Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-04 / 156. szám

I’feí-st, 1958, Július 4. SOMOGYI NÉPLAP f Rövid hírek waahin&ton (Reuter) Eisenhower elnök szerdán aláírta azt a törvény­javaslatot, amely felhatalmaz­za az Egyesült, Államokat, hogy atomfegyverekre vonatkozó tit­kokat kicseréljen szövetsége­seivel. ATHÉN (Reuter) Csütörtöki görög sajtó jelentések szerint Averoff görög külügyminiszter vasár­nap Párizsban valószínűleg ta­lálkozik Dulles amerikai kül­ügyminiszterrel, PHENJAN (Uj Kína) A koreai katonai fegyverszüneti bizottság július 2-án ülést tartott, amelyen a koreai-kínai fél rangidős tag­ja visszautasította az Egyesült Államoknak azt az alaptalan követelését, hogy adják vissza azt a délkoreai polgári repülő­gépet, amely február 16-án be­hatolt Észak-Korea légiterébe. | A föld elnyelt hét tehenet Kassel (ADN). Szokatlan ter­mészeti jelenség rabolta cl ked­den egy nyugatnémet paraszt két tehenét. Szénakaszálás köz­ben a tehenek alatt megnyílt a föld és gazdájuk szeme láttá­ra elnyelte a két állatot. A ha­sadéit egyre jobban szélesedett és a paraszt csak az utolsó percben tudott megmenekülni. Mint azóta megállapították, a rét alatt kb. 25 méter mélység­ben karsztos jellegű barlang­rendszer van és ez omlott be. „Vaj helyett ágyút!“ Berlin (MTI). Erich Ollen- hauer, a Német Szociáldemok­rata Párt elnöke egy választói nagygyűlésen a nyugatnémet kormány pénzügyi politikájáról leszögezte, hogy az erősen ha­sonlít a Göring-féle jelszóhoz: »Vaj helyett ágyút!« A katonai kiadások még az atomfegyver­kezés nagy kiadásai nélkül is az elkövetkező két évben el­érik a költségvetés összegének negyven százalékát. Az amerikai szenátus f igy elmébe! Irta: Alekezej Sznyegov Adenauernek bocsánatot kellett kérnie Krupptól Berlin (MTI). Adenauer kan­cellárnak bocsánatot kellett kérnie a Krupp-cégtől és más nyugatnémet nagyipari válla­latoktól, amelyek képviselői a múlt hetekben a Szovjetunió­ban jártak. Adenauer ugyanis a moszkvai nyugatnémet nagy- követség előtt lezajlott tünte­tés napján egy előadásában ki­jelentette: »Megkövetelem, hogy ezek az urak azonnal ha­zatérjenek«. E kijelentéséért, amelyet a nagyipari cégek sér­tőnek találtak, Adenauernek levélben kellett bocsánatot kér­Húsz nyelv - s mégiscsak egy... H' 1 uszomhárom európai ország szakszer­vezeti tagságának és munkásainak küldöttei gyűltek össze az európai szakszer­vezeti és munkás-konferencia alkalmával Ber­linben, az oberschöneweidei »Erich Weinert« kullúrházban. A szünetekben a nagyterem­ben, a folyósokon, az előcsarnokban Európa minden nyelvén folyt az élénk, baráti beszél­getés. Az elnökség mellett két oldalt kék transzparenseken mindössze két szó: »Egység­es »Béke« — húsz különböző nyelven. A két szó a felszólalásokban és beszélgetések során is gyakran visszatért. Fontos kérdés volt napirenden: földrészünk összes munkásainak közös akciói az atomhá­borús veszély ellen. S a szünetekben száz meg száz új kapocs létesült a különböző országok békemozgalma között. Hogyan? — Néhány ki­ragadott példa. A z előcsarnokban mindenütt élénken beszélgető csoportok álltak vagy ül­tek. Az egyik küldött hol cseh, hol lengyel nyelven magyarázott, tolmácsolt két társa kö­zött. — Koktap elvtárs, a Csehszlovák Szakszer­vizetek Központi Tanácsától azt mondta az okibb, hogy a csehszlovák munkások szoros kapcsolatot létesítettek más országok szak- szervezeteivel. Hogy csináltátok? — kérdezte a lengyel. A másik, Antonin Vozicka, a bmói Zetor-gyár küldötte készségesen mesélte: — Hiszen mi csehszlovák munkásak is tud­juk, hogy a nyugatnémet hadsereg atomfel­fegyverzése óriási veszélyt jelent az egész em­beriségre nézve. De azt is tudjuk, ha minden ország munkása egységesen lép fel, ki tudjuk verni a fegyvereket az atomháborús uszítók kezéből. Ezért igyekszik üzemünk szakszerve­zete erről más országok munkásaival is szót érteni. — Amikor megtudtuk, hogy a Szakszerve­zeti Világszövetség Berlinben rendezi meg a mostani európai szakszervezeti és munkás- konferenciát, rögtön levelet írtunk három nyugatnémet fémipari üzem és az olasz FIAT- művek munkásainak, meg francia fémmunká­soknak. Javasoltuk nekik, lépjünk fel közö­sen az atomháborús uszítók törekvéseivel szemben, és küldjék el képviselőiket a berli­ni konferenciára, hogy közösen megtanáeskoz- zuk a teendőket. Itt a konferencián már fel is vettük a kapcsolatot a nyugtnémet, az olasz és francia küldöttekkel. A: z egyik asztal mellett egy német és egy dán küldött folytatott élénk esz­mecserét. Henry Hein, a dán munkásegyesü­let szakszervezetének bizalmija németül be­szélt a dán munkások harcáról. — Nálunk Dániában úgy áll a helyzet, hogy a munkások egymás között sokat beszélget­nek a fenyegető atomháborús veszélyről. Ab­ban is egyet értenek, hogy tenni kell valamit. De a békemozgalom még nem elég terebélyes. Habár kormányunk nem mer nyíltan igent, vagy nemet mondani a rakétakilövőhelyek dániai létesítésének kérdésében, miután nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül a munká­sok véleményét, mégis fel kell még világosí­tani a lakosság összes rétegeit a fenyegető ve­szélyről. A sajtó egy része Dániában elhallgat­ja a háborús uszítók igazi szándékait és . va­lótlanságokat ír a többi ország, főleg a szoci­alista tábor országai életéről. •— S mik a terveitek a közeljövőre nézve? — kérdezte német társa, mire a dán így vála­szolt: — Itt megtudtuk, mi a tényleges helyzet a többi országban, s mit csinálnak ott a munká­sok. Ha hazamegyünk, beszámolunk a szak- szervezet közgyűlésén. Elterjesszük majd az igazságot, és kiállunk azért, hogy az atom­háborús előkészületek elleni arcvonal növe­kedjék, s hazánk kilépjen a NATO-ból. z egyik részvevő kérdezte a terem be­járatánál: — Hol ül a nyugatnémet küldöttség? — Egy arrahaladó küldött köze­lebb lépett: — En is tagja vagyok, habár nincs is ilyen A másik kissé értetlenül nézett rá, mire a német elmondta: — Nézd bajtárs, úgy áll a dolog, hogy egész nép számmal jöttünk Nyuga t - Nérnetorezág­Á bél, de nem mint egy nyugatnémet, hanem egy össznémet küldöttség tagjai. Habár az Adenauer-kormány meg a Nyugatnémet Szak- szervezeti Szövetség elnöksége mindent el­követ, hogy bennünket, német munkásokat el­válasszon egymástól, mi egyetértünk, egyet kell értenünk az atomháborús veszély elleni harc kérdésében, még ha akadnak is kérdé­sek, amelyekben különbözik a nézetünk. A Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség elnök­sége példát vehetne rólunk és összeülhetne az NDK Szakszervezeti Szövetségének elnöksé­gével megbeszélni, milyen közi» akciókkal lepjenek fel a bonni atomháborús uszítók el­len. Jean Elei, a francia építőipari munkások szakszervezetének főtitkára arról beszélt az egyik csoportban, hogy a párizsi építőmunká­sok május 13-a és június 1-e között három sztrájkot tartattak. Először 50 000-en, aztán 75 000-en, harmadszorra pedig már 100 000-en sztrájkoltak. Nemcsak bérkérdésről volt szó, hanem politikai célról, arról, hogy a köztár­saságot megvédjék a fasizmustól. A francia küldöttség egy másik tagja a »Lettre Fédérale« című szakszervezeti bulle­tin egyik számát mutogatta egy nagyobb cso­portban. A bulletin közel három oldalon kö­zölt kivonatokat a különböző országok mun­kásaitól érkezett levelekből, amelyek a többi munkás szolidaritásáról biztosítják a francia munkásokat. Vannak köztük csehszlovák, ma­gyar. olasz, bolgár munkásoktól. Németország mindkét részéből meg sok más országból ér­kezett levelek. S a szolidaritásnak ezek a hír­nökei nagy segítséget jelentenek a francia munkásoknak a fasizmus elleni harcban. Fel­olvassák őket üzemi gyűléseken és új erőt merítenek a további harchoz. I lyen beszélgetések folytak a konfe­rencia szüneteiben — mindmegannyi összekötő kapocs az atomháborús veszély el­leni átfogó harcban. T alán nincs szívettépöbe lát­vány, mint az olyan ember, akiben a nemes felindultság, s ugyanakkor a mély fájdalom érzései kavarognak. Ennek hatása természetszerűleg megsokszorozódik, ha egy­szerre 96 ilyen gentleman áll előttünk, akik mindannyian az Egyesült Államok szenátusá­nak tagjai. Vajon mi okozta az amerikai honatyák szo­katlan felindultságát? Kiderült, hogy ennek okát abban az ítéletben kell keresnünk, ame­lyet a Magyar Népköztársaság Legfelső Bíró­sága az 1856. évi ellenforradalmi felkelés ve­zetőire hozott. Ebből az alkalomból a szenátor urak fontos feladatuknak tartották, hogy kü­lön határozatot hozzanak. »Figyelembe véve«... — így kezdődik a ha­tározatnak mind a hat pontja. Ezekben emlí­tést találhatunk a világ népeiről, amelyek »üd­vözölték« a magyarországi ellenforradalmi összeesküvést. A szöveg népi demokrácia el­lenes dur/a támadásokat, s természetesen szovjetellenes rágalmakat is tartalmaz. Vajon a szenátor urak figyelembe vették-e a reális tényeket, vagy a nemzetközi közvélemény va­lós megnyilatkozásait? A magyar nép ma már világosan látja, kik és miért kiáltoznak a Nagy Imrére hozott igazságos ítélet miatt, és senkinek sem en­gedi meg, hogy megfosszák az összeesküvők elítélésének és megbüntetésének szuverén jogától. Hiszen Nagy Imre és társai arra tö­rekedtek, hogy felszámolják a szocialista vívmányokat és megdöntsék a népi demokra­tikus rendszert. Figyelembe vették-e a szenátor urak, hogy csík úgy fordulhatnak hangos felháborodá­sukkal »a becsületes emberek lelkiismereté­hez«, és csak akkor szólhatnak a nevükben, ha erre valamiféle erkölcsi alapjuk is van? Vagy talán az emberi feledékenységre szá­mítanak? Talán jó lenne az amerikai kong­resszus és az Egyesült Államok külpolitikai vezetőinek tevékenységéből idézett tényekre emlékeztetni a szenátus urait, s nem ártana, ha az illetők ezt vennék figyelembe ... Az amerikai kongresszus 1851-ben az úgy­nevezett »kölcsönös biztonsági törvényhez« különleges módosítást fogadott el. Ezt szer­zőjéről Kersten-módosításnak nevezik. En­nek alapján az Egyesült Államok évente 100 millió dollárt fordít a kelet-európai országok­ban lévő reakciós felforgató elemek támoga­tására. Ebből az összegből pénzelik földalatti tevékenységeiket, amelyeknek célja a szocia­lista rend megdöntése és a kapitalizmus visz- sza állítása. A Z AMERIKAI POLITIKUSOK hivatalosan a fenti tevékenységeket »felszabadító mozgalomnak« nevezik, amely­ben — a módosítás szavai szerint — kivá­lasztott kelet-európai lakosok, valamint a fenti országokból disszidált elemek vesznek részt. Az utóbbiak egynésze a NATO hadse­regében teljesítenek szolgálatot, a többiekét pedig más célokra használják fel. Nyilvánvaló, hogy a »más célok« kifejezés alatt a kémkedést, a felforgató tevékenysé­get és a terrorcselekményeket értik. Egyéb­ként Kereten, a módosítás szerzője a kong­resszus előtt kertelés nélkül így nyilatkozott: »Ha azt mondanám, hogy a terror nem ját­Afatjana Szatnőfíűtra szik szerepet Kelet-Európa felszabadító moz­galmában, ez azt jelentené, hogy nekünk még fogalmaink sincsenek arról, mit jelent ez a felszabadító mozgalom.« Az Egyesült Államok monopolista köreihez közel álló United States News and World Re­port című folyóirat a következőképpen kör­vonalazta azt a politikát, amelyet a cikk szer­zője a kelet-európai országokat »felszabadító politikának« nevezett: »A meghatározott washingtoni és külföldi célok érdekében kívánatos, hogy a vasfüggöny mögött az »X-terv« végrehajtásakor olyan tak­tikát alkalma zzanak, amely hasonlít a straté­giai szolgálat háború alatti taktikájához. E célok érdekében kíméletlen eszközökhöz kell fordulnunk — beleértve, szükség esetén, a gyilkosságokat is —, hogy állandó nyugtalan­ságban tartsuk a világ orosz részét. Ezzel egy- időben támogatni kell az orosz csatlós álla­mokban szervezkedő földalatti mozgalmat«. INDEZ VILÁGOS ÉS ÉRTHETŐ. Az­óta az amerikai kongresszus évente 100 millió dollárt fordít a fasiszta emigránsok és a reakciós összeesküvők támogatására, akik arról álmodoznak, hogy egyszer újból kezük­be kaparintják a hatalmat a kelet-európai or­szágokban. Talán puszta véletlennek tulajdoníthatjuk, hogy a magyarországi ellenforradalmi felkelés előtt három hónappal az amerikai kongresz- szus váratlanul — az eddigi 100 millión felül — újabb 25 millió dollárt szavazott meg a fel­forgató tevékenységek támogatására? Talán az is csak véletlen műve, hogy 1856 szeptemberében —- éppen egy hónappal a ma­gyarországi összeesküvés előtt — az amerikai kongresszus délkelet-európai külön bizottságot alakított? Ez a bizottság egyébként szeptem­ber 10—11-i ülésén megvitatta Magyarország »felszabadításának perspektíváit« is. E vitá­ban részt vett Nagy Ferenc, az egykori mi­niszterelnök, Varga Béla, a reakciós emigrá­ció egyik vezetője, s ott voltak a »magyar tá­bornoki ötöstanács« képviselői, vagyis a re­akciós magyar emigráns szervezetek legfelső katonai fórumának horthysta tisztjei. S végül még egy tény. A magyarországi események előestéjén Párizsban találkoztak azok az emigráns vezetők, akik a kelet-európai népi demokráciákból, s különösen Magyaror­szágról disszidált elemek csoportjait irányít­ják. Ezen a találkozón a legaktívabb szerepet Jackson amerikai őrnagy, a Nyugat-Németor- szágban állomásozó amerikai felderítő szervek képviselője játszotta. Pearson, Ismert ameri­kai szemleíró e különös »véletlenről« szólva 1956 novemberében ezt a kérdést tette fel: »Lehetséges, hogy ők már előre látták a jövő eseményeit?« Valóban, nem túlságosan sok »véletlen« gyűlt össze egyszerre? Minden egészséges gon­dolkodású ember, akit nem vakítottak el a reakciós propaganda hazugságai, látja, hogy > Nagy Imre és társai azt a tervet akarták meg- ♦ valósítani, amelyet az óceánon túl dolgoztak ki 1 Magyarország »felszabadítására«.;. a szocializ- ; mus alól. A fent nevezettek, amikor a népi de­^ j mokratikus rendszer felszámolására toreked­_, FESZTIVÁL CSILLAQA :tek 05 Magyarországot el akarták szakítani a K evés színésznő van, akinek [ olyan sikeresen alakult volna [művészi pályafutása, mint Tatjana Szamojlováé. A [»Szállnak a darvak« című >film Veronika szerepét akkor [kapta, amikor még a Vahtan- [ gov Színház stúdiójában ta- [ nult. A film felvételei után í Tatjánát szerződtették a Ma- [ jakovszkij Színházhoz, anol ! apja, Jevgenyij Szamojlov, az [OSZSZSZK népművésze már : hosszú esztendők óta dolgozik. • Tatjána gyermekkora óta jól j ismerte és szerette ezt a szín- i házat. A Majakovszkij Szín- | házban első szerepét Arbuzov: »Távoli út« c. darabjában ját- í szotta. A művészeti tanács tag­ijai meleg hangon szóltak Sza- ! mojlova alakításáról. Ezután ! hozzálátott Ophélia szerepének ; tanulásához, majd Cannesba :utazott, mint a XI. nemzetkö- > zi filmfesztivál szovjet kül- I döttségének tagja. A francia í sajtó a »Szállnak a darvak« ; bemutatása után nyomban őt ! kiáltotta ki a »fesztivál első- [számú csillagává«. A fiatal művésznő így em- í lékezik meg a fesztiválról: — Küldöttségünk repülőgé- [ pe éjszaka érkezett Párizsba, S s reggel már Cannesba utaz- : íimJc. Oda is késő este érkez- : tünk meg; a pályaudvaron a fesztivál vezetősége, a sajtó : képviselői és a különböző crr­♦ szagokból odasereglett nézők fogadtak bennünket. A fesztivál megnyitásának napján Leger asszony, az el­hunyt francia művész özvegye meghívott bennünket VaHaris falucskában lévő villába. Ked­ves vendégként fogadlak ben­nünket, s nyomban megbarát­koztam ezzel az orosz nyelven is beszélő, kedves, meleg szí­vű asszonnyal. Este nyitották meg a XI. nemzetközi filmfesztivált. A várost a fesztiválon részt ve­vő országok zászlai díszítették. A mozipalota előtt óriási tö­meg álldogált — azok, akik már nem tudtak jegyet szerez­ni a megnyitóra. A háziasz- szony szerepét Danielle Dar- rieux, a hírneves francia szí­nésznő töltötte be, akit a szov­jet közönség is jól ismer a | többi szocialista államtól, hogy azt az agreszs- végül fergeteges éljenzésben j szív NATO védelme alatt »nyugati demokrá- robbant ki. Nem bírtam már Jciává« változtassák, akkor azt a politikai a nagy lelki feszültséget, sír- i irányvonalat igyekeztek győzelemre juttatni, va fakadtam. Aztán nagyon { ^ oJ állhatatosan védelmez Dulles szégyelltem magam, de ami-* ... ........................ . , . „ k or felemeltem tekintetemet,{amerikai külügyminiszter es oly szívesen pen­láttam, hogy a közelemben ülő: zel az amerikai kongresszus. Danielle Darrieux is sír. | a reakciós amerikai politikusok színlelt Véget ért a bemutató, s kö- -»felindultságukkal«, a »megrendült lelki ísme- rülvett bennünket a közönség. ♦ rét« és a »meggyalázott humanizmus« felleng- Sajnos, nem tudok franciául, t kifejezéseivel nem téveszthetik meg a vi­de a kedves mosolyból es moz-i Feltétlenül igaza van a Berliner Zei­dulatokbol megértettem, hogyt ° , , , , . . . filmről csak jót mondanak. |tung című nemet újságnak, amely ezt írja. Danielle Darrieux pedig sírás- j tói piros szemmel erősen meg­szorította küldöttségünk min­den tagjának kezét, s csak ezt i ismételgette: »Nagyon jó! Mi-1 lyen remekJ« Másnap a lapok elragaűla- j fással írtak a filmről. Kül- ] »Vörös és fekete« című film- döttségünk nagy népszerűség­ből. re tett szert. A bemutatót kö­A megnyitó előtt a közön- vető két nap folyamán vagy ségnek bemutatták a fesztivá- 150 levél érkezett hozzánk az- lon részvevő »csillagokat«, zal a kéréssel, hogy ismétel- majd a svéd küldöttség elfog- jék meg a bemutatót. Érdekes, lálta helyét az emelvényen, hogy a reakciós V Express a mivel először az »Elet küszö­bén« című svéd filmet perget­ték le. Másnap került sor a »Száll­nak a darvak« bemutatására. Az első jeleneteket néma csendben figyelte a közönség. »Istenem, csak nem ér kudarc bennünket?...« — gondoltam. Végre, aztán felzúgott az első taps, amely .a további jelene­tek, során egyre fokozódott, s Nyugaton azok kiáltanak a leghangosabban, akik a szuezi és az algériai tömeggyilkosságo­kért felelősek, akik Kenyában 30 000 embert zártak koncentrációs táborba, akik villany­székbe ültették a Rosenberg-házaspárt«. Az amerikai reakció a Nagy Imre és társai felett hozott ítéleten képmutatóan »megren­dülve«, csupán saját agresszív politikájáról igyekszik elterelni a figyelmet. Hiszen a világ közvéleménye elítéli az Egyesült Államok dur­va beavatkozását Indonézia, Burma, Ceylon és több más állam belügyeibe és az amerikai ■ , , ... - .. jgyarmatosítók intervencióját a libanoni felke­cimlapon hozta a film egyik » f; .............. . . , j elenetéből vett fényképemet, $les elfojtására. Az amerikaiak olyan merge- ezzel a felirattal: »Nemcsak izett nemzetközi légkört akarnak létrehozni, kenyérrel élnek«. -amely megakadályozza a népek által hőn A fesztivál ünnepélyes be-1óhajtott csúcstalálkozót. fejezése alkalmából küldöttsé- j günk tagjai kapták a XI. can- j nesi nemzetközi filmfesztivál | vették figyelembe a legfontosabbat: a magyar legnagyobb diját, az »Aranytnép szuverenitását, s jogát ahhoz, hogy meg- Pálmát« — mondta befejezé-1 védje népi demokratikus rendszerét, szocia- sül Tatjana Szamojlova. lista hazáját, V ÉGEZETÜL MEGÁLLAPÍTHATJUK, hogy az amerikai szenátor urak nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom