Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-31 / 179. szám

Csütörtök, 1958. július 3h 6 SOMOGYI NÉPLAP ZEQÉNY ZERENCSÉTLEN * t ÉS A MÁSODIK PER ELMARAD... í> zerencsétlen János nem f/ is volt olyan szerencsét­len alak. Legalábbis, ami hivatali pályafutását ille­ti. Előbb ugyan kis könyök- koptatós munkakörökben dol­gozott, de akkor még fiatal volt, s mire kellőképp megko­pott a könyöke (hogy miként és miben, erről most ne be­széljünk), már igen magas helyre jutott, akár a ranglét­ra fokát tekintjük, akár az osztályvezetői beosztást. Szó­val, ily tekintetben inkább a Szerencsés János név illette volna, dehát a személyazonos­sági igazolványban másként volt bejegyezve. És az a min­denkor hiteles okmápy. Bármilyen formuláról is ke­rült szó, iktatástól, ügyintézés­től kezdve a jelentésig, felter­jesztésig és így tovább — azokban teljes otthonossággal mozgott. Felszólításra jelen­tem, ilyen meg ilyen számú rneg, még a lóban egy szerencsétlen alak. De a baj akkor szakadt igazán szegény, szerencsétlen fejére, amikor ezt maga is megtudta. Mégpedig uram bocsá‘ ezt a törvénysértést: tulajdon fele­ségétől, a családból jött eme minősíthetetlen lázadás. K épviselő elvtársi Nem is tudom, hogyan •kerültem ezzel az üggyel ön- [ hoz — mondta ifjú Hobok Fé- í renc olajmunkás azon a napon í Sási Jánosnak, Somogy megye > országgyűlési képviselőjének, f Kezében egy. csomó bírósági > végzést szorongatva próbálta [megmagyarázni, hogy törvény- i telenség érte. Belekerült egy /tnna-nap volt, élete pár-i^ozott per hínárjába és v^- ryt iának névnapja.' Szom- l vergődik ... Mindig bel­bat lévén, igen korán J es lehe ’ délután öt órakor abbahagyta | f^í. °Ta ké£vLlő elké- a munkát, betett egy föd-1 választójától a periratokat, raszuzletbe, hogy erre az űI-1 "tánatapolcai járásbíróság Wa megborotvaltassa | d Ves^rém megyei bíró- magat, vett a virágüzletben j á J ítéletébő] gyorsan kialakul egy szál rózsaszín szekfut is, | a ágy indult hazafelé. i lg4fi augusztusában özv. Sza­.f$0Z?eV; afsz°hV 'sem i bó Jenőné Hobok Margit, idős tétlenkedett, sót tevekenysege t Hobük Ferenc és Hobok Sán- a kora reggeli orakban meg- ♦ (jor (az ifjú Hobok apja) elad- kezdodott. Vett a piacon egy $ ^ak egy j^özös tulajdonban lévő kis rántani való jércécskét, • szőlőterületet. Az ingatlan el- elkészítette minden hozzávaló-t adásával Hegyi József Dánielt javai, az ebédlőben terített | bízták meg, s ő Fodor László átiratára közlöm — ezek a hi­vatali kifejezések a kisujjában voltak, ami természetes is, mi­vel le- és felmenő, valamint oldalági rokonságának vala­hány tagja íróasztal mellett töltötte le életét, és egy sem vallhatott szégyent Szerencsét­len Jánossal, ha bármi hivata­los dolog adódott. nagymamatói j gépkocsivezetőnek eladta l_n/vr/'/>7/í'né i C » -i in t_ ' T. örökölt Rosenthál-porcelánt is | szőlőt. Igen ám, csakhogy He- elővéve a stafirunggal kapott j gyj József Dániel a szőlőért alpakka-készlettel egyetemben. {felvett kilencezer forintot el- A gyerekeket kimosdatta, a f kótyavetyélte, s az eladott in­szobákat tóttá. A legnagyobb körülte hintéssel végzett el minden ház körüli munkát. Mégpedig délben egy naívságában És ez" okozta szerencsétlen- hogy férjeura ez alkalommal at forintot, ségét. hivatalos idő végeztével nyom- - 15-e óta bán hazatér, ragyogóan kitakarí- J gatlan sem került Fodor gép- * kocsivezető tulajdonába. Fo­dor természetesen perrel élt, és i; a tapolcai, majd a Veszprém órára. Ugyanis; megyei bíróság is kötelezte az azt képzelte, ♦ alpereseket, hogy a kilencezer nm -VY1 „7 ntfnn'n+nt crvf n-7 1 Q4R ínrcm<L7't.nR Még hagyján, hogy feleségé­vel szabályszerű kiadás-bevé­teli naplót vezettetett a cérna, hagyma és miegyéb háztartási kellék bevásárlásáról. Az is magától értetődő, hogy gyer­mekei (szám szerint hat fiú-- gyermek és egy leány) a Talp­ra magyarral együtt megtanul­ták a kettős könyvvitelt, nem­különben a szabályos elismer­vény, kérvény stb. megírásá­nak módját. A hivatalos fe­gyelemmel járt, hogy pontos hogy névnapját ♦ ülő asszonyát méltóképpen t köszöntse. j Nem szükséges különöseb-1 ben ecsetelni, hogy mit érez* egy háziasszony, ha a finom ebéd elhűl, ha a por újra rá­száll az ebédlő-garnitúrára, ha várnia kell, nem is kicsit, ha­nem órákat. S az is bizonyos lehet bárki előtt, hogy ez alatt az idő alatt eszébe jutott éle­tének összes keserűsége, bána­ta, minden-minden, ami va­időben együtt ült a család az hlha és most is fájhatott, leg- étkezésekhez. Fel sem lehetne inkább persze a sütőben me­lengetett jércébe fektetett ha­szontalan áldozatossága. Ilyen állapotban volt, ami­kor Szerencsétlen János be­lépett a lakás küszöbén. Előbb leporolta cipőjét, letette akta­táskáját, s azután ment csak sorolni mindazokat a jellemé­ből fakadó tulajdonságokat, melyek nemcsak őt, hanem az egész Szerencsétlen-családot egyképpen vetítette a világ közvéleménye elé, S7\edig éppen ez a nagy be az ebédlőben gunnyasztó 1 IS súlyú közvélemény tar- ünnepelthez, így szólván: tóttá barátunkat sze- — Ámbátor jobban kellene rencsétlennek. Klobucsárné (az udvaron jobbra, a második ajtó), mert sohasem volt te­kintettel özvegységére, Zathu- reczki úr, a házfelügyelő, mert fillérnyi pontossággal ki­számított kapupénzeket ka­pott. Ha kapott, inert Sze­rencsétlen János a lehető leg­ritkábban tért haza kapuzárás után. A sarki fűszeresnél sem rajongtak érte, annyiszor mo­lesztálta már őket holmi 5— 10 dekás mérlegkülönbségek miatt. Különben is ő volt a Vásárlók könyvének legszor­galmasabb bejegyzője: három év leforgása alatt 38 panasz és 2 dicséret jelezte figyelme- ző szemét. A csomagkihordó postás nem tartotta úriember­nek, mert számtalanszor elő­fordult; vagy ő, vagy felesége a forintosból visszakérte a fe­lét, csak 50 fillért hagyván borravalóul. Azonkívül nem szívelte a sintér sem, mert hiába leste a házat napokig, nem talált környékén kóborló kutyát. Ugyanis Szerencsétle­nék nem tartottak ilyen feles­leges kenyérpusztítót. Házőr­zőnek elég volt náluk két Wertheim-zár, három kampó, valamint öt retesz és pánt a külső ajtóra felszerelve (a kul­csok felét a családfő, felét a neje kezelte, s a szabályok értelmében együtt nyitották fel az ajtó­kat). S hogy megpróbáljak még néhány embert felsorolni, akik ellenszenvesnek tartot­ták magatartását, nem kell messzire menni. Hivatali be­osztottai ha meglátták a szo­bába lépni, lekushadt fejjel merültek el a körmölésben, s rendszerint este hatig egyfoly­tában várták, hogy mikor tá­vozik el. Mert előtte abba­hagyni a munkát nem volt kívánatos. Ha az osztályveze­tő példát mutat, nincs mit tenni: követni kell. Ezek az emberek sütötték ki velőig hatoló rosszhiszeműséggel, hogy Szerencsétlen János va­vigyüzni drága hatottunk örökségére, ezen a napon mégis forró szeretettel üdvöz­löm, Anna, s kívánok magá­nak még sok-sok sikert, nagy, lelkesedést és odaadó munkát igénylő háztartás körüli teen­dőinek elvégzéséhez, valamint a társadalom alapját képező ifjú nemzedék felneveléséhez. Ekkor történt a vérfagyasz­tó lázadás. Felesége felpattan­va ülőhelyéről ezt sziszegte fe­lé: — -Te szerencsétlen alak! — s azzal rávágta az ajtót., Még az egy szál gondosan ki-1 j választott virágot sem adhatta át. Továbbiakban ezen az estén megtudta még, hogy szeren­csétlen alaknak tartja és utál­ja Klobucsárné, Zathureczki úr, a sarki fűszeres, a postás, a sintér, valamennyi hivatali beosztottja és mindenki, aki Anna asszonynak eszébe ju­tott, s akiknek véleményét papucs helyett a férje fejéhez vághatta. O zerencsétlen János tör­(y- ténetének itt tulajdon­képpen vége volna, hi­szen nyilvánvalót á lett, hogy mégsem cáfolt rá nevére éle­tének sorsa: szegény szeren­csétlen ember ő, bármennyire is nem tudta eddig magáról. Először válásra gondolt büsz­keségében meg arra, hogy le­mond hivatali beosztásáról, s a közvéleménynek bebizonyít­ja: igenis osztottak számára jobb kezet is a bal mellé, sőt talán egy kicsi szerencsét sem felejtettek adni hozzá. De utóhanghoz hozzátartozik az sőt az 1948. augusztus 15-e óta ez összeg után járó ötszázalékos kamatot és az 1200 forintos perköltséget fi­zessék meg. Hogyan került ebbe a perbe a Zala megyei Ormándlafcról származó panasztevő, ifjú Ho­bok Ferenc olajmunkás, aki a babócsai fúrótornyok alatt dol­gozik, s akinek munkaadója 1958. január 14-én a zalaeger­szegi megyei bíróság végrehaj­tójától ezt a fizetésletiltási uta­sítást kapta: »Felhívom a Kőolajipari Ku­tató és Feltáró Vállalatot, hogy ifjú Hobok Ferenctől 9000 fo­rintot és az 1948 óta ez összeg után járó ötszázalékos kamatot fizetéséből vonja le ... « Ifjú Hobok Ferenc olajmun­kásnak mindössze annyi köze van az ügyhöz, hogy apja, Ho­bok Sándor, az egyik alperes időközben meghalt, és a bíró­ság őt, Ferenc fiát kötelezte az apja után kapott örökrész, pon­tosan 4382 Ft erejéig történő kártérítésére. Ez a bírósági ítélet helyes, jogerős volt, és nyilván kivál­totta volna Hobok Ferenc be­lenyugvását is, ha;;: igen, ha nem érkezik meg munkaadójá­hoz januárban az a több mint tízezer forintos fizetésletiltás, amely most már lassan eléri a 15 000 forintot is a kamatokkal együtt. Ha ennek eleget tenne, szorgalmas munkája ellenére is alighanem anyagi csődbe jutna két gyermekével és fe­leségével. S ASI JÁNOS KÉPVISE­LŐ panasztevő válasz­tója bizalmának megfelelve megkezdte a csatát. Levél le­velet követ. És javában folyik a jogi harc, amikor a tapolcai járásbíróság »ötletes« elnöke azt javasolja válaszában a kép­viselőnek: »Ifjú Hobok Ferenc olajmunkás tegyen lépéseket az irányban, hogy a 10 784 Ft költséget, amelyet a zalaeger­szegi bíróság végrehajtója kö­vetel rajta, a többi alperes is fizesse, akik feltehetően roko­nai ... « Ezt azután írja le a bíróság elnöke, miután elisme­ri, hogy ifjú Hobok Ferencet csak az örökség, tehát a 4382 forint erejéig lehet kártérítés­re kötelezni. Vagyis indítson pert. Majd megkockáztat egy másik javaslatot is imigyen: »Fennáll annak lehetősége, hogy egy újabb megállapítási perben az elmúlt per felperesei bizonyíthatják, hogy az ifjú Hobok Ferenc olajmunkás ál­tal örökölt hagyaték értéke esetleg magasabb a közjegyző által megállapított 4382 fo­rintnál«. Magyarán, a tapolcai járásbíróság elnöke inkább el­intézési módnak tekinti azt, hogy a felperes, Fodor László, aki jelenleg ellenforradalmi te­vékenységgel kapcsolatos bün­tetését tölti, még perrel, fel­lebbezéssel is élhessen az olaj­munkás bőrére, ahelyett, hogy a bíróság elnöke intézkednék, hogy ifjú Hobokot valóban csak a bírósági ítéletnek meg­felelő 4382 forint erejéig sújt­sa a saját hibáján kívüli per- kártérítés. T alan nem is hoz­tuk VOLNA NYIL­VÁNOSSÁGRA ezt a nagyon is magánügyet, ha nem volna rejtély számunkra is, hogy a két bíróság: a tapolcai és a Veszprém megyei előző igazsá­gos ítélete ellenére a zalaeger­szegi bíróság végrehajtója ho­gyan küldhetett ifjú Hobok munkaadójához szemrebbenés nélkül 4382 forint helyett 10 784 forintos fizetésletiltást Csiszár János aláírásával. No de mit mond erről a két illetékes: a tapolcai és a zala­egerszegi bíróság? Az előbbi azt írja válaszá­ban: »A bíróság végrehajtási lapot állított ki, amelyen fel­tüntette, hogy ifjú Hobok Fe­renc csak 4382 forint erejéig kötelezhető kártérítésre, és ezt megküldte a zalaegerszegi bí­róságnak«. A zalegerszegi bí­róság viszont azt közli a kép­viselővel, hogy a végrehajtási lapon »Hobok Ferenc felelős­ségének mértéke összegszerű­leg nincs feltüntetve ...« Nos, bennünket éppúgy »ért- hetetlenségben hagy« ez a két ellentmondó közlés, mint Sási János képviselőt, különösen azt nem értjük, hogy a fizetés­letiltási végrehajtást az ítélet­nek megfelelően egyik bíróság sem módosította. A felületes ügyintézés hibájába esett egy alkalommal az Igazságügymi­nisztérium illetékes osztálya is, amikor semmitmondó vá­laszában nem utasítja az em­lített bíróságokat az ítélet mó­dosítására. A képviselő nem nyugszik azonban, és ismét le­vél indul a minisztériumba: » .:. Kifogás tárgyává kell ten­nem az Igazságügyminiszté­rium válaszát panaszos bead­ványomra. Kérem Miniszter Elvtársat, hogy választóm pa­naszát . i;« — kopogja az író­gép. Láttam azt a levelet, melyet legutóbb az Igazságügyminisz­térium küldött Sási János kép« viselőnek. Egyik bekezdése így szól: »A tapolcai járásbíróság elnökét felhívtam, tegye meg a szükséges intézkedést, hogy a végrehajtás az ítéletben meg­határozott keretek között tör­ténjék«. Vagyis Hobok Ferenc most már nem 15 ezer, hanem csak 4382 forintot fizet ebben a lényegében rajta kívül zajló perben. Megnyugtató ez a válasz; Nézem a két minisztériumi le­vél aláírását. Különbözők. Van ugyan némi magyarázkodás az előző levéllel kapcsolatban, miszerint az első alkalommal a végrehajtást nem vizsgálta a minisztérium, noha mellé­kelve volt a fizetésletiltási vég­rehajtás is. Vizsgálni' kellett volna. De biztos, hogy dr. Csorba Sámuel válasza sokkal alaposabb, körültekintőbb, mint az előző levél tartalma, és természetesen teljesen igazsá­gos is. —.;. Nehéz csata volt, de megnyertük — mondja Sási Já­nos képviselő —, nem tudom, választóm megkapta-e már a végrehajtási módosítást. A VÁLASZTÓ MÉG NEM JELENTKEZETT, tehát még nem tudjuk, megkapta-e a módosítást. Azért megkérdő­jelezem a címet: »És a máso­dik per (amelyet a tapolcai bí­róság javasolt ifjú Hoboknak rokonaival szemben) elma­rad?« Reméljük. Aligha hisz- szük, hogy a zalaegerszegi végrehajtó első letiltó levele a minisztériumi utasítással szem­ben sokáig megállná a he­lyét. Égy képviselő, egy minisz­tériumi osztály segítette kide­ríteni, mennyit is lehet köve­telni a perben ifjú Höbokon; Lett volna ennek rövidebb útja is, ha a tapolcai és a zalaeger­szegi bíróság között pontosabb és teljesebb az ügyiratváltás; A jövőben nemcsak Hobok Fe­renc, hanem más választók is el akarják kerülni az idegtépő kerülőutakat. Mi pedig szeret­nénk kérdőjel nélkül leírni, hogy a második per elmarad..: Szegedi Nándor ÉRDEKESSÉGEK f JORCSISáGOK ILLATOS UTAZÁS BIZTOSÍTVA A tokiói villamoskocsikat a vállalat igazgatóságának ren­delkezésére reggel 6 óráitól es­te 9 óráig illatosítják. A japán főváros közlekedési vállalatá­nak egyik vezetője kijelentet­te, hogy »a lehető legkelleme­sebb utazást akarjuk biztosi-- tani utasainknak a meleg nyá­ri napokon«. VESZEDELMES MOHOSAG Angela Rossano mindössze 10 éves, tül fiatal ahhoz, hogy ellen­állni tudjon vágyainak. A kislány belopakodott ?. szomszéd házába, és az egyik fiókból néhány ezer lírát emelt el. A károsultak el se tudták képzelni, hová kerülhetett a pénz. A kis Angela azonban r*gyon gyorsan elárulta magát, a könnyen szerzett pénzzel ein.ént a legközelebbi fagyialtoshoz és 125 adag fagylaltot vásárolt. KI AKAR KENGURUT LŐNI? Ha valaki nagyon ráér és sok a pénze, utazzon Ausztrá­liáiba kenguru vadászatra! — ezt a felhívást bocsátották közzé az elkeseredett ausztrá­liai állattenyésztők, akiknek legelőit valósággal elárasztot­ták a kenguruk. Ausztráliá­ban emberemlékezet óta nem volt még ennyi kenguru. A jól megtermett kétméteres erszé­nyesek néhány óra alatt való­sággal letarolják útjukon a : legkövérebb legelőt ás. AZ OLASZ POLITIKUSOK BÖLCSŐJE TÍZ CSALÁD ALUDT EGY BOMBÁN Szicíliában tíz család már leg­alább 14 éve egy bomba fölött la­kott. A veszedelmes »társbérlő« véletlenül került elő, amikor a pincében nagyobbarányú javítási munkálatokat kezdtek. A bomba nyilván még a háború éveiben csa­pódott be egy légitámadás alkal­mával, és mivel kárt nem okozott, senki sem vette észre. SZILARD benzin és olaj Borisze Loszev professzor, a Szovjet Tudományos Aka­démia egyik laboratóriumá­nak vezetője büszkén mutat­ta be a laboratórium legújabb készítményét, a szilárd ben­zin- és olajtömböt. A sárgás­fehér benzin »anyag« késsel könnyein elvágható, a szürke olajtömböt pedig törni is le­het. A benzin- és olajtömbök éppen úgy szállíthatók, mint a tűzifa. De míg például a vi­zes fa nem gyullad meg, a szilárd benzint akár vízben is tárolhatjuk, mégsem veszíti el gyúlékonyságát. A szilárd benzin jó tulajdonságairól számoltak be nemrégiben az antarktiszi »Vasztok—1« ku­tatóállomás munkatársai. A sarkvidéki viszonyok közepet­te a szilárd benzin rendkívül jó fűtő- és üzemanyagnak bi­zonyult. Svejk, a derék katona II. rés* Pontedera olasz városkának mindössze 20 000 lakosa van, is, hogy másnap, miután An-\de ez a kis tffccanai város a , ’ , .. {maga nemeben paratlan re­na asszony lecsillapodott, ősz- . korc}0t tart. Olaszországban ez szeültek megbeszélni a követ- »a kisváros adta a legtöbb mi- kezményeket, és miután arra ♦ nisztert és államtitkárt a ha­a közös megállapításra jutót- |zának:. minden 7000 lakosra , » , , , , .. . tégy miniszter vagy .államtitkár tak, hogy kar lenne abbahagy-. jut> míg az „átlag« ni a háztartási napló vezetését ♦ 900 ooo emberre egy miniszter, — minden maradt a régiben, i illetbe államtitkár. A jelen­legi olasz kormány két minisz- . FEHÉR KÁLMÁN | tere és egy államtitkára, sőt ÍGronchi köztársasági elnök is Pontederában született. A Svejk, Jaros- lav Hasek világhírű figurája régóta ked­ves ismerőse a ma­gyar közönségnek és a magyarul beszélő színes csehszlovák film első részének bemutatója óta még inkább azzá vált. Pedig egyálta­lán nem adott könnyű feladatot a film alkotóinak Svejk alakjának a filmrevitele, hiszen szorosan ragaszkod­ni kellett — éppen a nagy népszerűség miatt — a könyv eredeti epizódjaihoz, sőt annak nagysze­rű illusztrációihoz is, melyeket Josef Lada alkotott. A vállal­kozás sikerrel járt — ezt bizonyította az első rész sikere, s most a második rész befejezi Svejk ka­landjainak elbeszélé­sét. A szép és főleg nyugodt prágai ka­tonaélet véget ért, és Svejk főhadna­gyával együtt a frontra indul. Szám­talan bonyodalom keletkezik útközben, a vészfék lehúzása miatt leszállítják a | vonatról, majd le is marad róla, ellen­ségnek nézik, s csak a szerencse menti meg a kivég­zéstől. Lukas fő­hadnagy hiába örül, hogy megszabadult sok bajt okozó le­gényétől, Svejk is­mét visszatérhet me­netszázadához, hogy tovább szolgálja hű­ségesen a császárt. »Svejk, a derék katona« második ré­szének történetei is híven őrzik a klasz- szikussá vált haseki humort, s úgy adják vissza a számtalan epizódot, hogy a kö­zönség csak nyer ve­le, a könyv elolvasá­sa után még telje­sebbé teszi az él­ményt. Rudolf Hrusinsky, Svejk megszemélye­sítője igen nagy művészi feladatot old meg a filmben, de a legnagyobb el­ismerés Karel Steif- lyt illeti, aki a re­gényből filmre írta és rendezte a »Svejk, a derék katoná«-t. (A film mától kezdve szerepel a kaposvári Szabad If­júság mozi műsorán.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom