Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-23 / 198. szám

T % As agy ég a KIBERNETIKA A kibernetika — új fogalom, de máris polgárjogot nyert életünkben. Gyakran hallunk és olvasunk szinte hihetetlen teljesítményekre képes elek­tronikus gépekről. Így például a szovjetunióban tervezett és gyártott elektronikus gyors­számológép egyetlen másod­perc alatt 8 ezer igen bonyo­lult számítást tud végezni. Egy ilyen gép a munkaerők­nek nem százait, nem ezreit, hanem tízezreit helyettesíti. Mindössze néhány nap alatt tíz esztendőre előre kiszámí­totta a nemzetközi csillagásza­ti naptár számára a naprend­szer körülbelül 700 kisebb bolygójának pályáját. Ez a gép 20 óra alatt mintegy 250 mil­lió számítást végzett el, miköz­ben 800 egyenletes feladatot oldott meg. A kibernetika felhasználása a szovjet ország tudományos életében és népgazdaságában különféle és sokrétű. Matema­tikai gépeket alkalmaznak a kozmikus sugarak vizsgálatá­nál. A kibernetikai gépek se­gítsége nélkül ugyanazon szá­mítások elvégzéséhez több mint 2000 évre lenne szükség. Így viszont csak néhány hét kell hozzá. Fordító, sakkozó gépek A kibernetikai gépek a gyors számításoknál nehezebb feladatokat is meg tudnak ol­dani, például könyveket fordí­tanak egyik nyelvről a másik­ra, sakkoznak... A kibernetikának ezen kél-' ségbevonhatatlan eredményei láttán azonban a reakciós tu­dósok, elsősorban az amerikai­ak azt akarják elhitetni, hogy az elektronikus gép teljes egé­szében pótolni tudja az ember ngyát. »Öriásagy vagy gondol­kodógép« — így nvezte a ki­bernetikai gépeket Edmund Berkley, a Harvard-egyetem professzora. John Younge sze­rint az emberi agy »óriási szá­mológép, amelyben 15 milliárd sejt van 23 ezer rádiófsö he­lyett, amennyi az eddig szer­kesztett legnagyobb számoló­gépben van.« Mivel a kibernetikus gépek villamos impulzusok segítségé­vel működnek s az idegtevé­kenységnek is villamosság az alapja, Norbert Wiener ameri­kai tudós azt állítja, hogy az agy és ezek a gépek, egyazon elv szerint működnek és igen hasonlítanak egymásra. A kü­lönbség szerinte csak annyi, hogy az idegsejtek helyett a gépben rádiócsövek, az idegek helyett pedig — vülamosveze- tékek vannak... A gép nem helyettesítheti az agyat Ezek a látszatra meggyőző , hasonlatok »megnyerikazaz ! megtévesztik a járatlan embe­reket. Némelyikük máris úgy látja, hogy beköszöntött azok- j nak a gépeknek a korszaka, ‘ amelyek teljességgel helyette- j síteni tudják az erhbert, kiszo- rítják nemcsak a termelőmun­kából, hanem a szellemi, érzel­mi tevékenységből is. Ostobaság összehasonlitani alcár a legtökéletesebb gép működését is az emberi agy tevékenységével, amely tud gondolkozni, következteteseket levonni, a világot megismerni, elemezni és általánosítani az élet jelenségeit, előre tudja látni új fizikai jelenségek ke­letkezését és társadalmi-poli­tikai események menetét! Tegyük fel egy percre, hogy van olyan kibernetikai gép, amelyet mennyiség tekinteté­ben össze lehet hasonlítani az átlagos emberi aggyal, más szóval: amelynek kb. 15 milli­árd elektroncsöve van. Tegyük fel, hogy e gép számára oly hatalmas épületet emelnek, amely a moszkvai Lomono­szov egyetemnél is nagyobb. Tegyük fel továbbá, hogy e Cép elektroncsöveinek aram­mal való ellátására az Angara folyó minden energiáját, hűté­sükre pedig a Volga egész víz­készletét felhasználják. Végül tegyük fel, hogy elegendő mennyiségű elektroncsövet tartalékolnak, hiszen percen­ként mintegy ezer elektroncső kiég és a higanyt pótolni kell. És az eredmény? Ez a gép meg tud oldani jó néhány lo­gikai és matematikai felada­tot, ám soha nem lesz képes olyasmit produkálni, ami csak megközelítőleg is hasonlít egy eredeti irodalmi alkotásra. Tűrhetően le tud fordítani egy műszaki könyvet, de soha nem tud idegen nyelvre átültetni egy regényt vagy elbeszélést, Ha beleteszünk ebbe a gépbe egy nyersfordítást, elégséges szókészletet és a verselés sza­bályait — a prózai szöveget lélektelen rímekbe tudja szed­Égés és robbanás Az égést mindnyájan ismer­jük; velejében az a kémiai fo­lyamat, amikor valamilyen anyag oxigénnel egyesül, oxi­dálódik. Lépten-nyomon talál­kozunk ilyen átalakulásokkal. Ez történik, amikor a szén vagy egy halom száraz levél elég, amikor a gázlámpa vilá­gít, ilyen a vasvágány rozsdá- sodása, az ember, vagy akár az egér lélekzése, a szentjános- bogánka villogása, az autó rob­banómotorjának működése, vagy a gyutacs felrobbanása. Ha gyufát gyújtunk, akkor a gyufa fejenek kétféle anyaga változik meg. Az egyik egyesül az oxigénnel, a másik szállítja, fejleszti az' oxigént. Ez a kétféle anyag a gyufa fe­jében békésein elmarad egymás mellett mindaddig, amíg a . , gyufát oda nem dörzsöljük a ni. Am ennek soha nem lesz ^^z oldalához, amikor a dör- koze az igazi költészethez. Ez a gép tíz- vagy húszezerszer gyorsabban fog számolni az embernél, de csak olyan fel­adatokat tud megoldani, ame­lyekhez előre meg lehet adni a részletes programfeladatot. zsölás a gyufa fejét annyira felhevíti, hogy a benne lévő kétféle anyag, az éghető és az égető a kémiai átalakulást el­indítja. Höemelkedés általá­nosan kedvez a legtöbb ké­miai reakciónak; ezért nő a , , > . _ . ! miai reaiKcioma«;, ezen. no ° ^í%,íat3 ' f.áhrmenyylvel » i növény nyáron gyorsabban J ■ kl?ernetlka‘ | mint télen. a gvufa fejében elektroncsöveinek szamai - i lév6 gyúlékony anyag elégése akkora meleget fejleszt, hogy a fácska gyúlékony gázokat fejleszt, amelyek mindjárt lángra is lobbannak. Maga a láng jelenléte bizonyítja, hogy itt gáz ég, amely körülbelül ugyanaz, akár fa ég. akár szén. szamát — sem emberi agyat, sem más hozzá hasonlót nem nyerhe­tünk! Mi azt tartjuk, hogy a kiber­netikai gép, akárcsak minden egyéb gép, az ember munkál­kodásának eszköze. Bizonyos határok között folytatása az emberi agynak, miként a ka­lapács is folytatása a kézvak. A szovjet tudomány újítások­kal, újabb elmét szerkezetek­kel tökéletesíti a kibernetikát. A technikának ez az ága a Szovjetunióban az embernek nem ellensége, hanem jó ba­rátja és segítőtársa, amelynek révén meggyorsul a szocialis­ta társadalom fejlődése, kövy- nyebbé válik az ember - mun­kája. L. SZUHAREVSZK1J, az orvostudományok doktora. gyullad és lassanként oxidáló­dik, de nem mindig ég Láng­gal, hanem csak izzik. Mind­ennek a sokféle kémiai folya­matnak sok oxigénre van szük­sége, amiről nem mindig gon­doskodnak eléggé. Ha a szenet fölös oxigénben hevítjük, úgy látszik, a szén oxidjainak vala­milyen szilárd keveréke léte­sül. Amint azután a hőmérsék­let egyre magasabbra válik, ez az oxidkeverék is felbomlik, szénmonoxid és széndioxid fejlődik; ennek a két gáznak az aránya attól függ, mennyi levegő ért a szénhez. Ha bősé­gesen volt levegő, akkor alig, vagy semmi monoxid sem fej­lődik, s ez is csakhamar dioxiddá ég el. A világítógáz égése nem olyan bonyolult; ha a sze­net alkalmas edényben (retorta) felhevítik, gázokat fejleszt, amelyek velejében hidrogén­ből, metánból, szénmonoxid- ból, nitrogénből és oxigénből állnak. Ez a világi to gáz. A gáz­ke vevőknek körülbelül a fele ^hidrogén, a negyedénél vala- *mive 1 több a metán, ezenkí­vül kis mennyiségben más szén’-' 'roeének is fedődnek. A világüógázt régebben — amint magyar neve is mutatja +- tu­lajdonkénben fényes lángja miatt világításra használták; a láng ezt a világító hatását éppen ezeknek a kismennyisé- gű szénhidrogéneknek köszön­hette -a mai nap világításra Az a meleg, amelyet az égő hasznúlják a gázt, erre már fa fejleszt, további gázt fej- nem a lángja világító erejét leszt, a fölötte lévő szénből és alázzák ki, hanem a nemvi- erre ez a gáz is meggyullad; lásítóvá tett lánggal fehéren izzóvá tesznek egy finomszövé­sű hengert, az Auer-féle haris. ny«t. ez a henger vilá­gít, a gáz pedig esek a hőt ad- ia nun a még egészen jól meg is lehet figyelni, hogy a felhe- vült szénből itt-ott >-kifúi« a gáz és hosszabb, heeves lángot, ad. Miután a szénből minden gáz eltávozott, kiégett, koksz- szerű tömeg marad vis=za, amely velejében már csak tisz­ta szén. Végül ez is annyira : felmelegszik a papiros, fa, gáz j Először jegyezzük meg, hogy égésétől, hogy maga is meg- ez tulajdonképpen lassít és1 séklet még magasabbra emel­A vas rozsdásodása ezért enyhe égés. A levegőbein lévő vízgőz és széndioxid ké­miailag hat a vasira, de ezen­kívül a levegő oxigénje is, te­hát a roasda a vas oxidjából, hidroxidjából és karbonátjá­ból áll; mindez azután évek hosszú során át lassanként vasoxiddá alakul. Kétségtelen, hogy a vas oxidálódása köz­ben meleg is fejlődik, de mert az átalakulás lassú, a meleg túlnyomó része vezetés és su­gárzás által távozik, ezért hő­mérővel nem is észlelhetjük. A madarak és emlősök iz­mait és testük egyéb szöveteit olyan vegyületek alkotják, amelyek szénhidrogén és oxi­génből állana^ vagy szén, hid­rogén-, oxigén-, kén- és nitro-, géniből, amelyek oxidálhatók, ezáltal a többi között szén­dioxid és víz létesül. Az ehhez szükséges oxigént folyton a vér szállítja a szövetekhez, ez is viszi el onnan a létesült széndioxidot és vizet. Ez a folytonos égési folyamat fej­leszti az állati test melegét. Az égés nagyságát maga a szervezet önműködően szabá­lyoz:», s ez független attól, hog» mennyi a testben a fűtő­anyag. Lássuk most azokat a folya­matokat, amelyek a közönsé­ges robbanó motorokban a benzin elégésekor végbemennek. A benzin kő­olajból készül, amely különfé­le szénhidrogéneknek a keve­réke. A gépkocsi hengerében a benzingőz és a levegő keveré két a dugattyú összenyomja; valahányszor gázt, vagy gőzt nyomunk össze, felmelegszik és minél melegebb, annál na^ gyobb nyomást fejt ki a hen­ger falaira. Most a kellő pil­lanatban villamos szikra meg­gyújtja az összesajtolt gázke- vérékét, mire felrobban; ilyen­kor a szénhidrogének hirtelen oxidálódnak és ettől a hőmér A szántódi szoros A BALATON TÉRKEPÉT NÉZEGETVE azt látjuk, hogy a tó északi partjának beöblözésektöl cifra vonalával ellentétben, a somogyi part egészen egyenes, melyet csak Szántódnál tarkít egy háromszögű kiugrás a Tihanyi-félszigettel szemben. Itt egész közelségben láthatjuk magunk előtt a túlpartot. A Balaton »torka-“ ez, ahol a tó másfél kilométerre szűkül össze. A szűkületet a túlsó oldalon a vulkanikus eredetű Tihanyi-félsziget dombjai, az innensőn a tóba másfél kilo­méterre beszögellő szántódi — úgynevezett páros turzás — alkotja. A »turzás~-nak nevezett homokgátak a hullámok töltö­gető munkájának eredményei. Ezek alakították ki a somo­gyi part mai egyenes vonalát is — Csolnoky Jenő szerint nem is olyan régen, 3—4 ezer évvel ezelőtt — szétteregetve a leomlott domboldalak homokját A szántódi turzás ékszerű formája földrajzi különleges­ség, mely létét a Tihanyi-félsziget »hullámúmvékának“ kö­szönheti. Itt ugyanis a • hullámok a tó nyugati medenceré­széből kelet felé, a keletiből pedig nyugat felé hömpölygetik a törmelékeket, s így egymással szemben építették ki a két turzásl. A szántód—tihanyi szűkületnek másik földrajzi érdekes­sége, hogy itt van a Balaton legmélyebb része. A tó átlagos 3—4 méteres mélységével szemben a »tihanyi kútban“ 11 és fél méter a Balaton mélysége. Ennek oka viszont oly föld­rajzi különlegesség, amelyről a Balaton világhírű. A BALATON NAGY TÖMEGŰ VIZE (kb. 1800 mil­lió köbméter) a szél hatására mozgásba kerül. Ha a sízel Keszthely felől fúj, áttolja a vizet a siófoki meden­cébe. A tó vize tehát ilyenkor nem »vízszintes“. Van úgy, hogy egy és ugyanazon időben a siófoki és keszthelyi víz­mércén 20—30 cm szintkülönbséget is mérnek. Az így átnyomódott víz azonban igyekszik egyensúlyi helyzetét visszanyerni, s a tó mélyén visszafelé áramlás kö­vetkezik be. Ez azután oly ritmikus, 10—12 órás periódu­sokban ismétlődő inga mozgáshoz vezet, mint aminőt a mo- sóteknőben okozhatunk, ha annak egyik felét megemelve újra leengedjük. A Balaton vizének ez a szabályos időközök­ben ismétlődő ide-odalengése földrajzi körökben azért világ­hírű, mert ily hosszú ingalengést még sehol sem mértek. A hatalmas ide-oda lengő víztömeg a szántódi szoroson nagy erővel iparkodik átjutni, s így kimossa a Balaton fe­nékiszapját. Ez az áramlás az oka annak, hogy a Balaton­nak itt nagyobb a mélysége, mint máshol, s hogy a szorosban nagy szelek után majd olyan erős »folyást“ észlelhetünk, mint a- Duna sodra. A szántódi tÓ6züküleíet a közlekedéstechnika is ipar­kodott felhaszná’ni. Midőn az 1830-as években először esett szó arról, hogy Magyarországon vasutat építsenek, a Balaton környék híres vízszabályozó mérnöke. Beszédes József azt javasolta, hogy Budáról Füredre, Tihanyba és onnan a szoroson át hídon vezessék a vasutat Szántódra, Kaposvár­ra és úev tovább Kanizsára és a tengerhez. 4D12-BEN EGY ILYENFAJTA MŰSZAKI ATHI- “ DALÁS valóban megvalósult, ha nem is a tó felett, hanem alatta. Ez évben ugyanis Aszófőnél az északi parton áramfejlesztő te’ep létesült, s az-áramot onnan hoz­ták át a déli partra. Búvárok fektették le agyagcsövekben a kábelt a fenékiszapba két éven át tartó munkával. A so­mogyi part 1930-ig kizárólag é Balaton alatti kábelen keresz­tül kapta az áramot, és csak ekkor létesült a Zamárdinál >évő kapcsolóálomás és az a part menti távvezeték, amely most már elsősorban a tatabányai erőműhöz kapcsolta a déli part fürdőhelyeit. Változott az évek során a szorosban a révátkelés is. Eleinte 4 révészlegény kézzel hajtotta a kompot, melyre ked­vező időben vitorlát feszítettek. Az átkelés lassú volt és sokszor félelmetes. Midőn 1818-ban egy Beudant nevű fran­cia földrajztudós tanulmányutat tett a Balatonon, átkelé­sét Tihanyból Szántódra a következőképpen írta le: »... A tihanyi hegy déli szélén révhajó van, mely na­ponként többször kel át. Több kocsit és utast is fel képes venni. Vitorla hajtja, s ha kedvez a szél, egy órán belül át lehet érni, Midőn azonban én mentem rajta, kis ellenszél volt, s két óránál is többe került, míg a másik partra át­értünk. A tó vize erősen hullámzott, és igazi kis tenger be­nyomását keltette. Valósággal himbálóztunk, néha még előre és hátra is buktunk. Az asszonyok sápadt arca, szótlansága és a komoly csend, amelyben voltak, rosszullétü-ket árulta el, ami a tenger hatására emlékeztetett...“ Ezek az átkelési állapotok egy évszázad eltelte után sem sokat változtak. A tájleíró Sági János szerint a századfor­dulókor három komp és kisebb csónakok bonyolították le a révben a forgalmat. »... A komp nehézkes jármű — írta ekkor —, négy ko­csi és több ember fér el rajta. Hatalmas evezőkkel négy ember viszi előbbre. Az utasok kövekből összehányt mólón szállnak be. A kompot jó időbért 20 perc alatt, hullámokban 45 perc alatt hajtják át. Gyalogemberek számára kisebb csónakok szolgálnak. Ha a komp odaát van, a csárdásné jelzést ad a túlparton veszteglő révészeknek. Ha csak gya­logutas részére való csónak kell, egy szalmalángot gyújt, ha komp kell, kettőt. Nappal a füst, éjjel a láng figyelmezteti i túlparti legényeket...“ M A MOTOROS KOMPJÁRAT KÖZLEKEDIK, mégpedig 1928 óta, amióta az állam vette kezébe i révszolgálatot. Ez ideig csak kocsik, gépkocsik számára volt méretezve, idén azonban már elkészült az új méretű komp, amely a kisebb — Ikarusz 31-es — autóbuszokat is képes átszállítani. Az 1938-ban épült mostani révkikötő pe­dig már védett vízterülettel rendelkezik, amely vihar ese­tén a hajóknak is menedékül szolgálhat. MÓRICZ BÉLA, % TIT -tört szakoszt tagja. ked-ik. Az oxidálódás hatása és a hőemelkedés azután a du­gattyút a kívánt irányba löki. Ha a motor helyesein jár, a robbanások a hengerben Rip­pen a helyes mértékben men­nek végbe. Ha azonban a mo­tor járását teljesítőiképességé­nek végső határáig fokozzuk, a benzin gőzének és a levegő­nek kompressziója, valamint a hőmérséklet akkorára emel- ked hetik, hogy a robbanás nem várja be a gyújtást, ha­nem előbb végbemegy. Ilyen­kor a robbanások oly gyorsan követik egymást, hogy a du­gattyút nem ütemesen moz­gatják, hanem »ütik“, a mo­tor »kopog«. Ezt a kopogást a hosszú széniláncú szénhidrogé­nek okozzák. Minthogy tehát az utóbbiak a kopogást akadá­lyozzák, külön ezért szoktuk ezeket az autóbenzinhez ke­verni. Az újabban általánosan is­mertté vált Diesel-motorokban nincs villamos gyújtás, hanem a gázkeveréket a dugattyú annyira összesajtolja, hogy et­től robban fel, a motort pedig ehhez képest tervezik. Ezenkí­vül ezekben a motorokban a nehezebb és olcsóbb olajokat lehet hasznosítani, amiért a Diesel-motorok elterjedése ro­hamosan nő. Ha gyúlékony gázt folytonos áramban eresztünk e levegőbe és meggyújtjuk, egyenletes, nyugodt lángot kapunk, ami­lyen például a világítógáz lángja. Ha azonban a gőzt vagy gázt — a kettő kb. ugyanaz — előbb annyi leve­gővel keverjük, hogy a gáz kel­lően nagy térfogata az elégés­hez szükséges oxigénnel már előzetesen is összekeveredjék, akkor csak kis szikra vagy picke hő kell, hogy az egész eázkeverék meggyulladjon. Ilyenkor ugyanis a szikra mel­lett lévő gázmolekulák az ele­gendő oxigénnel elégnek, ez­által akkora hő válik szabad- ua, hogy a körülöttük lévő molekulák megint meggyul­ladnák: most ezek megint a mellettük lévőket gyújtják meg stb.; és így a folytonos továbbgyulladás által a legrö­videbb, idő alatt az egész gáz­keverék elég. A robbanás te­hát azáltal jön létre, hogy a gázalalkú égési termékek a hirtelen létesült magas hő­mérsékleten aránylag kis tér­ben óriási nyomást fejtenék ki, ami természetesen rombol. Mi­nél több a gáz, tehát minél töményebb, annál nagyobb a ro"-’- -!•*- ' »óbbanás lefolyá­sához szükséges idő nagyon különböző a gázok minősége és aránya szerint. Ha a robbanó gázkeveréket hosszú üvegcsőbe zárjuk, amelynek egyik végében idéz­zük elő a szikrát, a robbanás és az azt követő égés természe­tesen végigszalad az üvegcsö- vön. így fényképezni is lehet a robbanást a különleges FYa- ser-féle kamráival, amelyben az egymást követő felvételek egy milliomod másodpercig tartanak. Szilárd anyagok robbanása a gázokétól inkább csak a rob­banás fokában különbözik. A szilárd robbanószerek ugyanis gázszerű állapotban is átvál­tozhatnak, amikor atomjaik másként helvezkednek el. Ezt az átrendeződést hőemelkedés vagy ütés, vagy valamilyen előzetes robbanás hozza létre. A robbanóanyagok egyik igen fontos csoportját salét­romsavval állítják elő. A sa­létromsavban sok az oxigén, több mint háromnegyede. Ma­ga a sav nem robban, ellenben vegyületei között sok a robba­nó. (Részlet a TIT »Tűz“ előadási útmutatójából.) című

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom