Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-06 / 158. szám

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap. 1958. július 6.

A sarlótól a kombájnig

A kép, amit kezemben tartok, nem a mi századunkból való. Sarlóval aratókat ábrázol; idősebb embert, korosabb asszonyt. Utolsó sugarait küldő napot, félbemaradt mozdulatokat örökít meg a festő ecsetje. Az asszony éppen hajolni készül, dolgos kezén látszanak az erek. A férfi a távolba bámul. Míg a képet nézem, akaratlanul is a mára, a ml jelenünkre gondolok. Gondolatok, kérdések rajzanak bennem.

Léptünk-e előre? Ez jut eszembe elsőnek. Történt-e változás azóta? Vajon ha a kép figurái kilépnének a keretből, végigmennének a mai mezőn, mit szólnának? Kombájnt látva talán el, messze hajítanák a sarlót, s szívük, értelmük hódolna az alkotónak.

Sarló, kombájn — két véglet. Az utóbbi a csúcs, a jelen idők maximuma. A két határkő között emberöltők, hosszú, keserves évtizedek, lépcsőfokok, melyeken idáig értünk. Szédül a visszatekintő? Nem. Csak az idő rengeteg, az út, amit megtettünk rövid. Fejlődtünk, tökéletesebb munkaeszközökkel dolgozunk, de parasztságunk többsége még most sem alkalmazza a nehéz és fárasztó aratási munkában — pedig az eszközök adva vannak — a tudomány és a technika vívmányait. A sarlót ugyan felcseréltük kaszával, de más nem történt. Ennyi az összes, és ezt mindenki megtette. Tovább csak a kis hányad ment, a zöm markolja még most is a kasza nyelét. Az aratás módozatairól van szó, nem mintha máshol nem lenne javítanivaló, hiszen a tsz- eket, állami- és célgazdaságokat kivéve még most is sok helyen és sokan abroszból vetik a gabonát

Negyvenötig szinte törvény volt kaszával aratni. Évtizedek múltak el, új generációkat hozott az idő, de a munkamódszer nem változott Aratók végtelen hada tördelte a csali- tosokban esztendőről esztendőre az egy-egy szezonra elegendő takarófát kaszája fölé. Marokszedők, kepések, kötözők meneteltek uradalmi, vagy saját földön. Pitymallattól napestig fáradtak az izmok. Éjjel fojtott volt a szoba levegője, reggel fáradtan kezdtek újra. Rossz volt a cselédnek, rossz volt a kisföldű parasztnak, de jó volt az úrnak az a világ.

Akik akkor is éltek, abban a korban nőttek fel, tudják, az akkor és a ma közti különbséget. Miért nem fogadják el az újat, miért nem könnyítenek a könnyebben? Hisz lehet, most mód van arra, hogy a nehéz aratási munka terhétől megszabaduljon az ember. «-Apámnak jó volt, nekem is jó. Kaszával aratok, mégis kenyeret eszem.« Ki kell ölni önmagunkból az ilyen elveket, tekintsünk messzebbre. Ne konzerváljuk a maradi- ságot. Csak magunknak és az utánunk jövőknek ártunk vele.

Sok helyen megállt az idő. Nem kell százat bejárni, minden faluban van erre példa. Álljunk csak meg egy búzaparcella végénél. Ott, ott igen, ahol hárman aratnak. Fiatal férfi hajtja a kaszát, felesége markot szed, a papa kötelet csinál és terít, majd kötöz. Csuklója körül friss-karcolásos a bőr. Égeti a veríték, de nem szól. Két égnek állított kéve árnyékában kisgyerek, s a vizes korsó. Most képzeljük el a 25 év előtti képet, mit csináltak itt, ugyanezen a darab földön. Nem kerül nagy megerőltetésbe, csak egy-két helycserére van szükség. Negyedszázaddal ezelőtt a papa vágta a rendet, megboldogult felesége szedte a markot, édesapja csavarta és terítette a kötelet és kötözött. Unokája helyén pedig a fia ült.

Vajon a jövő? Nem, azt nem szabad ráhúzni a régi kaptafára. A jelen földművese szabjon a holnap parasztjának az övénél bővebb, levegősebb ruhát. Az ősi csizma szoros, ki

kell belőle lépni. A környező országok népei is ezt teszik (a mezőgazdaságban alkalmazott gépi munkára gondolok), akár szocialista, vagy kapitalista az ország. Amit csak lehet, igyekeznek géppel végezni. Elvégre nemcsak az a fontos, hogy elegendő és jóminőségű legyen a termés. Vetéstől a betakarulásig a lehető legkevesebbet izzadni — ez is szempont. Művelődésre, pihenésre, szórakozásra különben nem jut idő. A szülők még nem annyira, de a fiatalok igenis igénylik ezt. És hiába a siránkozás, a falutól a városba szakadtak utáni bánkódás. Ahol látástól vaku- lásig tart a munka, pusztán azért, mert a családfő «kitartok a régi mellett« elvet vallja és idegenkedik az újtól, onnan elkívánkozik, nem szokik, hanem szökik a gyermek. A fiú nem dönthet, hiába érti és fogadja el az apja által még nem ismert jót. A szülőké és nem az övé a döntő szó. A maradiság pártulfogá- sa is ok — nem is a legkisebb — arra, hogy a fiatalok sürgősen odébbálljanak.

Aratás! Nehéz munka, dehát hogyan lehetne könnyebbé tenni? A parcellákon nem tud forgolódni a kombájn ...

Sok-sok országban már nem fullasztó a paraszt ember nyara. Igaz, nálunk sem szenved az állami gazdaságokban dolgozó és a tsz-tag az aratásban. Hát mikor veszik észre, akik nem látják még, de régóta érzik kínjukat, hogy az aratógép jobb, mint a kasza.

Fel kell ébredni, s ha egyszer tágranyitódik a szem, mindjárt könnyebb lesz a munka. A kasza hegyéig néző gazda nem lát ki a saját búzájából sem. Határozni az idősebbek dolga, az embereké. Aki még nem próbálta, legalább egyszer arattasson géppel és ha számol, egy-kettőre rájön, hogy nem veszített.

Legtöbb helyen kaszák pengenek még — régi nóta, rekedtes hang.

öregemberek is odaállnak a földek végéhez, lebillentve vállukról a régi eszközt, bár tudják, hogy kezükből hiányzik a rugó. azért csak nekilendülnek. Nem lenne erre szükség, ha ők is akarnák, s ha csak a régihez való ragaszkodásuk felével is a jobb, a könnyebb módszerért harcolnának.

Van falu, ahol nem járt kombájn, nem kaszált aratógép. Olyan is van, ahol ismerik a gépet, hisz sokat segített az embereken.

Nagyberkiben három termelőszövetkezet is

___ _ ____________ _________

m

űködött. A gabona legnagyobb részét gép- ♦ állatok húsát, mint az öreg ser- pel aratták. A tagok látták és tudják, mit bír | tés rostos húsú, vastag csontú az ember és mit a gép. A szövetkezetek fel- } karaiszeleteit. Az igény — még bomlottak. A Becsület: három, a Győző kettő, J szűkösebb ellátás esetén is — az Igazság Tsz pedig egy tagban mérte ki a | egyre nagyobb mértékben a jó földet. Azt gondolná az ember, na itt... ♦ minőségű, könnyen főzhető,

— Visszafelé léptünk — mondja Csonkát kevés rostot tartalmazó sertésKároly vb-titkár. — Kevesen aratnak géppel. ♦ -------------------------------E

ddig mindössze — a földművesszövetkezet- í nél nyilván van tartva — három gazda szer-1 ződött aratásra. Kordé József 1800,' Nyerst Kálmán 2000 ölre, Tarr Sándor pedig egy ♦ holdra. Az egyiknél az az ok, hogy ketten t vannak, a másik esetben szintén kevésnek ; bizonyul a munkaerő, Tarr Sándor pedig | azért szerződött, mert olcsóbbnak tartja a ♦ gépi munkát. ;

— Nem ennyien lesznek — bizakodik Vö- ♦ rös Ferenc, a földművesszövetkezet igazgató ♦ elnöke. — Ha ideérnek a gépek, akad dolguk, t Csak egyszer kezdődjön el a nagy hajrá, szer- ; ződnek a parasztok. Szerelik itt a segítséget $

2500 normálholdnyi munkát végzett itt a gép-- ♦ állomás. A három tsz sem tartott annak ide- { jén többre igényt — hozza fel szavainak iga- ♦ zolásául az elnök. j

i

A

ratás! Sarló, kasza, kombájn. Jó he-f lyett a jobbat kell választani. Elő- | deink is ezt tették, mikor elhajították a sár-1 lót. Miért vagyunk mi maradibbak náluk? 1

f

Milyen sertésfajtát tenyésszünk ?

Sokfelé beszélnek a sertéstartó gazdák arról a változásról, amely egyrészt a sertéstenyésztés céljában, másrészt a fogyasztási igényekben az utóbbi években előállott. Manapság gyakran emlegetik a hússertéstenyésztés előnyeit a zsírserléstenyésztéssel szemben. Sokan vannak azonban olyan véleményen, hogy »várjunk csalc a hússertés szaporításával, a mangalica még jó szolgálatot tesz nekünk kiváló zsírtermelő képességével«. A sokféle véleményhez még csatlakoznak a bacontenyésztők is, akik meg a szélsőséges hústermelő sertéstípus jövőjére »esküsznek«. Mi az igazság a sokféle vélemény között? Milyen sertésfajta tenyésztése kívánatos?

A sertést húsáért és zsírjáért tartjuk. Először tehát a fogyasztás oldaláról kell a kívánalmakat megvizsgálni, részben az export, részben a belföldi fogyasztás, illetve felhasználás vonatkozásában.

A sertéshús fogyasztás

nagysága a hazai termeléstől és a külföldre vitt sertés és sertéstermékek mennyiségétől függ. A sertés és sertéstermékek exportja nálunk most csökkenő tendenciát mutat, ennek oka pedig az, hogy a kívánalmakat nem tudjuk kielégíteni.

A belföldi fogyasztásban is változás tapasztalható a múlthoz viszonyítva. Az igény — az utóbbi években — részben mennyiségi, részben minőségi követelmények tekintetében is változott. Ma már egyre gyakrabban hangzik el a vásárlók részéről az a kívánság, hogy »sovány sertéshúst kérek« és a »dagadó« a legtovább látható a húsboltokban. A karajt kedvelők is szívesebben viszik haza a vékonycsontú növendékhús felhasználása irányában

növekszik.

A sertéshúst nemcsak a hús- boltokban vásárlók fogyasztják, hanem igen tekintélyes — a statisztikai adatokat vizsgálva több mint 2,2 millió — a házivágások száma is. Itt már sokkal nagyobb szerepet játszik a zsír és a szalonna.

Különböző sertésáruk előállításához — pl. nyers sonka készítéséhez — a 85 kg-os, dobozsonka gyártásához a 110 kg-os, az exportra pedig a 90 kg-os bacon a legmegfelelőbb. Jó minőségű zsírsertésnek a 150 kg-nál nehezebbek számítanak. Szalámigyártásra a jól kihizott öreg sertéseket használjuk fel. Erre a célra a mangalica kiválóan megfelel, de sajnos jelenleg a kívánt meny- nyiség és minőség nem áll rendelkezésre. »Tőke« sertés előállítására a 120—130 kg-os húsvagy keresztezett sertések kitünően alkalmasak.

Házivágás céljára — egyelőre — nagymértékben a zsírsertés szükséges. Fogyasztás

szempontjából tehát a hús- és húsjellegű, keresztezett sertés a kívánatos. Erre a célra a nagyfehér és bizonyos mértékig a középnagyfehér sertés megfelelő. Exportra zömmel hússertés jöhet számításba.

Friss húsként való árusításra a hússertés és bizonyos mértékben a keresztezett (mangalica—berkshire, mangalica—

Cornwall, mangalica—fehérhússertés) alkalmas.

A tenyés/U n lő fíjták

megállapításánál nemcsak a fogyasztást kell vizsgálni. Számításba kell venni a talaj- és takarmánytermelési adottságainkat is. Nálunk a kukorica jól terem — ami tudvalévőén zsírszaporító takarmány —, következésképpen zsírsertés tartását kellene folytatni. Mivel a fogyasztás csak kisebb részben igényli a zsíros mangalicát, ezért tenyésztését — bizonyos területre — kellene szorítani, hogy átadja helyét a húst gyorsabban termelő fehérhúsés fekete fajtáknak. Ahhoz azonban, hogy ezek térhódítása megtörténhessék, a fölözött tej sertésekkel való takarmányozását általánossá kellene tenni.

A kívánatos számú sertésállomány megállapításánál vegyük figyelembe természeti adottságainkat is. Az edzett, hideget-meleget tűrő mangalica helyére csak nehezen kerül a Cornwall, esetleg a fehérhússertés. De nemcsak erre kell gondolni A sertéstartók azt is mérlegelik, hogy a hússertések nagyobb szaporaságúak: évente 5—6 malaccal többet fialnak, mint a mangalicák.

A mangalicát

azonban nem lehet teljesen visszaszorítani. Mi történik, ha zsírra lesz szükség nemcsak itthon, hanem esetleg Európában másutt is? Erre csak azt lehet felelni, hogy a mi kukoricánkkal a hússertést is nagy súlyra lehet hizlalni, bár kétségtelen, hogy a mangalica »bőkezűbben« adja a zsírt, mint a hússertés.

Milyen sertésfajta kívánatos hát nálunk? Zömében hússertésre van és lesz szükségünk. Ezen belül részesítsük előnyben a bacont, mint leginkább hústermelő típust. Ez annál is inkább indokolt, mert nagyobb súlyban ebből a minőségből kitűnő sonkát és egyéb húsipari készítményeket lehet gyártani. A zsírosodó típust is fel lehet használni, melynek jellegzetessége a nagyobb váll, a hosszú törzs. Ennek tenyésztésével azért érdemes foglalkoznunk, mert ez a típus nyilvánvalóan kevesebb fehérjével beéri majd és mégis megtartja jó növekedési képességét és nagy sza-poraságát. A Cornwall és részben a berkshire mind tisztavérben, mind keresztezésre használva kiválóan alkalmas tőkesertés céljára. Szalámisertésnek és zsírtermelésre pedig továbbra is megmarad a mj világhírű mangalicáink.

Druzsin Imre

mezőgazdasági felügyelő

Ha egy zöldségbolt beszélni tudna...

Gőbölös Sándor j

Mi mindent tudhatnánk, meg róla néhány perc alatt. Elmondaná örömét, bánatát, elsírná panaszát, üresen tátongó, vagy rossz áruval megrak 1 i polcainak mostoha sorsát.

Képtelen gondolatnak tűnik ugye? Pedig nem lenne az a marcali zöldségbolt esetében sem. Mennyit tudna mesélni ez az üzlet is! Valahogy így:

— Jaj, nagy az én bánatom, kérem szépen. De ne is csodálkozzon rajta senki. Nehéz ezer forintokkal kevesebb kerül mostanában pénztáram fiókjába, mint szokott, mert nagyon sok régi vevőm csak bepillant kirakatomon

át a boltba és már be sem lép, hanem szemét összehúzva, mérgesen továbbmegy, anélkül, hogy vásárolna valamit a nálam található áruk közül.

— Miért? Még kérdezik? Csupán azért, mert valami új rendelkezés tiltja, hogy a földművesszövetkezet ezután is ott vásároljon mindent, ahol eddig szokott: a Bala- tonnagybereki Állami Gazdaságban és Keszthelyen. Pedig milyen szép volt az a zöldségféle, amit erről a két helyről hoztak mindig. Szép és friss. Szinte csalogatta be a vásárlókat, akik csak úgy kapkodták a káposztát, burgonyát, karfiolt, hagymát,

„ÉPÜLETES“

agronómusi szaktanács

Gondos, mindenre ügyelő szakembernek szeretne látszani a karádi mezőgazdasági felügyelő. Mit is bizonyíthatna mást az, amit a tsz elnökének mondott néhány héttel ezelőtt, amikor a gazdaság aratni valóiról beszélgettek a gépállomás főagro- nómusával.

— Csak az őszi árpát vágasd le géppel — adta a tanácsot Huminszky József gazdasági felügyelő a tsz elnökének —, mert a többi kalászos pelyváját nagyon elszórja a kombájn.

Pedig a pelyvát, köztudomásúan az állatok takarmányozására is használják. így kár lenne érte. Még akkor is, ha van egy kormányhatározat a gépek fokozottabb kihasználásának biztosításáról, s még akkor is, ha a gép nem is szórja el a pelyvát. Mert — hiába — o pelyva, az fontos a takarmányozás szempontjából. Fontosabb a szénánál is.

A drága\ jóillatú, magas tápértékű szénánál, ami viszont hosszú napokig ott rothadt majdnem az egész karádi határban a földeken, renden vagy boglyában. Ezzel azonban Huminszky József gazdasági felügyelő nem sokat törődött. Mit számított az, hogy a vasút egyik kis hídjának nyitását teljesen eltömte a vízsodorta széna, s a köves út mindkét oldala is ilyennel van hosszú métereken keresztül tele. Egyéni parasztok, s a helyi termelő- szövetkezet tagsága ez esetben inkább várhatott volna segítséget és utasítást a gazdasági felügyelőtől, hogy mit tegyenek szénájukkal, hogyan mentsék, amit lehet, mint a gépi aratás, a kombájn munka esetében.

Reméljük azonban, hogy a termelőszövetkezet tagsága jobban tudja majd, mit is ér valójában a gép, mint Huminszky József, aki úgylátszik még mindig nem tanulta meg, pedig három évig maga is gépáüomási agronómus volt.

29 ezer hold terület részletes talajtérképe készül ei

Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet kaposvári talajosztálya 1953. január 1-e óta négy megye: Zala, Somogy, Tolna és Baranya földjein, ötezerötszáz talajszelvényt tárt fel, amely 75 ezer kataszteri hold savanyú homokos területet érintett. Ha ezt a nagykiterjedésű, mészben szegény földet a szakvélemény alapján meszezéssel megjavítják, akkor pl. búzából holdanként két mázsás hozamemelkedést számítva 150 ezer mázsával lehet többet betakarítani. Az őrlés során nyert korpa pedig a tehenekkel történő leletetéssel több mint négymillió liter tejjel gyarapítaná a hozamot, amely Kaposvár lakosságának egész évi tejszükségletét elégítené ki.

Tavaly majdnem 17 ezer holdnyi savanyú talajon vettek mintát, s most folynak a részletes talajtérképek elkészítési munkálatai. Rövidesen befejezik a 29 ezer holdról készített speciális talajtérképet, amelyen elhatárolva megtalálhatók majd a különböző talajváltozatok is. A tízezres térképhez szakvéleményt, részletes magyarázatot is mellékelnek, amely nagyszerű alapot szolgáltat majd a talajerő megjavításához és a növénytermesztés irányításához.

HÍREK

egy földművesszövetkezet életéből *

Megkezdték a félévi mérleg készítésének) munkálatait és nagyon kíváncsiak az ered-; ményre Csokonyavisontán. A második ne- j gyedévben 70 000 forint volt a szövetkezet i nyereségterve. Az előreláthatólag 80—ÍOO) ezer forint lesz, több mint amennyire számítottak.

* * *

Körülbelül egy hónappal ezelőtt nyílotti meg Csokonyavisontán a f öldmű vessző vetke-) zet cukrászdája. A szövetkezet tagsága büszke) az új létesítményre. Jó minőségű fagylaltot, ( süteményt és tortát készít Schermann Ferenc ( cukrász.

* * *

97 kát. holdon dolgozik a csokonyavisontai Napsugár növénytermelő szakcsoport. Ebből 73 hold szerződéses; 20 holdon Gülbaba burgonyát termelnek. Ezenkívül van még a szakcsoportnak 60 kát. hold szöszösbükkönnyel bevetett területe. A munkák legnagyobb részét a szakcsoport 83 tagja közösen végzi. A környéken nincs senkinek olyan szép burgonyája, mint a szakcsoportnak. A jőve- J delmük 5 százaléka a közös alapé volt mári eddig is. Ebből vásároltak maguknak 14 so-t ros vetőgépet, egy darab fogatos burgonyaki-t emelő gépet, s 3 darab háti porozót. Céljuk a közös vagyon további növelése.

répát, uborkát. Hej, de boldog is voltam én még abban az időben.

— Most azonban megváltozott minden. A rendelkezés értelmében a MEK-en keresztül kell lebonyolítani minden szállítást, rendelést. Nem is itt van a hiba, nem is a rendeletet okolom én ezért, hanem csupán a MEK- et. Mert mióta ezen keresztül bonyolítanak le minden szállítást, nagyon sok a baj. Előfordult például az is, hogy hétfőtől péntekig egyáltalán nem kaptunk árut. Amikor pedig végre érkezett valami, abban sem volt köszönet. Kértünk 50 kiló karfiolt, küldtek 98 kilót, mert abból sok van. A számla úgy szólt, hogy ez az egész első osztályú minőségű. A ládák tetején valóban szép is volt mindegyik karfiol, ám a közepe táján lévőket próbáltuk volna csak kiváló minőségűként eladni, Azt hiszem a háziasszonyok méltán jogos felháborodásától nem menekülhettünk volna. Hiszen mindegyik karfiol öreg, elvi- rágzott, össze-vissza törött volt. A kosár álján még rothadó darabokat is találtunk. Ez a hiba azonban nemcsak ebben az egy esetben és csak a karfiolnál fordult elő.

— Mit tegyenek hát a földművesszövetkezet vezetői? Ha megszegik a rendeletet, 3000 forint büntetéssel sújthatok. Ha rossz az ellátás és az áru, rossz híre lesz a zöldségboltnak, teljesen elpártolnak a vásárlók. Mi hát a megoldás? Gondoskodjon rólunk jobban a MÉK és főként ne gördítsen akadályt

az elé, hogy ha a balaton- boglári MEK kirendeltségen keresztül is, de a Balaton- nagybereki Állami Gazdaságtól kaphassuk ismét a zöldségféléket.

— Persze a legjobb megoldás azért az lenne, ha Marcaliba végre megalakulna a zöldségtermelő szakcsoport, amiről már oly régóta beszélnek. Tudom, hogy akkor nem fájna többé a fejem és nem

kellene panaszkodnom sem.