Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-12 / 163. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Szombat, 1958. július 12. HOGY A SPEKULÁNSOK NE GAZDAGODHASSANAK Őstermelői igazolvánnyal látják el a valóban őstermelő gazdákat, — jelent meg a na­pokban a kormány tájékozta­tója. Ennek célja: megakadá­lyozni, hogy a spekulánsok, álőslermelők, őstermelőként fellépve az ősteiTnelőktől az előzőleg összevásárolt, külön­böző zöldség-, gyümölcs- és terményféleségeket búsás ha­szonnal adhassák tovább. Mérő Imrét, a városi tanács kereskedelmi csoportjának ve­zetőjét éppen ezért kerestük fel, s kértük, tájékoztasson bennünket arról, milyen mé­retű volt a kaposvári piacon a spekulánsok tevékenysége, s milyen intézkedéseket szándé­koznak tenni a jövőben ennek megakadályozására. Az eddigi tapasztalatok és a tervek — A spekulánsok tevékeny­sége erősen érezhető a város­ban is — halljuk a választ. — Főleg olyan terményeket vá­sárolnak fel az őstermelőktől, amelyek a piacon hiányoznak, így nagy keresletnek örven­denek. Korábban az almát, hagymát és zöldséget, most pedig mindazokat, melyeket drágábban tudnak továbbad­ni. Ez a tevékenység meg­élénkült, amikor június 1-én rendelet jelent meg a mező­gazdasági termékek felvásár­lásának szabályozására. Az el­múlt hetek tapasztalatai azt mutatták, hogy a szocialista kereskedelem nem rendelke­zett megfelelő mennyiségű és minőségű zöldség- és gyü­mölcsfélével és ezt a helyzetet a spekulánsok igyekeztek ki­használni. Nem egy megtette, hogy már az állomásra elébe ment a vidékről bejövő gaz­dának, s megvette terményét. Persze, ezt nemcsak spekulán­sok, hanem néhány kiskeres­kedő is megtette. — A spekulánsokat nehéz volt leleplezni, mert arra hi­vatkozhattak, , hogy ősterme­lők. És így nemcsak a vá­sárlót csapták be, amikor jó­val drágábban eladták áru­jukat, hanem az államot is, mert kiskereskedést, viszont- eladást folytattak anélkül, hogy ezután adót fizetnének. — A lakosság bejelentése alapján lelepleztünk néhány kiskereskedőt, akik áthágva a rendeletet, szabálysértést kö­vettek el. özvegy Varga Jó­zsef né, Simon József, Ge­lencsér Józsefné kiskereskedő által felvásárolt terményeket elkoboztuk és a földműves­szövetkezeteknek adtuk át. özv. Vargánénak a piactérre szólott a kiskereskedői enge­délye, de megvásárolta Tóth Ferenc . Lenin utcai árusító bódéját is és ott tiltott áru­sítást folytatott, Tóth Feren­cet eladóként alkalmazva na­pi 50 forintért. Ugyanakkor árdrágítást is követett el, mert az 5 forintért megvásá­rolt almát 8 forintért, a 6 forintért megvett almát pedig 9 forintért adta tovább. Ne­vezettea Lenin utcai boltját a kereskedelmi felügyelőség már bezáratta, a másik két kiskereskedő ellen szabálysér­tési eljárás indult, s ha még egyszer ilyen szabálytalansá­gon fogjuk őket, kiskereske­dői igazolványukat, mint megbízhatatlanoktól, vissza­vonjuk. — Terveink? A csoport ed­dig is minden esetben ellen­őrizte a piacokat, üzleteket. Az őstermelői igazolvány be­vezetése után pedig még fo­kozottabb és eredményesebb munkát tudunk végezni, hi­szen most már a spekulánsok nem hivatkozhatnak »ősterme­lői« mivoltukra. Ellenőrizzük azt ás, nehogy kölcsön ve- + gyenek valakitől ilyen iga- i zolványokat. De gondoskodunk) arról is, hogy a kis föld terű-) lettel rendelkező őstermelők a másoktól felvásárolt termé­nyekkel ne folytathassanak egész évben kiskereskedői te­vékenységet. Ki kaphat őstermelői igazolványt? A tapasztalatok szerint te-J hát helyes és szükséges intéz-J kedés volt az őstermelői iga-J zolványok bevezetése. Kik; kaphatnak ilyen igazolványt?! Az előzetes tájékoztatás sze-J fint a termelői igazolványt a’ termelők kérésére az illetékes községi tanács egy* évi idő­tartamra állítja ki. Kaphat­nak termelőszövetkezetek, ter­melőszövetkezeti csoportok, termelői társulások, szakcso­portok, ezeknek tagjai, és Olyan egyéni gazdák, akik egy kataszteri holdnál nagyobb szántóterületen, illetve 600 négyszögöl szőlő-, gyümölcs­ös kert-területen gazdálkod­nak. A termelői igazolvány ki­állításakor 20-tó'. 100 forintig terjedő illetéket kell leróni a földterület nagyságától füg­gően. A termelői igazolványt másra átruházni, kölcsön adni szigorúan tilos. Az pedig az élelmezésügyi miniszter hatás­körébe tartozik, hogy egyes kijelö . piacokon a mezőgaz­dasági termékek és állatok árusítását csak őstermelői iga­zolvánnyal engedélyezik, s el­rendelheti a spekuláció meg­akadályozása érdekében, hogy a kijelölt piacokon csali meg­határozott területen belül la­kók árusíthassanak. Mégis úgy érezzük, ezzel a rendelet nem teljes. Az őster­melői igazolvány ugyanis még nem akadályozza meg teljesen hogy a kis földterülettel ren­delkező »őstermelők« esetleg spekulációs tevékenységet folytassanak. Már tapasztalták ugyanis olyan piacokon, ahol ilyen igazolvány felmutatásá­val lehetett árusítani, hogy az azon feltüntetett termék, va­lamint baromfi többszörösét adta el az illető. Tehát olyan kiegészítő rendelkezésre len­ne szükség, amely ezt teljes­séggel lehetetlenné tenné. Legyen minden vásárló társadalmi ellenőr is! A rendelet az őstermelői iga­zolvány bevezetésével még nem szüntette meg a spekulá­ciót. A város lakosságának áru kell, friss, bőséges válasz­tékú, olcsó termék. Ha való­ban ki tudjuk űzni a speku­lánsokat a piacokról, ehhez szocialista kereskedelmi szer­veink segítségére van szükség. S hogy ezek jelenleg nem ál­lanak feladatuk magaslatán, azt bizonyítja a július 5-én a MÉK Május 1 utcai boltjában megtartott ellenőrzés is. A vá­rosi tanács kereskedelmi cso­portjának dolgozói a bolt ve­zetőjét kötelezték, hogy a fonnyadó, rossz minőségű zöld. séget olcsóbban adja, az 5 fo­rintért árusított rothadó megy- gyet pedig vonja ki az üzlet­ből, mint eladhatatlant. Szom­bati nap volt, de a boltban nem lehetett kapni paradicso­mot, uborkát, tököt, ami pe­dig nélkülözhetetlen a házi­asszonyok vasárnapi bevásár­lásához. így ne csodálkozzunk azon, hogy amikor a kereskedelmi csoport dolgozói felléptek a piacon a spekulánsok ellen, akkor maguk a vásárlók szól­tak azok védelmében, mond­ván: »örüljünk, hogy itt van­nak. legalább van friss, ele­gendő áru«. És tény az is, hogy a vásárlók szívesebben fizet­nek néhány fillérrel többet (pedig ez esetenként egy-két forint), csakhogy friss árut kaphassanak. Ha lesz a szocia­lista kereskedelemnek elegen­dő, friss áruja, akkor kérhet­jük jogosan a lakosság segít­ségét a spekulánsok ellen. Erre pedig igen nagy szük­ség van, hiszen a függetlení­tett ellenőrök nem képesek egyedül eredményes munkát végezni a spekuláció megaka­dályozására. Van ugyan a vá­rosi tanácsnak 17 társadalmi ellenőre, de ezeknek legna­gyobb része dolgozó. A speku­lánsok pedig, ha ki is szorul­nak a piacról, nem fogják könnyen átengedni az eddig nekik oly sok hasznot hozó te­rületet. Bizonyára — mint már eddig néhányan is tették — járják majd a várost, a háza­kat, s úgy próbálnak túladni »termelvényeiken«. Arra kérjük a lakosságot, legyen minden vásárló egyben társadalmi ellenőr is. Ne vá­sároljon a spekulánsoktól, de ne vásároljon ott sem, ahol ár­drágítást tapasztal, hanem az ilyen esetekben hívja fel a szabálytalanságra az illetékes kereskedelmi szervek figyel­mét. Csak így tudjuk, közös összefogással száműzni a ke­reskedelemből a spekulánso­kat, akik eddig a város nya­kán élősködtek. Szalai László SPORT Milyen legyen megyénk labdarúgó bajnokságának új rendje? Hozzászólások a Somogyi Néplap vitaindító cikkéhez Hírül adtuk már, hogy számos javaslat, hozzászólás érkezett be a június 6-i számunkban fenti cím­mel megjelent vitaindító cikkünk­kel kapcsolatban. Ma befejezésül még két hozzászólást közlünk ki­vonatosan, s azután a jövő héten összefoglaljuk a vitát azzal, hogy most már szeretnénk hallani a Somogy megyei Labdarúgó Szövet­ség vezetőinek állásfoglalását, vé­leményét is. Balatonszemesről írják: Bár a Somogyi Néplap junius 6-i számában megjelent írás elég sok általánosságot tartalmaz, még­is helytálló indokkal támasztja alá az új rendszer szükségességét, örülünk, hogy ilyen termékeny vita alakult ki a cikk körül, mert úgy véljük, hogy valamennyi hoz­zászóló egy-egy lépéssel mégis­csak segítette előbbre vinni ezt az ügyet. Mi is ezért adjuk közre a mi sportéletünkből kiragadott pél­dát. Ezek a példák is megmutat­ják, hol kell elsősorban javítani. A Balatonszemesi KSK labdarú­gó csapata a megyei II. osztály­ban, tartalék együttese pedig a III. osztályban szerepelt. Nem kis anyagi megterhelés ez egy olyan kicsi sportkörnek, mint a miénk. Elutaztunk például Tapsonyba, s ez az utazás a 200 forintos ille­tékkel epvütt 1162 forintba került. (Dicséretükre legyen mondva a balatonszemesieknék, hógy ők azok közé a kevesek közé tartoz­nak, akik valamennyi mérkőzésük­re kiálltak. Szerk.) De vállaltuk ezt az áldozatot is, mert tudtuk, hogy a megszerzett jog egyúttal kötelez is. Sajnos, az ilyen súlyos anyagi kötelezettségek eléggé meg­nehezítik a másik két szakosztá­lyunk (asztalitenisz, sakk) fenntar­tását. A fenti példát azért mondtuk el, hogy bizonyítsuk, jogunk van hoz­zászólni a kialakítandó bajnoki rendszerhez. Mi a helyes megol­dás? Alaposan megfontolni min­dent, mielőtt határoznánk. Hely­telen lenne lélektelenül kimonda­ni például a megyei II. osztály megszüntetését. Az újjászervezett bajnok-ágban ne csak az erővi­szonyok legyenek a mérvadók, ha­nem vegyék figvelerhbe a Közleke­dési lehetőségeket is. Javasoljuk, hogy a bajnoki rend megtárgya­lásába vonják be az érdekelt sportköröket, hogy azok is el­mondhassák véleményüket. Igaz, hogy egy ilyen beutazás Kapos­várra a sportköröknek költséget jelent, de ez még kisebb költség, mintha meghallgatásunk nélkül, mechanikusan beosztanak bennün­ket távoli csoportokba, s rosszal csoportosítják a csapatokat. Az eddigi javaslatok mind a já­rási bajnokságok visszaállítása mellett törtek lándzsát. Megmond­juk őszintén, hogy ezt a kérdést is helytelen volna mechanikusan elintézni. A mi járásunkban van például Pusztaszemes, s amikor ehhez a csapathoz kellett utaz­nunk kb. 700 forintba került az út. Pedig csak 15 km-re van tő­lünk e helység. Az 50 km-re lévő Balatonszentgyörgyre - mért van vasút — 200 forintért elutazhatott a csapat. A fő szempont tehát a vasúti közlekedés nyújtotta lehe­tőségek kihasználása kell legyen. Módot kellene találni arra is, hogy valamiképp kapjunk kedvez­ményes utazást az ol>an helyekre az autóbuszon is, ahol más köz­lekedési eszköz nincs. Vélemé­nyünk szerint a III. osztály nem volna káros, ha megfelelően ala­kítanánk ki azt a hét-nyolc cso­portot. Irnen a csapatok jó sze­replés esetén a három vagy négy Kaposmérői levél: A megyei bajnokság új rendjé­vel kapcsolatban kialakult vitához a kaposmérői sportkör nevében hozzá kívánok szólni. Nem aka­rok konkrét javaslatot tenni a különböző osztályok beosztására, csupán azt tartom elsősorban fon­tosnak, hogy a megyei bajnokság alsóbb osztályainál a csoportbe­osztást az utazási lehetőségek messzemenő figyelembevetelével készítsék el. Ezzel kapcsolatban hivatkozom csapatom ez évi ta­pasztalatait a. A Kaposmérői SK a megyei II. osztály drávai csoportjában sze­repelt, tartalék együttesünk pedig a megyei III. osztályban. Vala­mennyi mérkőzésre elutaztunk. Sokszor súlyos akadályokat le­küzdve, hogy eleget tegyünk a sporterkölcs követelményeinek. Sajnos, nem mondhatjuk ezt el valamennyi ellenfelünkről. Volt olvan ellenfelünk, amelyik csak hitegetett bennünket, hogy jön, s nem érkezett meg. Akadt olyan csoportból álló megyei n. osztály­ba juthatnának fel. Nagy probléma járási szinten az olyan községekbe való utazás, amely a vasútállomástól 3—5 kilo­méterre, esetleg távolabb van. Itt javasoljak a korábbi évek jól be­vált gyakorlatát. Bizonyos távol­ságon felül (2 km) legyen kötelez­ve a vendéglátó csapat a vendég együttest a pályára, illetve visz- szaszállítani. Szabjanak meg mint­egy normális díjtételt. Persze nem olyant, mint a buzsákiak, ahol 120 forintot számoltak fel sportkö­rünknek a vasútállomásra szállí­tásért. Többet, mint amennyibe az összes vasúti költségünk került. Látszólag kicsi, de fontos kérdés volna ez, amelyet ha sikerül n.T-g- Glcíanunk, sokkal kevesebbre csök­kenne az elmaradt, vagy lemon­dott méi kőzések száma. A balatonszemesi sportkör ve­zetősége nevében: Pavelka István sportköri titkár. is, amelyik már eleve kijelentette, hogy nincs pénze az utazásra, emiatt maradt el a mérkőzés. Szerény véleményem, hogy az Ilyen eljárás súlyosan sportszerűt­len, és nem megoldás az, hogy a vendégcsapatra hasztalanul vára­kozó eg> üttes játék nélkül kapja meg a két pontot. Tudjuk, hogy a kis falusi sportkörök anyagi alap­ja a rendezvények bevétele. Ebből fedezzük az utazási költségeket. No már most, ha mi elutazunk az ellenfélhez és az nem jön vissza, akkor nemcsak erkölcsi kár ér bennünket, hanem anyagi is. Va­lami olyan megoldást kell találni, hogy az el nem utazó csapatot ne csak a két bajnoki pont elvételé­vel sújtsa a fegyelmi határozat, hanem ítélj'enek meg valami anya­gi kártérítést is. Ez esetben majd jobban megfontolja az el nem utazó egvüttes az idegenbeli mér­kőzésének lemondását. Dr. Mészáros Ferenc sportköri elnök. Egy spartakíád járási döntő és labdarúgás szerepel a vasárnap sportműsorában Hangos sportpálya—csendes kultúrház VÍZVÁRI JEGYZETEK ÜGY MONDJAK, minden jó, ha a vége jó. Csak aztán érvényt szerezzen magának ez a mondás Vízvárott is! Itt sok bajt kevert a szó­beszéd a fiatalság körül még nem is olyan régen. Sok összecsapásra került sor az idősebbek és a fiatalabbak kozott, s nem akadt hosszú ideig gazdája annak a fel­adatnak, hogy a sokszor bi­zony igazságtalanul ócsárolt fiatalokkal elbeszélgessen. Közöttük is elsősorban a KISZ-fiatalokkal: mit miért tesznek, mik a terveik, mit akarnak csinálni, mihez len­ne kedvük. Miként lesz a bolhából elefánt a rosszindulat nyel­vén, ezt bizonyította most is az, hogy a vízvári fiatalok­nak még a járás székhelyén is rossz híre járta mind az utóbbi időkig. Miért csak az utóbbiakig? Csoda történt? Magunk között szólva nem történt ilyesmi, de elérkezett egy fordulat a falu életében, ami új utakat sejtet. Vizvá- rott egy sportkör alakult szakosztályokkal, elnökség­gel és tekintélyes fegyelmi bizottsággal, ahogy ez már lenni szokott hasonló alaku­lásokkor. A sportkör meg­alakulásakor vált bebizonyí­totta, hogy mennyire igaz­talan az, aki arról beszél, hogy »a vízvári fiatalokat nem érdekli semmi«. Vagy: »Ha beteszik a lábukat a kultúrba, törés-zúzás ielzi, hogy ott vannak!« Avagy így: »Nem akarnak azok tenni semmit a falu érdeké­ben, előbbre-lendítésében!« S íme, mi a valóság! Né­hány héttel a sportkör meg­alakulása után valahány va­lamire való fiatal ott áll a sportkör oldalán, maris öt­ven tagot számlál belőlük a sportkör, s négyszer ötven ember pedig pártoló tag. Azaz valami úton-módon részt kér a sportkör úttörő­munkájából. Az idősebb víz­váriak érdeklődését is fel­keltette a mozgolódás, kér­ték őket, tisztségeket vállal­tak az egyesületben és szi­lárd meggyőződéssel vallják, hogy szigorú szeretettel in­tézik a fiatalok ügyeit. Mint­egy felismerve a sport ne­velő erejét. A SPORTKÖR benevezett a nyárt kupa bajnokságok­ba, névadáskor pedig a Vö­rös Traktor S. K. nevet kapta. A fiatalok társadal­mi munkában kerítették kö­rül a pályát. Salakpályát is építenek, az úttörők pedig ősszel befásítják a futball- pálya környékét. Gesztenye­fákat ültetnek. A halászok felajánlották, hogy megfon­ják a hálókat mind a lab­darúgók számára, mind a röplabda pályára. Mert a lányoknak is helyet biztosí­tanak a sportkörben — a röplabdázást nekik szánják. Szóval van elég feladat és örvendetes, hogy mindnek van gazdája. A vízvári ese­mények kapcsán mégis ve­gyül némi üröm az örömbe. Ez pedig az, hogy a kultúr­ház ismét kimaradt a mun­kaprogramból. Pedig a sportköri élet pezsgése ar­ról vall, hogy bizony itt is lehetné tenni valamit, ha lenne, akinek hiányozna a kulturális élet. Nem csomó­keresés ez a kákán, ne ve­gye senki annak. De a víz­vári fiatalság problémája annak idején a kultúrház kapcsán került rossz meg­világításban felszínre. Az igazgató — nem is kicsit — a fiatalokra hárította volt a felelősséget azért, hogy nem történik a kult úrházban Vége van a labdarúgó bajnoki idénynek, vasárnap ennek meg­felelően már kevés sportesemény lesz megyeszerte. Pihennek NB-s csapataink - a K. Kinizsi kivéte­lével — és az alsóbb osztályú baj­nokságok résztvevői. Az országos vidéki bajnokság Diósgyőrbe várja vendégül a legjobb vidéki atlétá­kat, közöttük öt Somogy megyei atlétát is. Idehaza mindös.sze egy »járási spartokiád döntő (Balaton- f bogláron), a Dunántúli Honvéd f Válogatott—K. Kinizsi és nyolc me- ieyei I. osztályú, valamint három i megyei II. osztályú labdarúgó f mérkőzés szerepel a sport műso- é rában. i Nagy érdeklődés el.őzi meg Ba- \ latonbogláron a járási KlSZ-bi- f 20ttság rendezésében sorra kerülő semmi. Nincs a kuli úrház- ifonyódi járási spartakiád döntőt. nak programja, senki nemLA hÍ^etiAélH«11S1iFálii , J többi járás hasonló döntőit es hajlandó terem bért fizetni a y megmutatni, hogy igenis meg ie- kuitúrházban és így tovább.^bet sikeresen szervezni egy spar- A fő vád persze a fiatalokat ^akészfteni.^0 gondáal kel1 érte, hogy nem akarnak f a megyei labdarúgó bajnokság reszt venni semminemű kul-fT- osztályában nem ígér különó­tnrmiinkáhan Poriia ieon#sebb i2Salmat az utolsó forduló. A turmuni-capan. Pedig igen? bajnoki cím sorsa már eldőlt. hiányzik Vízvárról a kultu-faogy hány csapat esik ki, azt rális élet. Sajnálatos dolog,# úgysem lehet ma még eldönteni, ____ .,%lhisz ez az egyre késő MLSZ-hatá­h ogy senkinek nem Jti.fr02amak a függvénye lesz majd, eszébe például újjászervez-^azé a határozaté, amely a Ném­ái a két év előtt oly sokat dicsért, oly sok sikert meg­élt vízvári népi együttest. Ennek kapcsán még most is csak azt tudjuk mondani, amit korábban mondtunk: ki kezdeményezzen, ha nem a fintnl-mo közöttük ic olaö f Előzetes híradásban számoltunk tiataisag, Közöttük is eisö-jbe arróI hogy hosszü szünet utah sorban a legjobbak, Vízvár .újból pályára lépnek a kaposvári ifjú kommunistái, a kisze- \kézilabdázók. cpb ? i # Nos, ez a bemutatkozás jól si­i került. E sportág maroknyi, de Amikor a Vízvári Általa- éigen lelkes barótai i61 időzítették ii ? vlzvan /uuqia fezt a bemutatot Az NB n-es lab­nos Iskola Igazgatója oröm-^darúgó mérkőzés előtt 2000 néző­mel tájékoztatott bennünketinek bizonyították be, hogy milyen a sportkör meealaknlásárnl iszép sP°r«g a kézilabda. Méghuz- -,poít.r.. megalaKtnasaroi. # zá ennek a most egyre mkabb fei­mukodeserol, önkéntelenül f kapott, változata, a kispályás kézi­vetődött fel bennünk ismét )labda­a gondolat: nem akkor len-L Mit láttunk e bemutatón? a já- Ä ^ 1 r \ték sok-sok szépségét. De láttuk ne-e komoly eredmeny, iga- é a2t jS> hogy még sokat kellene e zi »-férfi munka-« a falu tár-^sportolóknak tanulniok. Erre meg sadalmi életének újbóli#1® vclna a m6?* bisz a szomszé- , , ,,,, , J \dos Pécsett mar komoly bajnok­mozgásba lendítése, ha &vság folyik e sportágban. Hasonio­sportpálya mellett, mely máriképp fel lehetne itt is támasztani most edzések zajától han-in<5hány csapatot, megrendezni a gos, a kultúrházba is beköl­tözne a nyár végeztével azonnal az élet? Akik most megfelelő mederbe tudták terelni a fiatalokban égő tettvágyat, a sokat ígérői Az úttöróházak közötti sport- ^,, , f versenyeken — amelyeken az or­energiáJíat, azoktól méltán iSZág legjobb úttörő sportolói mé- elvárhatjuk azt is, hogy ba-Jrik össze erejüket - kaposvári ráti elvtársi «leeítséeükkel ipa-1tások is reszt vesznek- A ver- rau eiviarsi segiisegUKKei #seny előtt egy hetet a csiuebérci ott legyenek a fiatalok mel- é snorttáhorba t; • ? mjtások. i Kaposvár válogatott úttörő-atlétái [négytusa versenyben indulnak az r országos spartakiádon, továbbá __ _r ^asztaliteniszben és úszásban kép­NEM OL\ NEHEZ ez a viselik városunk úttörő-sportját. A bnvvá k^lipnpipahások egész télen át rendszeres usaK nozza Keneneftorn£terjni edzéssel készültek er­végre látni! fre a versenysorozatra. Uszórnk Ä ugyan a felkészülést fedett uszoda .______ k* !•> hiányában csak tavasszal kezdhet*­z eti Bajnokságok rendjét van 2hi­vatva megállapítani. A vasárnap sportműsora: Spartakiád: Járási döntő Balatonbogláron, délelőtt 9 órakor. Labdarúgás: Barátságos mérkőzés: K. Kinizsi—Dunántúli Honvéd Válogatott, Kinizsi-pálya, 17.30 ó. Megyei I. osztály: Lengyeltóti—Barcs, Lengyeltóti, 17 ó. Jv. Szigetvári. Marcali—Somogyszob, Marcali, 18 ó. Jv: Váradi. Gyékényes-Balatonboglár, gyé­kényes, 17.30 ó. Jv: Fenyvesi. Zamárdi-Balatonlelle, Zamárdi, 18 ó. Jv: Dobszai. Siofok-K. Kinizsi II., Siófok, 18 ó. .Tv: Magyar. Tab-Nagybajom, Tab, 17 ó. Jv: Tokaji. Böhünye—KH Vasutas, Böhönye, 15 ó. Jv: Csizi. Taszár-Fonyód, Taszár, 18 6. Jv: Horváth G. II. osztály: Felsőmocsolád-Igai (Reichardt), Sorríogyszil-Kaposfüred (Gadányi), Nagyberki-Kéthely (Ignáczi). Helyes volt a kezdeményezés, várjuk a folytatást városi bajnokságot. E bajnokság tapasztalatainak birtokában meg­nyílna a továbbfejlődés előtt is az út. A kaposvári »kézilabda-rangadó« egyébként döntetlenül végződött. Eredmény: K. Textiles—Kaposvár vegyes 10:10 Góldobók: Palkovics 4, Körtési 3, Pánovics 3, ill. Tarnóczai 5, Mó­zes dr. 3. Arató 2. Mindkét csa­patban a góldobó Játékosok tün­tették ki magukat, valamint a Textilesnél a labdarúgó pályákról ismert Ducsai — ezúttal mint ka­pus, a városi vegyes csapatban pe­dig Szittya. Még pár szó a mérkőzésről: a kispályás kézilabda is csapatjá­ték. Nem szabad a játékosoknak túlzásba vinni az egyénieskedést. Úttörő sportolóink a% országos spartakiádra készülnek lett a kulturális élet kibon­takoztatásában is! sem. ték meg, de így is reménnyel te­kintünk szereplésük elé. Asztali­teniszezőink jó játékerőt képvisel­nek, atlétáink között pedig több megyei úttörő csúcs-tartó is van. Soroljuk fel, kik kerültek be a város válogatottjába: Atlétika: Botykai János, Lelkes István. Horváth Gábor, Király Já- hos. Szegfy László, Székely Dénes. Asztalitenisz: Zakaiiás Tamás, Fi­scher Adám. Úszás: Csordás Csa­ba, Szabados György. Ezúttal is sok sikert és eredmé­nyes versenyzést kívánunk »ekik. Tarnőcai István úttürőháfti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom