Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-06 / 158. szám

Vasárnap, 1958. július 6. 6 SOMOGYI NÉPLAP Könyvhétről ★ könyvekről A KÖNYVHÉT nálunk egy kicsit nemzeti ünnep. Azért, mert az év 365 napjából egy hetet szentelünk arra, hogy ünnepeljük az írót, barátunkat, a könyvet és közelebb vi­gyük azokhoz, akik valamilyen oknál fogva még nem jegyezték el magukat a rendszeres olvasás szépségével. De ünnepeljük az olvasót is, az új olvasók hatalmas táborát, akik évről évre több és gazdagabb témájú könyveket kapnak könyvkiadásunktól. Hiszen a könyv­barát már nem igen talál fehér foltokat a századok irodalmában, mert a régebbi ma­gyar irodalom szinte majdnem minden érté­kes könyve megjelent már, s a világirodalom klasszikusai, valamint a mai külföldi irodal­mi irányzatok termései is aránylag nagy pél­dányszámban jelentek meg. Az idei könyvhétre is ez jellemző. Mai magyar írók, klasszikusok és a külföldi iro­dalom legjobb könyviéit találja az olvasó a könyvesboltban. Az újdonságok között szép számmal jelentek meg a mai magyar írók művei, a régebbi nemzedék, és a fiatalok írásai egyaránt. Idők útján címmel jelent meg az Ady utáni költőnemzedék egyik legerede­tibb hangú költőjének, Fodor Józsefnek a verseskötete, mely az 1949 után írt verseket tartalmazza, s a költő versekbe öntött fele­lősségérzetét a jövőért, az emberért. Simon István a fiatalabb nemzedéket képviseli, hi­szen a felszabadulás után kezdte hangját hal­latni. Legújabb kötetében, a Pacsirtaszó-ban legjobb régi és új versei tükrözik az utat, melyet költészete megtett. A formaművész Kassák Lajos ezúttal nagyon a mának szárít könyvével lepte meg rajongóit. Budapest egyik legkegyetlenebb, de annál harcosabb részéről, az Angyalföldről ír; a csupafüst ég alatt zsúfolódó gyárakról, dübörgő gőzkala­pácsokról és az ennek árnyékában élő em­berekről, melyek közé oda tartozott maga a költő is. Mai prózaíróink közül jó néhányan a kö­zelmúltból, az ellenforradalmi eseményekből merítették könyvük témáját. Illés Béla elbeszéléseket tartalmazó köny­vében, a Válaszúton-han egy mondanivaló köré csoportosítja gondolatait: miért volt szükséges az ellenforradalom leverése. Nagy­jából ez jellemzi Erdős László: Levelek Bécs- be című kötetét is. Az író ugyanis Bécsbe, Schulz Egon mérnöknek írt leveleiben ad választ az ellenforradalom idején felmerült kérdésekre és a jövő perspektívájára. A szö­vetkezeti gondolat igaz és szép eszméjét Pál- falvi Nándor fejtegeti, mint a parasztság fel- emelkedésének egyetlen útját. A művészi igénnyel megírt könyv bizonyára sokak tet­szését megnyeri majd. Címe: Mint fáról az ág. A külföldi irodalom kedvelői ismét több könyvet találhattak az idei könyvhéten. Stendhal: Pármai kolostor-ának újabb ki­adása, s ennek szinte pillanatok alatt való szétkapkodása azt bizonyítja, hogy a magyar olvasóközönség igen érdeklődik a külföldi irodaiam iránt. Ezeknek bizonyára örömet szerzett a Nóbel-díjas Hemingway legújabb könyve A folyón túl, a fákon át című re­gény, mely egy kicsit összefügg az író koráb­bi éveiben írt Búcsú a fegyverektől című, nagysikerű regényével. Magyarországon ed­dig még nem jelent meg Balzac: A kispolgár természetrajza című könyve, mellyel a ma­gyar olvasók előtt ismét nőtt a sajátságos balzaci figurák sora. MINDEN KÖNYVET, mely újdonságként jelent meg a könyvsátrak csalogató polcain, vagy a könyvüzletek kirakataiban, felsorolni nem lehet. Nem lehet, mert a számuk elég sok. És ez így van jól, mert a könyvkiadást hagyomány kötelezi ezt a szintet tartani: a könyv évszázadokon át viselt haladásközve­títő szerepe. KULTURÁLIS HÍREK Jégbá ar A Lett SZSZK fővárosában, J Rigában újabb felsőfokú tan- J intézet, politechnikai főiskola 3 nyílt. A főiskola 24 szakon ké- ,J somogyi pez ki mérnököket. « Régi kívánság volt már, hogy eltüntessék a Balaton fővárosának köz­pontjában éktelenkedő Kis » * * < Fogast söntésével, leomlott Kurt Maria Sander nyugat-« vakolatával, sötétségével és német író Könyörtelen éjszaka« iszákosaival együtt. Nos, ez címmel regényt írt az atom-« megtörtént nemrégiben. He- hisztéria veszélyeiről. A nyu-« lyén egy héttel ezelőtt meg- gatberlini rádió a regény rá-« nyílt a siófoki Fogas Jég- dióváltozatának közvetítése« bár. Az átépítés folytán kí- után közvéleménykutatást a vülről vajmi keveset váltó- rendezett, s kiderült, hogy a« zott a látvány. Az alacsony hallgatók 80 százalékának na-< épület, melyet ugyan új va­gyon tetszett az adás. Jellem- « kolattal borítottak be, apró, ző, hogy ennek ellenére nem ■* beszögezett ablakszemeivel akadt egyetlen nyugatnémet j korántsem hiteti el, hogy a kiadóvállalat, amely megjelen-* városkép szépítése céljából tette volna Sandner nagy si-J kert ígérő könyvét. fogtak volna munkához... Belülről annál csinosabb. A jégbár mennyezetéről, falai­ról ügyes dekorációsok-szülte jégcsapok lógnak alá, s a hangulatvilágítást legalább nyolcféle színes égővel biz­tosították. A barlang köze­pén jegesmedve issza a kok- tail-t, s a háttérben kivilágí­tott üvegfal. A mennyezeten tükörrel kirakott forgó fény- ország tudósai közül kerültek * kockákkal pásztázza a falat. kj « Apró, üveggel borított ko­« A sajtó kedvezően nyilatko-1 zik A fekete zászló című ú 3 csehszlovák filmről, amelyet 3 Stanislav Zvonicek rendezett. « * * * « A Szovjet Tudományos Aka-« démia nemrégiben több mint < 30 külföldi tudóst vett fel tag- « jai sorába. A külföldiek 21 < ki. « * * * « « A kritika elismerően ír a * Rémült világ című japán do- If kumentumfilmről, amely be­mutatja, hogy egyre növeke­dik a levegő, a por és a hamú rádióaktivitása, amelyet Ja­pánban állandóan ellenőriznek. A film hatásosan száll szembe a fenyegető atomháborúval. vácsolt-vas asztalkák, ülőkék, no és természetesen kitűnő Halok állnak a szerelmesek rendelkezésére. Mert nem ne­héz kitalálni, hogy a hangu­latos, éjszakai félhomály, melyet különböző fényhatá­sokkal elérhetnek, elsősorban nekik teremtődött.. * Egy szó mint száz, belül­ről csinos, vonzó, szép ez a helyiség. És különösképp az, ha hozzáképzeljük, hogy a közeljövőben csillámmal szór­ják be a falakat. Egy megjegyezni valónk mégis akad. Nem túlzás kis­sé 55 000 forintból létesíte­ni jégbárat? Csak a belső de­koráció 25 000 forintba ke­rült, s — elnézést —. ennek az összegnek nincs meg a látszatja. S ha még hozzá­gondoljuk, hogy a siófoki vendéglátóiparban, a Hul­lámban és másutt elavult konyhai felszereléssel dol­goznak, hogy edényeik rosz- szak, egyik-másik helyen tönkrement a padozat, stb. stb., akkor joggal mond­juk: sokat adtak a jégbar­langért. Nagyobb felelősség­gel is el lehetett volna he­lyezni az 55 000 forintot... Megnyílt a kivadári úttörőtábor GYÖNYÖRŰ HELYEN, a kivadári kistölgyesben épült fel a nagyatádi járás úttörői­nek sátortábora, ahol mint­egy száznyolcvan fiú és le­ány ismerkedik meg e nyá­ron a tábori élettel. Nem nagy a tábor, mind­össze négy tágas katonai sá­torból áll és nádfallal épí­tett, cserepes konyhaépület­ből, de kezdetnek ez is szép, biztató, ezért is rengeteget harcoltak, dolgoztak a járás pedagógusai, közöttük első­sorban Zbinyovszki István bácsi és Tamás Lajos járási úttörőtitkár. Ez ideig, bár a gondolat igen sokszor felme- rült, nem sikerült megolda-1 ni a nagyatádi járás úttö-1 Tőinek táboroztatását. Ez az | első sikerült kezdeményezés j itt Kivadáron. Szép, egészsé- ♦ ges környezetben töltenek itt | egy-egy hetet harmincas cső-! portokban a gyerekek. Hét- ; főtől hétfőig élvezhetik az ♦ úttörőélet szabadságát a ki-i vadári kistölgyesben, ahon-1 nan délelőtt, délután bejár- ♦ nak az úttörők tiszteletére ♦ rendbeszedett községi fürdő-1 be fürödni. Eredeti terv szerint két-t hetenként váltogatták volnál egymást a já/rás tizenöt is-1 kólájának úttörői, azonban; az esős, borús időjárás kés-1 rendben sorakoznak a piros­sárgára festett hosszúkás kerti asztalok, padok. Kinek is jutna eszébe, hogy ezek nem felnőtt munka termé­kei. Pedig nem azok! A lá- bodi úttörők ezermester szakköre készítette őket Ta­más Lajos irányítása mel­lett. MINDEN EGYÜTT lehet hát itt az árny ékkai-gazdag tölgyes sudár növésű fái alatt: jókedv, fiatalság, buz­galom. Ugyanolyan buzga­lommal játszanak a gyere­kek, mint amilyen buzga­E lmondom egy kislány történetét. Nem árva, nem elhagyatott ő, mégis olyan, mint egy megrettent őzike, akit gonosz emberek vissza akarnak taszítani a si­vár, kilátástalan vadonba, ahonnan jött. Zsuzsikának hívják: aranyos, szőke hajú kislány; kedves, hízelkedő, szeretekre méltó, mint min­den gyerek. Tágranyílt sze­méből félelem fénye villan, teste meg-megreszket, szemé­ből könny szivárog elő, mert a valót nem lehet már titkol­ni előtte. Kesereg. Pedig elég egyetlen jó szó, szerető simo- gatás és Zsuzsika önfeledten lommal végzik a próbázást. A komoly foglalkozások után ott a tágas, füves tisztás, bent a faluban pedig a me­leg vizű fürdőmedence. S milyen pompás kirándulá­sokra csábít a környék! Ideálisabb táborhelyet nem is választhattak volna a nagyatádiak a járás úttö­rői számára, mint ez itt, a kivadári kistölgyes. A szép környezet megérdemli a ra­gaszkodást, hogy jövőre és azt követően is itt üssék fel Szótlan, magába zárkózó, s ha kérdem, csak ennyit mond: »Elrontottam az életemet, de mit csináljak?« Elvei nincse­nek, gondolatai is alig. — Miért él? — kérdem. Nem válaszol. Egyetlen szobájában a sátrakat az úttörők, ha el­jön az iskolák kapuzárása után a nyár, a táborozás boldog időszaka. A TERVEK SZERINT a táborozás utolsó napját meg­előző napon vasárnap, mű­soros tábortüzet rendeznek a csoportok. Erre az alkalomra meghívják a kivadáriakat is, akik bizonyára szívesen jön­nek el ide a falu közelébe lévő táborba. Van is izga­lom, hogy a lábodi pajtások első ünnepi tábortüze jól si­kerüljön, feledhetetlen, le­hessen a búcsúzás a fellob­banó tűz fénye mellett az első táborban töltött nyara­lás után. csecs Ferenc, de nem ismeri el kislányát. Az egyik gyerek apja Kővári nevezetű, ám ez is képzelt név, mert a család nevét lehetetlen volt felkutat­ni. Ez lenne hót az »otthon«, Nagy siker, igazi élmény voll­Vasárnap este tartotta a Balatonboglári Járási Műve­lődési Házban a Belügymi­nisztérium »Duna« művész- együttese nagy érdeklődéssel várt műsorát. A magyar né­pi zene és tánckultúra kül­földön is oly sok sikert és el­ismerést aratott együttesének produkciója a várakozást magasan meghaladó élményt jelentett. Különösen a Csoda furulyás juhász és a Cigánytánc nyerte meg a közönség elismerését. Vujisics Tihamér zenéje és Náfrádi László rendezése pél­damutató, sőt — azt hisszük, nem túlzás, hogyha azt mond­juk — vilógprodukció. Járóka Sándor, a »Népmű­vészet mestere« vezetése alatt játszó 14 tagú népi zenekar minden egyes tagja hangsze­rének virtuóza. Remek tech­nikával, magasfokú művészi De mit érdekelte őt, hogyan él beteges gyermeke: tanul, iskolába jár, van-e cipője té­lire. örült, hogy megszaba­dulhatott tőle ... És Zsuzsikának mindene megvolt. Anyja helyett anyja, r 5 ejyÁíyJkjbáÁtáj J leltette a tábor építést meg $ moso!yra húzódik kicsi ny-t/vT) n/ym. RP.T'nP.R&'n. n.OZACiK. f , . szaja... Alig kilenc éves még, de talán több rosszat, több elkeserítőt kapott az élettől, mint más ember hatvan éves koráig. Van édesanyja, és még- lönböző községeiből érkezői Helyette érző, gondos­pmi-eau hetet töl- i hodo volna a pedagógusok ki a í gyerekeket a hűvös időszak-) ban. De hogy a száznyolc- $ van gyermek közül senki ne ♦ maradjon ki a táborozás la- J hetőségéből, úgy módosítót-1 tok a tervet, hogy a járás kü-f gyerekek egy-egy hetet töl­tenek itt. örülnek is a paj-» tások ennek a döntésnek. ♦ Különösen boldogok a lábodi j úttörők, mert nekik jutott♦ az a megtiszteltetés, hogy el-1 sokként érkezhettek meg a % táborba. A pár hét múlva ♦ már hibátlanul gördülő tá-« bori életnek ők lesznek az { úttörői. Majd át is adják ta-% pasztalataikat az utánuk kö-| vetkezőknek. EGY SZAKÁCSNŐ, egy\ csupaszív nevelője sze­reti, mint saját gyermekeit. Mégis tőle akarják elvenni a kislányt, hogy visszaadják az anyának, aki nem méltó rá. Szomorú dolog ez, vagy an­nál is több! Vádat kell emel­nem egy anya ellen, hogy megvédjem gyermekét, vádat azok ellen, akik nem látják a valót, s embertelen módon döntenek Zsuzsika sorsáról. Pedig örülne a szívem, ha küzdhetnék az anya és gyer­konyhaUny csupán az »ide-1 meke egymásra találásáért — hisz az anyai szeretetet sem­mi sem pótolhatja, örülnék, ha arról szólna a történet, hogy a kislány kilenc év után hazatérhetett otthonába, mert megtért az édesanya, s feled­ni akarja múltját. De nem örülhetek! Mert Zsuzsika egészségét, életét, jövőjét lá­tom veszélyben. Meg kell menteni őt... * * * A z anya — Újvári Zsu­zsanna — huszonnyolc A négy sátori éves, de negyvennek látszik. előtt katonást Komlón él, ott jártam nála. genu a táborban, akiket re­mélhetőleg hamarosan meg­szeretnek, maguk közé fo­gadnak a pedagógusok fel­ügyelete mellett itt nyaraló gyerekek. Biztosíték erre az egy hétre kidolgozott és o| bevakolt nádfalú konyhahe-1 lyiség falán függő étrend. A j friss levegő, napfény megte- ♦ szí a magáét. Senki nem pa-i naszkodik itt arról, hogyi rossz az étvágya. ? A tábor területén uralkodik, négyszöge rend ! ócska vaságyon, féléve mo­sott ágynemű, a másik oldalon tűzhely és gyalulatlan desz­kából összetákolt asztal. Ez mindene, pedig dolgozik. Élet­eleme a felelőtlen élvhajhá- szás. Semmi több. Szeretetre vágyik, mindig mások szere- tetére, s ez kiábrándulttá tet­te: négy férfitől öt gyermeke született eddig. Férje nem volt, valamennyivel házassá­gon kívüli közösségben élt hónapokig. íme, a bevezető kép. Borzalmas volt, tébolyító az az est. Egyik élettársa —Wid- mann György — megfojtotta az asszony kisfiát. Életfogy­tiglani börtönre ítélték. Az anya hét hónapot töltött le, mert bűnrészes volt... Hol a »család«? Egyik gyerek tehát meg­halt, a másik meg a gyilkos apától való, a harmadik álla­mi gondozott, Dombóváron él nevelőszülőknél. A legkisebbik velük van Komlón, az asz- szony újabb élettársától, Ba­logh Ferenctől származik. És végül Zsuzsika, ö is állami gondozott gyerek, egy kapos­vári nevelőszülőnél, a jóságos szívű Simon Józsefnénél. A »családi« káosz feltárása tovább folytatható. Balogh Ferenc az Alföldről jött Kom­lóra, feleségét, pár hónapos gyerekét hagyta ott, hogy ösz- szeállhasson Újvári Zsuzsan­nával. Zsuzsika apja Dan­mely visszavárja Ujfalvi Zsu­zsikát ... * * * I tt élt, itt nevelődött Kaposvárott. Itt talált meleg családi fészekre a hat­hónapos árvátlan árva. S az asszony, aki védőszárnyai alatt melengette a kicsit, min­denét megosztotta vele. Az­után jöttek a kínzó, keserves zaklatások. Zsuzsika három­éves volt csupán, s az állami gondozást megszüntették. Az anya akkor élt együtt a gyil­kos férjjel, akiből elvete­mültsége minden emberséget kiölt. Ütötte verte Zsuzsikát, s a kisgyerek — aki akkor szorult volna a legnagyobb szeretetre — kivetett, megtűrt emberke volt otthonában. Csak bot és ököl a járandósá­ga... Simon Józsefné megtudta ezt. S ha valaki szereti a gyermeket, nem tehet más­ként, mint ő. Kék, zöld foltok" kai testén magával hozta a riadt szemű, remegő gyerme­ket, s az újra csak menedék két talált nála. Nem, nem járt ez semmi előnnyel, a szív diktálta cselekedetét. Több mint egy évig egy fillért sem kapott az eltartásra, míg vé­gül ismét állami gondozásba vették Zsuzsikát. Édesanyja? Oh, nem, az nem érzett semmit, még csak lelkiismeretfurdalást sem. Csak egy lapot, csak öt deka cukorkát küldött volna néha. barátnője, játszótársa, neve­lője volt a jó asszony. Aztán ismét bealkonyodott. Nincs egy éve, hogy Ujfalvi Zsuzsanna bejelentette: visz- szakéri gyermekét. Miért? Talán, hogy ne von­ják le a húsz százalékot a fizetéséből? Talán, hogy a kislány dadája legyen Ba­logh Ferenc gyermekének? Talán, hogy tizennégy éves korára kétes kenyérkeresetet biztosítson általa a »család­nak«? Vagy miért? Hát szere­ti ő gyermekét? Hisz nem is ismeri, nem tudja, hogy sző­ke haja van-e, vagy barna ... A törvény, törvény! — mondja a hivatalos ember, s ha az anya visszakéri gyer­mekét, meg kell szüntetni az állami gondozást. És ilyképp megszüntették. Fellebbezés? Nem jó semmire. Zsuzsiká­nak vissza kell térnie anyjá­hoz. így szól a szűkszavú, hi­vatalos papír... E gyütt voltunk Komlón a kislánnyal. Az ajtó- oan vártuk az anyát, aki a szomszédban trécselt. Jött, és elment Zsuzsika mellett. Az­tán visszafordult: »Ja?« Le­hajolt, hogy megcsókolja, s a kislány felsikoltott. Keserve­sen sírva fakadt, odabújt ne­velőanyja szoknyájához: — Mamikám, ki ez az asz- szony? — kérdezte. — Az édesanyád. felkészültséggel adták efő Liszt rapszódiáján kívül a mai magyar szerzők igényes darabjait és a magyar muzsi­ka sok évszázados virágos­kertjének legszebb hajtásaiból gyűjtött népdalcsokrokat is. A közreműködő Svéd Nóra, Ope­raházunk VIT-díjas énekes­nőjének és Puskás Sándornak, az együttes szólistájának va­lamennyi énekszámát ütemes taps és újrázás követte. A magyar népi művészet igazi és feledhetetlen estjét láttuk és hallottuk a bogiári művelődési ház színpadáról olyan művészek avatott tol­mácsolásában, akiket mindig szívesen meghallgatunk és akiknek művészetében r — re­mélhetőleg mielőbb — gyö­nyörködhet nemcsak a bala- tonpart, de megyeszékhelyünk igényes közönsége is. HOCK'JÁNOS Leírhatatlan látvány volt. Zsuzsika szeméből hatalmas könnyek folytak, szája széle el- kékült és reszketett, görcsö­sen kapaszkodott nevelőany­jába, úgy toporzékolt Haja szemébe hullott, arcáról pa­takokban folyt a könny, s oly kétségbeesetten sírt, hogy megesett a szívem. A szom­szédok elérzékenyülten néz­ték a jelenetet, Simonné ki­törölte szeméből a könnyet, s azt mondta: — Csókold meg az édes­anyádat ... Zsuzsika beletúrta fejét ne­velőanyja kötényébe. Kiabál­ni kezdett. Aztán könyörgő pillantásokat vetett ránk. — Ne hagyjanak itt, Ma­mikám ... ne hagyjanak itt... vigyenek el innen. Hazahoztuk. A küzdelem tart, a határo­zat érvényes. És mily. nehéz rábírni embereket, hogy né­ha túl lássanak a paragrafuso­kon ... * * * E lmondtam a kislány történetét. Akik ol­vasták, sokan édesanyák és édesapák: mondjunk együtt ítéletet. Ök is szülők, akik pokolba kényszerítenék Zsu­zsikát? Jó szakmunkás, könyvelő, talán tanító lehetne a kis­lányból, bármi, amelyre te­hetsége vezérli. Inkább utca­lány legyen, és huszonnyolc éves korára kiábrándult em­beri roncs, mint a? anyja? Mit láthat otthon, milyen kör­nyezetbe kényszerítenék? Akik döntöttek sorsa felett, vajon tudják-e, hogy mit tet­tek. Vagy csak aláírták a ha­tározatot? Segélykiáltás e néhány sor. Talán még nem késő! Egy aranyos kis gyermek jövőjé­re gondolok, s hiszem, hogy Zsuzsika ott nevelődik ezután is Mamikája védőszárnyai alatt... Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom