Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-19 / 169. szám
/ SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1958 július W. A donneriak boltjában Aki a város túlsó oldalán, a Donnerban lakik, ismeri az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 268-as számú boltját. Ott van az a Kapos partján, közvetlenül az új híd mellett. Kívülről nem sok jóval kecsegteti a vásárlót a bolt. Málló, omladékos vakolat, elhanyagolt, piszkos kirakat. A kirakatablakon napszítta, fakult, valamikor vörös krepp- papír díszeleg. A kirakatban pedig egyéb dekoráció híján szappant szárítanak, Bélépünk, illetve úgy esünk be az üzletbe, mert a hídépítés miatt a járdát is felemelték, s így a bolt padlózata, amely úgyis elég mélyen volt, most 30 cm-rel mélyebbre került a járda szintjétől. Csak az »-vigasztalt-“, nemcsak mi botladozunk, hanem jóformán úgy esik be az üzletbe a naponta odajáró több száz vásárló közül mindaz, aki megfeledkezik erről a kis szépséghibáról. Belül sem sokkal jobb a kép, mint amit kinn tapasztaltunk. Áru ugyan van bőségesen, bármit kérnek a vevők, kapnak, kivéve a kristálycukrot, mert abból a vállalat is keveset kapott. Egyéb azonban minden rendelkezésére áll a vevőknek, még citrom is. De nem nagyon dicsekedhetnek vele sem az eladók, sem az, aki megveszi, mert ha hazaviszik a félig éretlen citromot, otthon hiába várják beérését, megrothad. Az üzletben ebben a negyedévben ötven kilogramm citrom rothadt meg de meg- rothadt a vállalat többi boltjában is, és ebből mintegy hétezer forint kára származott a vállalatnak. (Helyes lenne, ha külkereskedelmi szerveink felfigyelnének erre, s lehetőleg olyan citromot vásárolnának az országnak, amely akkor sem rothad meg, ha elkerül a fogyasztóhoz.) A falak belülről is málladoznak, hullik a vakolat, a padló gidres-gödrös. Ilyenek a régebbi raktárhelyiségek is. Ahogy nézi az ember a bolt belsejét, a raktárokat, a háborús romra emlékeztető utcai portál részt, arra gondol, nagyon elkelne itt a javítás. Megkérdeztük a bolt helyettes vezetőjét, Kiss Pétert, milyen a forgalom, s mi az oka, hogy ennyire elhanyagolt az üzlet. Naponta hétszáz- nyolcszáz vásárló fordul meg az üzletben, s ez havonta mintegy félmillió forintos forgalmat jelent. Nekünk sem tetszik az üzlet elhanyagoltsága — mondja a boltvezető helyettes. — Kértünk is pénzt a vállalat vezetőségétől, de azt válaszolták, hogy a negyedévi javítási keretből nem adhatnak, mert egyedül ennek az üzletnek a rendbehozása felemésztené az egész pénzt, s nem tudnák meszeltetni havonként a hús- és tejbo'tokat. Közölték, hogy már kértek a városi tanácstól külön fedezetet erre..; Ezért hanyagoltuk él a kirakatok rendbehozását is és ideiglenesen szappan szárítására használjuk. Ugyanis, ha megkapjuk az igényelt összeget, álépítjük az utcai részt, s a három kis kirakatablak helyett két ízléses kirakatablakot és egy bejárati ajtót építünk. Amíg ott voltunk, a boltban mintegy negyven vevő fordult meg. Beszélgettünk néhánnyal, háziasszonyokkal, hazatérő munkásokkal, s elmondották, hogy elégedettek a bolt árukészletével, a kiszolgálók magatartásával... Csak — tették hozzá — ideje lenne rendbehozatni az üzletet, megérdemelné, ha nem is a város közepén van.. 4 Jártunk a városi tanácsnál a donneriak kérése ügyében. A városi tanács elnöke, Mi- kecz János elvtárs és a pénzügyi osztály vezetője, Jakab József ismertették, hogy az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kérése, melyben 51 ezer forintot igényeltek az üzlet rendbehozására, megérkezett a tanácshoz, csak pénz hiányában nem tudták teljesíteni, mint ahogy nem teljesíthették több más vállalat hasonló kérését sem. Jelenleg is az a helyzet — közölték —, hogy a különböző vállalatok 500 ezer forintot igényelnek valóban sürgős dolgokra, de mindössze 190 ezer forint áll a városi tanács rendelkezésére. Nem tudják megígérni az egész összeget, a donneri 268. sz. bolt rendbehozására, de ha valóban sürgős a javítás, a legfontosabbakra biztosítanak pénzt. Ezzel egyet is lehet érteni, mert szerintünk sincs szükség a portál átépítésére, elegendő, ha a külső és belső tatarozást, a meszelést, festést és az üzlet padlózatának emelését elvégzik. A városi tanács már meg is tekintette az üzletet, s 25 ezer forintot szavazott meg a javítási munkálatokra. Teljesül tehát a donneriak kérése, hamarosan rendbehozzák az üzletet. (Sz. L.) Akik ez rakoncátlankodó vizekéi szabályozzák CIÖFOKON, a Tab /elől *»' vezető országút utolsó kanyarulatánál szerényen meghúzódó cégtábla áll a ház falán. Rajta a felírás: ».Székes- fehérvári Vízügyi Igazgatóság Siófoki Balatoni Szakaszmérnöksége-X. Mi somogyiak nem is ismerjük, s így nem is értékeljük kellőképpen a vízügyi szakemberek nélkülözhetetlen munkáját. Miért nem? Mert a természet e sokszor kegyetlen hatalmassága, a víz, rajtunk csak nagyon ritkán vett erőt. Amikor megyénk legnagyobb rendbehozva nem is sejteti, folyója, a Kapos annak idején hogy itt milyen gáládul vi- kilépett vedréből és játszi selkedett az utóbbi években a könnyedséggel kapta fel az Balaton. Tíz, ötven méter, né- útjában álló szénaboglyákat, mely helyen még ennél is na- szalmakazlakat, vagy a cseri gyobb távolságra ellopta a fatelep rönkjeit, akkor meg- térképről a földet a magyar ijedtünk tőle. De ahogy teltek, tenger. De egy napon jöttek múltak az esztendők, úgy bori- a siófoki vízügyesek, mértek, tóttá be a feledés fátyla az számoltak, megjelentek az árvizek sötét emlékét. Nem uszályok, a kotrógépek és ma gondolunk arra, hogy újra már látható kétéves munká- ránk zúdulhat ilyen vész. juk gyümölcse. Erős beton- Nem is keli tartani ettől, mert védő fal, szépen kiképezett a vízügyi igazgatóságok szak- part mutatja, hogy az ember emberei szerte az országban hogyan győzi le a természetet. lati ember, ekként is invitál.) — Ezt nem íróasztalnál kell látni, hanem a helyszínen — mondja. Gépkocsiba ülünk, hogy szemtanúi legyünk, miként zabolázzák meg a siófoki szakaszmérnökség emberei a Balatont. Siófok, szabad-strand. Hírül adták a lapok, a rádió, hogy a múlt vasárnap ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének a siófoki szabadstrandot. Ez a csaknem egy kilométer hosszú terület ma munka. Háromszáznál több ember áll a vártán a rakoncátlankodó Balaton mellett. O ECSÜLETTEL ÁT T.- ■*-* NAK HELYT vcZi- mennyien, teljesítik feladatukat: őrködnek a vizek felett, ki-ki a f oly óknál, vagy miként a siófoki szakaszmérnökség emberei — o balatonpar- ton. Köszönet érte. K. S. jegyietek I A BALATONNAG SZAKSZERVEZETI MUNKÁRÓL Kis szoba, benne két íróasz-' könyvet osztottunk ki, s te-' tagoknak nemcsak a fürdő lé-i — - i--------gyük hozzá: csak kis részben tesítése az egyetlen kívánsát udjuk megtartani minden ta .................................................... g unkat. Hiába, ilyen a ml munkánk, ilyen a gazdaság beállítottsága. — Ezek a körülmények bizonyára megnehezítik a tagokkal való foglalkozást, problémáik, kívánságaik megismerésének lehetőségeit is. — Igen, s ezt gyakran tapasztaljuk is. Éppen ezért gondoskodunk arról, hogy a lehemeg tál, egy írógép és a hozzávaló asztalka, néhány szék. Ez a Balatonnagybereki Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának irodája. Az egész helyiség olyan kicsinek tűnik, hogy aki először lép be ide, azt állapítja meg egy röpke körültekintés után, no, ha ide hárman be akarnak jönni, kettőnek először ki kell mennie. Ki is hinné, hogy ebben a kicsi szobában naponta sok ember fordul meg, nyomukban j tő legjobban szervezzük egyre több gond és öröm ma-! munkánkat, rád, amiről legtöbbet Zöld János, a szakszervezeti bizottság elnöke tud beszélni. — Van itt gond elég — mondja —, hiszen egymást érik a tennivalók. Az egyikkel nem is végeztünk, amikor már ismét azon kell töprengenünk, hogyan tudjuk megoldani a másikat. — Mi adja a fejtörésre az okot? — kérdezzük abban a reményben, hátha valami közelebbit is megtudhatunk a szakszervezeti bizottság elnökétől. Valóban, egymás után mondja el a közelmúltban felmerült problémákat, amelyek egyben tiszta képet adnak arról is, milyen munkával foglalkozik jelenleg a szakszervezet ebben a gazdaságban. — Állandó gondot okoz számunkra a szervezett munkások gyakori cserélődése — mondja, miközben a legújabb statisztikai ívek között keresgél. — Tessék, itt van: jelenleg 1165 a tag'étszámunk, ami nagyon szép, mert az összes dolgozók létszáma 1400- ra tehető. A legnagyobb baj azonban az, hogy ez a szám minduntalan változik, hiszen szerződések járnak le, alkalmi munkák fejeződnek be, és elmennek máshová az itt dolgozók. — Hány tagja volt a szak- szervezetnek néhány évvel ezelőtt? — Sokkal kevesebb. 1954- ben például 650. Ha ehhez a számhoz hasonlítjuk a mostanit, a fejlődés természetesen igen nagy. Mégis a munkásgárda sűrű cserélődése nagyon jól érzékelhető, ha az 1165-ös taglétszám említésekor mindjárt azt is megmondjuk, hogy 1954 óta mintegy 2000 új tagot kellett felvenni áhhoz, hogy ezt a számot elérhessük. Ebben az esztendőben is az első hat hónaip alatt 133 új tagmindenütt igyekeznek válóban erős gátat vetni az árnak. Ezért vonulnak el most már nagyobb baj nélkül a dunai, tiszai áradások, s lesz úrrá az ember egyre inkább a zöldáron vagy a jeges-áron. Igen, a vízárak megfékezöi munkálkodnak a vízügyi szakaszmérnökségeken. a mién- Icen, somogyiakén a siófokiak állnak őrt a vártán. A somogyi folyókkal, nincs túl sok bajuk. De van egy nagy vizük, s ezért egy különleges gondjuk: a Balaton, A HOSSZÚ NEVŰ hivatal egyik kicsiny szobájában Dávid László fiatal vezető mérnökkel ülünk szemközt. A falakon térképek, JTELBŰG a gépkocsi mo- 1 torja. Irány: Zamárdi. x-anyargós úton haladunk az egyik eldugott partszakasz felé. Egyszer csak vége az útnak. Előttünk tekintélyes nagyságú öböl, az utat az elmúlt két esztendőben elrabolta a Balaton, s vagy hatvan méterrel már benn — a korábbi szárazföld testében — csillog a tó tükre. Nem sokáig. Itt is dolgozik már a szakaszmérnökség. Felvonultak az iszapkotró hajók, s vastag csövön lövellik ki magukból a Balaton medréből a töltést. Jó darabon már áll a part betonfala. Nem kell félnie télen már annak a bátor balatonmenti lakosnak, grafikonok. Piros vonalak jel- aki annak idején vagy húsz zik a meteorológiai jelenté- méterre építette házát a víz sekből összeállított adatokat, partjától, de ma már háza töhol, melyik folyónál milyen áradással vagy apadással kell vagy lehet számolni. A Balatonra tereljük a szót, a siófoki »vizesek« munkaterületére. A közben megérkezett Pál- fl Gyula vezető-technikus veszi át a szót. TPálfi Gir'la bácsin meglátszik, hogy gyakorvében ring a Balaton, s a télen a jég kis híja, hogy le nem borotválta a házat o föld színéről. Balatonszemesen, Balaton- őszödön, Balatonlellén, Fonyódon, Balatonberényben. Keszthelyen, de az egész Ba laton m»~*An, e szakasz— * nökség területén folyik t Úgy készül, mint a lucaszék A Somogy megyei Építőipari Vállalat igazgatóságának figyelmébe Már hírt adtunk lapunkban arról, hogy új üzemrésszel bővül ebben az esztendőben a Nagyatádi Konzervgyár. Mivel az eddigi uborkafeldolgozó üzemrész elavult és kicsinek bizonyult az uborkamennyiség feldolgozásához: új uborkatartósító üzemrészt építenek. A tervek szerint az idei uborkatermést — 110 vagon szerződéses uborkát — már ebben az új gyárrészben konzerválják. A Somogy megyei Építőipari Vállalattal kötött megállapodás értelmében az építkezést július 15-re be kellett volna fejezni. Igen, de megállapodás ide, megállapodás oda, az építkezés úgy haladt és halad jelenleg is, mint a lucaszék készítése. Mindössze egy kőműves szakmunkás. két vízvezetékszerelő és néhány segédmunkás dolgozgat. Az üzem vezetősége látva a vontatott építkezést. figyelmeztette a vállalatot. hogy a megjelölt határidőre nem készül el az üzem, sürgős intézkedést várnak. Né*»»“*h István főépit<5~’"'zető utasítást adott ekkor Benkő József építésvezető nek, hogy a kutas! építkezéstől irányítsa az embereket Nagyatádra. Az üzem vezetősége július s-áu {»--’’•>*» fordult az CM ~omogy megyei Igazgatóságához, és sürgői • Igyekszünk segíteni mindenütt, minden esetben. Az üzemegységekben működő üzemi bizottságok és a bizalmiak mindig összeköttetésben állnak a tagsággal, hogy értesülhessünk mindenről, ami a nálunk dolgozó szervezett munkásokat foglalkoztatja... « * * így kezdődött a beszélgetés Zöld Jánossal, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság szak- szervezeti bizottságának elnökével. A folytatás pedig egy kicsit túlságosan eredményekben gazdagnak, hibamentesnek tüntette fel a szakszervezetet. Mé.g Csók Anna, a gazdaság pártszervezetének titkára is csak a jó dolgokat mondta el. Arról beszélt, hogy milyen körültekintően gondoskodnak a dolgozók szórakoztatásáról, a szállások tisztaságának biztosításáról, a sportolni, táncolni, színdarabokat betanulni kívánók igényeinek kielégítéséről, kéréseik teljesítéséről. Ezek után valóban azt lehetett hinni: a nagybereki szakszervezet példaképül állítható a többi gazdaság elé, hogy: ím, lássátok, ez a szak- szervezeti bizottság tele van gonddal, bajjal, a fejlődés nehézségeinek problémáival, s mégis minden megy rendben, semmi hiba nem található mun1 /'jában. Csakhogy a kép nem volna teljes, ha magukat a szakszervezeti tagokat nem kérdeznénk meg, nem hallgatnánk meg véleményüket, esetleges kívánságaikat. Ha ilyenkor valamelyik üzemegység felé elindulunk, nem kell sokáig keresgélni, amíg emberrel találkozunk, hiszen a mezőgazdasági munkák nagyja senkit sem hagy a szállások, szobák hűvösében pihenni. Az úttól nem messze egy cséplőgép dohog. Jó étvágy- gyal eszi a kévéket, s a körülötte sürgő embereknek egy percre sem hagy pihenőt. Kit I szólítsunk hát meg, kit tart- * sunk fel kérdéseinkkel mun- I kajában? A véletlen segítsé- I günkre jött. A cséplőgéptől | nem messze homokfutó áll. A | két lóra egy középkorú férfi vigyáz. Harbach Ferenc. Talán ráér egy kis beszélgetésre. Amint kiderül, épp jó helyre fordultunk. guk. A gabonát szállító szekerek egyikéről fiatalember szól le Harbach Ferenc üzemi bizottsági tagnak. — Mikor lesz már szakszervezeti gyűlés? — Miért? — kérdezzük. — Már oly régen volt?. Ferenc István, a kérdező lemászik a szekérről, s már menet közben mondja. — Több mint egy esztendeje nem volt szakszervezeti gyűlés az egész gazdaságban. Pedig sok mondanivalónk lenne nekünk Imre majoriaknak és a többieknek is. — A munkától lenne-e erre idő? — Lenne. Hiszen maguk a dolgozók kérik. A szakszervezeti tagok úton-útfélen megállítják a vezetőket, mert az időt össze tudnánk egyeztetni. — Milyen kívánságokkal, kérdésekkel fordulnának a gyűlésen a vezetőséghez? — Meg szeretnénk kérdezni, hogyan lehetne ismét olcsóbbá tenni az étkezést. Tudjuk, hogy azelőtt nem számítgattak, kalkuláltak jól, s nekünk szinte csak fillérekbe került az étkezés, s tudjuk azt is, hogy erre ráfizettek. Ám azt is szeretnénk megtudni, hogy az évekkel ezelőtt elkövetett hibákért miért kell nekünk bűnhődni úgy, hogy lényegesen megdrágult az ebéd, vacsora. Ezenkívül azt is elmondanánk, hogy bár filmeket vetítenek az üzemegységekben a hét különböző napjain, a kertészetben és a gépészetben dolgozók pedig könnyen eljutnak a balaton- fenyvesi moziba — ez kevésnek bizonyul. A szakszervezetnek van kulturális alapja. Jó lenne, ha ezen több új könyvet vásárolnának, mint eddig, s az üzemegységekben gyakrabban cserélnék e könyvtárakat. Sokan vagyunk ugyanis olyanok, akik szabad idejüket szívesebben töltik olvasással, rádióhallgatássái, mint a népi tánccsoport próbáival, színdarabok tanulásával. — Szociális szempontból nincs különösebb kifogás?^ — A szállások tisztaságát illetően nincs. Nekem azonban van egy személyes problémám. Három héttel ezelőtt gyorssegélyt kértem családi okok miatt a szakszervezettől. S ma még semmit nem tudok, _ pedig a pénzre igen nagy szükségem volna. Harbach Ferenc, az üzemi bizottság gazdasági _ felelőse gyorsan megadja a választ: — Mióta Ferenc elvtárs kérelme beérkezett, nem tartottunk üzemi bizottsági ülést, mert éppen azelőtt volt ilyen. Ezért nem tudtuk kérelmét elbírálni. Vajon megnyugtató-e ez_ a válasz Ferenc István számára, s megnyugtató-e az , hogy ki tudja, mikor ülnek össze ismét az üzemi bizottság tagjai megbeszélésre, amelyen sor kerül a gyorssegély kérelem Egy 1400 dolgozót foglalkoztató gazdaság szakszervezetének munkájáról nem könnyű átfogó képet adni. Ezek _ a jegyzetek is azt a célt szolgálják, hogy meghallgatva a- Az Imre majori üzemi bi- intézkedést kért. Válasz még | zottságnál én vagyok a gazdanem jött. Július 10-én Benkő t sági felelős — mondja. József építésvezető azt a vá-| — Akkor részletesen tud be- laszt adta Csöbör elvtársnak | szélni az itt folyó szakszerve- arra a kérdésére, hogy miért | zeti munkáról, nem hoz több munkaerőt,? — Hogyne — vágja rá és hogy erre a kérdésre csak a | büszkén hozzáteszi: — a leg- elbírálására, főépítésvezető jelenlétében t nagyobb eredményt a tagszer- ‘ válaszolhat. Állítólag neki J vezésben értük el. Az én nemás utasítást adtak. ivem is sok belépési kérelmen Pár nan már és a;ott szerepel, mert sok dolgomegjelölt határidő lejár. Az ’ zónkat szerveztem be az uboraa tartósításához szűk- ? utóbbi időben. séges gépek már meg is ér-; — Ez helyes. De a tagoknak, ___ _ _ k eztek. épület hiányában a ♦ újaknak és régieknek egyaránt szakszervezeti bizottság vezeszabad ég alatt várják, hogy ? igyekszik mindent megadni a tői és néhány dolgozó vélemétető alá kerüljenek és megin-1 szakszervezet ahhoz, hogy dúlhasson a 110 vagon ubor- J érezzék van, aki gondoskodik ka tartósítása, melyből 701 rpluk, van, aki törődik prob- vagon exportra készül. Az | lémáikkal, gondjaikkal? időjárás kedvez az nborkater- ♦ — Hát... eddig nem volt mésnek, és a napokban nagy ♦ különösebb probléma... mennyiségű szerződéses nő- » — Zöld elvtárs, a szakszervevény érkezik a gyárba. Nem | zeti bizottság elnöke úgy tájé- lesz hely. ahol feldolgozzák. | koztatott minket, hogy rövide- De úgy látszik, mindez nem j sen teljesítik az Imre majoriak számít az Építőipari Vállalat | régi kívánságát: amíg állandó vezetőségének. Mit érdekli | fürdőt nem tudnak létesíteni, őket a Nagyatádi Konzerv-f ideiglenes megoldással biztogyár export-kötelezettségének»slliák a tisztálkodási lehetősé- ...... . , . . ♦ geket. Elkészült már ez az teljesítése, a népgazdaság.; ldeiglenes fürdő? írdek? Nagyon időszerű len- ? _ Nem nem tudok róla ne, ha a vállalat igazgatója | arról sem, hogy lesz egyáltailaposabban utánanézne a J konzervgvári építkezésnek és 1 Ián . — Ez baj. Akkor ki tudja, f .___ _____. „„ | ha az üzemi bizottság tagjának f elelősségre vonna az ep.tke-tudomása róla? ».és kerékkötőit. I Beszélgetés közben később S. .kiderült, hogy a szakszervezeti nyét az itt folyó szakszervezeti munkáról, megmutassuk: milyen a hangulat a vezetőség és a tagság körében. Az egyik oldalon úgy hiszik, mindeddig nagyon jó munkát végeztek. A nagyszámú tagság azonban olyan véleményt mondott: még sok a javítanivaló. Legfőképpen pedig abban, hogy az üzemi bizottságoknak gyakrabban kellene meghallgatni a dolgozók véleményét, kívánságait, hogy a jövőben valóban kielégítőbb munkát végezhessenek. A szakszervezet jó munkáját ugyanis nemcsak az igazolja, hogy milyen gyorsan növekszik a tagok létszáma, hanem az is — sőt az igazán —, hogy milyen véleménnyel vannak a rési és új tagok tevékenységéről Weidincer I jUt!«
