Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-12 / 163. szám
*7 X __ * '*POS\l** VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 163. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szombat, 1958. július 12. Mai számunk tartalmából: EGY FALU KÉT ARCA TUDOMÁNY—TECHNIKA EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR JELENTES A FÖLDEKRŐL Megkezdődött az új gabona szállítása Pár nap óta meggyorsult megyénkben a gabona betakarítása. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek határában a termés nagy részét kombájnok és aratógépek vágják. A Balatonújhelyi Állami Gazdaság, amelyik a megye állami gazdaságai közül elsőnek végzett az összes őszi árpa és kenyérgabona aratásával, a kombájnnal betakarított búza egy részét — ötszáz mázsát — már be is szállította a siófoki malomba. Ezenkívül nyolc vagon búza a gazdaság magtárában van. Folyamatosan csépelik az asztagba hordott gabonát. A gazdaság 16 vagon fémzárolt vetőmagot küld majd a termelőszövetkezeteknek és más társgazdaságoknak. A többi állami gazdaság is egymás után jelenti szállítási szándékát. így a háromfai és nagybaráti gazdaság szintén megkezdi a napokban több vagon kenyérgabona átadását. A terményforgalmi vállalat telepein is van forgalom. Barcson például majdnem 200 mázsa őszi árpát vettek át a termelőktől. Nagyatádon pedig több mint ötven mázsa árpa került a TV raktárába. Hétfőn csépelnek Kúntelepen Kúntelepen hétfőn reggel hullik az első búzakéve a dobba. Ma kezdik a behordást. De vasárnap is forgolódnak á tanács készítette »menetrend« szerint a fogatok. Tervszerűen, s nem egyszerre történik a betakarulás, hisz a mezőn lévő gabona nem mind kazal-érett. Azokhoz a gazdákhoz megy előbb a gép, akik korábban befejezték az aratást. A kezdet csak akkor nehéz, ha rosszul fogunk valamihez. A kúntelepiek jól felkészültek, együtt a cséplő- csapat, s hétfőn bátran jelt adhat az indulásra a traktoros — lesz mit kézbe vennie az etetőnek. IA termést ad a lengyel zab A bőszénfai lótenyésztő telep gazdaságában három esztendővel ezelőtt vetettek először Lengyelországból hozott őszi zabot. Azóta már jól meghonosodott itt a »tarisznyában« Magyarországra vándorolt takarmánygabona, és minden évben jó termést ad. Az elmúlt ősszel majdnem negyvc.n kataszteri holdon vetették el a magot, jól át is telelt, a kora tavaszi, majd a májusi kedvezőtlen idő, a száraz fagyok és nagy hőség azonban nem maradt .hatástalan reá. Ennek ellenére kétszer annyit terem, mint a tavaszi zab. Aratását pénteken reggel kezdték meg kézi erővel, miután a vihar erősen összekuszálta ezt a takarmánygabonát. Holdanként 8 mázsás termésre van kilátás, ami négy mázsával kevesebb az elmúlt évinél, de ennyivel több a tavaszi zabnál. Egy hét múlva már új zabból etetik Bő- szénfán a lovakat és a kis bárányokat, míg a tavaszi zab csak három hét múlva kerülhet az állatok elé. A nagyatádi járás tsx-ei befejezték as aratást Csütörtökön már nem volt lábonálló gabona a nagyatádi járás termelőszövetkezeteinek tábláin. A tagok szegre akaszthatják a kaszát, legalábbis addig, míg beérik a zab. A gépek meg oda mehetnek, ahoi van még tennivaló. Kicsit szikkad, szárad a kepébe rakott búza, s megkezdődik a behordás. Nem sietve, de nem is késve, annak rendje és módja szerint hordják kazlakba majd az évi termést. Nem kell sokáig várni, s felbúgnak az aszta- gok mellett a cséplőgépek, és eszik utolsó szálig a kévékbe kötött gabonát. A tarlón pedig — ahol nemrég még kalászok ringtak — megjelennek a traktorok, s kezdődik élőről minden; ekevas hasít a földbe, szántanak újra, új magok alá. Hruscsov felszólalása la Német Szocialista Egységpárt V. kongresszusán Berlin (TASZSZ). A Német | Szocialista Egységpárt V. kongresszusának péntek reg- ; geli ülését Heinrich Rau nyi- [ tóttá meg. A kongresszus ne- t vében köszöntötte a Mongol [Népi Forradalmi Párt küldött- ; ségét és a mongol népet, a J mongol népi forradalom 37. i évfordulója alkalmából. Ez- } után átadta a szót N. Sz. I Hruscsovnak, a Szovjetunió S Kommunista Pártja Központi Í Bizottsága első titkárának, az SZKP küldöttsége vezetőjé- t nek. Amikor Hruscsov szólás- ; ra emelkedett, a termen vi- t haros lelkesedés hullámzott f végig. A küldöttek felállva, ; tapssal és éljenzéssel köszön- % tötték az SZKP Központi Bi- t zottságának első titkárát. | Hruscsov a Szovjetunió {Kommunista Pártja nevében | köszöntötte a kongresszus kül- j dötteit. t Üdvözölte a Német De- i mokratikus Köztársaság ♦ dolgozóit és azokat a nagy ♦ sikereket, amelyeket a szo- 1 cialista építésben a Német | Szocialista Egységpárt IV. t és V. kongresszusa között | kivívtak. ♦ Hruscsov ezután behatóan foglalkozott azokkal a nagy gazdasági sikerekkel, amelyeket a Szovjetunió és az egész szocialista tábor aratott. Számokat idézett, amelyek beszédesen tanúsítják, hogy a Szovjetunió sok termékfajta termelésében csaknem elérte, vagy túl is szárnyalta az Egyesült Államokat. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára foglalkozott Németország újraegyesítésének kérdésével. A kongresszus küldöttei hatalmas lelkesedéssel fogadták Hruscsov elvtársnak azt a kijelentését, hogy a szovjet kormány 1959. január 1-től kezdve teljes egészében lemond arról az összegről, amelyet az NDK a területén ideiglenesen állomásozó csapatok fenntartási költségeinek fejében eddig fizetett. Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy ez a lépés elősegíti majd a két nép baráti kapcsolatainak további megszilárdítását. Ezután az SZKP Központi Bizottságának első titkára foglalkozott a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak, valamint Jugoszláviának kölcsönös kapcsolatait érintő néhány kérdéssel, s a revizionizmus ellen a nemzetközi munkásmozgalomban vívott harc kérdéseivel. Végül felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a Német Szocialista Egységpárt V. kongresszusához intézett üdvözletét, A küldöttek viharos, szűnni nem akaró lelkes tapssal és »hurrá« kiáltásokkal fogadták Hruscsov elvtárs felszólalását. Egy nyugatnémet lap szerint Dulles nem akarja Németország egyesítését Bonn (TASZSZ). A Die Wellt című lap washingtoni tudósítója ismerteti azokat a kijelentéseket, amelyeket Soustelle elkoboztatla a Francia Kommunista Párt hetilapját Egyéni érdek, államérdek. Ha nem védekezünk ellene, az ország is, de legjobban a termelő károsul. Megyénkben sem tettünk meg mindent a kolorádó, a burgonyára legveszedelmesebb kártevő ellen. Szervezettebb és fokozottabb munkát megyeszerte! Vegyszeres védekezést kell alkalmazni minden — akár fertőzött, akár nem — burgonyával bevetett területen. Már jelentkezett. vagy még csak ezután dugja ki fejét a földből a levélre éhes új nemzedék. Nem szabad megvárni, míg petéiket lerakják. Július 14-én általános hadjárat kezdődik elpusztításukra. A munka csak úgy lesz teljes, ha egységesen és azonos időben védekezünk. A csurgói járásban például 14-től 19-ig mozgósítják majd az összevonható erőket. Az eredmény egyik legfőbb feltétele a jó szervezés. A tanácsokon kívül a tömegszervezeteket is be kell vonni a munkába. Legyen minden .dűlőnek, határrésznek felelős gazdája, aki vagy akik ellenőrzik, vajon nem maradt-e ki Párizs (MTI). Soustelle »bemutatkozott« tájékoztatásügyi miniszteri tisztében. Első lap- elkobzási határozata a France Nouvellet, a Francia Kommunista Párt hetilapját súj- . tóttá. Az elkobzás oka: a he- véletleniil« egy-egy hold bur-|juk, vagy nem védekezünk el-1 tilap tárgyalásokat sürgetett ? az algériai béke megteremté- t séhez és egy fiatal bebörtönOffensíva — burgonyabog ara h ellen gonyaföld. Gondoskodni megfelelő mennyiségű védőszerről, csoportosítani a porozó és permetező eszközöket, nem utolsósorban tudatosítani a termelőkben 'a nagy offenzíva fontosságát. Külön brigádok szervezése szinte nélkülözhetetlen. Akadnak olyanok, akik a felhívás ellenére sem vesznek majd részt a munkában. Az ilyenek földjén ezek a külön brigádok végzik majd el a permetezést, természetesen a gazda költségére. A tanulóifjúság mozgósítására fel kell hívni a pedagógusokat. Olyan területeken, ahol vegyszeres védekezést nem szabad alkalmazni, különösen hasznos a diákok segítsége. Munkájukért pénzt is kapnak. Az élő burgonyabogár és lárva kilogrammjáért 50 forintot ad a megyei növényvédő állomás a tanács által felvett jegyzőkönyv alapján. A gazda, aki mulaszt, pénzzel fizet hanyagságáért. Nem szül jó vért a könnyelműskö- dés. Jövőre még több lesz a bogár, ha az idén elmulasztlenük lehetőségeinkhez ten. zött katona, Serge Magnien szabadonbocsátását követelte. Az Humanité a lap elkobzása miatt tiltakozva rámutat, hogy a de Gaulle hatalomra kerülése óta már második alkalommal kobozzák el a France Nouvellet az algériai háborúval történő szembehelyez- kedése miatt. Dulles a német kérdésről tett. Dulles egyebek között kijelentette: »Nézetem szerint nagyon fontos, hogy az újraegyesített Németország NATO kapcsolatai révén a Nyugat elszakíthatatlan része legyen.« — Úgy vélem — fűzte hozzá Duties —, hogy Adenauer kancellár jól látja ezt, s megvédi ezt a szilárd politikát, amely Németországot a többi nyugati országhoz fűzi.. a Meggyőződésem, hogy nem volna bölcs és előrelátó dolog, ha Németország újraegyesítését azon az áron vásárolnánk meg, hogv Németország független országgá váljék és semmi kapcsolata ne legyen a Nyugattal...« Szép a cukorrépájuk Végignézve Hetes község határát, akarva, akaratlanul megakad az emberek szeme egy pár gazda cukorrépa-vetésén. Mi is a titka annak, hogy Kiss Péter, Szabó László és Csiszár József répái — becslés szerint — már most elérik a 70 dekás átlagsúlyt? A cukorrépa nagyon tápanyagigényes. A gazdák a múlt nyáron 200 mázsa istállótrágyát hordtak ki a föld egy- egy holdjára. A többi fontos munkát is időben végezték. Az idei száraz tavasz megmutatta, mi haszna van a jó őszi mélyszántásnak és a korai vetésnek. A korán elvetett cukorrépa hamar kikelt, kinőtt a kártevők »fogai« alól, s még a szárazság előtt ki egyelhették. így a répa köny- nyebben vészelte át a korai kánikulát, Ök már előző évben gondoltak a jövő évi termésre, s a szerződéskötéssel nem tekintették befejezettnek a dolgot. Kiss Péter, Szabó László és Csiszár József példája' mutatja, hogy jó cukorrépaterméshez nem elég csupán a jó idő, hanem megfelelő agrotechnika is szükséges hoz- ■ó. KOPHÁZI FERENCNÉ gazdasági felügyelő. Van, aki a mesterséget folytassa Segesden a falu végén egy apró ház falán fatábla hirdeti: »Guricza György bognár.« Hiába esik olyan mesz- sze a falu közepétől a műhely, mégis sokan megfordulnak itt, főleg azok, akik igazán jó kereket akarnak csináltatni. Amikor belépek a szerszámokkal teleaggatott falú szűk műhelybe, a hatvankét esztendős bognár mester szívélyesen fogad. Paár Lajos, Guricza bácsi tanulója épp egy kerékagyat nagyol a sze- kercével. A szilfa tuskó engedelmesen formálódik a szerszám ütemes csapásaira. — Árulja el, Gyuri bácsi, mikor adta a fejét a bognár- ságra? — próbálom az öreget beszédbe hozni. — Hát az odébb volt — pöffent egyet a pipából —, negyvenhat évvel ezelőtt szegődtem el Felsőzsitfán. Apám béres volt Szőcsény pusztán. Tízen voltunk testvérek..; a négy fiú közül egyedül én tanultam ki mesterséget, a többiek megmaradtak a földben. — No aztán milyen sora volt a mesterénél? Jó volt-e az inas sora akkor? — A fene megette — legyint mérgesen, majd a tanulója fellé biccent. — Tudja is ez a gyerek, mit kellett régen dolgozni. A kosztot a mester adta, de a ruhát a szüleim vették meg. A mesterség fortélyait elsajátítani alig maradt idő, hisz hol a kukoricát kellett megkapálni, hol a babot leszedni, hol a jószágot küldtek megetetni, hol vízért szalasztottak. S mésis boldog voltam, hogy mesterséget tanulhatok. Azóta sok helyen megfordultam. 1931-től 1945-ig először gróf Széchényi Bertalan, majd gróf Széchényi Márton birtokán bognárkodtam. — Aztán bevált-e a tanulója? — terelem a beszédet a szorgalmasan dolgozó fiatalemberre. Gyuricza bácsi kicsit elréved, tekintetével végigsimogatja a fiút, kék köténye alá dugja kezét, s hal- kan-lassan zsizsergi: — Olvan ő nekünk, mintha a saját gyerekünk lenne. Ha én már örökre leteszem a szekercét, neki kell továbbvinnie az ipart. Ű lesz az örökös. — Mit tanult két év alatt a Lajos? — Tud ez már mindent. A »pógár« kocsikhoz oldalt, lőcsöt, kereket csinál... jobbára ezekkel van dolgunk, hát mást nem tudhat. Ha egy futókocsit vagy egy hintót hozna be valaki, azért biztos megállna a tudománya. — Hát az iskolában hogy tanul? — Azzal nemigen dicsekor1 hét. Csak közepes, de hát a »pógár«, amikor bejön, nem kéri a bizonyítványt, azt azonban megköveteli, hogy jó kereket csináljon a szekerébe. .. Azt meg csinál.:. — Miért nem megy a tanulás, Lali? — érdeklődöm a magas, halk szavú fiútól. — Nem érek rá tanulni, sok a munka — mondja. De többet harapófogóval se lehet kihúzni belőle. — Hány éves vagy? — Tizenkilenc... jövő őszszel rukkolok be. — S hová valósi? — Mesztegnyő mellé, Hosz- szúvízre. Megtudom tőle, hogy van nyolc hold földjük otthon. Időnként hazajár bátyjával együtt, aki Pesten a GANZ- ban dolgozik, aztán elsegél- getik az öregeket. A szomszéd tér be kis időre Guricza bácsi műhelyébe. A fejszéjéhez keres nyelet. Amikor meghallja, hogy a Laliról is ír az újság, nevetve mondja: — Ki ne felejtsék, hogy bolondul a lányokért. Nincs olyan bál, ahonnan elmaradna, mindig megtáncoltatja a falubéli lányokat. — Aztán mit csinálsz munka után? — próbálom újra szólásra bírni Paár Lajost, aki már megesztergálta a kerékagyat, most a küllők helyét jelöli be a léptetővel. Halkan dudorász, mintha elengedte volna a füle mellett a feltett kérdést. Végre mégis rászánja magát a válaszra. — Kuglizni szoktam, elmegyek a meccsre is, moziba néha... igaz, ott most meleg van — újra a hallgatásba süpped vissza. Kimért mozdulatokkal belépeti a kerékagyat. Guricza bácsi a negyedik nyelet próbálja a szomszéd fejszéjébe, de egyik se pasz- szol. Csend van. — Mennyi idő alatt készül el egy kerékagy? — mesterkedem a beszélgetés újra ne- kilendítésén. — Öra, másfélóra — kap a kérdésen az öreg bognár. — Attól függ, milyen a hajtóerő. .: mert mi csak krumpligőzzel dolgozunk. Jóízűt nevetünk a bemondáson. — Aztán szereti a mesterségét, Gyuri bácsi? — Szereti a rossz nyavalya, aki megeszi. Inkább kanásznak mennék, ha még egyszer születnék..; Nehéz mesterség ez — bizonykodik az öreg, de nem tudja palástolni, hogy viccből mond rosszat. — Hiszen van eszed — szól közbe a szomszéd —, a cigány kevesli az 1400 forintot, az istennek nem vállalja tovább a disznók őrzését, majd te beállsz a helyébe, legalább adót se kell fizetned. Ezen megint nevetünk egy sort. — Nem könnyű a falusi iparos dolga — fogja most már komolyabbra a szót az öreg bognár. — Ha nincs a műhelyben munka, akkor megyünk a mezőre, kapálunk, aratunk, ahogy az ideje hozza. — Az egészsége hogy szolgál? — Nem dicsekedhetem vele, hogy jól. Sokat nyavalygok én már, hol itt fáj, hol ott. Lebegek, mint vizen a buborék, ha nedves idő van. Szerencsém, hogy bent vagyok a kölcsönös biztosítóban. Nem is tudom, mi lett volna velem, ha magamnak kell előteremtenem feleségem kórházköltségét. Talán az ingem is rámegy a gyógyításra. Búcsúzkodunk. Amíg beszélgettünk, elkészült a kerékagy is, Lali óvatosan teszi le az asztalra. — Már megettem a kenyerem javát, de mindig tudok újat tanulni... Amíg élek szeretném mindazt a mesterségbeli fogást, amit hosszú évek alatt összegyűjtögettem, átadni Lalinak — mondja Guricza bácsi, s megsimogatja az »örökös« fejét. LAJOS GÉZA
