak, őket mikor rakják már hajóra. Egyre lármásab- ban tárgyalták ezt a kérdést, úgyhogy Krümmerhof kénytelen volt felállni, s rendre utasítani őket.

— Hallgassanak már! Inkább menjenek vissza, folytassák munkájukat!

— Hova megy most? — kérdezte meg Krümmerhof Gye- mentyevet.

— Haza. Megpróbálok aludni egy kicsit.

— Mondja meg a lakásci mét... Hátha hívatnunk kell még ma.

— Basztyionnaja utca 4., 9. lakás.

16.

Még mindig lángban állt a szomszéd ház, ahova a bomba esett, amikor Gyementyev az utcára ért. Katonák és tűzoltók sürögtek körülötte. Gyementyev sietve átvágott a téren, s befordult egy szűk utcába. Ha egy pillanatra hátranézett volna, biztosan észreveszi, hogy egy civil férfi kitartóan követi. Azonban a kapitánynak eszébe se jutott, hogy hátraforduljon. Máskülönben a Gestapo spiclije csak azt állapíthatta meg, hogy Gyementyev valóban a Basztyionnaja utca 4-be ment be, tehát nem hazudott. Erről azonnal jelentést tett Krümmerhofnak, aki azt a parancsot adta a spiclinek, tartsa továbbra is szem előtt a kapitányt. '

A háziasszony ■ csodálkozva fogadta Gyementyevet.

— Mi az? Maga még nem utazott el?

— Miért mennék el hama- ~ább, mint a többiek? — kér- teztt gúnyosan az asszonytól.

— Épp most hallottuk a lányommal a rádióban, hogy már Berlinben folynak a harcok — a háziasszony kárör- vendően mosolygott.

— A moszkvai propaganda meghallgatását és terjesztéséi főbelövéssel büntetjük! — Gyementyev berohant a szobába, s jól becsapta az ajtót.

Tehát már Berlinben folynak a harcok! Gyementyevnek eszébe jutott valami. Negyvenegyben a frontra indult vissza Moszkvából. Kemény decemberi éjszaka volt. ügy igyekezett, hogy a szilveszter éjt már az egységnél töltse. Moszkvában még nappal elintézte dolgait, s kiállt a Mozsajszki útra, hogy elcsípjen egy gépkocsit. Sikerült egy rozoga teherautóra felkapaszkodnia. Egy doktornő ült a sofőr mellett, neki csak hátul jutott hely. Szörnyű hideg volt. Hóvihar dúlt. Akárhogy ült, sehogy sem tudta az arcát eltakarni, a szél nektesapta a nedves, csípős hópelyheket. Ez még nem volt olyan borzalmas, inkább az, hogy az idő erősen estébe hajlott, s Gyementyev még mindig nem mondott le arról a tervéről, hogy az éjszakát harcostársai között tölti.

Azonban minden másképpen alakult. Valahol Gattcin után a motor zörögni-hörögni kezdett, majd leállt. A sofőr meggondolatlanul hirtelen behúzta a féket. A kocsi nagyot csúszott, s beledőlt a havas árokz ba. Gyementyev egy hóbuckára esett. A sofőr felnyitotta a motorház fedelét, s mesterkélt lerendezést csapott:

— Gyönyörű! Elveszett a dugattyú! Én megmondtam! — odafordult a doktornőhöz: — Hát van igazság a földön? Hol szerzek én most egy másik ko* csit?

(FolytatjukJ